MECSEK HÍRADÓ

154. szám 2007. december

Emlékkő avatás a Réka-várban

A Mecseknádasdról Óbányára vezető út felett emelkedő Langehöhe, azaz Hosszú-tető észak-keleti végén található Réka-vár romjai hajdan szebb napokat láttak. A hagyomány szerint a XI. sz.-ban itt született az anyai ágon Árpád-házi származású Margit, aki később, III. Malkolm király hitveseként Skócia királynéja lett. A skótok máig tisztelettel emlékeznek meg róla, itthon azonban kevesen hallottak felőle. A nagy hatású, még a XIII. sz.-ban szentté avatott, választott hazájában ma is népszerű királyné itthon is nagyobb ismertséget érdemelne. Ezt kívánja előmozdítani az évente november közepén megrendezett "SKÓCIAI SZENT MARGIT EMLÉKTÚRA". Az útvonal Mecseknádasd és Pécsvárad között vezet a Réka-vár romjait érintve. A romok közötti pihenő alatt a túrázók minden alkalommal rövid ismertetést hallgathatnak meg Margit királynéról.

Skóciai Szent Margit a hazájából elmenekült angol herceg, EDVÁRD és Szent István királyunk ÁGOTA nevű lányának (vagy rokonának) házasságából 1045 körül a Nádasd melletti Réka-várban született. 1057-ben apjával Angliába, majd annak halála után, 1069-ben Skóciába kerül, ahol III. MALKOLM király felesége lesz. A művelt, vallásos királyné jósága, bölcsessége, szorgalma példa lett a katonakirály udvarában. Sokat tett a keresztény kultúra elterjesztéséért Skóciában, templomokat, kolostorokat, a szegények számára menhelyeket alapított. 1093-ban halt meg, 1251-ben a római katolikus egyház szentté avatta. Ma Skócia egyik védőszentje, az edinburghi várban lévő kápolnája zarándokhely. Halálának 900. évfordulóján, 1993-ban, az edinburghi érsek vezetésével több busznyi skót zarándok kereste fel születési helyét, Mecseknádasdot.

Idén november 17-én, az immár 18. emléktúra rendhagyó volt. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség kezdeményezésére, a Mecseki Erdészeti Zrt. segítségével a vár - romjaiban is a környezetből kiemelkedő - hajdani kaputornyán egyszerű emlékkövet helyeztünk el Szent Margit tiszteletére, melyet a túra keretében szentelt meg a pécsváradi apátplébános úr. A résztvevők virágai szinte elborították a kis, szerény emlékművet.
A skótok a búcsúitókát nem "Szent János áldásnak", hanem Margitra emlékezve, a "királyné poharának" mondják. Erre utalva, a továbbindulás előtt egy palack Queen Margot skót whiskyt bontottunk (sajnos nem mindenkinek jutott belőle.)

A Mecseknádasdról Pécsváradig tartó túraútvonal hossza 14 km, mintegy 400 m szintemelkedéssel. Az útvonal "SKÓCIAI SZT. MARGIT ÚT" néven egyedi jelzést kapott, az elágazásokhoz az erdészet útjelző táblákat állított. Érdekessége a túraútvonalnak, hogy érinti a Szép Ilonka-kilátót, melyhez eddig nem vezetett jelzett út, s a turistatérképen sem szerepelt.         

A reggeli havas eső elállt. Az idő borús maradt, de nem kellemetlen. A mintegy 10 cm-nyi friss hóban a 154 résztvevő széles nyomot taposott. A pécsi, komlói, bonyhádi, pécsváradi túrázókon kívül bajaiak jelentek meg idén nagyobb létszámmal, de volt három, lelkes, veszprémi Szt. Margit rajongó is a résztvevők között.

A túra résztvevői ismeretekben gyarapodva, egy szép kitűzővel, és remélhetően kellemes emlékekkel hagyták el a havasan is gyönyörű Keleti-Mecseket.

