2025. december 334. szám

MECSEK HÍRADÓ 334. szám 2025. december Tíz éve együtt a természetben – jubileumot ünnepel a Hosszúhetényi Turista Egyesület Tíz évvel ezelőtt, 2015 tavaszán tíz alapító tag Hosszúhetényben elhatározta, hogy közösen szeretné megmutatni a Kelet-Mecsek szépségeit, és szervezett formában kíván-ja ápolni a természetjárás hagyományát. A Hosszúhetényi Turista Egyesület – röviden HOTE – baráti szerveződésként indult, amelynek célja a természetjárás népszerűsítése és a közösségi túrázás megszervezése volt. Az alapítók kezdeményezéséből létrejött szervezet ma már a régió egyik legaktívabb túraközösségének számít. A kezdetektől fogva az volt a cél, hogy a természetjárás mindenki számára elérhető legyen – életkor-tól, anyagi helyzettől vagy fizikai erőnléttől függetlenül –, és hogy a túrázás ne csupán mozgás, hanem közösségi élmény, testi-lelki feltöltődés és tanulás is legyen. A HOTE azóta is ehhez a hitvalláshoz hűen működik. Az alapszabályban a kezdetektől szerepel a természet szeretetére és közösségi felelős-ségre nevelés, a természetvédelmi ismeretterjesztés és a környezettudatos gondolkodás elterjesztése. Ezek az elvek ma is meghatározzák az egyesület tevékenységét. 2017-ben a Hosszúhetényi Turista Egyesület felkérést kapott az Üvegesek útja turista-jelzéseinek újrafestésére, a Kelet-Mecsek egyik legjelentősebb tematikus túraútvonalán. A tagok több kilométeren újították fel a jelzéseket, ezzel is hozzájárulva a térség turisz-tikai infrastruktúrájának megőrzéséhez. 2019-től a HOTE már két minősített jelzésfes-tővel is rendelkezik – Ungvári Lászlóval és Takács Ferenccel –, akik szakmai tudásuk-kal támogatják az egyesület tagjait a turistautak jelzéseinek felújításában és karbantar-tásában. Az Üvegesek útja felújításában végzett munka elismeréseként az egyesület megkapta a Jegenyés János Emléktúra vezetésének jogát, amelyet azóta is minden évben megszervez. Az egyesület működésének hetedik évében, 2022-ben újabb fontos mérföldkőhöz érke-zett: felkérést kapott a Mecsek 50 teljesítménytúra megszervezésére. A rendezvény átvétele komoly szakmai elismerést jelentett a Hosszúhetényi Turista Egyesület számá-ra, hiszen ez a program a régió egyik legrégebbi és legnagyobb múltú teljesítménytúrája. A HOTE azóta minden évben sikeresen lebonyolítja a rendezvényt, amely mára tovább bővült – a klasszikus 50 kilométeres és a rövidebb távok mellett immár 100 kilométeres útvonal is várja a legkitartóbb természetjárókat. A HOTE tízéves története során több száz túrát szervezett, több ezer kilométert tettek meg a tagok együtt, és számtalan résztvevő ismerte meg a Kelet-Mecsek túraútvonalait, kevésbé ismert forrásait, völgyeit, kilátóit. A túrák gyakran tematikusak: egy-egy vár-rom, forrás vagy történelmi emlék köré szerveződnek, így a résztvevők nemcsak a ter-mészet szépségét, hanem a térség kulturális örökségét is megismerhetik. Az elmúlt évek-ben a HOTE egyre több, fiatalokat megszólító kezdeményezést is indított – például békamentési akciókat, HOTE-tábort, Bátor-tábort és környezeti nevelési programo-kat. Az egyesület tevékenysége az utóbbi években tovább bővült: a túraszervezés mellett egyre hangsúlyosabb lett a természetvédelem és az ismeretterjesztés. Megalakult az Egyesület Forrásvédnöksége, amely a Mecsek forrásainak tisztítását, vízhozamuk mérését és dokumentálását végzi. A program célja, hogy hosszú távon hozzájáruljon a térség vízforrásainak megőrzéséhez, és folytassa Csokonay Sándor, a „mecseki forrá-sok atyja”, valamint Baumann József természetvédő munkáját. E kezdeményezés mellett a HOTE tagjai a természetjárás hagyományainak ápolását is szívügyüknek tekintik. Ennek példája a 7,9 kilométer hosszú Rockenbauer Pál Emlékút kialakítása, amely a természetjárás legendás alakja előtt tiszteleg. Az útvonal mentén hat informá-ciós tábla mutatja be Rockenbauer Pál életét és munkásságát, a híres természetfilm-sorozat, a Másfél millió lépés Magyarországon szellemiségét idézve. A természetvédelmi és túraszervező munka mellett az egyesület környezeti nevelési tevékenységet is folytat. Folyamatban van egy környezeti nevelő helyiség kialakítása, ahol bemutatásra kerülnek a Mecsek különböző alapkőzetei – a permi vörös homokkő-től a Lapisi mészkövön át a Mecsekjánosi Bazalt Formációig –, szemléltetve, hogy a Mecsek hegység valóságos „időutazás” a Föld több százmillió éves történetében. A gyűjtemény része a Mecsek jellegzetes fáit bemutató rész is, elkészült egy nagyméretű falfestmény, valamint interaktív elemek segítik a látogatókat Magyarország nemzeti parkjainak, a turistajelzések rendszerének és a természetjárás szabályainak megismeré-sében. A helyiség több új, környezeti nevelő játékkal is gazdagodott, így az oktatás és a természetismereti élmények még színesebbé válhatnak. Az egyesület munkája szorosan összefonódik partnereivel: a Mecsekerdő Zrt.-vel, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságával, valamint Zengővárkony, Óbánya és Hosszúhetény önkormányzataival. Az együttműködések célja közös: a Mecsek termé-szeti értékeinek megőrzése, a fenntartható turizmus és a környezeti szemléletformálás erősítése. A tízéves jubileum egyben számvetés és ünnep is. A HOTE ma is ugyanazzal a lelkesedéssel hívja az érdeklődőket, mint a kezdetekkor: túrázni, felfedezni, pihenni, feltöltődni és közben tenni a környezetünkért. A természetben eltöltött idő, a közös élmények és az összetartozás érzése ma talán még értékesebb, mint valaha – és a Hosz-szúhetényi Turista Egyesület tíz éve ezt bizonyítja nap mint nap. Boldog születésnapot, HOTE! Polyák Lívia Kedves Születésnaposok! Ezúton köszöntöm a Baranya Megyei Természetbarát Szö-vetség tagszervezetét, a 10 éves Hosszúhetényi Turista Egyesületet. A megyei szövetség és a baranyai természetjárók közössége nevében köszönöm a munkát, amit környezeti nevelés terén, a természetjáráshoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése érdekében, a természetvédő, turista rendezvények, programok megvalósításával végzett és jelenleg is végez az egyesület. Remélem, a HOTE vezetése és tagsága még sokszor tíz évig lesz a baranyai természetjárás egyik „zászlóshajója”. Schóber József elnök, BMTSZ Horgonyt fel! Akár így is köszönthettük volna egymást, amikor a szokott helyen találkoztunk szept-ember 28-án, vasárnap, hogy elinduljunk a PITE idei csapatépítő kirándulására. Ha-zánk leggyorsabb folyású folyóját vettük célba, hogy a drávaszabolcsi kikötőbe érve hajóra szálljunk. Rövid, humorral fűszerezett oktatás következett a hajón tartózkodás szabályait illető-en, valamint – néhány adat kíséretében – a tervezett útvonalat ismerhettük meg. A Szirén névre hallgató, 45 fő szállítására hitelesített hajón kényelmesen elfértünk. Fiatal házas túratársaink kisbabája is biztonságban volt a szélvédett hajótestben, ahol büfé és illemhely is rendelkezésre állt. A hűvös, kissé szeles időjárás ellenére a többség a hajó különböző nyitott részein foglalt helyet. Ülni a hajó első és hátsó részében lehetett, állni kétoldalt a korlátok védelmében. A nagyjából másfél órás út során kezdetben a horvátokkal közös, majd a mindkét par-ton magyar szakaszt csodálhattuk meg. Láttunk hódvárakat, szürke gémeket, jégmada-rat és ragadozóhalak rablását. Ez az a jelenség, amikor a ragadozó (jellemzően csuka, süllő, domolykó vagy balin) megriasztja a felszín közelében tartózkodó kisebb halak csoportját, hogy azok