Mecsek Híradó

A Partiumban kerekeztünk

Pontosabban a Partium északi végében, a hajdani Szatmár és Máramaros vármegyék területén zajlott ez évi, nyári "nagytúránk" július 13-tól 18-ig.

Pécstől a kiszemelt túra-terület több száz km-re van, ezért autókkal utaztunk Csenger vá­ros­káig. Itt - miután Bartha Gyula esperes úr bemutatásában megnéztük az Árpád-kori ref. templomot - a négykerekűeket kétkerekűre cserélve indultunk a trianoni határ felé. Csen­gerig elénk jött Berkeszi Zsolt kerékpáros barátunk Szatmárnémetiből, akit a Pécs­vá­radi Nemzetközi Túrakerékpáros Találkozóról ismertem, és vállalkozott arra, hogy az első két napon túravezetőnk lesz.

Csengertől alig 24 km-re, Szatmárnémeti (Satu Mare) túránk első állomása. Zsolt körülve­ze­tett a belvárosban. Láttuk a magyar nyelvű képzés fellegvárát, a ref. főgim­náziu­mot, a "lán­cos templomot" s előtte Kölcsey Ferenc mellszobrát, a tűztornyot, a székesegyházat. A szecessziós Pannonia (ma Dacia) szálló homlokzatán Zsolnay pirog­rá­nitból készült ma­gya­ros díszítést fedeztünk fel. Jobb híján a strand melletti elvadult parkban ütöttük fel sát­rain­kat az első éjszakára.

Reggel Zsolt egy igen forgalmas úton vezetett ki bennünket a városból. Mondtam, hogy én egy csendesebb (sárga) mellékutat néztem ki a térképen, de ő nem hagyta magát be­fo­lyá­solni. Később rájöttem, hogy miért. Sárközre(Livada) érve Zsolt barátja fogadott minket - mivel bortermelő vidéken járunk - egy flaska jó vörösborral. A Vécsey kastélyt csak kívülről nézhettük meg. Továbbinduláskor Józsi lecsúszott az útburkolat széléről, elesett. Neki nem lett semmi baja, de bringája "harcképtelenné" vált. Megkereste a vasútállomást, s a vasutas szolidaritás jegyében, az ottani (magyar) kollegái segítségével sikerült a kerék­párt használható állapotba hoznia.

Csendes mellékútra térve dombvidéken tekertünk Kőszegremete(Remetea Oasului) községbe. Az utcától kissé távolabb, egy gyümölcsöskertben áll a Széchenyi obeliszk. Az útikönyvekben nincs benne, Zsolt hívta fel a figyelmünket rá. Elgondolkodtató a fekete márványtábla felirata, különösen az évszámok:

GRÓF
SZÉCHENYI ISTVÁN
1861

ÚJRA TETTE
KŐSZEGREMETE MAGYARSÁGA
1941

A továbbúton nem tudtuk a gödröket kerülgetni, mert csak gödrök voltak. Iszonyú me­leg­ben értünk Bikszádra (Bixad), az egykor híres fürdőhelyre. Az ivókút glaubersós vizének szörnyű íze van, de csodásan oltja a szomjat. Gazdag vidék, sok nagy családi házat láttunk. A Huta-hágó, bár csak 687 m magas, keményen megdolgoztatott. A túl­ol­da­lán, az úttól kicsit távolabb, fenyvesek között, egy szép, patakos, tisztáson táboroztunk.

Reggel, hosszú gurulás után megláttuk a Tiszát. A határőrök nem engedtek fény­képezni (a túlpart már Ukrajna). Szaplonca (Săpănta) látnivalója a temető. Az egyforma stí­lusú és méretű, kék színű fejfákon az elhunyttal kapcsolatos vidám versek olvashatók (persze románul). Máramarossziget (Sighetu Marmatiei) neve számomra különleges, romantikus hangzású. A város nem tetszett olyan nagyon. Rövid körülnézés, pihenő után a piacon feltöltötte ki-ki a készleteit különleges sajtokkal, gyümölccsel, s indultunk tovább.

