MECSEK HÍRADÓ

Dél-Baranya turistája

2006-ban új túramozgalmat indítottunk útjára "Dél-Baranya turistája" névvel. Célunk a Villányi-hegység és az Ormánság természeti, kulturális és történelmi emlékeinek bemutatása és e két tájegység turistaútjainak népszerűsítése volt. Túramozgalmunkat a Dráva TSE és a Tenkes TE túravezetőinek nyílt túráira alapoztuk, ehhez jött még a két teljesítménytúrán (Tenkes, Szent Imre), valamint a regionális találkozó gyalogtúráin való részvétel. A minősítéshez legalább 5 túrát kellett teljesíteni. A túrákon 156 fő vett részt, ebből 29-en értek el valamilyen fokozatot: bronzot 15-en, ezüstöt 2-en, aranyat 12-en teljesítettek. A kiírás szerint az emléklapért és az éremért 250 forintot kellett volna fizetni, de ezt a két egyesület (Dráva TSE, Tenkes TE) átvállalta! Az emléklapok és az érmek átadása a hagyományos "Téli Tenkes"túrán lesz.

A túrák jó hangulatúak voltak. A visszajelzések szerint elérték azt, amit célként kitűztünk! Túráink során eljutottunk a Dráva partra, a Nagy-hegy sziklás oldalára, bort kóstolhattunk, és pincelátogatáson vehettünk részt a Fekete-hegy lábánál a Vylyan pincészetben. Láttuk a kórósi festett kazettás mennyezetű templomot és egy részletes előadást hallhattunk a máriagyűdi kegytemplomban. Gyönyörködhettünk a nyíló íriszek és fekete kökörcsinek szépségében, valamint az őszi Villányi-hegységben. A felsorolás koránt sem teljes, de legyen teljesebb a túravezetők nevével: Andrasek Csaba, Balog Árpád, Gida Tibor, Jancsi Attila, Romvári Tibor és Tollas Tibor. Köszönet nekik a túrákért és az ismertetésekért, köszönet még a siklósi Szent Imre Iskolai Sportkörnek a teljesítménytúra rendezésért!

Az előbbiekben említett túrákon kívül is sok túra, teljesítménytúra volt a térségben, ezért úgy gondoltuk, jövőre is folytatjuk. Most már egy pecsételős változatban, reméljük ennek is sikere lesz. A pecsételő helyek kialakítása folyamatban van, ezek múzeumokban, templomokban, boltokban és vendéglátóhelyeken lesznek, de a terepre is terveztünk, összesen 48 helyre. Ezek kb. fele-fele arányban a Villányi-hegységben és az Ormánságban találhatók. Az igazolófüzet már januárban kapható lesz MTSZ-tagoknak és diákoknak 350 forintért, nem szervezett természetjáróknak 500 forintért, az ár tartalmazza az emléklap és a kitűző költségeit.

Az idei teljesítőknek gratulál, a jövendőbelieknek egészséget és sok új, érdekes élményt kíván Dél-Baranya turista útjain az ötletgazda:

atiKA

Pécs Városismereti Verseny 2006

A Pécs Városi Természetbarát Szövetség november 11-én rendezte meg a hagyományos versenyt, melynek témája ez­úttal Uránváros volt. A verseny a Szivárvány Gyer­mek­ház­ból indult, ahol három kategóriában (általános is­kolás, középiskolás, családi-felnőtt) 43 csapat nevezett. Pécsi csapatokon kívül érkeztek még Mecseknádasdról, Ka­pos­várról, Pogányból, Keszthelyről. A verseny feladat­lapja az alábbi mondatokkal kezdődött:

Induljunk el uránvárosi sétánkra! A városrészt a mecseki uránérc-bányászat megindításával egyidejűleg kezdték el építeni, elsősor­ban az uránbányában dolgozó bányászok részére. Az akkori építészek nagy hangsúlyt fektettek a lakó­telepek tágas építésére, a köztéri parkok kialakítására, és a közterek, épületek díszítésére. Így ebben a város­rész­ben sok szoborral, épületdísszel találkozhatunk, az utcák névadóinak pedig az épül­etek falán elhelyezett táblák állítanak emléket. Az uránérc-bányászat már sok éve megszűnt, a bánya működése és a hozzá kapcsolódó városrész kialakulása ma már Pécs történelmének egy fontos részét jelentik. Járjuk hát be Uránváros utcáit, és idézzük fel a városrész 40-50 évvel ezelőtti hangulatát!

A szép őszi időben kellemes sétát tehettek a résztvevők, akiknek a feladatlap kitöltése után a célban egy totót is meg kellett oldaniuk az útvonalon látottakról. Az eredményhirdetés délután két órakor volt; kategóriánként az első három helyezett csapat serleget, a csapat­tagok könyvutalványokat kaptak; az első hat helyezett pedig oklevelet. Ezen kívül valamennyi résztvevő névre szóló emléklapot is kapott. A versenyt támogatta Pécs Város Önkormányzata, valamint a Szivárvány Gyermekház.

