Baranya Megyei Természetbarát Szövetség - 2012. december 204. szám
facebook_page_plugin

2012. december 204. szám

 

MECSEK HÍRADÓ

 

204. szám                                                                                                                           2012. december                                                                                                                                    

 

Rockenbauer Pál Emléktúra 2012

Valószínű 25 évvel ezelőtt is ilyen szürke, szomorú, őszi napok lehettek, amikor Rocken­bauer Pál (1933. január 14. Budapest - 1987. november 26. Katalin­puszta), a természetjáró, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós termé­szet­fil­me­zés megteremtője elindult utolsó túrájára. Végső nyughelye - kívánsá­gának megfelelően - a zengővárkonyi gesztenyésben van.

Megyei szövetségünk minden évben emléktúrát szervez Rockenbauer Pál emlé­kére ezen a késő őszi napon. Ebben az évben is elindultunk, hogy túránkon a hatalmas, nyers vörös kővel jelölt sírnál felidézzük szellemét, munkásságát.

Túránkon arra a Rockenbauer Pálra emlékeztünk, aki bár 25 éve, hogy elment, de "az időnek, a felejtésnek nincs hatalma rajta, minden, ami a nevéhez kötődik és köthető, él, létezik".Arra a Rockenbauer Pálra emlékeztünk, akinek nyomát követjük a kék túrákon, és akinek a látásmódjával keressük az értéket, látjuk a szépet vándorlásaink közben.

Idei túránkra a pécsi távolsági autóbusz pályaudvarról indultunk november 24-én, szom­ba­ton. A nagy létszámra való tekintettel a Pannon Volán segítő járatot biztosított szá­munkra, így kényelmesen értük el gyalogtúránk kiinduló állomását, Mecseknádasdot. A falut a kék négyzet jelzésű turistaúton hagytuk el, hogy - a gyönyörű őszi erdőben járva - felkapaszkodjunk a műútra. Itt már azon az úton jártunk, ami része a Rockenbauer Pál­ról elnevezett Dél-dunántúli Kéktúra útvo­nalnak, mely Szekszárdtól az Írott-kőig vezet.

Átkeltünk a 6-os úton, letértünk a K+ jelzésre, és a régi 6-os úton Fodor-gyöpig men­tünk. Útközben megcsodáltuk a Varasdi völgyhidat, ami innét nézve monu­mentális be­tonkolosszus, mégis könnyedén íveli át a mély völgyet.

A fodorgyöpi kunyhónál egy kis pihenőt tartottunk, hogy a következő szakasz­hoz erőt gyűjtsünk. A K + jelzésű úton haladtunk először ÉNY-ra, majd DNY-ra, később D-re fordultunk. Fiatalos erdőben, majd szép szálfák alatt haladva értünk ki az erdőszélre. A szántóföldek után néhány öreg, de gyönyörű formájú fából álló szelídgesztenyés mellett haladtunk el, majd leereszkedtünk Zengő­vár­konyba, hogy a másik oldalon felkapasz­kodjunk Rockenbauer Pál sír­jához. Em­lé­kező gondolataink után Hegyi Józsi bácsi, ked­ves turistatársunk he­lyezte el koszo­rúnkat a sírnál, majd a túra legfiatalabb résztvevője, egy kurdi kislány gyújtott gyertyát Rockenbauer Pál sírján.

Ezután kétfelé vált a népes társaság. Néhányan, akiknek más programjuk is volt aznapra, lesétáltak a pécsváradi buszmegállóhoz. A többiekkel tovább gyalogol­tunk a szép őszi időben, az olykor-olykor kibukkanó Nap kellemes fényében. Pécsvárad történelmi han­gulatot árasztó utcáin át, majd már a Dombay-tóhoz vezető úton a hangulatos üdülőtelep házai között, a csordogáló patak medre mellett értünk le a tóhoz. Itt még megálltunk egy rövid tisztelgésre Dombay Já­nos - felújításra szoruló - emlékköve mellett, aztán még egy pillantást vetettünk a festői színekben pompázó tópartra, majd a Tanya csárdában vártuk meg bu­szunkat.

Sokan voltunk, messziről is jöttek (Komárom-Esztergom megyéből, Pest me­gyéből, Tolna megyéből), sok kedves emberrel együtt töltöttük el ezt a napot a természetben, a gyönyörű őszi színekben pompázó Kelet-Mecsekben. Az évfor­duló szomorú eseményre emlékeztetett, de emléktúránk mégis örömteli nap volt, mert - úgy gondolom - Rockenbauer Pálnak is tetsző módon emlékeztünk. Kö­szönöm ezt minden résztvevőnek!

Tóth Klára
túravezető

 

Forrástisztítások

Egyesületünk, a dombóvári Delta Turista Egyesület is csatlakozott Baumann József fel­hívásához, hogy önkéntes alapon forrásokat tisztítsunk a Mecsekben. Bár közvetlenül nem a Baranya Megyei Természetbarát Szövetséghez tartozunk, mégis vállaltuk ezt a feladatot.

