2021. január 285. szám

MECSEK HÍRADÓ 285. szám 2021. január Köd homályában a Hármas-hegyen... Már régen voltam a Hármas-hegyen, ezért is csatlakoztam pár túratárshoz december 17-én. A buszról leszállva egy régen használt ösvényen jutottunk fel a ködbe burkolózó csúcsra. Odafent nem csak a köd volt homályos: a csúcson nagyon bontanak, mert láthatóan kisebb lett az épület... És építenek is, mert valaminek vasbeton vasalása készül! A ködből kibukkant túrázót pedig a szokásos ködösítéssel próbálják lerázni! Az ott dolgozó munkás nem tudta, mi volt ott, hm. Szerintem az egész megye tudja. És azt se, mi lesz, hm, hm. A hét törpéből pont a kukát kérdeztük? Az előző képes beszámolókból kiderül, hogy az „egy gombóc citrom fagyi” az épület tetején, november közepén még ott volt! Mostanra eltűnt. Ami biztos, hogy nem tetőteraszos fagyizó lesz az épület tetején! Talán egyszer majd hivatalosan is megtudjuk, mi az nagy felvonulás odafent és miért kell ködösíteni a nagy ködben is? Az építkezéseken mostanában szép kis táblákra kiírják, hogy ki, miért, miből, mennyiért, mit épít. Na, itt ilyen sincs. A hegyről csak annyit, hogy még mindig jelentős a kaptató a Kövestető felől. Egy jó kilométeren százhetvenöt méter! A hegyről lefelé megnéztük a hegyi kerekesek által kialakított útvonalat a Pap-rétig. Van kiépített kanyar, ugrató, meg minden, ami egy „gurulós” hegyi pályához kell. A kék négyzet jelzéshez érve a Mecsek erdeiben már megszokott favágás és a hozzátartozó nagy sár. Rövid látogatás az Őzike-forrásnál, majd egy kis szendvicses, süti- és italkós-tolós pihenő Pusztabányán. Betyár-tanya már csak emlék, Betyár-forrás még csöpp-csöpp. A Nagy-kaszálótól a Balázs-orma felé a zöld kereszt jelzés mentén is vágás, és hozzá az előbb már említett dagonya. Mivel már több sárral nem akartunk találkozni, mielőbb letértünk a Vár-völgybe. Kiváló új jelzésekkel találkoztunk a kék háromszög és a zöld kereszttel jelölt útvonalakon, gratulálok a festőknek! Rövid megemlékezés és bakancsmosás az Iharos-kútnál, majd a háromnegyed négy előtti buszt kényelmesen elértük a Várvölgy megállóban. A túra távja 14 km, szintemelkedése 460 m körüli volt. Szép nap volt a köd, a ködösítés és a sár ellenére is. Na meg 50 év után újra kezdem megszokni, hogy este nyolcra haza kell érnem, bár amikor utoljára ezt kérték tőlem, még csak tizenkettő voltam. Meg néha eszembe jut, milyen jó volt egy sör mellett átbeszélni a túra történéseit! Remélem, az első hamarosan elmúlik, a második meg újra eljön! Vagy lehet, hogy csak öregszem? atiKA Jelzett utakon az időben A turista útjelzéseink kialakulásáról Baranya megyében több mint 1400 km jelzett turistaút van. Ennek az úthálózatnak a karbantartása, az útjelzések folyamatos felújítása nagy feladatot jelent a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség számára. Útjelzésfestőink évente rengeteget dolgoznak azért, hogy a baranyai turistautak jelzései jó minőségűek legyenek, és azokon a túrázók biztonsággal eligazodjanak. Tekintsünk most vissza a magyarországi turista útjelzések kialakulásának történetére! Nekünk mai természetjáróknak szinte természetes, hogy hazánkat behálózzák a jelzett turista útvonalak. Örökségünk ez: útjelzéseink és útvonalaink rendszerét nagyrészt elődeink építették fel, taposták ki nekünk. Keljünk hát útra az időben, és ismerjük meg e gazdag múlt kincseit, melynek ősi nyomain ma is járunk. Első lépések A magyarországi turistautak történetében kulcsszerepet játszik az 1873-ban megalakult Magyarországi Kárpátegylet (MKE), mely a világon a hetedik alpin egyesület volt. Az egylet eleinte elsődlegesen a Magas-Tátra feltárására, utak kiépítésére, menedékházak építésére koncentrált. A mai Magyarország területén az egyik első jelzett turistautat 1888-ban Mátrafüred (akkor még Bene) és a Szt. László-forrás, Mátraháza között hozta létre az egy évvel korábban megalakult Mátra Egylet. Szintén ebben az évben alakította meg Téry Ödön és Thirring Gusztáv a Magyarországi Kárpátegylet (MKE) Budapesti Osztályát, mely főként a Pilis térségében alakított ki útvonalakat, elsők között a Dobogókő - Dömös közt vezető, ma Téry útnak nevezett piros jelzésű utat, melyet ifj. Tirts Rezső jelölt ki. A Budapesti Osztály 1891-ben kivált az MKE-ből és önállóan, Magyar Turista Egyesületként (MTE) működve tovább, folyamatosan építette, bővítette a turista infrastruktúrát. Ekkor nagy eredménynek számított, hogy viszonylag kevés időn belül 124 km jelzett utat alakítottak ki. Az 1890-es évek elejétől sorra alakultak az egyesületek, melyek az elkövetkező években országszerte számos menedékházat, forrásfoglalást, kilátót építettek, útvonalakat alakítottak ki és jeleztek, folyóiratokat és kalauzokat jelentettek meg, fokozatosan megteremtve a hegyvidékek turistakultúráját. 1913-ban jött létre a Magyar Turista Szövetség. Azonban az első világháború kitörése gátolta a szövetség megkezdett munkáját. Ez időre született meg a turistaság fogalma is, melyben kiemelt szerepet kap a ma önkéntességnek nevezett tevékenység: "Turistaság a természet szeretetén alapuló, saját erőből való mozgás a szabadban. [...] Célja [...] nem utolsó sorban a jellemfejlesztés [...] a közérdekből való áldozatkészség és közérdekű munka megszoktatása." Egységes jelzésrendszer Kezdetekben az útjelzések színei ötletszerűen lettek kialakítva (számokat, különböző alakzatokat és színeket alkalmaztak, a ma megszokott fehér alapot sem használva), ezért a Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére 1929. december 2-án megszületett az az egységes, néhány év alatt az egész országban bevezetett, Dr. Strömpl Gábor által kitalált turistaút szisztéma, amellyel alapjaiban ma is találkozhatunk hegységeinkben (kivételt képezett a Mecsek, ahol csak 1960-ra vezették be). Az útjelzések hálózatát a turistafontosságot alapul vevő rangsor határozta meg, amelyben az egyes színek (országos: kék, piros; helyi: sárga, zöld) mindig sáv alakúak, az egyes mellékutak funkcióit megjelenítő alakzatokat is meghatározták. Kikötötték, hagy a zavar elkerülése végett két hasonló jelzés nem futhat egymás közelében és nem ágazhat el. Kimondták, hogy minden jelet fehér alapra kell festeni, melynek mérete 24x18 cm. Mikor Strömpl előállt javaslatával, Magyarországon már nem voltak magashegységek, ezért a jelzési rendszer azt vette alapul, hogy ne nehézségi vagy veszélyességi alapon rangsorolják a turistautakat, hanem turista fontossági sorrendjük szerint. Az azóta eltelt idők során azonban e tiszta irányelveket nem mindenütt sikerült érvényesíteni. Új utakon Az I. világháború után, a trianoni békeszerződés értelmében legnagyobb hegységeinket elcsatolták, így egyre jobban felértékelődtek a megmaradt hegyvidékek (Pilis, Börzsöny, Mátra, Bükk). A több kiránduló több utat kívánt meg, így szükségessé vált az útvonalak bővítése. Azonban a jelzéseket sokszor nem lehetett úgy kialakítani, ahogy az a legpraktikusabb, a legkedvezőbb lett volna, mert a földbirtokosok és erdőtulajdonosok ezt meggátolták. Nem egyszer előfordult, hogy a felfestett jelzést csak engedéllyel lehetett bejárni, sőt olykor időkorlátot is állítottak. A tilos területek szaporodása merész elhatározásra juttatta az akkori MTSZ-t. A szövetség 1932. áprilisi ülésén jelentik be, hogy a Nagymaros és Zebegény között fekvő