facebook_page_plugin

Kincskereső-forrás építése

2014. május. 25. vasárnap. Kellemes napos időben gyalogolunk befelé az erdészeti úton, szerszámokkal felpakolva.

kincskereso

Madárhangtól dalos az erdő, üde zöld minden, az elmúlt hetek csapadékmennyiségének köszönhetően. Szerencsére az erdészeti utat felszárította a Nap, csak a hatalmas kátyúkban áll a sárgára színeződött iszapos víztömeg. A forrásnál minden rendben két napja Varga Jenő terepjárójával behozott anyagok rendben a helyükön pihennek. A forrás csurgatja tiszta vízét a köves talajra. Lepakolunk és elmondom, hogyan folytatjuk a múltkor már megkezdett munkákat. A már kiásott árok végénél kijelölöm a forrás falazatát, ami félköríves lesz, és hetven fokban dől majd a part oldalához. A csapat férfi és nőtagjai ásót, lapátot, csákányt ragad, és a jel mentén elkezdik a földmunkát. A régi forrás foglalómedencéjének átalakításának állok neki. Egy rést készítve a falazatban leeresztem a forrás vizét, hogy az átalakítást elvégezhessem.


Már mindenkiről folyik a verejték, amikor megállunk egy kis pihenőre. A lányok több féle pogácsát és meggyes pitét sütöttek. Szépen alakul a leendő forrás földtükre, és hamarosan nekem is sikerül áttörnöm a régi forrás medencéjének aljzatát. Ezen keresztül fogom elvezetni a forrás vizét a közeli partoldalhoz. A gyerekek Katalin és Márton agyagból kis kemencét és mellé sziklakertet épít és segít nekik Bolha kutya a földet szaglászva.
A munka hevében arra leszünk figyelmesek, hogy sötétebb lesz és már halljuk is távolból a dörrenést. Előveszem zsákomból a takaró fóliát és a lányok segítségével duplára összehajtogatjuk, majd a partoldalnál lefektetjük. Köveket pakolunk a felső oldalára, hogy a szél ne tudja felemelni. A hátizsákokat és elemózsiás kosarakat bepakoljuk. Folytatja mindenki a megkezdett munkát, nekem végre sikerül áttörni a medence aljzatát és befűzni a vízelvezető csővezetéket. A csövet bebetonozom az áttörésbe, így a forrás vize a csővezetéken keresztül csordogál a völgybe. Dobolni kezd az eső a fák lombjain, majd hamarosan izzadt testünket érik a hideg esőcseppek, abba kell hagyni a munkát és behúzódni a fóliasátor alá. Egyre jobban esik, dörög és villámlik. Verik a kövér esőcseppek és borsónyi jégdarabok a fólia sátrat. A vékony fólián keresztül kopogtatják fejünket, hátunkat, mellyel kitámasztjuk a menedéket. A hátunk mögött az összehajtott fólia kezd egyre jobban megtelni vízzel és félő, hogy kiszakad és elönt bennünket. Körmömmel az alját kicsípem, így a víz lassan elkezd kiürülni a duzzanatból. A hangulatunk javítása érdekében Endre családja szép énekekkel vidít fel bennünket és eltereli a figyelmünket a zuhogó esőről. Tisztulni kezdet, majd újra beborul és kezdődött minden elölről. Már mindenünk sajog a kezünk, lábunk elgémberedett a kényelmetlen tartástól. Végre eláll az eső és kimászhattunk szorult helyzetünkből. A lombkoronából kaptunk időnként egy kis pótlást, mikor a szél meglengeti a leveleket. A csapat dagasztja a sarat, szerszámokra ráragadt a föld lehetetlen tovább dolgozni bármennyire szeretnénk. Az a közös döntés, hogy abbahagyjuk a küzdelmet a sárral. Letisztítjuk a szerszámokat, összepakolunk és elindulunk felfelé a kis emelkedőn. Kisüt a Nap és fényével beragyogja a víztől kristályként csillogó üde zöld erdőt. A felázott erdészeti út szélén a magas vizes fűben gyalogolunk a depónál várakozó autókhoz. Megbeszéljük, hogy a jövő héten kijövünk és folytatjuk a félbehagyott munkát, ha az időjárás megengedi.
A mai munkában részt vettek: Baumann József forrásépítő, Geocaching csapat: Lázár Boglárka, Néczin Katalin, Murgács Csaba, Molnár Anna, Kis Endre, Kis Katalin, Kis Márton, „Bolha Kutya"

 

 

Murgács Csaba képei: