4. túranap: 2022. június 7. kedd, Kereki – Siófok-Töreki 23 km

A negyedik túranapon autóbusszal utaztunk Kerekibe. Keleti irányban indultunk el és meredek földúton kapaszkodtunk a 312 m magasan fekvő Gyugy-hátra. A túra első szűk másfél kilométere 152 m szintet „rejtett”. A fáradalmakat kárpótolta az elénk táruló látvány: előtérben a Köröshegyi völgyhíd, háttérben a Balaton víztükre és a Bakony kéklő vonulata. A kötelező csoportfotót követően északnyugat-észak irányban az M7-es autópályát keresztezve az Öreg-erdő (innen „s +” jelzés), Besenyő és a Pap-erdő nevű területeken keresztülhaladva a Kilences-tetőre érkeztünk. Némi frissítőt vettünk magunkhoz, majd lejtmenetben indultunk tovább északkeleti irányban a „z +” jelzésen. A völgyben erdészeti betonútra értünk. Ezen indultunk el, hogy szemügyre vegyük a térképen jelzett „tölgyfa matuzsálemeket”. Hatalmas fák sorakoztak az út mentén (150 évesek is lehettek). 90 fokos fordulattal északkeleti irányban, de továbbra is a „z +” jelzésen kapaszkodtunk fel a 225 m magasan található „Vaskereszt”-hez. Itt némi erőt gyűjtöttünk és jelzetlen földúton haladtunk Balatonendréd felé kezdetben déli, majd keleti irányban. Először erdővel fedett területen, majd nyílt terepen gyalogoltunk. Újra kereszteztük a forgalmas autópályát, felette sétáltunk át. Balatonendréd központjában a csapat „megszállta” az élelmiszerüzletet. Ahogy a további útvonalat terveztük, szembesültünk az útvonalváltoztatás tényével. Kelet helyett észak irányban, a „z” sáv jelzést követve folytattuk utunkat. Az észak-déli irányban húzódó Endrédi-tavak láncolata feletti fűvel benőtt úton kapaszkodtunk egyre feljebb. A tavak végén jelzetlen - fasorral szegélyzett – földúton keleti irányban (később a „s +” jelzésen) elértük a Töreki-tavak láncolatát. A Tóközi pihenőhelyen (madármegfigyelő toronynál) egy kis pihenőt engedélyeztünk magunknak, összevártuk a szétszóródott csapatot. A műút és tavak láncolata közötti erdősávban déli irányban a „z” sáv jelzésen az autóbuszmegállóig gyalogoltunk, ahol a busz indulásáig a fák árnyékában pihentük aznapi fáradalmainkat. A délutáni-esti program sűrű volt: hűsölés a Balatonban, a másnapi szállás elhagyást megelőző pakolás, „utolsó vacsora” a lellei Rudi Tanya étteremben (a csapatból szép számmal voltunk jelen). S végül kedves túratársaink (Adler Janiék) búcsúestre invitálták házikójuk teraszára a csapat tagjait. Szívmelengető, nagyon jó érzés volt beszélgetni vagy csak hallgatni a beszélgetést – italról és nass-ról is gondoskodtak „vendéglátóink” -, s közben egy-egy pohár italt elfogyasztani.

Fényképek itt:

avagy valóban az „idei nyár egyik legjobb kalandja” volt a Külső-Somogyban 2022. június 4-8. között megvalósított túrasorozat?

E sorok írójának válasza: igen! Remélem 30 túratársam is hasonlóképpen vélekedik….                               

    A Jónás Beáta által írt MTSZ cikk így reklámozta a Nagy Balázs szervező, túravezető által megálmodott és megszervezett programot: „Várhatóan az idei nyár egyik legjobb kalandja lesz a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (BMTSZ) kezdeményezése. A szervezők várják mindazok jelentkezését, akik szívesen felfedeznék néhány nap alatt a Külső-Somogy területén vezető Dél-Balatoni Várak Túramozgalom útvonalát.”

A „nagy kaland” június 3-án a késő délutáni órákban kezdődött: ekkor találkoztunk szálláshelyünk – a Balatonszemesi Vadvirág Kemping – főbejáratánál. A túramozgalom „megalkotói”: Soós Lajos és felesége is meglátogatták a csapatot. Lajos felajánlotta segítségét, ha a vándorlás során bármilyen gondunk adódna és jó túrázást kívánt. A bejelentkezés és az adminisztrációs „ügyek” elintézése, valamint a szálláshelyek elosztása után mindannyian elfoglaltuk „faházacskáinkat”. 19.30 órára a teljes és másnapi programmal, utazással kapcsolatos kommunikációra hívtuk a résztvevőket a recepció előtti kis térre. Balázs tájékoztatását és a teljesítést igazoló füzetek kiosztását követően a gyakorlati kérdések is megválaszolásra kerültek.

2022.07.09-én elindultunk nyolcan a Vágyom-völgybe a komlói Spar parkolóból. Kegyes volt hozzánk az időjárás: a gatyarohasztó meleget épp most váltotta föl a kellemes szeles idő. Jánosipusztának vettük az irányt a Gadányi-tavakat érintve. A tavak szépek, de a Jánosi kastélyra ráférne egy tatarozás. A puszta feletti dombokról csodás kilátás nyílik Szilvásra hátulról.

Nem voltak kaszálva a rétek, így sokféle vadvirágot láthattunk. Egy területen pedig mentaültetvényt, kedveskedve a méheknek. Kisbattyánba érve "felvettük" 9. útitársunkat, így már teljes létszámmal mehettünk tovább a Lapos-mező felé. Kanyarok, virágok, kilátópontok és irtások után a Köszvényesi vadászház csalánnal benőtt udvarához értünk, ahol a hídon átérve a túrának nevet adó Vágyom-völgybe tértünk, hogy immáron jelöletlen utakon bandukoljunk. Ismételten nyomát találtuk a (talán sas) nagy méretű madárpárnak, tollak és ürülékek formájában.

