Mecsek Híradó

KITÜNTETÉS

Baronek Jenőt, szövetségünk elnökét a Mecseki Erdészeti Zrt. a

MECSEKI ERDŐKÉRT DÍJ

kitüntetésben részesítette. A kitüntetést november 28-án a Mecseki Erdészeti Zrt. központjába Káldy József vezérigazgató adta át. A kitüntetéshez gratulálunk!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnökségének
közleménye

Baronek Jenő elnöke bejelentette, hogy 2009. február 14-i hatállyal lemond a szövetségben betöltött elnöki megbízatásáról. Az alábbiakban közreadjuk Baronek Jenő nyilatkozatát:

„Kedves Természetbarátok! A Magyar Természetbarát Szövetségben elindult egy megújulási folyamat, melynek a megyei szövetségek működésére is kihatása lesz. Ezért úgy döntöttem, hogy – bár a megbízatásom még tart – a szövetségünkben a megújulást más elnök „vezényelje le”. Ennek segítése érdekében elnöki megbízatásomról 2009. február 14-ével lemondok. Baronek Jenő.”

Az új elnök megválasztására a 2009. február 14-én tartandó közgyűlésen kerül sor. Az elnökség jelölőbizottságot kért fel az új elnök személyére vonatkozó javaslatok összegyűjtésére és a jelöltekkel való előzetes egyeztetésre. A jelölőbizottság tagjai: Börcsök György, a jelölőbizottság elnöke (tel.: 30/267-6716); Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437, 70/260-7059); Csiszár Gyula (tel.: 30/407-1063). Kérjük tagjainkat, hogy az elnök személyére vonatkozó javaslataikat juttassák el a jelölőbizottságnak. Az elnökre a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen is lehet javaslatot tenni.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪

PÉCS VÁROSISMERETI VERSENY, 2008

A Pécs Városi Természetbarát Szövetség ez évben november 8-án rendezte meg hagyo­má­nyos versenyét, mely a „történelmi belvárosban”, a középkori városfalak által határolt területen zajlott. A verseny központja a Janus Pannonius Gimnázium volt, ezúton is köszönjük a helyszín biztosítását.

Három kategóriában (általános iskolás, középiskolás és családi-felnőtt) az esős idő ellenére összesen 46 csapat indult. A csapatoknak az útvonalon egy 75 kérdésből álló feladat­lapot kellett kitölteniük, majd a célban még egy totó is várta őket, melyben az útvonalon látottakról-megfigyeltekről kellett számot adniuk.

Kategóriánként az első három helyezett csapat serleget, a csapatok tagjai könyvutal­vá­nyo­kat, valamint az első hat helyezett csapat oklevelet kapott. Ezen kívül valamennyi részt­vevő névre szóló emléklapot kapott.

Eredmények:

Általános iskolás kategória (22 csapat)

1. Nekem 8, Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola, Pécs (Bognár Adrienn – Tavaszi Eszter – Bosnyák Odett – Kondor Lilla); 2. Névtelen duó, PTE 1. sz. Gyakorló Általános Iskola, Pécs (Lábady Bence Máté – Kéri Ádám Ágoston); 3. DMD, PTE 1. sz. Gyakorló Általános Iskola, Pécs (Vidák Dorottya – Turi Márta – Hoffmann Dorottya)

Középiskolás kategória (19 csapat)

1. DORILKA, Leőwey Klára Gimnázium, Pécs (Gaál Dorottya – Nagy Zsófia –Németh Ildikó); 2. Vészbejárat, KTTE Gyakorló Iskola, Kaposvár (Horváth Dániel István – Nyúl Eszter – Szabó Zsanett); 3. A 4 pécsi testvér –1, Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola, Pécs (Arany Péter – Cserkuti Zoltán – Tóth Viktor)

Családi-felnőtt kategória (5 csapat)

1. Öttorony őrzői, Pécs (Papp Dóra – Schrancz Tamás – Gaál Katinka); 2. Kaposvári duó, KTTE Gyakorló Iskola, Kaposvár (Kósa Eszter – Molnár Magdolna); 3. Táncsics, Táncsics Mihály Gimnázium, Kaposvár (Terlaky Edit – Cseh Balázs – Tavaszi Renáta – Béleczki Petra).

Strasser Péter
rendező

œ›œ›œ›

Nagy esemény a Mecsekben

2008. október

A Mecseki Karsztkutató Csoport októberben a három évtizede kutatott Spirál-víznye­lő­ben, egy kereszthasadékon keresztül bejutott a barlang tág szelvényű ősi járataiba. Az új járat­rész méretei nem a megszokott „mecseki méretek”!

Az eddig feltárt négy nagyobb terem közül az egyik, a Spirálszíve-terem (nevét egy cseppkőképződményéről kapta) a Mecsek egyik legnagyobb barlangi terme. A méretei lenyűgözők: 26 m hosszú, 13 m széles és a becsült magassága 30 m!Az új szakaszban feltérképeztük a főjáratokat. Oldaljáratokba, fülkékbe nem mértünk be, hanem kizárólag a továbbjutás szempontjából reményteljes barlangszakaszokat mértük fel. Így az újonnan feltárt főjáratok hossza 203 méter!

A bejutás nem a közel 100 méter mélységben húzódó vizes járatok valamelyikének végpontján történt, hanem egy jóval magasabban nyíló, igen szűk hasadékot átbontva jutottunk el egy borsókövekkel borított hasadék-akna tetejébe. A 15 m mély Borsóköves-hasadék alján 6 hónapos munkával hatoltunk be a tág szelvényű cseppköves járatokba.

Az újonnan feltárt járatrészt előszobának tekintjük, mely talán bevezet minket a már 50 éve keresett Vízfő patakos barlangjába. Az új szakaszban csodálatos cseppkőképződ­mények díszítik a termeket.

Négy reményteljes továbbjutási lehetőséget találtunk, melyek közül a Spirálszíve-terem aljzatában nyíló akna a legígéretesebb. E terem nyugati falán hatalmas visszaoldódott cseppkőfolyás található, mely az Omladékos-aknába vezet. Azonban az akna tetejében több tonna osztályozatlan omladék szorult meg. Ezt az omladékot kell megbontanunk ahhoz, hogy lejuthassunk.

A másik három továbbjutási lehetőség, a termekből nyíló, felsőbb járatokon keresztül­vezető, kerülő utat jelenthet a patakos ághoz.

