2019. szeptember 271. szám

MECSEK HÍRADÓ 271. szám 2019. szeptember Nyáron történt… Az alábbiakban a nyár folyamán szervezett természetjáró programokról szóló írásokat, élménybeszámolókat adjuk közre, időrendi sorrendben. ● „Szerb határ mentén” „Szerb határ mentén” címmel szervezett túrát június 23-án egyesületünknek (Dráva TSE) és más érdeklődőknek Várnainé, Hajni. A tervezett programban szerepelt a park és a kiskastélyban lévő kiállítás megtekintése Karapancsán, az egykori koronabirtokon, valamint a hercegszántói „Vodica-Máriakert” bejárása és egy fürdés a dávodi strandon. Hajni sok időt és munkát tett bele, hogy minden jól sikerüljön, de ahogy mondani szokták: „Ember tervez…”. A buszos utazás különböző okok miatt nem jött össze, de gyors szervezkedés, és szeren-csére voltak vállalkozó kedvű túratársak, akik bevállalták, hogy saját kocsival viszik a csapatot. Négy autóval, 17-en indultunk neki az útnak. Az időjárás olyan lett, amilyent jósoltak: gyülekező felhők, és Mohácson már szakadt. A kompnál egy kiragasztott hirdetményen: „Önkéntes véradás”. Nem is gondoltuk, hogy ez ránk is vonatkozhat majd… Kompátkelés csitt-csatt villámlással, szorongató érzés. Amikor láttuk, hogy a kompon lévő autók vezetői és az utasok zöme ki sem szállt a járművéből, az még szorongatóbb volt, és ráadásul még veszélyes is lehetett volna! A kastélyhoz vezető keskeny úton fegyveresek az út mentén, közel a határ. A vezetés 10 órára volt megbeszélve, így még jutott idő egy kis sétára a parkban. Itt jött elő a véradás, mi adtuk (bár nem önkéntesen), a szúnyogok hada vitte! Ezen a részen állandóan sok kis rovar van, de a mostani, nekik kedvező időjárás miatt az átlag sokszorosa kelt ki és mintha ránk vártak volna… Időre vissza is kergettek bennünket a kiskastélyhoz. A kiállításon az épület alsó szintjén a környező területről, élővilágáról és az elmúlt év-századokban itt végezhető munkákról láttunk képeket és olvashattunk tartalmas írásokat. Különböző használati tárgyakat figyelhettünk meg. Az emeleti rész a vadászati relikviáké és berendezési tárgyaké a múlt századból. Díjnyertes, és egykori világelső trófeák élethű másolatai tekinthetők meg. Az eredeti trófeák a minisztériumban… Az erdei szalonka trófeagyűjtemény mindenkit meglepett, mivel hasonlót nem lehet látni sehol. Tartalmas másfél órát töltöttünk el a kastélyban és a parkban. Lehetett volna több is, de a parkban nem lehetett többet nézelődni… Köszönet a tárlatvezetésért! Utazás következett a Hercegszántó határában lévő „Vodica-Máriakertbe”. A kert érde-kessége, hogy itt található a világ második legnagyobb Szűz Mária szobra. Vodica-Máriakert egyike Felső-Bácska határbeli kegyhelyeinek, amelyek a török hódoltság után alakultak ki, és váltak a környékbeli lakosság búcsújáró helyeivé. A délelőtti eső itt tetőzött, de ennek is meg lehetett találni a jó oldalát. A szakadó esőben a szúnyogok nem tudtak repülni… A forrásból viszont nem tudtunk inni, mert a sáros víz elöntötte az előteret is. Utazás Dávodra, ahol a strandolást terveztük. Már a Máriakertnél beszéltünk róla, hogy odaérünk és meglátjuk, hogy bemegyünk-e? Az élet felülírta és eldöntötte helyettünk ezt a gondot. A strandot a délelőtt belépni szándékozók hiányában és a folyamatos eső miatt bezárták! A „B” verzióként eltervezett séta a csatornaparton szóba se jöhetett, mert a térdig érő vizes fűben a szúnyogokkal kisérve nem lett volna nagy élvezet… Mivel a strand büféjébe terveztük a nap fő étkezését, ezért úgy döntöttük, hogy a belépő árát a „Szigeti csárda” asztalainál költjük el. Jöttek a tálak, frissensültek és lecsúszott egy két sör is… Jó ízek, megfelelő mennyiségű adagok, alacsony árak voltak. Innen már csak a hazautazás következett, ahogy idefelé is, szúnyogok és a komp. Átkelés után búcsúzkodtunk egy jól töltött nap emlékeivel. Írom ezt még úgy is, hogy egy programunk rajtunk kívül álló okok miatt elmaradt. Köszönöm Hajninak a szervezést, és az autósoknak, hogy bevállalták a „fuvarozást”. atiKA ● Természetjáró tábor a Mátrában A Dél-Zselic Természetbarát Klub és a komlói Kenderföldi Természetjárók ez évi szoká-sos nyári természetjáró táborát a Mátrában szervezte, július 8-19-e között. Szálláshe-lyünk Mátraházán, az Alverna Házban volt. Ez egy egyházi fenntartású szálláshely, zarándokház, melyben természetjáró csoportokat is szívesen fogadnak. 37 férőhelyes, zuhanyzókkal, nagyon jól felszerelt konyhával (ez számunkra különösen fontos volt, mivel táborozásaink során saját főzéssel oldjuk meg az étkezést). Tudom ajánlani mindenkinek, aki a Mátrába szeretne több napos programot szervezni. A táborban harmincan voltunk, felnőttek és gyerekek. A 12 napos tábor során a túrákat úgy szerveztük, hogy négy jelvényszerző túramozgalmat teljesíthessünk, így végigjártuk a Vörösmarty Mihály, a Kós Károly, a Kodály Zoltán emléktúrák útvonalait, valamint a mátrai Rákóczi túrát. Keresztül-kasul bejártuk a Mátrát: végig gyalogoltuk a Mátra gerincét Ágasvártól Galya-tetőn, Csór-hegyen és a Kékesen át a Sas-kőig, illetve északról délre Parádsasvártól Gyöngyösig. Túráztunk a Csörgő-patak völgyében és az Ilona-vízesésnél, utaztunk a Mátrafüredre és a Szalajka-házhoz vezető erdei kisvasutakon, és megmásztuk a Sás-tónál lévő 50 m magas, olajfúró toronyból kialakított kilátót. Megnéztük a parádsasvári üvegmanufaktúrát, ahol az üvegfújást is kipróbálhattuk. Voltunk Gyöngyösön a Mátra Múzeumban (ahol a csodálatos természettudományi kiállítást végignézve szomorúan jutott eszembe a Janus Pannonius Múzeum hasonló pécsi kiállítása, amiért magamban szégyenkeztem. Pedig a Mecsek is megérdemelne egy ilyen szép kiállítást és gyűjteményt!). Jártunk a Recski Nemzeti Emlékparkban – ahol az egykori kényszermunkatáborban raboskodó foglyok szörnyű sorsát ismerhettük meg, kiváló szakvezetéssel –, és a siroki várban is. Utolsó túránk során ellátogattunk a „Három falu templomához”, és a fallóskúti Mária-kegyhelyhez is. Természetesen – nyár lévén – strandolásra is sor került, a hűvösebb időjárásra tekintettel ezúttal a demjéni barlang- és élményfürdőben jutottunk felejthetetlen vízi élményekhez. Naponta, a túrákról visszatérve Mátraházára, a helyi kis boltban – ami egyúttal büfé is – jégkrémekkel és jófajta csíki sörökkel hűsítettük magunkat, és nem utolsó sorban megkóstoltuk a sajtos-tejfölös macokot is, amit itt kiválóan készítenek el. A 12 napból két nap az utazással telt el (hazafelé útközben még megnéztük a veresegyházi medveotthont), a Mátrában töltött tíz napból nyolc gyalogos túranapunk volt, egy autóbuszos kirándulás (Recsk, Sirok), ill. egy múzeumlátogatás, majd strandolás. A napi túratávok nem voltak túl hosszúak, a leküzdendő szintek annál nagyobbak. Összesen 101 km-t gyalogoltunk, miközben 3420 m szintemelkedést gyűrtünk le. „Izmosító” terep volt a Mátra, túrákban és élményekben gazdag tábort zárhattunk. Táborunkat többen is támogatták. Külön köszönjük a Dráva TSE, a Tenkes TE,a Medi-terrán Gyalogló Klub, a, Vándorok TK és magánszemélyek támogatását: a Kati Ildi-kó búcsúztatójához kapcsolódó jótékonysági gyűjtésből származó összeget a komlói Kenderföld-Somági Általános Iskola természetjáró tanulóinak a táborozási költségeihez használtuk fel. Strasser Péter táborvezető ● Túrák Károlyháza körül Már évekkel ezelőtt nézegettük a „Bakonyi Mikulás” túrákon, milyen jó lenne nyári szép időben Károlyházán lakni és innen túrázni. Az utolsó lökést