Hegyestető és Szentmihályhegy vidékét az MTSZ vadászbérletbe vette a Koronauradalomtól és ezzel ezt a könnyen megközelíthető különleges fekvésű területet a turisták részére is hozzáférhetővé tette. A szövetség az útjelzések és turista új utak elkészítésével az Encián Turistákat bízta meg. Az ösvényekről és utakról letérni tilos volt, s ezeket is csak tagsági igazolvánnyal rendelkezők vehették igénybe. A szövetségi értesítő júniusban számol be a Hegyestetői mintaterület átadásáról. Az ünnepség 1932. május 29-én volt. Zsitvay Tibor nevéhez fűződik, hogy az 1935-ös erdőtörvénybe bekerült néhány cikkely a jelzett utak tényéről, funkciójáról és védelméről. Éllovasa volt a jelzett utak létjogosultságáért való küzdelemnek, hogy a magánbirtokot a közjó érdekében korlátozni kell. A magyarországi jelzett turistautak hossza 1938-ban már meghaladta a 4400 km-t. Más idők A második világháború jelentősen lecsökkentette a túrázók számát, sok turistalétesítmény és turistaút megsemmisült vagy megrongálódott. A turistaegyesületeket feloszlatták vagy megszűntek. Az 1950-es évektől kezdve viszont a túrázás újra egyre népszerűbbé vált. Az erdők átjárhatókká váltak, így még jelzés nélkül is szívesen keresték fel azokat a természetkedvelők. Időközben ismételten kialakításra került az útjelzéshálózat. 1979-ben készült el a "Turistalétesítmények" című szabályzat a természetjárók technikai munkájának végzéséhez. Ekkor jelenik meg a 10x12 cm fehér téglalap alap. Érdekesség, hogy - az akkor még a háromszöggel és körrel együtt “üres” - négyzetjelzés belsejében ék alakú nyílhegy mutathatta a menedékház irányát az út mentén. A korral, a fejlődő igényekkel haladni kellett, a motorizáció következményeként parkolók kialakítására volt szükség, illetve ehhez igazodó körtúrák, csillagtúrák kialakítására. Így vezették be a körút (irányított kör) útjelzést, mely az első, 1988-ban született első magyar turistaszabványba is bekerült. Továbbra is a 10x12 cm-es méret használandó, de az üres alakzatokat a könnyebb festhetőség érdekében teli alakzatok váltják fel. A szabvány mind a mai napig alapot ad a jelzésfestéshez, bár a jelzések elhelyezésére vonatkozó irányelvei meglehetősen szűkszavúak. A színek jelentésének 1930-as (Strömpl-féle) struktúrája ekkorra már veszített jelentőségéből, és a színek szerepének hangsúlya az útvonalak megkülönböztetésére helyeződött át. Megjelent benne továbbá az Eisenach - Budapest Nemzetközi Barátság Útvonal (EB) jele is, mely a szocialista országokban vezetett. A szabvánnyal való összhang érdekében több tájegységben is átfestésre kerültek az útvonalak. A Pilisi Parkerdő területén mintaterületet alakítottak ki, ahol fizetett munkatársak végezték a jelzések és útjelző táblák karbantartását. Rendszerváltás A rendszerváltás a turistautak életében is változást hozott, bár a határok megnyílása korábban megkezdődött: 1985-ben lett része a Kőszeg-Budapest közötti kéktúra szakasz az Európai Gyalogtúra Szövetség (EWV) E4-es vándorújának (az Országos Kékkör ma már szinte teljes egészében része e nemzetközi hosszútávú úthálózatnak). 1988-ban volt az első határnyitó osztrák-magyar túra és találkozó az Írott-kőn, igaz, határőrök kíséretében. A határok teljes átjárhatósága után több lehetőség nyílt országhatárokon átnyúló, azok mentén vezető (pl. Vasfüggöny út), sőt kontinenst átölelő útvonalak kialakítására. Ebben a zarándokutak az élen járnak. Hazánkban az elmúlt évek során több ilyen célú útvonal is létesült. Mindemellett egyre népszerűbbek a különböző rövidebb távú tematikus utak, tanösvények, zöldutak, melyek új lehetőségekkel bővítik ki gyalogos turisztikai úthálózattá