Glöckler Gábor

csoportvezető

SKÓCIAI SZENT MARGIT EMLÉKTÚRA

November 15-én, szombaton felhős, de kellemes, enyhe idő­­­ben zajlott le a Skóciai Szent Margit Emléktúra, 201 részt­vevővel. A Réka-vári romok között megtartottam szo­ká­sos ismertetőmet Margit királynőről. Ivasivka Mátyás tanár úr egy kolleganőjével kis furulya-fuvola duót is rög­tön­zött zenei aláfestésként. Az emlékkövet szinte ellepték a résztvevők virágai. Bajáról egy különbusszal jöttek 51-en, rajtuk kívül pécsiek, pécsváradiak, komlóiak, bony­há­diak, bólyiak, néhány szederkényi és kozármislenyi részt­vevő tette ki a csapatot. Meglepően sok volt a fiatal, pécs­vá­radról Győrfy Zsuzsa tanárnő hozott általános iskolásokat. A túra során a Szép Ilonka kilátó közelében májusi harangvirágot fényképezhettünk.

A 2009. évi Skóciai Szent Margit Emléktúrára november 14-én kerül sor.

Dr. Novotny Iván

 

 

A Mecseki Kóborlók négynapos kóborlása Zalában

(2008. október 23-tól 26-ig)

Már két hete szép idő van, napsütéses, száraz kirándulóidő. A meteorológia épp csü­tör­tökre, 23-ára hidegfront átvonulását és nyomában hűvösebb napokat ígér. (Nahát ezt kösz nem kérjük, de hiába.) Így hát a becsomagolásnál hangsúlyos a meleg holmi, esőkabátok és még valami meleg holmi. Ezen kívül (hátha elázunk) váltás meleg holmi. Kell térkép is. Biciklit viszünk, legyen láthatósági mellény, elemlámpa.

Első nap. Utazunk, meg-megállunk. Somogyvár: Bencés apátság romjai. Bemenjünk? Ne men­jünk? Fúj a szél és zima van. Történelmi Emlékhely Szent László királyunk emlé­kére. A Balaton túlsó partjára pazar a kilátás, sorolja Balatonyi Laci: Szent György-hegy, Badacsony, Gulács, Tóti hegy. Jaj de jó, hogy bejöttünk!

Vörs plébániatemplomába megyünk a „Szent Márton útjain” vándorkönyvvel. Miről híres? Tavasszal Csárli az első gólya, aki megérkezik Vörsre, és decemberben, advent első vasárnapjára Európa legnagyobb Betlehemét készítik az itteni plébániatemplomban.

Kellemesre fordult az idő, sétánk a Kis-Balatonnál a Kányavári-szigeten is kellemes volt.

Kápolnapuszta, bivalyrezervátum. Bemenjünk? Ne menjünk? Hát kívülről is látjuk! A bivalyok dagonyáznak, a szürkemarhák legelésznek. Aztán bementünk. (Nem elég kívülről látni, OTT kell lenni!) Ezt az érzést mindig újra felfedezzük. Izgalmas volt.

Célállomás Galambok. Épp az esti sötétedéssel együtt érkeztünk. A szállás oké, a fürdő­szoba pazar, higiénia rendben. Hát nem volt uborkaszeletelő!! A konyhában vacako­lód­tunk még kollektíven, szupermodern rezsózsámollyal, amely csak akkor hajlandó mű­köd­ni, ha a saját lábosát tesszük nagyságos kerámialapjára. Mondhatom, egyikünk se értett hozzá. Vacsora: tarhonyás hús, uborkasaláta.

Sikoltásmentes jó éjszakát! De nem az volt… Merthogy álmában valaki sikított, azután a föld­szinten és az emeleten a szobákba beszivárgott a jeges rémület. (Valaki = Valika). Az okokat keresve eszembe jutott, hogy Balatonszentgyörgyön is jártunk a Csillag­vár­ban, és ott válogatott kínzóeszközökkel és nyomasztó, gyötrelmes középkori élethelyze­tek­kel szembesültünk.

Péntek: biciklitúra, szép idő, napsütés. Simogatja lelkünket. A kék sáv jelzésen vagyunk, Nagyba­kónakon, ahol a disznóólban volt a kéktúra esőprogram 8 évvel ezelőtt. Akkor óriási zuhé volt. A házacska még ma is megvan, Laci felismerte. Ugyanolyan romos, mint akkor.

Onnan a vadregényes Kőszikla-szurdok, amely több szurdok találkozása és az Árpád- forrás, ahol több forrás található. Hát erre a szépségre hogy találjak szavakat?

Egyszer csak szembe jött Ibolya és Sanyi gyalog – aztán hegyikerékpározás-tolás. József-hegy, harangláb. Itt tanultunk harangozni. A hegylakók mutatták. Aztán lovasok jöttek. Az egyik kanca mellett olyan csikó, mint Winnetou lova. Sipos Erzsike és Bala­tonyi Laci felülhettek a vezérlóra.

Még mindig hegymenet, Öröm-hegyre. Ott, ahol a Szent Kristóf Emlékhely van, a Csá­bi Mar­csi eltanyázott a biciklivel a homokos talajon. (Csuszigáló 274 m és Csuszu hegy nem itt van, Marcsi, hanem a Szuloki-tó és Obornak között). A Postás SE pihenő­há­zában megvendégelt bennünket a gondnok – jóféle házi pálinkával („háztáji”, mondta ő).

Utána meredeken lefelé a bringával, aztán jól bebozótoztunk, még egy patakon is át kellett kelni. Küzdelmes volt, de megérte. (Tudod, Erzsike, ez azért van, mert kóborlók vagyunk). A hegyek-völgyek őszi pompájukban. Álomszépek az erdők Zalában.

Sokat kerekeztünk még, amíg egyszer csak Zalakaros sima betonos bicikliútján találtuk magunkat. Balról zeneszót hallottunk, hangszórók hirdetik: őszi fesztivál. Jó hangulat, mások már táncolnak: utcabál van! Naná, hogy mi is táncolunk!  Vacsorára tepsiben sült igazi sólet volt. Helyben párolt gersli, főtt tojás, füstölt tarja stb.

