2019. november 273. szám

MECSEK HÍRADÓ 273. szám 2019. november Az ibafai papi fapipa nyomában A „Papi pipa” teljesítménytúrát október 6-án immár 25. alkalommal rendezte meg a Dél-Zselic Természetbarát Klub, 15 és 30 km-es távokon. Az alábbi írást a 30 km-es túra egyik résztvevője jelentette meg internetes blogjában. Mindannyian ismerjük a nyelvtörőt: „Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa”. Ezen nyelvtörő igazságtartalmát kerestem október első vasárnapján. Ehhez a Dél-Zselicbe kellett elutaznom a Papi pipa 30 teljesítménytúrára. A Dél-Zselic lankái között megbújó apró falucska, Terecseny adott helyet a túra bázisának, egészen konkrétan a Zrínyi kulcsosház. Az ősz ezen időszakára jellemző, csípős idő fogadott minket a völgyben, így a nevezést gyorsan letudva, nagy tempóval vágtunk bele a kalandba Áronnal. Az első ellenőrzőpont eléréséhez csupán néhány percnyi sétára volt szükség, az Aligvár-forrásnál vártak minket a pontőrök. A forrás a mostani száraz időszak ellenére is igazán bővizűnek volt mondható. Ám nekem ami miatt emlékezetes maradt a forrás, az a foglalatán látható makkos tölgyfalevelek! Innen egy lélek- és testmelengető emelkedőt kellett leküzdenünk, melyet én személy szerint örömmel másztam meg, tényleg szükség volt a ruháim közé szorult levegő testhőmmel történő felmelegítéséhez a komfortfokozatom javítása érdekében. Ez a projekt teljes sikerrel zárult az emelkedő megmászásával, repetaként pedig egy kis kerítésmászás (lépcsők segítségével) került felszolgálásra. Innen már könnyű dolgunk volt Sasrétig, aszfaltúton ereszkedtünk le a völgyben elterülő rétre. Itt található az Almamelléki Állami Erdei Vasút sasréti végállomása is. Az általunk követett aszfaltúton a lejtő aljára leérve, egy vasútra figyelmeztető tábla (is) jelezte, hogy rögvest lecseréljük a hűs erdőket a reggeli napsütés által melegített rétekre! A rét szélén kereszteztük a „Zselici csühögő” névre hallgató kisvasút csupán 600 mm nyomtávolságú sínpárját, közvetlenül az északi végállomása mellett. Bizony, ez nem a „klasszikus”, hazánkban elterjedt 760 mm-es nyomközű kisvasút, ilyen kevés távolság a sínpár között csupán a Börzsönyben kanyargó Kemencei Múzeumvasúton mérhető még (ahol van is menetrendszerű közlekedés)! A végállomáson csupán egy sínpár található, így jogosan merül fel a kérdés: mégis hogy kerül a mozdony a szerelvény elejéről annak a „végére” (mely ugye visszafelé indulva már ismét az eleje lesz...)?! A válaszhoz a völgy felsőbb része felé kellett elnéznünk: a sínek egészen a napelemekkel gazdagon borított tetejű fűrészüzemig érnek ugyanis. Itt pedig már van második vágány is, a vonat kihúz idáig, itt a személyzete elvégzi a szükséges műveleteket, és immáron újra a C50-es géppel az élén tér vissza az állomásra, hogy utasait felvéve elrepítse őket egészen Almamellékig! Az ekkor még éppen csak a horizont fölött járó Nap fantasztikus fényviszonyokat teremtett, nehezen tudtunk betelni az elénk táruló látvánnyal! Platánfák szegélyezték utunkat egészen a sasréti vadászkastély díszes épületéig, ám a show-t mégis egy hatalmas kocsányos tölgy vitte el... A sasréti vadászkastély kihagyhatatlan látnivaló, mi sem tudtunk csak úgy elsétálni mellette... A kastélyt a Biedermann család építtette a 20. század elején. Sasréten egyébként egy kis település rejtőzött, melynek neve Sás-rét volt, ám annak nevét Baracs Alfréd főerdész megváltoztatta Sasrétre. Miután kigyönyörködtük magunkat a mesés vadászkastélyban, mely ma vendégházként funkcionál, begyűjtöttük a második pecsétünket is a szomszédos pihenőhelyen, a pecsét mellé pedig klasszikus sportszeletet is kaptunk! Aztán gyorsan "elmenekültünk" a túrázók elől, be a Zselic izgalmas erdejébe. Méghozzá egy különleges erdő mélyére hatoltunk be: a sasréti ősbükkös hatalmas fái között tettünk egy kört a tanösvény kitaposott útját követve. Ez nem volt a túra hivatalos része, de mi úgy éreztük, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül... A hatalmas, éltes bükkfákon felül még megízleltük az Almás-forrást is, mely szintén meglepően nagy mennyiségben ontotta (egyik) kivezető csövén keresztül a Zselic által addig rejtegetett forrásvizet. A tanösvény mentén pedig "Tudod-e, hogy ki vagyok?" táblák voltak kihelyezve, mögöttük pedig a kérdéses fákat figyelhettük meg. S kezdtünk is kitalálós játékba, a legtöbb választ helyesen adtuk meg szerencsére... Visszatérve a sasréti műútra, nem mentünk azon szinte egy métert sem, ugyanis megcéloztuk a szemközti Sasréti-tó töltését! Azon sétálva pedig egy hívogató fahídra leltünk, mely a tó közepén fekvő kis szigetre vezetett át minket, hogy ott is körül tudjunk nézni. A reggeli fényjáték leírhatatlanul szép volt, melyet a telefonom fényképezőjén át átadni nemigen lehet sajnos... Visszatérve a műútra, jöhetett egy újabb extra kitérő, kíváncsi voltam a kisvasút lukafai szárnyvonalára is, melyen már nincs menetrendszerű – és a látottak alapján sajnos alkalomszerűen sem – forgalom. A „Lukafai elágazás” megálló rozsdás tábláján is alig olvasható már a felirat, onnan „feljebb” sétálva még néhány méteren keresztül könnyen követhető a sínszál, aztán azt ellepi a gyaníthatóan egy heves esőzés következtében a pályára lerakódott – egykori – sártenger. A vonalat szemmel lehet csak tovább követni, hamarosan egy kerítés zárta el az utamat, melyen azonban átnézve jól láttam, néhány méter múlva előbukkannak ismét a sínek, és vígan nyúlnak fel észak felé a völgy magasabb része irányába (Lukafa megállóig)... A megállótól egészen a ma üzemelő vonalszakaszig a síneken sétáltunk, a pálya több helyen is nyomtávszabályozásért kiáltott, siklás nélkül nehezen menne ezen végig vonat... Aztán elértük a ma is üzemelő vonalszakaszt, itt tértünk vissza a hivatalos turistaútra, mely sokáig a sínekkel párhuzamosan futó erdei úton vezetett minket. A Jámborka-forrás megállónál volt a következő ellenőrzőpont, ahol a pecsét mellé ismét energiát is kaptunk, ezúttal