Társaságunk a Kelet-Mecsekben a Farkas árokban, illetve Váralja környékén vállalta, hogy rendbe tesz több forrást. Első munkatúránk február végén volt. Mivel 2011-2012 telén szokatlanul sok hó esett, így úgy gondoltuk, hogy a téli csapadék sok "oda nem való anyagot" hordott be a forrásokhoz. Ekkor kitisztí­tottuk az István- és a Vadvirág-forrást, illetve a Jágerok és Kalán Miska kútját. Legtöbb munkánk a Kalán Miska és a Jágerok kútjával volt, ugyanis a sok le­véltől már nem tudott a víz elfolyni. Második alka­lommal november közepén tértünk vissza, hogy folytassuk a munkánkat. Ez alkalommal az őszi lombhul­lástól pucoltuk ki a Büdös- és a Lencse-kutat, illetve a Gyertyános-forrást. A Büdös-kútnak a kifolyócsövét már teljesen ellepte az avar, míg a Gyertyános-forrásnál és a Lencse-kútnál az elfolyó víznek csináltunk utat.

Jövőre ismét ott leszünk a Kelet-Mecsekben, hogy karban tartsuk a forrásokat. A tervek szerint az Amália- és a Lendület-forrásnak is mi leszünk a gazdái. 

Müller Norbert
túravezető

 

Munkák az év során a Baranyai-dombságban

Az első turistautat a Baranyai-dombságban 2010-ben alakítottuk ki. Azóta kialakult egy kb. 80 km-es turistaút-hálózat, mely szervesen kapcsolódik a Geresdi-dombság turistaútjaihoz. Fekeden nyomvonal korrekciót hajtottunk végre a keresztekhez vezető körtúrák útvonalán, és új jelzéseket is festettünk Véménd irányába, hogy a két település között is biztosított legyen az átjárás az erdőn át. Ófalu környékén felújítottuk a piros és zöld sáv jelzésű turistautakat, így a Baranyai Zöldtúra teljes szakaszán megfelelőek a jelzések. Máriakéménd térségében néhány útvonalon javítottuk, pótoltuk a jelzéseket.

Három forrás felújítására került sor a Baranyai-dombságban. Új forrás épült a mária­kéméndi kegytemplom közelében, melyhez egy KO jelzést is felfestettünk. A bővizű Templom-forrás vize a vizsgálat szerint iható. A forrást - mivel autó­val is könnyen megközelíthető - már sokan felfedezték, és üvegekben, kannák­ban viszik innen a vizet. Felújí­tottuk még a Liptódpusztai-völgyben található István-kutat, melynél emlék­oszlo­pot állítottunk a kihalt puszta emlékére. To­vábbá megújult Babarcon a Flórián-forrás, melynek felújítását a helyi önkor­mányzat végezte el. A korábban csak időszakosan mű­ködő forrásnál így folya­matos a vízvételi lehetőség, mivel a forráskútra építve egy Norton kutat is elhe­lyeztek. A Baranyai-dombságban valamennyi működő és használt forrás állapota kielégítő, tisztításukról rendszeresen gondoskodunk. A máriakéméndi kegy­templom környékén a Templom-forrás körül 18 zsák szemetet, és több autó­gumit szedtünk össze. Az összegyűjtött szemetet hulladéklerakóban helyeztük el.

A Baranyai-dombság turistautakkal ellátott területére 34 db útjelző információs táblát helyeztünk el 17 oszlopon. Véméndről Liptódon át Máriakéméndig a fon­tosabb útelága­zásokhoz kerültek ki a túrázók tájékozódását segítő útjelző oszlo­pok. Az oszlopokat és a táblákat a Mercsekerdő Zrt. készítette el a Kelet-Mecsek táb­láival megegyező stílusban.

Újabb 100 db falépcsőfok kiépítését végeztük el a 700 éves máriakéméndi Tö­rök-vár romjaihoz. Ezzel elkészült a teljes szakasz, mely 270 lépcsőfokot tesz ki. Tölgy­fadesz­kákból falépcsőt építettünk ki a Templom-forráshoz és a Lankás-forráshoz is. Munkatú­ráin­kon gyakran részt vettek a pécsi, komlói és bólyi ter­mészetjárók, a cserkészek, de a helyi lakosok is több alkalommal segítettek.

A Baranyai-dombság már új önálló honlapon is elérhető. A honlap rendszeresen frissül, mindig megtalálhatók rajta a térségbe vezetett nyílt túrák, és az aktualitá­sok. A honlap címe: http://baranyaidombsag.ucoz.hu/

A Baranyai-dombság az elmúlt két évben vált ismertté, de a szervezett nyílt túrák még sokaknak új élményeket jelentenek. Legnagyobb rendezvényünk ebben az évben is a Máriakéménden megrendezett Törökvári Napok voltak. Segítőink­nek köszönhetően szín­vonalas rendezvényt tudtunk megvalósítani. A túraverseny résztvevőinek különböző hely­színeket kellett felkeresni. Volt a pincéknél zsíros kenyér, borkóstolás, a frissítő ponto­kon csoki és üdítő, a célba érve pedig a Tö­rökvári-pihenőhelyen háromféle bogrács­ban főtt étel (babgulyás, marhapörkölt, csirkepörkölt) közül választhattak a részt­ve­vők.

Máriakéménden felavattuk az új helyére költöztetett falumúzeumot és az iskola­mú­zeumot. A település újabb látnivalóval gazdagodott, melyet a jövőben túránk során is bemutathatunk.