Az Iza-folyó völgye volt utunk legszebb szakasza, tájképileg és építészetileg egyaránt. A falukban új és régi faházakat láttunk néha hivalkodóan hatalmas kapukkal. A legérdekesebbek azonban a XVI.-XVIII. században épült fatemplomok voltak. Az elsőt Barcánfalván (Bărsana) láttuk. Sok lépcsőn jutottunk fel a dombtetőn, a régi temetőben álló, a XVI. században ácsolt remekműhöz. Nem nagy, boronafalú épület, kicsiny abla­kok­kal, zsindelyfedéssel, a meredek tetőből kinövő magas, hegyes toronnyal. Belül a fél­ho­mály­ban alig kivehetők a falakra festett bibliai alakok. Az ácsmunka művészi szín­vo­nala, precizitása is inkább csak a teraszszerű, fedett előtér oszlopain tanulmányozható. Egyedi hangulatú, lélekemelő alkotás. A falu déli végén 1993-ban alapított ortodox kolostor­együttest építettek. Szépen gondozott, tágas parkban állnak a régi stílusban fel­épí­tett faépületek és a templom. Érdekes és szép, de hiányzik a történelem patinája.

Barcánfalvához kötődik az út egyik emlékezetes eseménye is. Táborhelyet kerestünk, mire je­lentkezett egy gazda, hogy nála sátrazhatunk. A hátsó kertben fel is ütöttük ponyva­­há­­zain­kat. Úszómedence is volt, és zuhanyozhattunk napenergiával melegített vízben. Asztal, padok, majd némi bor, sör is előkerült, mire besötétedett, vidám hangu­latba kerül­tünk, s ebben a házigazda járt elöl. Csapatunk három hölgye egyszer csak eltűnt. De nem­so­­kára előkerültek - helyi, román népviseletbe öltözve. Nem győztük cso­dálni a gyönyörű, hím­zett blúzokat, meg útitársnőinket, hogy mennyivel csinosabbak a szép, tradicionális ruhák­ban, mint a manapság szokásos farmerban. A háziasszony nosztal­­giával vegyes öröm­mel öltöztette be lányai ruháiba a mieinket - ők már nem hajlan­dók ezeket felvenni - sóhajtotta. Azután mindannyian besereglettünk a szobába, ahol a kelengyésláda tar­tal­má­nak minden egyes, nagy gonddal, aprólékos munkával hímzett darabját elénk tette. Gyö­nyörű hímzett párnák, törölközők, miegyebek kerültek elő. Csak ámultunk és bámultunk. És ne higgyed kedves olvasó, hogy magyarok vendégei voltunk! A környék lakossága szín román, a házigazdáinkkal is csak Jutka tolmácsolásával értekezhettünk. Átkoztuk a po­li­ti­ku­so­kat, akik egymás ellen hergelik a békés népeket. Reggelire puliszkát kaptunk.

Élményekben a továbbiakban sem volt hiány. Az Iza egy mellékvölgyébe, a térképen sárgával jelzett (a jelmagyarázat szerint aszfaltos vagy köves) mellékútra tértünk. A jónak eddig sem nevezhető burkolat azonban egy ponton elfogyott, földúton kényszerültünk tovább menni. A 35 fokos meleget időközben kiadós eső váltotta fel, mely a földutat sár­ten­gerré változtatta. Eszméletlen kínlódással, alul-fölül ázva vonszoltuk járműveinket hegyre fel, völgybe le. 5 km volt csak a következő falu, de ötvenötnek tűnt. Estére senki­nek sem volt kedve sátrat verni. Egy falusi "panzióban" aludtunk. Lemoshattuk fel­ismer­hetetlenül sáros bringáinkat. Puliszkát kaptunk vacsorára (pénzért), s ágyban aludtunk (akinek jutott).

Az eső elállt, de borús maradt az idő. Szebbnél szebb fatemplomok kerültek sorra: Sajómező (Poienile Izei), Sajó (Sieu), Jód (Ieud), Rozália (Rozavlea). A világörökséggé nyilvánított Jód-i templom meglehetősen rossz állapotban van. Az öreg, fehérszakállú pópa maga jött kinyitni. Fényképezni nem engedett. Jódon egy tájházat is megnéztünk.