a természetjáró turista útvonalak rendszerét. Először 2010-ben, majd 2013-ban került kiadásra a Magyar Természetjáró Szövetség Turistát Szakbizottsága által szerkesztett "Turistajelzés-festési általános útmutató", mely a jelenlegi igényeknek megfelelően aktualizálta a jelzésfestésre vonatkozó elvárásokat és bővítette - nagyrészt már korábban is alkalmazott szimbólumokkal - az útjelzések jelkészletét. Folyamatban van az egységes országos táblázási rendszer tervezése, mely magában foglalja többek közt a kerékpáros útvonalak jelölését is. A fáradságos munkával létrehozott értékeinket védeni, folyamatosan gondozni kell, ez nincs másképp a turistautak és útjelzések esetében sem. Ma országszerte önkéntesek százai munkálkodnak azon, hogy a jelzéseink, útjaink továbbra is szolgálják a jelen és a jövő természetjáróit. A turistautakról, útjelzésekről az MTSZ Turistaút Szakterület megújuló turistajelzes.hu honlapján lehet tájékozódni, valamint a most készülő, interneten is elérhetővé váló digitális térképen. (Forrás: turistajelzes.hu) Csomoros nyár a Mecsekben Bekerült a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának „Magyarországi faóriások és famatuzsálemek” elnevezésű adatbázisába egy mecseki fekete nyár (Populus nigra). A leginkább az árterekre jellemző fafaj egyede tulajdonképpen úgynevezett ikertörzs, mivel egy 345 és egy 460 cm kerületű törzsből áll. Rajtuk a dúsan elágazó oldalrügyek halmozódása miatt csomorok képződtek, emiatt is hívják „csomoros nyárnak” a bútorkészítők kedvencei közé tartozó, ilyen jellegű nyarakat. A puhafás ligeterdők gazdagabb fényviszonyai között rövid, vastagabb törzset, hatalmas oldalágú, terebélyes koronát növeszt. Zárt állásban azonban az oldalárnyékolás következtében törzse szép hosszú, egyenes lesz, jóval kisebb koronával. A mecseki lelőhelyre is az utóbbi a jellemző, ugyanis a Lámpás-völgy mély völgyének alján, hatalmas fehér füzek (Salix alba), és más, szurdokerdei fajok (pl. bükk (Fagus sylvatica), korai juhar (Acer platanoides)) méretes példányai között található. A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet védett természeti területén megbújó faóriás - remélhetőleg a nyárfákra jellemző viszonylag rövidebb életszakasz ellenére is - még jó ideig fogja gazdagítani a változatos, vadregényes szurdokvölgyet. Nagy Gábor (Forrás: DDNPI) Új természetismereti központ épül a Nyugat-Mecsekben Az aktív ökoturizmus fellendülésével egyre nagyobb az igény az élményközpontú és természetközeli szolgáltatások iránt. A Mecsekerdő elkötelezett a térség turisztikai desztinációinak fejlesztésében, ezúttal egy határ menti együttműködés keretében a Nyu-gat-Mecsekben új természetismereti központ jöhet létre. A projekt nyitókonferenciája 2020. november 25-én zajlott. Az EAGLE nevet viselő horvát-magyar két éves projekt keretében izgalmas infrastrukturális fejlesztések, továbbá turisztikai és ismeretterjesztő szolgáltatások várhatóak a Dráva mindkét oldalán. Pécs-Árpádtetőn a Mecsextrém erdei kalandpark szomszédságában működik a Mókus Suli Erdészeti Erdei Iskola, melynek helyén hamarosan egy új funkciókkal teli természetismereti látogatóközpont, a Mecsek Discovery Center várja a felfedezőket. A közel ötszáz négyzetméteres, kétszintes új épület a fenntarthatóság jegyében közel nulla energiaigényű létesítményként épül. Turisztikai szempontból a komplexum legfontosabb része a kiállítótér lesz. Az „Emberek a Mecsekben” témát bemutató 140 m2-es tematikus kiállítás játékos és innovatív módon ötvözi majd a helytörténeti, természetismereti és természetvédelmi érdekességeket. Szintén a projekt része a már meglévő Mókus tanösvény