Eredmények:

Általános iskolás kategória (26 csapat): 1. In medias res, Belvárosi Általános Iskola, Pécs (Berkes Dávid, Erős Anna, Bőhm Adél, Ördög Csilla); 2. BelvároSIkeresek, Bel­városi Általános Iskola, Pécs (Adamik Réka, Papp Roberta); 3. Repesztő hangyák, KTTE Gyakorló Iskola, Kaposvár (Szabó Zsanett, Meller Cintia, Szabó Bence, Szőcs Álmos),

Középiskolás ketegória (10 csapat): 1. DORILKA, Leőwey Klára Gimnázium, Pécs (Gaál Dorottya, Jakab Renáta, Kis-Gadó Kata, Németh Ildikó); 2. Csillagok, Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola, Pécs (Kormányi Beatrix, Ádám Csilla); 3. Vagány Banánok, Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola, Pécs (Cserkuti Zoltán, Arany Péter).

Családi-felnőtt kategória (7 csapat): 1. Ferava, Keszthely (Haász Gabriella); 2. A nyertes duó, KTTE Gyakorló Iskola, Kaposvár (Kósa Eszter, Csima Zoltán); 3. Nagy család, Pogány (Nagy Anita, Nagy Katalin, Nagy Józsefné).

Strasser Péter, rendező

Hagyomány

A hagyományra hivatkozunk a régmúlt történelem soha le nem írt, mégis tudni vélt eseményei kapcsán, de hagyományosnak mondjuk korunk időnként ismétlődő eseményeit is. E kétféle hagyomány ötvöződik a novemberi, Réka-vári túrákban.

Idén 18. alkalommal gyalogoltunk el a Réka-vár omladozó falai közé, s ez már egy hagyományos túrának mondható. A várban minden alkalommal megemlékezünk Skóciai Szent Margitról, aki a régmúlt hagyományai szerint e helyen született. Így kapcsolódik hát esetünkben a hagyomány kétféle értelmezése.

Az említett Szent Margit Skóciában volt királyné 1070-től haláláig, 1093-ig, mint III. Malcolm király felesége, de magyar vér is folyt ereiben. Édesanyja az Árpád-házi di­nasz­tia, sőt, egyesek szerint egyenesen Szent István királyunk leánya volt. Margitunk Skóciába a kultúra, az Isten- és emberszeretet szellemét és gyakorlatát vitte magával. Magyarságát ha­lá­láig úgy tudta megtartani, hogy a skótok - ismervén származását - mégis saját vérükként tekintettek rá. Kultusza második hazájában máig él, ismerik, tisztelik, itthon pedig alig tud róla valaki.

Skóciai Szent Margitra büszkék lehetünk, mint a magyarra, aki helyt állt idegen földön, s öreg­bítette nemzetünk nevét, hírét. Szeretnénk, ha minél többen hallanának róla, meg­is­mer­nék, velünk együtt tisztelnék. E célt szolgálja többek között az évente megrendezett Skóciai Szent Margit Emléktúra.

z idei emléktúra jól sikerült. November 18-án szép, hellyel-közzel napos, kellemes őszi időben 182 túrázó indult Pécsváradról a hegynek felfelé. A lőtér, majd az egykori Büdös-kút mellett elhaladva a néhány éve újra kihelyezett Antal-képhez értünk. A zöld+ jelzésről a Dóri-útra tértünk, felkerestük a 2001-ben épült Szép Ilonka kilátót, melyhez sajnos nem vezet jelzett út, a legújabb kiadású turista-térképen sincs feltüntetve, így a túrázók legnagyobb része most élvezhette róla először a szép kilátást. A túra legnehezebb része következett: egy alig-ösvényen leereszkedni a Rák-patak völgyébe, s onnan a helyenként sáros, szederindás, meredek, zöld+ úton felkapaszkodni a Vadász-lakhoz. A megérdemelt pihenő után a Langehöhe gerincútja túránk célpontjáig, a Réka-várig már kellemes séta­útnak tűnt. A vár maradványai között a pécsi 10-es cserkészcsapat egy örse, és egy kedves hölgycsapat, a pécsváradi kamarakórus tagjai vártak bennünket. Meghallgattunk egy ismertetést Skóciai Szent Margitról, s azután jött a túra meglepetése: előbb a cserkészek, majd a kamarakórus adott elő egy-egy szép éneket a vár neves szülöttéről. Kellemes hangulatban ballagtunk le Mecseknádasdra, s utazott ki-ki haza, saját otthonába.

Ha az útközben csatlakozó két biciklistát, a 8 cserkészt és a kórus 15 tagját is hozzá­szá­mít­juk, összesen 207-en voltunk a túrán. A pécsieken, pécsváradiakon kívül bonyhádi, szek­szár­di, paksi résztvevői voltak e szép túrának, Bajáról pedig egy külön busszal érkeztek közel ötvenen, s a kisdorogi általános iskolát is képviselte néhány gyerek a tanárnőjük vezetésével. Biztosan nem bánták meg!

Viszontlátásra 2007. november 17-én!

Dr. Novotny Iván

Nyírségi túra

A Dél-dunántúli Távközlési SE őszi túráját a Nyírségben tartotta. A túra tervezésekor próbáltam figyelembe venni a négynapos hétvégét, mert így távolabbra el lehetett menni, valamint olyan helyet keresni, ahol még nem voltunk. Ez a terület már szóba jött tavaszi túraként, de az olvadáskor, árvízkor, belvíz esetén a vidék jó része nem lett volna bejárható. Az útirány meghirdetésekor sokan le akartak beszélni, mert ott egy rendes túrát sem lehet megejteni, meg ott nincs semmi érdekes látnivaló. Sajnos ezt a területet tényleg nem ismerjük, munkánkból kifolyólag erre nem járunk. Ezért is gondoltam, hogy legalább egyszer nézzük meg országunknak ezt a részét. Gondoltam, hogy túrázni is lehet a sík vidéken, legfeljebb nem lesz olyan látványos és szép, mint a hegyi túrák. Kicsit izgultam is a tervezés megkezdésekor, hogy lesz-e annyi látnivalónk, hogy a négy nap megfelelő programokkal ki legyen töltve.

