máj.
1
máj.
2
máj.
3
máj.
3
máj.
4
máj.
10
Cikkek
A Tolnai-hegyháton jártunk!
Ahogy fogynak a geoládák Baranyában, úgy kell egyre messzebbre menni a hiányzó geoládákért. Így került sor Tolna egy kis részének megismerésére.
Vonattal utaztunk Szakály-Hőgyész vasútállomásig ( Dombóváron át kell szállni ) és onnan indultunk el felfedező túránkra. Otthon még a számítógépen előre próbáltam megtervezni az útvonalat , hogy a geoládák mellett a környék érdekességeit is meg tudjuk nézni. Szakály faluvége után az első látnivaló a Csicsói búcsújáróhely ahol egy szépen helyrehozott kápolnát találtunk és mellette lévő Szent-kútból a szomjasak még vizet is meríthetnek. Tovább részben erdőben, részben művelt területen érkeztünk Hőgyészre.
Hőgyészen két kastély és egy szép barokk templom is van . Sajnos a kastélyok nem látogathatók így csak kívüröl lehetett őket megcsodálni. A Templomba ha bemenni nem is , de legalább be tudtunk nézni.
Hőgyész után a falu feletti úton vissza-vissza nézegetve és egy völgyet átmászva a Malom-hegyre indultunk.
A Hőgyész központjától mindössze 2.5 km-re fekvő külterület a Szekszárd felé vezető főút és a Kalaznói út között található. A terület tulajdonosa ezt a birtokdarabot arra a célra jelölte ki, hogy az erdő hármas (gazdasági, védelmi, közjóléti) funkciójából elsősorban az utóbbi domináljon. Az erdőrész bővelkedik a jelzett utaktól, de sajnos a jelzések újrafestésére már nem fordítanak gondot. Így marad a GPS, így eltévedni nem fogunk.
A Malom-hegy tetején lévő kilátóból a felnövekvő fák miatt kilátás már sajnos nincs. Így jöhet a következő geoláda ami Tolna megye középpontján lévő "emlékoszlop" A középpontnak egy külön története van , mert mérések alapján innen 400 m-re van az igazi középpont, de oda ( miután magántulajdon ) nem lehetett az emlékoszlopot állítani! A geoládát begyűjtöttük és irány a következő falu Murga. Murgára már régen el szerettem volna menni, mert itt születtet nagyanyám és ezt a világtól elzárt kis falut ezért is meg kell nézni. A falu teljes lakossága 65 fő. Két templom is található benne .
Egy evangélikus és egy katolikus. Murga 1945 -ig egy tiszta sváb falu volt, a kitelepítés szinte teljesen elsorvasztotta. Evangélikus templomában a kézzel festett karzatot érdemes megnézni ! A buszindulásig még volt időnk, így elbeszélgettünk a falu polgármesterével. Miután még nincs tanítás így a délutáni busz nem jön be a faluba és ki kell gyalogolni a 65-ös útra (1,5 km). Igaz innen elég sűrűn járnak a buszok Szekszárd ill Bonyhád irányába.
Nem is gondoltuk, hogy a 27 km-es túrához közel 650 méter szint is fog tartozni. A dimbes-dombos Tolnai-hegyháton sok kisebb-nagyobb dombot kellett megmászni. A végeredmény 5 db geoláda és a látnivalók!
Szöveg, képek: Nagy Balázs
Barangolások a Nyugati-Mecsekben
Bár augusztus utolsó hétvégéjére hidegfrontot, lehűlést, esőt és a nyár végét jelezték az időjósok, szerencsére a természet szombaton- aug. 25. - nem az ő prognózisuk szerint „működött”. Napfényes, igazi nyári időben barangolhattam a Jakab-hegyen 19 turistatársammal. Hetvehelyig vonattal mentünk, majd onnan Patacsig gyalog. Útközben megnéztük a Jakab-hegy északi, nyugati és déli oldalának csodáit. Hetvehelyről Sás-völgybe indultunk, ahol a betonút tűző napja elől az erdő lombsátra alá bújva felkerestük a Cigány-forrást, megnéztük az erdei tornapályát, az Erdő Házát és a mögötte lévő lombkorona tanösvényt és odútanodát. Miután kényelmesen elköltöttük szendvicsebédünket, nagy levegőt vettünk és megmásztuk a hegy oldalát. Petőczpusztán megcsodáltuk a haranglábat és bár senki sem várt minket Víganváron vígan, mi jó hangulatban folytattuk túránkat tovább a Jubileumi keresztig. Napsütésből és a melegből nem volt hiány, így jól megizzadva és kicsit elfáradva érkeztünk meg a kereszthez. Az elénk táruló panoráma hamar feledtette velünk a kaptatók fáradalmait. A kereszttől már jól látszódtak a hegy déli oldalának jellegzetes sziklaformációi, a Babás szerkövek. A szerkövektől a Panoráma-út árnyas szerpentinjén lesétálva érkeztünk meg Patacsra. Hogy energiánkat visszapótoljuk a Panoráma-utat szegélyező tölgyfák közül néhányat megöleltünk és vártuk működik-e legendás energetizáló hatásuk.(Hogy valóban működött-e, arról túratársaim tudnának mesélni.)
