2018. január 255. szám

MECSEK HÍRADÓ 255. szám 2018. január A Hegyek Napja Ezen világnapról való megemlékezésnek még nincs komoly magyar hagyománya, hiszen még csak pár évre tekint vissza a kezdeményezéstörténete: december 11-ét 2003-tól kezdődően az ENSZ közgyűlése nyilvánította a hegyek nemzetközi napjává. A kez-deményezés gyökere a 2002. évben megtartott „hegyek nemzetközi éve”, amely felhívta a figyelmet a hegyek jelentőségére, illetve hozzájárult ahhoz, hogy a johannesburgi „Föld csúcson” létrejöjjön a „Nemzetközi partnerség a hegyi régiók fenntartható fejlődéséért” nevet viselő kezdeményezés. A Hegyek Napja lehetőség arra, hogy felhívjuk a figyelmet a hegyi biodiverzitás megőr-zésének és fenntartható használatának fontosságára, hiszen a biológiai sokféleség – a többi természeti erőforrással együtt – adja az emberi megélhetés alapját. A hegyvidékek biodiverzitása biztosítja a talaj megfelelő összetételét és stabilitását a lejtős hegyoldala-kon, élelmet, faanyagot, gyógynövényeket, friss vizet és számos más szolgáltatást nyújt, valamint esztétikai értékei pihenést, feltöltődést, kikapcsolódást jelentenek sokunknak. Az itt élők alkalmazkodtak a hegységekben kialakult feltételekhez, és igen sokféle kulturális és néprajzi érték, földhasználati és tájgazdálkodási forma, számos, a helyi viszonyoknak megfelelő kultúrfaj alakult ki a természettel való évszázados együttélés során. Az erőforrások egyre intenzívebbé váló használata viszont eltűnéssel fenyegeti ezt az egyedi természeti és kulturális örökséget, amelynek megőrzése mindannyiunk közös felelőssége. A feladathoz minden érdekelt szereplő összefogására, partnerség kialakítására van szükség. (Forrás: nimfea.hu) A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség először 2016-ban csatlakozott a Hegyek Napja megemlékezéshez, és a szövetség elnöksége úgy döntött, hogy állandó program-ként bevesszük az éves rendezvények sorába, a december 11-éhez legközelebb eső két vasárnap egyikén. Ez évben december 10-én, vasárnap igazi ajándékot kaptak az időjárástól azok a természetjárók, akik felmentek a Jakab-hegyre: előző nap leesett, ropogós hó, szikrázó napsütés, szélcsendes idő. A Hegyek Napja alkalmából második alkalommal megrendezett találkozóra 11 és 13 óra között lehetett érkezni, tetszőleges útvonalon. Jöttek is túratársak minden irányból: Éger-völgy és Remete-rét felől több úton, és Orfű felől is. Az esőház melletti tűzrakóban atiKA – a nedves, havas faágak felhasználásával – hosszas próbálkozás után, szívós munkával tudott csak tüzet gerjeszteni, aztán jó másfél órás tüzelés után keletkezett is olyan parázs, melyen megsülhettek a finom szalonnaszeletek és fóliába csomagolt húsok. Természetesen az édességek és a különböző „turista italok” sem hiányoztak. A vállalkozó kedvűek egy, a Mecsekről szóló rejtvényt is megoldhattak, melynek legjobb megfejtőit a szövetség februári közgyűlésén díjazzuk majd. Reméljük, hogy ezzel a rendezvénnyel sikerült nekünk is – a magunk módján – vala-mennyire hozzájárulni a Hegyek Napja megemlékezés célkitűzéseinek megvalósításához. Strasser Péter Keresztény vonatkozású erdei emlékhelyek felújítása A Mecsekerdő Zrt. – a Mecsek Egyesülettel karöltve – folyamatosan törekszik a kezelé-sében álló területeken található különböző közjóléti létesítmények megóvására, karban-tartására. Baranya megyét az aprófalvas településhálózat, a sokrétű történeti és sokszínű nemzetiségi gyökerek jellemzik, így a térségben számos vallási vonatkozású emlékhely is fellelhető. 2017-ben a „Keresztény vonatkozású emlékhelyek megújítása” című projekt keretében a Mecsekerdő Zrt. által kezelt területeken 27 db vallási vonatkozású erdei emlékhely és annak környezete újult meg. A projekt célkitűzése – az erdőgazdaság törekvéseivel összhangban – az volt, hogy a Mecsekerdő Zrt. működési területén, illetve annak határain fellelhető keresztény vonatkozású erdei emlékhelyek méltó állapotba kerüljenek. Ennek során fa- és kőkereszteket, forrásokat és emlékműveket állítottak helyre, egykori települések templomai helyén haranglábakat újítottak fel, ezzel tisztelegve az elmúlt századokból fennmaradt jeles elődök és történetek előtt. A projekt keretében az objektumok környezetének rendezése is megtörtént, ezáltal a kirándulók, turisták számára is könnyebben megközelíthetővé válnak. A helyszíneken kihelyezett információs táblák az adott emlékhely létesítését illetve eredetét ismertetik, bemutatva a fellelhető vagy feltételezett korábbi állapotokat, történeteket. A kutatómunkához a társaság munkatársai, a Mecsek Egyesülethez kötődő lelkes segítők, valamint érintett leszármazottak is csatlakoztak, a helyi lakosság megszólítása mellett. A projektet a Mecsekerdő Zrt. a Földművelésügyi Minisztérium által biztosított forrás-ból, a Mecsek Egyesülettel és a Pécsi Egyházmegyével együttműködve valósította meg. A munkálatok a fellelhető dokumentumok (fényképek, leírások) és helytörténeti, régé-szeti kutatómunka alapján a korabeli formához illeszkedve, ám modern technológiák és anyagok