Kerestem mindenfelé turista térképet, de a megszokottat nem találtam. Könyvesboltban ilyen nincs, a Tisza vízitúra térképe sem megfelelő, egyedül az Idegenforgalmi Hivatal kiadásában kaptam falusi turizmussal foglalkozó térképet, ami nem igazán felelt meg a célomnak. Látnivalókról viszont bőven találtam anyagot.

A nagy távolság és a négy nap miatt a költségeink kicsit magasabbak voltak, mint a ko­rábbi túráké, de így is 42-en összejöttünk. Első napra (október 20.) Kecelen a Pintér Mű­vek haditechnikai parkjának meglátogatását terveztem, valamint Debrecenben egy kis vá­rosnézést. A haditechnikai parkban nagyon kellemesen csalódtunk: itt először egy fegy­ver­szobába vezettek, ahol részben politikusaink fegyverajándékait, másrészt pedig gaz­dag lőfegyver bemutatót láthattunk. Itt voltak olyan géppuskák, amiket régebben csak fil­mekben láthattam. A fegyverek állapota, kiállítása nagy gondosságról árulkodott. Ez­után egy makett kiállításra vezettek minket, ahol mindenféle harci eszköz, hajó, repülő, tank, rakéta kicsinyített mása volt megtalálható, és sok „életkép”, harci jelenet volt be­ál­lít­va ólomkatonákkal, miniatűr technikai eszközökkel. Az udvar több mint 3 hektáros terü­letén a Varsói Szerződés szinte minden típusú és fajtájú eszköze (szállítóeszközök, pán­célozott harcjárművek, tankok, lokátorok, repülők, ágyúk stb.) látható. Itt már voltak ke­vésbé jó állapotú fegyverek is, de az volt a jó, hogy egyáltalán meg lehetett nézni őket. Itt mindenki talált érdekes, új látnivalókat. A Pintér Művek javára írandó, hogy a szer­ve­zés, egyeztetés óta megemelkedett belépődíjak helyett a régi áron nézhettük meg a bemutatót.

Debrecenben két óra állt rendelkezésre, városnézésre. A nagytemplomot mindenki megnézte, felmehettünk az egyik harangtoronyba is, ahonnan szép kilátás nyílt a városra. Volt, aki más látnivalót is megnézett, én a főutcán sétáltam, annak épületeit szemlélve. Szállásunk Nyíregyházán, egy középiskolai kollégiumban volt. Sajnos már sötétben értünk ide, így a várost is csak kivilágítva láthattuk.

Szombaton túrával kezdtük a napot. Nyírlugosról Nyírbogátra túráztunk, érintve az Alföld leg­magasabb pontját, a Hoportyót. Nyíregyházától Nyírlugosig sok szép kisvárost láttunk a buszból. Itt az utak, járdák, terek, szökőkutak és az intézmények állapota sokkal szebb és jobb, mint nálunk, Baranyában. Ez sokunkat meglepett, mert úgy tudtuk, hogy az ország leg­szegényebb vidéke ez. A túránk futóhomokon vezetett, ami nehezebbé tette a ha­la­dá­sun­kat. Az akácerdők is nagyon szomorúnak tűntek, ilyent még nem láttunk. A levelek megszürkülve, összeszáradástól megcsavarodva lógtak az ágakon. A túrát nehezítette, hogy a megtett távolságot a sík terep miatt nehezen tudtuk felmérni. A rendelkezésre álló térkép útvonala nem egyezett a valósággal, a „célt” pedig szintén nem láttuk. A turista jelek viszont kifogástalan számban, helyen és minőségben álltak rendelkezésre.

A Hoportyón kis pihenőt tartva folytattuk utunkat. Útközben a 14 km-es szakaszon csak egy juhásszal találkoztunk. A Nyírbogát előtti Istvántanyán nagy örömet okoztunk a kocs­má­ros­nak, mert ilyen forgalma évek óta nem lehetett. Gyalogtúránk után Nagyecsedre men­­tünk, ahol a vízügyi technikai gyűjteményt néztük meg. Az itt található gőzüzemű szivattyú­telepet az Ecsedi-láp lecsapolása miatt építették. A megépült létesítmény elekt­ro­mos áramot is szolgáltatott a környező területekre 15 községnek, 30 ezer ember részére.

Programunk következő helyszíne Nyírbátor volt, ahol a református templomban érdekes, sok­rétű idegenvezetést kaptunk. Megcsodálhattuk az 1600-as években tölgyfagerendákból épült harangtornyot is. Az idegenvezető érkezésünkkor azzal fogadott, hogy most az Alföld legmagasabb pontján vagyunk. Később tisztáztuk, hogy a Hoportyóról jövünk, ami szin­tén 183 m tengerszint feletti magasságú. Erre azt mondta, hogy még nem dőlt el, hogy melyik a magasabb pont. Nyírbátor után Máriapócs volt a következő látnivalónk, itt azonban az előzetes egyeztetésünk ellenére nem tudtak velünk foglalkozni, mert pont ebben az időpontban volt az olaszliszkai tanár tiszteletére rendezett istentisztelet. A temp­lo­mot és kertjét azért megnéztük. A nyíregyházi városnézésre már szintén csak sötétben ke­rülhetett sor.

