Egyesületi szervezésben indultunk a Plitvicei Nemzeti Parkba, a Dráva T.S.E. és a Tenkes T.E. túrázóival. Mivel a kényelmi szempontok nálunk már sokat nyomnak a latba három naposra terveztük az utat. Az első napon az utazás mellé Slunjban a Rastoke molnárfalu volt betervezve múzeumlátogatással. Tudtuk, hogy a múzeumi belépő 30 kuna, de azt nem, hogy a múzeum zárva lesz és magára csak a „falu” sétára is ennyit fognak kérni. Így az a döntés született, hogy tovább megyünk. Pár kép azért készült és láttuk, hogy sok vizet láthatunk az elkövetkező napokban. Szállásunk apartmanokban volt Mukinje településen. A szállás elfoglalása után még világosban volt annyi időnk, hogy bejárjuk a 2-s pénztárhoz vezető utat. Azoknak, akik még nem jártak Plitvicén a pénztár környékén a nagy morajlás tűnt fel. A távoli vízesés látványa kellően felcsigázta a társaságot. Sajnos az információ zárva volt, így a másnapra hagytuk a kérdéseket. A szállásra érkezésünk után volt, aki még meglátogatta a pizzázót vagy a hazaiból vacsorázott. Később még egy megbeszélést tartottunk az előttünk álló napokról. Ennek a lényege az volt, hogy korán nem kell elindulni mivel esős jósoltak az előrejelzések reggelre.

Második napunkat 9 órás találkozással indítottuk, de először pár szót a Plitvicei Nemzeti Parkról. A park Horvátország első nemzeti parkja, amit 1949. április 8-n alapítottak és 1979 óta az UNESCO világörökség része! Ekkor a területet határait kibővítették és így már 300 km ². A park levonzóbb része a tórendszer, ami az egész területnek csak az 1%-t adja. Ezt két részre osztják felső, ami 12 nevesített tóból és az alsó, ami négy tavat, a Nagy-vízesést, barlangokat és a Korana folyót jelenti. Sok túraútvonalat kínálnak a terület megismerésére. Reggel még szemerkélt az eső, ezért előkerültek az esőkabátok is, de szerencsére kicsit később már a nap is kikandikált a felhők takarásából. Az előző napi bejáráson már tapasztaltuk, hogy még a tél az úr, ezért az aszfaltos szervizúton jutottunk le a pénztárhoz. Az információk szerint csak az alsó részt lehet látogatni. Hajózással kezdtük a parki sétánkat. Már itt is lehetett látni, hogy a vízszint mintegy 60 cm-rel magasabb a tavalyi két látogatásunknál. A 2-s kikötő víz alatt volt. A hármas kikötőbe érve sajnos volt még egy rossz hír, a büfé zárva... Pedig erre sokan számítottunk. Mindezek ellenére a csapatot lenyűgözte a vízesések szépsége és a vizek zöldjének sokszínűsége. A Nagy-vízesést csak pára függönyben lehetett megközelíteni, a látvány itt is csodás volt! Sok emlékezetes, elraktározandó kép került a gépekbe és a fejekbe is! többen jelezték, hogy ide még visszatérnek! Este a vacsora után ismét egy megbeszélést tartottunk, hazai sütemények és italok társaságában...

Harmadik napra jelentős esőt jósoltak, ami be is jött. A hazautazás napjára már csak egy barlanglátogatást iktattunk be. Az ide utazásunkkor láttuk, hogy több felé homokzsákok védik az utat. A Baraceve-barlang félórás buszozásra volt a szállástól a Boszniai határ felé. A nagy esőben a személyzet sem kapkodta el a tíz órás kezdést. A három negyed órás látogatáson a cseppköveken kívül a denevérek nyújtották a látnivalót.

Összegzésként el lehet mondani, hogy mindenki jól érezte magát. Ez igaz még akkor is, ha csak a tavak egyik felét tudtuk bejárni! A csoport egyik felének szállásánál adódtak ugyan problémák, de ezt az elszámolásnál rugalmasan kezelték és elfogadható engedményt adtak. A boltban mindent lehet kapni igaz egy kicsit drágábban, mint idehaza. A parkba a belépő 55 volt, a barlangba 45 kuna volt. Javaslom mindenkinek, hogy aki megteheti, látogasson el Horvátország eme szép vidékére!

Közben értesültem róla, hogy a belépők árai jelentősen emelkedtek..

.

Képek: atiKA, Árpi