Barcánfalvára visszaérve nyugatra fordulva elhagytuk az Iza völgyét, s nekiindultunk a he­gyeknek. Felsőkálinfalván (Călinesti) még volt egy szép fatemplom, azt elhagyva, Aknasugatag(Ocna Sugatag) után nekiveselkedtünk a Gutin-hágó (987 m) "északi falá­nak". Az útikönyv és a térkép a hágón turistaházat jelzett. Ott akartunk aludni, hogy más­nap reggel megmásszuk a Kakastarély nevű sziklaalakzatot. A szálló zárva volt, s a kö­zel­ben nem találtunk sátorverésre alkalmas helyet. Az újra eleredő, kellemetlenül hideg eső­ben ereszkedtünk le a hágóról, s a hosszú, fárasztó nap után ismét ágyban alvást engedé­lyez­tünk magunknak.

Reggel kisütött a Nap, de a Gutin-hágóra visszkeccselni, s onnan még a Kakastarély­hoz felmászni senkinek sem volt kedve, így hát lefelé indultunk. Nagybánya (Baia Mare) ele­jén még láttunk egy utolsó fatemplomot, igaz újabbat, nagyobbat, mint az Iza-völgyiek voltak, majd mindenféle útépítéseken átvergődve beértünk a hangulatos főtérre. Meg­ke­res­tük a Petőfi-emléktáblát az egykori fogadó falán, megcsodáltuk az 50 m magas Szent István tornyot, az "ásító" tornyot, a Mészáros-bástyát, a katolikus templomot, és látogatást tettünk a hajdani nagybányai művésztelep romantikus épületeinek parkjában. Thorma János és Hollósy Simon egykori festőiskolájának épületei ma is művészlakások.

Túránk utolsó célpontja Koltó (Coltău) volt. Gróf Teleky Sándor kis kastélyában töltötték mézes-heteiket Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A falon emléktábla, a kastélyparkban költőnk és hitvese bronzba öntött alakja emlékeztet az eseményre.

Koltóról nyugatra fordulva, hazafelé vettük az irányt. Hosszú (de szerencsére nem sáros) földúton jutottunk újra a Szamos közelébe. Átkelve rajta Szatmárnémeti felé tekertünk. Utolsó sátortáborunk egy nagyon szegény, román faluban, az egyik ház mögötti réten volt, ahova itt is a háziak invitáltak be. (Reggel nekik adtuk minden ma­ra­dék kajánkat.) Szatmárnémetiben rövid pihenőt tartottunk, ki-ki elkölthette a piacon a maradék fabatkáját. (Fabatka = a helyileg éppen érvényes pénznem.). Viharos ellen­szél­ben gyötör­tük magunkat a határállomás felé. A hazai oldalon, közvetlenül Csenger előtt még egy kiadós felhőszakadást is kaptunk a nyakunk közé, nehogy nagyon kiszá­rad­junk.

A 20 fős csapat hat napig tekergett az Avas, a Kőhát, a Lápos vidékén, a Szamos, a Tisza és az Iza-folyók völgyében, részben magyar-román vegyes lakosságú, részben tiszta ro­mán területeken. Mindenütt barátságos, segítőkész emberekkel találkoztunk, nem­zeti­ségi hovatartozásuktól függetlenül. Sokat segített a román vidékeken, hogy Jutka sze­mélyében tolmácsunk is volt. Tervünket nem sikerült maradéktalanul végrehajtani, ennek na­gyobb­részt az időjárás, kisebb részben fáradtságunk volt az oka. A túra kere­té­ben megtettünk kerékpárral 403 km-t (ebből földúton 15-öt), leküzdöttünk 3706 m szint­emel­kedést. Megismerkedtünk a Kárpát-medence egy újabb darabkájával, az ott élő embe­rekkel. Ez volt klubunk 15. nyári túrája (ezek között a 13. külföldi). Élményekben, ismeretekben gazdagodva tértünk haza.

