facebook_page_plugin

2011. november 193. szám

 

MECSEK HÍRADÓ

 

193. szám                                                                                                                                                                                                                              2011. november

 

Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Találkozó

Somogy, Tolna, Baranya természetjárói a "Kincses Baranyában"

Ez évben szövetségünk volt a soros a régiós találkozó megrendezésében. Megyénk déli szegletét, illetve a Horvátországba átnyúló baranyai táj megismerését tűztük ki célul.

Október 7-én, pénteken délután Mohácson a Fogadalmi templomot, a Városháza díszter­mét, Lakatos László fazekasmester műhelyét, a szerb templomot és a Szent Miklós Vízimalmot néztük meg, mielőtt a Jaksics család pincéjében elfogyasztottuk a köcsögben főtt sokác-babot. Itt már elfelejtettük, hogy délután megáztunk a városnézés idején.

A Lábasházba - ahol a szálláshelyünk volt -, a Duna-partra kicsit kalandos éjszakai autó­zás után érkeztünk meg, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy este gitárszó mellett énekeljünk még.

Szombaton reggel Nagynyárádon kezdtük a napot. Sárdi János bácsi kékfestő mű­he­lyé­ben hallgattuk e - sajnos kihalófélben lévő - szakma kiváló képviselőjét, majd Udvarnál átléptük a határt. Kiskőszegnél a ragyogó kék ég alatt, a hidegfronttól kitisztult légtérben gyönyörködtünk az emlékmű légies nőalakjában, illetve csodáltuk az ebből a távolságból is tisztán látszó Mecsek hegység vonulatát.

Ezután a Báni-hegy déli oldalán haladtunk a magyarlakta falvakon át. Csuzán, a Kollár család pincészetében a rendkívül gazdag, jóízű halászlé elfogyasztása után kicsit csúsz­tunk a tervezett a programmal. A váratlan helyi áramszünet miatt a szomszéd faluban sülő réteseinkre várva jót beszélgettünk e kellemes helyen. A tökösi kastélyparkban sétálva, Tito egykori vadászkastélyát körbejárva mozogtuk le a finom ebédet, majd autó­buszunkkal a laskói falunapra igyekeztünk. Itt gyönyörködhettünk a vidék magyarlakta falvainak tánccsoportjait felvonultató műsorban, amelyet a Falunap, ill. Paprikanap alkalmából szerveztek.

Hercegszőlősön a borkombinát hatalmas hordói közt sétáltunk, majd meg is kóstoltuk a "hegy levét". Karancson az "öko-falu" falusi mesterségek műhelyeit bemutató kis faházai­­ban már szürkületben vettük szemügyre a hajdani eszközöket, berendezéseket, ill. a vendéglő befőttektől, elrakott savanyúságoktól roskadozó polcokkal teli élés­kamráját. A szokásos "üdvözlőital" (e területen többnyire pálinka) után ültünk le a megterített asztalokhoz, a kemencében sült finomságok (sertéssült, csirkecomb, krumpli, kenyér) és finom saláta, savanyúság elfogyasztása céljából. A későbbi fergeteges hangulatnak (zene­­kar, tánc, nóta) csak az a kényszer vetett véget, amit kedves, türelmes, kiváló gép­kocsi­vezetőnk 12 órás műszakjának tiszteletben tartása miatt kellett betartanunk.

A Lábasházban, a kályhában lobogó tűz mellett folytattuk a dalolást. Szép magyar nép­da­lok, nóták hangzottak el alkalmi kórusunk előadásában.

Vasárnap reggel a kölkedi Fehérgólya Múzeum, és a Sátorhelyen a Mohácsi Történelmi Em­lékhely meglátogatása volt a programunk. Egyik a természet e csodás lényeinek meg­is­me­rését, a másik történelmünk tragikus eseményének jobb megismerését szolgálta. Mindkét helyen feladatát nagy igényességgel ellátó, kiváló vezetőnk volt (Rittinger Nikoletta, ill. Varga György,  mindketten a DDNPI munkatársai).

Összességében megvalósítottuk tervezett programjainkat. Még a pénteki esős városnézés sem rontotta hangulatunkat, igaz része volt ebben "idegenvezetőnknek", Nagy Kálmán­nak, aki izgalmas részleteket árult el igényes tájékoztatójával szeretett városa történelmé­ből.

A társaság kellemes volt. 49-en (44 szállóvendég, 5 naponta csatlakozó) vettünk részt a ta­lálkozón, nagyjából arányosan a három megyéből.

Programjaink megvalósítását támogatta Mohács Város Önkormányzata (Kovácsné Bodor Erika alpolgármester, Apródné Ságodi Zita előadó), a Duna-Dráva Nemzeti Park Igaz­ga­tó­ság, a Horvátországi Baranyai Turisztikai Egyesület, a Mohácsi Történelmi Em­lék­helyért Alapítvány (Varga György) és a Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Szö­vet­ség. Nagy köszönettel tartozunk Varga Györgynek, aki nagy türelemmel, időt, energiát nem kímélve adta át nekünk ismereteit, mutatta be ismerőseit, személyes kap­cso­­latait Horvátországban, s segített a bőség zavarából kiutat találni, súlypontokat keresni, későbbi programok szervezéséhez is mintát adni.

Megyei szövetségünk képviseletében Gida Tibor és Sipos Imréné az előkészítésben (be­já­rás, program véglegesítése), Szabó-Dalecker Ibolya ötletadóként, a helyszínen pedig a "logisztikai" csapat (Rónaky Gizella, Sipos Imréné, Arató Tünde, Gyenis Gizella, Bala­­tonyi László, Jancsi Attila) gondoskodtak arról, hogy sikeres legyen e program, ven­dé­geink jól érezzék magukat. Nagyon köszönöm mindannyiuknak az önzetlen, másokért végzett munkát, az együttgondolkodást, az összefogást!

E találkozón az értékek között az első helyen a barátság, a barátkozás fontosságát akartuk hangsúlyozni, de szándékunk volt az itt élő nemzetiségek képviselőivel (sokác, szerb, német, magyar) való találkozás, a bepillantás hagyományaikba, népi mesterségeikbe. Igyekeztünk gasztronómiai bizonyítékokat is kínálni a sokszínűségre, sokféleségre, a békés egymás mellett élésre. "Kincses Baranyánk" e szegletében igyekeztünk meg­mu­tatni néhány dolgot, ami miatt érdemes visszatérni.

Emlékeket idézni és tovább barátkozni pedig alkalmunk lesz a jövő évi, Tolna megyei barátaink által szerveződő lengyeli találkozón, melyre Dománszky Zoltán a buszos kirándulás végén meghívott bennünket.

Tóth Klára 

TrFa1A honlapunkat rendszeresen olvasók, ill. szövetségi fogadó­óránkra rendszeresen betérők emlékeznek arra, hogy pár hónappal ezelőtt kisebb vita alakult ki arról, hogy a Tripammer-fa nevű mecseki pihenőhelyen lévő fa az eredeti, vagy nem az eredeti, kocsányos tölgy, vagy kocsánytalan, mikor volt tábla a fa derekán, mikor tűnt el a szép kerítés a fa mellől és mikor dőlt ki az eredetileg Tripammer Károlyt tisztelői által megje­lölt

A mai napra minden letisztult. Nem mondom, hogy minden kérdésre pontos választ tudunk adni, de több, cáfolhatatlan állítással tudok szolgálni:

Tripammer Károly olyan alakja a mecseki erdőgazdálkodás történetének, akinek emlékét kötelességünk ápolni erdészeknek, természetbarátoknak egyaránt. Olyan alakja a mecseki erdőgazdálkodás történetének, aki több mint száz év távlatából is mintát ad a másokért, az erdőért végzett önzetlen, előrevivő gondolkodásra, cselekvésre. Azt is biztosan állíthatom, hogy vitát ilyen bölcs módon ritkán oldunk meg manapság. Mert elhatározás született: jelöljük meg a fát, vegyük körbe kerítéssel, állítsunk táblát mellé, amelyen közhírré tesszük, miért nevezetes hely a Tripammer-fa. A gondolatot tettek követték. Adminisztratívak és kétkeziek: erdészek és természetbarátok fogtak össze, hogy a hely méltó legyen ahhoz, akinek emlékét őrizni akarjuk.