Biki Endre Gábor

ÑÒÑÒÑÒ

Turistabál Mailáthpusztán

Ma már nem tekinthető rendhagyónak, hogy a Dráva Természetbarát Sport Egye­sület az év vége felé összehívja segítőit, barátait és bált rendez Mailáth­pusztán.

Így volt ez idén is. A rendező Dráva TSE tagjain, barátain kívül jelen volt a helyi önkor­mányzat vezetősége, polgármestere, a Tenkes TE tagsága, valamint a Sik­lósi Szent Imre Iskolai SK, a PTTE Vámos Mihály Szakosztály és elnökségünk is képviseltette magát a hangulatos rendezvényen.

Kicsit korábban érkezünk, hogy lemehessünk a Dráva-partra megnézni az áradó folyót. Vadludak szállnak felettünk égi zajjal, és a varjak válaszolnak nekik a frissen szántott földről károgva. A páracseppek már megtelepedtek a fűszálakon, leveleken, hogy majd holnap égbe repüljenek a napsugarak segítségével. Egy horgászösvényen araszolunk ki a vízpartra. Most szélesen szalad előttünk a fo­lyó, viszi magával a sok uszadékot, örvények játszadoznak a kisebb faágakkal a parthoz közel. Egy méterrel előttünk meredeken mé­lyül a víz, nem lenne jó most belepottyanni a tíz fok körüli vízbe. Kimegyünk a széles erdészeti útra és a má­sik irányban is megnézzük a szélesen hömpölygő folyót.

Mire visszaérünk a pusztára, már sötét van, az utcai lámpák fényei csillognak a víztó­csákban. Ismerős hang szólít bennünket a sötétből. Megismerjük vendéglá­tónk, Gida Tibor hangját. Siet felénk, hogy üdvözöljük egymást. Megmutatja a turista­­házon végzett legújabb munkáikat, végigvezet bennünket az egyre szebbé varázsolt szobákon, vizes­blokkokon. Kellemes meleget adnak a fűtőtestek, több ágynak már van gazdája az éjsza­kára. Lent a konyhában, hatalmas fazékban húsleves gőzöl és ontja finom illatát. A mel­lette lévő nagy bográcsban vegyes pörkölt pirult el a sok ízes pirospaprikától. Nagy csontos cupák kacsingat felénk az asztal sarkáról, amit már a szakácsok többször végig­faragtak kóstolásképpen.

Tibor átkísér bennünket a közösségi házba. Modern építésű, jól kivitelezett épü­let, bent tiszta terem, melyet ketté lehet választani, konyha, tálaló és mellékhelyi­ségek. A köz­ponti fűtést gázzal oldották meg. Kiválasztunk egy asztalt és lepa­koljuk a batyus bálra hozott dolgainkat.

Este hat órára már minden hely elkel a zsibongó nagy teremben. Tibor köszönti a meg­jelent vendégeket, túratársakat és elkezdik felszolgálni a vacsorát. Amíg minden asztal­hoz eljut a finomság, addig többen saját finom pálinkájukból kínál­nak egy kis étvágy­gerjesztőt. Lányok sürögnek fel- s alá, és hamarosan csak a kanalak csilingelnek a tányé­rok széléhez érve. Főtt hús és zöldségek színesítik a kínálatot. Már a levessel és a hozzá­valókkal jól is laktunk, amikor ismét sürög­nek, forognak a lányok és gőzölgő pörkölt, galuska, főt krumpli kerül az aszta­lokra savanyúságokkal. A nehéz ételhez előkerülnek a jobbnál jobb borok, és koccintások hangja keveredik a villák és kések zajához.

Vacsora után kezdődik a kellemes tánczene, melynek hallatára többen táncolni kezdenek a sok ülés után. A mindenki igényét kielégítő zenének köszönhetően kicsinek bizonyul a tánctér. Az ügyes szervezők néhány asztal áthelyezésével szellősebbé teszik a táncteret.

Éjfélkor tombolasorsolás következik, ahol a hozott ajándéktárgyak kerülnek kisorsolásra. Mindenki drukkol, hogy az általa hozott nyereménytárgy örömet okozzon a szerencsés nyertesnek.

A tombola után népdalt énekelt egy kedves meghívott vendég, melyet nagy taps­sal kö­szöntünk meg.

Ismét jöhetett a tánc, mely a kitartóbbaknak kora hajnalig tartott.

Köszönjük Gida Tibornak és mindenkinek, aki ott volt, és mulatott velünk, hogy egy nagyonkellemes estét tölthettünk együtt.

Baumann József

 


Hortobágyi és zselici kirándulások

A "Felhőtlenek" tagjai, ez év szeptemberében ellátogattunk a Hortobágyi Nem­zeti Park­hoz tartozó Tisza-tó és a hortobágyi halastavak környékére. Poroszlón szálltunk meg, és innen indultunk a környék felfedezésére.

Első nap délután Poroszlón a katolikus és a református templomot néztük meg, majd a Tisza-tó partján gyönyörködtünk a nádas résein áthatoló naplementében.

