2013. november 213. szám

MECSEK HÍRADÓ 213. szám 2013. november Emlékkő avatás az Aligvár-forrásnál Az Aligvár-forrás a Dél-Zselicben, Terecseny határában található. Itt, a forrás mellett állított emlékkövet a Mecsekerdő Zrt. Szigetvári Erdészete és a Dél-Zselic Természetbarát Klub Balogh Istvánnak, a Dél-Zselic Természetbarát Klub egykori elnökének az emlékére. Balogh István az 1990-es évek első felében a Baranya Megyei Természet- barát Szövetségben technikai vezetőként dolgozott, majd 1995-től elnöke lett a Dél-Zselic Természetbarát Klubnak, és innentől kezdve nagy szerepe volt a Dél- Zselic turisztikai fejlesztésében. Az ő javaslatára vettük át a terecsenyi Zrínyi kulcsosház kezelését a szigetvári természet - barátoktól – akiknek az egyesülete akkorra már nem működött –, azért, hogy a ház továbbra is kulcsosházként üzemelhessen tovább. Hatalmas munkával újítottuk fel, és tettük újra „lakhatóvá” a kulcsosházat. Ezzel egyidejűleg az ő javaslatai alapján terveztük újra a dél-zselici turistautakat (melyek nagy részét az 1980-as években „letöröltek” a térképről, mivel kiemelt, akkoriban „elvtársi” vadászterületeken vezettek). Ebben a munkában partnerünk volt a Szigetvári Erdészet is, amely akkor alakította ki Sasréten az erdei iskolát. Az 1996-ban megjelent Zselic turistatérkép – melynek egyik lektora volt – már az új útjelzéseket ábrázolta. Ugyancsak Pista ötlete nyomán indítottuk újra a „Zselic 30” teljesítménytúrát, mely valamikor nagyon népszerű volt. Az új túra elnevezése – szintén az ő ötlete nyomán – „Papi pipa 30” teljesítménytúra lett, mivel a túra állandó állomása volt Ibafa. A túra jelvényei Pista tervei és rajzai alapján készültek évről évre. A túra ma is népszerű, minden évben megrendezzük. Végül – de nem utolsó sorban – az ő javaslatai alapján terveztük újra a „Dél-Zselic turistája” túramozgalmat, jártuk be és jelöltük ki az érintési pontokat, és készíttettük el a túramozgalom új jelvényét. Aztán az élet úgy hozta, hogy munkája miatt Miskolcra kellett költöznie, így az egyesület vezetését én vettem át, de természetesen tovább folytattuk – és folytatjuk ma is – a megkezdett munkákat: gondoztuk és fejlesztettük a kulcsosházat, festettük a turistajelzéseket, és rendeztük a „Papi pipa” teljesítménytúrákat. Mikor nyugdíjba vonult, a szíve visszahúzta Baranyába, és visszaköltözött. Gyódon, a szőlőhegyen vett egy kis házat, és ott élt. A Természetbarát Szövetségben már nem vállalt feladatot, de velünk tartotta a kapcsolatot, és sokat járt ki Terecsenybe. Nagy tudású ember volt, ismerte az erdőt: kedvencei a vadvirágok és a gombák voltak. Tudását megosztotta az éppen vele lévőkkel, de sohasem kérkedett vele, bár lett volna mivel. Nem szerette a nyilvánosságot, a háttérben dolgozva segítette a természetjáró mozgalmat. Két éve, 2011 nyár végén váratlanul ért véget élete, és távozott közülünk. Az emlékkő avatásra 2013. október 5-én került sor a Terecseny melletti Aligvár-forrás- nál, a Pista által oly nagyon szeretett zselici erdőkben. Erre az alkalomra a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség nyílt túrát is hirdetett. A túra és az emlékkő avatás egyúttal az „Erdők Hete” program része is volt. Délelőtt fél 10-kor találkoztunk az Almamelléki Erdei Vasút almamelléki végállomásán, a kisvasúti múzeumnál, ahol Pappné Németh Tünde, a sasréti Kikerics Erdészeti Erdei Iskola vezetője tartott érdekes ismertetőt a múzeum létrejöttéről és a kiállítási anyagról. 