Mecsek 50,30,15 teljesítménytúrák

A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség április 30-án, szombaton rendezte meg teljesítménytúráját a Keleti-Mecsekben. Nagyon szép idő volt, így sok résztvevő. Különösen a rövid túrán indultak sokan: 321-en. Öröm volt nézni, hogy nagyon sok család gyalogolt együtt, szülők és gyerekeik. Nagy csoporttal - 38 fővel - jött Bajáról a Kiscsávolyi Szabadidősport Egyesület, a Bikal-Egyházaskozári Általános Iskola 35 fővel, a Kaposvári Meteor Egyesület 10 fővel. A 30 km-es távon 144-en indultak, az 50 km-en 88-an, az ország minden tájáról. Úgy érzem, jól sikerült a túra. A következő évben fiataloknak adom át a rendezést.

Lakatosné Novotny Sarolta
rendező

Mecsek 50 - 2007

Életem második Mecsek 50-es próbálkozása volt a 2007-es (elsőre kifogott rajtunk 2003-ban). Hét "Mecsek 30" után - és unokatesóm rábeszélésére, aki egészen a 2. ellenőrzőpontig győzködött - úgy döntöttem, hogy idén megpróbálom a hosszú távot. Nem bántam meg, mert olyan részeire jutottam el ennek a gyönyörű vidéknek, ahol még nem is jártam; bár a már jól ismert Zengő most is ugyanolyan szép, mint eddig bármikor. Zengővárkony szintén tárt karokkal fogadott, igazi falusi hangulatot árasztva, ahogy beértünk a házak közé. Utána a Legénysírhoz vezető kaptató azért kicsit kipréselte a szuszt az emberből, de mivel bekapcsoltuk a turbót, hamar felértünk. A Dóri úton való kellemes, enyhén lefelé vezető séta után nem sokkal ismét egy meredek emelkedőn izzadtunk egy kiadósat, majd Óbányára érve élvezettel töltöttünk el néhány percet pihenéssel és sütievéssel a továbbhaladás előtt. Felérve a piros sávhoz, megemlékeztünk arról az esetről, mikor 2 évvel ezelőtt majdnem fejberúgott minket itt egy ló. A túra ÉK-i csücske jelentette számomra a nap legszebb pontját és időszakát: itt a Mecsek hegyei lankássá szelídülnek, az erdők mindinkább tisztásokkal övezett ligeteknek adják át helyüket, a késő tavaszi napsütés vidám fénybe borítja a zöldellő mezőket. Mintha egy másik, békésebb világba kerültünk volna...

A horgásztavak környékén már kínzóan meleg volt, ráadásul az ott terjengő illatok csak felcsigázták éhségünket, hamar tovább is álltunk hát. A vendégházaknál keveregtünk egyet, majd a Cserfa-forrásnál egy kis hűs pihenőre leltünk, ráadásul nagyon finom süteményt kaptunk a pontőröktől.

A "Vörösfenyő kulcsosház innen már nincs is olyan messze!" jelszóval indultunk neki a következő szakasznak. Mint kiderült, tévedtünk. A fene se gondolta volna, hogy olyan magasan van az a tisztás, és legalább négyszer gondoltuk úgy, hogy "Na, a következő kanyar mögött már ott van!" Aztán egyszer csak tényleg ott volt. Itt oltári finom teát kaptunk, meg is ittam jó pár pohárral. Lecsorogni a Máré csárdához már tényleg nem volt komoly feladat, viszont az ott megivott energiaital igen hátrányos hatással bírt a továbbiakban, mert buborékos formában sűrűn vissza-visszatért az íze, ráadásul a gyomrunkat is jobban igénybe vette, mint amennyire az egész túra fárasztó volt. A műutas részt itt már nem kívántam, de szerencsére nem is volt hosszú, az erdőbe beérve pedig már az emelkedő sem zavart. Az utolsó ellenőrző pontnál elbeszélgettünk pár percet, majd újult erővel vágtunk neki az utolsó szakasznak. A dombocskákat már a lemenő nap fényével a hátunkban másztuk meg, s Zobákpusztára már az alkonyat első jeleivel együtt érkeztünk, de büszkén magunkra, hogy megcsináltuk életünk első Mecsek 50-ét!

A szervezők, pontőrök munkáját és kedvességét is szeretném megköszönni, akik mindenhol őszintén kedvesek és segítőkészek voltak. Mindig jólesett megérkezni egy-egy ponthoz, ahol biztatást és a legtöbb esetben valami finomságot is kaptunk. Az útvonaltervezők munkáját is igazából csak dicsérni tudom, már most kíváncsi vagyok, hogy jövőre merre fogunk majd menni...

Martinka István

ZSELICI SZARVASOK

2007. május 17-én a Kaposvári Egyetem ETC Vadgazdálkodási Tájközpontjában Bőszénfán, a "zselici szarvasok" között jártunk néhány somogyi túravezető kollégámmal.

Látogatásunkat a központi épületben kezdtük, ahol Tóth Zsuzsa idegenvezető, a gazdaság munkatársa fogadott bennünket. Vastag fotóalbumokból több száz fényképet nézegetve kezdhettük az ismerkedést a vadgazdaság állataival. A csodás természeti környezetben készült fotókon szelídnek tűntek a vadak, alig vártuk, hogy élőben is láthassuk őket. Az állatsimogató kert azután minden képzeletet felülmúlt! A szarvasok közvetlen közelünkbe jöttek, és barkás tompa kis szarvaikkal bökdösve, nedves orrukat kezünkhöz érintve szinte követelték a simogatást. Fiatal, háziállattá szelídített népség volt, rendkívül bájosak. Vezetőnk elmondta, hogy mindez a közvetlenség néhány hónap múlva a párzás időszakában akár veszélyes is lehet, mert a hímek az embert vetélytársnak tekintik és nem játékból döfködnek majd.

A hatalmas kertben erdei cserjék, mezei növénytársulás van, sőt egy patak is folyik a területen keresztül, hogy minél otthonosabban érezzék magukat az állatok. Nemcsak a megszokott agancsos gímszarvas, de a lapátos szarvú dámvad, az őz, a muflon, és a vaddisznó is megél itt csíkos malacaival. Még szürke kistermetű csüngőhasú disznócskákat is lehetett látni turkálás közben, a baromfiudvar kerítésének tetejéről pedig egy tekintélyes pávakakas figyelte minden lépésünket. A simogatókert melletti domboldalon fehér és szürke kecskegidák és juhok legelésztek, később befutott egy lovaskocsi takarmánnyal megrakva. Idilli falusi környezet kellős közepében találtuk magunkat.