Dr. Novotny Iván

A Gubacsos-forrás felújítása

          2008. október 23., csütörtök. Tarka színekkel pompázó erdőben kanyarog a kis autóm Abaliget felé. A reggeli köd lassan száll fel az üde zöld rétről. A tarka leveleken csillogó harmatcseppeket a felkelő nap sugarai csiklandozzák, és hamarosan felszippantják a felhők közé. Endrével lépkedünk felfelé a csörgő avarban a Gubacsos kulcsosház felé. A túrakerékpáros segítőink már várnak bennünket. Rövid ismerkedés, majd összepakoljuk szerszámainkat és elindulunk a forráshoz a völgybe. Segítőink Kézsmárki Zsolt, Herke Barnabás és Sárszegi Attila. A forrás tarka levelekkel és zöld sásokkal betakarva, most nem mutat olyan elhagyatott siralmas képet. Évek óta elhanyagolt állapotban van és most jött el az ideje, hogy megújítsuk, és ismét a kirándulók kedvelt helye legyen. Falazata repedezett, előterét vastag avarréteg borítja, ülepítő medencéje feltelt földdel. Elmondom elképzelésemet a munkálatokkal kapcsolatban és nekiállunk a feladat megoldásának. Zsolt, Barnabás, és Attila a forrás mögött a földet kezdik ásni, hogy az ülepítő medencét megtaláljuk. Endre a forrás előteréből takarítja el a vastag föld- és avarréteget. Én egy súlyos bozótvágóval tisztítom meg a vízelvezető árok nyomvonalát.

Mindenki serényen dolgozik és csak akkor állunk meg, amikor Zsolték szerszáma valami idegen tárgyba ütközik. Felismerem az évekkel ezelőtt a medence befedésére használt textilbakelitet. Meglepetésünkre valahonnan egy szürke erdei pocok kerül a gödörbe, és ijedten szaladgál körbe, menedéket keresve. Óvatosan megfogjuk, és szabadon engedjük a bokrok alá. Körbeássuk, és óvatosan leemeljük a nehéz elöregedett fedlapot. Feltűnik a foglalómedence, és víz csillog a tetején. Hetven centiméter a medence átmérője, és a víz szintje felett látható a kifolyócső egy centiméterre. Bele­enged­jük az ásót, ami harminc centi után megáll. Megnyomjuk, és az ásó egy puha közegbe lejjebb hatol, tele van iszappal és földdel, ami az évek során belemosódott. Zsolt és Barnabás elkezdi a tisztítást, lemerik a vizet, Attila pedig elhordja távolabb. A víz hamar elfogy, és jön a sűrű iszap kimerése hasalva, kőműves serpenyő segítségével. Először sötét színűt mer, majd lejjebb zöldes árnyalatú következik. Zsolt már nem éri el hasalva, ezért egy lapos követ dobunk be a medence iszapos aljára és erre ereszkedve folytatja a munkát. Most kőműveskanállal ássa az iszapot, és vödörbe tölti. Barnabás húzza ki egy kötél segítségével és adja a gödör szélén álló Attilának vagy Endrének.

A vízelvezető árok nyomvonala megtisztult és járható lett. Amíg a fiuk az iszappal birkóznak, addig én az előtérből lapáttal kidobálom a felhalmozott földet és avart.

Enyhe szél szalad végig a völgyön, és végigsimítja a lombkoronákat, melyekből tarka levéleső kezd aláhullni a fejünkre. Zsolt kimászik a gödörből, és egy tenyérnyi tiszta rész sem látszik ruházatán. Teste izzadságtól csillog és látjuk rajta, hogy nem szegte kedvét a nem éppen kellemes munka. Megmosakszik az országúthoz közeli dagonyánál, és átöltözve kéri a következő feladatot.

(Aki egy szépen kialakított forrásnál friss vízzel csillapítja szomját, nem is gondolja, mennyi munka és verejték eredménye ez.)

Az ülepítő medencét letakartuk, és holnap öntünk egy vasbeton fedlapot, ami örök időkig elláthatja feladatát.

Endre és Attila az előtér tisztításával foglalkozik. Én Zsolttal és Barnabással a vízelvezetőárkot ássuk ki a dagonyáig, ahol a víz majd elnyelődik a talajban. Szépen haladunk a munkával és három óra fele el is készülünk. Szépen kanyarog a földszagot párologtató meder, kényelmesen lehet sétálni benne. Találok egy kis forrásmezőt, ahol bugyog a víz. Körbeásom, és egy kis kutat képezek ki, hogy vizet tudjunk vételezni a holnapi munkákhoz. Vödörben elmossuk a szerszámokat, rendet rakunk a forrás körül és felpakolunk a házba. Megbeszéljük a következő nap teendőit, és ki kocsival, ki biciklivel elindul hazafelé.