bakonyszentkirályi vendéglátónk adta, amikor elmondta, hogy mi is az „Erdő szíve” vendégház. Kétszemélyes szobák, szauna és merülő kád a legfőbb jellemzők azon kívül, hogy az erdő közepén, turistautak csomópontjában van! Jöhetett a szervezés. Sok lehetőség van Cuha-völgy és Csesznek körül a gyalogos túrázóknak. Július 15-20-a között programunk a következő volt: első napon az utazás köz-ben veszprémi nézelődés a Bertalan-sziklánál, a várban, a Séd-patak mentén és a Gulya-dombon. A szállás elfoglalása után mindjárt kipróbáltuk a szaunát és a merülő kádat is. A második nap túrájának útvonala Károlyháza – Porva-Csesznek vasútállomás – Hódos-ér – Vinye volt. Innen egy Cuha-völgyi vonatozás Zircre, aminek egyik szakasza szerintem az egyik legszebb vasútvonal az országban. Zircen az ismerős vendéglői ebéd helyett egy pizzázás maradt, mivel a tervezett vendéglő zárva volt és másik helyet nem keresgéltünk… Ezután séta az arborétumban, ahol sikerült egy őzikét is megriasztanunk. A tónál egy kíváncsi teknős úszott felénk, de mivel semmi kaját nem kapott, vissza is fordult a tó közepe felé. Ezután busszal vissza Gézaházára, ahonnan még egy 3 km-es túra várt ránk a szállásra. Vacsora és egy elhúzódó beszélgetés előtt, közben és után jól esett lazítani egyet a szaunában. Harmadik napunk a „Bakonyi Mikulás 17” útvonalának bejárásával telt. Kíváncsiak voltunk az Ördög-árokra nyáron. Ez a túra jobban tetszett, mint a téli, mivel nem kellett a csúszós, jeges kövekre figyelni és arra, hogy ki mikor csúszik bele a jeges vízbe. A sziklák változatos formái újabb és újabb ötleteket adtak a fényképek készítőinek. Az „ellenőrző pontokon” jó szokásunkhoz híven pihentünk és kortyoltunk egyet… Közben a szálláson maradók elkészítették a hetes túrák egyik kedvencét, a „mindent bele” babot. A túra végeztével kész vacsora és befűtött szauna várt bennünket. Soha rosszabb napunk ne legyen! Negyedik napon a Cuha-völgyben jártunk Károlyháza – Zörög-tető – Vinye – Cuha-völgy – Porva-Csesznek vasútállomás – Károlyháza útvonalon. Úgy időzítettünk, hogy Vinyén a már előzőleg látott lángosokat meg tudjuk kóstolni. Volt vargányás, betyáros vagy csak sima sajtos tejfölös, de mindegyik teljes kiőrlésű lisztből készült tésztával. Kiválónak értékeltük mindegyiket. A Cuha-völgy kevés vízzel a patakban is szép volt. Megnéztük az állomásépületben helyet kapott vasúttörténeti kiállítást is. Az estét most egy közös munkával készült lecsóval, majd szaunával és egy kis beszélgetéssel zártuk. Ötödik napra jutott a cseszneki vár és a település körüli szurdokok megtekintése. Szállá-sunkról Gézaháza érintésével jutottunk el a Kő-árok déli végéhez. A szurdok járhatósága nem sokat változott a decemberihez képest. Patakmeder, árokparton föl majd le, és a bedőlt fákon való átmászás. Kalandos, de jobban lehetett haladni, mint a télen. Egy kis kitérő a „Várkert” sörözőbe, majd irány a vár! Utolsó látogatásom óta szépen felújították a bejárat körüli fogadó épületet. Nézelődés és fényképezés közben sikerült összeszedni a válaszokat a kérdőívre, amit a pénztárnál leadtunk. A jól kitöltők sorsoláson vesznek részt… A régi zsidó temető mellett jutottunk el a Kőmosó-szurdokba, ahol a „vasalt utak” szerelmesei próbálgatták erejüket és ügyességüket. Eközben Árpi – Ibolya társaságában – a „kék túrás elmaradását” pótolta a Borzavár – Kőris-hegy – Bakonybél útvonalon. A pár évvel ezelőtt felújított jelzések állapotáról annyit mondott, hogy hagy némi kívánnivalót maga után… Szinte egyszerre értünk a szállásra, ahol szülinapos túratársunk egy remek paprikás krumplival várt bennünket. Egy nem szokásos szülinapi dal meghallgatása után elénekeltük neki az igazit is. Isten éltessen, Tibi a 75. szülinapod alkalmából! Vacsora után megint jött a szauna és a folyamatos koccintások a szülinapossal… Hazautazásunk során ellátogattunk a bakonybéli Szent Mauriciusz monostorba, amit a XI. század elején alapítottak. Először a padláson ismerkedtünk a gyógynövényszárítás rejtelmeivel, majd a kiállító térben a monostor életével a kezdetektől napjainkig. Az arborétum felé menet a gyógynövény ágyásokban számunkra kevésbé ismert növényeket is találtunk. Az arborétumban a Bakonyban honos növényekről szerezhettünk információkat. A hazaúton még egy szokásos megálló az Iregszemcse határában lévő büfénél… Összegzésként elmondhatjuk: jó volt úgy túrázni, hogy a szállásra érkezés után várt bennünket egy lazító szauna és a merülő kád! Az időjárás kegyes volt hozzánk, kiváló túraidőben járhattuk a bakonyi turistautakat és sok szépet láttunk. A turistajelzések legtöbb helyen rendben voltak. Egyszerű „tábori” kajáink is jól sikerültek. Ajánlom, hogy akik megtehetik, látogassanak el ebbe a vendégházba, mert biztos, hogy nem egy hagyományos túrás élményben lesz részük… atiKA ● Fürdőtúra Szulokra” Július 27-én idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Mecsek Egyesület szer-vezésében a szuloki fürdőtúra. Minden évben más irányból közelítjük meg a szuloki gyógyfürdőt. Első évben vonattal utaztunk, és Darány felől a régi postaúton értük el Szulokot. Második évben busszal utaztunk, és Istvándi felől jutottunk el a strandra. Idén újra vonattal érkeztünk, és Középrigóc felől a régi vasút töltésén, a volt Aranyospuszta vasúti megállóhely érintésével értük el Szulokot. Hogy jól gazdálkodjunk az idővel, a mézes puszedlik kóstolóját már a vonaton megtartottuk, igaz még a fürdés utánra is maradt belőle egy kör. Középrigócon az állomáson már várt minket a SEFAG munkatársa, Tálosi György kerü-letvezető erdész. Az ő segítségével jutottunk el a két védett fához: először a lant alakú feketefenyőhöz, mely Középrigóc állomástól kb. 450 m-re van a sínek déli oldalán. A másik – 1942-től védett fa – már a 6-os út északi oldalánál van, ő a Patkó Bandi fája. A kocsányos tölgy kerülete már meghaladja a 7 métert, becsült kora a 400 évhez közelít. Az erdőről, a fákról, részletes tájékoztatást kaptunk az erdész kollégától, majd elindultunk a Széchenyi-kastély felé. Útközben tovább mesélt az erdőről, erdőművelésről, a fák betegségeiről, a klímaváltozás egyre súlyosbodó következményeiről. Az 1925-ben a Széchenyiek által épített kis kastélyban jelenleg a Dráva Völgye Szakkö-zépiskola erdész tanulóinak szálláshelye van. Kollégiumként működik, de itt vannak a tanári szobák is. Mintegy 80-90 diák tanul itt. A kastély egy csodálatosan gondozott kis fás ligetben található, akár arborétumnak is nevezhetnénk, de a „kastélypark” jelzőt mindenképpen megérdemli. Itt található még a Vidravár erdei iskola is, ahol nagyszerű kiállítást tekinthettünk meg: preparátumok, lepkék, kitömött állatok, és megannyi érdekesség. Itt Boa Tamás tanár úr és Horváth Ferenc nyugdíjas fizikatanár fogadott minket. Egy óra itt tartózkodás után tovább kellett indulnunk és Tálosi György még elkísért minket, a park hátsó kapuján kiengedve egészen az egykori vasút nyomvonaláig. Itt elköszönt tőlünk, mi pedig megköszöntünk neki, hogy ennyi élménnyel gazdagodhattunk. Egy túratársunk, aki egyébként Szulokon lakik, kellemes mézes pálinkával kínált meg minket. Ezután kezdődött igazából maga túra. Szintemelkedés sehol sem volt, végig a vasút egykori nyomvonalán haladtunk. Egy bent maradt vasúti talpfa, és néhány kisebb jelzőkövön kívül semmi sem utal már arra, hogy 1979-ig vonat járt erre, összekötve Barcsot Kaposvárral, és kiszolgálva a közbe eső falvakat. Utunk során egyszer csak