10 órakor rákapcsolták a kis mozdonyt a két kocsiból álló szerelvényre. A kocsikban a vonat személyzete – tekintettel a „nagy hidegre” – indulás befűtött, nosztalgia élmény volt a kocsik közepén lévő vaskályhák duruzsolása. Aztán elindult a kisvonat, rettenetes sebességgel illegett-billegett a síneken, és a Sasrétig tartó 5,3 km-es távot mindössze 35 perc alatt legyőzte! A 21. századi „internet–okostelefon– GPS” világban, amikor majdnem ennyi idő alatt Budapestről Bécsbe elérhetünk repülővel, ez egy olyan élményt – és történeti értéket – jelent, amelyet kötelességünk megőrizni, és az utókornak fenntartani! Útközben gyönyörködhettünk a tájban: a halastavaknál szürke gémek, az erdő szélén őzek, rókák, Sasréthez közeledve a földet túró vaddisznók vonták magukra figyelmünket. Sasréten kiszálltunk a vonatból: a tájat megülte a csend, az igazi zselici csend. Csak egy-egy holló károgó hangja hallatszott a magasból. A gyönyörű környezet ámulatba ejtette a túra résztvevőit. Meglepődve olvastuk az Erdei Iskola épületének falán az emléktáblát, mely az egykor itt működött népiskola tanítóinak állít emléket: az utolsó tanító 1970 -ig (!) tanította itt az osztatlan iskola egy tantermében több osztály tanulóit. Ma már Sasréten csak egy erdész lakik a családjával, Lukafapusztán (ahonnan egykor ide jártak a gyerekek) pedig már senki. Az iskola egykor báró Biedermann Rezső birtokán működött, a birtokon dolgozók gyermekei tanulhattak itt. Az erdei iskola épületében, az „Erdők Hete” program keretében egy érdekes rovarkiállítást nézhettünk meg, Sár József entomológus mutatta be Dél-Amerikából, Afrikából 2 és Ausztráliából származó gyűjteményét. Gyönyörű és félelmetes rovarokat (lepkéket, bogarakat, pókokat, hangyákat, skorpiókat) láthattunk, és sok érdekességet tudhattunk meg életükről. Ezután a túra résztvevői rövid sétát tehettek az erdei iskola melletti tan - ösvényen, az ősbükkösben egészen az Almás-forrásig. 12 órakor indultunk tovább Terecsenybe, az Aligvár-forráshoz, az emlékkő avatásra, amelyen ötvenen vettünk részt. A forrás mellett felállított kövön elhelyezett tábla felirata: „Balogh István, a Zselic szerelmese emlékére”. Az emlékkövet Sajgó Ferenccel, a Mecsekerdő Zrt. Szigetvári Erdészete igazgatójával közösen avattuk fel. Ezután a résztvevőknek bemutattuk a Zrínyi kulcsosházat, majd visszaindultunk Sasrétre, ahonnan a kisvasúttal utaztunk vissza Almamellékre. Gyönyörű időben, gyönyörű környezetben, szép élményekkel gazdagodtunk ezen a kora őszi túrán. Strasser Péter Dél-Zselic TK elnöke Turistaút felújítások a Villányi-hegységben és az Ormánságban A 2013-as évben is festették a turistautak jelzéseit a Dráva TSE és a Tenkes TE túrázói. Már megszokott, hogy tavaszi rendezvényünkre, a Tenkes teljesítménytúrára megújul a turistautak jelzéseinek egy része. Az idei évben a Villányi-hegységben a piros és a zöld sáv jelzések voltak a főbb útvonalak, de volt rövidebb felújítás a kék sáv és a sárga ke - reszt jelű utakon is. Egy új jelzés is kialakításra került kék háromszög jellel, mely a Tenkestől keletre lévő útjelző táblától vezet a csúcsra vezető műúthoz, majd onnan le a kék és sárga sávok elágazójához. Ezek a festések kb. 10 km-es távon szolgálják a túrázók jobb tájékozódását. Az őszi időszakban is festettünk, most már javarészt az Ormánsághoz tartozó részeken. Ezekre az utakra a Magyar Természetjáró Szövetség útalapjából sikerült megszerezni az anyagiakat. A pályázat keretében a kék sáv jelzés került felújításra a Nagy-hegy nyugati lábától a Drávapalkonya határárban lévő régi Fekete-víz hídjáig, valamint a Mailáthi gátőrháztól a volt Háromfai határőrőrsig, ami Zaláta mellett található. A kék sávval együtt a fonódó jelzések is megújultak. Így Diósviszlón a kék kereszt jelzés, és Mailáthpuszta körül a zöld és sárga sáv, valamint a kék és sárga körútjelzések szakaszai. Ezek az útvonalak kb. 40 km-t tesznek ki. Az összesen 50 km-t meghaladó turista útjelzés festésében részt vettek: Jancsi Attila, Jancsi Ibolya, Kulcsár Gábor, Romvári Tibor és Soós Zoltán a Dráva TSE tagjai közül, míg a Tenkes TE-t Andrasek Csaba, Andrasekné Dávid Erika, Balog Árpád, Juhász László, Juhász Lászlóné és Ujságh Zsolt képviselte. Ők összesen közel hetven munkanapjukat fordították az útjelzések felújítására! 