felhasználásával, hosszútávon időtálló megoldásokkal zajlottak. A projekt ünnepélyes zárására október 8-án került sor. A záróünnepség helyszíne a fejlesztéssel érintett emlékhelyek egyike volt a Dél-Zselicben: a hajdanán Almamellék, Sasrét-pusztán álló, de az 1950-es években megsemmisült Mária-szobor szervesen kap-csolódik a hely történetéhez, Bázler Ernő egykori főerdész örökségéhez, és ilyen módon a zselici erdőgazdálkodáshoz. A záróeseményen Keszi László, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója kiemelte, hogy a közjóléti fejlesztések szerves részét képezik a Mecsekerdő Zrt. munkájának, hiszen ezek révén biztosítható az erdő három fő funkciójának harmóniája. Ahogyan az erdők egyidejűleg töltenek be gazdasági, védelmi valamint szociális, jóléti szerepet, az emberi élet is három alappilléren: a test, a szellem és a lélek összhangján nyugszik. Ennek kapcsán kifejtette, hogy mivel a Társaság közjóléti tevékenységének középpontjában az ember áll, ezért a megvalósuló fejlesztések is emberre szabottak: míg a turistautak, kerékpárutak a test karbantartását, az erdei iskolák szellemisége a környezettudatos gondolkodás kialakulását és fejlődését, az erdő mélyén rejlő emlékhelyek a lélek megnyugvását is szolgálhatják. A záróünnepségen elhangzott beszédeket követően az új Mária-szobrot a Földművelés-ügyi Minisztérium képviseletében Dalvári Vince Gábor, az Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztály főosztályvezető-helyettese, valamint Keszi László, a Mecsekerdő Zrt. vezér-igazgatója leplezte le. A szobrot dr. Udvardy György megyés¬püspök áldotta meg, miu-tán köszönetét fejezte ki a fejlesztésben közreműködőknek, és emlékeztetett rá, hogy a természetet járva a Teremtőhöz is közelebb kerülhetünk. A Pécsi Egyházmegye főpásztora nem csupán a Mária-szoborra kért áldást, hanem mindazokra, akik létrehozták és megőrizték az erdei emlékhelyeket, akik révén felújításra kerülhettek, és azokra is, akik a jövőben ezeket az emlékhelyeket felkeresik és megállnak egy pillanatra. A projekt keretében felújított emlékhelyek, tájegységenként ● Dél-Zselic Sasrét, Mária-szobor: Sasrét-pusztán, a vadászkastély mellett hajdanán álló Mária-szobrot (a Lourdes-i Szűzanya szobrát) a sasréti erdőbirtok vezetésével és a vadászkas-tély megépítésével is megbízott kiváló mérnök szakember, Ernst Bassler (Bázler Ernő) főerdész családja állíttatta, feltehetően a 20. század elején. A tégla talapzaton álló eredeti gipsz szobor kb. egy méter magas volt, barlangját sajátosan egy hatalmas bükkfa törzséből faragták, előtte egy pad állt. Elbeszélések alapján ismert, hogy a szobrot három platánfa ölelte körül – melyek most is láthatóak a ház erkélyéről. Az eredeti szobor rongálás következtében, valamikor az 1950-es években semmisült meg. A Vanyúr István szigetvári szobrászművész keze munkáját dicsérő, Szűz Mária lourdes-i jelenését ábrázoló új alkotás carrarai márványból készült, és a ma vendégházként működő vadászkastély főbejáratától nem messze, egy cserjék által körbezárt meghitt és nyugodt hangulatú helyszínen került elhelyezésre. A Massabielle-barlangot terméskőből falazott kő fülke szimbolizálja. Mozsgó, Szent-kút: a forrás vize – a forrás foglalásának 2001. évi felújítását követően – egy faragott sziklán át folyik ki. A vízfolyás időszakos, szárazabb időszakokban elapad. A száz évnél is idősebb forrás elnevezésének történeti feltárása jelenleg is tart. Eredetileg nem volt kifolyása, a vizet meríteni kellet. Maga a kút 1,8 m mély, és alul palack formában szélesedik ki. A forrás-kútnál a régi időkben egy Mária-szobor állt, ami az idők során eltűnt. A 2001-es felújításkor a forrás falába, a kifolyás fölé Vanyúr István szigetvári szobrász alkotása, egy márvány dombormű került, amely Szűz Máriát ábrázolja a kisded Jézussal. Nagyváty, Isten-kút (Gyűrűfűtől délre): a szépen kiépített forrás vize iható. Az emlékkő felirata a forrás támfalán ma is olvasható: „Vándor, hogyha szomjúság gyötör, e rengeteg erdőben állj meg itt az Isten-kútnál, vedd az ivókád a kezedbe, éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet, de a bornak ára vagyon, a vizet a természet istene ingyen adja, 1862”. A forrás környéke a török hódoltság során elpusztult, középkori Csipolya nevű faluhoz tartozott, a település földvárának maradványa a Kis-Várhegyen található. Legendáját a valaha itt állt erdészház lakói őrizték meg. E szerint az 1848-as szabadságharc bukása után a Habsburg-önkény példátlan durvasággal üldözte a hazafiakat, akik közül sokan vagy már külföldre emigráltak, vagy illegalitásban bujkálva élték mindennapjaikat. Itt lelt menedékre hét, a harcokat is megjárt katona, valamint egy tábori lelkész. Ők azoknál a szimpatizáns helybeli előkelőségeknél dolgoztak, akik a Bach-rendszer adminisztrációjával szemben szolidaritást vállaltak velük. 