Vasárnap reggel Tákoson kezdtünk. Az árvíz miatt szinte teljesen újjáépített falu nagyon tetszett. A református templom egyszerűsége, szépsége magával ragadó volt. Özvegy Baráth Menyhértné meséje a templomról olyan élményben részesített, hogy többen megkönnyezték. A templom melletti faluházban nagyon szép keresztszemes hímzéseket le­hetett vásárolni. Csaroda volt a következő célpontunk, ide előzetesen sem tudtam egyez­tetni a látogatásunkat, és amikorra odaértünk, pont kezdődött a mise. Azért ezt a szép fres­kó­kat tartalmazó templomot is megcsodáltuk. Ezután Szatmárcsekén a csónakos fejfákkal kialakított temetőt néztük meg. Ilyen fejfák, ilyen nagy mennyiségben csak itt fordulnak elő a világon. Itt láthattuk Kölcsey Ferenc síremlékét is. A temető után egy kis túrát tartot­tunk a Tisza töltésen, de sajnos a Tiszából semmit sem láttunk. Ezután Móricz Zsigmond szülő­házát néztük meg Tiszacsécsén, majd Túristvándiban a vízimalom volt a célunk. Itt egy kicsit esett az eső, de ez nem zavart a malomban. Mátészalkán a Szatmári Múzeumot néz­tük meg. Itt tudtuk meg, hogy az országban itt volt először közvilágítás. Érdekes ki­állí­tás volt látható az autópálya építésekhez kapcsolódó régészeti feltárásokról. Egy nagy kocsi-kiállítás is megtekinthető itt, állítólag az ország legnagyobb ilyen kiállítása. Lehet, hogy kocsiból itt a legnagyobb választék, de többünknek a parádi hintókiállítás jobban tetszett. Ezután Vajára mentünk, ahol szintén egy nagyon szép, érdekes kiállítást lát­hat­tunk Rákóczi Ferencről, a kurucokról, a szépen felújított kastélyban. Ezen a napon, a sok lát­nivaló ellenére, tudtuk úgy intézni programunkat, hogy nem túl későn még el tudtunk menni Nyíregyházán a Sóstó-fürdőre.

Október 23-án csak egy program volt tervezve, Ópusztaszer, út közbeni látnivalónak. Sajnos volt egy kis elkeveredésünk, mert a térkép és egy navigátor szerint Csongrádnál a Tiszát hídon tudtuk volna keresztezni. A híd ugyan megvan, de azon busszal áthajtani nem lehet. Súly- és méretkorlátozási tábla pedig sehol sem volt elhelyezve az úton. Kis kitérő után megérkeztünk Ópusztaszerre. A buszparkolóban kérdezték, hogy kérek-e számlát a busz parkolásához. Én ehhez a költségelszámolások miatt ragaszkodtam, a parkolóőr pedig sajnálkozva közölte, hogy sajnos számlát nem tud adni, így parkoljunk ingyen. Az emlékhelyen sikerült sok mindent megnézni a rendelkezésre álló két órában. A Feszty- körkép érdekes volt, de nekem a moszkvai Borogyínó-csatai körkép jobban tetszett.

Hazafelé többen jöttek javaslatokkal a következő túrával kapcsolatban, többen megelége­dettséggel értékelték ezt a látnivalókban gazdag túrát, és sokunknak teljesen megváltozott a véleménye a Nyírségről és a tirpákokról. (Bővebb fényképanyag a honlapunkon: http://dtse.minicomp.hu).

Tavaszi túránkat, mely szintén négy napos lesz, a Soproni-hegységbe és a közeli ausztriai részekre tervezzük.

Csiszár Gyula

A Hidasi- és a Takanyó-forrás felújítása

2006. október 26, csütörtök. Szép tavaszi napsütésben reggel indulunk a forrás felé a Hidasi-völgyben Endrével és Gergővel. A patak vizén megcsillannak a napsugarak, és a tarka őszi erdő levélszőnyeget terít rá. Nehezen haladunk a bedőlt fák alatt, a meredek oldalakban a nehéz terheinkkel. Szerencsére csizma van rajtunk, így az átkelés a patakon viszonylag könnyen sikerül. Egy kidőlt fán hosszában laskagombák sorakoznak szürkés kék színekben. Távolabb látjuk a Csurgó mésztufa lépcsőjét, és hamarosan már a koros bükkfák alatt haladunk el. Az összedőlt esőbeálló romjai szomorú látványt nyújtanak. Szép színes avarszőnyegen haladunk és biztatgatjuk magunkat, hogy nemsokára odaérünk. A tisztás szélén még mindig ott vannak az évekkel ezelőtti cserkésztábor szemét­maradványai, melyeket a természet nem tudott megemészteni.