látványosan a szélrózsa minden irányába „spriccelve” menekül-jenek. A horgász szíve ilyenkor nagyot dobban. Néhány fiatal tagtársunk a hajó kor-mányzására is vállalkozott. Lehet, hogy ilyenkor egy kicsit erősebben kapaszkodtunk, de nagyon ügyesek voltak. Kikötés után elköszöntünk a kapitánytól és a legénységtől, hogy Harkány felé vegyük utunkat. Az egyik helyi étteremben fogyasztottuk el a na-gyon finom és bőséges ebédet. A hazafelé vezető úton is kitartott az egész napos jó hangulat. Köszönjük az egyesület elnökének, Bota Jánosnak az élményt és a profi szervezést! Pitésnek lenni jó! Palancsa Gábor PITE Pécs szobrai II. – felfedező séta a Pécsi Köztemetőben A Természetbarátok Klubja 2025. november 8-i „kihelyezett klubfoglalkozásának” helyszíne – immár másodszor – a Pécsi Köztemető volt. Az felfedező séta témája: há-borús hősök emlékezete Pécsett. A tavalyi verőfényes napsütéssel szemben most ködös, párás időben gyülekeztünk az északi kapunál. A tíz órai kezdésre 11 főre bővült a csa-pat létszáma. A tavalyi sétánkra visszautalva – akkor 120 éves volt Siklósi úti temető – felelevenítet-tem a Pécsi Köztemető kialakulása történetének főbb eseményeit. Újra meglátogattuk Szemen Józsefné sz. Windischmann Anna sírját, aki a jelenlegi köztemető első halottja volt, 1904. november 4-én temették el. Ezt követően a Szent Mihály nevét viselő teme-tőkápolna belső terét, freskóit, üvegablakait tekintettük meg. „A temetőkápolna építéséről már 1902. évi májusi közgyűlésen határozott a városveze-tés, de csak 30 év múlva került kiírásra az építési tervpályázat. Az I. díjat ifj. Nendtvich Andor-Weichinger Károly tervező párosnak ítélték. A kápolnát 1933. július 9-én szen-telte fel Virág Ferenc pécsi püspök. A temetőkápolna 720 nm-nyi belső felületének díszí-tésére kiírt tervpályázatot Nagy Sándor festőművész (Székely Bertalan tanítványa) nyer-te el. A kivitelezést mégsem ő, hanem két pécsi festőművész: Gebauer Ernő és Szelle Ste-fán Henrik végezte el, az üvegfestmények Johan Hugó műhelyében készültek.” (Petrich Csaba: Gesztenyefák árnyékában – 100 éves a Pécsi Köztemető című könyve alapján.) A kápolnából egyenesen Burghardt György 1848–49-es nemzetőr síremlékéhez (P.I.1. parcella) sétáltunk. Íme Burghardt György története: „Az ellenség 15-én Siklós felől érkezett, a védők az egykori vashámornál (ma a Bőrgyár területe) barikádozták el magukat (a nemzetőrök). Az osztrákok nem sejtették, hogy csak néhány ember védekezik, ezért ágyúzni kezdték a várost. A pécsi népfelkelőket Burg-hardt György 29 éves, 7 gyermekes mészárosmester vezette. Akkora volt a túlerő, hogy mire a vashámorhoz ért a császári csapat, már csak ő és pár ember, köztük egy hosszúhe-tényi legény védte a várost. Burghardt ekkor egy vasdoronggal aprította az ellenséget. Öt katona fogta le. Azonnal hadbíróságot alakítottak, és a hosszúhetényi társával együtt kivégezték. A pécsi csata hősét először a Budai temetőben földelték el, majd évti-zedekkel később a mai köztemetőben kapott díszsírhelyet.” (1848 eseményei Pécsett c. újságcikkből idézve.) A Pécsi Köztemetőben 12 honvédsírt tartanak nyilván. Még egy 1848/49-es honvédsír, Dr. Jellachich Károly honvéd hadnagy és ny. járásorvos síremléke előtt tisztelegtünk. Mielőtt a nagy háborúk emlékhelyeihez sétáltunk volna, emlékeztünk a napóleoni há-borúk során Pécsre került súlyosan megsebesült és Pécsen meghalt francia katonákról is. A Pilch Andor által tervezett, Zsolnay Miklós által 1908-ban, a Mecsek-oldalban állítta-tott Francia Emlékmű ezeknek a Pécsett elhunyt katonáknak állít emléket. „1809. június 14-én a győri csatában Napóleon seregei legyőzték az osztrák nemesi felkelő seregeket. A veszteségek azonban mindkét oldalon jelentősek voltak. A visszavo-nuló francia hadsereg különböző dunántúli városokban és falvakban több mint ezer szállíthatatlan, beteg katonáját hagyta hátra. A sebesültek jelentős része Pécsre került, a császári és királyi tábori főkórházba. A sebesült és beteg katonák közül a következő hónapokban 126 francia katona halt meg. A halál oka a sebesülések szövődményei után az esetek legnagyobb részében kiütéses tífusz volt... Régészi szakvélemények szerint a szigeti külvárosban, az Őz utca helyén volt a tömegsír, egy akkori mezőgazdasági terü-leten, ennek pedig a bizonyítéka az, hogy a későbbi, 1970-es évekbeli építkezések (ez volt a panelprogram) során a Honvéd utca és a Veress Péter utca találkozásánál egy mésszel borított részre bukkantak, ahol emberi csontokat és a francia légiók számait viselő rézgombokat találtak.” (A pecsma.hu 2018.06.27-i cikke alapján.) Városi mondák szerint a Mandulás is rejt még francia katonasírokat. Az I. világháborús emlékművek és katonasírok felé indultunk el. Először K. Nagy Mi-hály pécsi szobrászművész 1928-ban állított kétalakos világháborús mészkőszobra elé értünk. Ezt követően az „U” és a „W” parcellában található katonasírok között sétálva emlékeztünk a nagy háború hőseiről. 1926-ban közadakozásból, majd 1986–87-ben a Honvédelmi Minisztérium által rendezték a katonasírokat. A megnyugtató, véglegesnek mondható megoldás az 1990-es években valósult meg az osztrák „Fekete Kereszt” Hadisírgondozó Egyesület, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet, a város és a temetőgondnokság támogatásával. 1997-ben felállították a Kungl György által terve-zett, a Zsolnay Gyárban elkészített eozinbetétes, színes, mázas, pirogránit hősi emlék-művet. „A végleges sírkataszterrel a temetkezési vállalat 1997-re készült el. Eszerint az „U” és „W” parcellában 1381 magyar, 133 orosz, 122 osztrák, 113 német, 57 olasz, 53 szerb, 8 román, 7 horvát, valamint 11 ismeretlen nemzetiségű I. világháborúban elesett katona nyugszik. A sírkert gondozásának anyagi fedezetét máig is az osztrák fél biztosítja.” (Petrich Csaba: Gesztenyefák árnyékában – 100 éves a Pécsi Köztemető című könyve alapján.) A II. világháborús katonatemető és a Szovjet Hősi Emlék felé vettük az irányt. Mivel történelmünk része, ezért szólnunk kell a háborúban Pécsett vagy Pécs környékén elesett orosz és más nemzetiségű katonák emlékhelyéről. A 22 m magas obeliszk és a körülötte található, 450 halott nyughelyéül szolgáló, bekerített sírhely A. I. Szavon orosz várospa-rancsnok utasítására 26 nap alatt készült el. Ünnepélyes avatására 1945. május 3-án került sor. A Szovjet Hősi Emléktől keleti irányban, a déli kapu felé haladó úttól délre ívesen ki-alakított temetőrészben találtuk meg a 20 magyar és mintegy 270 német katona sírját rejtő parcellát. Az 1990-es években kutatták fel és hozták rendbe a német katonasíro-kat. A Háború Német Áldozatainak Sírjait Gondozó Szövetségi Egyesület finanszírozta a sírkert tereprendezését, a sírjelzők cseréjét. A katonatemetőt jelző faragott fakeresztet Mayer Mihály pécsi megyéspüspök szentelte be. Felfedező sétánk végén a magyar és német katonasíroknál a „második világégéssel” és az 1956-os forradalom és szabadságharccal kapcsolatos személyes emlékeinket, a szü-lőktől, nagyszülőktől hallott történeteket osztottuk meg egymással. Schóber József Jelöletlen utakon a Leány-kőhöz November 8-án a pécsi autóbusz-állomáson 21-en szálltunk buszra azzal a céllal, hogy a Magyaregregytől nyugatra húzódó Vágyom-völgyet és annak híres sziklaalakzatát, a Leány-kőt felfedezzük a Mecsek Egyesület nyílt túráján. Egregyen még négy fő + 2 kutya csatlakozott a csoporthoz. A túrán a Mecsek Egyesület pécsi tagjai voltak