1862-ben, amikor a terror alábbhagyott, a katonák elhagyták a települést, ám ezt megelőzően egy emlékkövet állítottak a forráshoz. Csebény, kőkereszt: Csebény és Szabás. Az ismert történelmi forrásokban Csebényt legkorábban 1211-ből, majd 1466-ból említik, Chebe alakban. A középkorban a szom-szédos – tőle nem sokkal északra fekvő, ma pusztának számító – Szabás falu lehetett jelentősebb, ugyanis 1332–1335 között ez utóbbit templomos helyként írták össze. 1542-ben Szabás plébániája már nem létezett, meglévő lakói elszegényedtek, majd a falu csakhamar el is néptelenedett. Csebény a török hódoltság alatt szintén elnéptelenedett. 1738-ban a település III. Károly király adományaként Horváth Dániel tulajdonába került. A Horváth család a falut nem jobbágytelepülésként kezelte, lakóinak szolgáltatásai az úrbéri viszonyoknak megfelelőek voltak. Lényeges változást Csebény életében is az 1848-ban kimondott, majd 1853-ban császári nyílt paranccsal elrendelt jobbágyfelszabadítás hozott. A második világháború után a lakosság túlnyomó többségét alkotó németek nagy részét kitelepítették. A rendszerváltás után önálló községi jogállást kapott, igazgatását az Al-mamellékkel, Ibafával és Horváthertelenddel közös körjegyzőség látja el. Csebény, temető: Csebény és Szabás között a dűlőúttól keletre fekvő régi temető. A temető területén akácerdő áll, benne néhány kő fejfa és egy kőkereszt korpusszal. Temető az erdőben: az egykori Csebény, valamint a közeli Szabás települések régi temetőjének érdekessége, hogy Szabás főutcája egyben községhatár is volt, így az akkori törvények szerint csak a Csebényhez tartozó utcasor lakói temetkezhettek ide. A másik – keleti – utcasornak az utca déli végén volt temetője. Pontos adataink nincsenek az utolsó temetésről, valamikor az 1900-as évek első felében lehetett. Gondozott sír már nincs, a területét elfoglalta az erdő, sőt valamikor erdőművelési ágba is sorolták. Az utolsó erdőtervezés során megtörtént a temető térképi elhatárolása, és az erdő rendeltetése fatermesztésűből örökségvédelmi kategóriába került, így a 2014-től érvényes üzemterv már ezt tartalmazza. 2017-ben a temető területe rendezésre került: az erdőgazdaság kivágta az elszáradt fákat, bekerítette a területet, valamint a részben tönkrement feszületet egy vasból készített kereszttel pótolta – ezzel is megadva a tiszteletet a valamikor ott élt honfitársainknak. Szágy, Szent István-forrás: Szágy községtől délre, a kék kereszt jelzésű turistaút men-tén fekvő foglalt forrás, környezetében padokkal. A forrásnál minden évben Szent István nap alkalmával szentmisét tartanak. A régészek a forrásnál római leleteket és sírkő-maradványokat is találtak. A hajdani források szerint egykoron ifjú házasok zarándokoltak, és sikeres gyermekáldásért könyörögtek e helyen, ahol a néphit szerint Szent István király is megfordult. A Szent István- forrás környezetében a tájhasználat nem változott az elmúlt másfél évszázadban. Az 1864-ben készült kataszteri térkép is bővizű, állandó vízhozamú forrásként jelöli, rajta a hely akkori német neve: „Stefani Brunnen”. A forrástól délre erdőterület volt akkor is, és ma is, illetve a forrástól északra található réteket ma szántóként használják. Felsőkövesd, harangláb: villás tölgyfából faragott, 5,5 m magas fa harangláb. Rajta felirat: „Adományozva Felsőkövesd településnek: 1855, felújítva a lakosság segítségével 1994.” A középkorban Kövesd néven falu állott itt, mely a török hódoltság elején már három részre oszlott: Alsó-, Felső- és Egyházaskövesdre. A török hódoltság alatt e falvak pusz-tává lettek. Az 1780 körüli években rövid ideig üveghuta működött itt zömmel német ajkú üvegkészítőkkel. Ennek felszámolása után uradalmi majorság létesült, melynek lélekszáma a múlt század közepén már 100 fölé emelkedett. 1930-ban a két pusztán 105 magyar anyanyelvű lakott; 1970-ben Alsókövesdnek 12, Felsőkövesdnek 98 lakosa volt. 1945 előtt uradalmi birtok volt, adatok szerint téglagyár is működött itt. Bakóca, Káni-kereszt (vagy Vörös-kereszt, más néven: Fekete István fakereszt): Az egykori Bakócza és Kán községek közötti szekérrel járható földút mellett áll a káni kereszt, "ahol Fekete István és Piller Edith oly sokat imádkozott." (forrás: ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt | Móra 2004.). A Fekete István Emlékút egyik végpontja. ● Nyugat-Mecsek Sás-völgy, Erszék falu templomromja: a templom helye a sás-völgyi Érszegi út men-tén, az első híd után jobbra a hegyoldalban található. A lelőhelyen az alap kövei és kutatóárkok nyomai láthatók, a terméskő falat a föld már eltakarja. Erszék romjai: a középkori falu, Boda XIII. századi határjárása szerint a Pécsi Káptalan birtoka volt, az 1332-37 között elkészült pápai tizedjegyzék templomos helyként említi. A település a török hódoltság alatt néptelenedett el. Templomát Szent Mártonnak szentelték. Romjait és az elpusztult település nyomait az erdészeti út építése során Reuter Camillo erdőmérnök azonosította, aki az ötvenes években a Mecseki Állami Erdőgazdaság Építő Vállalatának munkavezető erdőmérnökeként feltáró utak építését szervezte és vezette. Az ő irányításával zajlott a Sás-völgyi erdészeti feltáró út 5,1 km hosszan tartó kivitelezése, amely során sikerült beazonosítania az egykori Erszék falu