Szombat: „Deák teljesítménytúra”. Az idő nem rossz, néha még a nap is süt. Indítóállomás Söjtör. Indulók: Szabó Sándor és Szabó Dalecker Ibolya, ünnepi kitűzőt már induláskor kaptak (az idei a 15. Deák TT). Húsz kilométer teljesítése után még egyet. Gratulálunk!

Mi, a bringások is Söjtörből rajtolunk. Küzdünk a magasságokkal, kicsit tekerjük, sokat toljuk. Rabszolgasors folytatásos regény új szereposztásban. Leonszió = Balatonyi Laci, Izaurák: Sipos Erzsike, Csábi Mari, Vali. Szituációs játék mélyen átélt hiteles alakításokkal. Pusztaszentlászló, Pusztamagyaród, hegyen-völgyön, Szentpéterfölde, Gutorfölde, Tófej és vissza. Álomszépek az erdők Zalában.

Söjtörön Deák Ferenc szülőháza, a múzeumot megnéztük. Este Balatonyi Laci főzött paprikás krumplit, hozzá finom káposztasaláta volt. Meg söjtöri sör.

Vasárnap. Fejedelmi reggeli, gombával és szalonnás tojással, aztán utazás haza.

Úti élmények: először egy horgásztónál, kicsit odébb szép fenyves erdőben sok gombát szedtünk. Ültetett fenyő volt, sudár, egyenes törzsű feketefenyőkkel, és sok jó gombával, úgymint aranytinorú, ízletes vargánya. Voltak még sztorik, sok nevetés, helyszínek, templomok, erdők!

Hazaérkeztünk. Megy a tévé. A meteorológus pont azt mondja, hogy holnaptól vége a szép napos időnek (ezekkel a szavakkal mondja), bolondos fordulatot vesz időjárásunk. Most már nem bánom!

Utóirat: ami kimaradt: medenceparti Zalakaroson (esőprogram lett volna), és a Kis-Balaton körülbiciklizése, (része volt a tervezetnek) NEXTÁÁÁÁJM !!!

Vali

 

ÐÑÒÏÐÑÐÑÒÏÐÑ

Szent Márton nyomában Szombathelyen

Sáritól kaptunk néhány Szent Márton vándorkönyvet (beszámolója a Mecsek Híradó 2008. októberi számában), belelapoztunk, fellelkesedtünk. Két biciklis túrával a környéken kezdtük a Szent Mártonnak felszentelt templomok, vagy nevét a nevükben viselő települések felkeresését. Egyik alkalommal Baksát, Hegyszentmártont és Kis­szent­mártont kerestük fel, máskor Márokon, Illocskán és Villányban jártunk.

A Mecseki Kóborlók zalai kóborlására menet-jövet további helyekre jutottunk el: Vörs, Zala­szentmárton, Csököly. Figyelem! Vörsön idén is felépítik adventre Közép-Európa (talán Európa?) legnagyobb, templomban épített betlehemét. Advent 4 vasár­nap­ján szent­mi­sék vannak, a hétköznapokon is látogatható a mára már zarándokhellyé vált templom.  

Lelkesedésemben úgy éreztem, az idei Márton napi ünnepségek idején Szom­bat­helyre kell mennem. 3 napot töltöttünk ott férjemmel, Sanyival. Nem szombathelyi úti kalauzzal indultunk neki, hanem a 3 hetes ünnepségsorozat programfüzetével.

Jártunk a Szent Márton templomban, és a mellette található Látogató Központban, ahol Szent Márton életét és Savariával való kötődéseit bemutató gyűjtemény tekinthető meg, a Martineum Felnőttképző Akadémián, ami a Szent Márton európai vándorút fogadó­pontja (szálláslehetőséggel). Részt vettünk a Székesegyháztól a Szent Márton templomig vezető lampionos felvonuláson, melyet a Savaria Légió vezetett, megnéztünk egy általános iskolában egy képeslap gyűjteményt: Szent Márton élete képeslapokon; rengeteg, nevét viselő település képeslapja is ott volt.

Bejártuk a Fő teret, betértünk az OTP-be, melynek üvegpadlója alatt az egykori Savaria római korból származó maradványai tekinthetők meg. Az egyik udvarban egy ház tűzfalára hatalmas felületen Szombathely történelmének képeit, büszkeségeit festették meg. A képtárban Szent Márton kultuszának közép-európai emlékeit bemutató kiállítást nyitottak meg „…és megosztotta köpenyét…” címmel. Az előtérben egy bélyeggyűjtő állította ki Szent Mártont ábrázoló bélyegeit, alkalmi postabélyegzés is volt, egy pécsi ismerőssel is találkoztunk, Gundrum Karcsival.

Szom­baton a szombathelyi Barangolók által szervezett Szent Márton IVV túranapon vettünk részt. Szinte egész nap esett az eső, mégis közel 500 ember vett részt, esőkabátok, esernyők alá bújva, kicsit ázva-fázva.

Mivel IVV túrán nincs szintidő, ezért tettünk egy jókora kitérőt, hogy a vasi falumú­zeum­ban rendezett országos Márton napi nagyvásárba is betérjünk. Volt ott Lúdas Matyi előadás, Szent Márton életét bemutató sátor lampionkészítéssel, ólomöntés (kis Szent Márton figura), kézművesek kirakodóvására, kóstolás: bio-lekvárok, kecskesajt, mangalica kolbász, szürkemarha szalámi. Az ételudvarban libacombok, juhtúrós puliszka, rétesek. Gyomrunkat finom falatokkal megpakolva, vizes ruháinkat már nem bánva jelentkeztünk a túra céljában, az emléklap és kitűző átvétele után egyenesen a vasút­állomásra tartottunk (én még ebben a szűk 1 órában futottam körbe a kiállítást, előző napokon idő hiányában nem jött össze).

Sok élménnyel a fejben, sok kilométerrel a lábakban tértünk haza.