fejlesztése, a középhegységek madárvilágát bemutató új tartalom kidolgozása és a tanösvény digitális alapokra helyezése. Ezek a természetismereti szolgáltatások a látogatócsoportok mellett családok, turisták számára is elérhetővé válnak, ráadásul az évente több tízezer vendéget vonzó Mecsextrém Park közelsége komplex, egész napos programkínálatot tesz lehetővé. A Partnerség nem titkolt célja, hogy egymást erősítve ösztönözzék a természetjárást, a két ország felfedezését. A közös fejlesztések része ezért a horvát és a magyar végpontok összekötése a virtuális térben - például VR-szemüvegek segítségével a fizikai távolságtól függetlenül 3D-ben is megnézhetjük a határon túli látnivalókat. A projekt számos további elemet tartalmaz, a természetismereti és túravezetői képzések, kerékpáros és madármegfigyelő rendezvények szervezésétől a többnyelvű mobilalkalmazásig. Horvátországban új kilátó épül, valamint egy tájház és egy boros pince rekonstrukciójára is sor kerül. (Forrás: Mecsekerdő) MÚLTIDÉZŐ A hótaposó első — és utolsó - túrája Az 1980-as években még szép nagy telek voltak, az erdőt sokáig tartós, vastag hóbunda borította. A téli túrák akkortájt valóban téliek voltak: sokszor 20-30 cm-es, néhol még nagyobb havat taposhattunk. Természetesen télen is mentünk a gyerekekkel (akkoriban az Apáczai Nevelési Központban tanítottam), akik igencsak élvezték a havat. Egyik szép, havas téli túrán a Kelet-Mecsekben a Vörösfenyő kulcsosházhoz mentünk. A Máré csárdáig utaztunk busszal, s onnan kezdtük a gyaloglást. Igen hideg idő volt, az emelkedőn ugyan nem fáztunk, de ahogy megálltunk, máris „bekúszott” a hideg a kabátok alá. Így aztán nagyon megörültünk - főleg a fázósabb lányok -, amikor a Vörösfenyő kulcsosházhoz érve egy hatalmas méretű, belül izzó fatuskót találtunk (valószínűleg favágók hagyhatták ott, mert a közelben fakitermelési munkák nyomait láttuk). A hatalmas tuskó, belsejében az izzó parázzsal, csak úgy ontotta a környezetébe a meleget, amit először átfagyott kezeink „kiolvasztására” használtunk fel (merthogy annak rendje és módja szerint a túra közben kemény hógolyózás is folyt a gyerekek között), majd egyre közelebb húzódva a tuskóhoz élveztük, ahogy sugározza a meleget felénk. Akkoriban már nagy divatja volt a hótaposó csizmáknak, melyet sokan hordtak, köztük Erika is (hatodikos-hetedikes lehetett), aki vadonatúj, hófehér színű hótaposójában jött túrázni, mutatta is társainak, hogy most kapta, ez az első útja! A lányok, miután szemből átmelegedtek, megfordultak, és háttal közelítettek a tuskó felé, körülállták azt, hogy úgy is érezzék a sugárzó meleget. Egyszer csak kiabálás hallatszott: - Erika, Erika, a csizmád! A hang hátulról jött. Erika meglepődve fordult hátra: - Mi a baj? - A csizmád! Vigyázz, olvad! Erika gyorsan előbbre lépett, de akkor már késő volt: a szép, új fehér csizma külső burkolata - az izzó tuskóból áradó hő hatására - barnásan elszíneződve, nagy lyukakat formálva kezdett eltűnni. Így ért hát szomorú véget az új csizma turista karrierje az első túráján. Manapság a téli túrákon már nemigen hordanak hótaposókat, merthogy ritkaság számba mennek a havas túrák is. A hótaposó történetét viszont - felidézve a nagy teleket - ma is mesélem a gyerekeknek. Strasser Péter HÍREK ♦ „Érdemes Természetjáró”: Szőke Zoltán (Pécsi Ifjúsági Természetbarát Egyesület) teljesítette az Érdemes Természetjáró minősítés követelményeit, így az MTSZ számára a minősítést 2020. december 7-én megadta. A minősítéshez ezúton is gratulálunk! ♦ Természetjárók elismerése: szövetségünk elnöksége a 2021. február 13-án tartandó küldöttgyűlésen ismét szeretné megköszönni az aktív