Mosdóstól délre, a Vigadó-hegy déli oldalában a Szent Miklós kápolnától 200 méterre található a földút mentén. Kútgyűrűből és téglából kiképzett támfalából műanyagcső vezeti ki a forrás vizét. A cső felett márványtáblán látható a megnevezése. A több száz éves forrást 2002 júniusában hozták helyre és avatták fel a mosdósi szőlősgazdák. Vízhozama 3-6 liter/perces értékek közé tehető. A közeli szőlőhegyen szép látnivalót kínál a kápolna, a honfoglalási szoborpark és a kilátó.

A Vigadó-hegyi kápolna története:

A kápolna 1779-ben épült. Alapterülete 7x4 m. Titulusa Nepumuki Szent János, a hajósok védőszentje. A nép ajkán élő legenda szerint a mai kőkápolna helyén egy fakápolna állt, melyet a hajósok építettek. Jelenleg két kis harang van a kápolnában. A monda szerint abban az időben a Kapos még hajózható volt, és ezek a hajósok egy nagyobb áradásból megmenekülvén, hálájuk jeléül építették a fakápolnát. A hegyi kápolnát az 1800-as évek elején építették át kőkápolnává. Ez Babics András veszprémi kanonoknak köszönhető, akinek Imre nevű testvére mosdósi kisbirtokos volt. Annyi maradt fenn, hogy Babics András egyszer 406 koronát adott a kápolna építéséhez. A kápolna igen elhanyagolt volt az 1900-as évek elején. Ezért a História Domus szerint 1926-ban renoválták, mivel a tetőzete már beomlással fenyegetett. 1951-ben a mosdósi templom fazsindejét kicserélték a hivek adakozásából piros palára. Az itt megmaradt palából fedték be az igen elhanyagolt hegyi kápolnát 1951-ben. 1976-77-ben lett ismét felújítva.
Napjainkban a hegyi búcsúkor (Nepumuki Szent János napjához legközelebb eső vasárnap) szentmisét tartanak a szépen helyreállított kápolnában.

A Jakab-hegy északi oldalában, a Nagy-gödör nevű területrészen lévő völgy kezdetén, a műút nagy kanyarja felett található a forrás. A műútról tábla jelzi a forrást, mely közvetlenül a   jelzések mentén van, tőle, 10 m-re  . A forrást az 1950-es években foglalta Csokonay Sándor. Az alsó triász rés- és hasadékvíz jelentkezik itt forrás formájában. Közelében több forrásmező is ismeretes. A forrást 2002-ben Baumann József, Baumann Józsefné, Balogh Gézáné, Kovácsi Katalin, Plaszauer István, Nikolausz Sándorné, Grossmann Jenő, Grossmann Jenőné,  Rónaky Gizella, Fekete Bálint, Fekete Bálintné, Enesei Éva és Halmai Zoltán (Arany Horda Természetjáró szakosztály) újította fel. Foglalása három oldalról kötéssel kialakított támfalas felépítmény, melyben a kifolyócső felett a falazatban a Pálos-címer látható. A forrás vízhozama: 0-100 liter/perc értékek között váltakozik, de a 15-20 liter/perc mennyiségek a gyakoriak. Időszakos kiapadása csak hosszú száraz periódusok után következhet be.

A magyaregregyi Vár-völgy legfelső forrása, 1973-ban foglalták. Vízgyűjtő területén néhány kisebb méretű dolina is ismert. A  mellett található. A kőből felépített támfalas foglalásból kiálló vascső biztosítja a kifolyást. A cső felett megtalálható a névtáblája is. A kilépés helyétől mintegy 80 m-re kezdődik meg a mésztufa kiválása, mely jelentős nagyságú, elnyújtott legyezőhöz hasonlítható völgykitöltést eredményezett, helyenként több méteres vastagsággal. A több száz liter/perces vízhozamokat is produkáló forrás jelenlegi patakjának medrében 7 db nagyobb méretű tetarátagát található, amelynek magassága 1-2 m. A gátakkal alkotott vízeséssorozat hossza a 60 m-t is meghaladja, így a Keleti-Mecsek egyik legszebb forrásmészkő előfordulási helyének tekinthető. A forrás vizének utánpótlódása a jura időszak titon emeletének, és az alsó kréta berázzi emeletbe tartozó mészkőrétegekből történik. Nagyon bővizű forrás, mely a mellette fakadó Boszorkány-forrással is kapcsolatban van, hiszen közös a vízgyűjtő területük, és fakadási szintjük is közel azonos. Hozamai 15-100 liter/perces értéket mutatnak. A forrás a nevét onnan kapta, hogy a kisújbányai pásztor itt itatta a nyáját.