helyét. Petőczpuszta, harangtorony: Petőcz, más néven Viganvár puszta korábban irtásföld. Első említése 1827-ből való, amikor a pécsi káptalani uradalom telepe volt. 1857-ben már uradalmi major volt kb. 10 épülettel. Erdészház, uradalmi épületek és néhány zsel-lérház állt itt német lakókkal. Itt volt a Víganvár csárda, amely „vígan várta” vendégeit. A 19. század végén cigánycsaládok érkeztek ide, 1930-ban 24 magyar, 14 német és 32 cigány anyanyelvű élt itt. Az első világháború ideje alatt a település lakói a környező falvakba – Abaligetre és Hetvehelyre – menekültek. A háborút követően a családok visszaköltöztek otthonaikba, és elhatározták, hogy megmenekülésük és visszaköltözésük emlékére haranglábat építenek. A harangot 1927-ben Pécsen öntették, és szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján szentelték fel. A harangtorony aljában alakították ki a Mária kápolnát, és a helyi búcsút is minden évben ezen a napon tartották. A településnek 1970-ben 4 lakosa volt. Az uránbánya légaknájának építésekor a házakat lebontották. A valamikori település em¬¬lé¬két a kis harangtorony – benne kis Mária-kápolnával – és a temető n鬬hány megmaradt síremléke őrzi. A torony harangja a kővágó¬szőlősi temetőbe került, mint lélekharang. Tiszta hangjában a múlt szép és szomorú emlékeit idézi. Döröm-cser pusztatemplom: terméskőből épült templomának romjai kis mértékben ma is láthatóak. A közelében lévő öreg temető pontos helye még nem lett feltárva. Döröm-cser feltárása: a lelőhelyen feltételezhetően a népi hagyományokban élő Döröm-cser pusztatemplomának maradványai figyelhetők meg. Az Árpád-kori templom építésének pontos ideje nem ismert, a XIV. században a Pécsi Káptalan tulajdona. Helyét Baumann József, a Mecsek Egyesület Munka Osztályának vezetője és Gábor Olivér, a Janus Pannonius Múzeum régésze azonosította 2014-ben. Ekkor régészeti kutatás nem történt, viszont a feltehetően egyenes szentélyzáródású templom terméskőből épült romos falmaradványai az avar alatt már kisebb tisztítást követően is jól kirajzolódnak. A Janus Pannonius Múzeum az ArcLand projekt keretében 2013-ban lidarfelmérést (lézeres légi felmérést) készítetett a térségben. A feldolgozott mikrodomborzati képen a templom falai ugyan nem kivehetők, az viszont jól látszik, hogy az épületet egy kb. 17×14 méteres, a környezetből kiemelkedő, háromszög alakú magaslati részen emelték. A helyi lakosság szerint a szigetvári vár kincseit az ostrom előtt itt rejtették el. Félelmetes helynek tartják, mert „a szellemek a pincében dörömbölnek.” A romokhoz Petőczpusztától keletre, a piros sáv jelzésű turistaútról (aszfaltút) leágazó piros „rom” jelzés vezet. ● Közép-Mecsek Erdei kereszt (a Lapisról Vágotpusztára vezető S sáv jelzésű turistaút mellett): a 3 méter magas fakeresztet Unferdorben József favágó emlékére állították 1928-ban, aki ezen a helyen szenvedett halálos balesetet. Az eredeti kereszt az idők folyamán tönkrement, rekonstrukciójára 2002. évben került sor a Mecseki Erdészeti Zrt. támogatásával. Az új kereszt, illetve maga a felújítás a Mecsek Egyesület Munka Osztályának elnöke, Baumann József áldozatos tevékenységéhez köthető. Lapisi kereszt: Lapison, a műutak kereszteződésében álló fakereszt. Az eredeti keresztet Rábay Gyula, a Városi Erdőhivatal vezetője állíttatta 1928-ban. Baumann József, a Mecsek Egyesület Munka Osztályának elnökének szorgalmazására 2003-ban helyi összefogásnak köszönhetően egy új kereszt került a tönkrement régi helyére. A kereszten olvasható felirat: A keresztet RÁBAY GYULA erdőmester állíttatta 1928-ban. Az új keresztet elődeink emlékére a Mecseki Erdészeti Rt. Árpádtetői Erdészete, a Mecsek Egyesület és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma állította 2003-ban. Rábay-kereszt (a Mecsek-háti műút mellett, a Fehér-kúti kulcsosháztól nyugatra): hasáb alakú talapzaton álló rövid szárú homokkő kereszt korpusszal. Mellette pihenőhely található ismertető táblával, szalonnasütővel, esőbeállóval. Ezen a helyen régen favágók kis kunyhója állt (innen a hely elnevezése: Keresztkunyhó). Egy 1901-es fotó alapján itt fakeresztet állítottak. A kőkeresztet 1928-ban állíttatta Rábay Gyula, a városi erdőhivatal vezetője, a mecseki turizmus támogatója. A vele szemben lévő erdészházat 1950-ben építették, a ház előtt a Mecsek legszebb vörösfenyő sora látható. Görgeteg-hegyi kőkereszt (Vágotpuszta és Mánfa között): egykori szőlőhegyen, mai erdőterületen álló kőkereszt korpusszal. A hegyről legördülő kövek miatt kaphatta ezt a nevet a dűlő. A mai erdős terület déli oldalain az 1800-as évektől kezdődően szőlősker-tek és gyümölcsösök voltak, sok-sok présházzal, jártas utakkal, az 1865. évi kataszteri térképen is jól látszik, hogy a terület 150 évvel ezelőtt teljesen más képet mutatott. A kőkeresztet már ez a térkép is feltünteti. A környék a hatvanas években a sváb nemzeti-ségű lakosság kitelepítése után folyamatos pusztulásnak indult, ma már csak néhány rom idézi fel a múlt emlékeit. A kereszt feliratának már csak egy része olvasható: „Do..i