kakaós és citromos nápolyi formájában. Ez kellő löketet is adott az innen csupán méterekre található Jámborka-forrás felkereséséhez. A szomorúfűz által takart forrás mellett egy fedett pihenőhely fogadott minket, melynek tetején remek bivakhely került kialakításra. Csak egy bökkenő van a kiírás szerint: odafent nem csak a szálláshely várja az ide érkezőket, hanem lódarazsak is, így csak óvatosan járjunk-keljünk erre! A kisvasút sínpárja aztán fokozatosan eltávolodott tőlünk, a vasúti pálya végig a völgyben vezet egészen Almamellékig, mi azonban rövidítettünk odáig egy kicsit: rövid, de intenzív emelkedőt letudva már a dombtetőről néztünk szét a Zselic lágyan hullámzó vonulataira. A távolban feltűntek Almamellék portái, valamint Szentmártonpuszta is, mellette a halastavakkal. A dombtetőről hosszan, szinte észrevehetetlenül ereszkedtünk vissza a völgybe, melynek alján műút fogadott minket. Ezen kellett egészen Ibafáig sétálnunk, hogy végre választ kapjunk a bejegyzés bevezetőjében feltett kérdésemre. Ám először metszettük a kisvasút vonalát, no de nem szintben, hanem átsétáltunk fölötte, majd a Szentmártoni-halastónál álltunk meg egy-két percre, hogy egy érdekesnek és eléggé rozogának tűnő hídon besétáljunk a halastó apró szigetére. Igazán kalandos volt a nem túl bizalomgerjesztő deszkákon való tóátkelés! Ibafáig innentől valóban „unalmas” aszfaltkoptatás várt ránk, ám gyorsan elbeszéltük az időt, egy kis huplit megmászva, hamarosan feltűnt előttünk a völgyben elterülő kis település. A falu temploma rögtön feltűnt, tehát egyik szükséges feltétel mellé már ekkor pipát (mi mást is) rakhattam, elvégre a templomhoz pap is szokott tartozni! Már csak a pipa mellől hiányzott a pipa... Ibafa helységnévtáblája mellett megtaláltuk a címerét is, melyen szerepelt a keresett pipa, rögtön kettő is! No de ez még nem bizonyítja, hogy a papnak is van, lehet az bárkié, tovább folytattuk a nyomozást, a szálak a falu központjába, a Szentháromság templomhoz, illetve a közvetlen mellette található Alpár János Művelődési Otthonhoz vezettek, itt található ugyanis az Ibafai Pipamúzeum. A Pipamúzeum bejáratánál volt a 4. ellenőrző pont, a pecsét mellé ropogós almát választhattunk, amennyit csak akartunk... Itt tudtuk meg ugyanis, hogy csupán 23-an indultunk el a 30-as távon... Szomorúságra adott okot ez az alacsony szám, hiszen remek idővel ajándékozott meg minket az élet! A túra résztvevőiként ingyen megtekinthettük a múzeumot, remélve, hogy pont kerül a nyomozásunk végére. Igen, sikerült a hadművelet, a kérdésre választ leltünk: létezik az ibafai papi fapipa, de nem úgy, ahogy azt sejtettük! Mint kiderült, az nem is olyan régi, mint gondoltuk, ugyanis a Roboz István, kaposvári hírlapíró által írt és híressé vált nyelvtörő Schreyer Nándor ibafai plébánosról (1864–1905) illetve pipájáról szól, míg maga a papi fapipa 1934-ből való, az akkori plébánosnak, Schahter Ferencnek ajándékozták a hívei. A pipát Gerber Béla iparművész készítette. A nóta közismertté válásának hatására a község plébánosai pipákat kezdtek gyűjteni, a plébánia több ajándékot is kapott, végül így jött létre a múzeumban látható pipagyűjtemény. A válasz tudatában már nyugodtan nézhettünk körbe a pipák tucatjait felvonultató múzeumban, láthattuk mindenféle verzióját, és híres emberek, például Deák Ferenc tajtékpipáját is! Jó kis program volt a múzeum felfedezése, ajánlott mindenkinek! Nem csak a pipákról szólt a kiállítás, hanem a pipázás segédeszközeiről is. „Ide tartoznak a gyújtókészségek, a dohánytartók és a pipaszurkálók is. A gyújtókészséget régebben az acél, a kova és a tapló képezték, a kovát és a taplót az erszényben hordták, amelyhez hozzá volt kötve a csiholó acél. Újabban a pipások is gyufát használnak pipájuk meggyújtásához. A dohány tartására a dohányzacskó szolgált. A pipás ember rendesen csak egy napra való dohányt hord magával. A tartalékot otthon tartja egy nagyobb zacskóban, dohányszitában vagy dohánytartó dobozban. A dohányzacskóra volt kötve a pipaszurkáló. Ősidők óta nyúllábszár-csontból törték a pipaszurkálót, a juhászok pedig juhlábszárcsontból faragták. A városban azonban a drótostót által sárgaréz drótból készített szurkálót használtak a pipások. A szegény ember egy drótot keresett, végét karikában meggörbítette, másik hegyes végével kipiszkálta a pipát, ha nem szelelt" – állt a múzeum egyik ismertető tábláján. A múzeumban kapott még helyet Ibafa várának makettje. Bár itt szertefoszlott az ibafai fapipa körüli mítosz, megkaptam az újabbat az ibafai vár révén. Az erődítmény ugyan 1954-ben a műemlékek között is szerepelt, ám létezését sokáig nem tudták bizonyítani. 2002-ben régészekből, geológusokból és természetvédő szakemberekből álló csoport kinyilvánította, hogy a vár feltételezett helyszínén látható "jelenségek" mesterségesek, emberi beavatkozás következményei, így minden valószínűség szerint egy Árpád-kori kisvár, Ibafa vára állhatott itt, melyet Iba vitéz építhetett a 12–13. században, és egészen a 15. század végéig használhatták. A leírásban tehát végig feltételes módot használt Lebedy János szerző, a vár felépítésének felvázolásánál is, mely nekem azt sugallta, hogy ezen információk mind-mind spekulációk továbbra is, tényleges bizonyíték a leírtakra továbbra sincs... Mindenesetre a makett mutatósra sikeredett! Na és ne feledkezzünk meg a tárlat legaktuálisabb részéről: egy tablót ugyanis kapott a Papi pipa teljesítménytúra története és a túra eddigi kitűzői! Mert bizony minden évben újabb és újabb pipa kerül a kitűzőre... S ha ez nem lenne elég, a rendezők szinte minden évben megvariálják a túra útvonalát is, ezzel is visszacsábítva a túrázókat, hogy a Zselic újabb és újabb részeit ismerjék meg, persze mindig érintve (valamikor csak a hosszú táv által) Ibafát! A múzeumban szerzett ismereteinkkel a batyunkban a szomszédos vendéglátóipari egységben frissítettünk egyet. Ez sem volt átlagos, ugyanis a kocsma egy régi