Dr. Novotny Iván

túravezető

Pécs Városismereti Verseny 2007

Pécs Városi Természetbarát Szövetség hagyományos rendezvényét ebben az évben november 10-én tartotta. A verseny témája Pécs belvárosának észak-keleti része volt, a Hunyadi út - Kálvária utca - Ágoston tér - Alsó-Havi utca - Búza tér - Rákóczi út - Irgalmasok u. által határolt terület. A versenyzőknek 4 óra alatt kellett a megadott útvonalat bejárni, és a feladatlap kérdéseire válaszolni, majd a célban egy totót is ki kellett tölteni az útvonalon látottakról, megfigyeltekről. A rajt és a cél a Széchenyi téren, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában volt. A versenyen három kategóriában (általános iskolás, középiskolás és családi-felnőtt) 44 csapat indult. Pécsi versenyzőkön kívül voltak résztvevők Békéscsabáról, Mecseknádasdról, Kaposvárról, Pogányból, Sellyéről, Szegedről is.

Eredmények:

Általános iskolás kategória (23 csapat): 1. Karaj, Mecseknádasdi Általános Iskola (Bacher Viktor-Bajorics Edina-Mezey Márton-Müller Ákos); 2. In medias res, Belvárosi Általános Iskola, Pécs (Oláh Noémi-Erős Anna-Böhm Adél-Ördög Csilla); 3. BelvároSIkeresek, Belvárosi Általános Iskola, Pécs (Adamik Réka-Papp Roberta)

Középiskolás kategória (12 csapat): 1. DORILKA, Leőwey Klára Gimnázium, Pécs ( Gaál Dorottya-Jakab Renáta-Kis-Gadó Kata-Németh Ildikó); 2. Tavikacsa, Táncsics Mihály Gimnázium, Kaposvár (Bencze Gábor-Cseh Balázs-Kövecses Bálint-Hegedűs Ágnes); 3. Cönocitikus Micélium, Táncsics Mihály Gimnázium, Kaposvár (Békefi Katinka-Gödrei Krisztina-Kiss Ágota)

Családi-felnőtt kategória (9 csapat): 1. Öttorony őrzői, Pécs (Papp Dóra-Kósa Diána-Schrancz Tamás-Gaál Katinka); 2. Táncsics, Kaposvár (Terlaky Edit-Kis-Tóth Ágnes); 3. Gyakorló, KTTE, Kaposvár (Kósa Eszter)

Strasser Péter

rendező

"SZENT IMRE 10-20-1000" TELJESÍTMÉNYTÚRA
2007. október 6.

Idén is (csak úgy, mint első alkalommal, 2001-ben) teljesítménytúránk az ARADI VÉRTANÚK napjára esett, ezért duplán emlékeztünk: SZENT IMRE születésének ezredik, az ARADI VÉRTANÚK halálának 158. évfordulójára. Míg előbbi örömünnepünk, utóbbi gyászos emlékünk.

Néhány mondatban most csak az örömünnepre emlékeztető teljesítménytúráról írok. 2007-ben 3 távon rendeztük meg: 10 20 és 30 kilométeren. Az utóbbi távon 1000 méter volt a szintkülönbség, hiszen ezredik születésnapot ünnepeltünk! 10 kilométeren 71 fő, 20 kilométeren 38 fő indult, míg az 1000 méteres szintet 35-en választották.

Az indulók mindegyike teljesítette az általa választott távolságot. Minden távon külön díjaztuk a "legfiatalabb" és "legtapasztaltabb" teljesítőt. Teljesítménytúráink történetében először jutott mindenki zsíros kenyérhez, teához és a "hegy levéhez", mert a célban helyeztük el "oázisunkat". A többi ellenőrző ponton édességgel kedveskedtünk az arra járóknak.

Az időjárásra sem lehetett panaszunk. Borús, de túrához kellemes hőmérsékletű, esőmentes napunk volt. A túrázóktól pozitív véleményt kaptunk; úgy gondolom, mindenki jól érezte magát.

A sikeres lebonyolításhoz több túratársunk, barátunk és kollégánk is hozzájárult. Köszönetem jeléül felsorolom nevüket: Andrasek Csaba, Andrasekné Dávid Erika, Balog Árpád, Juhász László, Juhász Lászlóné, Kistót Attila, Kistót Attiláné, Kormosné Kaplár Borbála, Kovács István

Köszönöm szakosztályunk diákjainak is a segítő közreműködést.

Pálinkás István

rendező

Levél a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnek

Szövetségünk levelet kapott Egyházaskeszőről (Veszprém megye), melyet egy, a baranyai túramozgalmakat teljesítő természetjáró társunk írt és küldött el az igazolófüzethez csatolva. Az alábbiakban közreadjuk a levél szövegét:

Tisztelt Baranya Megyei Természetbarát Szövetség!