több-ségben, de jöttek Szekszárdról, Bonyhádról, Pécsváradról és még Tamásiból is kaland-vágyó turistatársak. A kellemes, napos őszi időszak után november 8-ára ködös, borús, esős időt jósoltak a meteorológusok, ami be is jött. Előző nap folyamatosan csörgött a telefonom, többen kérdezték, mi lesz a túrával, mert állítólag esni fog. Esőkabátot húzunk, a túra minden-képpen meg lesz tartva – válaszoltam! A Vadgeszetenye panzió parkolójában egy gyors eligazítás után 25-en indultunk ka-landtúránkra. Egregyet elhagyva felkapaszkodtunk a Hegy-tető magassági pontjához, ahonnan tiszta időben a Mecsek páratlan panorámája tárul az arra vetődő vándor elé. A ködös, borultas idő ellenére azért „kaptunk” némi kilátást – a Máré-vár sziluettje, Komló házai, a ködbe burkolózó hegyek látványa –, de sajnos a teljes panoráma ezút-tal elmaradt. A hegytetőről lefelé, nyugati irányba indultunk az erdőszélen, majd a fák közé érve már az őszi színekben pompázó tölgyerdőben haladtunk. Az erdei út bal oldalán húzódó mély szurdokvölgy éppen csak csordogáló patakocskájának kíséretében ereszkedtünk le a Leány-kő mohával borított sziklaalakzatához. A csapat nagy része még nem járt ezen a vidéken, így volt miről „mesélnem” a résztvevőknek. Érdekesség, hogy a Leány-kő még Magyaregregyhez, míg a Vágyom-völgy már Kisvaszar közigazgatási területé-hez tartozik. A sziklaalakzathoz természetesen egy monda is fűződik, miszerint itt vált kővé egy pásztorlegény és egy leány, mert a szülők tiltó szava ellenére a marhák őrzése közben egymásba szerettek. A szülők átka nyomán a két ifjú egymást átölelve örökre kővé dermedt a völgy bejáratánál. A „legendás” szikláktól tovább indulva kezdődött túránk igazán kalandos része. A ne-hezen járható, vadregényes Vágyom-völgyben kígyózó patak mentén, többször a pata-kon átkelve, néha a patakvölgyben araszoltunk. Érdekes volt megfigyelni a természet mesterműveit; a kőzetrétegek változatossága, a felszínre bukkanó homokkő, márga, mészkő és agyagpala formációk változatossága ejtett minket ámulatba. A levegőben köröző hollócsapatok és egerészölyvek látványa mellé egy igazi „ajándékot” is kap-tunk: lépteink zajára megriadt és felszállt rétisas fenséges röptében gyönyörködhettünk néhányan. A zegzugos, oldalvölgyekkel tarkított szurdokban közel három kilométert kalandoztunk, majd egy rozoga fahídon átkelve már könnyebb terepen jártunk. Egy utolsó patakátkelés után – egy kis tisztáson – megpihentünk, elmajszoltuk „szend-vicsebédünket”, majd a Vágyom-völggyel párhuzamosan futó szurdok oldalában me-redeken felfelé kapaszkodva indultunk visszafelé. A jókora emelkedő végén, meseszép erdőben gyalogolva a Nyíresi-hát gerincútjára jutottunk, ahol Komló és Kisbattyán látványa fogadott minket. Az idő nem javult, a köd egyre jobban leszállt, sűrűsödött. Szemerkélő esőben elmentünk egy útszéli kereszt mellett, majd a már ismert úton leereszkedtünk a ködbe burkolózó Magyaregregyre. 10,5 km-rel a lábunkban, 280 méter szintet legyűrve, „árkon-bokron-patakon” átugrál-va a Vén diófa presszóban elevenítettük fel kalandos túránk legizgalmasabb pillanatait. Külön szeretnék gratulálni a túra legidősebb résztvevőjének, Annának, aki 83 évesen igen fitten teljesítette a kihívásokkal teli körtúrát. Müller Nándor túravezető Mecsek Egyesület Két havas nap a Mecsekben ● Barangolás a behavazott Mecsekben, avagy a spontán túra a legjobb túra November 16-án elindult a várva várt túravezetői tanfolyam Pécsett. Ma, 22-én gyakor-ló túránk lett volna tanulótársaimmal, azonban a szervezők elhalasztották. Úgy gondo-lom, ez logikus, észszerű döntés volt egyébként, az időjárási viszonyokra való tekintet-tel. Az egyik budapesti túratársunk már megérkezett Pécsre, mikor megkaptuk a hírt, hogy elmarad a gyakorlás, így spontán jött az ötlet, hogy menjünk el együtt egy kicsit a Mecsekbe, így nekem is lesz társaságom és neki sem vész kárba a szabadideje. Mint utóbb kiderült, ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Szerencsére a Melegmányi út simán járható volt kocsival, így leparkoltunk Tripammer-fához közel és elindultunk a kék kör jelzésen a Meleg-mányi-völgy irányába. A völgybe leereszkedve áttértünk a piros kereszt jelzésre, és érintve az Anyák-kútja forrást, halad-tunk tovább a mésztufalépcsők felé. Az erdő hihetetlenül szép és békés volt, mindent belepett a frissen esett hó. Szerencsére nem volt túl hideg, a havazás sem volt zavaró és ha hiszitek, ha nem, az út feléig egy teremtett lélekkel sem találkoztunk. A mésztufa-lépcsőket elhagyva a Petnyák-völgyben folytattuk a túrát (zöld sáv), ahol megcsodáltuk az Ágnes-vízesést, majd kisvártatva átértünk Nagy-Mély-völgybe (piros sáv), ahol meg-néztük a Kőlyuk-barlangot. Itt-ott azért volt néhány izgalmas patakátkelés, de megol-dottuk simán. Bíztam benne, hogy nem fogok beesni a patakba, mint a tavalyi túrán. Az út végén letértünk balra a piros körre, a Kőfejtő-kút irányába, ahol egyébként van egy jó nagy (tippem szerint sárga homokkő) sziklafal, érdemes megnézni. Innen vissza-fordultunk és az eredeti útvonalon, a piros sávon haladtunk visszafelé. A Petnyák-völgyből a zöld sáv jelzésen emelkedtünk vissza a dombra, ami egyenesen Tripammer-fához vezetett minket. Ismerkedős, beszélgetős, fotózgatós túránk a mesebeli havas Mecsekben 11 km volt, kb. 280 m szintemelkedővel. Kedves Anita! Köszönöm neked ezt a mai napot. Szuper volt. Sok hasonló ilyen túrát kívánok magunknak. Egy kis szerencsével, holnap ismét el tudok menni bóklászni ki-csit, oly ritka a havazás mifelénk. ● Egy túra a havas Mecsekben, avagy egy túra, amiből rengeteget tanultam Kezdhetném ezt a posztot úgy, hogy egy fantasztikus túrám volt november 23-án, va-sárnap a mesebeli, havas mecseki ösvényeken és leírhatnám, hogy milyen csodásan éreztem magam végig. Sosem derülne ki, hogy nem teljesen mondtam igazat. Úgy gon-dolom, akkor vagyok hiteles, ha a beszámolóim őszinték és olyan élményeket is meg-osztok veletek, amik nem feltétlenül kellemesek. Olyan ritkán havazik a Mecsekben és a szombati szuper túra után nem bírtam ma-gammal, így este már szövögettem a terveimet, hogy merre megyek vasárnap. Ki is találtam egy jó kis útvonalat és alig vártam, hogy indulhassak. Kövestetőnél parkoltam le az autómmal és a kék sáv jelzésen indultam útnak. A terv az volt, hogy teszek egy szép nagy kört a környéken és a túra végén felmegyek a Köveste-tő-kilátóba. Majdnem sikerült is. Az út elején még találkoztam pár emberrel, ám ahogy beértem az erdőbe, teljesen magamra maradtam. Az erdő gyönyörű volt. Szélcsend, minden fehér, a növények csak úgy roskadoztak a hó terhe alatt és az ösvényen is csak pár lábnyom jelezte, hogy rajtam kívül más is járt itt. Ez egy remek nap lesz, gondoltam magamban, ahogy haladtam előre. Óóó, mekkorát tévedtem! A kék sávon haladtam viszonylag sokáig, amikor megpillantottam a bájos kis Iszapoló Medve-tavat az erdő közepén. Könnyed vasárnapi túrám felhőtlen hangulata sajnos ezen a ponton véget ért. Elszállt, köddé vált, vízbe fúlt. Egy rövid, de meredek emelkedő következett, ami rettenetesen csúszott. A friss hó alatt ugyanis nem fagyott talaj, hanem puha sár volt, amitől brutál csúszós volt a terep. Felküzdöttem magam szépen és egy tisztásra érkeztem, ahol az ösvény melletti fiatal fák annyira meghajlottak a hóteher alatt, hogy szinte teljesen elzárták az utat. Kerülni nem tudtam, így át kellett vereked-nem magam ezen a szakaszon. Sokszor csak