Sok évre visszanyúló barátságok felelevenítése mindig valami újdonságot hoz.
Kopácson jártunk régi barátainknál.
Sok-sok éve már, hogy a szomszéd ország Nagy Honvédő Háborúja véget ért, és Baranya háromszögében élő magyarjainkat szabadon látogathatjuk.
Némi szervezés, egyeztetés, autóbusz-szerzés, majd irány a határ, és huszad magammal már a Tökösi vadászkastély ősparkjában barátkoztunk a szúnyogok felhőjével.
Habsburg Izabella kedvenc vadászhelyén a legendák szerint száznyolcvanhat szarvast ejtett. A kastély valamikor a Bellyei uradalom része volt, és itt lőtték minden idők legértékesebb gímszarvas bikáját, a régi magyar határokon belül. A szálkai legendás trófea más történet.

Tökösön Titó marsall is sok időt töltött, erre emlékeztet a felszedhető híd, a rádiótorony és az őrség házai.
A történelem során sajnos a kastélyt kifosztották, úgy tűnik, napjainkban kezd újraéledni. A régi kápolna és a vendégház már megújult. Szép kiállítást nézhettünk meg a helyiek szíves invitálásának köszönhetően.
Kopácson már várták csoportunkat tizenegy órakor induló hajónkra, a jegyek megváltására és a tájékoztatókra mindenütt magyar nyelvet beszélők segítettek a sok újdonság között eligazodni.
Horvát barátaink mondják, már nem csak a tenger környékét fejlesztik, de ezt saját szemünkkel is láthattuk. Megújult fogadó központ, oktató terem, vendéglátóhelyek, és egy még hivatalosan át sem adott híd-labirintus segít az ártéri erdők élővilágát bemutatni.
Hajóra szállva kéznyújtásnyira nézhettük a halakra mindig éhes kormoránok életét, a gémek méltóságteljes felröppenését, és csúcs látnivalóként a királyi réti sast. Ritka látvány volt, amint a kormorán zsákmányát elragadta, majd lefényképezés céljából egy fa csúcsán foglalt helyet.
Partra érve az új hídon majd’ egy órán át csodáltuk a Kopács környék páratlan élővilágát. Határoztunk, ide nem elég egyszer jönni.
Barátom, Vass Tibor meglátogatása az elmaradhatatlan sok éves szilvapálinkával kezdődött. Pogácsák, füstölt disznóságok, Villányból borok, a szomszédból vagy hat féle pálinka kóstolgatása közben parázs felett pironkodtak a másfél kilós pontyok csíptetőbe fogva. Házigazdánk jóvoltából kaptunk ismertetést az ősidők óta ott élő emberek életéről, küzdelmeikről, mindennapjaikról, örömeikről, bánataikról. Csapatunkból többen már voltunk Kopácson, megállapítottuk, lehet békében élni vendégszerető szomszéd népekkel.
A csíptetett ponty kopácsi specialitás. Az csak Kopácson, kopácsi pontyból, ottani fűzfa parazsán, halász ősök utódja által elkészítve, a Halász utcában az igazi.
Bármennyire fogadkoztunk, hogy meg tudunk birkózni egy hallal, nem sikerült, így hát becsomagoltuk, hazahoztuk.
Jóllakottan, vidáman látogattuk meg a halászok faluját, templomát, kocsmáját. Horvát konyakra horvát sör dukált, majd búcsút vettünk vendéglátóinktól, Isten veletek, viszontlátásra.
Hazafelé még betértünk Szajkon az Árnyékosba, búcsút véve a másik, bólyi Vass Tibortól. Pörgős túránk után már nem mindenre emlékszem, ezért közkívánatra júliusban ismét Kopácsra megyünk. Akit érdekel, hívjon.

Marton József
06 20 29 777 88.