Következett a magtár, melyben termények alig, inkább a falusi életre jellemző régi szerszámok, munkaeszközök, használati tárgyak voltak összegyűjtve. Volt itt szekéroldal virágtartóval, szakajtó, butykos, kopott férficsizma, kötényke, a padláson meg fészek igazi fecskékkel, akik nemrég jöttek haza afrikai nyaralásukból, és cseppet sem zavartatva magukat közelségünk miatt, fészküket javítgatták fejünk felett 10 cm-re cikázva. A falon vaddisznóbőrök, őz és szarvas preparált szőrzete, két nagy lompos rókafarok, mely akkora, mint maga az állat teste, muflon csavart kürtös szaruja, szarvasbika ágas-bogas agancsa.

A bemutató ház abban tér el a legtöbb múzeumtól, hogy itt mindent meg lehet fogni, simogatni, forgatni, belenézni közvetlen közelről, és ez páratlan élmény. Házigazdánk szerint míg a gyerekcsoportot az állatok nagysága, színe, mozgása, futása érdekli, addig a nyugdíjasok szeretnek nosztalgiázni a régi kellékek között, az agrárszakos egyetemisták pedig például a szaru és az agancs közti különbséget vizsgálják. De a kézzelfogható ismereteket, saját tapasztalatokat bárki sokkal jobban megjegyzi! Ebben a környezetben járva az ember visszacsöppen gyermekkorának falusi udvarába, s hajlamos elgondolkodni, hogy városi életét ilyen vidéki lakóhelyre cserélje.

Kisbuszunkkal ezután a több ezer hektárnyi tenyésztő területre autóztunk ki, melynek két oldalán erdős domboldalak, zöld legelők vettek körül, s középen fut a keskeny aszfaltcsík sok-sok kilométeren. A mocsaras részeken vaddisznók dagonyáztak, a dombtetőn pedig hihetetlen mennyiségű szarvas együtt! Aztán arrébb másfajták és megint mások, de rengetegen! E vadaskertek bizony ideális élőhelyet biztosítanak az őshonos vadak számára. Gazdasszonyuk elmesélte, milyen módon terelgetik egybe az állományt, ha számadásra vagy orvosi vizsgálatra van szükség, esetleg valaki megvásárol belőlük egy kinézett példányt vérfrissítés céljából saját állatai mellé. Lényeg, hogy a módszer nem stresszeli a szarvasokat.

A Tájközpont vadászati szolgáltatást is nyújt, a Zselic domborzata és növényzete változatos környezetet, a szakképzett vadászok sikeres és élménydús sportolást biztosítanak, gondoskodva a vadászati hagyományok és az etikus vadászat szabályainak betartásáról.

Az idelátogató turistákat 1 órástól 1 napos programokkal várják. Az állatsimogatáson kívül sétakocsikázás fogattal, a gyerekeknek szervezett traktoros túrák, az ismeretterjesztő előadások, szakmai programok mind-mind szerepelnek a repertoárban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mindezt kézzelfoghatóan!

Megtudtuk, hogy a vadgazdaság nemcsak állatbemutatót tart, hanem akár kóstolót is lehet kérni a vadhúsokból, s az ebédet, vacsorát kellemes népi zene hallgatása, vagy néptánccsoport vidám fellépése mellett lehet elkölteni. A minőségi húskészítmények tiszta, egészséges hazai környezetből származnak. A tóparti gasztroparty ételei a vadpörköltek, tárcsalapon sültek, a kóstolón vadkolbász, -sonka, -szalámi szerepel, emellett igény szerint borkóstolót, kecskesajt készítést is szerveznek. Kulturális programként asszonykórus, lovasíjász, lovas show, táncház, lovagrend is szórakoztatja a vendégeket.

A természetes környezet, a jó levegő, a nagyszerű kilátás a zselici erdők felé, a sokféle állat ideális kellékei a falusi jellegű kikapcsolódásnak, túrázásnak. Rohanó életet élő városi embernek megnyugvást, pihenést, esetleg sportot, gyerekeknek széles ismeretanyagot és életreszóló élményt nyújt a bőszénfai vadgazdaság, ahol az előzetes bejelentkezéskor minden részletet megbeszélve a turista még egy kicsit többet is kap, mint amit eredetileg elképzelt.

Pál Krisztina

Terecsenyben jártunk

Egy szép májusi reggelen 14 fős csapatunk útra kelt, hogy felfedezze a Zselic szépségeit. Rövid vonatozás Szigetvárra, onnan busszal hamarosan megérkeztünk Terecsenybe. Csodálatos a környék, és a Zrínyi kulcsosház jó felszereltségével kellemes szálláshelynek bizonyult.

Elrendezkedés után elindultunk a piros négyzet jelzésen Sasrétre. Szép erdőben, jó tempóban haladva rövidesen el is értünk a kisvonat végállomásához. Végigjártuk a tanösvényt, és megkóstoltuk az Almás-forrás hűs, jó ízű vizét. A tóparton megpihenve rácsodálkoztunk a sok száz éves fákra és a szép tájra, megállapítottuk, hogy méltán a Zselic gyöngyszeme Sasrét. Hazafelé a kék kereszt jelzésű úton jöttünk végig, ami hosszabb és fárasztóbb is a másik útnál. No de nem baj, jobban esik a vacsora és utána nem kell ringatni senkit sem.

Másnap Almamellékre mentünk és kisvonattal jöttünk vissza a szép zselici tavak mentén Sasrétre. Sok szép vízimadarat láttunk, sajnáltuk, hogy madárszakértő túratársunk nem volt velünk, mert ő minden madarat felismer. A kellemes napot egy jól sikerült vacsora és nótázás zárta.