A hely nagy események helyszíne volt a régmúltban is: az Országos Erdészeti Egyesület 1958-as vándorgyűlésének egyik helyszíne volt. A szabadban felszolgált ebédet és vacsorát a Tripammer-fa alatt fogyasztották el baráti beszélgetések kíséretében. A hely szerte az országban ismert. Közel húsz évig vándortábori bázishely volt, a Mecsek útvonal legro­mantikusabb táborozó helye. Orfű és Zobákpuszta között egy romantikus, kalan­dok­kal teli, természet közeli élményeket kínáló hely. Nyaranta 30-32 csoportban évente mintegy ezer, a húsz év alatt közel húszezer gyerek fordult meg itt, és őrzi örök emlékként ezt a tábort.

A hely a pécsi iskolások számára is élményt, az erdő élményét kínáló célpont. Megfelelő szervezéssel és irányítással biztonságosan töltheti itt az időt akár több száz gyerek is. A hely kiváló terepül szolgál a Mecsekerdő Zrt. által működtetett Mókus Suli Erdei Iskola diákjai számára is.

A hely turistaútvonalaink találkozópontja is: a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra és a Mecseki Zöld Túra is átmegy rajta, de nincs távol a Dél-dunántúli Piros Túra útvonala sem. A "csak" kiránduló családok is szívesen megpihennek e helyen. Útba ejtve, vagy úti célként használva kapcsolódhatnak ki ezen a helyen. Már úgy érezhetik, hogy benn vannak a rengetegben, de mégis könnyen megközelíthető autóval.

Túravezetőként (minden évben több túránk is érinti) is meg-megállunk e helyen, nyílt túráinkon, s emlékezünk arra az emberre, aki az elsők között ismerte fel a Mecsekben az erdei utak építésének fontosságát.  Hogyne örülnénk, hogy ez a hely - az összefogás eredményeként - megújult. Erről az összefogásról és Tripammer Károly életútjáról beszélt Várady József, az Országos Erdészeti Egyesület Baranya Megyei Helyi Csoportja vezetője az avató ünnepség elején, köszöntő mondataiban.

Magam is elmondtam a hangulatos ünnepségen - ahol megjelentek a Mecsekerdő Zrt. vezetői, munkatársai, valamint szép számmal természetjárók, természetbarátok is -, hogy köszönet illeti azokat, akik - megoldva a gordiuszi csomóvá vált problémát - ilyen választ adtak a vitázóknak. Igen: mindig újra kell kezdeni, mindig tenni kell azért, hogy ne legyen igaza a rombolóknak, tékozlóknak. Az ünnepségen egy gyönyörűen megszólaltatott magyar népdal és egy Reményik Sándor vers (Férfi-erdő) is a hangulatba illő gondolatokat közvetítette.

Mi természetbarátok tudjuk, hogy abban, hogy ez a hely így megszépült, megújult, az erdészeti dolgozók mellett nagy érdemei vannak Baumann Jóskának, aki jártában-keltében (márpedig állandóan ezt teszi!) mindig talál szépíteni, javítani valót az erdőben. Itt is ez történt. Nyílt túráján, az összetört táblát látva született meg a gondolat a felújításra. Jóska a gondolat megszületésétől a kopjafa tervezésén, faragásán át a kerítés és a tábla elhelyezéséig minden mozzanatnál alkotó munkát végzett. Köszönet érte!

A magam köszönete mellé hadd idézzem Dulánszky Nándor egykori pécsi megyés püspök szavait, amelyeket egy másik, a Mecsekben rendezett Erdészeti Egyesületi Vándorgyűlésen mondott 1884-ben! Örökérvényű, máig igaz gondolatokat meg­fo­gal­mazó szavait, tágabb értelmezésben joggal illeszthetjük e szép emlékhely avatásához:

"A ki az erdőt műveli, az emberiség leghasznosabb czéljait mozdítja elő, a kipusztítja, pusztítja a culturát is".

E gondolatok jegyében a fenntartás felelőssége is közös. Vigyázunk, vigyázzunk közösen e megszépült, igényesen kialakított helyre! Legyen sokáig jelképe a másokért, a közért végzett munkának, az elődök tiszteletének és az összefogás hatalmas erejének!

 Tóth Klára

(fotó: Strasser Péter)


 

A Tripammer-fa legendája

Én így hallottam: Tripammer Károly a Mecseki Erdőgazdaság első erdőmestere volt, aki a Kozári vadászházban lakott.

Egy nap Melegmányból hazafele tartott, amikor megtámadta egy sebzett vadkan. Nem tudott hová menekülni, mint az akkor még fiatal kocsányos tölgyfára. Fél éjszakát töltött ott, míg biztonságot nem érezvén lemászott.

Másnap elment az életét megmentő fához és hálája jeléül két ágat összekötött (ami a következő években összenőtt), hogy hirdesse életmentő szerepét. Később léckerítéssel védte, majd egy fehér alapon fekete betűkkel ellátott fémtáblával jelölte meg. Azóta a kerítés és a tábla is többször cserélve lett, melyben jómagam is részt vettem.

Mindezt hallottam Tihanyi Kálmán bácsitól 1952 decemberében, aki ott lakott akkortájt és 75 éves volt.

Én most 2011-ben 64 éves vagyok. Én is laktam a Kozári vadászházban öt évig, 1952-től 1957-ig. Édesapám is erdész volt: id. Jerszi Lajos. A Tihanyi bácsitól hallott történet emlékét ma is őrzöm.

Tisztelettel: ifj. Jerszi Lajos

 

(A Tripammer-fánál elhelyzett tájékoztató táblán olvasható szöveg)

 

 

 

"Nosztalgia túra" a Mecseken

2011. október 8. Útvonal: Dömörkapu - Kis-rét - Kanta-vár - Melegmányi-völgy - Árpád-kori templom - Mánfa- Sikonda. Túravezetőnk: Varga Ferenc

A helyi járatú autóbusszal gyorsan felérünk a Mecsek kanyarulatain. A városra lenézve tiszta a levegő, jól látszik a város. Az Állatkertnél szállunk le az autóbuszról. Innen szép erdei úton, egyenletes lépésekkel, az erdei kisvasút mellett elhaladunk a Szaniszló pihenő előtt, majd kiérünk a Dömörkapunál lévő Ptacek Viktor-pihenőhöz.

Itt túravezetőnk köszönti a résztvevőket, ismerteti a túra útvonalát, felveti: a célállomás lehet Mánfa, vagy Sikonda, a buszokhoz igazodva mindenki eldöntheti, hol fejezi be majd a túrát.

Emlékeiben felidézi gyermekkorát, az akkori Mecseket, embereket, akik kétkezi munkával szorgoskodtak a turistaházak, turistautak, pihenők karbantartásában. Feleleve­nítve a régi túraútvonalakat - melyeket térképen van módunk megnézni - elindulunk a Kis-rét felé. A turistaút mentén tájékoztató táblákon mutatják be az erdő növény- és állatvilágát. A párás, friss levegő kezdi átjárni tüdőnket, a Nap sugarai beszűrődnek az erdőbe. Sípályák keresztezik utunkat, gyorsan elérünk a Kis-rétre. Itt vezetőnk meg­mu­tatja a régi sísánc földhalmát, melyet már visszafoglal lassan a természet.

Rövid emelkedővel megküzdve, tovább egyenes út vezet. Csúszós, agyagos talajon lassan ereszkedünk a völgybe, vadkerítés szegélyezi utunkat. Az erdő képét különböző fafajok teszik változatossá. Van ahol fiatal tölgyek, felnövekvő vegyes fafajok, idős bükkök, tölgyek alkotják az erdőt. A talajt sok helyen vastagon borítja a tölgyek makk termése, "görkorcsolyaként" gurulva talpunk alatt.