Ikarus busz belsejében került kialakításra... A faluból a Négyes útig folyamatos emelkedő úton sétáltunk, előbb a település portái között, aztán pedig a Zselic erdőin, mezőin keresztül. Számos rendezett portával találkoztunk Ibafán, jellegzetes, tornácos sváb házak szegélyezték utunkat, mely utalt arra a szomorú tényre, hogy a török időkben a környék elnéptelenedett, a hódítók kiűzése után pedig külföldről betelepített népekkel pótolták az emberhiányt. A Négyes úti ellenőrzőpontig tehát döntően felfelé haladtunk, megmásztuk a Szokol-hegyet, közben többször is remek panorámát élvezhettünk, hogy aztán végre megszámolhassuk élőben az ellenőrzőpontnál az utak számát! És valóban, 4 irányból futnak itt be az utak, nem csalás, nem ámítás a Négyes út elnevezés... Itt sem maradtunk energiapótlási lehetőség nélkül, Balaton szelet járt a zselici dombok leküzdéséért! A következő kitűzött célunk Szabás – egykori – településének elérése volt. Idáig viszonylag könnyű út vezetett, apró fel-le hullámzással abszolváltuk a szakaszt. Szabás határában már újabb pecsétet gyűjthettünk be, immáron az ötödiket. Mellé pedig cukorkák garmadájából válogathattunk ízlés szerint. Aztán megkezdtük az egykori település átszelését. Mára már csupán néhány ház áll, ezek közül csupán két-háromban tudtuk elképzelni, hogy jelenleg is lakják. A legjobb állapotban lévő, felújított ház falán kamera figyelt minket, ezt gyaníthatóan mint hétvégi házként használják. A kicsiny „maradványtelepülés” után ismét a Zselic erdői, rétjei vártak minket, csak úgy suhantunk előre a következő „településig”, Nagytótvárosig. Nagytótváros esetén a város nem barokkos, hanem gigantikus túlzás, már ami a mai helyzetét illeti... Konkrétan semmi nyomát sem találtuk egy-két megdőlt betonkerítés-elem kivételével, mindent visszavett mára a természet! A térképet itthon jobban, alaposabban megvizsgálva kiderült: egy kis kitérővel láthattuk volna – elvileg – a „város” egykori temetőjét. A kitérőt amúgy majdnem megtettük, de nem a temető miatt, hanem a szintén a temető felé található Csepegő-kő felkutatása céljából. Ám erről végül letettünk a jelenlegi rendkívül aszályos időszak miatt... Ha már a nevében is benne van, hogy "csepegő", akkor az nem folyik még csapadékos időszakban sem, nem hogy csepegne száraz időkben... Legalábbis ezt feltételeztük, közös álláspontot képviselve. Helyette a település egykori határában álló esőbeállónál álltunk meg, itt várt minket az utolsó ellenőrzőpont személyzete, akik isteni tepertős pogácsával és müzliszelettel kínáltak minket, nehogy elfogyjunk a túra végére! Nem is álltunk ellen a kísértésnek, fogyasztottunk bátran a felkínált javakból. A túra befejező szakasza egy rövid szakaszt leszámítva fantasztikus erdőkön keresztül vezetett, na itt aztán tényleg mindenhonnan nyugalom sugárzott, a teljes csendet csupán az előttünk haladó Kertész Évi és Átol Csabi párosa törte meg, ahogyan fokozatosan közeledtünk feléjük. Az utolsó két kilométert már négyesben tettük meg, a jó társaságnak hála a túra legszívatósabb árkát is vígan küzdöttük le, hogy aztán kis cikkcakkozás után visszaérjünk a Terecseny szélén álló Zrínyi kulcsosházhoz. A kulcsosház szabadtéri részén jött az egyik legnehezebb döntése a napnak: választanunk kellett a kitűzők közül egy szimpatikusat! Aztán amikor ez sikerült, a szervezők meginvitáltak minket egy kis késői ebédre: lilahagymás-pirospaprikás zsíros kenyér, sör, Márka meggy, barackos Nestea, alma, nápolyi várt ránk... Mindezt 800 forintos nevezési díjért! Csak pozitívat tudok mondani a túráról, ajánlott mindenkinek, és mivel mint már említettem, az útvonal gyakran módosul, így megunni sem lehet! (Forrás: https://soos93.blog.hu/2019/10/06/az_ibafai_fapipa_nyomaban) Újjáépítették a Szent György-képoszlopot A Mecsek Egyesület Természetjáró Osztálya 2018-ban döntött arról, hogy megpróbálja megmenteni a Baranyai-dombság egyik legrégebbi és legszebb képoszlopát, mely Ba¬barc és Lánycsók között a szántóföldek kellős közepén állt. A képoszlopok (német nevén Bildstock) állításának szokását a betelepített katolikus svábok hozták magukkal a 18. század közepén. Képoszlopokat állítottak a mezőgazdasági területek mentén, de leggyakrabban a szőlőkben, és attól a szenttől várták a termés megvédését a vihartól, jégesőtől, akinek a képét a fülkébe helyezték. Így került sok helyre Szent Donát, Orbán, János, vagy éppen Szent György, mint ide is. A II. világháború után minden gyökeresen megváltozott. A szőlőterületek lecsökkentek, a vallási élet pedig visszaszorult (a templomok falai közé). Az elmúlt 70 évben sok vallási kis emléknek nem volt gazdája, hiszen sok helyről a svábokat kitelepítették, a beköltözők nem tudtak, sőt nem is akartak mit kezdeni ezzel a kultúrával. A képoszlop sok mindent kibírt és tűrt, ám az elmaradt renoválások híján az idő csak kikezdte. A problémát tovább tetézte, hogy a 2010-re megépült autópálya az előtte elhaladó utat kettévágta, így a képoszlop megközelíthetetlenné vált. Ezért is döntöttünk, egy új helyen, de a közelben történő felállításra. Erre a legalkalmasabbnak a közeli erdősarok látszott, mely erdő bejárata a közeli kilátónak, ahol egy szépen felújított kereszt is található. A régi képoszlopot lebontattuk, és az új az eredeti helyszíntől 600 m-re délkeletre került felépítésre. Az új a régi mintájára készült, méreteiben is megegyezik azzal, de néhány apróbb eltérés van, alul nem készült a perselypénznek vagy egyéb vallási tárgyaknak kialakított kis üreg, valamint nincs az alsó boltíves kis bemélyedés, melynek funkciója már nem lenne. Az eredeti oszlop korábban vakolattal volt ellátva, ez az idők folyamán lehullott róla, csak kisebb részein találtuk meg rajta. Az új oszlop vakolás nélkül készült, mert mutatósabbak így a régi kövek és téglák, valamint nincs az a veszély, hogy idővel lemállana, így nem kell javítani, és festeni sem. A képoszlop felújítása kereken 500.000 Ft-ba került. A támogatók között volt a Lánycsóki Önkormányzat, a Babarci Önkormányzat, a Babarci Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Mecsek Egyesület, a Szajki Plébánia, a Lánycsóki Plébánia, valamint az alábbi magánszemélyek: Wigand József, Vadas Rita, Samu Szilvia és Treitz Károly. A képoszlop megújításában sokat segédkezett Treitz Károly, aki az útjelző táblákat is elkészítette, és Troszt Ferenc. Az építkezés munkálatait Biki Endre Gábor koordinálta. A kőműves Pusztai József és munkatársai voltak. A fülkében elhelyezett képet Boczor Magdolna babarci festőművész készítette. A képoszlop megáldására október 19-én, ünnepi megemlékezés keretében került sor. Szombaton verőfényes napsütésre ébredhettünk, igaz a szép őszi idő már hetek óta tart. Pécsről 8.25-kor túrázókkal „jól megpakolva” két autóbusz indult el Lánycsók irányába, melyet ezúton is megköszönünk a Volánbusz Zrt.