A következő napi program Bőszénfán a Meseszálló és a vadaspark megtekintése volt. Nagy élmény volt közelről látni az erdő vadjait. Kedves vezetőnk segítségével sokat megtudtunk a vadtenyésztésről, az állatok természetéről és megcsodálhattuk a trófeagyűjteményt. Sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza. A vacsoráig turistavetélkedőt rendeztünk, a jó feleletek díjazása csokoládé volt. Ügyesek voltak a túratársak, a csokoládé mind gazdára talált.

Az utolsó napi túra a halastavak megkerülése lett volna, sajnos az út magánterületen visz keresztül, melyet a tulajdonos lezárt, így hát a környéken túráztunk jelölt és jelöletlen utakon. Délután megtörtént az új "hetestúrázók" avatása. Két túratársunknak, akik először voltak velünk, feladatot kellett megoldani, amely abból állt, hogy pontosan le kellett mérni a térkép segítségével a túráink hosszát, amit megtettünk. Mindketten jól teljesítettek, így hát elfogadtuk őket "hetestúrázóknak".

A búcsúvacsora mindig fénypontja a "hetestúrának". A csodálatos menükért a két szakácsnő díszoklevelet és saját készítésű babérkoszorút kapott. Én pedig nagy meghatottsággal vettem át a fából készült kisvonatot, amit köszönetképpen kaptam a túra szervezéséért.

Remélem, mindenkinek szép emlék marad az együtt töltött idő. Fájó szívvel, de boldogan búcsúztunk a kulcsosháztól, remélve, hogy visszajövünk.

Pulai Lászlóné
nyugdíjas szakosztályvezető

Túrák a Keszthelyi-hegységben

Barátaimmal 2007 májusában egy hetet a Keszthelyi-hegységben túráztunk. Szállásunk a vonyarcvashegyi T-Com üdülőben volt.

Május 12. Első nap a szálláshelyünkről indultunk, a temető felé tett kis kitérő után megtaláltuk a helyes irányt. A Hosszú-völgyön emelkedtünk, először a házak között (láttunk egy nagyon szép, felújított, nádfedeles, oszlopos eladó házat), majd az erdőben. Kb. egy óra alatt értünk fel a Pető-hegyre, itt áll a jó állapotban levő, magas, fából épült, a Balaton felé szép kilátást nyújtó Berzsenyi-kilátó. Tovább az úton sok virágot láttunk: királyasszony gyertyáját, azaz genyötét, bíbor kosbort, fekete zászpa nagy leveleit, magyar szegfűt, szapukát stb. Felmásztunk még a Pad-kőre is, itt csak egy alacsony kilátó volt. A padok mellett három kopjafán a meghalt Zala-megyei túrázók nevei olvashatók. Pár perc után a Büdös-kúti pihenőnél tízóraiztunk. (Se Jenő, se Rudi nem volt ott.) Tovább indultunk, megtaláltuk a Szent Miklós-forrást, itt valamikor egy pálos kolostor állt. Az út további szakasza tetszett nekem legjobban, baloldalon egy nagy árok kísért bennünket, jobbról magas, helyenként sziklás hegyoldal. Egy kis hegyi faluba, Vállusba értünk. Szerencsére a kis boltot kinyitották kedvünkért, így az elvesztett folyadékot pótolni tudtuk. Most másik úton indultunk Büdös-kút felé. Lemásztunk a Vad-víz-árokba, amely egy rövid, de vadregényes, szűk völgy. A Büdös-kúti-völgyi út egy kicsit hosszú volt, de szép erdőben vezetett. A Gyenesdiás feletti Nagymezőre értünk, itt nagyon sok autós turistával találkoztunk. Csak alulról láttuk a Festetics-kilátót, nem másztunk fel. Egy felhagyott, érdekes murvabányán keresztül értünk le Gyenesdiásra. Innen már csak pár kilométer volt hazáig.

Május 13. Balatongyörökön, a Szépkilátónál kezdtük aznapi túránkat. Szép úton emelkedtünk, ahol a "Pele apó" tanösvény tábláit olvashattuk. A térképen Garga-nyeregnek nevezett hegyen Szerelem-domb tábla állt. Kis pihenés után a Pap-hegyen lévő Batsányi-kilátóról gyönyörködtünk a tájban. Majd vissza a Szerelem-dombra és újabb kilátó a cél, a Garga-hegyen lévő Bél Mátyás-kilátó. Innen a Szépkilátóhoz akartunk visszamenni, de a jelzett utat nem találtuk, végül egy egyre keskenyedő ösvényen indultunk lefelé, de mindenütt kerítésbe ütköztünk. Kénytelenek voltunk visszamenni. Végül harmadszor is a Szerelem-dombra jutottunk. Most a Szépkilátóról a Római-forrás felé indultunk. A Balaton-part és a vasúti sín között vezető bicikliúton mentünk tovább. Sajnos a tóból nem sokat láttunk, mert széles nádas határolta. A balatongyöröki vasútállomás mellett elhaladva, továbbra is a bicikli úton a Szent Mihály-dombra tartottunk. Egy téli halászat alkalmával 40 halász csodálatos megmenekülésének emlékére egy kápolnát építettek ezen a dombon. Egy fából faragott golgota is található itt. Gyönyörködtünk a kilátásban és hazaindultunk.

Május 14. A mai napon a Szent György-hegy és a szigligeti vár felkeresése volt a cél. Raposkáig vonattal mentünk. A szép kis falun áthaladva a hegy aljában egy szép új pihenőt találtunk. A zöld jelzésen, szőlők között megkerültük a hegyet. E nap nagyon meleg volt, így a Szent György-hegyi jégbarlangból kijövő hűvös levegőt nagyon élveztük. A kulcsosháznál tartottunk pihenőt, mielőtt a bazaltorgonák között felfelé indulnánk. Én előre féltem ettől az úttól, hogy nagyon meredek, és nehéz lesz felmenni, de tévedtem: lépcsők, korlátok segítik a felkapaszkodást, és nagyon szép az út a hatalmas, ledőlt és még álló bazaltoszlopok között. A másik nagy élmény a Szent György-hegy tetejéről a kilátás volt. Lefelé indulva nagy meglepetés ért bennünket, az első présháznál lehetőségünk volt finom bort inni. Lefelé a kék jelzésen sokat keringtünk, de leértünk az Oroszlánfejű-kúthoz, majd a Tarányi-pincéhez és a Lengyel-kápolnához. Itt találtunk utoljára egy árnyékos fát, ahol megpihentünk. Nehéz szakasz következett, tűző napon kb. 5 km-t országúton gyalogoltunk. Nagyon örültünk, mikor a Szigligeti-várhoz értünk. A vár romjait folyamatosan karbantartják és szép a kilátás onnan. Autóbusszal mentünk vissza.