Mihály…Scho...” Szent Imre-forrás és kőkereszt: (Mánfától északkeletre, a 66. sz. főút közelében): a forrás korabeli kiépítése egy betonból készült ciszterna volt. A forrás felújítására 2004. évben került sor, Baumann József vezetésével. Ekkor kapott a forrás új kivezető-csövet és falazatot is. A márványból készült tábla alatt egy kereszt látható. A Szent Imre-forrás vízhozama: 2-3 liter/perc. A kőkereszten Kaul Jakab neve vehető ki, illetve az 1862-es évszám. A forráshoz több történet is kötődik. A korabeli feljegyzések szerint a Szent Imre-forrás közelében valamikor egy falu húzódott, amely a török hódoltság alatt elpusztult. Az egykori település templomának helyén egy kereszt látható, ahova akkoriban a szemészeti betegségekben szenvedő, beteg emberek zarándokoltak gyógyulás reményében. Egy másik legenda szerint mikor Imre herceg (Szent István fia) errefelé vadászott, valami szerencsétlenség érte itt – ennek emlékezésére építettek egy kápolnát és a kőkeresztet. A terület hosszú időn át a pécsi püspökség birtokában volt. A területen lévő nagyobb kiterjedésű erdőt napjainkban is Szent Imre-erdőnek nevezik. ● Észak-Mecsek, Baranyai-Hegyhát Sauervein-kereszt: fakereszt Kisvaszartól délkeletre, a Magyaregregy felé vezető ge-rincút mentén. A kereszt Szauervein Jakab, hajdani erdész emlékére állíttatott, aki a hagyomány szerint ezen a helyen halt meg 1939. június 14-én. Szauervein Jakab ráckozári (ma Egyházaskozár) evangélikus vallású sváb családból származott. Harcolt az első világháborúban, majd öt évig orosz hadifogságba került. Hazatérte után a herceg Eszterházy Miklós hitbizományi uradalom Kisvaszari erdőgondnokságánál lett erdész, családjával és Siebaher segéderdész családjával a Laposmezőn épített iker szolgálati lakásban élt. Szauervein Jakab főerdészt a környező falvak lakossága, kollégái nagyon szerették és tisztelték. Ennek köszönhető, hogy halálának helyszínén munkatársai és a környékbeliek egy emlékkeresztet állítottak, amelyet az erdőgazdaság azóta többször felújított. Mátyás király kútja (Egyházaskozár): a kutat gerendákból készült tetőszerkezet védi a szennyeződéstől. A kút mellett faragott mészkövekből emlékfal áll és rajta vasból öntött emléktábla. Felirata: „Az Igazságos Mátyás király emlékére foglalta a forrást Egyházaskozár 1943. május. 30. Sopiana Pécs, Mecsek Egyesület.” A forráshoz több történet is kötődik, egyikükben a néphiedelem szerint, amikor Mátyás király egy alkalommal erre járt, itt pihent meg és a forráskútnál volt egy szép ebédelő helye. Mátyás-kút (Gödre): jó minőségű, iható vizű kút. Legendája: a legenda szerint 1485 év derekán, amikor Mátyás Bécs városát is elfoglalta, a hazatérő királyt a hűséges szolgái a zselici erdőbe vadászatra kísérték, hiszen mi is lehetett volna jobb kikapcsolódás a harcokban meggyötört király számára, mint egy sikeres vadászat. A táj szépsége azonban nem csak a kísérőket, de magát Mátyást is lenyűgözte. Az erdőben barangolva egy tiszta vizű forrásra bukkantak. A király elsőként merítette meg a kupáját a vízben, melyet háromszor megismételt, és jó lovasként lováról sem feledkezett meg. „Bizony, mondom nektek, ennek a víznek az íze a budai hegyek forrásaival vetekszik” – kiáltott fel az uralkodó, s arra bíztatta kísérőit, hogy ők is igyanak a forrásból. A király a gödrei vadászokhoz csatlakozva ez idáig soha nem látott zsákmányra tett szert a vadászat során. Hatalmas vadkanokkal, szarvasokkal, apróvadak tucatjaival tért vissza kíséretével Budára. A helyi vadászok hazaérve elmesélték a történetet, s úgy döntöttek, hogy a kút neve, ahol a király kupáját merítette, mostantól Mátyás-kút legyen. A németajkú lakosság 1773-ban kápolnát és katolikus templomot építtetett a faluban Winkler Mihály plébános emlékére. ● Kelet-Mecsek Mária-kút (Vár-völgy): a Kelet-Mecsek egyik legbővebb vízhozamú – nem foglalt – forrása. Korábbi elnevezésére utalva több forrás is „Iskola”-forrásként említi. A forrás egyértelműen karsztvíz – erre utal maga a víztartó kőzet, a kilépés helyét körülvevő fal kőzet¬anyaga, de a nagy vízhozam is. A felszíni vízgyűjtő helyén titon és berriazi mészkő található. Közelében, a forrás felett elhelyezett Mária-képről kapta a nevét, amely Máriát a világ királynője alakjában ábrázolja. Régebben a magyaregregyiek – gyógyulást remélve – ehhez a forráshoz zarándokoltak, és gyakran kis kegytárgyakat helyeztek el mellette. Kisújbánya, temetői kőkereszt: a 18. század második felében, miután az Óbánya kör-nyéki erdők kimerültek, a hutamester, Philipp Gasteiger új helyet keresett üveghutája számára. Legalkalmasabbnak erre a Csomor-völgy (a mai Kisújbánya területe) bizo-nyult. A falut eredetileg Vitriaria Nova, Neue Glashütte (Új üveghuta) néven említették. Kisújbánya lakói erdőirtás útján folytatták az üvegkészítést, akárcsak a szomszédos Óbánya és Pusztabánya üvegfúvói. A falu lakóit igen szerény életmód jellemezte a világtól eléggé elzárt erdei településen, az élet legtöbb területén önellátásra rendezkedtek be, ma is látható vályogházakat építettek, szerszámaikat is maguk