A forrás az Óbányai-völgyben a gyalogút mentén a  található. Mészkő tömbökből épített forrás kifolyócsővel és névtáblával ellátva. A vízhozama 4-15 liter/perc értékek között változik. Csapadékosabb időszakokban tőle 1 m-re a foglalásnál magasabb terepszinten is kilép a víz. Nevét a közeli Dr. Pataki József-kulcsosházról kapta. Az elnevezés találó amiatt is, hogy közvetlenül a patak partján fakad. A forrást 2009-ben Biki Endre Gábor újította fel.

Az orfűi Vízfő-forrás közelében fakadó kiépített forrás. Megközelíthető a Vízfő-barlangot és a Z jelzést összekötő ZΩ jelzésen. A forráskő - melyen a forrás névtáblája látható - valójában az orfűi temetőből származó sírkő. A forrás vize karsztos eredetű. Minden bizonnyal a közeli barlangi patakos forrásnak a szökevényforrása, mivel annak hozamváltozásaival mutat párhuzamosságot a forrás, mely nagyon nagy vízhozamokkal rendelkezik. Vízhozama 40-100 liter/perc érték körüli. A túlfolyó vízmennyiség, a kifolyócsőn kívül egy rejtett túlfolyón távozik a forrás patakmedrébe. A forrást Csokonay Sándor közreműködésével Rónaki László és Vass Béla foglalta 1968-ban. 2007-ben Baumann József és Biki Endre Gábor az eredeti jellegét megőrizve felújították.

Mecsekpölöskétől észak-keletre a völgy felső végében található kifolyócsöves névtáblával ellátott forrás. A térképen név nélküli forrásjelzéssel szerepel, azonban a valóságban a Klónfártanya már nem létezik. A forrást 2007-ben Pető Imre és barátai foglalták. Korábban is létezett egy kútszerű kiépítés ezen a helyen. A forrás foglalása kútgyűrűkkel történt, és e fölé épült fából egy kis cseréptető, mely a forrásházat alkotja. A kifolyó a kúttól 10 m-re van, téglából falazva. Környezetében asztalok és padok kerültek elhelyezésre.

Kárász és Szalatnak között, a réten található, innen indul a Szalatnaki-patak. Valamikor itt a széles lapos völgyben falu volt Petrőc néven.  A terület legelőrét volt, és az elnevezése megőrizte az egykori települést. A forrás eredésénél egy kútgyűrű van lemélyítve. A forrás kifolyása egy kis mesterséges tavat táplál, aminek műanyagcső kivezetésén át távozik a víz. Korábban egy kb. 20 m hosszú betonvályúba folyt a víz, mely állatok itatását szolgálta. A forrás nagyon bővizű, hozamai a 30-60 liter/perces értéket is tartósan meghaladják. Mellette még két bővizű forrás tör fel.

Kaposvártól nyugatra a Tókaji-parkerdőben az északi tó fölött, kb. 50 m-re fakadó forrás. Lapos kövekből épített kis forrás kifolyócsővel ellátva. Időszakos forrás, vize a száraz időszakokban elapad. Névtáblája nincsen.

A Körtvélyesi-völgy kezdetében (Nyugati-Mecsek) fakadó forrás. Megközelíthető a  letérve a  jelzésen át. A forrást Csokonay Sándor közreműködésével 1953-ban foglalták. A három oldalról kötéssel összerakott támfal középső részénél történik a kifolyás. A fedett kis medencéből történő leürülést biztosító cső felett kőbe vésetten olvasható a megnevezése. A jelentkező víz az alsó triász homokkő és aleurit réseiből és hasadékaiból származik. A forrást 2001-ben Baumann József, Baumann Józsefné, Kriston Barnabás és Juhász Kornél az eredeti állapotnak megfelelően felújították. A forrás hozama nagyon változó, így 2-300 liter/perces értékek között változhat, igaz tartósan csak alacsonyabb hozamokat léptet napfényre. A forrás elnevezésére többféle magyarázat is létezik: az 1950-es években a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat a környéken több próbafúrást is végzett, és ebben az időszakban épült a forrás. Ezen a területen egy Pipás nevű ember vezette a munkálatokat, így lehet, hogy róla nevezték el, de az is lehet, hogy Csokonay Sándorra utal, aki nagy dohányos volt és gyakran pipázott. Mások szerint maga a merítős medence formája adhatta az elnevezést.