Május 15. Ezen a napon túl sok hegyet akartunk megmászni, ami végül nem sikerült. Badacsonyörsig mentünk autóbusszal. Nagyon meredek út vezetett a Csönge-hegyre. Felkapaszkodtunk, majd a Mohos-tetői kis bozótos ösvényen folytattuk az utat. A Tóti-hegy előtt elvesztettük a jelzést, illetve néhány régi zöld sávot láttunk időnként. Hamarosan rájöttünk, hogy rossz felé megyünk, de már nem kapaszkodtunk vissza. Elhatároztuk, ma már csak a Badacsonyt másszuk meg. Két országút között kellett volna a legrövidebben átmenni. Az első kísérletünk sikertelen volt, illetve mégsem, az egyik szőlősgazda elmagyarázta, hogy merre menjünk, és egy üveg bort is adott. Egy érdekes, régi, nagy pince mellett jutottunk át a másik országútra, ahol hamar megtaláltuk a kék jelzést. Indultunk a Badacsony meghódítására. A Köbölkúti-pihenőnél megálltunk. Egyre meredekebb lett az ösvény, különösen a Kőkapunál. De végre felértünk, és körbe jártuk a hegyet. Voltunk a Kisfaludi-kilátónál, a Hertelendy-emléknél, és a Ranolder-keresztnél is. A Bujdosók lépcsőjénél jöttünk le és néztük a mellettünk lévő bazaltoszlopokat. A Rózsa-kőre ráülve mindenki kívánt valamit. Lefelé indulva egyre sötétebb felhők jöttek, majd az eső is elkezdett esni. Bőrig áztunk és nagyon fáztunk, mert még egy órát kellett várni az autóbuszra. Sétálhattunk volna a kikötőben, ha nincs ez a nagy zápor. Hazaérve szomorúan állapítottuk meg, hogy nincs meleg víz.

Május 16. Bepótoltuk a tegnap elmaradt csúcsokat. Nemesgulácsról indultunk. A Gulácsra feljutni nem volt könnyű és még szép kilátás sem nyújtott vigasztalást. Lemenni sem volt egyszerű. A következő célpont a Tóti-hegy volt. Lábánál egy új vendéglátóhely épült, de nem szolgáltak ki bennünket. A Tóti-hegy azonban gyönyörű kilátással kárpótolt minket. Megtaláltuk azt a helyet, ahol tegnap elvétettük az utat. A Mohos-tetőn ugyanazon az úton jöttünk, mint tegnap, de utána jelzést váltottunk, az Örsi-hegyen jöttünk keresztül. Végül az országúton sokat kellett rohannunk, amíg megtaláltuk az autóbusz megállóját, de még időben, tíz percen belül jött az utolsó busz.

Május 17. Az utolsó napon megint Vonyarcvashegyről indultunk, most a Cser-völgyön kapaszkodtunk fel. A Büdös-kúti-pihenő után jobbra tértünk, a Püspökházi-völgyön mentünk lefelé. A Szoba-kő-barlangot nem találtuk meg. A Keserű-tetőnél a sárga jelzésről a zöld keresztre tértünk. Fenyős, borókás, sok virágos lejtős úton jutottunk le, közel a sörfőzdéhez, ahol mindjárt finom barnasörrel hűtöttük le magunkat. Sok szép élménnyel gazdagon ültünk a pécsi vonatra.

Lakatosné Novotny Sarolta

"2x100 km Baranyában" országúti kerékpáros teljesítménytúra

A Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub június 2-án 16. alkalommal rendezte meg 2x100 km Baranyában címmel országúti kerékpáros teljesítménytúráját. A túrák útvonala a következő volt: 100 km: Pécs Abaliget - Kishajmás - Bodolyabér - Magyarhertelend - Magyarszék - Sikonda - Komló - Zobákpuszta - Hosszúhetény - Dombay-tó - Szilágy -Pereked - Romonya - Bogád - Kozármisleny; 200km: Pécs - Abaliget - Kishajmás - Bodolyabér - Magyarhertelend - Magyarszék - Sikonda - Komló - Zobákpuszta - Hosszúhetény - Dombay-tó - Pécsvárad - Nagypall - Fazekasboda  - Geresdlak - Hímesháza - Székelyszabar - Mohács - Sátorhely - Majs - Lippó - Kislippó - Magyarbóly - Beremend - Kistapolca - Siklósnagyfalu - Egyházasharaszti - Matty - Siklós - Vokány - Újpetre - Kozármisleny.

A rendezvény nem verseny volt; a résztvevőknek folyamatos indítással 6, illetve 12 óra szintidő alatt kellett teljesíteni a 100, illetve 200 km-es távot. A Pécs, Széchenyi téri rajtot követően a résztvevőknek előre megadott ellenőrzőpontokon kellett áthaladniuk, ahol a menetlevélbe igazolást kaptak. A kerekesek az ellenőrző pontokon energia utánpótlást, frissítő italt kaptak. Az útvonal kevésbé forgalmas utakon haladt, kétszer keresztezte a Mecsek gerincét. A 200 km-en indulók ezen felül Kelet-Baranya dombjaival is megküzdöttek. A cél mindkét táv esetében a Pécs melletti nagyközség, Kozármisleny volt. A célban a távot teljesítők jó hangulatban együtt töltötték az időt, miközben átvehették a teljesítésért járó megérdemelt jutalmukat, a "2x100" emblémával ellátott kerékpáros kulacsot, illetve övtáskát.

Az izmok regenerálódását ki-ki a lehetőséggel élve, masszázs igénybevételével segíthette. Végül a fizikai teljesítésen túl KRESZ ismereteiket is összemérhették egymással a résztvevők tesztlap kitöltésével. A rendezvény során autós segélyszolgálatot biztosítottunk.  