A csapat egyik tagja látta is repülni. Magas partfalakat mosott ki a patak, változatos kőzetek bukkannak fel a mederben. Apropó, patak. Jobb esetben minél lejjebb megyünk egy mederben, annál több vizet találunk egy patak medrében. Nem úgy itt. Lent semmi víz, feljebb egyre több. De azért ne gondoljunk sokra. Inkább olyan csermely mennyiség. Ehhez képest a medre nagy vízhozamokról mesél. Talán lesz még bőséges víz itt is... Mély völgy ez, kevés turistával, talán ezért is olyan megfogó a látványa.

Leánykőhöz érvén ismét tartottunk egy pihenőt. Ismertette Müller János a helyhez fűződő mondát, majd megindultunk egy igen meredek úton ki a völgyből. Felérve frissen kaszált szántóhoz értünk (igen, kaszált szántó, mert a parlagfűtől szabadították meg ügyesen a kaszájukkal a tulajok). Innen kiértünk egy tetőre, ahol megfogó látvány tartott ott minket jó ideig: egyszerre láthattuk a Máré-várat, Komlót, Magyaregregyet, Zengőt, Hármas-hegyet, Misinát, Tubest és a többi meg nem nevezett hegyet.

No meg volt ott katáng, szilva, hangya, stb. De róluk nem szoktak megemlékezni... 9. turistatársunk itt visszatért Kisbattyánba (az is Komló része ám!), mi pedig folytattuk utunkat a piros kereszt felé, majd azon végig a Szöge-hegyen át Szilvásig.

Jó csapattal, jó időben, szép tájakon öröm a turistáskodás!

Szöveg, képek: Ujfalusi Máté (Dél-Zselic TK.) - túravezető

Szombattól már az egész országra kiterjed a tűzgyújtási tilalom!

Szombattól tilos tüzet gyújtani a magyarországi erdőkben, a vasút és közút menti fásításokban, de még a kijelölt tűzrakóhelyeken is. A parlag- és gazégetés szintén nem engedélyezett a fokozottan tűzveszélyes időszakban.

A Nébih azt javasolta, hogy a tilalommal nem érintett belterületen is zárt égésterű eszközöket, elektromos vagy gázgrillt használjanak, mert a nyitott égésterű szén- vagy fatüzelésnél az égő zsarátnokok több száz méterre is képesek elrepülni és meggyújtani az ott található növényzetet.

A hivatal figyelmeztetett: az ország egész területén hetek óta elhúzódó kánikula következtében minden fás, száraz növényekkel borított területen megnőtt a tűz kialakulásának kockázata. Az aszályos körülmények és az extrém száraz biomassza miatt akár már egy kisebb szél is gyors tűzterjedést eredményezhet, a felszíni tüzek pedig könnyen 15-30 méteres lángmagasságú koronatűzzé fejlődhetnek.

Éger-völgy–Szuadó-nyereg–Szuadó-völgy–Magyarok kunyhója–Zsongor-kő–Jakab-hegy–Éger-völgy

Tizenhárman keltünk útra Teca mamától, hogy egy körtúrán felfedezzük és fényképeken megörökítsük a vidék nyári szépségeit. Az időjárás éppen megfelelő, kirándulásra talán a legalkalmasabb, nincs túl meleg, lágy szellő fújdogál, kora reggel talán még egy kicsit alul is vagyunk öltözve... Az Éger-völgyben még látni a néhány nappal ezelőtti villámárvíz nyomait, de sáros, dagonyás útszakasszal szinte alig találkozunk egész nap.

A Szuadó-nyeregben, a Blokkháznál kifújjuk magunkat, majd leereszkedünk a vadregényes Szuadó szurdokvölgyébe. Néhány kalandos patakátkelés és hosszas völgyi kalandozás után felkapaszkodtunk a Körtvályesi-hát gerincútjára, ahol egy kicsit csalódva nyugtázzuk, hogy a sok eső ellenére a környék erdeiben nemigen találunk gombát.

A Magyarok kunyhójánál rövid pihenőt tartottunk, majd az emlékhelyet elhagyva egy jókora emelkedővel felkapaszkodtunk a Jakab-hegyet körbe ölelő vaskori földsánchoz. Túratervet „félredobva” egy kis kalandra indultunk, és a földsánc „körgyűrűjén” folytattuk utunkat. Tettük mindezt azért, hogy felkeressük a földsáncon egykor büszkén álló Szent Isván-kilátó maradványait. Innen leereszkedtünk a Zsivány-barlanghoz, majd a meseszép kilátást nyújtó Zsongor-kőhöz.

A Jakab-hegy fennsíkján hosszabban elidőztünk a 2021-ben megújult pihenőhelynél, miközben a hegy több ezer éves történelmi múltjával ismerkedtünk. A hegyről lefelé vezető útnak a zöld kört választottuk. A sáncokat elhagyva térd- és bokaszaggató köves úton ereszkedtünk le a kis erdei tavacskához. 12 kilométerrel a hátunk mögött, közel 450 méter szintet legyűrve érkeztünk vissza Éger-völgybe. A túracsapat tagjai közül többen még a Jakab-hegyen és a Zsongor-kőnél sem jártak, így a földsánc-kalanddal fűszerezett fotós túra mindenkinek igen emlékezetes élmény maradt.

A túrán készült képek itt!

Szöveg, képek: Müller Nándor túravezető