A Hidasi-völgyben (K, illetve KO jelzés), a patakmeder bal oldalán. Kővel kirakott kis forrás kifolyócsővel ellátva. A felirat a forrás mögött lévő sziklafalra van bevésve. A sziklán az 1932, 1934, 1935 és 1936-os évszámok látszanak. A forrás az utóbbi években folyamatosan csökkenő hozamokkal jelentkezik, így a  vízhozam 0-6 liter/perces értékek közé esik. A forrás elnevezése onnan ered, hogy a pécsi Pius Gimnázium cserkészcsapata több éven keresztül itt táborozott. Ennek emlékére Tüll Alajos és Csokonay Sándor 1932-ben foglalták a forrást. A forrást 2009-ben Biki Endre Gábor újította fel.

A Szászvári Vadasparktól keletre, a Pringli-völgyben az Információs Központ épülete, illetve az alatta található kulcsosház közelében található ez a kiépített forrás. A P+ jelzéstől a PO jelzés ágazik le a forráshoz (50 m). Foglalása téglából készült, támfalas felépítmény, melynek közepében egy vasajtót is elhelyeztek. A foglalás belsejében egy nagy víztárolós medencét találunk, melybe csővezetéken át jut be a víz. Feltehetően a foglalás mögött újabb ülepítőmedence is található a forrás célzott hasznosítása végett. A forrás korábban a Bányatelep vízellátását is szolgálta. Közelében kulcsosházat találunk. Vizét csővezetéken át hasznosítják, így esetenként a forrás valódi hozama nagyobb, mint a kifolyó vízmennyiség. Átlagos hozama 1-10 liter/perc. A forrásnak korábban a falazat jobb oldalán alul volt a kifolyója, itt jelentős mésztufalerakódás látható. A vasajtón olvasható a forrás megnevezése.

Kovácsszénájától keletre, a S■ jelzésen, attól kb. 30 m-re a völgy déli oldalában, a tó felett található. A jelzett úttól kis ösvény vezet a forráshoz, melyet mészkőtömbökből építették ki. Foglalását középen egy betonhasáb választja el, mely ülőalkalmatosságként szolgál. A víz kifolyatására egy eternitcső szolgál. Felette gránitból készült névtáblán olvasható a megnevezése. A forrás vize a Kovácsszénájai-tavat táplálja. Vize a miocén korú karbonátos kötésű kőzetek repedéseiből utánpótlódik, melynek értéke 8-15 liter/perc értékű. Elsősorban a horgászok használják ivóvízként. A forrás eredeti neve Szilasi-forrás vagy Csorogó (Csorgó) volt, mert vize egy sziklából folyt ki. Az eredeti Ravasz-kút (egy időben Rohasz-kút) a jelenlegi Kovácsszénájai-tó helyén volt. A tó építésekor tűnt el ez a forrás és ezt a vízkilépést kezdték Ravasz-kútként említeni. A forrást 2009-ben Baumann József, Biki Endre Gábor és Szűcs Attila újította fel.

Szekszárdon a Kápolna-téren található forrás, mely felett a kápolna és a stációk állnak. Támfalas, belső aknás vízgyűjtővel ellátott forrás, mely a beépített csövön vezeti le az aknában összegyűlő vízmennyiséget. A víz egy kis betonhengerbe csorog. A vasajtón látható a felirat fehér festékkel ráfestve. Bővizű forrás, de fogyasztása a környék beépítettsége miatt nem ajánlott. A török időkben egy jámbor zarándok épített itt hajlékot magának, aki remete életet élt, és a Szent Szűz tiszteletére buzdította a hozzá kijáró híveket. A hívek adományából épült a kápolna. Felújítva 2014-ben.

A forrás a volt Uránbánya IV. üzem közelében az aszfalt útkanyarban található. A kéktúra jelzéséből a kék körjelzés vezet a forráshoz. A forrás finom ízű vizét az Alsó Triász hasadék rétegekből nyeri. A forrást évtizedeken keresztül nem használták, feledésbe merült. Állandó vízhozama indokolttá tette, hogy környezetét rendbe hozzák. A forrást vörös homokkövekből szárazon rakott technikával Baumann József 2009-ben építette fel. Lejjebb a völgyben ötven méter távolságban található a Bükkös-forrás.

A Pölöskei-forrás vagy régebbi nevén Gesztenyés-forrás a Zselic Somogy részének egyik legkedveltebb pihenőhelye, hiszen csak pár száz méterre található a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalától. A Pölöskei-erdőben található forrást a Kaposvári METEOR TTE. tagjai újították fel legutóbb. A kilépés szomszédságában egy pihenőhely található két asztal padokkal.