Másnap vonattal utaztunk a hortobágyi halastavakhoz. Az Öreg-tavi tanösvényt kisvas­úttal jártuk be, de kerékpárral, vagy akár gyalog is könnyen teljesíthető a 6 km-es táv. A kisvasútból mintegy 50-60 házi bivaly legelészését láttuk, tíz ha­lastó látványa tárult elénk. A tavakat szinte ellepte a tündérfátyol, de megtalál­hatók itt a szikes puszta egyéb növényfajai is. A tórendszer belsejébe érve cso­dálatos látvány fogadott bennünket: a pallórendszeren haladva a "víz felszínén", s a kilátókon körülnézve madárfajok soka­sá­gát csodálhattuk meg. Mintegy 300 madárfaj is található itt, csak néhányat említve: réti sas, kárókatonák, vadludak, darvak.

Harmadnap délelőtt a poroszlói hajókikötőből indulva félnapos vízi túrán vettünk részt. A vízen gazdag növényzet, és a madárvilág sokasága fogadott bennünket. 2011-ben adták át a Poroszlón működő Tisza-tavi ökoturizmus központját, amely hazánk második legna­gyobb tavának élővilágát mutatja be. Itt található Európa legnagyobb akvárium­rendszere. Falai között 70 féle hal és 15 kétéltű és hüllőfaj úszkál. Az akváriumban sétálva - amelyben mindkét oldalon és a mennyezeten is az üvegfalakon át hatalmas úszkáló halakat láthatunk - olyan érzése van az embernek, mintha része lenne ennek az élővilágnak. A látvány leírhatatlan él­ményt jelentett számunkra.

Részt vettünk egy háromdimenziós filmvetítésen is, amely film a Tisza-tó élővi­lágát mu­tatta be. Az ökocentrumban láttunk még vidrákat, kárókatonákat, őz- és szarvasfajokat is.

Végigjártuk a Tisza-tavi vízi sétányt és tanösvényt is. A víz feletti 1500 méter hosszú pallósétányon három madármegfigyelő toronyból figyelhettük meg a tó élővilágát.

A Tisza-tó, a hortobágyi halastavak és az ökocentrum más fajta élményeket nyújtottak, mintha az erdőt jártuk volna.

Szeptemberben egy napra "csak ide", a Zselicbe mentünk kirándulni. A Nádud­varnokhoz tar­tozó Zsippón lévő madár- és élményparkba látogattunk el. A székelykapun belépve ha­tal­mas fenyő és egyéb fafajták fogadtak bennünket, közel 100 fa. A madárházakban közel 30 díszmadár, 33 galambfaj, a baromfiud­varban 26 tyúkfaj található. A paraszt­ház­ban a paraszti élet tárgyait, a földmű­velés eszközeit, a megtermelt gabona feldolgozásá­nak menetét mutatják be. Az élménypark egész napos kikapcsolódásra is alkalmat nyújt: lehet itt sportolni, de szalonnát sütni is. Különösen a gyerekek számára lehet nagy élmény a park sok­színűsége.

Utunk során elmentünk még Kaposszentbenedekre is, ahol egy élet-rendházat néztünk meg, valamint a településhez tartozó hatalmas halastó-rendszert. A dombon fekvő Bánya üdülőfalut is megtekintettük, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk, s az általunk megtett útra.

dr. Koncz Eszter

"MÚLTIDÉZŐ"

MORZSÁCSKÁK

Az erdélyieknek van egy jó szokásuk. A nagyobb társas vagy családi összejöve­teleket követő napon, aki teheti, visszatér a vendéglátóhoz: segít a takarításban is, meg a maradék ételek eltakarításában is. Ezt a műveletet nevezik morzsácská­nak.
Most magam is élek a lehetőséggel, miután az utolsó írásommal készülök bú­csúzni tőletek, Morzsácskára invitállak benneteket: azaz olyan apró szösszenete­ket szedtem csokorba, amelyek nem fértek bele az elmúlt két és fél éves idő­szakban megjelent írásaimba, vagy terjedelmi okokból, vagy más egyéb miatt.

 

VARGABETŰK I.

Az "ehelyt", meg az "ahajt"

Mondják, hogy gyakran előfordult az általam vezetetett túrákon, hogy eltéved­tem. Ez így nem igaz egészen, mert minden túrámon mindig célba értem. Az viszont igaz, hogy itt-ott előfordultak némi tévelygések. Így volt ez a kilencvenes évek elején, azon a székelyföldi túrán is, amikor egy ötvenfős csapattal táboroz­tunk Gyergyószentmiklóson, a Gyilkos-tóhoz vezető völgy-szorosban, Kelemen Feri tanyáján. Onnan mentünk föl autóbusszal Marosfőig, aztán meg gyalog to­vább: föl a Fekete-Rezre a Maros forrásáig.

Hogy tetézzem az izgalmakat, az autóbuszt visszaküldtem Gyergyószent­mik­lósra, mi meg gyalog vágtunk neki a vakvilágnak.

Rendes körülmények között is jó 25-30 km-nyi út állt előttünk a táborhelyig, de hol voltak itt rendes körülmények! Térkép még nem volt erről a vidékről, az útjelzések sem voltak rendben. Így aztán csak a kevéske helyismeretemben bíz­hattunk, meg a hegyi pásztorok útmutatásaiban.