3 Reméljük, a turistautak jelzéseinek a felújítására a jövő évben is lesz anyagi fedezet az útalapból, és nem csak az egyesületek, illetve a megyei szövetség pénztárcáját terhelik majd ezek a munkák, ahogy ez az eddigi években történt! atiKA Munkálatok a Baranyai-dombságban A Mecsek Egyesület Természetjáró Osztálya tovább folytatta ebben az évben is a Baranyai-dombság erdei létesítményeinek fejlesztését. Összesen 24 km hosszan újultak meg a jelzések a Baranyai- és Geresdi-dombság területén, és már Tolna megye egyes részein is átvállaltuk a festéseket a Tolna Megyei Természetbarát Szövetségtől, mivel az elmúlt években a Geresdi-dombság területén elmaradtak a jelzések felújításai, karbantartásai. Így a Baranyai-dombságból a Geresdi-dombságba átlépők hasonlóan jó minőségű jelzésekkel találkozhatnak. A terület nagyságára való tekintettel, ez év tavaszán egy kétnapos jelzésfestő tréninget szerveztünk Liptódon, ahol 7 fő sajátította el a jelzésfestés „tudományát”. Azóta 2–3 fős csapatokban szorgalmasan festik a területünkön a turistautak jelzéseit. A turistautakon nemcsak a jelzéseket újítjuk fel, hanem évente több alkalommal fűkaszálást és bozótirtást is végzünk. Ebben segítségünkre van néhány önkormányzat és a helyi vadásztársaságok. Folyamatosan tisztítjuk a Baranyai-dombság kiépített forrásait. Tavasszal a Föld Napjára országos szemétgyűjtési akciót hirdetett a Közútkezelő Kht. Ennek keretében Máriakéménden a kegytemplom, a Templom-forrás és az egykori téglaégető kemence romjainál 32 zsák szemetet gyűjtöttünk össze. Saját kétkezi munkával és nagy összefogással új erdei bútorokat készítettünk, melyeket a Baranyai-dombság több pontjára helyeztünk ki. Teljesen lecseréltük az elöregedett asztalokat és a padokat a Törökvári-pihenőhelyen, ahol 6 új asztalt és 12 padot állítottunk fel. A Vályús-forráshoz az egykori vadászház beton alapjára két asztalt és négy padot he- lyeztünk el. A Liptódpusztai-völgyben az István-kútnál is felállításra került egy rönkasztal két paddal. A Héhwald-keresztnél is elhelyeztünk egy padot, hogy aki erre jár, az megpihenhessen itt. A faanyagot a Mecsekerdő Zrt. Pécsváradi Erdészetétől kaptuk. Máriakéménden az Új-hegy erdejében egy régi kőkereszt áll, mely ebben az évben 110 éves. A Máriakéméndi Önkormányzat anyagi támogatásával felújítottuk és újrafestettük a kőkeresztet. Valamikor itt a Héhwald -kereszt közelében volt a Szent- kút, melynek vize betegeket gyógyított. Később Alajos-forrásnak is nevezték, mert egy Alajos napi jégverés elpusztította a határrészt. A kereszt mellett kis oszlopon álló tablót helyeztünk el, melyen elolvasható a kereszt és az egykori forrás története. Valamikor még képoszlop is állt itt a forrásnál. A forrás évtizedekkel ezelőtt kiapadt, a kegyhely és a búcsújárás megszűnt, csak a kereszt maradt, mely némán őrzi múltunk csodás eseményeit. 