kisebb zápor kapott el, a dörgésekből úgy tűnt, rövidesen nagy vihar ér el minket. Ezért kicsit meghúztam a csapatot, mert nem lett volna szerencsés, ha olyan viharokban az erdőben tartózkodunk, amik mostanában szoktak kitörni. Szerencsére a vihar elvonult, az eső is elállt, mi pedig a volt Aranyospuszta vasúti megál-lójánál pihenőt tartottunk. A megálló épületét még lakják, szemközt is a vasút épületei láthatók, melyek magánkézben vannak. Az épület előtt ücsörögve olyan látványt nyújt-hattunk, mintha a vonatot várnánk. Csakhogy az utolsó vonatot is lekéstük, éppen 40 évvel… És nem hiszem, hogy a mi életünk elegendő lesz arra, hogy megvárjuk a követ-kezőt. Így hát gyalog indultunk tovább, és 4 km megtétele után beértünk Szulokra, ahol szerencsére a falu déli felén van a fürdő, így ott már nem kellett sokat gyalogolni. A délután hátralévő részét kellemes fürdéssel, napozással, pihenéssel töltöttük el. A víz alkálihidrogén-karbonátos gyógyvíz, melynek összes oldott ásványianyag-tartalma 1615 mg/liter, ebből kiemelkedik a nátrium, kálium, kalcium, magnézium, vas, jód, fluor. Ként viszont nem tartalmaz. A felsorolt elemeknek köszönhetően jótékony hatással van az összes mozgásszervi megbetegedésre. Természetesen ilyen problémákkal nem elég egyszer felkeresni, hanem többször is javasolt. A gyógyvíz egyébként nemcsak a betegeknek ajánlott, hanem az egészséges ember számára is kedvezően hat, hiszen a bőrön át is sok ásványi anyag juthat szervezetünkbe a fürdések során. A fürdés után buszra szállva utaztunk Barcsig, onnan vonattal szentlőrinci átszállással jutottunk vissza Pécsre. A túrán 32 fő vett részt. Ezúton is megköszönöm Baumgärtner Norbert a segítségét, mert nélküle nem kaphattunk volna olyan szakszerű tájékoztatót, amiben a felkért kollégák részesítettek. Továbbá köszönjük Tálosi Györgynek, Boa Tamásnak és Horváth Ferencnek, hogy idejük jó részét ránk szánták, és bemutatták vidékük, környezetük értékes látnivalóit. Azt is jó volt látni, hogy mennyire védik, gondozzák a Közép-Dráva-völgyében a környezetüket az itt élők. Biki Endre Gábor túravezető ● Egy kis Torockó és Czárán nyomában a Padisban Augusztus 11–18-a között Erdélyben jártunk. Buszunkkal Torockóra indultunk hajnalban Pécsről. Útközben megnéztük a Szászsebestől ÉK-re lévő Vörös-szakadékot. Már régóta tervezgettük, hogy bejárjuk. A Vörös-szakadék a várostól három kilométerre, északkeletre, 300–425 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, de a városból is jól látható. A vörös színű szakadékot a talajerózió formálta, és még mindig formálja. Anyaga vörösagyag, szürke, vörös és porhanyós fehér homokkő, vörös és téglaszín márga és fehér márgás mészkő. Szélessége 800 m, magassága 80–100 méter. Három – egy 25, egy 21 és egy 11 méter hosszú – barlang nyílik belőle. 1950-ben 10 hektáros természetvédelmi területté nyilvánították. Védett növényei a csikófark, a fekete fodorka, a gyászoló imola, a kései szegfű, a piros madárbirs és a sugaras fejvirág. A hegy lábáig tudtunk menni a busszal. Innen „ki-ki alapon” jártuk körbe a szakadék érdekes formájú képződményeit. A nehézségi fokokat előre ismertettük. Most, hogy ezek között az alakzatok között, alatt, felett, mellett sétálhattunk, óriási élményt jelentett mindenkinek! Az egymáson lévő színes piramisok, oszlopok vagy éppen orgonasípoknak látszó formák hálás fotótémák voltak. Torockó felé még megálltunk a Kő-köz sziklái között. Idén is az Ági panzióban volt a szállásunk, aminek az elfoglalása után sétát tettünk a településen. Második napunkon helyből teljesíthető túrákat terveztünk. Az Ordas-kő és a Vidaly sziklatömbjének meghódítására készültünk, külön két csoportban. A nem várt meleg egy kicsit hátráltatta a csapatokat, de a hegyek tetejéről integettünk egymásnak. Mindkét hegyről szép kilátás van az Aranyos völgyére, a Székelykőre és a Kőközre is. Az Aranyos-pataktól É-ra a Gyalui-havasok változatos hegyvonulatai látszanak, a Vidaly¬tól Ny-ra pedig a Mócvidék hegyeire lehet látni. Sajnos a Vidaly csúcsáról valaki már elvitte a kis táblát, ami kifejezte a valóságot: „Vizuális orgazmus”. Az Ordasról lefelé a Birge-tető felé jöttünk, majd a temetőn keresztül jutottunk el a település legöregebb házáig. A túrák után jól esett a „Gondűző” nádtetős teraszán pi-hen¬ni egy ital mellett. A napot most is egy sétával, és – mivel másnap már mentünk to-vább – egy vásárlással zártuk. Kerültek a csomagokba lekvárok, és különböző italok is. Torockó Erdély legnyugatibb székely végvára és az egyik legszebb települése. Az egykori bányászváros mostani arculatát az 1870-s tűzvész utáni építkezésnek köszönheti. Legjelentősebb látnivalói az unitárius erődtemplom és a néprajzi múzeum. Elhelyezkedésénél fogva kiváló kiindulópont a környék hegyeinek felderítésére. A következő napot az utazásra és a Vártop-hágó közelében lévő Rozsdás-árok megtekintésére szántuk. De mivel voltak, akik még nem rendelkeznek oklevéllel a Székelykő megmászásáért, és akik a felkelő napot szerették volna látni a csúcsról, ezért ők öten, hajnalban nekivágtak a hegy megmászásának! Mint legtöbb esetben, most is volt egy helyi kísérőjük… Balesetmentesen teljesítették ezt a hajnali túrát és a képek tanúsága szerint megérte. Gratulálunk a két oklevelesnek: Both Viktóriának és Both Ákosnak. A reggeli elfogyasztása után indultunk következő szállásunkra, a Boga-völgye üdülőfaluba. Az Aranyos-patak völgyében megálltunk, az általunk csak medvés vízesésnek hívott helynél. Itt a vízesés a patak túlpartján van, vizét egy keskeny favályú vezeti át a szomjas utazók segítésére. Az Aranyos-patak az Erdélyi-érchegységet és a Gyalui-havasokat választja el. A Bihar-hegységben ered két forráspatakból: a Kis-Aranyos és a Nagy-Aranyos forrásokból. Nagyobb mellékvizei a bal oldalon a Jára-patak, Hesdát-patak és a Túri-patak, jobb oldalon az Abrud. A Marosba ömlik, hossza 130 km. A Vártop-hágóhoz érve a Rozsdás-árok megtekintése volt a terv. Azért csak terv, mert a bejáráskor nem tudtunk a közelébe jutni a sárga sáv jelzésű turistaúton a fadőlések miatt. A másik utat (piros kereszt) már meg sem próbáltuk bejárni, mivel felhőbe kerültünk és így veszélyes lett volna a keresgélés a hegyen. Ez most beigazolódott! A kacskaringós, többször szétváló ösvényeken a sok szemnek köszönhetően jutottunk fel a hegyen átvezető széles útra, ahonnan már könnyű helyzetben voltunk. A Rozsda-szakadék egy hatalmas vízmosás, rozsdaszínű hasadékokkal. A karcit, agyag és vörös agyag lerakódások rendkívül erős eróziójának következménye. A hegy sebhelye ez, az erózió ma is dolgozik, egyre növelve a hatalmas gödör méreteit. Jelenlegi kb. 600 m széles és több mint 100 m mély. Falai megdőltek, az élek élesek, és a gödör közepe felé tartanak, ahol a Száraz-völgy medre található igen szűk szakaszokkal. Ez egy 4 km hosszú szakadék, a túloldalán a Flóra-rét található, a távolban átható fehér sziklák a Galbina-szirt mészkőfalai. Az árok megtekintése után ugyanazon az úton mentünk vissza a Vártop-hágónál hagyott buszunkhoz. A szállók környékén sajnos a régi időket idéző szeméthegyek találhatók az egyre jobban fejlődő síközpontban… Vasaskőfalván egy bevásárlás, és már mentünk is a Boga Gyöngye panzió felé. Az út a Köves-Kőrös mentén halad, a folyó gyönyörű látványt nyújtott a buszból is. Sokan fürödtek benne és piknikeztek a parton. Bepakoltunk szállásunkra, majd páran tettek egy kis sétát az üdülőfaluban. Negyedik