A völgybe érve utunkat turistaút keresztezi, mi egyenesen megyünk Kantavár felé. A vár ma­radványához vezető úton túravezetőnkkel páran oda indulunk. Itt nemcsak a várról tud­hatunk meg sok mindent, a legendáját is megismerhetjük. Óvatosan ereszkedünk le az útra. Társaink a Kantavári-forrásnál várnak ránk. A forrásnál felfrissítjük vízkész­le­tünket.

Indulunk tovább, a volt kantavári (fekete-kő) bányát szinte körbeöleli a természet, alig látszanak sziklafalai. Az erdőben felújítási munkákat végeznek, összerakott fatörzsek, gallyak közül vékony, magas fák emelkednek ki. Elhagyva a fiatal erdőterületet, vadkerítés mellet haladunk. Az út lassan emelkedik, már halljuk az autók hangját, közeledünk az aszfaltúthoz. Az erdőben lucfenyők óriásait fedezem fel. Elgondolkodtató, vajon ki és mikor ültette, hány évesek lehetnek. Az úton óvatosan átkelve a Melegmányi-völgyet jelző táblához érünk.

Innen már a völgybe vezet utunk; néhol bükk óriások üde zöld lombkoronával, a talajt sárga levélszőnyeggel borítva hívják fel magukra figyelmünket. Az út másik oldalán fiatal erdőrész mutatja az erdő megújulását.

Vízmosta árokban, szinte lépcsőkön lépkedünk, időnként átmászva a kidőlt fák törzsein, és leérünk a Melegmányi-vízeséshez. Itt ebédidőt tartunk. A forrásnál ismét tudunk friss vizet vételezni. Fotókkal örökítjük meg a beszűrődő napfényben ezüstösen csillogó mésztufa-lépcsőket, melyeken vékonyan csordogál a víz. Ezek a vizek összefolyva, további utunkon lassan folyó patakként többször keresztezik utunkat, melyen való átkeléshez túravezetőnk nyújtja segítő kezét; segítségét örömmel fogadjuk. A patak mentén zsurlók, páfrányok, mohák jelennek meg. A sziklák alatt kiépített fahíd ívén vezet az út. E csodás látványnak, a mély sötétzöld színeknek, a beszűrődő nap sugarai adnak szép megvilágítást. Időnként vissza-visszanézve, ámulva a természet szépségén, halkan beszélgetve lépkedünk.

A Kőlyuki-barlang óriási sziklafalaihoz érve, eltörpül az ember. A lezárt barlang bejárata mögötti vízkészletek biztosítják Komló város vízellátást. Látszanak a felszínen kiépített vízmű építmények, mély mesterségesen kiépített csatornában folyik a víz, vízlépcsőkkel, elzárókkal, vízvezetékcsövekkel, épületekkel.

Az erdő egyre nyitottabb lesz, kiérünk a völgybe, kitárul a táj, meglátjuk a völgyben mesterségesen létrehozott két tavat, melyek kerítése mellett, agyagos, sáros úton járunk. Már látjuk a házakat, a főút menti vendéglátóhelyet, mely sokunknak az út végét jelzi.

Túravezetőnktől elköszönve a buszmegállóban gondosan letisztítjuk cipőnket, hogy felszállhassunk az érkező buszra. Páran a túravezetővel tovább haladnak Sikonda felé, ami a mai túra végcélja.

Kényelmes utazással a várost elérve, már látszik a TV torony, jól láthatjuk utunknak egy részét, ami a hegynek ezen az oldalán vezetett. A pályaudvarra érkezve van idő végig­járni - most már csak képzeletben - a ma megtett szép utat, melyet jó társaságban, szép időben tettünk meg. 

Maráth Klára

Elhagyott zselici falvak nyomában

Október első hétvégéjén (október 1., szombat) 39-en indultunk neki a Zselic lankáinak, hogy felfedezzük a dombok között megbúvó, mára már elhagyott, vagy éppen üdülő­falu­ként működő kisfalvakat.

A kellemes, már-már nyáriasnak mondható időjárás és jókedv nem hagyott cserben min­ket, jó iramban és jó hangulatban daráltuk a kilométereket. A gerincútról elénk táruló pa­no­ráma kárpótolt mindenkit a korai indulásért (látványnak ott volt a Mecsek vonulata és a völgyekben megbúvó kisfalvak látványa - Karácodfa, Szentkatalin).

Utunk során leereszkedtünk a gyönyörű környezetben található Tóth-forráshoz, annak vi­­től (és néhány kupica pálinkától) felfrissülve meneteltünk tovább a mesés zselici ren­ge­teg­ben. Egyik pihenőnknél rövid kitérőt tettünk a Zselici-dombság legmagasabb pontjához, a Hollófészekhez (358 m), majd hosszabb sziesztát tartottunk Kánban, ahol a büfé udvarában nagyon kellemes perceket töltöttünk a nyárias napsütésben, köszön­hetően Maci becenevű vendéglátónknak. Andalogva sétáltunk át Goricán, majd hosszab­ban időztünk egy néhai vízimalom kertjében, ahol megnézhettük a régi malom romjait, és a háziak fazekasműhelyét is.

A beharangozott 16-ból - Bükkösdre érve - közel 20 kilométer lett, de a nagy igyeke­ze­tünk hiába volt, mert a MÁV kitett magáért és közel egy órát késett a vonatunk. Sze­rencse (nézzük optimistán a dolgokat), hogy a szinte nyárias délutánon egy gesztenyefa alatt, már-már idilli hangulatban tölthettük el ezt az időt.

Október utolsó hétvégéjén (október 29, szombat) ismét az elhagyott, elnéptelenedett zselici falvak nyomába eredtünk. Bükkösdről indultunk 51-en, hogy néhány órával és lábunkban 23 kilométerrel később ugyanide érkezzünk vissza. De azalatt a néhány óra és kilométer alatt számos szép élmény, az őszi Zselic csodái vártak ránk.

Bükkösd központját és a Petrovszky-kastélyt magunk mögött hagyva egy nagyon szép szurdokvölgyben kapaszkodtunk a tetőre, ahonnan egy óra alatt érkeztünk a Nádasy-telephez.

A 19. században a Nádasy család által építtetett kastély és arborétum ma szociális otthon­ként működik. Nekünk ezen a napon megadatott, hogy fél órát eltöltsünk a parkjában, és úgy gondolom, hogy hazánk egyik legszebb arborétumát ismerhették meg a túra résztvevői. A park évszázados fái, a kastély, és az eldugott kis tó különleges élményt nyúj­tott mindenki számára.

Következő célpontunk hazánk első elhagyott települése, Gyűrűfű volt. A ma újjáéledő falu a hetvenes évek elejére teljesen elnéptelenedett. A nagy sajtóvisszhangot is kiváltó elván­dorlás okairól, az öko-falu jelenről és életéről Fridrich Ágnes mesélt nekünk a Veronika erdei iskola udvarában.

Tovább indulva utunk talán legszebb, leghangulatosabb szakasza várt ránk, megismer­hettük a hamisítatlan zselici táj őszi szépségeit. A Gyűrűfűről Kisibafára és Korpádra vezető út akár egy természetfilm része is lehetett volna…

Akik nem szaladtak előre és volt bátorságuk, azok felmászhattak az út mellett található "kilátóba" (egy élő fa lombozatának tetején kialakított magasles-kilátó). Az ő jutalmuk a csodás zselici panoráma volt…

Kisibafa elhagyott házai után Korpádot szinte észre sem vesszük, hacsak egy kereszt nem emlékeztet minket: itt a nyolcvanas évek elején még laktak emberek. Ma egy új építésű ház bújik meg a magasra nőtt fák, bokrok között, az is eladó sorban…

Túránk utolsó három kilométerét egy hosszan elnyúló, hamisítatlan zselici legelőn tesszük meg, ahonnan a Mecsek egy-egy nyúlványának látványa örvendeztet meg minket. 