A patak mellett megpillantjuk a Hidasi-forrás köveit, és mel­lette gyorsan lepakolunk. Terheink­­től boldogan szabadulunk meg, csak vállaink sajgása emlékeztet a cipekedés kínos perceire. Elmondom, hogyan képzelem a forrás felújítását, hogy a vize tiszta és iható legyen. A forrástól balra, két méterre van egy szép sziklaletörés, és a forrás vizét ide vezetve kifolyós rendszerűre lehet kialakítani. Nekiállunk a régi forrás kövei ki­bon­tá­sá­nak, és kis idő elteltével meglepetten vesszük észre, hogy ez valamikor csöves kifolyással volt kialakítva. Egy eternitcsövet találunk beépítve az út alatt, amiből csöpög a víz. A forrás­víz húsz centiméterrel a cső alatt tör felszínre, a sziklák közül. Egy ággal be­nyú­lunk a csőbe, ami másfél méter hosszan megy be az út alá, majd elakad. A for­rás­mező az évtizedek alatt más utat keresett, így a kifolyócsövet és az esetleges ülepítő medencét elkerülte. A patak vize hóolvadáskor és nagyobb esőzésekkor a forrás előterét el­öntötte, ezért eliszaposodott. A partoldalból több helyütt természetes vízfakadások tör­nek fel és folynak a patakba. Endrével győzködjük egymást, hogy mi lenne a legjobb meg­ol­­dás, majd a közös megállapodás alapján nekiállunk a forrásvíz két méterrel való el­te­­re­lésének, ahol a patak szélsőséges vízhozamai nem veszélyeztetik a forrás víztisz­ta­sá­gát.

A forrásmezőbe beépítünk a cső elé egy mechanikai szűrőt a hordalékok ellen, majd két túlfolyócsövet építünk be a falazat alá. Az eredeti kőfalat szárazon visszarakjuk, és ennek réseibe agyagot tömködünk, hogy a felületi vizek ne kerüljenek a forrásba. A gégecsövön csillogva folyik a forrás vize - ami percenként tíz liter fölött van -, és bevezetjük a patakba. Véssük a kis csatornát a gégecsőnek a sziklaletörés irányába, ami keményebb munka, mint azt gondoltam. Felváltva vésünk és centimétereket haladva a mészkőben, egyre közelebb érünk a letöréshez.

A csövet belehelyezzük a vésett csatornába, és néhány másodperc elteltével megjelenik a forrás bő vízsugara a cső végén. A gégecsőre ráépítjük az alumínium kifolyócsövet, majd kövekkel körberakva bebetonozzuk. Betemetjük a vésett csatornát és kiépítjük a forrás homlokfalát. A forrás nevét hordozó nagy mészkősziklát idegörgetjük, majd alányúlva óvatosan hárman a friss kőfalra tesszük. A forrásmező túlfolyóján is csordogál a víz és siet a patak felé. A homlokfal köveinek réseit betonnal és agyaggal tömítjük, hogy a moha­pár­nák mielőbb ellepjék. A nagy kőtömb mögé köveket hordunk, és agyaggal és termőtalajjal be­takarjuk, hogy a honos növények mielőbb elszaporodjanak.

Elrendezzük a terepet, a sáros összetaposott köveket lemossuk és nézegetjük a szépen felújított forrást a patak mellett. A szerszámokkal felpakolva elindulunk ki a völgyből, ahol most fentről munkánk jutalmául csillogó színes levéleső hullik.

A Nap sugarai már vörösödnek a habos felhők szélénél, amikor elindulunk befelé a Takanyó-völgyben. Hosszúra nyúlt zöld réten haladunk, ahol néhány őszi kikerics is kikan­di­kál a magas fűszálak közül. A kecskerágók bogyói vörösen világítanak az erdő sze­gé­lyé­ben a somokkal együtt. Balra a zöld tisztáson a szórónál sárga kukoricaszemek csa­logatják magukhoz a vadakat, ha eljön az este.

Beérünk az erdőbe, és egy kis emelkedő után jobbra lemegyünk egy kis teraszos részre. A Takanyó-forrás vize halkan csordogál a kis me­den­cébe, melyet maga alakított az idők folyamán. Lepakoljuk az anyagokat és szer­számo­kat és szusszanunk egyet. A fák tarka levelei koppanva esnek a száraz földre, melyet eső már régen áztatott. Endrével kibontjuk a forrás csöve fölötti köveket, majd a sok gyökeret kivágjuk, melyek a vízhez jutás érdekében sűrűn behálózták a környéket. Gergő a víz elfolyását biztosító medret tisztítja ki, hogy a forrás vize akadálytalanul folyhasson a nagy mésztufa lépcső felé. A kis fülkébe föntről csorog a víz a sziklák közül. Alája kis medencét ásunk, hogy a hordalék az idők folyamán itt gyűljön össze. Agyagból gátat készítünk, majd ebbe nyomjuk a régi és az új alu­mínium forráscsövet és föléje a két túlfolyócsövet. A medencében tisztul a víz, és fel­vé­telt készítünk a munkafolyamatról. Betont keverek, és az agyaggát elé kőgátat emelek, hogy a víznyomásnak ellenálljon. Endre adogatja a köveket és beillesztjük őket a meg­felelő helyre. Már a fáradság jelei mutatkoznak mozdulatainkon, mert egy nap két forrás­fel­újítás anyagcipelésekkel, vésésekkel és egyéb fárasztó munkákkal nem kis dolog. Épül a szűk helyen a fal, és a forrás új táblája is a helyére kerül. Már csak az utómunkákat kell elvégezni a falon és az előtérben, és ezek után a forrás megújulva húzhatja ki magát a meredek hegyoldalban.

A napsugarak eltűntek a fák koronáiból és a levegő is hűvösebb lett mindjárt. Összeszedjük a szerszámokat és elmossuk őket, majd a nagy fekete műanyagvödörbe pakoljuk. A kevés fényben már csak vakuval tudunk fényképezni, de azért kattintunk néhányat és elindulunk ki a csodálatos környezetben a rét túlsó oldalán egy kilométerre várakozó kis autóhoz. Akik a forrásokat felújították: Baumann József, Biki Endre Gábor és Siklósi Gergő.