A 100 km-es távon 81 fő indult, melyből 78 fő érkezett célba. A 200 km-es távra 10 fő nevezett, melyből 9 fő teljesítette a feladatot, 1 fő technikai ok miatt 116 km megtétele után a táv feladására kényszerült. Külön díjaztuk a legidősebb (65), és a legfiatalabb (15)  résztvevőt. Mindketten a 100 km-es távot teljesítették. Bár csak a szintidőn belüli teljesítés számított, de érdemes megemlíteni, hogy leggyorsabban a 100 km-t Halász Sándor és Szabó Máté teljesítették (3ó 30p), 200-on a leggyorsabb Beck András volt 7ó 50 p idővel.   

A rendezvényt minden év júniusának első szombatján megrendezzük. Ezúttal hívunk és várunk minden elszánt kerékpárost a 2008. június 7-én tartandó "2x100"-ra az ország bármely részéről. Szállást biztosítani tudunk a kezelésünkben lévő Gubacsos kulcsosházban.

Keményfi Balázs
 

Balaton körüli bringatúra

A Dél-Dunántúli Távközlési Sportegyesület idén már hetedik alkalommal rendezte meg a Balaton körüli kerékpártúráját. Annak ellenére, hogy ez már nem az első ilyen túránk, a szervezésnél újabb problémák jelentkeztek, ugyanúgy, mint a többnapos gyalogtúránknál. Az utóbbi hónapokban megváltozott gazdasági helyzet miatt a jelentkezők létszáma csökkent. A korábbi években a céges szálláshelyek miatt mindig 50 főnél limitálni kellett a létszámot.

Idén is 50 fővel számoltam, a szálláshelyeket is ilyen létszámra foglaltam, de még decemberben. A jelentkezéseknél azonban most nem akart összejönni az 50 fő. Akik korábban minden évben velünk voltak, azok közül is többen hivatkozva egyéb elfoglaltságra, nem jelentkeztek. Ebbe valószínűleg az is beleszólhatott, hogy a tavalyi rendkívül rossz időjárásnál jöttünk rá, hogy a bringán sokkal jobban ki vagyunk szolgáltatva, mint gyalog, vagy buszos túrán. Ehhez még hozzá kell azt is adni, hogy a szálláshely árak, az étkezés a Balatonnál túl drága ahhoz, hogy ha nem érezzük jól magunkat, nem kapjuk meg azokat a kellemes élményeket, amit a gyönyörű napsütéses, kora nyári időben élvezhetünk.

Szintén szervezési problémát jelentett, hogy a szállásaink egy részénél, az előre lekötött létszám módosítása is pénzbe került. Korábban jól bevált céges üdülőinknél is bevezették azt a rendszert, hogy a hosszú hétvégéket csak egyben lehetett igényelni, egy-egy közbenső napot még nagyobb létszám esetén sem.

A balatoni bringatúránknál a nagy létszám miatt nincs szervezett program az étkezéseken kívül. A különböző fizikai kapacitások, és kulturális igények miatt mindenki maga dönti el, hogy mikor indul, kivel megy együtt, hol és mit ebédel, és milyen látnivalókat néz meg. Ha a szervezett vacsorázásra jelentkezett, akkor annak időpontját kell csak betartania.

A csomagjainkat egy mikrobusszal szállíttattuk egyik szálláshelyről a másikra. Így jóval könnyebb a bringát tekerni, és az sem gond, ha bemegyünk egy múzeumba, templomba, mert nem kell az értékeket kint hagyni. Korábban ezt a buszvezetést magunk között beosztottuk, és minden nap más vezette a kocsit. Ez azonban nem igazán tetszett senkinek sem, mert mindenki bringázni jött, és nem autózni. Ezért már tavaly is és idén is megfizettünk egy erre vállalkozót, akinek ez volt a feladata. Ez ugyan plusz költséget jelentett, de mindenkinek megérte az ezért kapott szolgáltatás.

A túránk minden évben május elsejéhez kötődött, ezért eddig három és négy naposak voltak ezek a programjaink. A változatosság miatt volt már, hogy kelet felé kezdtünk, volt, hogy nyugat felé, de olyan is volt, hogy a Balaton keleti részét Földvárról indulva, ugyanide érkezve, kompot igénybe véve tekertük le.

Idén a hosszú hétvége miatt négynaposra tervezhettük programunkat. Péntek este Balatonfenyvesen gyülekeztünk, egy számunkra eddig még ismeretlen, de kellemes szálláshelyen. Másnap csak Balatonföldvárig kellett mennünk. Útközben betértünk a kikötőkbe, megnéztük Bogláron a Gömbkilátót, volt, aki bement Szárszón a József Attila Múzeumba. Bevezetésnek ez a kis távolság elég volt, hiszen idén még sokan nem is ültek kerékpáron. Földváron egy kollégánk vitorlázást is biztosított hajójával. Vasárnap Alsóörsre mentünk, ahol egy motel faházaiban aludtunk. Mivel már visszatérő vendégeik voltunk, a szállást kedvezményesen vehettük igénybe. Most megnézhettük a szép kikötőt, és a mellette lévő kis parkot, aminek a megtekintése tavaly a rossz időjárás miatt elmaradt. Útközben többen felmentünk Világosnál a magaspartra, ahonnan gyönyörű panorámában részesültünk. Voltak, akik a Club Aligán áttekerve jutottak el Kenesére. Sajnos a déli szakaszon Fenyvestől Keneséig sok kiépített kerékpárút nincs, a közúton kijelölt "Balatoni körút" táblák is sok helyen hiányoznak, vagy a fák lombjai teljesen eltakarják. Az északi parton sem épült sok út tavaly óta, több helyen pedig a más beruházás miatt felbontott kerékpárút még nem lett helyreállítva. Több helyen "szívatásnak" tűnt, hogy a kerékpárút egy pár kilométert a 71-es út mellett, majd pár kilométert a vasút mellett haladt váltakozva és a köztük lévő meredek szakaszok fárasztóak voltak. Ezért többen felvettük a sárga mellényeket és inkább a főúton haladtunk (nincs tiltva a kerékpáros közlekedés). Alsóörsről hétfőn Zánkáig kellett eljutnunk. Ez nem nagy távolság, de a Tihanyi-félszigeten többen terepkerékpározással meghosszabbítottuk utunkat. Volt, aki a kompkikötőtől a félsziget nyugati oldalán, Sajkod érintésével jött ki; egy páran meg akartuk nézni a barátlakásokat, de a turista útjelek hiánya miatt ez először nem akart összejönni. Az ottani telektulajdonosok nem nagyon kedvelhetik a túrázókat, mert az útelágazásoknál nem lehetett útjelet találni. A gyalogos turistaúton, meredek, szűk, lépcsős szakaszokon nehéz volt a bringákkal közlekedni, de a látvány miatt megérte. Ezek miatt a külön programok miatt a rövid táv ellenére mindenki jól elfáradt. Utolsó nap Zánkáról Fenyvesre kellett mennünk, ahol az autóink vártak ránk. Programjavaslatként szerepeltettem a Nagyvázsonyi vár, illetve a Káli-medence megtekintését, de most senki sem ment erre. A korábbi években a Káli-medencén többször átmentünk, aki még nem járt arra, annak ajánlom ezt az utat, mert sok érdekes és szép látnivaló található erre is. A majális miatt nagy volt a forgalom Badacsonyban is, a keszthelyi kikötőben pedig a hatalmas tömeg miatt még tolni is alig lehetett a bringát. Mire Fenyvesre értünk, a kisbusz is ott várt a csomagjainkkal, és így koraestére mindenki szerencsésen hazaért. Legközelebb azért nem az utolsó napra tervezem a leghosszabb távot.