Müller Nándor

 

 

Éger-völgyi kirándulás

2011. október 29. A színesedő falevelek látványa az erdőbe csábított. Az általunk ismert Éger-völgyi parkerdőt választva, az elhatározást tett követte. Párás, ködös, hűvös reggel fogadott. Jelzetlen, vízmosta úton pár lépéssel elértük az erdő szélét, ahonnan szép kilátás nyílt a párába burkolózó, sejtelmesnek látszó Mecsekre, az alatta elterülő városra.

Sziklás, vörös talajon kis tölgyek, bükkök között vezet az út. A talajra hullott tölgy­ter­mé­sek terített asztalként várják a vadakat, akiknek látogatását túrásaik is jelzik. A Nap suga­rai kiemelik a természet szépségeit, a különböző színekben pompázó fákat, bokrokat. A talajon mohák, zuzmók és borostyán szőnyegszerű foltjai gazdagítják a lehullott avart.

Az esőbeállóhoz érve vörösbegy hangját halljuk, a bokrok ágain ugrálva egy-egy pillanatra láthatjuk is. Enyhe emelkedővel már a túraútvonalon haladva, az erdőt itt üde zöld levélzettel idősebb fák alkotják, melyek közül kimagaslik, vastag törzsével is kitűnik a valamikori erdőből még megmaradt tölgy óriások egy-egy példánya.

Éger-tetőre érünk. A zöld fűben feltűnőek a játszótér elemei, melyek a felnőttek számára is használhatóak. A kilátó tornya hívogatóan áll az erdő szegélyében. A Kis-tó felé megyünk, melyet megkerülve vörös tölgyek közé érünk: hatalmas leveleikkel, pompás színeikkel csodás látványt nyújtanak. Jelzett úton hagyjuk el a tavat; magas fák között, pár lépés után mohaszőnyeggel borított, nyílt erdőrészre érünk. Halljuk a közeledő túrázókat, akik más útvonalon közelítik meg Éger-tetőt. A nap sugarai itt is kezdik bevilágítani az erdőt. Láthatjuk, hogy a színek miként változnak a Nap erős, vagy gyenge sugaraira. Beérünk a bükkerdőbe. A Mecsek ránk váró szépségei közül számomra ez a hely kiemelkedő. A látványt, a süppedő mohaszőnyegen járás élményét igazán csak megtapasztalni lehet, leírni nem. Ez a hely varázslatos szépségű, számomra a mesék erdeje. A meséhez a légyölő galóca is hozzá tartozik, azonban jelenleg még nem színesíti az erdőt. A fehérlő vánkosmohán gombák miniatűrjeit találjuk, melyet fotóval örökítünk meg.

A területet alaposan bejárva, lassan haladva, kiélvezve az itt töltött idő minden percét, elérjük az erdő tölgyekkel határos szélét, itt még a bükk erdőrészen haladva rátérünk a túraútvonalra. Ezen az úton folyamatos ereszkedéssel Éger-völgy felé tartunk. Az erdő csendjében túrázók hangját, gyerekek kiáltását halljuk, ez is jelzi, egyre közeledünk a völgyben meghúzódó tóhoz és pihenőhöz. Kisgyermekes családokkal találkozunk, van aki az emelkedővel küzdve babakocsiban tolja gyermekét, gyakorlott túrázók gyerme­küket kényelmes ülésben, hátukon cipelve igyekeznek az Éger-tetőn lévő játszótérre.

Az Éger-patak völgyébe érve az erdő színei ismét megváltoznak, a patakmeder mentén haragos zöld borostyán, zöld falevelek borítják a talajt. A szembeni domboldalon a tölgyek, vörös tölgyek levelei aranysárga, vörösbarna színeikkel pompáznak, a Nap erős fényének köszönhetően. Az erdei úton a fák koronái összeborulnak, mintegy folyót alkotva. A fák között lenézünk a sötét olajzöld színű tóra,

Az erdő egyre világosabb lesz, látjuk a Makár-hegyet, a távolabbi hegyeket, völgyeket, kiérünk az erdőből, lassú léptekkel haladva. A parkoló közben megtelt autókkal, bizonyára sokan indultak kirándulni, túrázni, hogy - velünk együtt - feltöltődjenek a természet szépségeivel.

Maráth Klára

Fiatalokkal a természetben

Október 13-án a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar III. éves rekreácios szak tanulóival tettünk tanulmányi kirándulást a Közép-Mecsekben.

A Fehér-kúti kulcsosháztól indulunk barátságtalan, szeles, esős időben a Melegmányi-völgy felé. Az erdőben kellemesebb lett az idő, az eső is elcsendesedett. Óvatosan lépkedünk a csillogó erdészeti úton, ami szép erdőben vezet a völgy felé. Néhány gondolatban ismertetjük az itt végzett erdészeti munkákat, a munkaterületen az erdészeti technológiának megfelelően történik a munkavégzés. Meglepetésre rend és tisztaság az erdészeti munkák mellett elhaladva. A frissen vágott fák és a felázott avar illata keveredik a párás levegőben. A tölgyfákról makkok hullnak alá, és nagyokat koppannak a méterbe hordott farakásokon.

Figyelve lépteinkre, egyre mélyebbre jutunk a völgy irányába; az út egyre szűkül. A víz által kimosott mederben megyünk lefelé és segítünk a bizonytalanul lépkedőknek a haladásban. Sajnos ketten megcsúsznak, de egy kis sárfolton kívül a kézen és ruhán más baj nem történik. A fák leveleit használva "vízcsapnak", hamar eltűnik a sár nagy része. Elérjük az elágazást, és balra fordulva hamar az Anyák-kútjához érünk. Kis ismertető a források keletkezéséről, a barlangokról és töbrökről. Néhányan megkóstolják a friss forrásvizet, és már indulunk tovább a völgyben. Kidőlt fák gyökerei ágaskodnak az ég felé, a sok kődarabot erősen szorítva. Ismét egy kis meredek szakasz a mésztufa gát mögötti részen és már látjuk a tűzrakót a padokkal. Sajnos szégyenkezni kell, mert sok a szemét a tűzrakó körül, amit rendetlen kirándulók itt felejtettek. Elmondom, hogy az erdőbe vitt élelem csomagolópapírját, fóliát, a kiürült pillepalackokat vigyük haza, mert az erdőből körülményes a kiszállításuk. Ha mindenki ezt tenné, akkor most még barátságosabb és kellemesebb látványban lehetne részünk. Szót ejtünk a mésztufa gát kialakulásáról, és a Melegmányi-forrásnál megmutatjuk a források vízhozam- és hőmérsékletmérésnek a fortélyait.

Szilánkosra tört bükkfát csodálunk meg, majd a zsurlókkal ismerkedünk. Átkelve a kis patakon a Petnyák-völgyben haladunk lefelé. Az Ágnes-vízesésnél kicsit időzünk, majd lejjebb elhaladunk a Cirkó-forrás mellett, és a patakösszefolyásoknál Kőlyuk felé indulunk a meredek partoldalban. Átmegyünk a sziklafalba épített, egyre korhadtabb fahídon és néhány méter megtétele után máris a barlang tágra nyílt szájában állunk. Itt szó esik a barlang történetéről, és arról is, hogy víztározónak használták sok éven keresztül. A denevérek gazdag populációja is szóba kerül a rácson túli sötétséget figyelve, és az is, hogy nem kell félni tőlük.