2008. október, 24. péntek. Együtt érünk a depóhoz Attilával, aki ismét kerékpárral jött ki dolgozni. Kipakoljuk a szerszámokat a kocsiból és Endre vállalja, hogy egy kis zsák cementet felhoz a házhoz. A házhoz felérve csend fogad bennünket, csak lépteink nyomán zörög a száraz avar. Lepakolunk és mindjárt neki is állunk a beton fedlap elkészítésének. Először a szögletes zsalut készítjük el deszkából, majd ebbe vasbetonból vasalást. Két fület is kialakítunk, hogy könnyebb legyen szállítani és beemelni a helyére. A keretet egy lefóliázott, egyenes részre rakjuk a fal mellé, majd beletesszük a vasalást. Keverjük a betont, és hamarosan már a simítást végezzük a tetején. Összeszedjük a szerszámokat és lemegyünk a forráshoz. Minden úgy van, ahogy hagytuk, csak színes levelek hullottak a munkaterületre.

Megérkezik Barnabás, aki a városból hozott két zsák cementet. A fiuk behordják, és a háztól talicskával hoznak le folyami homokot. Én köveket válogatok és tisztítok a munkálatokhoz. Az idő kegyes hozzánk, mert kellemesen süt a Nap és bearanyozza az erdőt.

A kifolyócső környékén kell egy kis kőfalat építeni, hogy megerősítsük a támfal alsó felét. Barnabás keveri a betont, Endre és Attila a régi kövezet megmaradt darabjait emeli ki az előtérből. Felrakom a kis falat, és a tetején simítom a felületet, amikor látom, hogy elmozdul a fal előre. A kövek csúszkálnak a betonrétegeken. Nincs mit tenni, vissza kell bontanom az egészet, és be kell majd zsaluznom. Bontani sokkal gyorsabb és pár perc alatt végzek a munkával. Külön rakom a sorrendben bontott köveket és a másik oldalra a betont. Attila hozott deszkát, amiből méretre fűrészelek néhányat és beékelem őket. Rakosgatom vissza a sorokat, és most már nem kell félni, hogy elmozdul a fal. A tetejére beépítem az É-i irányt jelző gránitlapot. Új segítség érkezik: Lévai Gábor kerékpárral, és mindjárt nekiáll segíteni a munkákban. Egyre jobban szépül a forrás és környéke. Kialakítjuk a forrás előterét a kifolyócső alatt. Köveket törünk, és a laza talajba ütögetjük őket. Az elfolyó oldalfalakat kirakjuk kövekkel két méter hosszan. Újabb betonkeverés, és az egészet kiöntjük, és a résekbe is döngölünk belőle. Egy hosszú tetőléccel elvégzem a szintezést és kész a mai napra tervezett munka. Éppen fotózni akarunk, amikor egy sötét színű kis vakondot fedezünk fel a forrás előterében, szaladgál a falazat mellett és keresi a menekülő járatokat, amit megszokott. Végre talál egyet és eltűnik szemünk elől egy lyukban.

Elmossuk a szerszámokat és ismét "kellemesen" elfáradva indulunk haza, hogy a holnaputáni befejező munkához erőt gyűjtsünk.