Először is engedjék meg, hogy gratuláljak a "Túramozgalmak Baranya megyében" füzethez, és az ott található túramozgalmakhoz. Csak egy szóval tudnám jellemezni: "Szenzációs"!!! Irányadó lehetne más megyei szervezetek számára is.

Közel 1,5 év alatt jártam be a túramozgalmakat, életem egyik legszebb időszaka volt! Ahol bélyegezni nem tudtam, annak két oka volt: 1. Nem volt bélyegzési lehetőség; 2. Nem volt nálam a túrafüzet…! Igyekeztem fotóimmal pótolni a hiányosságokat. Még egyszer gratulálok a túrmozgalomhoz.

Sporttársi üdvözlettel:

2007. november 19.

Orbán Imre
Egyházaskesző, MKE

Őszi túra a Mátrába

A Dél-dunántúli Távközlési SE - tagjainak igényére -az idei őszi túrát a Mátrába szervezte. 2001-ben már volt itt egy túránk, de a jelentkezők nagy része ezen még nem vett részt. A szállást most Mátraházára terveztük, mert itt van "Telekomos" szálló. Ez a szálló azonban a jelentkezők számához képest kicsi volt, így a Postás Szállót is igénybe vettük, mivel postások is voltak velünk. A szállások jók voltak, de az étkezéssel voltak kisebb gondjaink. Akik a Telekomos üdülőben szálltak meg, étkezésre kaptak bónt, amit csak meghatározott vendéglőben lehetett felhasználni. Ez a vendéglő kis méretű volt, csoportunkat nem tudták fogadni, ezért ideegyenként tudtunk csak vacsorázni menni. A Postás üdülőben alvók egy része is szeretett volna vacsorázni valami olcsóbb helyen, és reggelizni is többen szoktunk, ezért kellett keresni egy másik étkező helyet is. Mivel Mátraházán nincs sok étterem, ez először gondot jelentett, de azért megoldottam. Olcsón, de kissé távol a szállástól ezt is kihasználtuk.

Az indulást október 20-án reggel 6 órára terveztük. Egy 50 személyes buszt rendeltem a Volántól, amiben ugyan kicsit szűken, de elfértünk volna. A busz jelentkezési ideje lejárt, már mindenki megérkezett, de a szállítóeszköz sehol. Meglepetésünkre, egy jó tíz perc késéssel, megjelent egy szép nagy emeletes busz. Mikor tisztáztuk, hogy ez nem tévedés, örömmel szálltunk fel és pakoltunk be. Ez nagyobb férőhelyű, mint a szokásos IKARUS 395-ös, és az emeletről sokkal több mindent lehetett látni. Most beláttunk a kis falvakban a kerítések felett az udvarokba, a látvány többet elárult az ott lakók életviteléről, anyagi helyzetükről.

Először Paksra mentünk, itt megnéztük a Makovecz Imre által tervezett Szentlélektemplomot. Érdekes tájékoztatót kaptunk a gondnoktól a templom építéséről. Ezután az atomerőmű látogató központjába mentünk. Itt szintén egy élményekben gazdag, de rövid beszámolóban részesülhettünk, részben a Paksi Atomerőműről, részben az energiatermelésről, annak technológiai részeiről, és nem utolsó sorban Paksról.

Innen tovább indulva meglepő híreket hallottunk a rádióból, Kecskemét környékén esik a hó. Mi gyönyörű napsütésben részesültünk, ugyan hideg volt, de felhőt sehol sem láttunk. Este a TV Híradóban viszont láttunk havas képeket a Mátráról. Kecskeméten a Magyar Fotográfiai Múzeum látogatását terveztem. Korábban a TV-ben egy érdekfeszítő filmben számoltak be erről a múzeumról. Itt a régi fényképező gépektől a különböző fotográfiai eszközökig minden megtalálható, lehet látni régi dagerotípiákat, történelmi jellegű fényképeket is, a mindig változó fotókiállítások mellett. Kb. 50-en be is szabadultunk a Múzeumba, ahol láttunk sok régi gépet, és Szöllősy Kálmán fotóművész múlt század közepén készült képeinek bemutatóját. A régi fekete-fehér képekben az volt az érdekes, hogy a mondanivalóját sokkal jobban visszaadta, mint a ma használatos színes fényképek. Érdeklődésemre, hogy a történelmi képek hol találhatóak, a Múzeum munkatársa azt mondta, hogy minden a raktárban megtalálható, de ezek megtekintését a kis kiállítóhely miatt nem tudják biztosítani. Előzetes kis létszámú bejelentkezésre ezek is látogathatók. Egy kevés időnk még maradt Kecskemét belvárosának megtekintésére is.