négykézláb tudtam átmenni az ágak alatt, miközben a hó potyogott a fejemre, arcomba, nyakamba, mindenhova. Kapucni fel, fej leszeg, nincs más hátra, csak előre. Hála istennek nem volt hosszú ez a rész, így lerázva magamról a havat, baktattam tovább. Ezután egy kellemesebb, gyönyörűséges, erdős rész következett, ahol azonban az örö-möm nem tartott sokáig, mert az emelkedőn rettenetesen melegem lett és nagyon kiiz-zadtam. Az élményt csak tetézte, hogy folyamatosan csúszkáltam a sok helyen boka fölé érő hóban. Aztán mivel totál izzadt voltam, a könnyebb szakaszokon fáztam. Sebaj, levontam a következtetést, hogy a téli ruházatomat majd át kell gondolnom… Áttérve a kék négyzet jelzésre, egyszer csak eltűntek a lábnyomok az ösvényen és olyan helyen találtam magam, ahol senki sem járt előttem a hétvégén. Csak a vadállatok lábnyomait láttam a hóban, amitől valamiért jó érzés fogott el. Van egy romantikus hangulata annak, ha mi hagyjuk az első emberi lábnyomot egy behavazott területen. A pozitív gondolatok hamarosan ismét szertefoszlottak, ugyanis a nyolcadik km-en el-kezdett törni a bakancsom. Ajaj – gondoltam. Ez még csak a táv fele, és mivel semmi-lyen módon nem tudtam érdemben rövidíteni a túrát, csak reménykedtem, hogy nem lesz rosszabb. Nos, újfent tévedtem. A bakancs a bokám felett nyomott a külső oldalon, így lazítottam kicsit a fűzőn. Ez segített, de sajnos csak átmenetileg. Egy jelöletlen úton értem el egyik célomhoz, egy kis tóhoz az egykori Rücker-akna köze-lében. Tavaly már jártam itt egyszer és meg akartam nézni a kis tavakat télen is. A lá-bam fájdalma miatt a 25-ös tó körbesétálásától eltekintettem, amit sajnáltam, de ezzel spóroltam kb. 1 km-t. A második kis horgásztónál tartottam egy rövid pihenőt, majd egy szintén jelöletlen úton folytatattam. Ekkor megint jókedvre derültem, mert pár pil-lanatra előtűnt a nap a felhők közül, és ez mosolyt csalt az arcomra. Azonban, ahogy már megszokhattam volna ezen a túrán, a derű nem tartott sokáig, mert megcsúsztam a sárban. El nem estem, de hirtelen erős, éles fájdalom hasított a derekamba. Na, már csak ez hiányzott! Még az kéne, hogy a semmi közepén beálljon a derekam. Pár lépés után oldódott a görcs és tudtam folytatni a túrát. Folytatódott a csúszkálás, megfűszerezve néhány patakon átkeléssel. Aztán kisimult az út és jó tempóban haladva elérkeztem Vasasra, itt áttértem a zöld sávra, ahol ismét pár patakon átkelés után sima, könnyen járható ösvény következett, egy kis emelkedővel nehezítve. A túrám befejező szakasza a zöld kereszten vitt. A lábam ekkor már nagyon fájt. Telje-sen kilazítottam a bakancsom felső részét, de már az is alig segített. Az utolsó 2 km volt vissza. Néztem az applikációt folyamatosan és számoltam a métereket. Néhányszor átfutott a fejemen, hogy csak azért is felmegyek még a Kövestető-kilátóhoz, azonban a józan ész ezt gyorsan felülírta. Szenvedtem és ezt a szenvedést csak némileg enyhítette a békés, téli erdő látványa. Végül – már a sírás határán – kiértem az erdőből és végre megpillantottam az autómat. Beültem, beindítottam a motort, feltekertem a fűtést és csak ültem ott kifacsarva jó darabig. Megszépül majd – mondogattam. És valóban megszépült. Hatalmas élmény volt, amit sosem felejtek. Miközben mesebeli helyeken jártam, rengeteg tapasztalatot szereztem, amikből levontam a szükséges kö-vetkeztetéseket és hamarosan újult erővel folytatom. A túra 16,2 km hosszú volt (kb. 30-nak érződött), 460 m szintemelkedéssel. Dr. Kovács Virág „Bökkenő” Mailáthpusztán November 22-23-án került megrendezésre egyesületünk egyik jelentős eseménye, a „Bökkenő Mailáthpusztán”, ami egy sertés szétszerelését és feldolgozását jelenti a kul-csosházunknál. Ez a mindig jó hangulatú rendezvény a Dráva TSE és a Tenkes TE ösz-szetartó rendezvénye. Kiderült az is, hogy milyen remek ötlet volt a féltető megépítése, mivel az idei volt az első „Bökkenő”, amit hóesésben tartottunk meg. A nagy pelyhek-ben eső hó még fokozta a hangulatot, mivel a régi idők hangulatát hozta vissza. A munkafolyamatokat a már megszokott emberek végezték, így minden ment a maga útján akkor is, amikor pár ember megszomjazott… A tenkeses csapat volt – kis segít-séggel – a szétszerelő- és feldolgozóbrigád, ahol annyi változás volt, hogy a mennyiség már másfél mázsánál járt, de majd megesszük... A drávások feladata az étkezés bizto-sítása volt. Ezt a máj és a húsok sütésével kezdtük, hogy a jó falatok után könnyebben menjen a munka. A feldolgozás folyamatába csak kóstolási szinten lehetett beleszólni és a többségi, ésszerű vélemény lett elfogadva. Először a majd kiosztásra kerülő húsok kerültek a tálakba. Ezután következett az abalé összeállítása, és közben a kolbá-szanyag feldolgozása, amit Csabi végzett nagy intenzitással. Kellett is az energia, mert a különböző ízesítésű darált alapanyagokból közel 70 kg volt. Közben már főtt a húsle-ves, de a toroskáposzta összeállításával is meg kellett várni az elkészült töltelékanyagot. A hurkák töltésével és sütésével zárult a nap a feldolgozás tekintetében. Mivel páran este hazamentünk, folyamatos volt a vacsoráztatás. A házban maradottak a vacsora után poharazgatással zárták a hosszúra nyúlt napot. Vasárnap még hárman jöttünk a csapathoz. A reggeli már elkezdődött a maradékokkal, de nem maradt senki éhes. Reggeli után a zsírszalonna kisütésével indítottunk, majd voltak, akik a tóig, mások a Dráva-partra látogattak, közben a házban elosztottuk a kóstolókat az egyesületeknek. Később ezeket kiporcióztuk, hogy az otthon maradot-taknak is legyen fogalmuk, miről maradtak le. Ebéd után még egy nagytakarítás várt ránk, azaz a hölgyek végezték ezt a feladatot. Köszönjük nekik! Szép és tartalmas két napot töltöttünk kulcsosházunkban és tovább erősítettük a két egyesület kötelékeit. Jövőre újra „Bökkenő Mailáthon”, már be lehet írni a naptárba: 2026. november 21-22. atiKA Dráva TSE Bronz- és ezüstjelvényes túravezető-képzés A Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség szervezésében bronz- és ezüst jelvényes, valamint ifjúsági túravezető-képzés indult 2025. november 16-án. Az első foglalkozás méltó helyszínen, a pécsi Pintér-kertben, a Duna-Dráva Nemzeti Park Kép-zési Központjában volt. A túravezetői tanfolyam 2026. május végén, ill. június közepén megtartott vizsgákkal zárul. Jakab Éva, a képzés vezetője, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke kö-szöntötte a képzésen résztvevőket és az oktatókat. A három dél-dunántúli vármegyéből érkeztek a legtöbben, de Szeged, Sopron, Győr, Székesfehérvár és Budapest is képvisel-tette magát. Végül 34 bronzjelvényes, 11 ezüstjelvényes és 7 ifjúsági túravezető-jelölt jelentkezett. Az első képzési napon – a tanfolyam nyitását követően – az adminisztrációs feladatok elvégzése, majd az oktatók és a képzésen résztvevők bemutatkozása következett. Ez-után a témafelelősök bemutatták a témakörök felépítését. Jakab Albert a tájolóról tartott gyakorlat alapú előadást. Amíg a bronzjelvényes hallgatók a tantermi foglalko-záson vettek részt, addig Tóth Klári vezetésével az ezüstjelvényes tanítványok a dél-utáni tájékozódási játék pályáját építették meg. A tettyei romoktól induló játékban a bronzosok és az ifjúságiak 2-3 fős csapatai vettek részt. A Havi-hegyet is érintő útvonal egészen az Ágoston-térig nyúlt le, és érintette a Mindenszentek templomát is. A tanfo-lyam résztvevői nagyon élvezték a gyönyörű időjárásban