A fő téri Márton napi vigasságokat elmosta az eső, kár érte…

Szabó-Dalecker Ibolya és Szabó Sándor

************

Hegymászás a Dolomitokban

(1. rész)

2008. augusztus 4. Mélyen alszik a város, amikor Kriston Barnabás Dacia kombijával összeszedi a csapatot. Hajnali négy óra van, amikor elindulunk Pécsről az olaszországi Dolomitokba. A csapat további résztvevői: Baumann József, Kriston Ádám, Stálenberger Tibor. Kellemes az idő, és a határátkelések sem rabolják hasznos perceinket. Gyorsan faljuk a kilométereket váltott gépkocsivezetőkkel, és délután két órakor meg is érkezünk a Dolomitok központjába, Cortina d’Ampezzoba. A kis város szélénél megnézzük a kempingeket, de zsúfoltságuk miatt úgy döntünk, hogy egy távolabbit választunk, ahol tavaly Barnabásék már táboroztak. Néhány kilométerre Misurinán, a magas hegyek lábánál 1700 méteren megtaláljuk ideális helyünket a sátrak felveréséhez. Egy csodálatos tó felső végénél van a kemping egy viszonylag sík tisztáson. Minden feltétel biztosított egy túrázni vagy hegyet mászni szándékozó csapat számára. Bejelentkezünk és néhány perc eltel­tével már csattognak a kalapácsütések a sátorcövekeken. A termőréteg alatt sziklaréteg búvik meg, ami küzdelmessé teszi sátorépítési tevékenységünket. Negyed óra alatt állnak a sátrak és most végre koccinthatunk a megérkezés örömére.

Amerre nézünk, mindenütt csodálatos hegyek magasodnak csipkés csúcsaikkal. Pakoljuk a cuccainkat a kocsiból, melyek nehezen akarnak elfogyni, és kis idő elteltével szép kis kupacok magasodnak belőlük a sátrak előtt. Végre minden a helyére kerül és el­indul­ha­tunk egy felfedezőútra a nagy tó körül. A Nap sugarai még visszapillantanak a he­gyek mögül, és színesre festik a szemközti csúcsokat. A tóparti sétaút mellett forrás, csobogó vízfolyások, pompás virágok láthatóak. A magas hegyek képmásait látjuk a sima tó tükrében csillogni. Padok és asztalok szolgálják a sétálók és kirándulók ké­nyel­mét. Egy órába telik, amíg körbejárjuk az egy kilométer hosszú és átlag kétszáz méter széles tavat. Elidőzünk a kis település kirakatainál, nézegetjük a sok csecsebecsét és az értékes és hasznos túrafelszereléseket. Mire a táborba érünk, a hegyek sötéten magasodnak a háttérben. Időnként egy távoli villám fénye szalad a felhők között, majd kialszik a távolban. A vacsora közben megbeszéljük a holnapi túranapot, melyhez jó ötleteket ad egy budapesti, a Dolomitokba szerelmes sátorszomszédunk. Altatónak iszunk néhány korty szekszárdi vörösbort, majd bevackoljuk magunkat sátrainkba.

2008. augusztus 5. kedd. Reggel fél hét van és mozgásban a tábor. Sátrakon, bokrokon és mindenütt vastag harmatcseppek ülnek, látszik felszálló leheletünk. Igaza volt tegnap rutinos sátorszomszédunknak, aki mondta, hogy itt nem érdemes korán kelni, mert hideg van és pára. A Nap csak fél nyolckor süt be a táborhelyre, de akkor percek alatt felszárít mindent. Pakolászunk, reggelizünk, és nyolc óra fele elindulunk kocsival fel az Auronzo házhoz. Fizetni kell az úthasználatért, de megéri, mert minőségi úton csodálatos panorá­mák­kal tarkítva hamar a magas sziklaszirtek alá juthatunk. A nagy parkolóból elindulunk egy kellemes sétaúton a Laverdo ház felé.

Laverdo ház

Jobbra lent hatalmas mély völgy húzódik, balra felettünk magas hegygerincek vonják ma­gukra figyelmünket. Fehér és szürke felhők cserélgetik egymást a csúcsok környékén, de ahol járunk, ott csodálatosan süt a nap és vakítanak a fehér sziklák. Az elmúlt idők háborúit idézik a kőből épített obeliszkek, kápolnák és kiépített bunkerek. A háztól egy széles úton haladunk a két magas hegy közti nyeregbe, ami 2454 méter magasan van. Jobbra indulunk, és egy kevésbé sziklás részen felvesszük hegymászó felszerelésünket. Látjuk előttünk a sziklafalba épített „Via ferrata” útvonalat a magas hegy derekában. Elérünk a beszálláshoz, ahol egy sötét mesterséges barlang fogad, amit a háború alatt készítettek hadászati célokból. Előkerülnek a fejlámpák és óvatosan haladunk előre a görnyedve járható alagútban. Rövid időn belül elérjük a kijáratot, ami a meredek sziklafalhoz vezet.

Alattunk szédítő a mélység, a távolba nézve csodálatos panoráma. Bekattintjuk a kara­bi­ne­­reket a beépített drótkötélbe és rövid kötélre fogva haladunk a keskeny sziklape­re­men. Kicsit jobban dobog a szívem, amikor olyan helyre érünk, ahol nincs kötélbiz­tosí­tás. Szokni kell a helyzetet, mert ilyen kitett részeken ritkán mászkál egy turista. A biz­ton­ságo­sabbnak tűnő helyeken fotózunk szüntelenül, mert minden csodálatos, amit látunk.

Kattognak a karabinerek a beépített szögeknél, ahova a drótkötél van bekötve a sziklafal­hoz. Elérünk egy sziklába épített bunkert: akkora, mint egy kis szoba, és az „ablak” kerek for­májú. Kinézünk, csodálatos a látvány a szemközti sziklatornyokra. Innen lőtték az előrenyomuló ellenséget a katonák és a ferratákon cipelték ide a fegyvereket és lőszeres­lá­dákat. Kicsit feljebb mászva egy szélesebb gerincen kőből épült ház romos falai omla­doz­nak. Az alattunk lévő széles völgyet innen jól meg lehet figyelni, látszanak a szerte­szét futó gyalogösvények a hegyek lábaihoz. Visszamászunk, és néhány méterre elérünk egy elágazást, ahol felfelé a csúcsra lehet mászni. Kicsit várakoznunk kell, mert fentről né­hányan lefele ereszkednek, és útközben nem lehet kerülni. Végre elindulok a mere­de­ken égre futó drótkötél mentén a sziklákba kapaszkodva. Keresem a fogásokat és lépés­he­lye­ket, hogy egyre feljebb jussak. Tizenkét kilós hátizsákkal mászok felfele. Csak fontos dolgokat cipelek mindenre felkészülve. Ebben a magasságban gyor­san változik az idő, megfelelő ruházat kell, élelem és ivóvíz is szükséges egész napra. A balesetek sűrűb­ben előfordulnak, elsősegélycsomagra is szükség van. A hegy lábánál alattunk sűrű felhőré­teg gomolyog, remélem, ott is marad még egy darabig. Élvezem a mászást, fogy­nak a méterek, és most egy kevésbé meredek széles oldalba mászunk, biztosítás nélkül. Fölöttünk megpillantom a csúcsot, tetején a nagy kereszttel.