Azt még nem tudni, hogy jövőre hány napos lesz ez a programunk, mert május elseje csütörtökre esik, most még nem tudni hogy lesz-e munkanap átcsoportosítás. Az időjárást idén sikerült jól kifognunk, de az időben történő szállásfoglalások miatt ezzel nem lehet számolni. Azért reménykedünk mindig, a hét alkalomból eddig csak egyszer volt rossz idő. Hogy a globális felmelegedés ezt hogy befolyásolja, azt még nem tudjuk. A május elseje azért volt eddig jó, mert ez volt általában az első meleg hétvége, már többször fürödtünk is a tóban. Ezen a hétvégén "nyit ki" a Balaton, korábban még nincsenek büfék, boltok, lángos, hekk. És ami még fontos, hogy ekkor még az utakon nincs nagy gépjármű forgalom, a közlekedés is még biztonságos.

Csiszár Gyula

Mindenhol jó, de legjobb Sopron

Az idei évben Nyugat-Magyarország lenyűgöző tájaira látogattak el a komlói DÖKE túrakerékpáros szakosztályának lelkes tagjai. Az elmúlt évek tapasztalataiból tudtam, hogy érdemes velük tartani: a tartalmas programok, a gyönyörű tájak, a társaság és a tábor hangulata előzetes várakozásomat is felülmúlta.

Július 29-én a maga 23 főjével rekord létszámú kis csapat vette célba a soproni szálláshelyet. A tavalyi társak viszontlátása nagy örömmel töltött el, míg az immár szokásossá váló esti focimeccsek, kártyázások, fürdések az újonnan csatlakozottak megismerésére is remek lehetőséget nyújtottak. S bár a hajnalig tartó virrasztások, beszélgetések néha picit kimerítettek egy-két csapattagot, mégis másnap a társaság meglehetősen élénken tekert. A jókedvet egy-egy nóta dúdolása, fütyülése, vagy éppen egy-egy baráti beszélgetés még tovább fokozta.

Azonban a remek kis csapat közel se érezte volna ilyen jól magát egyhangú utakon, szervezetlen keretek közt. Szerencsére idén is remek túravezető került a csapat élére, ezúttal a DÖKE elnöke Balogh Zoltánnak adta át a stafétabotot. A gondosan összeállított túráknak köszönhetően változatos terepen csodás nevezetességekhez jutottunk el.

Az erdei szerpentinek, a lenyűgöző osztrák hegyi- és bicikliutak valóban élvezetessé tették a 8 napos tábort. Szálasi titkos rejtekhelyének felfedezése közbeni igazán hangulatos alagútjárás, a gólyák városának megcsodálása, a Mithras-szentély lenyűgöző történetének megismerése, a brennbergi bányamúzeum bejárása és az ausztriai szélerőművek lélegzetelállító nagysága csak töredéke annak, amit Sopron környékéről kiemelhetnék.

A sarródi átköltözést követően pedig a Széchenyi- és az Eszterházy-kastély egészen biztosan sokakban örökre megmarad - főleg az éjszakai besurranókban.

Az ausztriai tájban utolsó nap gyönyörködhettek leginkább a túrázók, hiszen a Fertő- Hanság Nemzeti Park területén a táv a bűvös 100 kilométert is meghaladta - de volt, aki a látványt 140 kilométeren csodálta meg.

A megtekintett látnivalók felsorolása nem teljes, az érdeklődök a www.doke.hu-n részletes leírást találhatnak a túrák útvonalairól, nevezetességeiről. Egy-egy hely eszmei értékét emelték a nevezetességekhez vezető csodás utak, melyek legtöbbje autóval nem járható.

A nyolc nap a változatos programok, a jó hangulat miatt hamar elrepült. A sok-sok közös túra, az éjszakákon átnyúló beszélgetések, a sportprogramok után nehéz is volt elfogadni, hogy ennek a hétnek is vége lehet. A táboroknak a fergeteges hangulata nem a véletlenen, hanem kizárólag rajtunk múlik. S mivel a csapat csupa remek (örök) fiatalból állt, így az együttműködés pompásan megvalósult, s mindenki hozzájárult ahhoz, hogy az idei tábor is felejthetetlenre sikerüljön.

Egy ilyen nagyszerű hetet, ilyen mesébe illő tájakat és egy ilyen jókedvű társaságot nagy hiba kihagyni! Amennyiben jövőre is adott a lehetőség, ne szalaszd el! Addig pedig minden kedden és csütörtökön 5 órakor Komlón, a Városház tér előtt egy-egy közös tekerésre minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Balogh Bettina

TÖRTÉNELMI TANÖSVÉNY
Skóciai Szent Margit tiszteletére

A 2007. évet a szelíd turizmus évének nyilvánították. Ez adta a biztatást annak az évek óta dédelgetett ötletnek a valóra váltására, hogy Skóciai Szent Margitnak, az innen elszármazott, mégis itthon alig ismert szentnek a Keleti-Mecsekben emléket állítsunk. Az ötlet: egy Szent Margitról elnevezett turistaút a Pécsváradi vártól a Réka-várig (ill. Mecseknádasdig). Azért erre, mert kizártnak tartjuk, hogy Szent Margit idejében (XI. sz.) ne lett volna kapcsolat a bencés apátság és a Réka-vári rezidencia között. A két hely jelentős történelmi szerepe ihlette a "TÖRTÉNELMI TANÖSVÉNY" elnevezést.

