Hurrá már átléptük a Dunát és nekiindultunk a Börzsönynek. Már előre olvastam, hogy nem lesz könnyű ez a szakasz. Nagymarosról indultunk és első napi cél a Kisinóci turistaház volt. A Dunától ( 100 m körül) indultunk neki a hegynek.

Egyre meredekebb, de még jól járható úton megyünk a Szent Mihály hegyre. Időnként már nehezen járható a keskeny ösvény, mert a letaposott hó, mint a korcsolyapálya. Sajnos mire felértünk a hegyre, belekerültünk a felhőbe, így a kilátásaink egyelőek lettek a nullával. Itt fent már 15-20 cm a hó, igaz végig kitaposva így szépen tudunk haladni. De ahogy leértünk egy kicsit az alacsonyabb régióba előjött minden túrázó álma a sár! Dagasztottunk rendesen.

Gyakorlatilag Törökmezőig a sáron kívül nem is találtunk mást! Illetve egy szál gyönyörü pirosló hunyort! (de többet nem). Törökmezőről azután megindultunk felfelé itt már inkább havas úton, így hellyel-közzel tiszta bakancsban érkeztünk a Kisinóci házhoz. Itt 5800 Ft/fő / éjszakás áron aludtunk, amihez járt egy bőséges vacsora, (két rendes szelet rántott hús) és még másnap reggelit is kaptunk! Volt normálisan forró víz és kényelmesek voltak az ágyak is így jót aludtunk!

Éjjel nekieredt a hó, reggel a hókotró zajára ébredtünk! Gyors reggeli, mert mára nem csak a kb 25 km van hátra, hanem az ehhez tartózó közel 800 méter szint is. A friss hóban nehezebben fogytak a kilométerek, de a gyönyörű táj és a közben kisütött nap is feldobja ilyenkor az embert! A Nagy- Hideg hegyi turistaháznál már hétágra sütött a nap szikrázott minden a friss hóban. Érdekes, hogy ez csak kevés embert érint, mert szinte üres a ház és a környéke is. ( a magyar ember Ausztriába megy rázni a rongyot).

A következő cél a Csóványos, amit végig a most már közel 30 cm-es friss hóba taposva értünk el. Mint mondjak! Fárasztó! Keményen meg kell küzdeni minden lépésért! De a magashegyi világ mindezért kárpótól! Ez a gyenge 10 km-es út 4,5 órába tellett! De idő van! Innen már csak le kell ereszkedni Nógrád faluba ami mindössze 12 km-re van ! Ahogy ereszkedtünk lefelé egyre kevesebb a hó és egyre több a sár, Elég unalmas szakasz volt ez a rész, de hát ezen is túl kell esni. Mindenesetre Nógrádon a szállásra már úgy estünk be , hogy a négyfős csapatból már kettőnknek ahhoz sem volt kedve, hogy megmozduljunk ! Bevallom, régen fáradtam el ennyire!

Szállásunk korrekt ( 4000Ft/fő/éjsz.) még kifizethető, igaz ezért kétágyas szobákat kaptunk. Volt egy kis konyharész is így mindennel el voltunk látva. Telepakoltuk a radiátorokat a vizes cuccokkal, rövid vacsora és irány az ágy.
Reggelre -8 fokra ébredtünk ( nekünk egy kicsit szokatlan ez a hideg) de a ropogós friss hóban és a szikrázó napsütésben élvezetesen indult a túra. Ma a nap második felében terveztük a Naszály megmászását, így egy kicsit nekiálltunk tempósan haladni! A reggeli erős fagy még a sarat is megkeményítette így legalább arra nem kellett figyelni !
De 15 km- után jött el a harmadik napi szindróma, kezdtünk fáradni. Főleg, hogy nem egy látványos szakasz , így nincs is ami lekösse az ember figyelmét. Így Katalin puszta előtt egy rövid tanácskozás után egyhangúan úgy döntöttünk a Naszály marad legközelebbre, és Szendehelyről visszabuszoztunk Vácra a kocsihoz.

Három nap alatt így is túráztunk 65 km-t mindehhez hozzájön a éppen több mint 2000 méter szint is! És ezzel a túrával át is léptük az OKT teljes távjának a felét!

Szöveg, képek: Nagy Balázs (túravezető)