a játékot, az érdekes felada-tokat. Hogyan tovább? A tantermi és terepi foglalkozások 2025. november 16. és 2026. május 16. közötti időszakban valósulnak meg. Ebben az időszakban kerül feldolgozásra ill. elsajátításra a 9 nagy témakör (Élővilág és természet, Földrajzi alapismeretek, Ember és táj, Térkép, terep, tájékozódás, Egészség és biztonság, Természetjárási szakismeret, Ember és ember, Turisztika, idegenforgalom, Kiegészítő tudás), ill. megvalósulnak a gyakorlótúrák és a jelzésfestő gyakorlat. A tavaszi időszakban túraversenyen, teljesít-ménytúrán is részt kell vennie a hallgatóknak. A 11 elméleti képzési nap több helyszínen lesz: Pécs mellett Kaposváron, Bonyhádon és Szekszárdon ill. Pakson. Ezek a helyszí-nek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati képzés színterei is lesznek. A tanfolyam nov-ember 22-én gyakorlótúrákkal, majd november 30-án tantermi képzéssel folytatódik. Reméljük, a résztvevők lelkesedése kitart a tanfolyam végéig! Schóber József „Mecsek turistája” a nyílt túrákon Baranya vármegyében – a területünkön áthaladó Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék-túra és a Dél-dunántúli Pirostúra mellett – 14, helyi szervezésű jelvényszerző túramozga-lom van. Ez a széles kínálat feltételezi a nagyszámú teljesítést is a természetjárók köré-ben. A valóság azonban az, hogy a túramozgalmakat évente általában 30-50-en teljesí-tik, közöttük is többen más vármegyékből, ami nem nevezhető nagy számnak. A jel-vényszerző túramozgalmak népszerűsítése érdekében a jövőben egy-egy túramozgalom teljesítésére évente a nyílt túrák keretében is szeretnénk lehetőséget biztosítani, amit a túravezetőkkel egyeztettünk. 2026-ban a „Mecsek turistája” túramozgalom teljesíté-sére a nyílt túrák sorozatában 12 túrát hirdetünk, melyeken a résztvevők túránként 1-4 pontot teljesíthetnek az összes 30-ból. A teljesítést az igazolófüzetben a túravezető aláírásával igazolja. Így egy év alatt – vezetett túrák keretében – teljesíthető a túra-mozgalom. A 2026-os nyílt túra programfüzetben külön „Mecsek turistája” elnevezéssel szerepelnek ezek a túrák, vastagon jelölve az érintési pontokat. A túramozgalom igazo-lófüzete letölthető a szövetség honlapjáról, vagy a meghirdetett túrákon a túravezetőtől is igényelhető. A teljesítés nincs időhöz kötve, így ha valaki nem tud az összes túrán részt venni, bármikor, bármilyen módon pótolhatja. A túramozgalomra külön nevezési díj nincs, csak teljesítéskor kell a kitűző aktuális árát kifizetni. Várunk mindenkit, aki érdeklődik e túramozgalom iránt. Reméljük, hogy év végén sok túratársunknak adhat-juk át a „Mecsek turistája” kitűzőt. BMTSZ elnöksége A Hegyek Napja December 11-e a Hegyek Nemzetközi Napja. Ezt a napot az ENSZ nyilvánította „jeles nappá” azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a hegyvidékek, magasföldek jelentősé-gére, és hangsúlyozza a megkerülhetetlenségét annak a feladatnak, hogy felmérjük országainkban a hegyvidékek adta lehetőségeket és korlátokat, és hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2016-ban csatlakozott Hegyek Napja programhoz. 2025-ben december 14-én, vasárnap várjuk a természetjárókat – immár hagyományosan – 10 és 12 óra között a Jakab-hegyen. A Jakab-hegyre feljövő túrázók idén egy „Mecseki kvíz” játékban vehetnek részt, nem verseny jelleggel, hanem min-denki mérheti saját tudását, ismereteit. Aki szeretné magát „megmérettetni”, hozzon íróeszközt és alátétet a papírlap alá! Valamennyi túrázó, aki a Hegyek Napja alkalmá-ból felkeresi a Jakab-hegyet, egy – erre az alkalomra készítetett – kitűzőt, mellé a játék-ban résztvevők csokit kapnak ajándékba. Akinek pedig kedve van hozzá, szalonnát is süthet. Ez évi mottónk: „Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk.” (Böjte Csaba atya) Szeretettel várunk minden természetjárót és érdeklődőt a Jakab-hegyen december 14-én! BMTSZ elnöksége MÚLTIDÉZŐ Az önteltség bosszúja (Megjelent a Természetjárás 1955/7. – októberi – számában) Tulajdonképpen ugyanúgy kezdődött, mint minden más túra. Öten elhatároztuk, hogy szombaton délután kiutazunk a keleti Mecsekbe, kihasználjuk a gyönyörű őszi időjá-rást fotózásra. Pécsszabolcsig nem is volt semmi baj. Ott kezdődött... Az állomáson valahogy nagyon sokáig állt a vonat. Hamarosan megtudtuk, hogy kb. 3 órát kell várakoznunk, mert előttünk a pályán akadályt kell elhárítani. Ez azt jelentette, hogyha gyalog megyünk, úgy még hamarább érünk óbányai szálláshelyünkre, mintha a 3 órát a vonatban böjtöljük ki. Óbányán viszont finom csirkepaprikás várt, és ez külö-nösen az ínyenceket arra ösztökélte, hogy induljunk el gyalog. Térkép ugyan nincs ná-lunk, de hát utóvégre valamennyien régi természetjárók vagyunk, ismerjük a Mecseket. Szentlászlón keresztül átvágunk Óbányára. Csak úgy toronyiránt. A Hármashegy és a Zengő kúpja közti völgyet vettük iránynak és a szántók közti dűlő-utakon igyekeztünk célunk felé. Az egyik dűlőút mély horhosnak vezetett és ott eltűnt. A horhost betöltő akácoson túl kolompot hallottunk. Ahol kolomp van, ott nyáj van, és juhász is van – volt az okoskodás. Néhány karcolás után átjutottunk a horhoson, de a nyájat és a juhászt hiába kerestük: szőlőben találtuk magunkat, ahol hosszú farudakon kolompot vert a szélkerék, hogy a túlérő szőlőszemeket ne dézsmálják meg a mada-rak… Vasas és Hosszúhetény községek határát átszelve bejutottunk a szűk szentlászlói völgybe. A kis Zengő-háti faluba érve bizony már alkonyodni kezdett és így elhatároz-tuk, hogy uzsonnázunk és úgy megyünk tovább. Egyik ismerős gazda udvarán le is telepedtünk. Házigazdánk, mikor megtudta, hogy a Vörösparton át Óbányára akarunk menni, gyanakodva kérdezte, hogy jól ismerjük-e az utat, mert a vadaskerten át ilyen-kor már nagyon sötét van. Mi megnyugtattuk és nekiindultunk az éjszakának. Másfél óra múlva finom csirkepaprikást eszünk Óbányán! A hosszú falu keleti végén a szűk völgy sötét erdejébe jutottunk. Holdfénynek semmi nyoma, újhold idején vagyunk. A vadaskert előtt megoszlottak a vélemények; egyik a kanyargósabb, de jártabb 8-as utat tanácsolja, a másik a Vöröspart déli lejtőjén, egy ösvényen át akar rövidíteni a 2-es út felé és így jutni Óbányára. (A Mecsekben akkor még számokkal jelezték a turistautakat. A szerk.) Midőn bizonykodik, hogy jól ismeri az ösvényt, ráállunk, mert ezen az úton gerincen járva jutunk közel célunkhoz. De a Vöröspart nagyon megcsúfolt minket. A vadaskert felső kerítésénél az ösvényt sehogy sem sikerült társunknak megtalálni, akárhány ösvényszerű csapásra mentünk be, az mind zsákutcának bizonyult. Minduntalan vissza kellett térnünk a talyigaútra, amely a Zengő hátán vezetett. A várt ösvény Pista barátunknak mindig „Na! Itt kell már lenni” volt egészen addig, amíg Sanyi bácsi, vagy két órai türelmes keresés után azt nem mondta, hogy: „Állj! Nem megyek tovább, mert nemsokára Pécsváradra jutunk!” Elhatároztuk, hogyha a vadaskertben nem találjuk meg a Vöröspart túlsó oldalára ve-zető utat, úgy visszamegyünk Szentlászlóra a gazdához – önkritikát gyakorolni. Most sajnáljuk csak igazán, hogy az egyszerű fotótúra terve miatt egyikünk sem hozott tér-képet magával. A lehulló avar és az őszbeboruló fűszálak eltakarták a keskeny ösvé-nyeket a koromsötét éjszakában. Kb. félórás út után visszatértünk a vadaskerthez, ahol bevallottuk magunknak, hogy nem tudunk megbirkózni a Vöröspart bozótos-irtásos útvesztőivel. A vadaskert meredek, keskeny