Mire leértünk a városba már kiürültek kulacsaink és teljesen kitikkadtunk, ezért a Csülök csárda árnyas teraszán hidratáltuk újra magunkat, hogy erőt gyűjtsünk a hazaútra.
Köszönöm túratársaimnak, hogy ezen a túrán velem tartottak.
Scheitler Adrienn
túravezető
„Egy kis Torockó + Czárán nyomában a Padisban”
A Dráva Természetbarát Sport Egyesület túrázói és Barátaik ismét Erdélyben jártak. Az utazás napján már csak egy rövid séta volt a Székelykő lábához és „ismerkedés” Torockó központjával.
Az előző évek tapasztalata alapján, a legtöbb napon könnyebb és nehezebb túrák is voltak. Első túra napunkon egy kis nosztalgiával mentünk a Remete-sziklaszorosba. Több túrán voltunk már a kolostortól a kő-kapuig, de most a 2004-s túrán tapasztaltak ismétlésére készültünk egy kis csavarral. Akkor Kondi Gyula szervezésével fentről jártuk be a szikla szorost a vízben és a sziklákon külön csoportokban. A mostani túrán is kétfelé váltunk, de itt alulról együtt mentünk a kolostortól kőkapuig, majd az egyszerűbb túra itt is ment vissza és nézelődött a kolostorban és a környékén. A „nosztalgiások” és a kíváncsiak tovább mentek a kötelek és a sziklafalba erősített „lépcsők” segítségével. Ahol már ezek sem voltak ott a vízben gázoltunk. A szoros felső végétől vissza már a szikla párkányokon, legtöbbször száz méterrel a víz felett egyensúlyozva, láncok és kötelek segítségével jutottunk vissza a patakmederhez. A büfénél már ismét együtt volt a csoport és meséltük élményeinket. Este a Forrásban folytatódtak a beszámolók erről az extrémnek is mondható túráról!
2018.08.18.-i "Dél-zselici barangolás"
A Mecsek csúcsait elhagyva, most a Dél-Zselic szelíd lankáira látogattunk el. Bükkösd vasútállomásról indulva értük fel az egykori Korpád elhagyott és elpusztult falvához, melyre már tégla halom és egy útszéli kereszt emlékeztet csupán. Gerincen, magaslesek és szép kilátás mellet, a Szent László tanösvényen át értük el Gyűrűfű újjáélesztett ökofalut, ahol megismerhettük a falu múltját, jelenét és jövőjét. A falu pihenőhelyén tartottuk egyetlen, hosszabb pihenőnket. Kilenc fős kis csapatunk Dinnyeberkin át ért vissza Bükkösd vasútállomására. Az augusztusi meleg ellenére zselici táj szépsége garantáltan új élményt nyújtott minden részvevőnek.
Szöveg, képek: Bíró Gábor
Alsószentmárton-Dráva-part-Matty
Az Alsószentmárton-Dráva-part-Matty túrán elkísértük túravezető édesapámat kisfiaimmal. Az idő remekül alakult, melynek következtében kis csapatunk izzadva haladt át a mezőkön, a Dráva partjáig. Útközben sok-sok fajta kis termetű békát láttunk, a még megmaradt kis tócsákban egész családok éltek. A partra lejutni kisebb túlélő túrával ért fel, de az ott elénk táruló kilátás szinte minden fáradalmunkat elfeledtette velünk. Vízben pancsolásra is volt időnk, kagylókat keresve boldogan frissültünk fel a folyóparton. Ezt követően próbáltunk kimenekülni a lehető leghamarabb a gyermekeim által "szúnyogok erdejének" elnevezett területről. A nap már a déli órákban ért minket a töltésen, ahol hősiesen haladtunk Matty felé. Szerencsére egy árnyékos tóparton ismét volt időnk erőt gyűjteni, az utolsó pár kilométerre.
Ezt követte a várva várt pillanat, betértünk a falu egyetlen, de annál nagyobb szeretettel felénk forduló kocsmárosához egy frissítőre.
Szöveg, fényképek: Balázsy Réka