napunkon egyre többen jelezték, hogy a napot pihenéssel kellene kezdeni, ezért délutánra tűztük ki célul a „Három királyok-vízeséshez” a túrát… A településen keresztül lehet eljutni ehhez a szép természeti képződményhez. A Schmidl-vízeséshez vezető széles útról letérve hamarosan meredek ösvényen kaptatva értük el a célt. A három vízesésből a legalsó az igazi látványosság, ahol 18-20 méter magasból zúdul alá a víz. Késő délutánra és éjjelre megjött a beígért eső, így megpróbáltuk kipihenni magunkat... Első Padisba menő túránkat is az időjárási és az aktuális erőnléti viszonyokhoz igazítot-tuk. Buszunkkal feljutottunk a Padisra, de már lehetett látni, hogy minden felhőben van. Ezért a régi Padis menedékházhoz mentünk, majd innen a túrával a Ponor-rét érintésével a Glavoj-rétre. Közben megnéztük a Ponor-forrást, ahogy a szikla lábánál előbújik egy barlangnyílásból, majd pár száz méter megtétele után eltűnik egy víznyelőben. A Ponor-rét egy zárt medence, melyet részben erdőkkel borított hegyoldalak öveznek. A rét egyediségét a völgy aljában elhelyezkedő víznyelők adják. Ezek tartós csapadék és hóolvadás idején nem képesek a víz elvezetésére és ilyenkor a rét egy kis tóvá alakul át. A látványt a víznyelők fölötti mészkőfal teszi teljessé. A Glavoj-réten újra táborozókat találtunk, úgy látszik, mégis megengedték a vadkempinget. Csak remélni lehet, hogy nem hagynak annyi szemetet a réten, mint elődeik! Az idő javult ugyan, de nem eleget. A varasói elágazóhoz érve még volt köd, de úgy döntött a csapat egy nagyobb része, hogy megnézzük a Boga-kő kilátóját. Felérve csodát nem tehettünk a ködben, egy fénykép és egy koccintás után indultunk vissza, hogy az útközben látott rókagombákat még felszedhessük. Hatodik napon Biharfüredre mentünk. 1102 méter tengerszint feletti magasságban található, a levegő magas ózontartalmának köszönhetően klimatikus gyógyhelyként számon tartott Bihar-megyei üdülőtelep. Története a 19. század végére vezethető vissza. A Belényes környéki erdőket még Mária Terézia adta hűbérbirtokként a görög katolikus püspöknek, 1882-ben pedig birtokjárása során Mihai Pavel püspök „tévedt” erre, ahol jobb szálláshely híján egy juhász adott neki éjjeli szállást esztenájában. A püspöknek megtetszett a Jád-patak völgyében fekvő, ősfenyvesekkel sűrűn benőtt, minden oldalról védett, szélcsendes völgykatlan és saját üdülőt építtetett. Ez jelentette a Stina de Vale (azaz a „völgyben lévő esztena” vagy „völgyi karám”) üdülőhely kezdeteit. A hely egyébként addig is ismert volt a környékbeli hegyi népek körében, mert az itt fakadó Jád vizét, a „Csodaforrást”, a nyavalyáikra gyógyulást remélő hegyi népek üdítő hatású fenyőfürdőre használták. Ekkor járt először itt Czárán Gyula is (fürdővendégként került Biharfüredre légúti betegségei miatt), akit megkapott a környék szépsége és – mai foga-lommal élve – komplex turizmusfejlesztő tevékenységbe kezdett. Ő adta az üdülőtelepnek ezt a szép magyar nevet. Röviden Czárán Gyuláról: a 19. század végén, az ekkor születő turistamozgalom egyik vezéregyéniségévé vált, és barlangkutatással valamint körutak kidolgozásával foglalkozott a Bihar-hegységben. Ezeken kívül nagyon sok pénzt áldozott arra, hogy a helyi mócoknak is munkát adva, hegyi ösvényeket vágjon a vadonba, sziklákba, erdőkbe és oszlopokkal, táblákkal jelezze ezeket. Létrákat és kábeleket szerelt a nehezen megközelíthető részekre, barlangok bejárataihoz, barlangon belüli átjárókhoz. Egyik nagy és kedvenc munkája a Galbina-völgy "kiépítése" volt. Gyakran rendezett nagy mulatságokat az arra járó kiránduló csoportoknak. A helyi lakók eleinte (nagy bajusza, pofaszakálla, furcsa öltözete miatt) szőrös hegyi manónak nézték, később megszerették és mindenhol barátsággal fogadták. Sokan közülük pénzt is kaptak tőle, hogy mindig készenlétben álló lovakat tartsanak a turisták részére. Telente Czárán hazautazott Seprősre a családi házba, ahol szép zongorajátékával sokat mulattatta a családot. A XX. század elején történő erdőkitermelések sok munkáját tönkretették. 1905-ben a Galbinában történt erdőirtások látványa után Czárán szomorúan tért haza Menyházára telelni, és – meglehet, hogy bánatában – 1906. január 5-én szívinfarktusban hirtelen meghalt. A Magyar Természetjáró Szövetség egyik kitüntetése viseli a nevét. Nem véletlen, hogy az, amit a természetjárásért végzett munkáért adnak. A tervezett két túra közül a rövidebbet akartuk bejárni. Ez a Szerenád-vízesés körútja volt. Jelentős szinteséssel már a vízesés közelében voltunk, amikor találtunk egy táblát, ami jelezte, hogy ez a turistaút is le van zárva. De úgy döntöttünk, hogy innen már nem fordulunk vissza. Így kidőlt fákon átmászva, egymást segítve eljutottunk a vízeséshez. Nem bántuk meg, hogy átverekedtük magunkat az előttünk heverő rönkökön. A 10-12 méterről lezúduló víz látványa lenyűgözött mindenkit. A völgybe érve hamarosan már a Fátyol-vízesésben gyönyörködhettünk. Visszaérve Biharfüredre még megnéztük a Cso-da-forrást és már mentünk is Belényesre a hiányzó úthasználati matricánkat megvenni. Ez végül is a reggeli próbálkozással együtt a harmadik benzinkútnál sikerült is, és ez nem a kinti MOL volt… Este többeknek megint séta a Schmidl-vízeséshez. Utolsó előtti napon újra a Glavoj-rétre mentünk, ahol egy körtúrával zártuk padisi por-tyázásunkat Czárán nyomában. Először a Csodavár kilátóknál gyönyörködtünk az alattunk elterülő dolinák látványában, majd a Porcika-zsombolynál csodáltuk a természet e mélyreható alkotását. Tovább haladva hatalmas hegyi juharfák keltették fel a figyelmünket. A Galbena-szirten már egy hosszabb pihenőt is tartottunk. Innen látni lehetett a Galbena szikla-szoros szikláit, az átköltözésünkkor már látott Vártop-hágó sípályáit és a Rozsdás-árkot is. Vissza a Glavoj-rét felé még egy kis kitérőt tettünk az Eszkimó-jégbarlang felé. Az Eszkimó-jégbarlang /jegesbarlang/ két teremből áll, melynek első, nagyobb termét egy több ezer köbméter kiterjedésű jégtömb tölti be. A légáramlatok hiánya miatt a beáramló hideg levegő megreked és segít megtartani a jégtömb tartósságát. A barlang törvényileg védett, ezért csak a bejáratnál kialakított kis „erkélyig” lehet lemenni! Innen még nyáron is kellemes hűvösben lehet megtekinteni és fényképezni a barlang belsejét. Déli órákban a barlang tetejéről beáramló fény varázslatossá teszi a jégalakzatot. Innen már hatalmas fenyők között vezetett a turistaút vissza a rétre. Ezen az útvonalon is lehetett látni és kerülgetni a téli kidőléseket. A rét sok büféje közül a már megszokott helyen lángosoztunk, palacsintáztunk, kávéztunk és söröztünk egyet, mielőtt leindultunk volna a hegyről. A szállásra érve többen elsétáltak a Bulz-kőhöz és megnézték a Köves-Kőrös látványos medrét. Az itteni túráinkon már megszoktuk a vacsorák sorrendjét, de öt éjszakát még nem töltöttünk itt el, így ez a vacsora meglepetés volt. A báránygulyás finom volt, de utána jött a meglepetés igazi része, a diós kalács. A hangos ováció, amivel fogadtuk a nem várt desszertet nagy derültséget okozott a konyha személyzetének! A hazautazás napján a gyors pakolás és a reggeli elfogyasztása után a Köves-Kőrös partján készítettünk fényképeket, majd Nagyszalontáig mentünk. Itt először még vásároltunk az otthoniaknak, majd az Arany János múzeumot tekintette meg a csoport egyik része. A múzeumot felújították, ami jól sikerült. Hasznosan töltöttük az időt. Azok, akik