Útvonalunk következő állomása Heves városa volt, ahol egy Sakkmúzeum tárgyaiban, és a gyűjtemény létrehozójának, Dobroviczky Ferencnek a munkásságában csodálkozhattunk. Heves után Gyöngyösön volt városnézési lehetőségünk, ahol a többség a felújított Orczy kastélyban lévő Mátra Múzeumot nézte meg. Egy kis riadalmat okozott, hogy a felújított épület büféjében ottlétünkkor a gipszkarton fal nagy zajjal megrepedt.

Ezután Mátraházán a szállás elfoglalása, a vacsorázási lehetőségek felderítése volt a feladat. A hidegben, a szoros program után másra már nem is igen volt kedve senkinek.

A következő napon reggel 8-kor indultunk az előzetes terv szerint. Először Szarvaskőre mentünk, hogy innen kis gyalogtúrával Bélapátfalván a templomot megtekinthessük. Km költség megtakarítás miatt a buszt egy navigátor által tervezett úton vezettettük. Nekem eddig a navigátorral nem volt semmi problémám, az általa tervezett utak a legrövidebbek, és mindig adtak új élményt látnivalókban a sokak által használt forgalmas utak helyett. Most is kellemes, szép falvakon keresztül közelítettük meg Szarvaskőt, de célpontunk előtt egy kis meglepetés ért. A navigátor nem foglalkozott azzal, hogy mi emeletes busszal vagyunk, aminek a magassága 4,4 m, és a 4 m-es magasságkorlátozás nem engedte a továbbhaladást. Kb. 1 km-t gyalog kellett megtennünk a szarvaskői parkolóig, ahonnan a túraútvonal indult. A buszt egy másik úton elküldtük Bélapátfalvára. A szarvaskői vártól csodálatos panoráma tárult elénk a falura és a környező hegyekre. Bélapátfalváig különösebb látnivaló nem volt, a Gilitka Kápolnánál egy kicsit pihentünk. Mindenkinek nagyon tetszett a Bélkő látványa. A templomban egy rövid tájékoztatót kaptunk, majd folytattuk utunkat Sirokra, a várhoz. A vár, melyhez hasonló nincs országunkban (kis alagutakon lehetett csak bejutni régen a vár területére), mindenkinek nagyon tetszett. A várból visszatérve tapasztaltuk emeletes buszunk újabb hátrányát. A hosszú busz felakadt a várhoz vezető út kanyarjain, és a jobb hátsó hidraulikája tönkrement. Gépkocsivezetőnk a hibát egyből jelezte vállalatának, ahonnan intézkedtek egy egri mentesítő busz kiküldésére és az emeletes busz megjavítására. Korábban egy személyszállító vállalkozótól béreltünk buszt kőszegi túránkra, ahol nem kaptunk mentesítő buszt, és a javítása sok időt elvett programunkból. Azóta inkább a Volántól rendelem meg a szállítást, mert így az egész országban biztosított a szállítási igényünk. A mentesítő busz visszavitt Mátraházára, meg tudtunk időben vacsorázni, nem volt semmi probléma. Az emeletes buszt is éjfélre megjavították, így a következő napi programot már azzal folytathattuk.

A harmadik napra erős, hideg szél érkezett, ezért az eredeti túratervtől kicsit eltértünk. Kihagytuk az Ágasvár csúcsának megmászását, de falloskúti kezdéssel bejártuk a Mátraszentimre, Mátraszentlászló, Mátraszentistván közötti tervezett útvonalat. Útközben betértünk a Vidróczki csárdába, ahol frissen sütött tepertős pogácsával vártak minket. Ezután busszal felmentünk a Kékes-tetőre, ugyanis sok túratársunk még nem volt itt. Egy páran a sípályán jöttek le Mátraházára, ahonnan indultunk tovább a tegnap elmaradt programjaink pótlására. Így megnéztük a Cifra istállót és a Recski Emlékhelyet, valamint elsétáltunk a parádsasvári Károlyi kastély előtt is.