Szaporábbak a lépteim, de az óvatosságról nem feledkezek meg. Könnyen megindíthatok egy követ, amely leesve az alattam haladóknak súlyos sérülést okozhat. Felértünk a csúcs­­ra mindannyian, és nem tudunk betelni a sok látnivalótól. 2701 méteren állunk a ke­reszt alatt. Kicsit zihálva, verejtékezve pihenünk egy kicsit, majd fotózzuk a látnivalókat. Alat­­tunk kéken csillogó tavak terülnek el a hófehér sziklatörmelékek és üde zöld rétek között. Odébb menedékházak piros tetején csillannak meg a napsugarak. Föntről lete­kint­ve, alattunk minden parányinak tűnik, mintha kicsinyítve lenne. A völgyből egyre feljebb kúsznak a felhők, ezért úgy döntünk, elindulunk visszafelé. Lefele a meredek mászási résznél várakozni kell, mert hárman jönnek felfelé. Várakozás közben a szemközti szik­la­falon embereket látunk mozogni. Jobban megfigyelve látjuk, hogy ott is egy meredek ferrata vezet a csúcs felé, néhol kis hidakat is látni vélünk. Leérve az elágazáshoz rövid tanakodás után úgy döntünk, hogy én a bizonytalan időjárás miatt nem kockáztatom meg a szemközti oldal megmászását. Megbeszéljük, hogy lent a parkolóban találkozunk.

Elváltak útjaink és én elindulok lefelé a hegy másik oldalán egy ferratán. Tudom, hogy nem szerencsés egyedül menni a hegyen, de erre viszonylag gyakran járnak a hegyek szerelmesei. Ereszkedés közben hamarosan utolérek két fiatalt, akiket egy biztonságos helyen megelőzök. Egy széles sziklarepedés peremén van kiépítve a meredek út, de nem ve­szélyes, gyorsan haladok. Lejjebb egy kiszélesedő sziklaperemnél többen várakoznak. Odaérve látom, hogy egy mesterséges barlang előtt várakoznak. A barlang iránya jó a haza vezető útnak és fejlámpámat feltéve elindulok a sötétbe. Ez jóval tágasabb járat, mint a reggeli az út elején, és mint látom és tapasztalom, sokkal hosszabb. Percekig me­gyek, kis fülkék nyílnak és lezárt útszakaszok. Jobbról világosság sejlik, és hamarosan látom, hogy egy lőrés felől jön a fény. Kinézve a szemközti hegyet látom, az alatta húzó­dó völggyel. Kihátrálok és folytatom utamat a sötétben. Újabb lezárt elágazás és hamaro­san elérem a kijáratot, ami a hegy derekában a sziklafalhoz vezet. Keskeny a perem és biztosítókötél nyomát sem látom sehol. Visszafordulok és most már gyorsabban haladva az ismert útvonalon, elérem a másik kijáratot, ahonnan indultam. Innen beépített kötélpá­lyán hamar leérek a kőlavinákhoz. Alattam két csodaszép tó látható, felettük balra a gerinc mögött a Locatelli menedékháznak kell lennie. Leveszem a hátizsákra erősített túra­botokat és beállítom a megfelelő hosszúságot a köveken való haladáshoz. A hegy­mászó szettet becsomagolom és a fejvédővel együtt a hátizsákra erősítem. Vékony ösvény húzódik a kőlavinás oldalban, ami a legrövidebb út a menedékházhoz. Morognak a kövek a bakancsom alatt, és időnként a lefele haladásnál csúszok a kövekkel együtt. Hihetetlen, hogy a kevésbé bolygatott tenyérnyi helyeken hamar megjelenik az élővilág, színes virágok pompáznak rajtuk. Itt éppen egy hegyimák sárga csokrát fújdogálja a szél. A tó körül kirándulók sétálnak, tarka tehenek legelésznek a zöld tisztáson egy takaros kis ház körül. Felérek a gerincre és meglátom a menedékházat és a sok kirándulót körülötte. Fölötte kis kápolna és több emléktábla a sziklákon.

Megnézem a térképet és kiválasztom a legmegfelelőbb utat vissza az autóparkolóba. Az utakat számokkal jelzik: két piros vízszintes sáv között a fehérben látható az út száma. Kőlavinás és meredek részeknél piros festékkel jelölik a javasolt útirányt. A jeleket nagyobb viharok után folyamatosan frissítik a magashegyi turisták biztonsága érdekében. A 101-es utat nézem ki magamnak, ez esőben is biztonságosan járható, ha leszakad az ég. Emberek jönnek-mennek a környéken, és mégsincs tömeg, mindenki elfér a hatalmas hegyeken és völgyekben. Kellemes tempóban haladok és bámészkodok, mindent megfigyelek. Ugyanazokat a hegyeket látom, csak máshonnan és más megvilágításban. Eszembe jutnak barátaim, akik már lefele jönnek a hegyről és remélem, megússzák eső nélkül, mert feléjük sötét felhők kavarognak és eléggé lehűlt a levegő.

Elértem a Laverdo házat és innen ismert úton igyekszem a kocsi felé. Ismerős füttyögést hallok és észreveszek egy mormotát a sziklák előtt. Lassan kézbe veszem a fényképező­gé­pet, és sikerül több képet készíteni róla. Amint közelebb megyek hozzá, abban a pil­la­nat­ban eltűnik a sziklák között. Szaporázom a lépteimet, mert szitálni kezd az eső és erős szél kerekedett. Már látom a parkoló kocsinkat és a felette magasodó több­szin­tes Auron­zo házat. Bepakolom a cuccokat a csomagtartóba és beülök a védelmet adó autóba. A ház zászlórúdjain zászlókat tépdes a szél és sötétbe borul a környék. Szaladnak a felhők, és szemben előbukkannak a magas hegyszirtek és az alattuk elterülő hófoltok. A sötétség amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik, és a szél is csillapodott. Szerencsére az eső sem esett említést méltóan. Barátaim is hamarosan megérkeznek és mesélik élményeiket. Fel­mász­tak az M. Paterno 2747 méter magas csúcsára. Mentek meredek falon kitett helye­ken és kis hidakon. Nem áztak el, és lefele hasonló útvonalon jöttek, mint én, csak ők egy kis kerülővel. Beülünk a kocsiba és elindulunk lefelé a hegy lábánál lévő tábo­runkba. Mindenkinek jól esett egy sör, a jó vacsora és az esti beszélgetés a szomszédokkal, borozgatás közben.