Az ezernyolcszáz-valahány méter magas forrásig még csak megvoltak a jelzések, de utána már semmi. Kevertünk is egy jó nagyot, de aztán csak ráleltünk egy gerincútra, arra, amelyik a Maros és az Olt vízválasztóját is képezte. Akkor még úgy tűnt, hogy minden rendben van. Egy helybéli pásztor útba is igazított. A helyes irányt jelölve hozzá is tette:

- Ahajt van Balán, ehelyt meg Gyergyó.

- Jól van - mondtam a felnőtt kísérők közül a leginkább kétkedőknek: Gyöngyös Zo­li­nak, Tóth Klárinak és Szakács Mártinak. - Ha ehelyt van, akkor jól van, mert az azt jelenti, hogy már közel vagyunk. Legfeljebb félnapi járóföldre. És tényleg közel voltunk. Akkor még igen.

Aztán néhány órás gyaloglás után ismét megkérdeztem a helyes irányt. A szé­kely atyafi akkor már emígyen igazított útba:

- Arra menjenek, na! Ahajt van Gyergyó. Ehejt is jó, de csak Balán felé. És va­lóban ahajt volt. Este tíz órára értünk be a táborba. Azóta is vita tárgyát képezi közöttünk, hogy mennyi is volt az az "ahajt" valójában. Szerintem úgy harminc kilométert mehettünk aznap, Klárika és Márti szerint legalább negyvenet. Na ja, nekik még szokni kell a vargabetűket.

VARGABETŰK II.

Kempingtalálkozó meseországban

Igen. Voltunk meseországban. Abban, ahol csokoládéból vannak a házak, s az Alpok jeges csúcsait a jég helyett fagylaltcsodák borítják. S mindez a csoda a nyolcvanas években esett meg velünk Ausztriában. Akkortájt még nagyon nehéz volt nyugati útlevélhez jutni, nyugati országban kempingtábort szervezni innen Magyarországról meg egyenesen csodaszámba ment.

És mégis megtörtént a csoda. A Karádi házaspár a Kemping Klub tagjainak meg­szervezett egy ilyen tábort Ausztriában a Salzburg melletti Mondsee-n. Itthon forintban fizethettük be a részvételi költségeket, az utazás pedig egyéni módon történt.

Én is beneveztem családommal az útra, készültünk is rá fenemód. Vadonatúj autóatlaszt is vásároltam, azon jelöltem be az útirányt: Pécs-Graz-Salzburg út­vonalon. Emlékszem, szombati napra volt kijelölve az érkezés időpontja, este tízig lehetett a kempingben jelentkezni.

Amikor a délutáni órákban Rábafüzesnél nagy nehezen átküzdöttük magunkat a határon, el sem akartuk hinni, hogy szabad földre érkeztünk. Grazig meg sem álltam az autóm­mal. Ott viszont igen. Kedves kis cukrászda előtt parkoltam le, a Rába partján, hogy az átélt stresszhatásokat egy kis kávézással oldjuk fel. A kávé mellé ki-ki választhatott ma­gá­nak egy fagyikehely csodát is. A kehelyköltemé­nyeket az asztalon heverő katalógusból választottuk ki. Szép, színes katalógus volt, benne a cukrászda minden kínálata. Pont akkora, mint a vadonatúj Ausztria autóatlaszom.

Később, amikor már áthajtottunk a Grazból kivezető ménkű hosszú alagúton és rátértünk az autópályára, elrendeltem az útvonal ellenőrzést. Elő azt a térképet, nézzük meg, hogyan tovább! Akkor ért a meglepetés. Az autóstérkép ottmaradt a grazi biedermeier stílusban berendezett cukrászda asztalkáján, mi meg magunk­kal hoztuk a katalógust.

- Mesés! - vettem tréfára a dolgot, amikor úgy éjféltájt átrobogtunk Klagenfur­ton. A térkép szerint most éppen két csokoládé házikóval díszített dobostorta között robogunk az enciánkék fagylaltbordás úton. Lesz is irigykedés holnap a kempingben, ha ezt elmeséljük. Az a kétszáz kilométeres kerülő meg bakfitty! Mert annyit kerültünk!

Aztán meg kárörvendően felnevettem:

- De mit szól majd a cukrászdába utánunk betérő kuncsaft, ha egy jó fagyi­kehelyre rákészülve csupa autósztrádákat meg alagutakat talál az atlaszbéli kínálatban. Az lesz csak az igazi meglepetés! Mert azt aztán nehezen emésztik meg, az biztos!

A BÁRÁNYBŐRBE BÚJT FARKASOK ESETE

Na, nem arra az esetre gondoltam, amikor a Görgényi-havasok között a Mészkő-havas oldalában kinn maradtunk medve lesre egy esztena oltalmában meghú­zódva. Akkor ott 1991-ben hárman voltunk csak. Korb Zoli, a hetvehelyi vadász, a tizenegy éves Gábor fiam, meg én. Nagy tüzet raktunk és vártuk a medvejárást. Medvét ugyan nem láttunk akkor, de éjfél körül, amikor a felhők közül kibukott a Hold és megvilágította a tisztást, különös árnyak mozgására lettünk figyelme­sek. Az erdő szélén egy farkascsorda verődött össze. Aztán hosszantartó hangos üvöltéssel, tutulással adták a világ tudtára, hogy mennyire vágyakoznak egy kis báránypecsenyére. De az esztenát őrző kutyák miatt ez a vágyakozás később a végtelen semmibe veszett. A farkasok meg tovább álltak.