Az utolsó nap elkezdett esni az eső. Eddig megúsztuk, pedig a Pécsről jövő információk alapján egész hétvégén esett. Kisnánára indultunk, mert itt van egy érdekes vár, amiről sokan nem is tudtak. Először a vár előtti szlovák tájházat néztük meg, majd mentünk a várhoz. A gondnok itt is egy élményszámba menő ismertetőt adott elő. Tudása sokrétű volt, mind a néprajzi, mind a történelmi témakörökben nagyon otthonos volt, beszámolóján csak ámultunk. Lelkes előadásmódjával a legjobbak közé tartozik, akiktől eddig tájékoztatót kaptunk túráinkon. Ha valaki erre jár, ne hagyja ki ennek a látványosságnak a megtekintését, és lehetőleg kérje az idegenvezetést is. Mire az itteni program befejeződött, az eső is elállt. Innen Egerbe mentünk. Itt már sütött a nap. Csapatunk nagy része a várost a város alatt pincerendszert nézte meg. Érdekes volt, hogy a hatvanas években Egerben és Pécsett voltak pince beomlások. Pécsett ezeket a beomlásokat betonnal betömték, Egerben a pincéket kijavították. Most kb. 150 km pince használható a város alatt. Ezekben pár év múlva kiállítások lesznek kialakítva, melyben régi foglalkozások tárgyi emlékeit láthatjuk majd. Többen elmentek a várhoz és a minarethez, valamint a város egyéb érdekes látnivalóit tekintették meg a szűkre szabott időben. Most már csak Ócsa volt vissza, bár többen jelezték, hogy hagyjuk ki. Kb. két órás csúszásban voltunk, és az eső is folyamatosan szakadt. De az ócsai faluház gondnoka várt minket. Először a templomhoz mentünk. Mindenkit meglepett a szépen helyreállított templom. Érdekes előadást hallottunk a templom történetéről és felújításáról. Ezután átmentünk a Faluházba, ahol egyszerre több kis csoportban több házban lévő kiállítást is megnézhettünk. A gondnoknő itt is érdekes előadásával kápráztatott el minket. A férfiak, nők kapcsolatáról, a tisztaszobáról, a gyermek születéséről mesélt érdekes dolgokat. Ezt az előadást sem szabad kihagyni. Egy egész napos programot lehet itt kapni a templom, a faluház, az ollóágas pincesor és a tájvédelmi körzet megtekintésével. Sajnos mindenre nem volt időnk, de ha valaki erre jár, ne felejtse ki programjából ezeknek a látnivalóknak a megtekintését. Mire befejeztük programunkat, teljesen besötétedett, és a templomot is kivilágították. Nagyon szép volt így is. A hajósi pincesor az eső és a sötétség miatt kimaradt, de tavasszal a Békés megyei programunknál útba ejtjük.

Csiszár Gyula

Kazáron jártam

Cserháti túráim befejeztével maradt egy szabad fél napom. Gondoltam, elmegyek Kazárra (erre Kis Olga "bújtatott" fel). Bőröndömet a salgótarjáni MÁV pályaudvaron betettem a csomagmegőrzőbe, és buszra ültem.

Kazár felé közeledve érdeklődni kezdtem. A helyiek szerint is igen szép a riolit tufa, de nagyon messze van (5 km). Mikor látták tántoríthatatlanságomat, szívélyesen útbaigazítottak. Egy telefonszámot is kaptam, hogy baj esetén tudjak segítséget kérni. (A hölgy a helyi idősek napközi otthonában dolgozik).

65 perces gyaloglás után célba értem. Valóban csodálatos, különleges képződmény! A tufa nagy erejű robbanásos vulkánkitörés eredménye, amely részben a levegőben, izzó felhők formájában terjedt, részben pedig a felszínen ugyancsak forró kőzethab formájában tört előre. Elképzelni sem lehet azt a szörnyű természeti katasztrófát, amely minden életet felperzselve eredményezte ezt a kőzetet. Feltételezések szerint a Bükk hegységtől délre lehetett az az ősvulkán, amely kibocsátotta a tufát. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy a maximálisan 80-100 m vastag képződmény nem egyszeri kitörés terméke, hanem 3-4 egymást gyorsan követő kitörési hullám során halmozódott fel.