már látták, fagylaltozással és kávézással töltötték az időt. Méhkeréknél viszonylag gyorsan léptük át a határt, itt már érezni lehetett, hogy mi vár ránk időjárásilag a kinti klímához képest: HŐSÉG! Összegzésképen a túrákról annyit lehet elmondani, hogy bár az előzetes programhoz képest rövidebbre lettek szabva a sajnálatos gyomorproblémák és a téli fadőlések miatt, de így is minden nap megvolt az a látványelem, amivel aznap már jól éreztük magunkat. Túráinkon sok újdonságot láttunk, amik alapjai lehetnek annak, hogy valaki még visszakívánkozzon a Bihar hegyei közé vagy éppen a Padis karsztvidékére. Sokan csodálják a felfedező Czárán Gyula által adott neveket. Addig, amíg valaki csak a térképet nézegeti, tervezgeti a túrákat, a hangzatos nevek nem mondanak semmit, de amint beteszi a lábát a Csodavárba, az Elveszett világba, a Szamos-bazárba vagy meglátja a Boga-csűrt, mindjárt megváltoztatja a véleményét. A turistautak közül még sok le van zárva. Szerintem ezzel a rendszerrel a vágásokkal soha nem érik utol magukat, mert még nem is végeznek, jön a következő tél… A kapható térképek messze nem aktualizáltak… Szállásaink jók voltak, a kapott ételek is általában ízlettek. Köszönet a főnökasszonynak a gyomorerősítő paprikás pálinkáért, Szathmári Péter úrnak a segítséget a fordításoknál és túrainstrukcióit is megfogadtuk. Buszunkat idén is a Kárászi Önkormányzattól béreltük, sofőrünk Olaszi Róbert volt, mindenki megelégedettségére. atiKA, a szervező / Dráva TSE / Budapesten találkoztak a dunántúli természetbarát vezetők Szép múltra tekint vissza a Dunántúli Megyék Természetbarát Vezetőinek Találkozója. Évente, hagyományosan augusztus utolsó hetének végén gyűlünk össze, minden évben más megyében. A találkozókon a rendezők bemutatják megyéjük természeti, történelmi, kulturális értékeit azzal a szándékkal, hogy a résztvevők majd saját társaikkal felkeressék ezeket a helyeket. A 2018-as évben mi, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség voltunk a soros ren-dezők. Az első találkozót 2000-ben Bicsérden szerveztük, a következőt 2009-ben Abali-geten, s a tavalyit Mohács térségében, horvátországi kirándulással. Az idei találkozón többször előkerültek a tavalyi élmények, s több megye képviselői is jelezték, hogy egye-sületükkel felkeresték azokat a helyeket, ahol tavaly jártunk. Mi a tavalyi találkozó végén a Budapesti Természetbarát Sport Szövetség képviselőjének, Matolcsi Györgynek adtuk át a stafétát (a Tolna megyei Beréti István népi iparművész által faragott vándorbotot). Budapest ugyan nem tagja a dunántúli megyéknek, de tapasztalatszerzés céljából évek óta megjelentek a találkozókon, s most ők hívtak meg bennünket Budapestre. Az augusztus 23–25. között zajlott találkozónak gazdag, szép programja volt. Megyei szövetségünk képviseletében Szabó-Dalecker Ibolya és Tóth Klára vett részt az összejövetelen. Péntek délután Gajdosné Töttös Zsuzsa (a BTSSZ elnökségi tagja) kellemes sétán mutatta meg a Wekerletelepet (itt volt a szállásunk egy iskolai kollégiumban). Ez a városrész Budapest XIX. kerületében van. Sajátos karakterű városrész, amely a 20. század elején keletkezett a Kispesthez tartozó területen végrehajtott tervszerű állami építkezés eredményeként. A főváros népességének az iparosítás következtében felgyorsult növekedése indokolta a létrehozását. Szombaton egész napos autóbuszos kirándulásra indultunk. Vezetőnk Matolcsi György, a BTSSZ elnöke volt. Először a Pál-völgyi-barlang szép cseppköveit, hasadékszerű folyosóit csodáltuk meg, leküzdve a nagy szintkülönbségeket is, majd a Szemlő-hegyi-barlang mesés világában barangoltunk. Ez a – hévizek által kialakított – barlang a borsókövek gazdag formavilágával, a gipszbevonatok és tűs aragonitcsoportok változatos képződményeivel kápráztatott el bennünket. Ezután a budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület tanösvényét jártuk be. A barlangi, 12 °C-os hőmérséklet után a tűző nap, és a dolomitból áradó hőség igazán mellbevágó volt, de az oktatóközpont kedves, nagy tudású vezetője irányításával, a hegy sajátos élővilága (cserjék, virágok, gyíkok, siklók stb.) láttán türelemmel jártuk az ösvényeket, csodáltuk a jellegzetes geológiai formákat. A kilátóból csodálatos képét mutatta főváro-sunk. A délután közepére már jól elfáradtunk. Budakeszi felé vettük az irányt, majd egy kis erdei vendéglőben fogyasztottuk el ebédünket. Ezután meglátogattuk a Budakeszi Erdé-szeti Arborétumot, amelyet 60 éve alapított Galambos Gábor erdőmérnök, és munkatársai. A növénykert főleg tűlevelű fajairól híres. Cserjéi között a madárbirs-, a borbolya-, a galagonya-, a som-, az orgona-, a fagyal-, a gyöngyvessző- és a tűztövis-félék találhatók nagy számban. Sétánkat izgalmassá tette a „kincskeresők” lázas tevékenysége, hisz az arborétumot felfedezték a geoládák szerelmesei is. Az ilyen találkozók vasárnap délelőtti hagyományos programja tapasztalatcsere, s örömeink, problémáink megbeszélése. E programra idén Szőke Viktor, a Magyar Termé-szetjáró Szövetség munkatársa látogatott meg bennünket, s vele jött Thuróczy Lajos, az MTSZ tiszteletbeli elnöke is. Lajos bácsit köszönthettük névnapja, és a néhány nap múlva bekövetkező 94. (!) születésnapja alkalmából is. A vasárnap délelőtti programon – egy gyors közvélemény kutatás után – Gajdosné Töttös Zsuzsa irányításával az alábbi témákról esett szó: A megyei szövetségek helyzetében az idei év az első, hogy semmiféle támogatásban nem részesülnek a megyék az MTSZ részéről. Így a működés alapvető feltételeit sem tudja több megye megteremteni. Elhangzott, hogy az MTSZ vezetősége nem is vesz tudomást arról, hogy a rendszerben működnek megyei szövetségek. Kérésünk az volt (már a májusi küldöttgyűlésen is javasoltuk), hogy az elnökségben most esedékes, az alapszabály módosításával kapcsolatos munka során essen szó erről. Ha az MTSZ vezetősége nem tart igényt a megyei szintű szervezetekre, akkor majd a megyei szövetségek eldöntik, hogy szükség van-e rájuk a megyében. A későbbiek során Asbóth Katalin – aki tagja az országos elnökségnek – ígéretet tett arra, hogy rákérdez az átdolgozó munkában való részvétel lehetőségére. Az anyagi nehézségek témájában szó esett arról, hogy a legutóbb meghirdetett pályázatra tudott-e valaki pályamunkát beadni. Nem volt nagy jelentkezés, de ez a pályázható feladatok sorát ismerve nem nagy meglepetés! Szőke Viktor elmondta, hogy ez az év átmeneti ilyen szempontból. Jövőre biztosan lehet majd pályázni más, többek között oktatási témában is. Az MTSZ bizottságai közül a minősítésekkel, a versenyekkel és a kéktúrával foglalkozó bizottságok működnek igazán. Az Oktatási Bizottság a tanfolyamok adminisztrációs feladatait – Garadnay Sándor révén – naprakészen végzi, a szabályzat átdolgozása még várat magára. Eldöntendő tartalmi kérdés az is, hogy tegyünk-e lépéseket az oktatási anyag akkreditálása, esetleg főiskolai, ill. OKJ-s szintű minősítése érdekében. Szőke Viktor szólt arról, hogy a jövő évi jelzésfestési pályázatban bizonyára lesz lehető-ség az OKT, a RPDDK és az AK jelzéseinek – immár esedékessé váló – felújítására is. Elmondta azt is, hogy az Országos Kéktúrát az utóbbi időkben teljesítőknek a szeptember elején rendezendő természetjáró fesztiválon adják át majd a jelvényt. Thuróczy Lajos, az MTSZ tiszteletbeli elnöke hozzászólásában elmondta: köztudott, hogy az elmúlt hét évben minden eddiginél