Az útvonal leírása: kezdőpont a pécsváradi vár. A Kálvin utcán, majd az erdészeti műúton indul útvonalunk, a lőtér É-i végénél, a sorompónál elhagyja a műutat, a Büdös-kút és az Antal-kép érintésével a Dóri-út elejéig követi a Z+ jelzést. A Dóri-út negyedik kanyarjában É-i irányba letérve a nemrég épült Ilonka-kilátóhoz érkezik, majd tovább lefelé, jelenleg jelzetlen úton, a Z+ és P+ utak találkozásánál ér le a Réka-völgybe. Néhány lépés a völgyben ÉK felé, majd kaptató újra a Z+ jelzésen a gerincen álló vadászlakig. Innen a Z jelzésű gerincúton (Langehöhe), a Réka-váron át a Stein-malomig (Margit-kereszt). Az óbányai műúton K-felé továbbhaladva közelíthető meg a mecseknádasdi autóbuszmegálló.
Az útvonal hossza a pécsváradi vártól a Réka-várig kb. 10 km, a mecseknádasdi buszmegállóig 14 km.

Az útvonalat turistaút mintájára, de nem újabb színes csíkkal (abból van már elég), hanem egy kimondottan erre az útvonalra kitalált ábrával kívánjuk jelezni.

A fontosabb útelágazásokhoz útirányjelző táblátcélszerű elhelyezni. A tábla fa oszlopra erősített ferdén vágott fatörzs-szelet. A "Szent Margit út" felirat és egy nyíl a fába bemarva, festés nélkül.

Mint a tanösvényeken szokás, itt is helyeznénk el ismeretterjesztő táblákat:

1. A pécsváradi vár előtt a bencés apátság középkori szerepéről, a környékre gyakorolt hatásáról.

2. Az Antal-képnél az erdei szentkép-állítás hagyományairól.

3. Az új kilátónál a Réka-völgy (a Keleti-Mecsek) geológiai történetéről, és erdészeti jellemzőiről.

4. A Margit-keresztnél a Réka-várról, Skóciai Szent Margitról (meglévő tábla).

(5. esetleges: a mecseknádasdi plébániatemplomban, vagy előtte a templomban látható ereklye és a Szent Margitot ábrázoló festmény történetéről).

Az ismeretterjesztő táblákat a Mecseki Erdészeti Zrt. által kihelyezett táblákhoz hasonló kivitelben kívánjuk elkészíttetni. Továbbá tervezzük a Réka-várban egy Szent Margit emlékkő (esetleg kopjafa, vagy emlékoszlop) elhelyezését, természetesen a műemlékvédelmi hatósággal egyeztetett módon. A tervet a Mecseki Erdészeti Rt Pécsváradi Erdészete, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség, a Mecsek Egyesület és a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség is támogatja.

Az útvonal és a Réka-vári emlékkő avatását az idén 18. alkalommal sorra kerülő "Skóciai Szent Margit Emléktúra" (november 17.) keretében szeretnénk megrendezni. Eddig az időpontig az út kifestését, az irányjelző táblák és az emlékkő elhelyezését mindenképpen el szeretnénk végezni. Az ismeretterjesztő táblák elkészítésére és kihelyezésére a szükséges anyagiak megszerzésének függvényében kerülne sor.

Dr. Novotny Iván

Forrásfelújítások és egyéb munkák a nyáron

Balog-fája: a Herma-hegy déli oldalában lévő öreg tölgyfa mellé emlékoszlop lett felállítva, környezetében pihenőpad és asztal található. Megközelíthető a Petőcz-puszta felől jövő útról, a depónál lecsatlakozó erdei földesúton.

Laura-forrás: a Sikondai-erdőben található forrás - mely a gyermektábortól 1 km-re van - teljesen fel lett újítva. Megközelíthető a P, Z jelzésről leágazó PO jelzésen.

Pécsi barlangkutatók forrása: a forrás foglalását feltártuk, és ülepítőmedencés megoldással eredeti formájában újítottuk fel.

Laci-forrás: a forrás széteső, szárazon rakott falazata cementes megerősítést kapott, így a 60 évvel ezelőtt épült forrás megújulva várja az arra járókat. A forráshoz a Szuadó-völgyból a KO jelzésű ösvény vezet.

Ravasz-kút: kitisztítottuk, és névtáblával láttuk el a Kovácsszénájai-tó mellett található forrást. (Ez a Rohasz-kút eredeti neve.) A forráshoz a S+ jelzésről leágazó SO jelzés vezet, mely a kovácsszénájai buszmegállónál ér véget, így két irányból megközelíthető a forrás, ezzel tehát ez a település is be van kötve a turistaút-hálózatba.

Szederindás-kút: a Sín-gödörben lévő kis forrást felújítottuk, vize most egy kis beton csorgóba folyik.

Tovább folytattuk a forrásokhoz vezető útjelzések felfestését, így nyár végére valamennyi tervezett jelzés elkészült: Fodorgyöpi-kúthoz a KO, Kálmán-forráshoz, Kismélyvölgyi-forráshoz a PO jelzés, és a Zarándok-kúthoz a Mária kápolna érintésével a S jelzésről a SO ágazik le.

A munkákat végezték: Baumann József, Biki Endre Gábor, Kriston Barnabás, Plantek István és Farkas Tibor. Munkánkat segítette az SZKBE, az anyagszállítás segítője Varga Jenő és támogatónk a Mecsek Egyesület volt.