2008. október 26, vasárnap. Kellemes napsütésben érkezünk a depóhoz, ahol a ko­csi­val leparkolunk. Attila éppen előttünk ért ide, vizes meze lebeg a bringa csomagtartóján. Ki­pa­koljuk a szerszámokat és elindulunk a forráshoz az aszfaltút szélén gyalogolva. A rozoga hídon átkelünk, és már látjuk a forrás falazatát. A forrás ülepítő medencéjébe a vízszint éppen a kifolyócső alatt megállt, most az aszályban ez normális dolog. Ha beindul az őszi esőzés, akkor a forrás is életre kél és adja a finom forrásvizet. A fiuk felmennek, hogy a nehéz vasbeton fedlapot talicskával lehozzák. A beton lassabban köt, mint ahogy azt gondoltuk, ezért lassan és döcögésmentesen hozzák a terhet egyre lejjebb. Endre kérésemre agyagot tömköd az ülepítő medence pereméhez, hogy a csorgó felszíni vizek se juthassanak bele. Négyen emeljük rá a közel száz kilós szögletes fedlapot, ami kinyomja a felesleges tömítőanyagot. Kezdődhet a gödör betemetése, ami már gyorsabban megy, mint a kiásása. Köveket nem dobálunk bele, hogy utódaink egy későbbi kiásáskor ne kínlódjanak velük. Nekiállok a zsaluzás eltávolításának, és cementes malterral lesimítom az érdes felületet. A gránitba vésett északi iránytáblát ki kell szednem a betonból, mert a vascső becsapott minket. Most a vascső fölött egy méterre tájoljuk be az irányt. Az É-i irány éppen a kifolyócsővel esik egy vonalba. A fiúk éppen befejezik a földmunkát, ami éppen beleillik a tájba. Most szép rendezett a forrás környéke. Attila kicsit mélyít a felületi vizeket elvetető árkon, mi pedig a forrás falazatán pótoljuk a hiányzó köveket. Utolsó simítások és készen is vagyunk. Három nap alatt megjavítottuk ezt a szép forrást melynek, egykori tervezésében és munkálataiban részt vett Csokonay Sanyi bácsi és Molnár Pista bácsi.

Köszönjük a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub anyagi támogatását, és a fiuknak a példamutató és szorgalmas munkát.

A forrás építésében részt vettek: Baumann József, Biki Endre Gábor, Herke Barnabás, Kézsmárki Zsolt, Lévai Gábor, Sárszegi Attila.

Baumann József

œ›œ›œ›

A Magyar Tudomány Ünnepe

A Magyar Tudományos Akadémia alapításának napja, november 3. Az Országgyűlés határozata értelmében "A magyar tudomány ünnepe". Ehhez kapcsolódóan ismeret­ter­jesztő előadások sokasága várja az érdeklődő közönséget országszerte. Az ünnep al­kal­má­ból a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai diavetítéses előadások keretében mutatják be a nemzeti park tájegységeit az érdeklődő közönségnek Pécsett, a Tettye Oktatási Központban (Pécs, Tettye tér 8.). Az előadásokon a részvétel ingyenes.

Tervezett program:

November 4., 15 óra : Mezei Ervin bemutatja a Nyugat-Drávai Tájegységet.

November 11., 15 óra: Varga Zsolt bemutatja a Szekszárd-Geresdi Dombságot

November 18., 15 óra: Mórocz Attila bemutatja a Gemenci Tájegységet

November 25., 15 óra: Kulcsár Péter bemutatja a Mecseki Tájegységet.

Zipernowszky-forrás: a Mecsek Egyesület anyagi támogatásával és a Biki család közreműködésével újult meg az orfűi Szállás-réten található forrás. A kiapadófélben lévő forrás a tisztítás hatására az aszályos időszak ellenére is csordogál.

Természetbarát szövetségi tagság érvényesítése: a 2008. évre szóló érvényesítést november végéig még be lehet befizetni Lakatosné Novotny Sarolta tiktárnál.

2009. évi rendezvénynaptár: kérjük a természetbarát rendezvényeket szervező egyesületeket, szakosztályokat, hogy a jövő évi tervezetet (rendezvény neve, helyszíne, időpontja, információs lehetőség) legkésőbb november 25-ig egyeztessék Strasser Péterrel (keddenként 16-17 óra között a Szövetségben, vagy a 20/522-2953-as telefonszámon), hogy a rendezvénynaptár a decemberi Mecsek Híradóban megjelenhessen.

2009. évi nyílt túrák: kérjük a nyílt túrák vezetőit, hogy a túraterveket november 25-ig adják le Lakatosné Novotny Sarolt titkárnak.

A Pécsi Túrakerékpáros Klub élménybeszámolója: a 2008. évi partiumi túráról vetítettképes beszámolót tart dr. Novotny Iván november 14-én 18 órai kezdettel a Nagy Lajos Gimnázium Nyolcas Ipoly termében.

