Reggel korán keltünk, a 6:25-ös busszal indultunk Óbányára, a Balázs által indítványozott geoláda-túrára. A busz gyorsan repített bennünket Óbányáig, közben kivilágosodott, és elindultunk a zöld+ jelzésen. Két forrás is van a Döngölt-árok mellett, ezekhez le kell térni a jelzett útról. Jó helyen tértünk le, de nem emlékeztem, hogy rögtön át kell menni a völgy túloldalára, így feleslegesen csúszkáltunk a partoldalon. Végül aztán átmentünk a 3-kúthoz, arra rádőlt egy fa, de a kifolyócsövet megtalálta a Balázs. A szebbik Hidegkúti-forráshoz nem mentünk vissza, pedig a térkép szerint közel lett volna. Jó 10 éve jártunk erre, legközelebb (ha lesz ilyen) nem vétem el az irányt (vagy felülről indulunk, onnan jelezve van az út a forrásokig).

 

A gerincre érve gyorsan becserkésztünk a csúcsokat érintő geoláda-sor első állomását a Somos-hegyen. A ládában volt a következő pont koordinátája, ott tudod meg, merre kell menni. Az sejthető volt, hogy környező csúcsokat (összesen nyolcat) járjuk végig, csak nem lehetett előre tudni, hogy milyen sorrendben. Illatos hunyor nyílt mindenfelé, szépek is voltak, de inkább az útvonalra koncentráltunk. Jó hogy öten voltunk, a legtöbb ládát keresni kellett, sokszor nem egyértelmű az útbaigazítás, vagy a koordináta volt pontatlan.

 

Útba ejtettük a Cigány-hegyet, ott éppen forgattak, tavasszal indul valami sorozat (a kilátókról? hegyekről?). Egy drón bennünket is fotózott a kilátóban.

 

Az utolsó pontnál láttuk, hogy Mecseknádasd van a legközelebb (az elején azt hittük, hogy Máré-vár felé lesz vége). A piros sávon indultunk visszafelé, előtte megfogtunk egy geoládát a Török mészégetőnél Ibolya kedvéért (de a többiek se látták még a boksát). Elég sáros volt az út, gondoltuk jobb lesz, ha lemegyünk Óbányára. Ott meg tudunk mosakodni a patakban, aztán a műúton már nem leszünk sárosak.

 

Így is volt, megnéztük, hogy 1 óra múlva jön csak busz, addig bőven kiérünk Mecseknádasdra. Elindulunk gyalog, de hamarosan jött szembe egy busz (Bonyhád-Óbánya). Gondoltuk, hazaviszi a népet, vár egy órát, aztán jön vissza. De nem így volt, megfordult, és jött. Mi stoppoltunk, és mit ad Isten, megállt. Beutaztunk Nádasdra, ott csak 10 percet kellett várni a pécsi buszra. Tökéletes volt a befejezés, ennél jobban nem is sikerülhetett volna!

Jónás István

Fényképek:   Jónás István,  Nagy Balázs