-nek, hogy minden túrára igyekvő társunk eljuthatott a képoszlop megáldásának avató ünnepségére. Túravezetőnk, Markesz István a bácsfai buszmegállóban már várt minket, ahol köszöntötte a résztvevőket, és ismertette a mai nap programját. Elindultunk a képoszlop felé, ahová 25 perc gyaloglással meg is érkeztünk. Itt már gyülekeztek a helyiek és a környék településeiről érkezők is. 10 órakor kezdetét vette az ünnepség. Elsőként a lánycsóki kórus szép műsorával köszöntötte a megjelenteket. Biki Endre Gábor, a Mecsek Egyesület Természetjáró Osztályának elnöke beszédében szólt arról, hogy több, mint 40 db képoszlop található a Baranyai-dombságban, azok is főként a Mohács környéki falvak szőlővidékein. Fontos ezek megmentése, hiszen ha most nem cselekszünk, ezek a régi, több száz éves alkotások végleg eltűnnének. Örömteli, hogy az utóbbi években már többet sikerült megmenteni a Mecsek Egyesületnek, de magánszemélyek, helyi önkormányzatok, és plébániák is felvállalnak ilyen tevékenységet. Pécsi Sándor babarci polgármester úr köszöntőjében elmondta, mennyire örül a közös összefogásnak, hogy itt a két falu (Babarc és Lánycsók) között egy szép helyen valósulhatott meg a képoszlop újbóli felépítése. Megköszönte minden támogatónak, és magánszemélynek, hogy adományukkal hozzájárultak a munkálatokhoz, és azokét is, akik a fizikai munkákban részt vettek. Hadra József lánycsóki polgármester úr beszédében megemlítette, öröm, hogy régi, egy már letűnt korból származó vallási emlék megújítására nyílt mód a közös összefogással, hiszen magukénak is érzik, és jó érzés, hogy nem csak régiek újulnak meg, hanem újak is épülnek, hiszen Lánycsókon is készült egy új Mária-képoszlop, melynek megáldása szintén a mai napon lesz. Ezután Csősz István plébános, kanonok úr beszéde következett, melyből röviden megismerhettük Szent György életét. Szent György (271 körül – 303. április 23.) római kori katona és keresztény vértanú volt. Egyike a leghíresebb katonaszenteknek és a 14 segítőszentnek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, de több ország és város védőszentjeként is tisztelik. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy hittel a gonosz legyőzhető. Szent György előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt hadiszolgálatba lépett. Kiváló kardforgató képességének és más jó tulajdonságainak is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és ellene fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték. A Szent György-nap április 24-én, Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának a napja. Régen gonoszűző napként tartották számon, ezért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tettek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Az állatokat – az ártó szellemek, a rontás elkerülése végett – Szent György-napi tűzön hajtják keresztül, hogy a füsttől megtisztuljanak. Miután plébános úr megáldotta az újjáépített Szent György képoszlopot, a babarci kórus szép produkciója zárta le az ünnepi perceket. A képoszlopról az alábbi történetet tudtuk meg: réges-régen, még a 19. században, egy apa azt mondta a kisfiának, mivel az nagyon rossz volt, és nem akart segíteni, hogy csapjon beléd a villám. Nem sokkal ezután, munka közben vihar érkezett, és a gyereket villámcsapás érte. A fiú halála után az apa (visszaemlékezések Ladányi családnévre emlékeznek, bár ilyen nevűek nem élnek ma a környéken) emlékül képoszlopot állíttatott ezen a helyen. Ezután elsétáltunk a közeli kilátóhoz, ahol a babarci lakosoknak köszönhetően az ünnepségen részt vevőket vendégfogadás várta, és kötetlen beszélgetésre nyílott mód. Az itt álló kőkeresztet és pihenőhelyet Troszt Ferenc és családja hozták rendbe az elmúlt években. Sokan felmentek a kilátóba is, hogy felülről csodálják meg dombvidékünk lankáit, és az erdősávok borította völgyeket. Az emlékezetes ünnep és kellemes beszélgetés után a túracsapat elindult, hogy folytassa útját a betervezett útvonalon. Babarcra érve túravezetőnk, Pisti jelezte, hogy akinek hosszú a teljes táv, itt Babarcon leválhat, és a 12.23-as buszt elérheti a központi megállóban. Néhányan éltek is a lehetőséggel, ők közvetlen járattal utazhattak Pécsre. Babarc központjában a túravezető felhívta a figyelmet a bővizű Szent Flórián-forrásra, ahol a vízvételi lehetőség volt adott. A forrás melletti kis Flórián-szobor 1820-ban készült, azóta már többször fel lett újítva. A babarci katolikus templomnál megnéztük a Szent Donát-képoszlopot. Régi helyén, az eredeti kőképet 1794-ben Johann Anschau állította a Tóth-Jankó nevű területrészen, mely akkoriban szőlő volt, ma mezőgazdasági terület. 