2008. augusztus 6. szerda. A mai éjszaka nyugodtabb volt, mert kellő számú és vas­tag­sá­gú alsóruhát húztunk és úgy bújtunk a hálózsákba. A Nap fél nyolckor reggelizés közben melengette testünket. A hajnali hőmérséklet néhány fok lehet, mert elviseljük még mindig a vastagabb pulóverokat. Összeállítjuk csomagjainkat, de ma nem visszük a hegymászó felszereléseket, mert a Fanes-völgyben túrázunk és csak rövid ferraták vannak a zuhatagok és vízesések közelében.

Fél óra alatt érjük el kocsival a völgyhöz legközelebbi parkolót. Hamar észrevesszük a 10-es számú útjelzést és elindulunk rajta a vízfolyás felé. Szép fenyvesben haladunk, sokhelyütt méregzöld mohapárnák csábítanak bennünket, hogy megsimogassuk őket.  A far­kasboroszlán piros bogyói ragyognak a tűlevelek közt bejutó napsugarakban. Már hal­juk a patak csobogását, és hamarosan megpillantjuk a vízfolyást. Fehér és rozsdavörös sziklák közt bukdácsoló kékeszöld vízfolyam zuhog sebesen lefelé. Széles fahídon álunk és fényképezzük a csodákat. Szemközt kétezer métert meghaladó hegyek magasodnak. Jól látszik a hegyeken a sok-sok rétegződés, amely még a tenger fenekén rakódott le évmilliókkal ezelőtt. Látszanak a rétegekben a gyűrődések, melyeket a vulkáni erők hajtottak íves formákra.

Kellemes, hengerelt zúzottköves úton haladunk, mindenütt rend és tisztaság. Padok, asz­­talok és információs táblák esztétikus kivitelben. Az egyik információs táblán, a sok útba­igazító jel alatt rokkantkocsit ábrázoló jelet látunk. És valóban az utak ezen a részen úgy vannak kialakítva, hogy a mozgás- és látáskorlátozottak is biztonsággal el tudnak köz­lekedni.

A fák és virágok tövénél latinul, olaszul és németül feliratozták a növények neveit.  Felfele megyünk, az út mellett balra víz csordogál egy farönkből kialakított forrásnál. Íze kellemes és hűvös a nyári melegben. Egyre meredekebben emelkedik és kanyarog az út, kétoldalt meredek hegyvonulatot látunk. Előttünk egy fahíd és alatta hatalmas sza­ka­­dék, melyet a víz ereje mélyített legkevesebb harminc méter mélységre. Meredek szikla­falak, szakadások, és terebélyes katlanok között dübörög a víz. Feljebb jobbra kis tisztás emberek pihennek a padokon és szárítgatják ruháikat. Elértük a Cascata de Fanes-vízesést és ferratát. 1380 méteren vagyunk és indulunk a sziklák felé. Balra a szikla­falat elérve szélesebb ösvényt látunk és drótkötél biztosítást. Nem kötjük be magun­kat, mert az elmondásokból tudjuk, hogy ez nyáron nem veszélyes gyakorlott magas­hegyi túrázóknak. Gyorsan haladunk lefelé és szemben látunk egy kisebb vízesést a szik­láról aláhullni gyöngyözve. Elhaladunk a vízesés alatt és megyünk tovább a sziklás ösvényen. Keskenyedik az ösvény, így mi is egyre többször belekapaszkodunk a drótkötélbe. Kezemre védő kesztyűt húzok, a kötél nehogy felsértse tenyeremet. Egy sziklakatlanhoz értünk, ahol lefele kell majd mászni beépített létrákon és vastüs­kéken. Várnunk kell egy keveset, mert hárman jönnek felfelé, és utána mi is nekilát­ha­tunk a lemászásnak. Néhány perc alatt a hatalmas szűk sziklakatlanban va­gyunk, mely­nek az alja tele van hatalmas kőtömbökkel. Most sajnálom igazán, hogy nem hoztuk el legalább a fejvédőket. A fentről aláhulló kisebb kövek is súlyos sérülést okozhat­nának bennünk. Gyorsabban szedem lábaimat, hogy a nyitottabb részhez jussak. Jobbról a fent látott vízesés most közel harminc méter magasról hullik alá fátyolszerűen. Körülötte vízpára kavarog, és mellette elhaladva bennünket is lepermetez. Jólesik a frissítés még itt fent a magas hegyekben is.  Elmegyünk egy kis magaslatra, ahonnan jó fotókat lehet készíteni a vízesésről. Innen látszik a szűk völgyben egy útelágazás táblákkal. Mivel mi a forrásmező fele a másik vízesést is meg szeretnénk nézni, ezért a ferratán tovább kell menni, ami kivezet a katlanból. Éppen egy kisdiákok­ból álló csoport halad rajta bekötve, meglehetősen lassú a mozgásuk. Tibivel úgy döntünk, hogy visszamászunk az indulási pontig és fotózzuk a vízesést alulról, Barna és Ádám, ha tudják, megelőzik az iskolás csoportot egy alkalmas helyen, és fent a padoknál találko­­zunk. Az ismert úton gyorsan ha­ladva elérjük a vízesést, felmászunk a sziklafalon, majd a másik vízesést is lefotózva el­érjük a sziklapárkányt, és máris a tisztáson vagyunk. Lepakolunk, és egy kicsit ki­nyúj­tó­zunk. Körülöttünk nagy a nyüzsgés, családok érkeznek és csatolják magukra a kü­lön­böző hegymászó felszereléseket. Aszalt gyümölcsöt, csokoládét eszek és ás­vány­vi­zet iszom hozzá. Pótolja a kalóriát, és egyéb­ként is valamivel el kell tölteni az időt. Bar­na­bás hangjára leszek figyelmes, és meg is pil­­lan­tom Ádámmal felfele jönni a gyalogös­vé­nyen. Kicsit ők is pihennek és elindulunk fel­felé a másik vízeséshez. Emelkedik az út, velünk szemben időnként hegyi kerékpá­rosok jönnek óvatosan. Kétoldalt szép magas­hegyi virágok pompáznak tarka színekben. Éppen egy piros madár­sisakot pillantok meg, melyet itt még nem láttam. Odébb zergevirágok sárga csoportja látszik. Egy nagyobb szikla­tömbbe díszes kőfülkét véstek, és egy Mária szobrot tettek bele. Köréje rózsafűzért teker­tek, és mellé sok apró tarka virágot tettek. Felettünk az ég kékje, és alatta a sziklaszirtek fehér és vörös hatalmas fala.

