Pécsett Erzsébet-telepet elhagyva Mészégető után a Marx úton találjuk meg a forrást. Nemcsak saját vízgyűjtő területéről, hanem a közeli karsztos területről is kap részbeni utánpótlást. Felszínre lépésének nem azonos a jelenlegi foglalást jelentő helyszínnel, mivel a kifolyás helyétől nyugatra, annál több m-rel magasabb helyzetben, magánterületen van a forrás eredeti foglalása. Archív információk szerint több állandó vízjelentkezési helyet foglaltak, melyeket egy vezetékbe kényszerítetten vezettek el a jelenlegi helyére. A vízhozam 15-20 liter/perces értékek között változnak. A távolabbi foglalást és a karsztvízből történő utánpótlást támasztja alá az a tény, hogy a közeli kőbányában több méteres kemény forrásmészkő roncsok ismeretesek.
GPS 46° 5,556' 18° 14,718'

A kútnak nagyon régi története van. Ehhez a török korba kell visszamennünk, hogy megismerjük a népmondát. A környék ura Ali basa volt. Egyszer a főbasa hazarendelte Ali basát Törökországba, mert harácsolásának híre eljutott hozzá. Ali tudta, hogy a főbasa nagyon szereti az aranypénzt. Elhatározta, hogy aranyait nem viszi haza, hanem valahol elrejti itt a környéken, hátha még visszajöhet értük valaha. Kieszelte, hogy az a hely lesz a legkevésbé gyanús, ahol a legtöbben járnak. Ali ekkor kitömette az elpusztult szamár bőrét. Felvágta a szamár hasát és gyorsan belevarrta az összes kincsét. Ezután odavitette a forrás fölé egy széles kőtalapzatra. Másnap a basa elindult Törökországba, de útközben megtámadta egy rabló. Kifosztotta és elszedte írásait is. Ezek között volt egy, amelyik a kitömött szamárról szólt. Évek múlva járt itt Pécsbányán egy török, aki kitömött szamarat keresett egy forrásnál. Az itteniek megmutatták neki a forrásnál a szamarat. Sírva kérte a bírót, hogy adja el neki a szamarat, mert az szerencsétlenül járt nagybátyjáról az utolsó emlék. Mivel nem szerették a basát, ezért elfogadták az ajánlatot és egy szamárbőr áráért odaadták neki. Hamarosan érkezett egy levél, melyben ez állt: Ti magyarok, nagyobb szamarak vagytok, mint a kitömött szamár volt, mert annak hasa tele volt színarannyal! Az itteniek mérgükben ledöntötték a kőtalapzatot és az út másik oldalára vezették át a forrást. A kovács, aki a legjobban ellenezte, hogy eladják a kitömött szamarat, szamárfej formára csinálta az új forráshoz a kifolyót. Mindez régen feledésbe merült volna, ha a Szamárkút neve nem maradt volna meg hírmondónak.

A FORRÁS VIZÉNEK FOGYASZTÁSA CSECSEMŐK ÉS TERHESEK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!