Visszamegyünk a patakok találkozásához és haladunk befelé a Nagy-Mély-völgybe. Kis balettozás a csúszós mészöveken, a patak szélén, majd a Sziklás-forráshoz érve fellélegzünk. Csordogál a forrásvíz, megmérve a hozamát pontosan két liter percenként. Emelkedő kezdődik egy szűk ösvényen, és jobbra megpillantjuk a csodás formákat öltő mésztufa gátakat és csorgó medencéiket. Kattognak a fényképezőgépek, nézegetjük a mészkiválás sok formáját. A hatalmas tölgyek alatt elhaladva, majd jobbra fordulva érünk a Kánya-forráshoz. A forrás - szokásának megfelelően - gazdagon ontja a friss vizet alsó vastag csövéből. Vízhozama most negyven liter/perc lehet. Felmegyünk az ősember barlanghoz, ami igazából csak egy kőfülke, de őseinktől származó leleteket találtak itt a kutatások során. A kőfülke alatt lévő barlangról, bő vizéről is esik szó, ami hóolvadás után jellemző. A szendvicsek fogyasztása közben megbeszéljük a tölgyfa gubacsdarazsak életét és a gubacs keletkezésének okait. Elmondjuk, hogy egy réteg ruhát mindenki vegyen le, mert hamarosan felfele kapaszkodunk a völgyből és jön a "siratófal". Ezt a nevet turisták ragasztották erre az emelkedőre, mert mindig kifulladnak, mire felérnek a tetejére.

A Nap kellemesen melegít és szárítja az erdészeti utat. Elhaladunk a rozoga vadles mellett, majd köveken lépkedve a kék sáv jelzésű turistaúton megyünk tovább balra. Szép koptatott mészkövek világítanak szürke színeikkel, némelyiken zöld mohapárna pihen a párás levegőben. Elérjük a Kereszt-kunyhót, majd a Rábay-kereszt mellett elhaladva hamar a kulcsosházhoz érünk. Elkészül a csoportkép a ház előtt, kitöltjük a túrajelentőt. Mindenki vidám és jóleső fáradtsággal emlegeti az elmúlt néhány óra eseményeit, kalandjait.

A diákok megköszönik a túravezetést, és búcsút intve elindulunk az Ezeréves gesztenyés felé.

 Baumann József, Nagy Balázs
túravezetők

Újra csíp a Darázs-kút!

A forrás közismert verse: Ez a Darázs soh’se csíp, Senki tőle be nem csíp!

Október 6-án barátaimmal: Jónás Istvánnal és Nagy Balázzsal haladunk lefelé a Zsidó-völgy irányába a forráshoz. A hátizsákokban szerszámok, cement, homok és minden egyéb, ami egy forrás javításához, átalakításához szükséges. A fadepónál vadászok néznek bennünket tágra nyílt szemekkel, amint lapáttal, csákánnyal, vödörrel, és nagy pakkokkal a hátunkon megyünk az erdőben. Illedelmesen köszönünk, majd haladunk tovább a szélesre dózerolt erdészeti úton. Üde színű frissen festett zöld sáv jelzések vezetnek bennünket a helyes irányba a völgy felé. Az út szélén nagyméretű koptatott mészkövek virítanak az őszi napsütésben.

Áthaladunk a kék sáv jelzésen, és hamarosan balra, a zöld kör jelzést követve a forráshoz érünk. Boldogan tesszük le nehéz terheinket a mohával borított asztal mellé. Mindjárt a csorgó medencére szegeződik tekintetünk, hogy ebben az aszályos időben van-e benne elegendő víz a munkálatokhoz? A medence víztükrében mindjárt meg is látjuk arcvonásainkat. Számítottunk erre, de nem voltunk benne biztosak. Kis unka bukik le a víz alá a csodálkozó tekintetek elől.

Kipakoljuk a vödröt, és a medencéből elkezdem kimerni a vizet. Ez kell majd a kevés beton megkeveréséhez. A maradék vizet az előtérbe merem. Balázs kis medret alakít ki, hogy a víz ne csorogjon vissza a medencébe. Az unka ismét előjön a zaklatásra. Jobbnak látom, ha egy merítéssel a folyásmederbe szállítom, nehogy megsértsem a kőműves serpenyővel. Látszik a medence két oldalán a beáramló kis vízér. Elmondom barátaimnak, hogy mi a tervem az átalakítással kapcsolatban. A talajban a stabil vízszint az eredeti ülepítő medence kifolyócsöve alá süllyedt, így a forrás eredeti csövénél nem folyik a víz, csak néhány hónapig tavasszal. A csorgó medencében mindig találtam vizet és az elfolyásnál mindig volt vízfolyás. Ezen elgondolkodva született meg tervem az átalakításról. A csorgó medence alsó feléből egy ülepítő medence lesz, és külön csövön a forrásvíz az alsó falazat oldalába lesz elvezetve. A két medencét így egymástól jól elszigetelve a vízszint felett elválasztom egy előre legyártott betonelemmel. Ide csorog majd az eredeti forrás vize a tavaszi időszakban. Ebben az időszakban mindkét forráscsövön lehet majd friss forrásvízhez jutni. A szárazság beköszöntével viszont csak az alsó cső ad nagy biztonsággal állandó friss forrásvizet.

Balázs és István a lépcsők kialakításának állnak neki, míg én a betonlapot formálom méretre az elválasztó falnak. A távolban erdészeti munkák folynak, idehallatszik a mo­tor­­fűrész visító hangja, az autók erőlködése. Mindenki végez a feladatával és elkezdjük a választóelem beépítését. Mészkövet faragunk, hogy a választólap a legjobb magasságban kerüljön a helyére. István keveri a misungot, Balázs a medence falazatát tisztítja, hogy jobb legyen a tapadás és a kötés. Beillesztem a lapot és Balázs - mindentudó telefonjával - beállítja a vízszintet, majd a dőlésszöget. Így már minden jó, beragasztjuk a csövet és a réseket. Ezzel elkészült a két medence elválasztása. Az alsó támfalnál beragasztjuk a forrás másik kifolyócsövét, és rögzítjük. Alig telik el néhány perc és a kifolyócsövön megjelenik a vízfolyás, és beáll állandóra. Megmérjük a vízho­zamot a félliteres bögrémmel és a mindent tudó telefon stopperével. Az eredmény: 0,8 liter/perc. Egy perc alatt ebben az aszályos időben ez kiváló eredmény. A csorgó vizet elvezetjük egy műanyagcső segítségével, és a támasztófalat megerősítjük a szükséges helyeken, majd a kis előtérnek esést képezünk ki, hogy a víz ne a falazat alá folyjon.

Elkészült a munka, három óra alatt. A Mecseken most eggyel több olyan forrás van, ami egész évben adja a finom forrásvizet. A forrás átalakításához az anyagi és tárgyi feltételeket magunk teremtettük elő.

Baumann József

Ismét bővült a jelzett turistautak hossza a Mecsekben

Pécs-Somogyba sokat járok (ott a szőlőm). Ha megunom a szőlőművelést, barangolni szoktam a környéken. Közel az erdő és érdekes a környék.

Sok éve gondolkodtam azon, hogy a környéken nincs jelzett turistaút. Minden túrám közben eszembe jutott, milyen jó volna, ha más is megismerhetné ezt a környéket. Idén a Bányász-út festése közben végleg elhatároztam: kell egy út, ami a kék sávról lehozza a turistákat Pécs-Somogyba. Ha valakire ráesteledik, vagy elfáradt a kéktúrán, hamarabb lejuthat lakott településre, ahonnan már jár a városi busz.

Az új jelzés: kék négyzet. Az útvonal teljes hossza 3,6 km. Terveink között szerepel az útról könnyen elérhető Andorlaki-forrás felújítása is. Remélem, hogy Baumann Jóskával közösen erre is hamarosan sor kerül. Hogy ne csak a praktikum vezessen, hanem a környék szépségeinek bemutatása is, a lejövő út mellé kialakítottam egy körutat is, ami a volt rückeri külfejtés rekultivált tavát kerüli meg. A régi külfejtés gödrét pár éve részben betemették és a környékét fásították (sajnos akácfával), így kialakult egy a Mecsekben is ritkaságnak számító viszonylag nagy tó. Egy-két év alatt a természet megpróbálja visszaszerezni az átalakított környéket. A tóban megjelentek a tavirózsák, a szélén nádas kezdett el nőni. A tavat megkerülő jelzés: kék színű, önmagába visszatérő kör. Az út teljes hossza 2,0 km.

A tó fürdésre nem alkalmas (bányató), de üde színfolt a környéken. Kevesen fedezték még fel. Az alatta lévő másik tavat a horgászok már régóta használják. Remélem, sokak örömére a jelzés elkészült. Segítségemre voltak: Baumann Jóska, Rónaki Gizi és Strasser Péter.