bordáin, majd szurdokain leereszkedtünk megint a szentlászlói völgybe, és a baglyok kuvikolása közben, éjféltájban visszaértünk gazdánk házához. A gazda nevetve ébredt és kinyitotta az ismert pajtát, hogy illatos sarjúszénán pihenjük ki a Vöröspart „keverését”. Fáradtságunk ellenére derűs kedvvel vettük tudomásul, hogyan fogott ki öt ilyen turista-rókán a Vöröspart rengetege. Az álmos szemek csakhamar lecsukódtak és ki-ki külön ösvényen barangolt álmában a mecseki erdők mélyén. Hajnalban kolompszóra ébredtünk, de ezzel már igazi juhok harangoztak. A szentlász-lói völgy ezüstös finom fátyollal volt borítva és a lágy zöldessárga színek óvatosan elegyedtek a fehérfalú házak közt. Frissítően hűvös volt a reggel és mi reggeli után sietve indultunk, nehogy a faluban ujjal mutogassanak ránk. Nagyon restelltük az éjszakai keverést. Megcsodáltuk a kastély melletti tavat, fedve a sok nemes juharlevéllel és fél-óra múlva már fent voltunk a Vöröspart oldalán. A Vöröspartot a Zengővei összekötő gerincen megállapítottuk, hogy az erdő bizony nagyot változott, és hogy a Pista ösvénye ott szemtelenkedett, alaposan benőve, az éjszakai keverésünk szomszédságában. Többet nem megyünk térkép nélkül még a Me-csekbe sem, még egy egyszerű fotótúrára sem. A többi már simán ment. Átkapaszkod-tunk a Vöröspart kúpján Kisújbánya fölé és a Dobogó tetején megcsodáltuk a kilátást kelet felé a Szószék sziklájáról. Visszatérve Kisújbányára, bementünk a „magyar Svájc” rétjeire, ahol a színesfilmesek találtak „lencsére valót"! A vackorfák alatt a hűvös éjszakák által odaterített szebbnél-szebb levélszőnyegekben keveredett a zöld, a sárga, a barna, a piros és a fekete levelek körvonala, a letakart fűből kikandikáló apró százszorszép fehér-piros fejecskéjével, mint egy pompás fantáziájú népi szőttes. Másutt az erdőszélen a bükkösök és gyertyá-nosok sárgásbarna, gyérülő lombozatába itt-ott a csertölgy méregzöld dacolása vegyült az idők múlásával, majd ismét tovább a fekete és az erdei fenyő magabiztos, finoman acélos színű tűleveleinek színfoltja hajolt egy-egy vadrózsabokor piros pettyes és a kökény kékpettyes őszi ruhája fölé. Az iszalag fehéresszürke bolyhai közrefogták a földi szeder késői piros és fekete fürtjeit a pirosló levelek közt. Az órák perceknek tűn-tek, mire leérkeztünk az óbányai völgybe, ahol az óbányai patak sziklapadról-sziklapadra szökellve fut a ma már nem működő malmok sora mellett. A valamikor igen bővizű patak ereje messze vidék gabonáját őrölte és a völgy szorgalmas lakosai virágzó malomipart teremtettek a meredek hegyoldalak közt. Híres volt a kőedényipar is, sajátos ornamentikáját messze vidékekre elvitték emlékül az erre vetődő vándorok. Államunk megbecsüli a népi kincseket és a kőedénygyártás a régi népi díszítőelemekkel ismét felvirágzóban van. A kis tavacskákat alkotó patak mentén hamarosan elértük a nagy vízesést is, amit nem lehet fényképezés nélkül hagyni. Sorra kattognak a gépek, a frissítő patakvízben még meg is mosdózunk, majd a kitáruló völgyben érjük el Óbánya házait és nem¬sokára a tegnapra tervezett szállásunkat. Itt örömhír vár: még megvan a csirkepaprikás, amiből tehát vacsora helyett vasárnapi ebéd lesz. Kiadós ebédszünet után a Váralja és Óbánya közti gerincre kapaszkodtunk fel, hogy a falut és a keleti Mecseknek Mecseknádasdtól a Dobogóig elénk táruló pompás panorá-máját élvezzük és lefényképezzük. Elénk tárul a Templomhegytől kezdve a Kecskehát elnyúló gerincén túl a Zengő fenséges kúpja, majd a Vöröspart hamiskásan mosolygó tömkelege után a kisújbányai Cigányhegy és a Dobogó szélén a Hárshegy és a Csalán-hegy sötét erdeje. Hosszú még az utunk a Halász patak völgyén át Pécsváradig, és így búcsút veszünk a keleti Mecsek koszorújától. Az alkonyuló délutánban, a Zengő keleti oldalában ereszkedtünk le a pécsváradi Árpád-kori vár mellett az állomásra, ahová tegnap nem hozott el a vonat bennünket, mert mi azalatt a Vöröspart oldalában kevertünk, remélve, hogy így hamarabb érünk Óbányára. Dr. Oppe Sándor MÚLTIDÉZŐ Mecsekjánosi Mi természetjárók utazásaink során ma is általában előnyben részesítjük a vonatot az autóbusszal szemben (már ha van rá lehetőségünk). A vasútnak különleges hangulata és számos előnye van: nem kell aggódni, hogy nem férünk fel, kényelmesebben elférünk a hátizsákokkal, több vonaton kerékpárszállítás is lehetséges, hosszabb utazáskor akár sétálhatunk is egyet, és a vagon egyfajta közösségi teret is biztosít, ahol lehet beszél-getni, átülni egyik társunktól a másikhoz stb. Így volt ez régebben is, amikor még sokkal több lehetőség volt a vonatozásra. Sajnos az utóbbi évtizedek – kezdve már az 1970-es évek közepétől – nem kedveztek a vasúti közlekedés fejlődésének. Egyre több mellékvo-nalat számoltak fel. Ha csak saját házunk táját nézzük, ma is nosztalgiával gondolunk a turisták által is kedvelt Pécs–Pécsvárad–Bátaszék, vagy a Zselic lankáin végigkanyar-gó Szigetvár–Kaposvár vasútvonalra, de a korábban megszüntetett Pécs–Harkány vas-útra is. Országosan is egyre több helyen szünetel „átmenetileg” a személyforgalom (ami a gyakorlatban valószínűleg a végleges megszűnést fogja jelenteni). A Komló–Sásd–Dombóvár szakaszon immár két éve nem közlekednek személyvonatok, bár a komlói lokálpatrióták és vasútbarátok komoly küzdelmet folytatnak a személyszállítás visszaál-lításáért. Az alábbi írást – amely a mecsekjánosi vasútállomáson játszódik – a „47. Komló-Dombóvár vasútvonal” facebook oldalon találtam. Elolvasva gyermek- és ifjúkori em-lékeket idézett fel bennem, és valószínűleg több turistatársam is így lesz vele. Strasser Péter Vannak olyan dolgok, amik gyerekként beégnek az ember agyába és elkísérik vagy jó, vagy rossz emlékként az élete során. Valahol voltam és meghallottam a Rákóczi indu-lót, és eszembe jutott néhány régi emlék… Sosem szerettem korán kelni, szerintem sokan vagyunk így, de ahogy mondták, a „mu-száj nagy úr.” A 80-as évek közepén járhattunk, amikor egy hajnali kelés során a duny-ha alól kibújva éreztem, a cserépkályha bizony már rég kihűlt. Az álmos öltöztetést pityergés kísérte. Fekve került rám a kék színű, téli overál. A háttérben a Kossuth rádió-ból megszólalt a Rákóczi induló, mennünk kellett. A házból kilépve a sírás abbamaradt. A hideg téli szél hópelyheket csapott az arcomhoz. Nem láttam semmit, sötét volt, csak hunyorogtam. Néha kipillantva a kapucni alól láttam, hogy fehéren világít az úttest. A járdán nekem térdig érő hó. Alig tudtam menni, de anyám húzott, és katonásan lépeget-tünk. Rajta barna szoknya, harisnya és valamilyen mindig fényesre pucolt bőrcipő, rajtam a legalább három számmal nagyobb, valakitől örökölt gumicsizma klaffogott. A kesztyű is nagyobb volt és sokszor le is esett volna a kezemről, de az overálon átfűzött gatyamadzag megfogta. Az állomásra értünk. Az ajtón belépve iszonyú hőség fogadott, az olajkályha – vagy nem is tudom mi – öntötte a forróságot. Szűk sötét váróterem és egy hasonló szűk helyi-ség fogadott, ahol a pislogó lámpafényben a cigarettafüst rétegekben állt. Nem baj, de legalább nem fáztam. Itt is a Kossuth rádió szólt és néha megcsörrent a telefon. A jegyet már nem emlékszem, ki adta, de valami kék egyenruha lehetett rajta, gallér és kötött kék pulóver, ami elég megviselt volt. Az épületből kilépve ismét a „zord” világba csöppentünk. Csend volt, senki nem szólt semmit. A vágányokon tehervagonok álltak és várták a reggeli munkásokat, akik