többet költöttek a természetjárás céljaira, de nem a szövetségre, hanem a létesítményekre. Lehetőségként felvetette, hogy a Nemzeti Turisztikai Ügynökség támogathatná az állami pénzekből a természetjárást. Kiss László, Zala megyei résztvevő (Kanizsa-Kul-túra Egyesüelt) javasolta, hogy a turis-taházak karbantartására is lehessen pályázni. Südi Péter (Fejér megye) mérhetetlen szomorúsággal szólt arról, hogy a közösségeik által létrehozott, fenntartott Kisgyóni Természetbarát Telep házait elvették a természetbarát-októl, de évek óta semmi nem történik a területen. Gajdos Zsuzsa levezető elnök befejezésül azt kérte Szőke Viktortól, hogy továbbítsa tanácskozásunk tapasztalatait, kérését az MTSZ vezetőségének. Tevékenységünk az egészség védelme területén nemzetgazdasági kérdés. A közösségeinknek megtartó ereje van. A megyei szintű túramozgalmak, az általunk karbantartott turistautak emberek ezreit segítik hozzá az egészséges életmód gyakorlásához. A tanácskozás a vándorbot átadásával fejeződött be. 2020-ban a Fejér Megyei Termé-szetbarát Szövetség lesz a rendező, Südi Péter megyei elnök hívta meg a jelenlévőket a találkozóra. Tóth Klára Elismerés A Pécsi Tankerületi Központ a pedagógusnap alkalmából, a tanév végén a Palatinus szálló Bartók-termében köszöntötte a tanárokat, tanítókat. Az ünnepségen elismerő díjakat is átadtak. Szövetségünk alelnöke, Strasser Péter a közösségfejlesztés kategóriában vehette át a kitüntető elismerést. „Erdőn formál közösséget” – így írt tevékenységéről a Dunántúli Napló újságírója, Mé-száros B. Endre. Mi, baranyai természetjárók régóta tisztelettel figyeljük Péter munkáját, amit tanítványai körében végez. Ezeken a túrákon, ezekben a táborokban valóban közösséggé formálódik az egyénekből álló csoport. A közös feladatok, a közös örömök, a megoldott problémák, a leküzdött akadályok szorossá teszik a kapcsolatot a résztvevők között. Felejthetetlen élmények ezek, olyanok, amelyek felnőtt életüket is megszépítik. Gazdagodik általa minden résztvevő. A közösségformálás persze csak a jéghegy csúcsa. Strasser Péter gyerekek tömegével szeretteti meg az erdőt, a természetjárást, a túrákat, táborokat. Vándortáborai azokban az években is elvitték hazánk gyönyörű tájaira a gyerekeket, amikor ez a táborozási forma – központi támogatás híján – megszűnt. Az évtizedek során volt tanítványai közül többen felnőttként is segítik munkáját. Örülünk, hogy Strasser Péter iskolája, s a hivatal, amely ma az oktatásban tevékenykedők munkáját hivatott értékelni, észrevette e munkás, gyerekek tömegeit gazdagító, mások elé példának is állítható kiváló pedagógus életpályát, s ilyen formában is elismerték munkáját. A kitüntetéshez szívből gratulálunk, s további, természetjáró élményekben gazdag éve-ket, izgalmas túrákat, táborokat kívánunk! Tóth Klára Apacsok-kútja Hihetetlen mi történt a Jakab-hegy alig ismert forrásánál. Július elején a Jakab-hegy forrásait tisztítottam sorra, amikor az Apacsok-kútjához értem, nem akartam hinni a szememnek. Már messziről furcsa volt, hogy az egy éve beépített gránit forrástábla színes betűi és ábrái alig látszanak. Közel menve kézzel megsimítottam a tábla felületét, miért olyan furcsa. Akkor eszméltem rá, hogy ez nem is a gránittábla, hanem a lapos kő, amire évekkel ezelőtt a forrás nevét és évszámát felfestettem. Hihetetlen, de az új tábla nincs itt, valaki levéste. Csak apró kő és ragasztóanyag látható az alsó sarokban. Döbbenten állok és gondolkodom, ki lehetett az, aki más szép, esztétikus munkáját így tönkreteszi, elviszi. Mi járt a fejében, mi motiválta erre az elvetemült gonosz tettre. Barátainkkal több, mint húsz éve építjük, tartjuk karban a mecseki forrásokat, erdei pihenőket, emlékhelyeket, de ilyen brutális rongálást, lopást még nem tapasztaltunk. Nem találok olyan nyomdafestéket tűrő szavakat, melyeket ennek az embernek mondanék a rongálásáért. Talán majd elolvassa e sorokat, vagy eljut hozzá a hír és elgondolkodik mit is cselekedett ott az erdő mélyén az Apacsok-kútjánál a csendesen csobogó forrásvíz mellett. Baumann József forrásépítő, forrásvédnök KONTRASZT Nyár van. Természetesen az erdőben vagyunk, és festjük – több barátommal, természetjáró társammal együtt – az útjelzéseket sokfelé. Munkánk egy részét immár több éve a Magyar Természetjáró Szövetség is támogatja – köszönet érte –, amúgy pedig hosszú évek, évtizedek óta a szabadidőnkben, vagy a szabadságunk terhére végezzük. Olvasom Baumann Józsi keserű hangvételű írását az Apacsok-kútja táblájáról. Aztán néhány nap múlva kéktúrázókkal találkozunk, és jelzik: a Jakab-hegy felé, a Patacsi-mezőnél (Szuadó-nyereg) a kéktúra bélyegző gumilenyomatát kifaragták, a lenyomat csak egy „torzót” ábrázol, az útvonalon elhelyezett tájékoztató táblák szövegrészei is kikaparva. Ismerős jelenség a rongálás nekünk, útjelzés-festőknek is: hányszor tapasztaltuk, hogy frissen – vagy régebben – felfestett útjelzéseinket összefirkálták, kivésték. Én sok-sok éve minden nyaramat arra áldozom, hogy a Mecsek és a Dél-Zselic turistaútjainak jelzéseit felújítsam, azok rendben legyenek. Ilyenkor elszomorodom, és felteszem magamban a kérdést: megéri csinálni? „Erős” fogalmazású reklamáló levél érkezik: no nem a Baranya Megyei Természetbarát Szövetséghez, hanem a Mecsekerdő Zrt.-hez (!), melyben egy hölgy azt reklamálja, hogy egy kelet-mecseki túráján olyan útszakaszon járt, ahol a jelzések számára nem voltak megfelelőek. A levél kioktató: a jelzések akkor jók, ha egymástól láthatók, és ha egy irányban láthatók, nem biztos, hogy visszafelé is így van stb., valamint reklamálja, hogy a magyarországi jelzések túl kicsi méretűek, továbbá kéri „az ügy kivizsgálását, és a jelzések megfelelő felfestését!” (gyanítom, hogy a reklamáló hölgy egyetlen méter útszakaszon sem festett még jelzést). A levélből kitűnik, hogy a levélírónak fogalma sincs arról, hogy mik a jelzésfestés szabályai, és hogy ki festi a jelzéseket (lásd a címzést a Mecserdő Zrt.-nek (!)); valószínűleg úgy gondolja, a jelzéseket hivatásszerűen, úgymond „munkaköri előírás” alapján festik az erdészet alkalmazottai. Ami elszomorított e levél kapcsán: a Mecsekben – nem öndicséret – az ide kirándulók véleménye alapján az ország egyik legjobban jelzett turistaút-hálózata található (az illető hölgy sajnos véletlenül épp egy felújításra váró útszakaszra „tévedt rá”). Természetesen nem tudunk napra készek lenni: az útvonal sok, az önkéntes festők száma nem annyira, de folyamatosan dolgozunk a jelzések felújításán, karbantartásán. Az észrevételeket, a hiányosságok jelzését, a javaslatokat természetesen szívesen vesszük – és várjuk is –, de a kioktató, követelőző hangnemet nem. Ilyenkor ismét felteszem magamban a kérdést: megéri csinálni? Festem a Tettye és Dömörkapu közötti úton a sárga sáv jelzést, korán reggel. Egy kutyá-jával futó hölgy áll meg mellettem és rám csodálkozik: de jó, hogy lát, ő még sohasem látta, hogyan kerülnek a fákra a turistajelzések! Megengedek egy fényképet? A kislányának szeretné megmutatni. Természetesen lefotózhat. Aztán elköszön: „Köszönjük a munkájukat!” Néhány nappal később Gyükés és Lámpás-völgy között a piros kereszt jelzés felújításán dolgozom. Már visszafele jövök, ellenőrzöm a festést, mikor szembe jön egy fiatal pár, turistatérképpel a kezükben. Meglátják a nyakamban a „festőkészletet”, megállnak, és kérdezik: „Csak nem most festette fel a jelzéseket? Láttuk, nagyon frissek. Még sohasem láttuk, hogyan készülnek a jelzések, pedig sokat túrázunk. Készíthetnénk egy fényképet?”