1901-ben a Bien család a régi helyébe újat állított. Ezt a képoszlopot hozták be a közelmúltban a faluba, hogy védettebb helyen legyen, és itt a templom előtt állították fel. A falu pincesorain kacskaringózva jutottunk el a temetőbe, ahol szépen felújított kálvária fogadja az ide érkezőket. Ez is közadakozásból újult meg. A Tóth-Jankó nevű területrészen haladtunk, valahol itt állt a Szent Donát-képoszlop, de a pontos helyét már nehéz lenne megállapítani. Jól kijárt úton ereszkedtünk lefelé, majd a babarci vadászháznál pihenőt tartottunk. Ezután a völgyben haladtunk tovább, majd még egy emelkedő várt ránk, de felérve, jutalmul újabb képoszlop és egy kereszt fogadott minket. Az itt álló képoszlopot Lencsehegyi-képoszlopnak nevezik, három fülkéje van, mindegyikben egy-egy szentkép található, annak a falu templomának a védőszentje, amelyik irányba néz. Valamikor itt szőlők voltak, később beerdősült, és teljesen elvadult a környezete, a képkővel nem törődött senki, teljesen a pusztulás felé sodródott. Szerencsére 2018-ban a Hendinger család – lévén, hogy vásárlás útján az övéké lett a földterület – saját költségükön felújította, és az 57-es útról akkor került ide az 1849-ből származó kőkereszt, oda pedig a Szőts család egy új gránit keresztet állított. Utunkat folytatva immár Szajk felé, a szőlősorok 7. sorában találkozhattunk a hófehérre meszelt Szent Orbán-képoszloppal. Négyképes, fülkéiben különböző témájú képeket láthatunk. Talán ez az egyetlen képoszlop a környékben, ami mind a mai napig szőlősorok között található. Valamikor az összes szőlőültetvények között volt, csak később a szőlőket kivágták. Kiérve a Szajkot Babarccal összekötő kis aszfaltos útra, újabb, már modern műkő keresztet láthattunk, majd a szajki pincefaluban meglepetés várt minket: a szajki Endre bácsi pincéjében fogadott minket, és megkínált boraival, fehéret és vöröset is kóstolhattunk. Ezúton is köszönjük a vendéglátást. Innen már a csapat több részletben gyalogolt a szajki buszmegállóig. A túrán 68 fő, a képoszlop megáldásának ünnepségén 170 fő vett részt. Végül minden segítőnek, támogatónak megköszönjük, amit a képoszlop újjáépítésért tett, Pistinek pedig a nagyszerű túrát, és az értékes magyarázatokat, amelyek által a résztvevők megismerhették vidékünk értékeit. Biki Endre Gábor Figyeljünk egymásra és a túravezetőre! Az utóbbi időben nyílt túrák vezetésekor problémaként merült fel, hogy míg a csapat nagy része szívesen hallgatja a túrával kapcsolatos ismertetést, egynéhány túratársunk panaszkodva jegyzi meg, hogy ő nem ezért jött, hanem gyalogolni, túrázni. Ezúton is szeretném minden túratársamat a türelmességre kérni. Miért is? Nagyon zavaró tud lenni, hogy egyesek már a túra elején azt kérdezgetik: mikor lesz vége a túrának, mikor megy vissza a busz, vagy menjünk gyorsabban, nekem színházjegyem van, stb. Nyílt túrán általános elv, hogy egymáshoz, illetve a lassabbakhoz igazodunk, hiszen a gyorsabb tempójú tud lassítani, de a lassabb nem tud gyorsítani. Egyes túrákra vendéget hívunk, aki helyi lakosként bemutatja a környéket, a falut, a természeti szépségeket. Természetesen nem ez tölti ki az adott napot, többnyire 10-15 percről van szó, ha esetleg múzeum bemutatásáról van szó, max. 30 perc időt szoktunk erre hagyni. Többször előfordult, hogy egyesek méltatlankodva megjegyezték, hogy nem ezt jöttünk hallgatni, hanem túrázni akarunk. Elképesztő hozzáállás ez egy vendéggel szemben, aki ugyanúgy, ahogy a túravezető, a saját szabadidejét áldozva jött el, hogy elmondjon néhány gondolatot. Az sem illendő szokás, hogy míg a túravezető beszél, ismerteti a látottakat, egyesek egymással, hangosan trécselnek. Akit nem érdekel, az ilyenkor álljon kicsit félre, és ne zavarja azokat, akik szeretnének részesülni az átadott információkból. Akik nem figyelnek, sokszor azok jönnek az ismertető után és kérdezik meg, épp azt, ami már elhangzott. Kérek mindenkit, figyeljünk egymásra, ha általunk hívott vendég érkezik az adott településről (több esetben polgármester), vagy olyan helyi lakos, aki nagyon sokat tud a környékről, higgyük el, az a pár perces beszéd csak épülésünkre szolgál, egészen más, mintha a túravezető bemagolt szöveget mondana el, vagy olvasna fel. Sőt sokszor a helyiek még meg is kínálnak apróbb finomságokkal, gyümölccsel. Gondoljunk csak arra, hogy Rockenbauer Pál és csapata, amikor járták az országot, mennyi idős embert szólaltattak meg, és keresték a néprajzi értékeket, nemcsak a természeti szépségeket. Úgy gondolom, ezekkel a pluszokkal csak tudásunkat gazdagíthatjuk. Természetesen túravezetőink is figyelnek arra, hogy időben megérkezzünk a tervezett helyszínekre, a buszt is elérjük, így senkinek sem kell aggódnia, hogy elkésünk bárhonnan is. Persze egy túrára célszerű úgy készülni, hogy kora délutánra pl. ne tervezzünk programot, hiszen azért percre pontosan nem lehet tudni, mikor érünk vissza. A régi turisták mondták is: „ezt a napot erre kell szánni”. Biki Endre Gábor Mecsek Egyesület Természetjáró Osztály elnöke MÚLTIDÉZŐ „RUHA-KALAND” A MÁTRÁBAN Az 1980-as években aranykorát élte a vándortáborozás. Fiatal pedagógusként néhány barátommal, a természetet, természetjárást szerető kollégámmal rögtön bekapcsolódtunk a vándortábori mozgalomba. Az érdeklődés hatalmas volt, így az első alkalommal jelentkezőknek nemigen volt esélyük bejutni egy-egy népszerű hegyvidéki útvonalra (Mátra, Bükk, Börzsöny stb.), így mi is az Alföldön, a Kiskunságban kezdtük a vándortáborozást. Aztán a második évtől kezdve már jöhettek a hegyek! Így aztán – megnyerve az egyik legnépszerűbb útvonalat – nagy lelkesedéssel készültünk a Mátrába, ahol a vándortábor időtartama 15 nap volt, 7 szálláshellyel; kétnaponként mentünk tovább hátizsákjainkkal a következő táborhelyre. Harminc gyerekkel vágtunk neki ennek az egyik legnehezebb vándortábornak, ami Gyöngyösről indult, és a Lajosháza – Mátraszentimre – Mátraháza – Várbükk – Sirok útvonalon Egerig tartott, végig vezetve a Mátra gerincén. Nekünk nem volt autónk csomagszállításra, minden cuccot a hátunkon cipeltünk végig, és közben az élelmiszer-beszerzéseket is hátizsákosan végeztük. A „páratlan napokon” a hátizsákunkkal mentünk tovább a következő szálláshelyre, a „páros napokon” pedig túráztunk a környéken, így fedezve fel a Mátra szépségeit. Egyik legszebb, legromantikusabb szálláshely a második volt, Lajosházán, az erdei kisvasút