Pár percre kisütött a Nap, fényképeztem, de hirtelen fekete fellegek kerekedtek, ezért sietve visszaindultam. Szedtem egy nagy szatyor őzlábgombát s amikor eleredt az eső, esőkabátban folytattam utamat.

A faluba érve megkerestem az idősek napközi otthonát, ahol nagy szeretettel és megkönnyebbüléssel fogadtak, teával kínáltak, két "Kazári élet és szó" újságot (augusztus, szeptember), "Kazári évszázadok" könyvet és egy kazári kulcstartót kaptam. Kazár kétezer lakosú régi bányásztelepülés, szép tiszta és virágos házakkal és tavasztól őszig rengeteg rendezvénnyel.

Cipőm tisztára mosása után elbúcsúztam, buszra, majd vonatra ültem és irány Pécs! Túrám befejeztével ez a falu volt a kellemes meglepetés és ráadás. Igen jó szívvel emlékszem vissza az ottani emberekre.

Biros Márta

Tanúhegyek másként, illetve első kalandozásom a tanúhegyeken

Egy balatoni társaságban indultunk el június végén reggel hétkor a fenti tanúhegyek megismerésére. Nemesgulácsról a Gulácsra (393 m) vezetett első utunk, melyet Szt. Erzsébet, a szeretet hegyének nevezett vezetőnk. Kellemes, jelzett úton haladtunk, a hegy aljában fakadó, igen rossz állapotú forrásból lehetett vizet vételezni. A hegy oldalában megpihenve csodálhattuk a balatoni tájat a Badacsonnyal, Szigligettel. Volt időnk elég az elcsendesedésre is.

A hegy keleti oldalán leereszkedve Káptalantótin át vettük az irányt a Csobáncra (375 m), Szt. Margit, a belső harcok hegyére. Egy kis pihenés, szemlélődés után egy kökényesen átvágva közelítettük meg a hegycsúcsot, hisz utunk nem arról szólt, hogy a "már kijártat" kövessük. Fent Kisfaludy Sándort idézve: "Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege, Csobánc-várról, édes-kedves, Ím halljuk egy rege", a vármaradvány hajdani nagyságáról mesélt. A belsőtornyos vár falait a XIV-XV. században építették az "öregtoronyhoz", amely egy évszázaddal korábbi. A török idők alatt végvár lett, majd a Gyulaffy család, ill. az Eszterháziak birtoka. A várat sosem tudták ellenségeik bevenni. I. Lipót 1702. évi rendelete szerint lerombolták.

A kellemes időben volt időnk a tájban gyönyörködni, nyugatra a Szent György-hegyet, északra a Hegyesd 291 m-en lévő tetején leendő szálláshelyünk keskeny kúpját szemléltük, ahová még derült időben érkeztünk. Előtte még Eger-vizében lábat moshattunk, ami igen jól esett. Kiderült, ez volt a lefekvés előtti tisztálkodás helye. A Hegyesden, a sziklás csúcson (Szt. Imre, a hűség hegyén) a több (ezer) csillagosnak ígérkező "szállodánkban" egy napozó zöld gyík és kb. 12 km2 sík terület fogadott. Hálózsákot vittünk magunkkal, de csak mi, újoncok lepődtünk meg azon, hogy átöltözés, fogmosás, kényelmes alvás csak otthon lesz. A régi mondás: "Sok jó ember...", bevált. 18-an éjszakáztunk itt, még tábortűzgyújtásra is volt hely. Igaz, néhányan féltünk, nehogy leégjen a szállásunk "értékes" berendezése. Az esti - sajnos már nem csillag - fényben szépen magasodott a ránk váró Szent György-hegy.

Naplementében már nem gyönyörködhettünk, a közelgő fekete felhők próbára tették a kétkedőket: mi lesz, ha bőrig ázunk? Ha esik, ha fúj, itt kell maradnunk reggelig, a közelben semmi védett hely, menedékhely.

Hál' Istennek, az időjárás - néhány csepp eső után - kegyes lett, így átadhattuk magunkat a természet csendes csodálatának. Langymeleg szélcsendes éjszakánk volt, "kővánkossal", hangyabollyal megtűzdelve. Hajnalban csak köszönetet mondhattunk, hogy a természet kegyeibe fogadott bennünket. (Mint később megtudtuk, Pécsett ekkor óriási vihar volt.) A hajnali Nap-üdvözlés, a fejünk fölött cikázó fecskeraj - mely szinte karnyújtásnyira volt, így hallhattuk szárnycsapásuk zenéjét - kárpótolt mindenért. Jöhet a Haláp! (Hegyesden valaha szintén vár állott.)