Nem, nem erről szólok, hiszen ott a farkasok farkasoknak mutatták magukat, nem alakoskodtak. Én arról az esetről mesélek most, amikor az Adria partján táboroztunk vagy negyvenen egy bérelt sátortáborban.

"Hétpróbás" tábor volt ez is, a JUVE épített fel egy sátortábort Crvena-Lukában, ezt béreltük néhány turnus erejéig. A helykihasználás végett, no meg, hogy kifi­zetődő legyen a dolog, az utcáról is befogadtunk jelentkezőket. Egy jóféle ön­költséges nyaralás volt ez, sátras elhelyezéssel, saját konyhával.

Volt is jelentkező elég. Az utolsó táborozásra egy neves pécsi professzor is be­nevezett feleségével és hét unokájával. Vallásos, erkölcsös család volt ez, na de a tábor többi lakója is, szintúgy. Kivéve azt a két leányzót, akik az utolsó pillanat­ban jelentkeztek. Helyes fehérnépek voltak, 20-22 év körüliek. Kérdezték: jö­hetnének-e ők is? Jöhetnek - mondtam -, éppen van még egy üres kétszemélyes sátrunk.

És jöttek. Később feltűnt, hogy szinte végigalusszák a nappalt, este meg már a vacsorát sem várják meg, úgy húznak el a táborból. A felnőttek aztán sugdolózni kezdtek egymás között, kínos vigyorral fordultak el, ha a "kétlányokról" esett szó. Valami olyasfélét sejtettek, hogy ezek a lányok esténként kiállnak a placcra és ott "üzletelnek".

Hittem is meg nem is. De egyik hajnalban őrjáratot tartottam, hát kiderült az igazság. A lányok egy szál bugyogóban próbáltak beslisszanni a sátrukba.

Amint később kiderült, két fickó kivitte őket egy szigetre és a ruhájukat is elvet­ték. Onnan szöktek meg valami úton-módon egy elkötött csónakkal. Ők voltak hát az igazi báránybőrbe bújt farkasok. Szépen elvegyültek az én ártatlan népem között mindaddig, míg valami éjszakai ragadozók le nem cibálták róluk a bá­ránybőrt.

Akkor aztán kiderült a meztelen igazság. Szó szerint így volt: elhihetitek nekem.

Varga Ferenc


"Múltidéző" - Köszönjük, Feri!

Hogy is kezdődött?

Úgy, hogy megyei szövetségünkkel kerek évfordulóra készültünk, a TTE Pécsi Csoportja megalakulásának évfordulójára - valamikor a 2010-es év elején. Ab­ban az időben ha bárkivel találkoztunk, szóba hoztuk a dolgot, mert szerettük volna, ha az évforduló "összehozza" kicsit a múltat a jelennel, talán a jövővel is. Gyűjteni akartuk a régi értékeket, kézzel foghatókat és szellemi termékeket egy­aránt.

Így aztán, amikor egyszer Varga Feriéknél vendégeskedtem, náluk is szó esett erről a készülődésről. Feri és felesége, Edit nosztalgiázva idézték azokat az idő­ket, amikor Feri, mint az akkori szövetség egyik vezető tisztségviselője a ne­gyedévente megjelenő MECSEKI HÍRADÓ szerkesztője is volt. Néhány pél­dányt át is adtak az általuk őrzött régi számokból. Edit mesélte, hogy olykor Szent István téri lakásuk udvarán szárították a stencilezés módszerével sokszoro­sított lapokat, s előfordult, hogy a vihar elől kellett menteni a száradó példányo­kat. Megbeszéltük, hogy a mai olvasónak különös élményt jelentene, ha ezekből a régi számokból egy-egy írást felidéznénk. Feri vállalta, hogy válogat ezekből és emlékei egy részét is közreadja.

Így is volt. Az első "múltidéző" írás a MECSEKI HÍRADÓ 1980. évi 3. számá­ból való volt, a 2010. májusi számban olvashattuk "Hogyan került a kecske az asztalra?" címmel. Vidám, csattanós történet volt, s ez a válogatóelv később is jellemezte az idézett írásokat.

Aztán önálló életre kelt Varga Feri tolla, s a saját élményeiből, emlékeiből válo­gatva fogal­mazott meg egy-egy kedves, vidám, tanulságos történetet, amit köz­readtunk a Mecsek Híradóban. A mecseki, gyermek- és fiatalkori élmények, ked­ves, régi turista­tár­sakat megidéző történetek után Erdélyben megélt kalandokat olvashattunk - gyakran komoly korrajzzal fűszerezve. Egy kisebb kötetre való (26) írás lett így közreadva - remé­nyeink és a visszajelzések szerint sokak örö­mére.

Feri most jelezte, hogy befejezné. Elfogadjuk bejelentését, bár tudjuk, hogy van­nak még kalandos történetek a tarsolyában. Alkalomadtán talán egy-egy pohár bor mellett, kedves turistatársak között azok is előkerülnek!

Ha lenne a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnek ARANYTOLL-DÍJ ki­tün­te­tése, most biztosan Ferinek ítélnénk, megköszönve igényes, szellemes, humoros írásait, ame­lyek valóban idézték a múltat, amelybe olykor magunk is vágyódunk a mai, zaklatottabbnak tűnő világunkból.