készítették még az 1960-as években is. A szocializmus időszakában – sok más baranyai kistelepüléssel együtt – majdnem eltűnt a föld színéről, a falu út hiányában elsorvadt, és a lehetetlen helyzetbe hozott német őslakosság elvándorlásra kényszerült. Az 1970-es évek elején a falu gyakorlatilag két év alatt néptelenedett el. A falucskát elhagyók közül sokan Hosszúhetényben építettek új otthont, példamutató összefogással. Kisújbánya falu 2012-ben ünnepelte fennállásnak 250. évfordulóját, a házak mai tulajdonosai őrzik a hagyományos építészeti formákat. A Pusztabánya-dűlőben, a Hosszúheténybe vezető erdei út mentén több 18. századi üveghuta maradványa, valamint egy rekonstruált építmény is található. Antal-kép (Pécsváradtól É-ra): a páduai Szent Antalt ábrázoló képet egy magas bükk-fa törzsére erősítették, mintegy 3 méter magasságban a Skóciai Szent Margit út és a turistaút kereszteződésénél. Szent Antal, a római katolikus egyházban a szegények védőszentje. A mostani 7-es utat korábban Dóri-útnak hívták, sok térképen így szerepel, és sokan máig így ismerik. Ezen a helyen Szent Antal képe függött egy öreg cserfán. A képet Michler Antal levágta a fáról. Később elesett a második világháborúban. A néphit összefüggést lát tette és halála között. Kelemen László kerületvezető erdész visszaemlékezéséből idézve: 1949–50-ben, mikor a Pécsváradi Erdészet még a pécsváradi várban volt, Dóri László erdőmérnök a jelenlegi Pécsvárad 11 B erdőrészlet sarkánál több vadorzóval találkozott, ám mivel ő felismerte az orvvadászokat, azok agyonlőtték Dórit. Az elkövetők nem lettek meg, a mérnök hozzátartozói kegyeletüket kifejezve egy réz keretes Szent Antal-képet helyeztek el a helyszínen. Mivel ezt később ellopták, helyére egy fakeretes kép került a szomszédos bükkfára, mivel időközben az eredeti cserfa egy viharban kidőlt. A 2017-es felújítás során a bükkfa melletti fakeresztre egy új Szent Antal képet helyeztek el. ● Geresdi-dombság Maksz-kereszt (Apátvarasd): egykor szőlőskertek tarkították a helyet. A Maksz-kereszt jelentős útkereszteződésben áll, amelyet jól mutat egy 1865. évi kataszteri térképkivágat. A kereszt ekkor még nem áll, így a térkép nem jelöli, de a helyét feltüntettük. A kereszttől délnyugati és délkeleti irányba jól látható a tájhasználati változás, az akkori művelt szőlőskertek és gyümölcsösök helyén ma nagyüzemi szántóterületek és erdők találhatóak. A keresztet jómódú földművesek, a Müller és a Ginter család állíttatták 1936-ban. Hesz-kereszt, más néven: Csonka-kereszt (Erdősmecske): szépen karbantartott kő kereszt korpusszal, a talapzaton felirat: „…AMTET VON ANTON HESZ 1853”. Er-dősmecskétől északra a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és a zöld sáv keresztezésénél kialakított pihenőhelyen található. Rablók itt gyilkolták meg és temették el Hesz Antal erdészt, akiről eddig több információt sajnos nem sikerült felkutatnunk. Mellette eredetileg egy szerény kivitelezésű, kisméretű fakereszt is állt itt, jelölve egy sírhalmot, amelyet kővel vettek körül. Dr. Tóth Aladár nyugalmazott erdőmérnök által felelevenített történet szerint a Hesz-kereszt mellett egy csendőr sírja található, akit a szovjet hadsereg katonái Erdősmecskéről Ófaluba vonulásuk során menekülés közben fogtak el, a keresztnél agyonlőtték, csizmáit lehúzták. A csendőrt a környékbeliek nem ismerték, a nála levő papírok szerint Kriska Pálnak hívták. Az erdészek itt temették el, és hozzátartozóit is értesíteni tudták. Harsányi-kereszt (Ófalu): az 1930–40-es években Harsányi-puszta engedélyeztetett vadászati joggal rendelkező terület volt. Egy vaddisznóhajtás alkalmával Vitéz Harsányi János vadászbalesetet okozott. Miután a baleset szerencsés kimenetelű volt, Harsányi hálából, Isten dicsőségére állíttatta a keresztet, valamint a vadászattal is örökre felhagyott. A kereszt zománc feliratán olvasható: „Az Isten dicsősségére Vitéz Harsányi János és neje Schmidt Gertrúd 1932.” ● Baranyai-dombság Székelyszabari emlékmű: autóspihenő Székelyszabar határában, ahol kőkereszt áll korpusszal. Rajta a következő felirat olvasható: „Felújíttatta Székelyszabar Önkormányzata és a Mecseki Erdészeti Rt. pécsváradi erdészete 2001. Felújította: Papp Ede kőfaragó mester Himesháza” Képoszlop (Szabari erdő): négyzet alapú hasáb formájú, homokkőből faragott kőoszlop, melynek fülkéjében egy lemezre festett Mária képet helyeztek el. A Molnár-hegyen, a ma már erdőben álló képoszlop helyén egykor a székelyszabariak szőlői terültek el. Valamikor a 19. század második felében egy itt dolgozó házaspárra nagy vihar sújtott le. Az asszonyt villámcsapás érte, és életét vesztette. Férje az ő emlékére állította fel a nagyméretű képoszlopot ezen a helyen, ahol a tragédia történt. Az oszlop fülkéjében egy lemezre festett Mária-képet helyeztek el. A képoszlop szerepe az volt, hogy védelmezze a határt és a jövőben ne történjen hasonló eset. Az évszázadok során az oszlop fülkéjében lévő képet minden bizonnyal többször is cserélték. Utoljára egy betlehemi kép volt benne, melynek körvonalai még