A hagyományteremtés szándékával és térségünk értékeinek bemutatására szervezeteink kiírják a Babics Alekszej emléktúrát. Célunk a korunk kihívásainak megfelelő, újszerű elemeket felmutató túrával emléket állítani a Magyarországon élő szerbek ittlétének; rendezvényünk névadója a rendszerváltás előtti korszak utolsó grábóci szerzetese, aki az útvonal egyik végpontját jelentő Grábócon élt. A másik végpont Medina, ahol megyénk egyetlen élő szerb közössége található, túránkkal ezt a két helyet kötjük össze.

A túra időpontja: 2015. június 27. (szombat)

A túra útvonala: Medina – Janyai vár – Sióagárd – Bati-kereszt – Hármashalom – Grábóc

A táv: 28 km; szintemelkedés: 230 m

A túrán 33 fő vett részt a nagy meleg ellenére.

Előzőleg megrendelt különjárattal tudtunk kényelmesen utazni és ez Hetényig meg sem állt. Egy rövid eligazítás után indultunk a kőbányáig, ahol ismertettem a falu történetét, majd tovább haladva, a kék háromszög előtt egy kis pihenő után kényelmes tempóval, többszöri megállással értünk fel a Zengőre 11.30-ra.

Fél óra ebédidőt hagyva lehetőségem volt pár szóban a Zengővár-ról és a legendáról mesélni. Páran a kilátó megmászására is vállalkoztak. A sárga sávon indultunk Pécsvárad irányába. A Vár utcán haladtunk lefelé, így többek elérték a 13.40-es, Pécsre érkező buszt, míg 15-en a közeli kocsmát céloztuk meg és a következő busszal jöttünk haza.

Megjegyzem nagyon fegyelmezett volt a csapat, ezt mindenkinek köszönöm.

Szücs Olgi túravezető

Két napos eső után,három bátor túratársammal elindultunk a meghirdetett túra útvonalán. Gesztenyésből jelzetlen úton, völgyeken és dombokon keresztül jutottunk a tölgyes út jelzéséhez. Útközben még egy őz csodálkozó tekintete mosolyogtatott meg bennünket, mert több percig nézett ránk, mi meg őrá. Vajon mit gondolhatott?

Imitt-amott virágzó pompájában méh füvet találtunk, pár szálat szedve egész úton élveztük az illatát. Az emelkedő után kimelegedve ,értük el első pihenő állomásunkat a Fehér-kúti kulcsos házat.

Elveszített kalóriánkat itt pótoltuk. A kék sávon folytatva utunkat éreztük először az előző napi esők feláztatott talaját. Egyikünk sem bánkódott a kis csúszkálás miatt,hiszen a tiszta levegő és a friss zöld erdő látványa mindenért kárpótolt bennünket. Kis idő múlva pedig előbújt a felhők közül a napocska,előkerült a napszemüveg ,és lekerültek a ruhák,nagyon szép időnk lett. Ebben a napsütésben ismét egy jelöletlen úton és nem a megszokott módon jutottunk el Büdös-kútra, ahol elfogyasztottuk ebédünket.

Pihenésünk után Remeterét felé vettük az irány, itt pár perc nézelődést követően indultunk a piros sávon.

Egy csúnya felhő viszont utolért bennünket, és kb. 8 percig kiadta a mérgét igy előkerültek az esőkabátok ,esernyők.

Mire délnek fordultunk Deindol felé, már ismét sütött a nap,mintha csak április lenne, pedig már május van.

A lényeg ,mi jól éreztük magunkat.

Hajni