Elérjük a tábla szerint a második vízesést, a Cascata Sbarco de Fanest. Egy fenyőkkel be­nőtt szűk gyökeres ösvényen lépkedünk lefelé, és már halljuk a víz zúgását. Habozva óriás cseppeket formálva zúdul lefelé tíz méter magasból. Előtte a sziklafalban és a víz­esés alatt is drótkötél van kifeszítve a biztonságos haladás érdekébe. A hűvös idők beáll­tá­­val hamar megkezdődik a jegesedés, és akkor bekötés nélkül életveszélyes a terep. Most könnyedén bejutunk a vízesés alá és csodáljuk az aláhulló széles vízfüggönyt. Alig le­­szünk vizesek, és fotót is készítünk a víz alatti folyosón. A túlsó oldalról is szép a lát­vány a völgy felé zúduló vízzel. Innen kétemeletnyi mászás felfelé a sziklafalon, majd a pa­tak mentén egyre feljebb a futófenyők között kialakított ösvényen. Egy szép szikla-la­pon letelepedünk a víz mellé és hallgatjuk a köveken bukdácsoló víz énekét. Tibor, mivel ma több mászás nem lesz, elővesz két dobozos sört, és a patakba teszi őket hűlni. A víz nagy sodrása billegteti őket, ezért állandó felügyeletre szorulnak. Szusszanunk egyet és él­­vezzük ezt a csodálatos környezetet és nyugalmat. A sör három perc alatt hi­deg lett; test­­vériesen megosztozunk rajta négyen, és már indulunk is tovább.  Korlát nél­küli fa­híd­­hoz érünk és fotókat és videó felvételt készítünk az áthaladó csapatról automata­állás­ban.

Fahíd

Innen tovább egy szép fenyvesben haladunk és hamar elérjük a völgyben felfele vezető 10-es számú turista utat. Visszafele elindulunk rajta, itt a völgy egy másik ismeretlen arcát mutatja felénk. Gyorsan haladunk lefele, és elérjük az előző vízesés bejáratát 1766 méteren, majd lejjebb egy kis kitaposott jelzetlen ösvényt veszünk észre. Hallottunk róla, hogy néhány helyen le lehet menni a patakmederhez, és szép vízeséseket lehet nézni. Úgy döntünk, megnézzük, mit látunk a kis ösvény végén. Fenyők között és áfonyás ligetek mellett haladunk, és halljuk a víz morajlását. Néhány lépés után rálátunk a szűk völgyben egy számunkra hatalmas és csodálatosan szép vízesésre. Lejjebb ereszkedünk egészen a tövéhez és érezzük a lezúduló víz által keltett páradús légáramokat. Húsz méter magasról szélesen elterülve zúdul alá egy méregzöld kis tóba. Mindenütt buja zöld a környék és sok a színpompás virág.

Vízesés

Egy kidőlt mohás fenyőfa törzsén alpesi rózsa tündököl rózsaszín szirmaival, mellette áfonyabokor búvik meg. Óvatosan lépkedve a vizes köveken mászunk vissza az ösvényre, és a fenyők alatt áfonyákkal csillapítjuk szomjunkat. Sok a különféle gomba az erdőben, itt éppen rizikéket látok a fenyőtüskékkel borított talajon. Odébb egy lila virágot látok, melyet erre még nem láttam. Közelebb megyek, és akkor ismerem fel, hogy a kék színű sisakvirágok valamelyik változata virít a fenyők alatti kis tisztáson. Visszaérünk az útra, és kényelmesen bandukolunk lefele. Több turistával találkozunk, és illedelmesen jól nevelt turistához méltóan köszönünk olaszul: bondzzsornó. Lefele a 10-es út egy me­re­de­kebb szakaszát választjuk, ami egy kilométer lehet. Most, hogy kerülgetjük a vízmosás­ban a köveket, örülünk neki, hogy felfelé a hosszabb és kényelmesebb úton jöttünk.  Még négy kilométer kényelmes gyaloglás visszafelé a szép úton és elérjük az erdőben megbúvó tágas parkolót, ahonnan indultunk.

Hazafele megállunk Misurinán, a tóparti kis településen, hogy az esti főzéshez kiegészítsük készleteinket. A kis áruházban szinte minden van, csak éppen zöldpaprikát nem kapunk, hogy a tervezett lecsó adagszámát megnövelhessük. Kocsiba ülünk és egy perc múlva már a finom rumot ízlelgetjük étvágygerjesztőnek. Összefogva közös erővel egy óra alatt elkészül a krumplis lecsó szalonnával és paprikás szalámival fűszerezve. Jót lakmározunk, majd mosogatás és fürdés következik.

Megfürödve frissen és jókedvűen ülünk a nagy nap- és esővédő sátor alatt és borozgatunk. Nézegetjük a térképeket és a holnapi mászós túrát tervezzük. A hegyek egyre sötétebbek és kipattannak az első csillagok a tó fölött. Csendesedik a tábor. Összepakolunk a sátraink körül és lefekszünk aludni.

Hajnali három óra környékén nagy szélre és esőre ébredünk. Nem bontottuk vissza az esővédő sátrat és rángatja a szél. Kihámoztuk magunkat a hálózsákokból, és kimászva a sátrakból elkezdtük a nagy szélben és szakadó esőben bontani. Néhány perc telik el a bontással és rögzítéssel és már ugrálunk is vissza a védelmet nyújtó kis sátrainkba. Az átázott ruhákat levesszük és belebújunk a jó meleg hálózsákba. Az eső és szél még dühöng egy darabig felettünk, majd feladja, és a hegyek felé távozik.