Biki Endre Gábor

Pécsi barlangkutatók forrása	Laci-forrás

Tapostuk az utat a tanösvényeken

Kis csapatunk, a Felhőtlenek ismét benevezett egy túramozgalomba, mely ezúttal a tanösvények megismertetésére indult. Jártuk a tanösvényekhez vezető utakat sárban, hóban, esőben, de közel 35 fokos melegben is. Hárman teljesítettük a kötelezően előírt célt, de volt túratársunk, aki még az ajánlott programot is végigjárta egyedül, igaz, kalandos úton, de megtette.

A meghirdetett túrákat az alábbi utakon tettük meg, és éltük át azok szépségeit.

A Jakab-hegyi tanösvények meglátogatása kétszeri nekifutással sikerült. Az Éger-völgyi tótól kiindulva felmentünk az Éger-tetőre, majd onnan végig a Panoráma-úton. A síkos, csúszós és oldalazó út nagy figyelmet igényelt minden egyes lépésnél. A Babás-szerköveknél alig akadtunk rá az "elbújt" táblákra. A kirándulásunk Kővágószőlősnél ért véget.

A Jakab-hegyen lévő táblák másik felét a Vásáros-út felől közelítettük meg. Érintettük a volt IV. számú aknát, ill. a helyén álló emlékkövet, a Pálos-kutat és a halomsírokat. is. A Zsongor-kő panorámájában gyönyörködtünk, majd a hegyen lévő Pálos-kolostor romjainál lévő táblák tanulmányozása után szalonnát sütve pihentünk. A kék sáv jelzésen haladva érintettük a Patacsi-mezőt, majd Magyarürögben szálltunk buszra.

Az Orfűn található Vízfő tanösvényt a Misina - Lóri - Vízfő-forrás érintésével találtuk meg. Igaz, a zöld sáv jelzést nagyon nehezen leltük meg, de jutalmul ihattunk a Pécsi barlangkutatók forrásából. Ismét megcsodáltuk a Vízfő-forrás épületét és a Malom Múzeumot is.

A Kis-Mély-völgyi és az Óbányai tanösvényeket is végigjártuk. A Mandulás - Lapis - Remete-rét útvonalon értünk a táblákhoz. A közel 1 km-en elhelyezett táblákon lévő tájékoztatókat elolvasva leértünk a Kis-Mély-völgybe. Utunk során találkoztunk az elapadt Széchenyi- és Kis-Mély-völgyi-forrásokkal is. A kutyáktól kísért utunk a donátusi kápolnánál ért véget.

Egy egész napot szántunk arra, hogy az Óbányai tanösvényt meglátogassuk. A magyaregregyi strandnál szálltunk le a buszról, a Vár-völgyön át a Pásztor-forrás - Cigány-hegy - Kisújbánya érintésével érkeztünk a csodás Óbányai-völgybe. A pisztrángos-tavat megcsodálva Óbánya központjában megpihentünk, majd buszra szálltunk. Csodás volt a túra a sok-sok látnivalójával.

A Kis-réti tanösvényt a Dömör-kaputól kiindulva a Hideg-völgyön át értük el. Útközben tanulmányoztuk és jegyeztük a táblákon látottakat. A volt Gyula-aknai emlékköveket és táblákat meglátogatva a Lámpás-völgyből busszal jöttünk vissza a városba.

A Sikondai tanösvényt kissé körülményes úton közelítettük meg. Busszal utaztunk Komlóra, innen pedig vonattal Mecsekpölöskére. Három túratársammal vágtunk neki az útnak, akik közül kettő olyan magabiztos volt, hogy sem órát, sem mobiltelefont nem hozott magával, de bíztak a Nap járásában, amely viszont e napon nem mutatta magát. Az út főleg szántóföldön vezetett, amely agyagos, csúszós volt. Sikondán már majdnem feladtuk a túrát, de erőt vettünk magunkon, és Mánfán sikerült buszra szállnunk. Az eső és a sár miatt talán ez a túra volt a legnehezebb.

A Vár-völgyi tanösvényt a magyaregregyi strandtól kiindulva közelítettük meg. A táblákat elhagyva felmentünk a Németdöglésen, és a Somosi-kutat, a Dobogón a kopjafát, a Dögkút-tetőt és a Cigány-hegyet is érintve a mecseknádasdi pincéknél kötöttünk ki. Hossszú túra volt, több kéktúrázóval találkoztunk, akik cipelték terhüket a hátukon. Mondták, hogy a piros sáv jelzésű utat csak kitérőnek szánták, mert a kéken haladtak tovább.

A Rotary tanösvényt többször és több célból is végigjártuk. Ez vonatkozik a Misina - Tubes - Flóra-pihenőnél lévő táblákra is. Főleg rövidebb túrákon, a téli időszakban kerestük fel ezeket a helyeket, de hosszabb túráinkon is útba estek.

A Nagymátéi tanösvényt a komlói turistákkal együtt néztük meg. Hajnalban keltünk, hogy a Komlóról 7 órakor induló buszt mi is elérjük. Csodálatos a tanösvény kialakítása, amely a vadászház körüli arborétumban vezet mintegy 600 m hosszan. Túravezetőnk, Őri Zsuzsa nagyon felkészült volt, mindenre odafigyelt, mindenkihez volt egy kedves szava. A pihenés során még arra is volt ereje, hogy társasjátékot szervezzen és jutalmat osztogasson a nyertesek között. Jó volt velük lenni.

A Templom-hegyi tanösvényt a villányi vasútállomás közelében felhagyott, védett bányaudvarban találtuk meg. Az országban egyedülálló jura kori ammoniteszek, és a pliocén-pleisztocén korban élt gerincesek maradványainak bemutatására hozták létre. A völgykatlan feletti kilátóból gyönyörű panoráma tárult elénk a Mecsek hegység vonulataival. A szőlőhegyen pedig finom borral kínáltak meg bennünket fáradtságunkért.

A Csodabogyó tanösvényt a máriagyűdi templomtól közelítettük meg. A kilátó és a vadászház példás rendben várt bennünket. E tanösvény a legszebb látvánnyal ajándékozott meg minket. A turistaútvonalat a hegy tetejéig végig követte a faoszlopokra erősített szúrós csodabogyó rajza,

A nagyharsányi Szársomlyó tanösvény tábláit egyedül Lengyelné, Margitka próbálta megtalálni. A 35 fokos melegben közelítette meg a kőbánya környékét. Bolyongásait látván az ott dolgozók