Nagy Balázs

"MÚLTIDÉZŐ"

LÓPIKULA, AVAGY A TRÓJAI FALÓ TÖKE ERDÉLYBEN
ÉS A MISZTIFIKÁLT KÜRTŐSKALÁCS-SÜTÉS GORICÁN

Én kürtőskalácsot valahol Erdélyben, Székelyföldön láttam először a nyolcvanas évek elején. Egészen pontosan tudom is, hogy hol. Hát Csíkszenttamáson! Ott, abban az Olt melletti falucskában, Kiss Árpád házában.

Akkor éppen a Fekete-Rez környékét jártuk be Gida Tiborékkal. A Maros és az Olt forrásvidékén túrázgattunk.

Egy alkalommal hazatértünkkor látjuk ám, hogy a szérűskertben nagy a sürgés-forgás a kemence körül. Rozika néni - Árpi bácsi felesége - tette-vette magát ott asszony­társaival.

- Mi lesz itt, Árpi bácsi? Csak nem malacsütés? - köszöntem rá az öregre.

- Nem a - vakkantott vissza az öreg. - Lópikula. Az lesz. - tette hozzá még székelyes huncutsággal.

Hát, vettem is a lapot, meg nem is. Mert kakastöke pörköltet már ettem, meg kemencében sült medvetalpról is hallottam már, ám ezt még nem kóstoltam soha. De a kemencében sült lópikula?! Ilyet még nem pipáltam eddig.

Na, nem is pipálhattam, mert olyan étel nincs. Nem is volt és feltehetően nem is lesz. Lett helyette kürtőskalács. Olyan, igazán székelyes: sárga bélű tésztája hurkákba tekerve a sütőfán, cukorral meghintve, s a cukor a tésztára karamellizálva.

Nem tudom, láttatok-e már igazi - nem ilyen-olyan vásári - kürtőskalácssütőt. Annak van egy hosszú rúdszerű nyele, a nyél végén 8-10 cm-es átmérőjű, s mintegy 60 cm hosszú henger.

Na kérem! Árpi bácsi ezt a rudat kapta a lába közé, majd az asszonynép pajzán kuncogása közepette lassan forgatni kezdte, miközben Rozika néni a kötélformára sodort tésztát a hengerre rátekerte. Mire befejeződött a művelet, Árpi bácsi ott állt

közöttünk megdicsőült arccal mutigatva a hatalmas szerszámot, amely éppen úgy nézett ki, mint egy tettre kész csődör diadalmi jelvénye.

Ez volt a lópikula, amire Árpi bácsi utalt. Nem éppen "lópici", sokkal inkább "lónagy" volt. Olyasféle harci mén lópikulája, amelyről valaha mintázhatták az első kürtőskalácsok formáját, a mendemondák szerint.

Mert feltehetően arról mintázták. Legalábbis Árpi bácsi története szerint, amit a helyi legendákra alapozva így mesélt el nekünk.

A kürtős kalács legendája

Mert azt tudni kell, hogy a székely ember okossága, találékonysága párját ritkítja. Kellett is a csavaros észjárás a határvidék védelmében sokszor túlerővel szemben is kiálló nemes atyafiaknak. Legtöbbször a tatár-török népekkel kellett élethalál harcukat meg­vív­niuk, de egyszer-egyszer ők is hadba vonultak mások ellen. Így esett ez meg az erdélyi fejedelemség idején, amikor egy Laczfi nevű lófő vezette a székelyeket a szászok ellen Báthory Gábor erdélyi fejedelem szövetségeseként. A krónika szerint Brassó elfoglalása volt a feladatuk. Ám a várost akkor már egy jól kiépített erődrendszer védte. Ezért aztán a várostrom helyett a kiéheztetés taktikáját alkalmazták a székely lovasok. Körbevették a várost, több hónapig éheztették a lakosságot. Azok lassan már egymást ették, de a várat nem adták fel. Jött a tél, a székelyek meg mentek volna haza. De hát a székely becsület ezt nem engedte meg.

- Mit csináljunk? Mit csináljunk? - tördelte a kezét a lófő vezérei körében. Valami cselhez kéne folyamodni. És mert egy lófő elég művelt embernek számított, s mert talán egy lófőnek már rangbéli elnevezése miatt is ismernie kellett a trójai faló történetét, már be is ugrott neki:

- Állítsunk mi is egy falovat a várkapu elé!

- Nem úgy van az, no! - akadékoskodik egy góbé. - Azok is ismerik a históriát ott benn a várban. Meg mit csinálnának egy falóval. Nem a fázással van bajuk, hanem az éhezéssel…

- Hát csináljuk kalácsból - érvelt a ló mellett a másik.

- Lótöke! - tromfolta le a vezér. - Azt lehetetlenség megcsinálni.

- Ez az! - nézett ki a sátor ajtaján a főszakács, amint éppen egy harci mén mester­ke­dé­seit kísérte figyelemmel.

- Ló töke. Azt kell csinálni. Tésztából és jó sokat. Amolyan kürtő formájú kalácsokat. Aztán feltenni egy szekérre és odavontatni a várkapu elé. Mi meg úgy teszünk, mintha elvonulnánk. A kiéhezett várőrség meg majd kiront a kapun és falni kezdi a kalács-kürtőket.

- Na és aztán? - akadékoskodott a fővezér. - Ettől mi még nem tudjuk elfoglalni a várat.

- Dehogyisnem. A kürtőket meg kell tömni lőporral, s aztán felrobbantani.

A terv bevált, a székelyek feltalálták a kürtőskalácsot, és elfoglalták Brassó városát.

- Ez valahogy így volt, valaki aztán elmesélte annak, aki elhitte, én es hallottam, hát továbbadom - fejezte be Árpi bácsi a történetet.

Ami igaz, az igaz! A legenda legendákat szülhet: újabbakat is. Ha valaki Amerikába tévedne, s ott azt látná, hogy a férfinép kerti partikon hosszúnyelű kürtőskalács sütőt vesz a lába közé, hogy a fehérnép annak a hengeres végére rátekerje a tésztát, aztán azt parázson megsüsse, az biztosan rájönne, hogy ott, azon a kert partin a "kürtőskalács sütés esete forog fenn". Csak azt nem értené az Amerikába tévedt hazánkfia, hogy amikor megsült a tészta, a tésztát sütő ember miért mártja be a tészta végét a hamuba, és miért emeli fel utána megdicsőült arccal az ég felé a sütő alkalmatosságot. Hát, ne törd rajta a fejed, kedves honfitársam, úgysem jössz rá! Inkább elmesélem.

Rögtön a rendszerváltás után, 1990-ben, az amerikai nagykövetség munkatársai a Függetlenség Napja alkalmából a szigetvári térséggel ismerkedtek. A titkárság engem kért fel, szervezzek nekik egy tájismertető túrát a Zselicben. Túra közben Goricán tar­tot­tunk hosszabb pihenőt: Hangya Antal portáján. A gazda jóféle halászlét főzött, én meg kürtőskalács sütéssel leptem meg őket. Tudjátok: úgy, ahogy azt az Árpi bácsitól tanultam.

Már a tészta-feltekerés szertartása is csodálkozást és ámulatot varázsolt a vendégek ábrá­zatára. Sejteni engedtem, hogy ez az egész művelet a termékenység mítosz ősi sámánizmusából eredeztethető, ami a zselici vadonban élő népek körében valamilyen módon tovább élt napjainkig. Mondom, sejteni engedtem a mozdulatokkal. Ám szóban még csak célzást sem tettem erre.

Aztán, amikor a parázs fölött megsült a kalács, amint fel akartam emelni a hosszú rudat, az megcsúszott a kezemben, és a kalács vége bemártódott a hamus parázsba. Ügyetlenségemet aztán azzal palástoltam, hogy égnek emeltem a rudat, szemeimet forgatva egyszer-kétszer megtekertem, s csak ezután szedtem le róla a kalácsot.