Egy szép réten közeledtünk keletről a halápi szőlőültetvényekhez. A szőlőhegyen az andezitet összegyűjtötték, kerítést, kis dombot emeltek belőle, hogy a talaj művelhetőbb legyen. Mi ezeken a halmokon bukdácsoltunk, amikor egy ott szorgoskodó szőlősgazda intett bennünket, hogy ezen az úton, erről az oldalról nem lehet megközelíteni a Halápot. Csapatunk hű maradt elhatározásához, és baktattunk tovább. Végre egy nagy sziklatömbös részre értünk - amely a mi mecseki Sárkány-szakadékunkhoz hasonló -, aminek meg is örültem: végre valami különleges! Tapasztaltabb társaim leintettek, korai a lelkesedés, várjam ki, mi lesz még! Hiába kérdeztem, nem jött válasz. Jobb is. A terület beszélt. Életem legmeredekebb, legveszélyesebb útszakasza következett, guruló kő és kavics görgetegekkel. Szerencsétlenségemre az utolsók közt voltam (nem jellemző), így a már szinte fényesre lecsúszkált, minden kis kapaszkodó segítséget kitépő, mászó társaim után térdre ereszkedve, hason csúszva, minden centiméter előrehaladásért megküzdve haladtam előre, azon rimánkodva, hogy vissza ne csússzak vagy zuhanjak az alattam lévő sziklatömbökre. Szeretem a kalandot, de ez több volt annál! Jó fél órás küzdelem után végre szilárd talajt éreztem, a Haláp tetején voltam. Itt tudtam meg: a Haláp Szt. István, a küzdelem hegye. Vérző térdem bizonyította, így van. Természetesen van rendes kocsiút is a Halápra, de mi azért ezt választottuk, hogy átérezzük, mit küzdött Szt. István országunkért – mondta a vezetőnk.

A fenti látvány siralmas. Nem csak a térdem, de a hegy is vérzett. Kb. 200 méteres átmérőjű, laposra bányászott, kopár terület maradt az andezit kibányászása után. Itt a madár sem jár, csak a szél. Most is feltámadott.

Pihenő után a még megmaradt keskeny, de annál meredekebb csúcsra (331 m) kellett volna felmenni (minden hegyen a legmagasabb pontot kerestük meg). Én ugyan nem mondtam; szerencsére társaim se arra a meredek oldalra gondoltak, volt egy kicsit szelídebb is. Fent a keskeny szirten csak az erős széltől kellett félni, le ne sodorjon a mélybe. A kocsiúton lefelé jövet magasba törő bazaltorgonákat, a hajdani vár falmaradványait láthattuk. Az út megszelídült, a látvány a Szent György-hegy felé megvigasztalt.

Tapolcán a barlangtónál megpihentünk, majd énekelve haladtunk az országúton a vezetőnk szerint Szt. László, azaz Szent György-hegy felé. A hegy híres bazaltorgonái messziről hívogattak. Közelről a 30 méteres bazaltorgonák lenyűgözők. A hegytetőre érve elcsendesedtünk, majd (véres) térdre esve adtunk hálát, hogy tanúi és részesei lehettünk a fenséges természetnek. Különleges, keserves, küzdelmes két nap volt. Köszönet érte.

Kis Olga

Túravezetők Klubja: január 8-án, kedden 17 órától dr. Novotny Iván folytatja vetítéssel egybekötött előadását az El Camino-ról, amelyet novemberben elkezdtünk nézni, de hosszúsága miatt két részre kellett bontani.