. Természetesen lehet fényképezni. Kicsit beszélgetünk az útjelzések festéséről, aztán elköszönnek, és hozzáteszik: köszönjük a munkájukat! Augusztus végén Orfűn, a Sárkány-kút közelében dolgozom a jelzések felújításán. Fiatal lány jön szembe hátizsákkal, egyedül, a sárga kör jelzésű turistaúton. Köszönünk egymásnak, s kérdem tőle: a Sárkány-kút felé tart? Igen – hangzik a válasz, s látva, hogy mit dolgozom, hozzáteszi: „Milyen szépen karbantartott útjelzések vannak errefelé!”. Elköszönünk egymástól, s további jó utat kívánok neki. Elgondolkozom, és ismét felteszem magamban a kérdést, immár sokadszor: „Megéri csinálni?”, majd – most már – határozottan válaszolok is rá magamnak: bizony, hát per¬sze hogy megéri! Strasser Péter HÍREK  Erdőlátogatási tilalom: a szeptemberi szarvasbőgés időszakában a Mecsekben és a Zselicben délutántól reggelig tartó részleges erdőlátogatási korlátozás lesz érvényben. A Mecsekerdő Zrt. ezúton tájékoztatja a tisztelt lakosságot és az erdőjárókat, hogy a 2009. évi XXXVII. az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény 94. § (1) bekezdés a) pontja értelmében 2019. szeptember 1-30-ig, minden nap 16.00 óra és másnap reggel 08.00 óra között RÉSZLEGES ERDŐLÁTO-GATÁSI KORLÁTOZÁST rendel el – a Szigetvári Erdészet sasréti vadászterületén, – a Sásdi Erdészet kisvaszari vadászterületén, – az Árpádtetői Erdészet hetvehelyi (Nyugat-Mecsek) vadászterületén, – a Pécsváradi Erdészet kárászi és mészkemencei (Kelet-Mecsek) vadászterületén, to-vábbá – a Sellyei Erdészet szentegáti vadászterületén. Az erdőterület és a vadállomány nyugalmának érdekében kérjük a fenti időszak-ban csak reggel 8 óra és délután 16 óra között tartózkodjanak az erdőben! A kor-látozást az érintett vadászterület határain szükséges kijelölni és jelezni, azonban fő-ként a vad élőhelyéül szolgáló erdőterületeket érinti. Nem vonatkozik lakott területekre, kerékpárutakra, parkokra, és például az alábbi frekventált kirándulóhelyekre, kiépített turisztikai központokra és környékükre: – a Kelet-Mecsekben Pusztabánya, Máré-vár, Vár-völgy, Cigány-hegyi kilátó, Óbá-nyai-völgy és környéke, Zengő csúcs és környéke, Kövestetői kilátó és környéke; – a Nyugat-Mecsekben Kővágószőlőstől északra, Kővágótöttös és Szentkút közötti területen, Hetvehelynél az erdei iskola és környéke (tanösvények), Jakab-hegy, Zsongorkő, Pálos romok és környéke, Éger-völgy, Éger-tető, Szuadó-völgy kör-nyéke; – a Zselicben Nagymátén a vadászkastély és a Fekete István Füvészkert környéke; Sasréten a vadászkastély és környéke (erdei iskola, tanösvény, Ősbükkös) és az al-mamelléki kisvasút nyomvonala. A korlátozással érintett területek térképei a Mecsekerdő Zrt. internetes honlapján megtekinthetők (Forrás: Mecsekerdő Zrt. – www.mecsekerdo.hu)  Nyílt túra időpontváltozás: az éves nyílt túra programban eredetileg szeptember 21-re meghirdetett zselici túra (túravezető: Schóber József) egy héttel korábban, szep-tember 14-én kerül megrendezésre!  Felújított erdei kereszt az Óbányai-völgyben: felújíttatta a Ferde-vízesés közelében, a dr. Péczeli Endre síremléke mellett álló Krisztus-feszületet Berki Zoltán, a Cartographia Kft. térképésze. Felirata: „Isten dicsőségére, édesanyja emlékére helyreállíttatta Berki Zoltán”. A keresztet augusztus 31-én áldotta meg Antal Géza pécsváradi apátplébános, a szertartásra a Mecsek Egyesület túrát szervezett.  Gemenc-Szekszárdi-dombság-Geresdi-dombság turistatérkép: a Szarvas Térkép sorozatban, 1:30.000 méretarányban jelent meg a három tájegységet bemutató új turistatérkép, mely kerékpáros térkép is egyben, hiszen tartalmazza a túraútvonalakat és nevezetességeket, valamint kiegészül a vízisportok rajongóinak szóló fontos információkkal is. A térkép feltünteti a Szekszárdi- és Geresdi-dombság területén található új dombsági turistaútvonalakat, valamint az erdei létesítményeket, kereszteket, kálváriákat és kápolnákat. A térkép 1750 Ft-ért beszerezhető Biki Endre Gábornál. A rendelési igényeket e-mailben a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, vagy telefonon a 30/452-4579-es telefonszámon lehet jelezni.  Új szálláshely a Baranyai-dombságban: Máriakéménden a kegytemplomnál a Mecsek Egyesület kérésére a Pécsi Egyházmegye 72 millió forintból (ebből 48 millió Ft pályázat, a többi önerő) felújította az 1762-ben épült barokk műemlék plébániaépületet, mely az utóbbi évekre veszélyessé, 2016-ra pedig életveszélyessé vált. A felújítás a 24. órában érkezett, de szerencsére nagyon szépre sikerült. A megújult épület zarándokszállásként, kulcsosház jelleggel üzemel (teljes konyhai felszerelés is rendelkezésre áll), és bárki (turisták számára is) igénybe vehető 1000 Ft/fő/éjszaka áron. 7 szobában 32 személynek van férőhely, de pótágyazható, és az udvarban sátrazási lehetőség is biztosított. Szállás iránt érdeklődni a templom gondnokánál, Biki Endre Gábornál lehet ( 30/452-4579, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).  István-kúti pihenő: a Mecsek Egyesület Természetjáró Osztálya újjáépítette a Bara-nyai-dombságban található István-kút melletti pihenőhelyet. A kút környezetét kitisztították, új asztalok és padok készültek. Az erdei bútorok faanyagát a Mecsekerdő Zrt. biztosította. Az István-kúti pihenőhely három falu felől közelíthető meg: Liptód és Kátoly felől a sárga sáv jelzésű turistaútról, és Máriakéménd irányából pedig a zöld sáv és sárga háromszög felől is rá lehet csatlakozni a sárgatúrára. A munkában részt vett: Biki Endre Gábor, Markesz István, Kállai János és Kállainé Fischer Mária, az erdei bútorok faanyagát a Mecsekerdő Zrt. biztosította. Ezúton is köszönjük Ripszám Istvánnak, a Mecsek Egyesület ügyvezető elnökének, hogy lehetővé tette a pihenőhely megújítását. Görcsönydoboka határában a Nagy-fához (Baranyai sárgatúra útvonala mentén) is kikerült egy új asztal-pad garnitúra, melynek kihelyezését a helyi önkormányzat támogatta. Rendezvények (A teljesítménytúra rendezvényekről részletes információk olvashatók a Teljesítménytúrázók Társa-sága internetes honlapján: www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu) • szeptember 7., szombat: „DÖKE – Jó szerencsét 100-75-50-25” országúti kerékpáros telje-sítménytúrák. R.: DÖKE, Komló. Rajt: Közösségek Háza, Komló (48-as tér 1.), 8.00-9.00. Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1000, 900, 800, 700 Ft/fő. Információ: Balogh Bettina ( 20/777-4006), Balogh Zoltán ( 20/380-0777). • szeptember 7., szombat: „Decathlon – Mecsek Kapu 28, 14, 7, Mecsek Kapu 1800 m” telje-sítménytúrák. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs, Kardos úti kulcsosház, 6.30-8.00 (28, 14 km), 8.00-11.00 (8 km), 8.00-12.00 (1800 m). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1500, 1300, 1100 ill. 700 Ft (minden távon: Decathlon Hűségkártyával, diákoknak, Mecseki Turista Kártyával 100 Ft kedvezmény). Információ: Bota János ( 30/993-8595). • szeptember 8., vasárnap: Megemlékezés Petőczpusztán. Időpont: 14.00 óra. Petőczpuszta lakói mindig Mária-nap közelében tartották a búcsút. Az uránbányászat terjeszkedése miatt a kis közösség itteni élettere megszűnt. A lakók a közeli falvakba és Pécsre költöztek. Ez az erdőkkel ölelt terület már a vaskortól lakott volt, amit a kutatások eredményei is bizonyítanak. A nagyobb népesség megjelenése az 1700-as években a német telepesek megjelenésével kezdődött. A kis falu utolsó lakói 1964-ben hagyták el otthonaikat, majd az uránbányászat vette át a terepet föld felett és föld alatt. A bánya bezárása, és a környezet tájba illesztése 2000-ben kezdődött el. Mára már csak néhány megmaradt jel utal a kis település egykori létére: a kápolna, a temetőben egy síremlék, és a régi gémes-kút a petőczpusztai kanyar alatt. Tisztelettel meghívjuk a közös emlékezésre Petőczpuszta egykori lakóit, hozzátartozókat, barátokat, és mindazokat, akik vala-milyen módon kötődnek a hajdan volt településhez. Az esemény támogatói: Mecsek Egyesület, Petőczpuszta közössége, Kövágótöttös önkormányzata, Kővágószőlős önkormányzata, Zsongorkő Baráti Kör, Mecsekerdő Zrt. Információ: Baumann József szervező ( 20/474-7151). • szeptember 13., péntek: Örökségünk – délutáni diskurzus. A Dunán lefelé és Európa útjain – Leirer László előadása. R.: Hétdomb TE. Helyszín: Közösségek Háza (Komló, 48-as tér 1.), időpont: 17.00 óra. Információ: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437). • szeptember 14., szombat: Telihold túra szarvasbőgéssel fűszerezve (Sasrét). R.: Mecsekerdő Zrt. Az éjszakai erdő varázsát élhetjük át a zselici erdőkben. A felettünk tündöklő csillagok és a telihold irányítanak bennünket ezen az izgalmas túrán. A neszek, árnyak, sejtelmes fények mellett néha egy-egy szarvas is belebőghet az éjszakába. Indulás kisvonattal Almamellékről Sasrétre 21.00 órakor, visszautazás Almamellékre 22.30-kor. Részvételi díj (kisvonatozással oda-vissza): 1.400 Ft/felnőtt, 800 Ft/gyermek. Jelentkezés: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (határidő: szeptember 11.). • szeptember 20., péntek: „A zselici erdő koronás királyai” – szarvasbőgés túra Sasréten. R.: Mecsekerdő Zrt. Az őszi zselici erdő különleges hangulatot áraszt magából, mikor hűvös estéken a gímszarvasok nászát hirdetve a bőgés hangjai felzendülnek. Szakvezető kíséretével csodálhatjuk az eseményt, az éjszaka egyéb hangjaival karöltve. Indulás 18 órakor kisvonattal Almamellékről Sasrétre, visszautazás Almamellékre 21.30-kor. Részvételi díj (kisvonatozással együtt): 2.000 Ft/fő (felnőtt), 1.400 Ft/fő (gyermek). Egyéb tudnivaló: A program minimum 12 fő részvétele esetén indul. Jelentkezés e-mailben: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (határidő: szeptember 18.). • szeptember 25., szerda: Ötórai beszélgetések. Csavargás az Alpokban – dr. Kiss Tibor elő-adása. R.: Mecsek Egyesület. Helyszín: Mecsekerdő Zrt. (Pécs, Rét u. 8.). Időpont: 17 óra. • szeptember 28, szombat: „Elő a kerékpárral!” kerékpáros teljesítménytúra (100, 60 km). R.: Fekete Bárány TE. Rajt: Csülök Bár, Pécs (Pellérdi út 31.). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1800, ill. 1600 Ft/fő. Előnevezés lehetséges szeptember 27-én 12.00 óráig, a nevezési díj átutalásával (Előnevezés: cooltura.hu, banki adatok: Fekete Bárány Természetjáró Egyesület, Déltakarék 50800111-11158444. A megjegyzésbe kérjük beírni a nevet és a távot! A célban csak az előnevezetteknek tudnak meleg ételt biztosítani.) Információ: Hajdu György ( 20/919-1340), Révai László ( 20/400-6721), Becze László ( 20/805-2015). • október 1., kedd: Természetbarátok Klubja. „Egy hét az erdőkért – Az Év Fája a sajmeggy; Az erdők szerepe a klímaváltozás hatásainak csökkentésében – Scheitler Adrienn előadása. Helyszín: Mecsekerdő Zrt. (Pécs, Rét u. 8.), időpont: 17 óra. Információ: Scheitler Adrienn ( 20/340–4184). • október 5., szombat: „Szent Imre 40, 30, 20, 10 „teljesítménytúrák. R.: Szent Imre Is¬ko¬lai Sportkör, Siklós. Rajt: Máriagyűd, Közösségi Ház (buszforduló), 7.00-8.00 (40 km), 7.30-9.00 (30, 20 km), 8.00-11.00 (10 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1200, 1000, 800, 700 Ft/fő. In-formáció: Pálinkás István ( 20/447-2141). • október 5., szombat: „Jakab-hegy 33, 20, 10, 5” teljesítménytúrák (a 33 és 20 km-es távon terepfutó kategóriában is!). R.: Mérföldkő Egyesület. Rajt: Cserkút, Petőfi u. 9/a, 7.30-9.00 (33, 20 km), 7.30-10.00 (10, 5 km). Terepfutó rajtidő: 7.30 óra. Cél ugyanott. A túrákra az elő-nevezés minden távon kötelező! Nevezési határidő: szeptember 24. Információ és előnevezés: Kiss András ( 30/530-4993), Révai László ( 20/400-6721), e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. • október 6., vasárnap: „Papi pipa 30, 15” teljesítménytúrák. R.: Dél-Zselic Természetbarát Klub. Rajt: Terecseny, Zrínyi kulcsosház, 7.00-8.00 (30 km), 7.00-9.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díj: 800, ill. 600 Ft/fő (TTT, MTSZ, MSTSZ, TFSZ tagoknak, ill. Magyar Turista Kártyával 100 Ft/fő kedvezmény). Információ: Strasser Péter ( 20/522-2953). NYÍLT TÚRÁK ► szeptember 14. szombat: „Őszi forráslesen a Zselic keleti csücskében”. Útvonal: Bakóca – Tatárugrató – Éger-kút – Füst-forrás – Szágyi tároló – Kis-Komlói-völgy – Szent István kút (Almás) – Szabás – Szágy – Kovács-domb – Alsókövesd – Tatárugrató – Bakóca (21 km, szintemelkedés: 460 m). Utazás: Pécs főpályaud-varról Godisa vasútállomásig a 6.46 órakor induló személyvonattal (érk. Godisa 7.31), onnan busszal Bakócára a 7.44 órakor induló helyközi járattal (érk. 7.58 óra). Visszautazás Bakócáról: a 17.05 órakor induló helyközi járattal Godisa vasútállomá-sig, onnan vonattal vagy Pécs vagy Sásd irányába. Pécsre érkezés várhatólag 19.00 óra körül. Túravezető: Schóber József ( 20/437-8314) ► szeptember 28., szombat: „Hegyek – kutak – patakok”. Útvonal: Kisbattyán – Battyáni-hegy – Pap-erdő – Máré csárda – Márévár – Gergely-Éva-forrás – Iha-ros-kút – Somosi-patak – Nyomákói-kút – Vörösfenyő kulcsosház – Máré csárda (15 km, szintemelkedés: 360 m). Találkozás a komlói autóbusz-pályaudvaron, a 8.00 órakor induló kisbattyáni járatnál (Pécsről a találkozási hely a 7.00 órakor Komlóra induló távolsági autóbusszal érhető el). Túravezető: Őri Zsuzsanna ( 70/260-7059). A Mecsek Egyesület nyílt túrái ► szeptember 8., vasárnap: Zarándoktúra Búcsúszentlászlóra a Kisboldogasszony napi bú-csúra. Látnivalók: templom, kálvária, Szent László-forrás, parkok, köztéri szobrok, búcsú (szentmise 11 órakor). Táv: 8 km, szintemelkedés: 30 m, a túra fajtája: könnyű. Találkozás: Búcsúszentlászlón a vasútállomáson 9.45-kor (a helyszín elérhető Pécsről a 6.15-kor Szombathely felé közlekedő személyvonattal). Hazatérés: 14.12 és 18.12-kor indul vissza a vonat, mely 17.42-re és 21.49-re érkezik Pécsre. Túravezető: Biki Endre Gábor. ► szeptember 14., szombat: Zarándoktúra a bátai kegyhelyre. Útvonal: Palotabozsok – Szent Rókus-kápolna – Sarlósboldogasszony (Mária)-kápolna, Szent-kút – Dolinai-halastó – Bá-tai elágazás – Báta – Szent Mihály templom – Somosi-kápolna – Kálvária-kápolna – Szent Vér kegytemplom (búcsú) – Bátai elágazás (végig 16 km, a Bátai elágazástól 8 km; szint-emelkedés: 140 m, a rövid távon 60 m, a túra fajtája: átlagos). Találkozás: Palotabozsok, kö-zségháza autóbusz-megállóban 8.40-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 8-as kocsiállásáról 7 órakor indul a busz Pécsváradra, onnan Palotabozsokra 7.45-kor). Vissza Pécsre a bátai elágazástól 16.09, 18.09 és 19.09-kor indul busz, mely Pécsre 17.45, 19.45 és 20.45-re érkezik. Túravezető: Baumgärtner Norbert. ► szeptember 21., szombat: a Baranyai Sárga túra 6. szakaszának bejárása + gyümölcsök kóstolója. Útvonal: Cikó – Hosszú-hegy – Nagy-rétek – Zsibriki-halastó – Zsibrik – Báta-a