A többi kalácsot már a követségi vendégek sütötték. Mindegyik egyet. Úgy, ahogy én: a végén szertartásosan megmártogatva a hamuban.

Én azt hiszem, hogy akkor, 1990 nyarán, ott Goricán ismét egy legenda született. Ahogy drága jó Árpi bácsi mondaná, ha élne, amúgy székelyes góbésággal:

- Hát biz azt nem lehet mondani, hogy ilyen vagy olyan, meg így vagy úgy, hanem hát éppenséggel, hogy csak: no!

Varga Ferenc

 

Karácsonyi térképvásár

Kedvezményes térképvásárlási lehetőségről tájékoztatta szövetségünket Berki Zoltán, a Cartographia munkatársa. A Cartographia turistatérképek 1290 Ft helyett 800 Ft-ért, a Turista­kalauzok 2990 Ft helyett 2000 Ft-ért, valamint más kiadású turistatérképek is 38%-os kedvezménnyel vásárolhatók, amennyiben megyénként összegyűjtik és to­váb­bít­ják az igényeket. A kedvezményesen vásárolható kiadványok listáját honla­pun­kon köz­zé­­tesszük. A megrendeléseket szövetségünk összegyűjti és továbbítja a Cartographiának. Kérjük az igényléseket legkésőbb november 15-ig eljuttatni Tóth Klárának (személyesen keddenként a szövetségben, vagy e-mailben a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre), valamint a térképek árát is kérjük befizetni legkésőbb nov. 22-ig (erre november 15-én, és november 22-én van lehetőség, du. 16-18 óráig a szövetségben), mert a térképeket átvételkor ki kell fizetni. A megrendelt kiadványok november 29-én kedden délután vehetők át a szövetségben (Pécs, Tímár u. 21.).

BMTSZ Elnöksége

level

Túravezetők Klubja évzáró programja

Kedves Túravezető- és Túratársak!

Bár még csak november van, de már most hívlak Benneteket a Túravezetők Klubjának idei évzáró programjára az erdőbe, egy kellemes túrára és a Fehér-kúti kulcsosházba, batyunkban hozott finomságok falatozásával egybekötött közös beszélgetésre december 17-én, szombaton.

Aki teheti, hozzon batyujába szendvicsei mellé pogácsát, sütit, esetleg egyéb nyalánkságot, butykosába "hegylevét". Kérlek, hozzátok magatokkal e napra kedvenc bögréteket is.

Bízom benne, hogy a közösen eltöltött idő jó beszélgetéseket és sok ötletet szül majd a jövő évi közös programok összeállításához és megvalósításához. Amennyiben nem az utolsó pillanatban derül ki, hogy velünk tartasz a túrán, kérlek jelezd felém (tel.:  20/34-04-184, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ).

A túra útvonala: Hősök-tere - Rigó-kút - Zsolnay-kút - Tripammer-fa - Fehér-kúti kulcsosház - Gesztenyés (10 km).

Találkozás: 9.15-kor a Hősök-terén, a bolt előtt.

Természetbarát üdvözlettel:

Scheitler Adrienn

  
HÍREK

  • 2012. évi természetbarát eseménynaptár: a Mecsek Híradó decemberi számában - szokás szerint - megjelentetjük a jövő évi eseménynaptárt. Kérjük a rendezvények szervezőit, hogy a 2012. évi adatokat legkésőbb november 22-ig egyeztessék Strasser Péterrel (tel.: 20/522-2953, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., vagy személyesen keddenként a szövetségben 16-17 óra között).
  • 2012. évi nyílt túrák: kérjük azon túravezetőket, akik még nem jelezték a jövő évi nyílt túráik időpontját és útvonalát, hogy legkésőbb november 15-ig juttassák el a túraterveket Jancsi Attilának (e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
  • Mecsek falinaptár 2012: várhatóan november közepén jelenik meg Müller Nándor mecseki fotóival - a tavalyi nagy sikerű naptár "folytatásaként" - a 2012. évi Mecsek falinaptár, mely 1000 Ft-os áron vásárolható meg szövetségünkben. A megjelenést a honlapunkon közzétesszük.
  • Jelzésfelújítás a Villányi-hegységben: a Dráva TSE és a Tenkes TE tagjai fel­újították a Villányi-hegységben a Vokány vasúti megálló - volt Vokányi vadász­ház - Siklósi-völgy - Vylyan pincészet útvonalon a kék sáv turistaút jelzé­seit.               
  • Pécs Városismereti Verseny: a Pécs Városi Természetbarát Szövetség tájékoztatása szerint a november 19-re tervezett városismereti versenyt egy héttel később, november 26-án vagy 27-én rendezik meg (az időpont lapzártáig még nem volt végleges). A verseny kiírása a http://www.pvtsz.hu/ honlapon lesz olvasható. További információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).
  • Munkanap áthelyezések 2012-ben: megjelent a 39/2011. (X.14.) NGM rendelet, mely szerint 2012-ben a következő munkanapok kerülnek áthelyezésre, kialakítva így "hosszú hétvégéket":

- március 16, péntekpihenőnap, helyette: március 24, szombat munkanap;

- április 30, hétfő pihenőnap, helyette április 21, szombat munkanap;

- október 22, hétfő pihenőnap, helyette október 27, szombat munkanap;

- november 2, péntek pihenőnap, helyette november 10, szombat munkanap;

- december 24, hétfő pihenőnap, helyette december 15, szombat munkanap.

Felhívjuk a túravezetők, rendezvényszervezők figyelmét, hogy a 2012. évi programok tervezése során a fentieket vegyék figyelembe!

  • Egész évben nyitva tart a Mohácsi Történelmi Emlékhely: a megújult Mohácsi Történelmi Emlékhelyen új nyitvatartási rend van érvényben az új kilátó- és kiállító kupola átadását követően: április 1. - október 23. között: H-V 9-18 óráig, október 24 - március 31. között H-V 9-16 óráig. Mivel az emlékhelyen a szolgáltatások köre nagy­­ságrendekkel kibővült, így a belépőjegyek árai ehhez igazodva az alábbiak szerint módosultak 2011. október 10-től: belépőjegy 2011. október 10. - december 31.: felnőtt: 1500 Ft/fő, diák, nyugdíjas, pedagógus (igazolvánnyal): 1000 Ft/fő, elő­ze­te­sen bejelentett csoportoknak csoportkedvezmény: felnőtt csoportok: 1300 Ft/fő; diák, nyugdíjas csoportok: 800 Ft/fő (DDNPI)
  • Újabb "E-tanösvény" a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén: a 2010-ben elindított szisztémát követve idén újabb tanösvény újult meg a korszerű technikai megoldások által nyújtott lehetőségek felhasználásával. A korábbi táblás rendszerű villányi Templom-hegyi tanösvényt - mely rendszeresen a vandál pusz­títás áldozatává vált - füzetes tanösvénnyé alakította a Duna-Dráva Nemzeti Park Igaz­gató­ság. Az "Ammonitesz tanösvény" névre keresztelt bemutató útvonal végig­já­rá­­sához szükséges vezető füzet az igazgatóság honlapjáról tölthető le (www.ddnp.hu). Az internetről letölthető információs anyagot kizárólag az érdek­lő­dők nyomtatják ki, ezzel tovább csökkentve a felesleges papírfelhasználást, nyom­ta­tást. A tanösvény egy körből áll, a kör hossza körülbelül fél km, nincsenek rajta extrém nehézségű sza­ka­szok, bármely kiránduló teljesíteni tudja. Az információk megismerésével együtt egy órát lehet eltölteni a bejárásával. A fákra, kövekre festett ammonitesz ábrák, útirány-jelző nyilak, valamint az állomások GPS koordinátái segítik az önálló bejárást, de termé­szetesen igazgatóságunk szakembereitől szakveze­tés is igényelhető. (DDNPI)
  • Térképek javítása: kérjük a természetjárókat, hogy a túráik során tapasztalt, a Mecsek, ill. a Zselic turistatérképekkel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat Nagy Balázscímére juttassák el (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). A turista útjelzésekkel kapcso­lat­ban Strasser Pétert tájékoztassák (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Rendezvények

¨   november 11, péntek: "Mind 1" éjszakai teljesítménytúra (11 km). Rendező: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs, Kardos úti kulcsosház, 18.30-20.00. Cél ugyanott. Nevezési díj: 500 Ft/fő. Egyszeri rendezés! Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).