Túravezető-képző tanfolyamok: a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség ifjúsági, illetve bronz jelvényes túravezető-képző tanfolyamot indít 2008. január 12-től. A képzés két egynapos (elsősorban szombati), és egy kétnapos (hétvégi) gyakorlati konzultációból, valamint rendezvényeken (2 tájékozódási túraverseny, 2 teljesítménytúra, 2 nyílt túra) való részvételből áll. A képzés végén az MTSZ érvényes vizsgaszabályzata szerinti írásbeli (május végén), ill. szóbeli és gyakorlati vizsgát (június végén, pénteki konzultációval és szombati vizsgával) kell tenni. Az első foglalkozás 2008. január 12-én lesz 9.30 órai kezdettel Szekszárdon. A tanfolyam elvégzése levelezős formában is lehetséges azok számára, akik Szekszárdtól távol laknak. A részvétel feltétele: ifjúsági tanfolyamon 14-18. életév, bronz jelvényes tanfolyamon betöltött 18. életév, ill. megfelelő egészségi állapot. A tanfolyam díja: MTSZ tagsági igazolvánnyal 4000 Ft/fő, más résztvevőknek 5000 Ft/fő. Jelentkezési határidő: 2008. január 6. Jelentkezni és érdeklődni az alábbi címen lehet: TanÖsvény Természetjárásért Egyesület, Berlinger Anita tanfolyamvezető, 7100 Szekszárd, Szent István tér 10; ( (74) 416-160, (20) 200-6137; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Pető-forrás: új kiépített forrást találtunk Mecsekpölöskétől észak-keletre a völgy felső végében. A térképen a Klonfártanya elnevezésű helyen található meg a forrás. Pető Imre és barátai foglalták 2007-ben. Környezetében asztalok, padok és tűzrakóhely is van.

Bodzás-forrás: Tasnádi János felújította az Óbányai-völgyben található bővizű forrást.

Rendezvények

December 8, szombat: "Csodálatos örökzöldünk, a csodabogyó" - túra a Szekszárdi-dombságban. R.: Duna-Dráva Nemzeti ParkIgazgatóság.Találkozás 9.45-kor a Sötét-völgyi tanösvény indító táblájánál. Utazás egyénileg. A túra hossza kb. 5 km, időtartama 3 óra. A túra résztvevői szakvezető segítségével megismerhetik a Szekszárdi-dombvidékre jellemző növények alkotta társulásokat, fafajokat, és a túra "névadóját", a szúrós csodabogyót. Részvételi díj: 300 Ft/fő. Információ: ( (72) 518-221; (30) 377-3388.

December 8, szombat: Mikulás-túra. R.: Tolna Megyei Természetbarát Szövetség; Bonyhádi Völgység Turista Egyesület. Csillagtúra, szabadon választott útvonalon a Nagymányok melletti Mányoki-kulcsosházba. A kulcsosházban 10 és 15 óra között zsíros kenyérrel és meleg teával várják a résztvevőket. (Poharat a túrázók vigyenek magukkal!) Csoportoktól előzetes jelentkezést várnak a következő telefonszámon: Mányoki László, ( (30) 946-5222.

December 11, kedd: Magyar Madártani Egyesület klubnap: Kiefer Béla tart vetítést kedvenc természetfotóiból. Időpont: 18 óra, helyszín: Civil Közösségek Háza, Pécs, Szent István tér 17.

NYÍLT TÚRÁK

December 8, szombat: Máré csárda - Cigány-hegy - Püspökszentlászló - Hosszúhetény (15 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 8.45-kor. Túravezető: Lakatosné Novotny Sarolta.

December 15, szombat: Állatkert - Stiglicfogdosó – Fehér-kúti kulcsosház - Tripammer-fa - Hősök tere (13 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar előtt a 34-es autóbusz megállójában 8.50-kor. Túravezető: Kaszás Károlyné.

December 28, péntek: Máriagyűd - Siklós (14 km). Találkozás a máriagyűdi templom előtt 9 órakor. Túravezető: Tollas Tibor.

A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrája,
komlói indulással

December 8, szombat: "Mikulás-túra". Útvonal: Vékény - Vörösfenyő kulcsosház - Dobogó - Pusztabánya - Takanyó - Zobákpuszta (15 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin

December 16, vasárnap: Mecsekjánosi- Pölöskei-horgásztó - Mecsekfalu - Dávidföld (7 km). Indulás a 9 órai mecsekjánosi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin

Január 5, szombat: "Pezsgős túra". Útvonal: Kárász - Vörösfenyő kulcsosház - Kárász (10 km. A résztvevők hozzanak egy kis pezsgőt, süteményt!). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna.

Békés karácsonyi ünnepeket és szép túrákban,
élményekben gazdag új esztendőt kívánunk!

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti: Strasser Péter. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Apáca u. 2/1). (72/525-376 (napközben); 72/525-377 (ügyeleti időben). Fax: 72/525–377. Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra.
Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.