Mivel ilyen díjunk nincs, így "csak" KÖSZÖNJÜK, FERI!

Örülnénk, ha a Mecsek Híradóban nem szűnne meg a rovat, ha mások is kedvet kapnának a "múltidézés"-hez.

Várjuk emlékező írásaitokat!

Tóth Klára

TÚRAVEZETŐK KLUBJA 2013

Kedves Túravezetők és Túratársak!

2013-ban is sok szeretettel várunk benneteket klubfoglalkozásainkra a hónapok első keddjén, délután 17-18 óra között a Baranya Megyei Természetbarát Szö­vetség központjába (Pécs, Tímár u. 21.).

A 2013-as év I. félévének programja:

    Január 8. Képek és hangulatok a téli erdőből. Előadó: Nagy Gábor vadgazdamérnök.

    Február 5. Az Ormánság túraútvonalai. Előadó: Gida Tibor, a Dráva TSE elnöke.

    Március 5. Gyógyító természetünk - egy előadás a vadon termő gyógynövé­nyekről, gyógygombákról, nem kihagyva a gyógynövények "leges-legjét", a  medvehagymát sem. Előadó: Dénes Andrea - botanikus, muzeológus.

    Április 2. Hogyan lesz a szemlélődő kis óvodásból lelkes kiránduló? Előadó: Földesiné Kövi Ildikó óvópedagógus.

    Május 7. A 2013-as Év Madara, a gyurgyalag.Előadó: Wágner László - Duna-Dráva Nemzeti Park, tájegységvezető. Az előadás helyszíne a Pintér-kert.

    Június 4. A nógrádi várak nyomában. Előadó: dr. Novotny Iván.

A Túravezetők Klubja programjai nyitottak, minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Scheitler Adrienn
klubvezető

 

 

 

  
HÍREK

  • Pihenőpad a Fehér-kúti kulcsosháznál: a Mecsekerdő Zrt. asztalt és pihenőpa­dokat helyezett el a Fehér-kút kulcsosház előtt. Így a kedvelt kirán­dulóhelyen régi hiányos­ság szűnt meg.
  • Öko-központ a Sás-völgyben: az országban egyedülálló öko-központtá ala­kul a Mecsekerdő Zrt. Mókus Suli Erdészeti Iskolájának szálláshelye. Nap­elem, napkol­lektor, szürkevíz hasznosító rendszer és gyökérzónás szennyvíz­tisztító - többek között ezekkel a környezetbarát megoldásokkal bővíti a Hetvehely mellett, a Sás-völgyben található Erdő Háza erdei iskolai épületet a fenntartó Mecsekerdő Zrt.  
    A társaság az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program er­dei isko­lák és óvodák infrastrukturális fejlesztése alprogramjából több mint 79 millió Ft tá­mogatást nyert idén tavasszal. A 2013 őszéig megvalósuló fejlesz­tés során az épület energia­ellátását és szennyvízelvezetését környezetbarát módon biztosító megoldá­sok­kal öko-központtá alakul az Erdő Háza. Az épü­letet akadálymentesítik, ennek köszön­hetően a szálláshely mozgáskorlátozott személyek fogadását is vállalni tudja.A fejlesz­tés révén megújul és kibővül a minősített erdei iskola programja is, új iskolai modulok kidolgozására kerül sor. Az iskola terepi oktatói továbbképzések keretében sajátíthatják el a kibő­vített erdei iskolai program elemeit valamint új, élményorientált pedagógiai módszereket ismerhetnek meg. A projekt lehetőséget ad új eszközök be­szer­zé­sére is, amelyek még szemléletesebbé teszik a terepi és beltéri oktatásokat. A beszer­zésre kerülő kerékpárok révén lehetőség nyílik a térség földrajzi, turisz­tikai lát­ványosságainak bejárására. A földfelszíntől 6-7 m magasságban kiala­kításra kerülő lombház a madár-megfigyelésekhez biztosít majd ideális hely­színt. Az Erdő Háza öko-központtá fejlesztése hozzájárul a környezeti fenn­tarthatósághoz és a környezeti neveléshez. A beruházás során környezetbarát és energiahatékony megoldásokat al­kalmaznak, ezek valamint a környezettu­datos programok, képzések együttesen segítik a környezeti fenntarthatóságot és a Mókus Suliba érkező diákok környezeti nevelését. Az országban egyedül­álló öko-központ a felújítást követően, várhatóan 2013 szep­temberétől várja újra látogatóit. (Forrás: Mecskerdő Zrt.).