¨   november 12, szombat: "Mecsek 1800, 1000, 700, 400" teljesítménytúrák. Rendező: Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület. Távok: 40, 26, 18, 10 km. Rajt: Hosszúhetény, Nemes János ÁMK és Könyvtár (Iskola), Verseny u. 9.; 6.30-7.00   (M 1800), 7.00-9.00 (M 1000), 8.00-9.00 (M 700, M 400). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1000, 800, 600, ill. 500 Ft/fő. Információ: Matécz Péter (tel.: 20/553-4571).

¨   november 13, vasárnap: "Fel a Jakab-hegyre" teljesítménytúra. Rendező: Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület. Rajt: tetszőleges helyen. Cél: Jakab-hegy, 10.00-13.00. A Jakab-hegyi CÉL tetszőleges útvonalon közelíthető meg. Nevezési díj: 600 Ft/fő. Információ: Matécz Péter (tel.: 20/553-4571).

¨   november 17, csütörtök: "Örökségünk" - délutáni diskurzus a komlói múzeum­ban. Időpont: 17 óra. Takácsné Jakabos Laura: Távoli vidékek kincsei.

¨   december 3, szombat: "Mecseki Mikulás" teljesítménytúra (13 km). R.: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Pécs, Kardos úti kulcsosház, 6.30-8.00. Cél ugyanott. Nevezési díj: 500 Ft/fő. Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).


 

NYÍLT TÚRÁK

  november 13, vasárnap:Véménd - Hármaskúti-rész - volt Üveghuta - Turista-forrás - Harsányi-kereszt - Ófalu (15 km). Találkozás 7.50-kor Pécsváradon az autóbusz-megállóban, a kollégium előtt (Pécsről 7.15-kor indul autóbusz a 8-as kocsi­állás­ról). Túravezető: Biki Endre Gábor (tel.: 30/452-4579).

  november 19, szombat: "Skóciai Szent Margit" emléktúra. Útvonal: Mecseknádasd - Réka-vár - Ötösúti kunyhó - Antal-kép - Büdös-kút - Pécsvárad (16 km). Talál­kozás 10.10-kor Mecseknádasdon a rk. plébániatemplom előtt (Pécsről a távol­sági autóbusz-pályaudvar 8-as kocsiállásáról 9.25-kor indul buszjárat). Túravezető: Dr. Novotny Iván (tel.: 20/336-2237).

  november 20, vasárnap: Kaposvár - Gyertyános-völgy - Töröcskei-tó - Vackor-tanya - Tokaji-parkerdő - Kaposvár (17 km). Találkozás 9.10-kor Kaposváron, az autóbusz-pályaudvaron (Pécsről 7.30-kor indul autóbusz a távolsági autóbusz-pályaudvar 14-es kocsiállásáról). Túravezető: Fodor Péter (tel.: 20/419-6764).

  november 26, szombat: "Rockenbauer Pál" emléktúra. Útvonal: Pécsvárad - Gesztenyés - Rockenbauer Pál sírja - Zengővárkony - Fodor-gyöp - Templom-hegy - Stein-malom - Mecseknádasd (15 km). Találkozás 8.10-kor a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron a 8-as kocsiállásnál. Túravezető: Tóth Klára (tel.: 20/527-8913).

  december 3, szombat: "Szénbányász emléktúra" - Szent Borbála tiszteletére. Útvonal: Pécsbánya - Szabolcsfalu - Cser-tető - Somogy - Vasas (12 km). Talál­ko­zás 8.15-kor a pécsi főpályaudvar előtt a 40-es autóbusz megállójában. Túra­vezető: Rónaky Gizella (tel.: 30/266-4648).

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,
komlói kiindulással

  • november 13, vasárnap: Zobákpuszta - Csurgó - Máré-vár - Máré csárda (9 km). In­dulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Sebestyén Zoltán (tel.: 30/577-9782).
  • november 19, szombat: "Skóciai Szent Margit" túra. Útvonal: Zobákpuszta - Pusztabánya - Réka-vár - Réka-kunyhó - Zobákpuszta (25 km). Indulás a 7.35 órai mekényesi buszjárattal. Túravezető: Rácz János (tel.: 70/561-5587).
  • november 26, szombat: "Rockenbauer Pál" emléktúra. Útvonal: Zobákpuszta - Püspökszentlászló - Komlós-kanyar - Zengővárkony - Ruzsama - Hosszúhetény (20 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila (tel.: 70/953-3050). Rövidebb táv: Hosszúhetény - Ruzsama - Pécsvárad - Zengő­várkony - Hosszúhetény (12 km). Indulás a 9.20-as hosszúhetényi busz­járattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437).
  • december 3, szombat: "Szent Borbála" emléktúra (túra a bányász emlékhelyek vonalán). Útvonal: Komló, Jánosi Engel Adolf szobra - Altáró - Hasmányi templomrom - Kossuth légakna - Kossuth akna - Szerencse táró - Anna akna - Bányászpark, emlékmű (6 km). Találkozás 9 órakor a múzeum parkjában. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437).

 

DDNPI rendezvények

 

 

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez­vé­nyei­ről infor­máció kérhető, és a prog­ra­­mok­­ra előzetes jelent­kezés a 72/518-221, 72/518-222, 30/377-3388, 30/326-9459 tele­fon­­­­szá­­mokon, illetve a kö­vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

To­vábbi információk a www.ddnp.hu hon­lapon talál­hatók.

  november 8, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Rittinger Nikoletta: Téged is a gólya hozott? - minden, amit a fehér gólyáról tudni lehet. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program ingyenes.

  november 8, kedd: DDNP Klub. Vadászat Somogy megyében - Várfalvi Gábor elő­­adása. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A prog­ram ingyenes.

  november 12, szombat: Madármegfigyelés a Hónig-pusztai halastavaknál. Hely­szín: Kakasd és Bonyhád között, a 6-os számú főút ladományi elágazója. Időpont: 10 óra. A túra hossza 3 km, időtartama kb. 3 óra. Részvételi díj: 450 Ft/fő.

  november 15, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Gregorits János: A töttösi Natura 2000 erdő természeti értékei - diavetítéses előadás. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 15.00 óra. A program ingyenes.

  november 15, kedd: Magyar Földrajzi felfedezők. Varga Zsolt előadássorozata. Széchenyiek a Föld körül - Széchenyi Andor, Széchenyi Béla. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes.

  november 19, szombat: Téli madárgondozás a Fehér Gólya Múzeumban - előadás és gyakorlat. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum, időpont: 10.00 óra.

  november 21, hétfő: Kis Természetbúvárok Szakköre: Rétisas és más ragadozó madarak. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 15.00 óra. A program időtartama: 1,5 óra. Részvételi díj: 200 Ft/fő.

  november 22, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Lehőcz László: Pusztuló partok a Dráva mentén - diavetítéses előadás. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 15.00 óra. A program ingyenes.

  november 29, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Hódossy Attila: Lóháton a Dráva partján  - diavetítéses előadás. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes.

  december 3, szombat: Karácsonyváró szöszmötölés a Fehér Gólya Múzeumban - kézműves játszóház gyerekeknek. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum, időpont: 10.00 óra. Részvételi díj: 450 Ft/fő

  december 6, kedd: DDNP Klub. Marokkóban madarásztam - Wágner László diavetítéses előadása. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes.

 

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség in­formációs kiad­ványa. Szer­keszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anya­gokat minden hónap 20-áig kérjük a szö­vetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). tel.: 72/525-376 (napközben); 72/525-377 (ügyeleti időben). Fax: 72/525-377. Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra.              
Internet: http://www.baranyatermeszetbarat.hu/; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.