akkori végállomása közelében (mára már visszaépítették a síneket tovább a Szalajkaházig). Patak partján felállított katonai sátrakban, vaságyakon aludtunk, külön konyhasátorban főzhettünk. A zuhanyzás is megoldott volt: fára erősített, alumíniumból készült szüretelőputtony, ellátva egy mozgatható zuhanyrózsával, mellette vízmelegítő üst, körülötte pokrócokból készített paraván. Az üstbe beleöntöttük a patakból mert vizet, felmelegítettük az erdőben szedett fával, s máris volt meleg vizes zuhanyunk! A bátrabbak a patakban is lubickoltak (természetesen szappant mellőzve). Kellett ennél szebb táborhely? Mivel nálunk a táborozás elsősorban a túrázásról szólt, estére elfáradt a nép. Persze azért folyt a tábori élet, így aztán úgy éjfél felé – néha később – sikerült csak elaludni, aztán reggel korán kelés. De bírtuk! Ezen a szép, patak menti erdei táborhelyen történt, hogy reggel felkelve a ruhaszárító kötelekre kiakasztott ruhák – merthogy mostunk is, mivel 15 napra való napi váltás ruhát, fehérneműt, zoknit stb. nem vittünk magunkkal –, törölközők, fürdőruhák nagy részének hűlt helyét találtuk! Nem tudtuk mire vélni a dolgot: biztos, hogy éjjel valahonnan idejőve ellopták azokat. Sok gyerek így törölköző, fürdőruha nélkül maradt! Szomorúan vettük tudomásul e tényt (az erdő közepén, távol a falvaktól nem is gondoltunk ilyenre, nem tudtunk mit tenni). Indultunk hát tovább Mátraszentimrére, s onnan két nappal később Mátraházára. Lajosházától Mátraházáig – Mátraszentimrén át – ez egy nagy V alakú útvonal volt, a V alakzat két végpontja között (Lajosháza – Mátraháza) légvonalban – és nagyjából turistaúton is – csak mintegy 3 km volt a távolság. A további események szempontjából ez fontos adat. Mátraházán nagy megdöbbenésünkre egy levél várt minket, melyet a kettővel előttünk járó vándortáborozó csoport írt. A levél pontos szövegére már nem emlékszem, de a tartalma a következő volt: amikor mi Lajosházán táboroztunk, ők az éjszaka Mátraházáról (3 km) lejöttek a lajosházi táborba „zászlót lopni”, hogy aztán azt „váltságdíj fejében” visszaadják nekünk. Mivel zászlót nem találtak (mi nem foglalkoztunk ilyenekkel, nekünk a túrázás volt a fontos, nem az úttörős formaságok, s természetesen éjszaka – a túráktól kifáradva – aludtunk), ezért a zászló helyett elvitték a ruhaszárító zsinegekre kitett ruhákat. Állítólag ott hagytak egy levelet is, melyben ezt leírták, és 50 db sportszelet „váltságdíjat” kértek a ruhákért, amiket fel kellett volna vinnünk másnap Mátraházára, hozzájuk. (Az 50 darab nem biztos, már nem emlékszem, lehet hogy más volt a szám, de az érthetőség kedvéért legyen 50.) Ezt a bizonyos levelet mi nem találtuk (lehet, hogy elfújta éjszaka a szél az erdő közepén). És most jött az újabb meglepetés, a levél folytatása: mivel nem kapták meg a „váltságdíjat”, ezért tovább vitték a zsákmányukat (legyünk pontosak: az ellopott ruhákat), és ha érdekel bennünket a dolog, akkor most már 100 db sport szeletért hajlandók azokat visszaadni! Nem hittünk a szemünknek, amikor olvastuk! Ebben az időpontban ők már Sirokon jártak, az utolsó előtti szálláshelyen. Mivel nem rendelkeztünk autóval (és abban az időben még mobiltelefon sem volt), valamint a túraprogramunkat is folytatnunk kellett, írtunk egy „hivatalos” levelet (iskolai és úttörőcsapat bélyegzőjével ellátva), amiben megírtuk, hogy ha maradéktalanul nem adják vissza az ellopott dolgokat, rendőrségi feljelentést teszünk (így utólag visszaemlékezve lehet, hogy azonnal meg is kellet volna tennünk). Valamint azt is leírtuk, hogy számunkra a vándortáborozásban a túrázás a lényeg, és nem a mások „szívatása”. A mátraházi gondnok segítségét kértük a levél eljuttatásához. Kíváncsian vártuk a fejleményeket. Négy nap múlva mi is Sirokra érkeztünk: semmi üzenet, semmi ruha. Két nap múlva, Egerben, az utolsó táborhelyen (valószínűleg itt kapták meg a levelünket) hiánytalanul ott volt az összes ellopott ruhanemű. Hozzá semmi kommentár, semmi elnézést kérés, semmi „bocs, ez nem jó tréfa volt”. Mindezt egy felelős (?) tanár vezetésével – lehet, hogy az ő ötlete alapján – csinálták végig az előttünk járó gyerekek. Fiatal tanárként akkor meglehetősen furcsa gondolatok kezdtek el forogni a fejemben, elsősorban az előttünk járó csoportot vezető pedagógust (?) illetően. Ilyen ember hogy vezethet vándortáborozó csoportot, milyen értékeket ad át a gyerekeknek, s egyáltalán, miről szólt nekik a vándortábor? Napjainkban a vándortáborozás – ha nem is a régi formájában – újjáéled. Bízzunk benne, hogy a gyerekeket tényleg felkészült, és arra érdemes tanárok vezetik, akiknél a középpontban a természet és a gyerekek kapcsolata áll! Strasser Péter Útjelzés-felújítások Geresdi- és a Baranyai-dombságban A Mecsek Egyesület az év folyamán az alábbi útjelzéseket újította fel a Geresdi- és a Barnyai-dombság turistaútjain: K „körtúra”: Feked, zöld sáv elágazás – Schmidt-kereszt – Stiller-kereszt – Gyantás-völgy – Harsányi-kereszt – erdei feltáró út – Kökény-árok – Pest-kereszt – Feked, zöld sáv elágazás (9,5 km) Z „körtúra”: Jaschek-kereszt – István-kunyhó – Harang-tető – Stiller-kereszt – Schmidt-kereszt – Feked, zöld sáv elágazás (a teljes 13,2 km-es hosszából 8 km lett felújítva) Z sáv: Feked, buszforduló – Harsányi-kereszt (4,5 km) S sáv: Somberek – Görcsönydoboka (5,0 km) Z sáv: Máriakéménd, Lankás-dűlő, kék „körtúra” elágazás – Törökvári-pihenőhely (2,0 km) K kör: Máriakéménd, kegytemplom – Templom-forrás (0,3 km) Biki Endre Gábor Természetbarátok Klubja év végi záró túrája A Természetbarátok Klubjának idei évzáró programjára december 14-én, szombaton a Közép-Mecsekbe egy kellemes túrára és a Gubacsos kulcsosházba, batyunkba hozott finomságok falatozásával egybekötött közös beszélgetésre hívlak Benneteket. A kulcsosházban – a tavalyi és a tavalyelőtti évhez hasonlóan – Varga Jenő vár majd minket meleggel és forró teával. Aki teheti, hozzon batyujába szendvicsei mellé pogácsát, sütit esetleg egyéb nyalánkságot, butykosába „hegylevét”. Kérlek, hozzátok magatokkal e napra kedvenc bögréteket is. Amennyiben nem az utolsó pillanatban derül ki, hogy velünk tartasz a túrán, kérlek, december 10-ig jelezd felém ( 20/340-4184, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). A túra útvonala: Misina – Rotary-körút – Lapis – Sós-hegy – Remete-rét – Gubacsos kulcsosház (9,5 km). Találkozás: 7.50 - 8.05 óra között a pécsi főpályaudvarnál a 35-ös busz megállójában (a busz 8.05-kor indul). Hazaérkezés: az „Orfűi elágazás” autóbusz-megállóból 12.57-kor induló távolsági autóbusszal Pécsre. Scheitler Adrienn HÍREK  Munkanap áthelyezések 2020-ban (a jövő évi programok tervezéséhez): – augusztus 29-e, szombat munkanap (helyette augusztus 21-e, péntek pihenőnap); – december 12-e, szombat munkanap (helyette december 24-e, csütörtök pihenőnap).  