 Baumann József

(folytatjuk)

HÍREK

 

 

Új logó: a Magyar Természetbarát Szövetség 2008. október 4-én megtartott rendkívüli közgyűlésén elfogadták a szövetség új logóját, mely a régihez képest jobban hasonlít az NFI (Nemzetközi Természetbarát Szövetség) logójához.

 

• „Elvágott” turistaút: a Pécsi parkerdőben a Hotel Kikelet épülete mellett építkezés kez­dődött, melynek területe belenyúlik a zöld négyzet jelzésű „Fellbach sétaút” nyom­vo­nalába. Az építkezés földmunkái során a turistaút mintegy 150 m hosszú távon megszűnt, így az út ezen a szakaszon jelenleg nem járható. Nagy Jánossal, a PVV Zrt. erdészeti ágazatvezetőjével megállapodtunk az új – elkerülő – nyomvonal kialakításában. Az új útszakasz jelzéseit tavasszal festjük fel.
• Tarvágás: a Mecseki Zöld Túra útvonalán a Vágotpusztáról Sikondára vezető útvonal egy szakaszán, valamint a Pécs-Vasasról Koszonya-tetőre vezető útszakaszon is – tar­vá­gás miatt – „eltűntek” a turistajelzések. A jelzések pótlását tavasszal elvégezzük.
• Karácsonyi térképvásár: december 8-án hétfőn 16.00–19.00 óra között a Car­tog­raphia Kft. térképvásárt rendez a Magyar Természetbarát Szövetség központ­jában (Buda­pest V., Bajcsy-Zs. u. 31). A térképek 30%-os kedvezménnyel vásárolhatók meg (turistatérképek 990 Ft helyett 690 Ft-ért)! A kedvezmény igénybevételének feltétele a bemutatott érvényes MTSZ igazolvány. Megrendelések e-mail-en Berki Zoltán címére is küldhetők: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
• Védett lett az illatos hunyor: védett lett a Mecsekben igen elterjedt, sőt gyakori, ko­ráb­ban megyei védelem alatt is álló illatos hunyor (Helleborus odorus, természet­védelmi értéke 5000 Ft), illetve az azzal közeli rokonságban álló, a zselici erdőkre jellemző kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum, 5000 Ft). A hazánkban csak a darányi Nagy-Berekben előforduló királyharaszt (Osmunda regalis) fokozottan védett státuszt kapott, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250000 (!) Ft. Szintén fokozottan védett lett a Mecsek karsztbokorerdeiben előforduló fénylő zsoltina (Serratula lycopifolia), természetvédelmi értéke 100 000 Ft. (Forrás: DDNPI)

Rendezvények

►  december 11, csütörtök:„Örökségünk” – délutáni diskurzus a komlói múzeumban. Takácsné Jakabos Laura: A „hétdombosok” 2008. évi élményei. R.: Hétdomb Természetbarát Egye­sület. Időpont: 17 óra.

►  december 28, vasárnap: „Dombay-tó maraton”, „Dombay-tó” teljesítménytúrák. R.: Erők Népe Természetjáró Egyesület. Rajt: Dombay-tó, 6.00-8.00. Cél ugyanott. Nevezési díj: 600 Ft/fő. Információ: Radó József ( 30/298-7991; Doszpod Edina ( 30/526-8196

NYÍLT TÚRÁK

►  december 6, szombat: Tettye – Dömörkapu – Misina – Tubes – Remete-rét – Éger-völgy (12 km). Találkozás: a pécsi főpályaudvar előtt a 33-es autóbusz megállójában 8.15-kor. Túravezető: Márton Zoltán.

►  december 13, szombat: Sikonda – Cserma-alja – Mánfa – Árpád-tető (14 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron a kaposvári járatnál, 8.15-kor. Túravezető: Lakatosné Novotny Sarolta.

►  december 20, szombat: Hősök tere – Fehér-kút – Keresztkunyhó – Lapis – Mandulás (12 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar előtt a 31/A jelzésű busz megállójában 9 órakor. Túravezető: Kaszás Károlyné.

►  december 28, vasárnap: Máriagyűd – Siklós (12 km). Találkozás a máriagyűdi templom előtt 9 órakor. Túravezető: Tollas Tibor.

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói indulással

• december 6, szombat: Találkozás a Mikulással. Útvonal: Szászvár – Vörösfenyő kulcsosház – Máré-csárda (10 km). Indulás a komlói buszpályaudvarról a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila.
• december 14, vasárnap: Téli séta a mecsekpölöskei tóhoz. Útvonal: Sikonda – Új-hegy – Mecsekpölöskei tó – Mecsekfalu – Körtvélyes (8 km). Indulás a 8 órai sikondai buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin.
• január 3, szombat: Újév köszöntő a Vörösfenyő kulcsosházban. Útvonal: Kárász – Vörösfenyő kulcsosház – Kárász (10 km). Indulás a komlói buszpályaudvarrról a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Bora Tiborné.

A Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub nyílt gyalogos túrái

• december 13, szombat: „Tolnai Hegyhát–I.” Útvonal: Simontornya (vár) – Kis­székely – Nagyszékely – Miszla – Halyagos – Pincehely (30 km). Részvétel előzetes jelentkezés alapján (december 6-ig, ( 20/332-5000). Túravezető: Keményfi Balázs.
• december 30, kedd: „Óév búcsúztató a Zengőn.” Indulás Pécsváradról, a Kossuth térről 10 órakor. 12 órakor a Zengő csúcsán Himnusz éneklés és pezsgőbontás. Túravezető: dr. Novotny Iván.

A PTTE Vámos Mihály Túraszakosztály nyílt túrája

• december 28, vasárnap: Pécs, Éger-völgy, Teca Mama Kisvendéglője – Jakab-hegy, kelta földvár – Éger-völgy (12 km). Találkozás a Teca Mama kisvendéglőnél, 9 órakor. Túravezető: Marton József.

Minden kedves természetbarát társunknak békés, boldog karácsonyi ünnepeket
és szép túrákban, élményekben gazdag, örömteli újesztendőt kívánunk!

 

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiad­ványa. Szer­keszti: Strasser Péter. A közlésre szánt anya­gokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). (72/525–376 (napközben); 72/525–377 (ügyeleti időben). Fax: 72/525–377. Ügyeleti idő: kedd 16–18 óra.   
Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.