természetjárók - egyesületüket, vagy a szövetséget segítő - munkáját. Kérjük tagszervezeteinket, hogy az elismerésekre a javaslataikat - rövid indoklással - 2021. január 19-ig juttassák el Tóth Klára elnöknek e-mailben (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), vagy adják le személyesen a szövetségben. ♦ Egyéni túrapontverseny: kérjük a tagszervezeteinket, hogy azon tagjaik névsorát, akik 2020-ban 1000 túrapont felett teljesítettek, és a túrapontversenybe szeretnének benevezni, 2021. január 19-ig juttassák el Jancsi Attilának e-mailben (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), az életkori kategória (50 év fölötti, ill. alatti férfi, ill. női) megjelölésével. A kategóriák első három helyezettjeit oklevelet kapnak, melyeket a februári küldöttgyűlésen adunk át. ♦ Beszámolók: kérjük azon tagszervezeteinket, amelyek szeretnék a 2020. évi tevékenységükről szóló beszámolót közzétenni, küldjék azt el e-mailben Strasser Péternek január 19-ig a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre, így azt a Mecsek Híradó februári számában megjelentetjük. Rendezvények A természetjáró rendezvények - a járványügyi korlátozó intézkedések miatt - egyelőre 2021. január 11-ig szünetelnek. Lapzártakor még nem tudni, feloldják-e a korlátozásokat, így a január 11 -e utáni rendezvények kiírását közreadjuk. Amennyiben a korlátozások időtartamát meghosszabbítják, a meghirdetett rendezvények elmaradnak, vagy más időpontban kerülnek majd megrendezésre. Az aktuális információkról honlapunkon (www.baranyatermeszetbarat.hu) tájékoztatjuk a természetjárókat. ♦ január 23. (vagy január 30.), szombat: „Télies Mecsek 35, 16; Hó-PITE 10” teljesítménytúrák. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs - Éger-völgy, Teca mama kisvendéglő, 6.30-8.00 (35 km), 8.00-10.00 (16 km), 8.00-11.00 (10 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1600, 1400, ill. 1200 Ft/fő (diákoknak, ill. Mecseki Turista Kártyával 100 Ft kedvezmény). Információ: Bota János (® 30/993-8595). ♦ február 2., kedd: Természetbarátok Klubja. Portugál Camino - Ignátkó Imre előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.), időpont: 17 óra. Információ: Scheitler Adrienn (® 20/340-4184). Nyílt túrák A nyílt túrák - a járványügyi korlátozó intézkedések miatt - egyelőre 2021. január 11-ig szünetelnek. Lapzártakor még nem tudni, feloldják-e a korlátozásokat, így a január 11-e utáni nyílt túrák kiírását közreadjuk. Amennyiben a korlátozások időtartamát meghosszabbítják, a meghirdetett túrák elmaradnak, vagy más időpontban kerülnek majd megrendezésre. Az aktuális információkról honlapunkon (www.baranyatermeszetbarat.hu) tájékoztatjuk a természetjárókat. ► január 16., szombat: XI. Desztinációs túra - „Hegyen-völgyön-tóparton” (a Mecsek Egyesülettel közös rendezés). Útvonal: Orfű-abaligeti elágazás - volt IV. üzemi vadászház - Abaliget - Balázs-hegy - Orfű-abaligeti elágazás (12 km, szintemelkedés: 290 m). Találkozás 7.15-kor a pécsi távolsági autóbusz-állomáson, a 23-as kocsiállásnál (a busz 7.30-kor indul Orfűre). Túravezető: Baumann József (® 20/474-7151). ► január 24., vasárnap: „Hegyen-völgyön át Tolnában”. Útvonal: Kakasd - Várhegy - Sötétvölgy - Kakasd (12 km, szintemelkedés: 350 m). Találkozás: 7.15-kor a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron a 8-as kocsiállásnál, a Budapestre induló autóbusznál (az autóbusz 7.30-kor indul). Túravezető: Becze László (® 30/172-2821). Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra. Szerkesztői telefon: 20/522-2953. E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; internet: www.baranyatermeszetbarat.hu