Baumann József

A Sín-gödör

Az őszi időjárás ebben az évszakban is kegyeibe fogadta a természetjárókat, állapítottam meg ezen a csodálatos napsütéses, meleg november végi szombaton. Nem tévedtem, és még magamat sem kellett nyugtatnom ezzel a gondolattal, mert több kedves ismerős turistatárssal találkoztam a menetrend szerinti autóbuszon. Valószínű, hogy ők sem tudtak ellen­állni a kellemes kiránduló időnek, igaz más utat választottak, mint amit magam terveztem. Az alig járt Sín-gödör és egy-két mellékágának a felkeresése volt a célom, csak a végállomás nem volt még biztos az autóbuszon. A sofőr látásból ismert, így nem volt nehéz megkérnem, hogy az Egregyi-völgy régi feltételes megállójánál, a Sín-gödörnél álljon meg.

Az autóbuszvezetőnek nem kellett megmutatni a helyet. Emlékezett a régi megállóra, sőt még hirtelenjében elmondta, járt már a Barna-kőnél lévő barlangnál. Megkérdezte tőlem: tudom-e, hol volt a régi aranybánya tárója. Erre aztán tényleg nem számítottam. Az autó­busz megállt a rég elfelejtett megállóhelyen, és még -speciálisan felkészült - sofőrrel is volt alkalmam találkozni! Az örömöm dupla volt, nem kellett a forgalmas műúton gyalogolnom és a jövőben is élhetek a kéréssel, hogy álljon meg a Sín-gödör bejáratánál.

A Sín-gödör kezdetét nem lehet eltéveszteni. A betérő sárrázó műút és a töménytelen mennyiségű elszórt szemét irányított. A turistaútjelek nem segítenek a tájékozódásban, mert nincsenek az út elején, és az első hosszú szakaszon alig látszanak. A patakon átkelve, a lehullott levelek takarta ösvényt keresgetve kapaszkodtam fel a meredek hegyoldalra, ahol emlékezetem alapján a turistaút vezetett. Kétszer láttam csak a „piros kör” jelzést, he­lyette festékszóró sprayjel kijelölt „zöld ikszet” találtam néhány fán a régi ösvény kö­ze­lé­ben. Az avarral borított út a meredek oldalon elég csúszós volt. A turistabotom segítségé­vel vettem az akadályokat, majd az első patakvölgyben letértem a jelzett turistaútról. A Baglyas-hegy oldalán, egy gyenge földúton a Hidasi-kunyhóhoz tartottam. A kunyhótól a térképen nem szereplő kék kör jelzést követve a Baglyas-forráshoz ereszkedtem. A forrás gyengén csordogált. Az avar között is látható volt, hogy felújították. Igaz, táblája nin­csen, csak térképen lehet azonosítani.

A forrás völgyéből felmásztam egy kellemes szekérútra, ahol a következő állomásomig, a Zoltán-forrásig gyalogoltam. A szárazon rakott, tábla nélküli forrás előtti teret a favágók faágakkal és értéktelen fatörzsekkel töltötték fel. Nehezen vehető észre így a forrásfej. Innen jelzetlen úton, a sárga kereszt turistautat keresztezve újra a Sín-gödörben foly­tat­tam a túrám. A jelzések teljesen hiányoznak a völgyből, csak a patak segített a tájé­ko­zó­dás­ban. A bedőlt fák miatt a haladás nehéz volt. A Szederindás-kút előtt tűntek fel a frissen festett első piros kör turistaútjelek. A forrás táblája felújítva  állapítottam meg az első pillanatban. Rövid pihenő után a piros kör jelzést követve a Gödör-forrást ke­res­tem meg. A turistaút mellett friss jelzés hívja fel a figyelmet a dagonya túloldalán felszínre törő forrásra. Új kifolyót és kő­táb­lát kapott az elmúlt évben. Visszatértem a Szederindás-kút­hoz fényképezni, majd a zöld kereszt turistaúton felkapaszkodtam a Sín-gödörből a me­cseki zöldútra. A kel­le­mes őszi napsütést élvezve egy rövid pihenő alatt meg­ebé­del­tem. A gerincen jól hallható fegy­verropogásra lettem figyelmes Magyaregregy irányából. Hajtó­vadá­szatot tartottak, amint később megtudtam.