Rendezvények

¨   december 8, szombat: Túravezetők Klubja évzáró túrája. (Részletesen lásd a Nyílt túrákban);

¨   december 8, szombat: "Bakancsot fel, irány a Mikulás!". Találkozó a Mikulással a Vár-völgyben, a Kadarka kulcsosháznál (a Máré-vár alatt). R.: Tolna Megyei Ter­mé­szetbarát Szövetség; TanÖsvény Természetjárásért Egyesület. A Télapó az egye­sület magyaregregyi kulcsosházánál 10.00-14.00 óra között zsíros kenyérrel és meleg teával vár mindenkit, a gyerekek ajándékra (esetleg virgácsra? J) is számíthatnak. A helyszín megközelítése tetszőleges útvonalon. Poharat mindenki vigyen magával! 10 fő feletti csoportok előzetesen jelezzék az érkezést! Információ: Balogh Judit (tel.:74/512-073; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.);

¨   december 29, szombat: "Dombay-tó Maraton, 35, 30, 25, 15" teljesítménytúrák. R.: Erdők Népe TE. Rajt: Dombay-tó, 6.00-8.00 (Maraton, 35, 30 km), 7.00-9.00 (25 km), 8.00-9.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díj (a 15 km-es távot kivéve): 800 Ft/fő, a 15 km-es távon: 700 Ft/fő. Információ: Radó József (tel.: 30/298-7991; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.);

¨   január 8, kedd: Túravezetők Klubja: Képek és hangulatok a téli erdőből - Nagy Gábor vadgazdamérnök vetített képes előadása. Helyszín: Baranya Megyei Ter­mé­szet­barát Szövetség, Pécs, Tímár u. 21. Időpont: 17 óra.

NYÍLT TÚRÁK

  december 8, szombat: Túravezetők Klubja évzáró túrája. Útvonal: Éger-völgy - Szuadó-tető - Vásáros-út - Gubacsos kulcsosház (10 km). Találkozás: 7.40 - 7.50 között az Uránvárosi buszvégállomáson, a 24-es busz megállójában. (Indulás a 8 órai 24-es busszal Éger-völgybe). Várható hazaérkezés: 15.30-kor. Túravezető: Scheitler Adrienn (tel.: 20/340-0184);

  december 16, vasárnap: "Téli túra kacskaringós útvonalakon". Útvonal: Mandulás - Rotary körsétány (déli rész) - Tubes, János kilátó - Rotary körsétány (északi rész) - Misina - Állatkert (8,5 km). Találkozás 8.45-kor a pécsi főpályaudvar előtt a 34-es autóbusz megállójában (csatlakozási pont a Mandulásban 9.40-kor). Túravezető: Sipos Imréné (tel.: 20/993-3457);

  december 28, péntek: "Téli Tenkes". Útvonal: Máriagyűd - Tenkes-hegy - Siklós (14 km). Találkozás 10 órakor Máriagyűdön a templom előtti téren (Pécsről 8.30-kor indul autóbusz). Túravezető: Tollas Tibor (tel.:30/956-1695);

  december 31, hétfő:"Pezsgő-túra". Útvonal: Gesztenyés - Fehér-kút - Rábay-fa - Tubes - Misina - Tettye (12 km). Találkozás: 8.45- kor a pécsi főpályaudvar előtt a 40-es autóbusz megállójában. Túravezető: Nagy Balázs (tel.: 20/976-5582);

  január 5, szombat: "Baranyai Aurél" emléktúra. Útvonal: Szentkút - Vörös-hegy - Cinke tanya emlékkő - Sás-völgy - Hetvehely (16 km). Találkozás 9 órakor a pé­csi uránvárosi autóbusz pályaudvaron a 24-es autóbusz megállójában. Hetvehelyről visszaérkezés vonattal Pécsre 17.03-kor. Túravezető: Tóth Klára (tel.: 20/527-8913.

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói kiindulással

  • december 5, szerda: "Az alvó Dombay-tó". Útvonal: Hosszúhetény - Ruzsama - Dombay-tó - Hosszúhetény (11 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Tú­ravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437);
  • december 8, szombat: "Találkozás a Mikulással". Útvonal: Kárász - Vörösfenyő kulcsosház - Kárász (10 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Bora Tiborné (tel.: 30/574-6392);
  • december 30, vasárnap: "Óév-búcsúztató a Zengőn". Indulás a 9.20-as hosszúhetényi buszjárattal. Információ: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437);
  • január 2, szerda:"A tél szépségei". Útvonal: Kisbattyán - Battyán-hegy - Pap-erdő - Kis-kút-orma - Jánosipuszta - Gadányi tavak - Komló, Szilvás (10 km). Indulás a 8 órai kisbattyáni autóbuszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437);
  • január 5, szombat:"Újév köszöntő a Vörösfenyő kulcsosházban". Útvonal: Kárász - Vörösfenyő kulcsosház - Kárász (10 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárat­tal. Túravezető: Feketéné Móró Erzsébet (tel.: 20/260-1947).

 

  december 4, kedd: DDNP Klub. A Duna-Dráva Nemzeti park Igazgatóság Pro Silva szellemiségű tevékenysége - Nagy Gábor diavetítéses előadása. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes.

  december 8, szombat: Karácsonyváró szöszmötölés a Fehér Gólya Múzeumban - kézműves játszóház gyerekeknek. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya múzeum, idő­pont: 10 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

  december 17, hétfő: Kis Természetbúvárok Szakköre. Túlélés a fagyos télben. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program időtartama: 1,5 óra. Részvételi díj: 300 Ft/fő.

 

Kepbuek

 

 

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és szép túrákban, élményekben gazdag
új esztendőt kívánunk valamennyi természetbarát társunknak!

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség in­formációs kiad­ványa. Szer­keszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anya­gokat minden hónap 20-áig kérjük a szö­vet­séghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra. Szerkesztői telefon: 20/522-2953; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; internet: www.baranyatermeszetbarat.hu.