látszottak a rozsdás vaslemezen. Ebből kifolyólag a felújítás során hasonló témájú kép került elhelyezésre. A felújított emlékhelyek pontos, GPS koordinátákkal meghatározott helyszínei, fényké-pes ismertetőkkel megtalálhatók a Mecsekerdő Zrt. internetes honlapján (http://www.mecsekerdo.hu/erdei-emlekhelyek). Strasser Péter (Forrás: Mecsekerdő Zrt.) HÍREK • Nyílt túrák: elkészült a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2018. évi nyílt túráit tartalmazó programfüzete, melyet a januári nyílt túrákon, ill. keddenként dél-után a szövetségben (Pécs, Tímár u. 21). lehet megkapni. • Természetjárók elismerése: szövetségünk elnöksége a 2018. február 10-én tartandó közgyűlésen ismét szeretné megköszönni az aktív természetjárók – egyesületüket, vagy a szövetséget segítő – munkáját. Kérjük tagszervezeteinket, hogy az elismerésekre a javaslataikat – rövid indoklással – 2018. január 23-ig juttassák el Tóth Klára elnöknek e-mailben (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), vagy adják le személyesen a szövetségben. • Egyéni túrapontverseny: kérjük a tagszervezeteket, hogy azon tagjaik névsorát, akik 2017-ben 1000 túrapont felett teljesítettek, és a túrapontversenybe szeretnének benevezni, január 23-ig juttassák el Jancsi Attilának (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), az életkori kategória (50 év fölötti, ill. alatti férfi, ill. női) megjelölésével. A kategóriák első három helyezettjeit oklevelet kapnak, melyeket a februári közgyűlésen adunk át. • Beszámolók: azon tagszervezeteink beszámolóit a 2017-es évről, amelyek ezt kérik, illetve eljuttatják a februári lapzártáig a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre, ismét megjelentet-jük a Mecsek Híradóban. Rendezvények • január 13, szombat: „Télies Mecsek 35, 16; Hó-PITE 10” teljesítménytúrák. R.: Pécsi Ifjú-sági Természetjáró Egyesület. Rajt: Pécs – Éger-völgy, Teca mama kisvendéglő, 6.30-8.00 (35 km), 8.00-10.00 (16 km), 8.00-11.00 (10 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 1300, 1200, ill. 1000 Ft/fő (diákoknak, ill. Mecseki Turista Kártyával 100 Ft kedvezmény). Információ: Bota János ( 30/993-8595). • január 19., péntek: Örökségünk – délutáni diskurzus. Szépségek és értékek világunkban. R.: Hétdomb Természetbarát Egyesület. Helyszín: Komló, Közösségek Háza (48-as tér 1.), idő-pont: 17 óra. Információ: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437). • január 31., szerda: Ötórai beszélgetések. Zrínyi és Szulejmán nyomában – Müller Nándor képes úti beszámolója a Duna, a Dráva és a Mura mente épített örökségeiről. R.: Mecsek Egye-sület. Helyszín: Mecsekerdő Zrt. Pécs, Rét u. 8., időpont: 17 óra. • február 6., kedd: Természetbarátok Klubja. „Camino”-im – Ignátkó Imre előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.), időpont: 17 óra. Információ: Scheitler Adrienn ( 20/340–4184). NYÍLT TÚRÁK ► január 6., szombat: „Baranyai Aurél emléktúra”. Útvonal: Szentkút, autóbusz forduló – Horvát Adolf Olivér emlékkő – Vörös-hegy – Cinke-tanya emlékkő – Szuadó-forrás – Vá-sáros út – Orfű (12,5 km, szintemelkedés: 295 m). Találkozás: az uránvárosi autóbusz-végállomáson 8.45-kor (a 24-es busz a Fagyöngy utcából 8.24-kor, az Árkádtól 8.42-kor, Urán-városból 8.54-kor indul). Túravezető: Tóth Klára ( 20/527-8913). ► január 13., szombat: VIII. Desztinációs túra. Útvonal: Orfű, Mecsek Háza – Lóri-forrás – Vágotpuszta – Koponya-kút – Bános – Mecsekrákos (12 km, szintemelkedés: 200 méter). Találkozás: Orfűn a Mecsek Házánál 8.45-kor (autóbusz indul Pécs autóbusz-állomásról 7.30-kor, leszállás Orfű, Szent Márton templom, vagy Orfűi-tó autóbuszmegállókban; mindkét meg-állótól kb. 800 m). Túravezető: Baumann József ( 20/474-7151). ► január 27., szombat: „Téli körtúra Sikonda környékén”. Útvonal: Sikondai elágazás – Sikonda – Cifra-malom – Kecske-hát – Vágotpuszta – Bak-hegy – Vörös-part – Sikondai elágazás (12 km, szintemelkedés: 300 m). Találkozás: 9.00 órakor a sikondai elágazásnál (66-os út, elérhető a Pécsről Kaposvárra 8.30-kor induló autóbusszal). Túravezető: Schóber József ( 20/437-8314). ► február 3., szombat: „Balázs-napi tekergések”. Útvonal: Komló – Pécs-Somogy (12 km, szintemelkedés: 250 m). Találkozás: 7.50-kor a pécsi távolsági autóbusz-állomáson, a komlói busznál. Túravezető: Nagy Balázs ( 20/976-5582). A Mecsek Egyesület nyílt túrái ► január 6., szombat: „Túra a Zsongor-kőhöz” + stifolderkóstoló. Útvonal: Kővágószőlős – Sajgó – Makra – Babás-szerkövek – Sasfészek – Zsongor-kő – Kelta-földvár – déli Farkas-forrás – Patacs (10 km, szintemelkedés: 400 m, nehézségi fok: nehéz. A stifolderkóstoló ára: 350 Ft/fő). Találkozás: „Kővágószőlős, községháza” autóbusz-megállóban 8.55-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 6-os kocsiállásáról 8.30-kor indul a busz). Hazatérés: Patacsról minden óra 56 perckor indul a 29-es járat a belváros felé. Túravezető: Éger Zoltán ► január 21., vasárnap: „Irány fel a Mecsek-csúcsra” + lekvárkóstoló. Útvonal: Misina-tető – Kis-Tubes – Mecsek-csúcs (Tubes, János-kilátó) – Sós-hegyi-kilátó – Kis-Mély-völgy (6 km, szintemelkedés: 50 m, nehézségi fok: könnyű. A lekvárkóstoló ára kiflivel: 300 Ft/fő). Ta-lálkozás: a Misina-tetőn 9.30-kor (a pécsi Főpályaudvarról 9.05-kor indul a 35-ös já-rat. Amennyiben a Mecsekre vezető műúton hó van, a járat nem megy fel a Misinára, mivel az odavezető úton síkosságmentesítést nem végeznek. Ez esetben a túra az Állatkerttől indul 9.25-kor és 2 km-el hosszabb lesz, a szintemelkedés pedig 100 m). Hazatérés: a Kismélyvölgy-dűlő autóbusz megállótól minden óra 12 perckor indul a 24-es járat a belváros felé. Túravezető: Ke-resztes Zsuzsanna ► február 4., vasárnap: „Zengőkerülő túra”. Útvonal: Hosszúhetény – Zengő déli oldala – Zengő északi oldala (jelzetlen úton) – Bodzás-völgy – Komlós-völgy – Somogyi út – Pécs-várad (11 km. szintemelkedés: 300 m, nehézségi fok: közepes). Találkozás: „Hosszúhetény, községháza” autóbusz-megállóban 9.30-kor (Pécsről a távolsági autóbusz-állomás 11-es kocsiállásáról 9 órakor indul a busz). Hazatérés: Pécsváradról minden óra 40 perckor indul Pécsre a busz. Túravezető: Becze László. A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással  január 7., vasárnap: „2=1-ben. Újévköszöntő pezsgős-túra és Tesz-vesz túra”. Útvonal: Kárász – Vörösfenyő kulcsosház – Kárász (10 km, szintemelkedés: 180 m). Indulás: a 7.40-es mekényesi buszjárattal. Túravezető: Miklovits György ( 72/488-733).  január 14., vasárnap: „Tél a Nyugat-Mecsek fái között”. Útvonal: Árpád-tető – Tripammer-fa – Letics – Fehér-kúti kulcsosház – Rábay-fa – Hármas-forrás – Tölgyes út – Andor-forrás – Tripammer-fa – Árpád-tető (11 km, szintemelkedés: 250 m). Indulás: a 7.30-as pécsi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437).  január 21., vasárnap: „Jégcsap-túra”. Útvonal: Zobákpuszta – Hidasi-völgy – Csurgó – Takanyó-hát – Zobákpuszta (12 km, szintemelkedés: 320 m). Indulás: a 9.20-as hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Horváth Attila ( 30/371-4545).  január 28., vasárnap: „Barangolás a szendergő Püspökszentlászlón”. Útvonal: Hosszúhe-tény – Püspökszentlászló – Zobákpuszta (9 km, szintemelkedés: 150 m). Indulás: a 8.00-as hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Németh Margit ( 30/ 508-4419). DDNPI rendezvények A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez¬vé¬nyei¬ről infor¬máció kérhető, és a prog¬ra¬¬mok¬¬ra előzetes jelent¬kezés a 72/518–221, 72/518–222, 30/377–3388, 30/326–9459 tele¬fon¬¬¬¬szᬬmokon, illetve a kö¬vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. To¬vábbi információk a www.ddnp.hu hon¬lapon talál¬hatók. ► január 9., kedd: DDNP Klub. Ókori vidékeken – San Marino, Róma, Pompeii – Neubauer Norbert diavetítéses előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes. ► január 13., szombat: Fütyülő réce, kerceréce, nagy bukó, avagy telelő vízimadaraink a Dunán – jelvénygyűjtő túra. Az év első hónapjában telelő vízimadaraink nyomába eredünk. A Fehér Gólya Múzeumban egy pohár meleg tea mellett hasznos információt kaphatunk a színes lúdalakúak életéről. Az ismeretek után gyalogtúrára indulunk, és remélhetőleg a természetben is szemügyre vehetjük a Duna vándorait. A madarak mellett az ártérről és a fokgazdálkodásról is sok új és hasznos információt kaphatunk. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum, időpont: 8.00 óra. A túra hossza: 5 km, időtartama: 3-4 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő. ► január 20., szombat: Szarvasgombászat a Sebesi-völgyben. A túra során a Zselic déli nyúlvá-nyán található Sebesi-völgyben kalandozva ismerkedhetünk a terület természeti értékeivel és a szarvasgombák világával képzett szarvasgombász segítségével. A részvételhez előzetes jelentkezés szükséges, a résztvevők száma maximum 20 fő ( 30/377-3388, 30/326-9459). Helyszín: Nagypeterd, gabonaszárító üzem (Nyugotszenterzsébet felé), időpont: 11.00 óra. A túra hossza: 3-4 km, időtartama: 3 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő. ► február 2., péntek: Vizes élőhelyek világnapja. A világnap alkalmából a Duna és a Dráva jellegzetes élővilága mutatkozik be az érdeklődőknek. A programban hangsúlyos szerep jut a természetvédelemnek, hiszen a tiszta víz kiemelkedően fontos az élőlények és az egész öko-szisztéma szempontjából. A résztvevők a gólyák, gémek és hódok gyönyörű világával is meg-ismerkedhetnek. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 9.00 és 11.00 óra, időtartam: 45 perc. A program ingyenes. ► február 6., kedd: DDNP Klub. Az év madara, a vándorsólyom – Wágner László diavetítéses előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17.00 óra. A program ingyenes. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség in¬formációs kiad¬ványa. Szer¬keszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anya¬gokat minden hónap 20-áig kérjük a szö¬vetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). Ügyeleti idő: kedd 16–18 óra. Szerkesztői telefon: 20/522–2953. E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; internet: www.baranyatermeszetbarat.hu