A gerincről a Balázs-orma alatt egy jelzetlen ösvényen a Mária-kúthoz ereszkedtem. Az er­dé­szeti műúton közel hatvan fős kaposvári diákcsapattal találkoztam, akik Óbányára igye­keztek. Nem fedezték fel az út melletti Mária-kutat. Figyelmüket felhívtam a lát­vá­nyos­ságra, és röviden elmondtam a forrás történetét. Még a Baumann Józsi által állí­tott kereszt helyét is megtalálták az érdeklődő kaposváriak. A Lobogós-kút felkeresése után a Somos-hegy megmászása következett. Meredek emel­ke­dő­vel, csodálatos bükk­erdő­ben értem el a Somos gerincét. A két magassági ponttal rendel­kező csúcsról a Somosi-kút­hoz sétáltam. Itt döntöttem, hogy a Vörösfenyő kulcsosház mellett elhaladva Szászvár lesz a túra végállomása. A sárga kereszt majd a zöld kereszt jelzésű turista­úton a Nyomákói-kút mellett nemsokára a Vörösfenyő kulcsosház­hoz értem. Leg­na­gyobb meg­le­pe­­tésemre Király Lászlót, a Komlói Hétdomb Egyesület elnö­két ta­lál­tam a ház mellett. Egy érkező tu­ristacsapatot várt a házukhoz. Ő volt az ügye­letes a ház­nál. Elfogadtam a szí­ves in­vi­tá­lá­sát a meleg szobába, ahol egy rövid teázás köz­ben be­szél­gettünk. Tőle tud­tam meg a kör­va­dá­szatot. A beszélgetés során a Sín-gödör jelzéshiánya is szóba került. Ré­­gen járt a völgy­ben Laci, derült ki az elmondottak alap­ján, pedig a Keleti-Mecsek leg­több turis­ta­út­jának festése az ő munkájának kö­szön­hető. Elége­dett­ség­gel mondta el, no­vem­ber kö­ze­pén befejezte a Hidas - Kismányok - Nagymányok körüli turistautak jelzé­sei­nek fel­újí­tá­sát.

A rövid pihenő után a Balincai-kút felé a sárga kör jelzésen folytattam az utamat. Most már siettem, mert lassan közeledett az este, és elemlámpa nem volt nálam. Király Laci fel­aján­lotta egyik lámpáját, de én nem fogadtam el. A Somlyó alatt egy falka terepmotoros ért utol a turistaúton. Talpig sárosak voltak. Illedelmesen köszöntek és nemsokára eltűntek az Ördög-nyereg-patak völgyében. Otthonos volt mozgásuk a turistaúton, igaz térképet nem láttam náluk. Azzal nem foglalkoztak, hogy ez a terep számukra nem engedélyezett. A puskalövések mellett a motorzúgástól hangos erdő így is szép volt.

A „zöld háromszög jelzésen egy óra alatt, még a sötétedés előtt értem Szászvár főterére.

Dománszky Zoltán

Hegedűs Róbert halálára

A híradás, amelyet először nem kötöttünk a nevéhez, így szólt az Indexen:
Sza­kadékba zuhant egy turista Dobogókőn. (November 17, péntek, 19:35.)

„Meghalt a pénteken délután Dobogókőnél szakadékba esett turista, a keresésére indult tűz­oltók és barlangi mentők a férfi életét már nem tudták megmenteni. A turista a Rezső kilátónál esett be a 30 méter mély szakadékba. A baleset után a turistacsoport tagjai értesítették a hatóságokat. A helyszínre Pomázról önkéntes tűzoltók, illetve barlangi men­tők indultak, de már csak a férfi halálát tudták megállapítani.

Hegedűs Róbert barátunk és kiváló túratársunk ma este tragikus körülmények között meg­halt! Holnap emlékére a Remete-hegy ellenőrző pont üres marad! Nagyszerű barát volt! Emlékezzünk rá tisztelettel!

Idézet a teljesítménytúrázók fórumáról:

A Hegedűs Róbert emlékfa a tegnapi naptól a Mecsekben, a Petőc-pusztai harangláb mel­lett a DDP útvonalán a nyalókás doboz melletti kis dombon található. A kegyhely az Égervölgy 40, 20 túrák, a PITE 30, 20 túrák és a DDP útvonalával érinthető. Vándor! Ha a Mecseki csodavilágban jársz, és megérint természetanyák eme ritka csodája, ha meg­pi­hensz, szánj néhány percet a természetjárás nagy halottja tiszteletére. Ülj le a közeli sza­lonna­sütőhöz, és arra gondolj, hogy herrobertotermészetanyánk arany templomában, az égi vándorútra tévedt túrázók gyűrű­jében egyengeti a földi vándorok útjait, olyan oda­adás­sal, mintha még most is köztünk járna. Mert nem hal meg az, akiről sokat be­szél­nek, nem tá­vozik el, csak egy igen hosszú túrára indult Köztünk élsz örökké, ROBI.

A Hegedűs Róbert emlékfát  teljesít­mény­túrázó és rendező barátunk emlé­kére  az Erdők Népe TE és a PITE ültette Petőcpusztán.

Bota János

Baranya Teljesítménytúrázója 2007

A Baranya Megyei Teljesítménytúrázók Szövetsége 2007-re is meghirdeti a fenti elne­vezésű túramozgalmat. A túramozgalom teljesítésének feltétele a következő tel­jesít­mény­tú­rák közül legalább 7-nek a teljesítése: Téli Mecsek 30, 15 (január 13.); PITE 30, 20, 10 (február 17.); Tenkes 30, 15 (március 31.); PITE X. (10 éves a PITE születésnapi túra, április 22.), Mecsek 50, 30, 15 (április 30.); Mecsek 1800, 23 (június 2.); Hegymenet 55, II. Béla 35, Várad 15 (július 28.); Ormánság 50, 30, 15 (augusztus 11.); Mecsek 600-as csú­csai 50, 35, 20 (augusztus 28.); Mecseki Maraton 84, 64, 42, 21 (szep­tember 1.); Papi pipa 30 (szeptember 8.), Dombay-tó 42, 35, 30, 25 (december 1.).