Rendezvények

►  november 8: Pécs Városismereti Verseny. R.: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Janus Pannonius Gimnázium (Pécs, Mária u. 2-4.), 8.00-9.15. Cél ugyanott. Kategóriák: általános iskolás, középiskolás, felnőtt-családi, max. 4 fős csapatokkal. Nevezési díj: csapatonként 700 Ft.

►  november 8, szombat: "Mecsek 1000, Mecsek 400" teljesítménytúrák. R.: Teljesítménytúrázók Társasága. Rajt: Hosszúhetény, Taverna söröző, 7.00-8.30. Cél ugyanott. Távok: 26 km, ill. 11 km. Nevezési díjak: 600, ill. 300 Ft/fő. Információ: Matécz Péter ( 70/238-4559.

►  november 20, csütörtök: "Örökségünk" - délutáni diskurzus a komlói múzeumban. Takácsné Jakabos Laura: Dél-Amerika felfedezése. R.: Hétdomb Természetbarát Egye­sület. Időpont: 17 óra.

NYÍLT TÚRÁK

►  november 8, szombat: Pellérdi elágazás - Arany-hegy - Patacs - Rácváros (14 km) Találkozás: az uránvárosi autóbusz-pályaudvaron a 26-os autóbusz megállójában 7.45-kor. Túravezető: Baranyai Rudolf.

►  november 15, szombat:  "Skóciai Szent Margit emléktúra". Útvonal: Pécsvárad - Antalkép - Szép Ilonka kilátó - Vadászlak - Réka-vár - Mecseknádasd (15 km) Találkozás: Pécsváradon a Kossuth téren 10 órakor (Pécsről az autóbusz 9 órakor indul). Túravezető: dr. Novotny Iván.

►  november 22, szombat: "Rockenbauer Pál emléktúra". Útvonal: Pécsvárad - Zengővárkony - Pusztakisfalu -  Apátvarasd - Mecseknádasd (16 km). Találkozás: a pécsi főpályaudvar csarnokában 6.45-kor. Túravezető: Tóth Klára.

►  november 29, szombat: Dömörkapu - Misina - Remete-rét - Jakab-hegy Kővágószőlős (19 km). Találkozás: a pécsi főpályaudvar előtt a 35-ös autóbusz megállójában 7.50-kor. Túravezető: Gruber Mihály.

►  december 6, szombat: Tettye - Dömörkapu - Misina - Tubes - Remete-rét - Éger-völgy (12 km). Találkozás: a pécsi főpályaudvar előtt a 33-es autóbusz megállójában 8.15-kor. Túravezető: Márton Zoltán.

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói indulással

• november 16, vasárnap: Árpád-tető - Tripammer-fa - Fehér-kúti kulcsosház - Lámpás-völgy - Kantavári-forrás - Rábay-fa - Kánya-forrás - Kőlyuk - Sikonda (16 km). Indulás a komlói buszpályaudvarról a 7.30-as pécsi buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila.
• november 23, vasárnap: Zobákpuszta - Köves-tető - Petőfi-akna - volt Hársas kulcsosház - Koszonya-tető - Budafa - Komló, Kökönyös (14 km). Indulás a komlói buszpályaudvarról a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezetők: Tasnádi János, Őri Zsuzsanna.
• november 29, szombat: "Rockenbauer Pál Emléktúra". Útvonal: Zobákpuszta - Püspökszentlászló - Komlós-kanyar - Zengővárkony, szelídgesztenyés - Ruzsama - Hosszúhetény (17 km.) Indulás a komlói autóbusz pályaudvarról, a 7.35 órai mekényesi buszjárattal. Túrazető: Őri Zsuzsanna.

A PTTE Vámos Mihály Túraszakosztály nyílt túrája

• november 30, vasárnap: Misina - Lapis - Zsidó-völgy - Kőlyuk - Kőfejtő-kút - Mánfa (12 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar előtt a 35-ös autóbusz megállójában 7.50-kor. Túravezető: Kókány Jenő.

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiad­ványa. Szer­keszti: Strasser Péter. A közlésre szánt anya­gokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). (72/525-376 (napközben); 72/525-377 (ügyeleti időben). Fax: 72/525-377. Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra.   
Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

oldal tetejére