„A Dunától a Dráváig” I.szakasz

Sikeresen teljesítettük a „Dunától a Dráváig” túrasorozat első szakaszát május 6-án, szombaton. Az előző napok viharai, esőzései nyomán lehetett tudni, hogy csak a bátrabbak indulnak el szombaton kora reggel otthonról. A 11 fős társaság és a Mohácson hozzánk csatlakozó Dománszky Zoltán( a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke) elszánt volt és bizakodó. Elszánt a várhatóan sáros, nehéz terep akadályainak leküzdése, és bizakodó a meteorológiai szolgálat megbízhatósága, az előjelzett csapadékmentes, napsütéses idővonatkozásában.

Fényképek: Ignátkó Imre

Mindkét érzésünk beigazolódott. A sár (kivéve a bátai 4km-es szakaszon) nagy volt, a talaj csúszós, ragadós, az időjárás igazi kirándulásra való idő: kezdetben kissé borult, de aztán egész nap napsütés,enyhe szellők, tiszta, kék égbolt. A természet a májusi csodákat hozta elénk: a zöld száz árnyalatát mutató, hullámzó gabonatáblák, sarjadó vetések (kukorica, napraforgó),aranyló repcetáblák , fekete gólya, szürke gém,levelibéka, és a mezei nyulak nagy családjának tagjai is megmutatták magukat tiszteletünkre.
Az épített örökség néhány szép példáját is láttuk az út során. Bátán a szivattyúházat, a Szent Vér templomot,a Magyarok Nagyasszonya kápolnát. A határban a Sarlós Boldogasszony tiszteletére épített kis kápolna békességes, barátságos környezetében pihenőt tartottunk, elköltve ebédünket, amelyhez a Szentkút vizét fogyasztottuk frissítőül. Közben Dománszky Zoli is besegített a túravezetőnek: lokálpatriotizmusból eredő tájékozottságát, sokrétű ismereteit osztotta meg velünk a tájról, történelmi eseményekről. Ezután újabb sárdagasztás következett, majd - már Palotabozsok közelében a Szent Rókus kápolna mellől megláttuk a falu első házait. A működő nyomós kútnál eltüntettük lábbelinkről a méretes sárdarabokat, s felkerestük a templomot. Az 1773-ban épült Szent Erzsébet templom egy – 5 órakor kezdődő – esküvőre gyönyörűen volt feldíszítve. Érdekessége az orgona, amit a falu egykori plébánosa épített, megszerezve az ehhez szükséges szakképesítést is.
Ezután kellemes levezető órát töltöttünk – a buszra várva – a falu egyik kis presszójában. Eközben érkezett a nagy felhőszakadás. Ekkor kerültek csak elő a hátizsákokból az esőkabátok. A buszmegállóig megtett pár méter alatt azon gondolkodtunk, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy nem útközben ért bennünket a nagy zivatar!
Balázsy Péter túravezető mindent, és még annál többet is elmondott, amit az utunkba eső látnivalókról tudni kell. Az utat, a látnivalókat, a környék történelmi, kultúrtörténeti, néprajzi vonatkozásait hitelesen ismertette az érdeklődő, jó hangulatban gyalogló csapatnak. Szent László szobránál koszorút helyeztünk el, megálltunk a „mezsgyén”, Tolna-Baranya határán, megkaptuk az „útleveleket” az első szakasz teljesítésének igazolásával, és a végén a találkozás reményében köszöntünk el egymástól. A következő szakasz bejárására június 3-án, szombaton kerül sor, amikor Palotabozsokról Szebényen és Szűrön át Hímesházáig gyalogolunk.

Tóth Klára