2024.05.26-án, vasárnap tartottuk meg "Déli bolyongás" címet viselő túránkat.

Túronyban az öreg templom előtt körbenéztünk, 4-en gyűltünk össze.

Csoportkép készítése után elindultunk a sárga kereszt jelzésen. Mi 4-en ismertük már egymást, ennek jegyében jó hangulatban telt túránk.

Túránk első szakasza nem tartogatott sok meglepetést. Kilátó, pihenőhelyek, kevés szint. Mikor leértünk Máriagyűdbe, akkor viszont megmutatta a Villányi-hegység, hogy itt is vannak meredélyek. Jókora emelkedő közben egy természetes kilátónál megálltunk, megcsodálva a déli vidéket.

Elemózsia ritkítása, pihenés és folytattuk utunkat.

A következő szakaszon nem volt nagyobb kihívás. Ám lefelé menetben egy kis gasztroélményben is részesített minket a természet. Kezdődött a szamócával. Majd a fehér eperrel és a fehér eperfa fekete változatával. Ehhez egy kis meggy társult, hogy teljes legyen az élmény.

Ekkor következett a kedvenc részem: Kopasz-hegy. Itt még nem járt minden túratárs, és - mint kiderült - nekik is nagyon tetszett ez a táj.

Annak ellenére, hogy nem őshonos és eléggé elszaporodott, gyönyörű látványt nyújtottak a virágzó kaktuszok. Illatukra figyeltem fel először: mintha valahol dinnyét ettek volna... Apropó, illat. Volt 1-2 rét tele virágzó nőszirmokkal. Isteni illatuk volt. Találtunk nagyezerjófüvet is. Finom citrusos illata van. De virágzik a fagyal is.

Visszatérve a Kopasz-hegyen egy karéjba befoglaltak minket a viharfelők. Dörgött, esett, csak nem ránk. A kilátónál kivártuk a végét, mert ott van eső ellen védett hely. Közben fotóztuk a kaktuszokat, távcsővel kémleltük a tájat és majszolgattunk diót, meg ami még maradt.

Elindulva már csak ereszkedni kellett Csarnótáig, majd onnan Túronyba vissza. Összességében kegyes volt hozzánk az idő is, és bejártuk a Villányi-hegység (számomra) legszebb részeit. (képek itt!)

Ujfalusi Máté, Dél-Zselic T.K.