2020. évi programok: kérjük a természetjáró rendezvények szervezőit, hogy a jövő évi programok adatait november 26-ig küldjék el e-mailben Strasser Péternek (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) a 2020. évi rendezvénynaptár összeállításához. Ugyancsak kérjük azon túravezetőket, akik nyílt túrák vezetését vállalják, hogy a 2020. évi túraterveket adják le szintén november 26-ig Tóth Klárának személyesen a szövetségben (keddenként délután 16-18 óra között), vagy e-mailben (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).  Templom-forrás: a Mecsek Egyesület felújította a máriakéméndi kegytemplom közelében található Templom-forrást, valamint a kegytemplomtól a forráshoz vezető kék kör turistajelzést. Rendezvények (A teljesítménytúra rendezvényekről részletes információk olvashatók a Teljesítménytúrázók Társasága internetes honlapján: www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu) • november 15., péntek: Örökségünk – délutáni diskurzus. Kulcsosházak régen és ma a Mecsekben – Varga Jenő előadása. R.: Hétdomb Természetbarát Egyesület. Helyszín: Komló, Közösségek Háza (48-as tér 1.), időpont: 17 óra. Információ: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437). • november 27., szerda: Ötórai beszélgetések. Képek Izlandról – Fodor Zsuzsanna előadása. R.: Mecsek Egyesület. Helyszín: Mecsekerdő Zrt. (Pécs, Rét u. 8.), időpont: 17 óra. • november 30., szombat: Mikulás túra. R.: Tolna Megyei Természetbarát Szövetség, az Ifjúsági Unió Szekszárd és Tanösvény Egyesület Szekszárd. A hagyományos Mikulás túra időpontja megváltozott. Az eredeti december 7-i időpont munka- és tanítási nap, ezért november 30-án, szombaton kerül megrendezésre. A Mikulás 11:00 és 14:00 óra között várja meleg teával és zsíros kenyérrel a túrázókat a Márévár alatti Kadarka Kulcsosháznál. Kérjük, hogy poharat mindenki hozzon magával. Csoportok és társaságok bejelentkezését november 26-ig várjuk az ellátás biztosítása érdekében a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, vagy Berlinger Anitanál ( 30/551-1961). Ezen a napon Márévár látogatható 10:00 és 15:00 között • december 3., kedd: Természetbarátok Klubja. „Kolozsvár” – Nagy Gábor diavetítéses előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. Információ: Scheitler Adrienn ( 20/340-4184). NYÍLT TÚRÁK ► november 10., vasárnap: „Dél-Baranya turistája nyomában”. Útvonal: Diósviszló – Nagy-hegy – Tenkes – útjelző tábla – Máriagyűd – Siklós (16 km, szintemelkedés: 360 m). Találkozás: Diósviszló szőlőhegy autóbuszmegállóban 8.45-kor (a találkozási hely Pécsről elérhető a távolsági autóbusz-állomásról 18-as kocsiállásáról 7.45-kor Görcsönyön át Siklósra induló autóbusszal; Harkányból a 8.25-kor induló autóbusszal). Túravezető: Jancsi Attila /Dráva TSE/ ( 20/580-6078). ► november 16., szombat: Skóciai Szent Margit Emléktúra. Útvonal: Mecseknádasd – Stein-malom – Réka-vár – Langehöhe – Kolenplatten – Somos-hegy – Réka-völgy – Pécsvárad (16 km, szintemelkedés: 334 m). A Réka-vár falai között 12 órakor csendes megemlékezés lesz Antal Géza pécsváradi apát-plébános vezetésével Szt. Margit születése helyén, az emlékkőnél, melyhez a résztvevők egy szál virágot, vagy egy mécsest hozhatnak magukkal. A túra résztvevői emlékeznek dr. Novotny Ivánra (1936-2016), Szent Margit emlékének hű ápolójára. Találkozás: 10.00 órakor Mecseknádasdon, a római katolikus plébániatemplom előtt (a találkozási hely elérhető Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 8-as kocsiállásáról 9.00 órakor Bonyhádra induló buszjárattal; Szekszárdról a 9.20-kor Pécsre indulóbusz járattal). Túravezetők: Keményfi Balázs és Gelencsér Gábor /Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub/. ► november 30., szombat: Rockenbauer Pál Emléktúra. Útvonal: Hosszúhetény – Ruzsoma – Bazsarózsa tanösvény – Büdös-kút – Zengővárkonyi gesztenyés – Pécsváradi gesztenyés – Pécsvárad (16 km, szintemelkedés: 385 m). Találkozás: 8.45-kor a pécsi távolsági autóbusz-állomáson a 11-es kocsiállásnál. Túravezető: Tóth Klára ( 20/527-8913). A Mecsek Egyesület nyílt túrái ► november 9., szombat: a Baranyai Sárga túra 9. szakaszának bejárása + aszalt gyümölcsök kóstolója. Útvonal: Kakasd – Öreg-hegy – Sötét-völgy – Fekete-kút – Hármas-halom – Bükkös-erdő – Gurovica-hegy – Tót-völgy – Szekszárd, szőlőhegy (Fagyöngy utca). Táv: 15 km, szintemelkedés: 260 m, a túra fajtája: közepesen nehéz. Találkozás: Kakasdon az autóbusz-váróteremnél 9.25-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 8-as kocsiállásáról 8.30-kor indul a busz Bonyhádra, onnan tovább Kakasdra 9.15-kor). Hazatérés: a 6-os helyi járat 14.55-kor indul a Tót-völgyből a szekszárdi autóbusz-állomásra, ahonnan 15.20-kor indul a buszjárat, mely Pécsre 16.30-kor érkezik. (Továbbá Szekszárd, Szőlőhegyről helyközi járat 15.21, 16.24, 16.26 és 16.45-kor indul a szekszárdi állomásra.) Részvételi díj: 400 Ft/fő. Túravezető: Treitz Károly. ► november 14., csütörtök: Falujáró túra Kölesdre. Látnivalók: katolikus, református és evangélikus templomok, barokk stílusú kismegyeháza (padlásmúzeum, pincemúzeum, kerámia kiállítás), borkút, köztéri szobrok, artézi forráskút. A túra fajtája: könnyű, kis szintemelkedéssel (táv: 6 km, szintemelkedés: 50 m). Találkozás: Kölesden az autóbusz-váróteremnél 10.50-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 8-as kocsiállásáról 8.30-kor indul a busz Szekszárdra, onnan tovább 10.15-kor). Visszafelé több lehetőség van. Túravezető: Gayer Éva. ► november 24., vasárnap: a Baranyai Sárga túra bónusz 10. szakaszának bejárása + stifolderkóstoló. Útvonal: Szekszárd – Bartina – Remete-csurgó – Bati-kereszt-kilátó – Gurovica-hegy – Dr. Hollós László gombászösvény (volt Bor-kút) – Strázsa-hegy-dűlő – Szálka, Hegytető, Mausz-kápolna (16 km, szintemelkedés: 370 m, a túra fajtája: közepesen nehéz, jelentősebb szintemelkedéssel). Találkozás: Szekszárdon az autóbusz-állomáson 9.40-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 8-as kocsiállásáról 8.30-kor indul a busz Szekszárdra). Hazatérés: Szálka, Hegytető megállótól 16.17-kor indul a járat Szekszárdra, onnan tovább 17.15-kor, mely Pécsre 18.25-kor érkezik. Részvételi díj: 450 Ft/fő. Túravezető: Varga Norbert. ► december 1., vasárnap: Kalandozás a nyugati végeken + csokoládékóstoló. Útvonal: Boda (templom megtekintése) – Só-hegy – Vár-hegy, földvár sáncai – Bakonyai-erdészház – Bakonya – Nagy-völgy – Bodai-szőlők – Boda (14 km, szintemelkedés: 280 m, a túra fajtája: átlagos, közepes szintemelkedésekkel). Találkozás: Bodán a templomnál (buszmegálló) 7.45-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 6-os kocsiállásáról 7.15-kor indul a busz). Hazatérés: Boda, templomtól 14.25-kor indul a busz, mely Pécsre 14.55-kor érkezik. Részvételi díj: 350 Ft/fő. Túravezető: Bíró Gábor. A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással ► november 10., vasárnap: Emlékezés a már „Végtelenben túrázók”-ra. Útvonal: Máré csárda –Vörösfenyő kulcsosház – Balincai-forrás – Vörösfenyő kulcsosház – Máré csárda (11 km, szintemelkedés: 280 m). Indulás: a 7.40-es mekényesi buszjárattal. Túravezető: Németh Margit (30/322–9959). ► november 16., szombat: Skóciai Szent Margit Emléktúra (PTKK rendezvénye). Útvonal: Mecseknádasd – Réka-vár – Ötös-úti kunyhó – Antal-kép – Büdös-kút – Pécsvárad (16 km, szintemelkedés: 330 m). Indulás: a 7.30-as pécsi buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin (20/507–0776). ► november 19., kedd: Túra az egészségünkért – Ősz vége Mecsekpölöskén. Indulás: a 8.45-ös sásdi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437). ► november 23., szombat: Rockenbauer Pál Emléktúra Komlóról. Útvonal: Zobákpuszta – Püspökszentlászló – Komlós-kanyar – Zengővárkony, szelíd¬gesz¬tenyés – Ruzsama – Hosszúhetény (20 km, szintemelkedés: 360 m). Indulás: a 7.40-es mekényesi buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila ( 30/371-4545). Rövidebb útvonal: Hosszúhetény – Ruzsama – Pécsvárad – Zengővárkony (Szalma és Tojás Múzeum megtekintése) – Hosszúhetény (14 km, szintemelkedés: 130 m). Indulás: a 8.00 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437). ► december 1., vasárnap: IX. Szent Borbála Emléktúra (a „Jó szerencsét! Bányász Emléktúra” 15 és 8 km-es útvonalán). Találkozó: 8.45-kor a múzeum parkjában. Túravezető: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437), Gáll László. ► december 3., kedd: Túra az egészségünkért – Az egregyi dombokon. Indulás: a 10.00 órai, Mázára induló buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437). DDNPI rendezvények A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez¬vé¬nyei¬ről infor¬máció kérhető, és a prog¬ra¬¬mok¬¬ra előzetes jelent¬kezés a 72/518–221, 72/518–222, 30/377–3388, 30/326–9459 tele¬fon¬¬¬¬szᬬmokon, illetve a kö¬vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. To¬vábbi információk a www.ddnp.hu hon¬lapon talál¬hatók. ► november 9., szombat: Két hét ébrenlét – madárparadicsom halászat után (jelvénygyűjtő túra). Az őszi lehalászást követően madarak százai (sirályok, kócsagok, gémek, kormoránok) lepik el a Hónig-pusztai halastavakat, hogy kivegyék részüket a visszamaradó halakból. Nyomukban rétisasok lesik a prédát. Őket pedig madarászok, fotósok kísérik, hogy kihasználják azt a két-három hetes időszakot, amíg a madarak ekkora számban itt tartózkodnak. Jöjjön el Ön is, készítsen emlékül remek természetfotókat! Helyszín: Ladományi út (6. sz. főútról a bonyhádszerdahelyi kereszteződésnél Ladomány felé kanyarodva), időpont: 10.00 óra. A túra hossza: 3 km, időtartama: 2-3 óra Részvételi díj: 700 Ft/fő. ► november 12., kedd: Hírnévre vergődtek – Betyáremlékek a Dél-Dunántúlon. Varga Zsolt előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes. ► november 13., szerda: Élet az erdőben ősszel. A foglalkozáson résztvevő gyerekek bepillantást nyerhetnek az erdei állatok életébe. Kiderül, hogy mely állatok készítenek élelmiszerraktárakat és melyek azok, amelyek téli álomra készítik fel szervezetüket. Helyszín: Tettye Oktatási Központ, időpont: 10.00 óra. A program időtartama: 1 óra, részvételi díj: 400 Ft/fő. ► november 16., szombat: A madáretető vendégei. Az itt maradt madarainkról gondoskodnunk kell. Tudod-e, hogy kikre kell ilyenkor nagyobb figyelmet fordítani? Játékos úton foglalkozunk a téli madáretetés tudnivalóival. A program végén mindenki elkészítheti saját etetőjét. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum, időpont: 10.00 óra. A program időtartama: 2 óra, részvételi díj: 500 Ft/fő. ► december 3., kedd: DDNP Klub. Szép város Kolozsvár – Nagy Gábor diavetítéses előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség in¬formációs kiad¬ványa. Szer¬keszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anya¬gokat minden hónap 20-áig kérjük a szö¬vetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). Ügyeleti idő: kedd 16–18 óra. Szerkesztői telefon: 20/522-2953; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; internet: www.baranyatermeszetbarat.hu