Arany fokozat: legalább 11 túra, ezüst fokozat: legalább 9 túra, bronz fokozat: legalább 7 túra teljesítése. Nevezési díj: 2007. június 2-ig történő nevezés esetén 800 Ft/fő, utána 100 Ft/fő. Nevezés a felsorolt rendezvények bármelyikén lehetséges. A túrák teljesítését utólag is elfogadják a rendezők az igazoló lapok felmutatásával. Információ: Bota János, ((30) 993-8595. E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; internet: www.pi-te.hu.

Bota János

HÍREK

►  Térképvásár: 2006. december 11-én, hétfőn 16–19 óra között tér­kép­vá­sár lesz a Magyar Ter­­mészetbarát Szövetség tanácstermében. (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31. II. em. 3.). Berki Zoltán barátunk elsősorban a Cartographia turista­tér­ké­peit és turistaatlaszait fog­ja árusítani, de minden egyéb különleges kérést (pl. külföldi tér­ké­pek) megpróbál tel­­jesíteni, ha arról előzetesen e-mail-ben értesítést kap. Ha valamely térkép­ből több da­rab­ra lenne szükség, vagy számlát kér valaki, azt is előre kérjük jelezzé­tek felé. E-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. Akciós árak: térképek: 700,-Ft/db, at­la­szok: 1.800,- Ft/db.

►  Új útjelzések: Elkészült a Szőke-forrást jelző KO jelzés (20 m) a Knjelzésről leágazva. Az Óbánya feletti Hidegkúti-forráshoz a Vadászlaktól a Z+ jelzésről a ZO jelzés (400 m) vezet be. A Margit-forráshoz a (Kis-kút orma alatti völgyben található) a P sáv jelzésről a PO jelzés (100 m) vezet le. Megújult a Gizella-forrás is, melyet Tasnádi János készített. A forráshoz a Kn jelzésű turistaúttól leágazó KO jelzés vezet. Az útjelzések felfestését Biki Endre végezte.

►  Új esőbeállókat épített a Diós-kútnál és a Zengő-kőnél a Mecseki Erdészeti Zrt.

►  Túravezetők Klubja: január 2-án 17 órakor Komlós Attila tart vetítéssel egybekötött élménybeszámolót A világ másik végén jártam  új-zélandi élmények címmel.

►  Mecsek Híradó: a 2007. évi első szám január 9-én, kedden jelenik meg!

Rendezvények

►  december 29, péntek: Téli kerengő a Rotary-körsétányon  séta a természet megfigyelésére kicsiknek és családoknak: termésgyűjtés, madármegfigyelés, is­mer­ke­dés a mecseki helynevekkel. R.: Szivárvány Gyermekház. Találkozás reggel 7.50-kor a pécsi főpályaudvar előtt, a 35-ös autóbusz megállójában. Részvételi költség: 200 Ft/fő, (+ buszjegy vagy bérlet). Előzetes bejelentkezés és információ: Varga Ágnes, ( (72) 253-477.

►  december 30, szombat: Dombay-tó Maraton, 35, 30, 20 teljesítménytúrák. R.: Erdők Népe TE. Rajt: Dombay-tó, kemping, 6.00-8.00. Cél ugyanott. Nevezési díj: 500 Ft/fő. Információ: Gruber Zsuzsanna, ( (70) 336-1539; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

NYÍLT TÚRÁK

►  december 9, szombat: Év végi beszélgetés a Büdöskúti kulcsosházban. Útvonal: Éger-völgy - Szuadó-nyereg - Vörös-hegy - Róka út - Büdös-kút - Lapis - Mandulás. Táv: 14 km. Találkozás helye és ideje: az uránvárosi autóbusz pályaudvaron a 24-es autóbusz megállójában 9.10-kor. Túravezető: Lakatosné Novotny Sarolta.

►  december 26, kedd: Köves-tető - Hársas-forrás - Mánfa - Páfrányos - Hősök tere. Táv: 15 km. Találkozás helye és ideje: a pécsi autóbusz pályaudvaron 8.45-kor. Túra­ve­ze­tő: Kalangya Attila.

►  december 28, csütörtök: Máriagyűd - Tenkes-hegy - Siklós. Táv: 12 km. Találkozás helye és ideje: Máriagyűdön a templom előtt 9-órakor. Túravezető: Tollas Tibor.

A Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub téli gyalogtúra-ajánlatai

Ÿ         december16, szombat: Remete-rét - Büdös-kút - Vágotpuszta - Kőlyuk - Meleg-mányi-völgy - Rábay-fa - Dömörkapu (17 km). Találkozás 7.20-kor a pécsi távolsági autóbusz végállomáson, a 4-es kocsiállásnál. Túravezető: Keményfi Balázs.

Ÿ         december 30, szombat: Óévbúcsúztató a Zengőn. Útvonal: Pécsvárad - Lőtér - Zengő - Tó-völgy - Pécsvárad. Indulás Pécsváradról a Kossuth-térről 10 órakor. Túravezető: dr. Novotny Iván.

A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói indulással

►  december 10, vasárnap: Hosszúhetény - Bába-kút - Pusztabánya - Betyár-forrás - Hidasi-völgy - Zobákpuszta (10 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Rácz János.

►  december 17, vasárnap: Vékény - Vörösfenyő kulcsosház - Akai-tető - Máré-csárda (10 km). Indulás a 7.35-ös mágocsi buszjárattal. Túravezető: Iván Attila.

►  január 7, vasárnap: Pezsgős túra. Útvonal: Kárász - Vörösfenyő kulcsosház - Kárász (10 km). Indulás a 7.35-ös mágocsi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin.

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és élményekben,
túrákban gazdag új évet kívánunk!