lapá-tolták a szenet. Talán háromszáz méterre lehetett egy kanyar, ahol a sín befordult a házak közé. Messzebbre nem láttunk, csak mozdulatlanul vártunk. Egyszer csak a ka-nyarból a sínpáron végigfutó fény jelent meg és mutatta, hogy lassan is, de előbukkan a Komlóról érkező vaskígyó. Mikor a mozdony fényei is megmutatkoztak, akkor láttuk a hópelyheket, mint milliónyi üvegszilánk csillogtak a levegőben. Mikor megállt előttünk a vonat, a falon levő csengő jelezte, hogy hamar fel kell szállni, mert rögtön indul. Az alsó lépcsőfok talán a mellemig ért… de máris libbent a szoknya. Egyik kézben szatyor, másik kézben az overál ujja és már repültem is felfelé. A régi, szappantartó alakú, kék lemez zseblámpa már villant is és fütty kíséretében a kocsi megindult. Felül középen halványan pislogó armatúrák, félhomály, és a már megszokott forróság. A sál, ami körülbelül négyszer volt a nyakamra tekerve és még úgy is leért a térdemig, lekerül a csíkos bojtos sapkával együtt. A cigarettafüstöt itt is vágni lehetett, de ez nem volt prob-léma. Nyílt az ajtó és ott állt a kalauz. Kék ruhában, gallérban. Az oldalán egy téglalap alakú bőr táska, amiből kilógott egy salátára használt menetrendkönyv. Az oldalára pedig fegyverként beakasztva a lyukasztó. Dombóvárig van idő, a meleg és a fáradtság diadalmaskodott. Taram-taram…taram-taram… utaztunk a nagy Budapestre. Most ismét itt állok az állomáson. A személyvonatot felváltotta a kis piroska, a piroskát pedig az emlékek. Még mindig ugyanazt az üvegajtót és ablakot látom, mint gyerek-ként, de már ráccsal bezárva. Számomra konzerválva a múltat. A kinti elviselhetetlen hideg és a benti hasonlóan szürreális forróság, a dohányfüst, a pislákoló fények, a szi-porkázó hópelyhek mind csak emlék már.  HÍREK  Átmeneti erdőlátogatási korlátozások a téli társas vadászatok idején: a társas vadá¬szatok napján – tekintettel a fokozott balesetveszélyre – a Mecsekerdő Zrt. az érintett vadászterületek vonatkozásában átmeneti erdőlátogatási tilalmat rendel. Az érintett területekre vezető főbb erdei és turista utak mentén a vadászatra jogosult fi-gyelmeztető táblákat helyez ki. Az átmeneti korlátozások tervezett időpontjai az egyes vadászterületeken (várhatóan 7-18 óráig) 2025. decemberben az alábbiak: Kelet-Mecsek, Kárász: 2025. december 4., 10., 15-16., 18. Kelet-Mecsek, Mészkemence: december 19. Nyugat-Mecsek: 2025. december 9. Sasrét: 2025. december 8., 14. Kisvaszar: 2025. december 19. A korlátozással érintett vadászterületek a Mecsekerdő Zrt. honlapján megtekinthe-tők.  Schlossberg: megkezdődtek a mecseknádasdi Schlossberg – Gótikus templomrom falmaradványainak állagmegóvási munkálatai. A terület országos jelentőségű termé-szetvédelmi oltalmat élvez, része a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetnek, bár annak tömbjétől elkülönül, a település belterületén helyezkedik el. Régészeti és műemlékvé-delmi oltalom alatt áll.  Időjárásjelző házikó: megújul Pécsett a Széchenyi téri időjárásjelző pavilon. A pécsi városkép meghatározó eleme – kisebb megszakításokkal – 1901 óta áll a téren, és most, több mint egy évszázad után megújul, a Mecsek Egyesület 135 éves jubileuma alkalmából teljes körű felújításon esik át. A házikót novemberben leszerelték, és 2026 tavaszán fog felújítva visszakerülni a helyére.  Napszentély-kilátó: a Magyarhertelend fölött álló kilátót évekkel ezelőtt villámcsa-pás érte, életveszélyes lett. Azóta le volt zárva, közben a fa tartószerkezet elkorhadt. A magyarhertelendi önkormányzat most – pályázati pénzből – újjáépíti. A kilátót no¬vemberben elbontották, az új kilátó fém tartószerkezete – mely már gyártás alatt van –fa borítást fog kapni, ezáltal szépen illeszkedik majd a természet adta környe-zetbe, és a sziluett is emlékeztetni fog a régi kilátóra. Az új kilátó várhatóan 2026 ta-vaszára készül el.  István-kilátó: a Jakab-hegyen a földsáncon álló kilátó, melyet 1892-ben a Mecsek Egyesület épített, mára sajnos romos állapotba került, a fa része (tető) már hiányzik, a kő építmény is omladozik. A Mecsek Egyesület október–november folyamán ál-lagmegóvási munkákat végzett a kilátón, hogy a további omlást megakadályozzák. A munkák két hétig tartottak, leverték az omladozó vakolatot, kifugázták, kijavítot-ták a kövek közötti hézagokat, befalazták a tátongó lyukat, valamint a kilátóhoz felvezető kőlépcsőt is kijavították, de a kilátó továbbra sem használható. A követke-ző időszakban információs tábla is kerül a kilátóhoz.  Mecsek és Dél-Zselic lexikon: szövetségünk honlapján (baranyatermeszetbarat.hu) megújult a Mecsek és a Dél-Zselic természetjáró lexikona. Aktualizáltuk az adatokat, és jelentősen kibővült a címszavak listája.  Rockenbauer Pál emléktúra: november 29-én rendezte a BMTSZ a hagyományos emléktúrát, ami Mecseknádasdról vezetett Zengővárkonyig. Rockenbauer Pál sírjá-nál a túrázók megemlékeztek a televíziós rendezőről és munkatársáról, a tavaly el-hunyt Szabados Tamásról is. A túráról részletesebben januári számunkban számo-lunk be.  Megvásárolható a Mecsekerdő 2026-os falinaptára: elkészült a Mecsekerdő Zrt. 2026. évi falinaptára, melynek képeit a „Négy évszak az erdőben” fotópályázat fényképeiből válogatták össze. Megvásárolható december 4-től 2026. január 31-ig a Mecsekerdő Zrt. központjában (Pécs, Rét u. 8), valamint az erdészeteknél. Ára: 3500 Ft (csak bankkártyás fizetéssel!). A naptár megtekinthető, ill. további információ a naptárról: https://mecsekerdo.hu/megvasarolhato-a-mecsekerdo-2026-os-falinaptara/  Ügyeleti szünet: december 16-én és 23-án szövetségünk Tímár utcai helyiségében nem tartunk ügyeletet. Rendezvények • december 6., szombat: „Mecseki Mikulás, Mecseki Krampusz” teljesítménytúrák (12, 6 km). R.: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Pécs, Kardos úti kulcsos-ház, 8.00-10.00. Cél ugyanott. Nevezési díj: 2000 Ft/fő. Információ: Bota János ( 30/993-8595). További részletek: https://tturak.hu/hikeOccasion/7745/details • december 6., szombat: Természetbarátok Klubja év végi túrája. R.: Baranya Me-gyei Természetbarát Szövetség. Helyszín: Büdös-kúti kulcsosház. Indulás a pécsi tá-volsági autóbusz-állomás 23-as kocsiállásáról 8.30-kor induló abaligeti buszjárattal. Utazás Remete-rétig (a busz 8.55-kor érkezik), onnan tovább gyalog a K sáv jelzésen a Büdös-kúti kulcsosházig. A kulcsosházban az év végi beszélgetést követően a "ho-zott" ételből, italból fogyaszthatnak a résztvevők. Visszatérés Pécsre egyénileg, alter-natív útvonalakon. Autóbusz 13.03-kor indul Remete-rétről Pécs felé. Információ: Schóber József ( 20/437-8314). • december 14., vasárnap: A Hegyek Napja. R.: Baranya Megyei Természetbarát Szö-vetség. Helyszín: Jakab-hegy, időpont: 10.00-12.00. A részletes kiírást lásd fentebb! Információ: Schóber József ( 20/437-8314). • december 27., szombat: „Dombay-tó” teljesítménytúrák (Maraton, 35, 30, 25, 15 km). R.: Közös Nevező Alapítvány, Mecseki Mátrix Csoport. Rajt: Dombay-tó, Zen-gő Ifjúsági Tábor (Patak utca), 6.00-8.00 (Maraton, 35, 30, 25 km), 8.00-9.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díj: 2500 Ft (Maraton, 35, 30, 25 km), 1800 Ft (15 km). Az összes távon kötelező az előnevezés, határidő: 2025. december 26-án 12.00 óra! (A túrák és az előzetes nevezés részleteit lásd: https://tturak.hu/hikeOccasion/6941/details) További információ: Kövecs Ferenc (e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.,  70/704-4057). • 2026. január 3., szombat: „Télies Mecsek 35, 16; Hó-PITE 10” teljesítménytúrák. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs–Éger-völgy, Teca Mama Ven-déglő, 6.30-8.00 (35 km), 8.00-10.00 (16 km), 8.00-11.00 (10 km). Cél ugyanott. Ne-vezési díjak: 3000, 2500, ill. 2000 Ft/fő. Információ: Bota János ( 30/993-8595). További részletek: https://tturak.hu/hikeOccasion/7746/details NYÍLT TÚRÁK ► december 21., vasárnap: „Dobogóra fel! Májki emléktúra”. Útvonal: Szászvár – volt bányatelep – Balincai-ház – Somlyó – Dobogó – Mézes-rét – Szászvár (16 km, szintemelkedés: 500 m). Találkozás: 8.15-kor Szászváron, az autóbusz-állomáson (Május 1. tér), a túra 8.30-kor indul. Pécsről elérhető a távolsági autóbusz-állomás 7-es kocsiállásáról 7.00-kor induló komlói busszal, majd Komlóról tovább a 7.40-kor Mekényesre induló buszjárattal. Túravezetők: Berki László, Hang Csaba /Szászvári Mocorgók SZE/ ( 30/650-5418, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) ► december 28., vasárnap: „Téli Tenkes”. Útvonal: Máriagyűd, Templom tér – Sik-lós (14 km, szintemelkedés: 213 m). Találkozás: 10.00 órakor Máriagyűdön a Temp-lom téren (a találkozási helyre eljutás: Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 8-as ko-csiállásáról 8.15-kor induló siklósi busszal a máriagyűdi elágazásig utazva, majd on-nét 3,5 km-t gyalogolva, vagy Siklósról 2 km-t megtéve). Túravezető: Tollas Tibor ( 30/956-1695, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). ► december 31., kedd: „Koccintó túra”. Útvonal: Árpádtető – Fehér-kúti kulcsosház – Rábay-fa – Tubes – Misina tető – Tettye (12,5 km, szintemelkedés: 296 m). Talál-kozás 9.20-kor az árpádtetői autóbusz-fordulóban (a találkozási hely elérhető az Uránvárosból 8.35-kor induló 4-es autóbusszal, amelyre a Főpályaudvaron 8.45-kor, az Árkádnál 8.50-kor lehet felszállni). Túravezető: Nagy Balázs /POEÜ/ ( 20/976-5582, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). ► 2026. január 1., szerda: „Pezsgőbontás a Jakab-hegyen”. Útvonal: Lajkó (Ürög felső autóbusz-megálló) – Teca Mama vendéglő – Patacsi-mező – Jakab-hegy – Éger-tető – Teca Mama Vendéglő – Lajkó (10,1 km, szintemelkedés: 370 m). Ta-lálkozás: 9.45-kor a Teca Mama vendéglő előtt (elérhető „Ürög felső” autóbusz meg-állóból; a 23Y jelzésű autóbusz a Fagyöngy utcából 8.54-kor indul, az Árkádnál 9.14-kor, Uránvárosban 9.27-kor lehet felszállni rá. „Ürög felső” megállóba érkezik 9.32-kor, onnan 500 m a vendéglő). Túravezető: Becze László /Fekete Bárány TE/ ( 30/172-2821, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) ► 2026. január 3., szombat: „XXIV. Baranyai Aurél Emléktúra”. Útvonal: Szentkút – Cinke-tanya-emlékkő – Róka út – Büdös-kút – Lapis – Mandulás (12 km, szint-emelkedés: 470 m). Találkozás: 9.10-kor a szentkúti autóbusz-fordulóban (24-es já-rat, Fagyöngy utcából 8.25-kor indul, az Árkádnál 8.44-kor, az uránvárosi buszpá-lyaudvaron 8.57-kor lehet felszállni rá.). Túravezető: Tóth Klára ( 20/527-8913, email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrája, komlói kiindulással (A túrákról információ kérhető: Őri Zsuzsanna  20/376-6437) ► december 4., csütörtök: Szent Borbála Emléknap. Útvonal: Szent Borbála-templom – Bányászpark, emlékfal – „Márka-csille” emlékhely – Szent Borbála-kereszt – Altáró – Jánosi Engel Adolf-szobor. Találkozó: 9.00 órakor a templomnál. ► december 6., szombat: Túra más vidéken. Útvonal: Vásárosdombó – Tarrós – Té-kes – Mecsekpölöske (16 km, szintemelkedés: 384 m). Indulás: a 8.15-ös dombóvári buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila. ► december 7., vasárnap: Túra Apróságokkal – Télapó itt van… Útvonal: Máré csárda – Vörösfenyő kulcsosház – Máré csárda (10 km, szintemelkedés: 210 m). Indulás: a 10.00 órai mázai buszjárattal. Túravezető: Gáll László. ► december 13., szombat: „Meglepi” túra! Indulás: a 8.30-as pécsi buszjárattal. ► december 14., vasárnap: Tél a Zengőn. Útvonal: Nagymányok – Pásztor-hegy – Óbánya – Kisújbánya – Miske-tető – Hárs-tető – Püspökszentlászló – Zengő – Hosszúhetény (23 km, szintemelkedés: 895 m). Indulás: a 6.50-es bonyhádi buszjá-rattal. Túravezető: Ábrahám András. A Mecsek Egyesület nyílt túrája ► december 13., szombat: Téli túra – A Mecsek Egyesület épített sétaútjain. Útvonal: Tettye – Irma út – Dömörkapu – Síugró sánc maradványa – Pista bácsi pihenője – Tubes – Bánffay Simon út – Kardos Kálmán út – Miléva út – Szaniszló út (12 km, szintemelkedés: 460 m). Találkozás: 9 órakor a Tettye vendéglő előtt (a Főpályaud-varról 8.30-kor indul a 33-as buszjárat a Tettyére). Túravezető: Bátai István ( 30/277-0599). DDNPI rendezvények A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság programjairól részletes információk a www.ddnp.hu hon¬lapon talál¬hatók. • december 4., csütörtök: Madarak védelme a ház körül: téli madáretetés. A program lehetőséget biztosít arra, hogy a madáretetők téli vendégeinek életébe bepillantást nyerjünk. A résztvevők megtudhatják, milyen táplálékkel szabad etetni a télen itt ma-radt kismadarakat, valamint újrahasznosított anyagokból saját etetőt is készíthetnek. Helyszín: Ős-Dráva Látogatóközpont, Szaporca, időpont: 10.00 óra. A program idő-tartama: 60 perc. Részvételi díj: 1000 Ft/fő. A részvételhez előzetes jelentkezés szük-séges ( 30/377-3383)! • december 5., péntek: Idegenvezetés a Pintér-kert Arborétumban. A résztvevők szakvezető kalauzolásával betekintést nyerhetnek a közel száz éves múltra visszate-kintő gyűjteményes kertben megtalálható különleges örökzöldek, gyümölcsfák, dísz-fák világába. A program részét képezi a kert középső részén elhelyezkedő Mecsek Ki-állítás megtekintése is, melyben a résztvevők egy audiovizuális installáció segítségével átfogó képet kaphatnak a Mecsek természeti és kultúrtörténeti értékeiről, valamint a legfontosabb kirándulási célpontokról. Helyszín: Pintér-kert arborétum (Pécs, Tettye tér 9.), időpont: 10.00 óra. A program időtartama: 1 óra, részvételi díj: 1500 Ft/fő. • december 5., péntek: Madarak védelme a ház körül: téli madáretetés. A program leírását lásd: december 4. Helyszín: Pintér-kert Arborétum (Pécs, Tettye tér 9.), idő-pont: 10.00 óra. A program időtartama: 60 perc. Részvételi díj: 1000 Ft/fő. A részvé-telhez előzetes jelentkezés szükséges ( 30/377-3383)! • december 6., szombat: Gyűrűzés a madáretető körül. A program során megismerke-dünk az etetőre járó téli madarainkkal, az etetés szabályaival, lehetőségeivel. Ezt kö-vetően a madárgyűrűzési bemutatón kézközelből is megtekinthetjük ezeket a fajokat. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum, időpont: 9.00 óra A program időtartama: 2-3 óra. Részvételi díj: 1000 Ft/fő. • december 12., péntek: Tematikus barlangtúra az Abaligeti-barlangban – földrajz. A program résztvevői az általános barlangi túránál részletesebben ismerhetik meg a barlang kialakulásának földrajzi folyamatait, a karsztterületek működését. A temati-kus túra során nem csak szemügyre vehetjük a szebbnél szebb cseppköveket, a bar-lang oldásos és koptatásos formakincsét, hanem kialakulásukról, fejlődésükről is számos érdekességet hallhatunk. Helyszín: Abaligeti-barlang, időpont: 14.00 óra. A program időtartama: 1,5 óra. Részvételi díj: a barlangi belépő ára. A részvételhez elő-zetes jelentkezés szükséges ( 72/498-766)! A résztvevők maximális létszáma 20 fő. A programon való részvételt 12 éves kor felett ajánljuk.  Békés, bo