4 Külön köszönetemet szeretném kifejezni a Kállai család valamennyi tagjának, akik minden rendezvényünkön, technikai munkáinkon ott vannak Máriakéménden, és mindenben segítenek, amiben csak tudnak. Sokat köszönhetünk nekik, mert nagyon sokat tesznek a természetjárás fejlesztéséért. A havonta szervezett nyílt túráink egyre népszerűbbek, és egyre több embert vonzanak ezek a kirándulások. Örvendetes, hogy a pécsi és komlói természetjárókon kívül egyre nagyobb számban jönnek el túráinkra a helyi lakosok is. Havonta kerülnek megrende - zésre a falujáró túrák is, melyek egy-egy kisebb település kulturális értékeit mutatják be. Idén a fesztiválokhoz, rendezvényekhez kötöttük túráinkat, jövőre a népi mesterségek hagyományait szeretnénk bemutatni. Biki Endre Gábor Mecsek Egyesület, Természetjáró Osztály elnöke Megújul a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonal baranyai szakasza Országos szinten mintegy 2000 km gyalogos, sí és kerékpáros túraútvonal kijelölése, karbantartása és teljes szolgáltatásrendszerekkel támogatott felújítása történik meg a következő időszakban a „Dél-dunántúli Operatív Program Turisztikai Attrakciók és Szolgáltatások Fejlesztése” című pályázati kiírás keretein belül, egy európai uniós támogatásnak köszönhetően. A Magyar Természetjáró Szövetség konzorciumi formában milliárdos nagyságrendű pályázati támogatást nyert el 7 regionális és egy kiemelt pályázati program keretében. A támogatás a turistautak felmérésére, felújítására, jelzésfestésére, kitáblázására ad lehetőséget, 2015 márciusára pedig szerte az országban színvonalas pihenőhelyek, források és kilátóhelyek épülnek. Létrejön egy, a természetjárók tájékozódását megkönnyítő, okostelefonról használható térinformatikai rendszer, amely segíti a túrák illetve a szabadidő eltöltésének tervezését. A Mecsekerdő Zrt. – amely az erdőgazdálkodás mellett kiemelt figyelmet fordít az erdők ápolására, az esőbeállók, padok, asztalok, szalonnasütő helyek, kiépített, foglalt források, erdei pihenők, útjelző és ismertető táblák, tanösvények karbantartására – a Mecsek Egyesülettel együtt konzorciumi tagként vesz részt a pályázat megvalósításában. A bakancsos turizmus igényeit szem előtt tartva tervezték meg a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra Baranya megyei szakaszának turisztikai fejlesztéseit. Így – a megyei természetjáró szervezetekkel egyeztetve, azok tapasztalataira építve – többek között fedett pihenő készül a Hársas-forrás, az Andorlaki vadászház közelében, Árpádtetőn, illetve a Kantavári-forrásnál. Kisújbányán a 2010-es évi esőzések elmosták a túraútvonal nyomvonalának egy 600 m-es szakaszát, amelyet szintén ennek a projektnek a keretében állítanak helyre. Komposztáló árnyékszék készül több népszerű pihenőhelyen, mint a Pásztor-forrás, Pusztabánya 5 vagy a Nyáras-forrás. A kivitelezési munkák 2014 nyarán zajlanak majd. A pályázat által létrejövő új létesítmények várhatóan megnövelik az erdőbe kiránduló családok, városban élő, de aktív szabadidős tevékenységet kereső fiatalok kedvét és számát. Forrás: Mecsekerdő Zrt. Túra Liptód környékén 2013. október 11. Ragyogó szivárvány búcsúztatta a buszra várakozó pécsieket, akik úgy döntöttek, hogy Liptódon töltik a pénteki napot – persze aktívan, a Liptód körüli szurdokvölgyek megismerésével. A 7.15-kor induló buszra várva gyönyörködhettünk a nyugati égbolton megjelenő, minden színében ragyogó teljes ívet mutató szivárványban, majd azt a ritka jelenséget is láthattuk, amikor még egy szivárvány megjelent párhuzamosan az első fölött. „Kóstolónak" a természet csodáiból igen jó volt. Liptódra érkezve Markesz István túravezető és Biki Endre Gábor szervező köszöntött bennünket. Túravezetőnk vázolta az útvonalat, s jelezte, hogy az előző napok esője miatt némi módosítással járjuk be a falu környékét. Az első kilométerek után ezt igen jó döntésnek tartottuk, bár így is hamarosan megnövekedett súlyú lábbelinkkel gyúrtuk az agyagos talajt. A temetőn át jutottunk fel a völgyből, amelyben a falu húzódik, s hamarosan – ugyan még a párás levegőn át sejtelmesen, de felismerhetően – látszott a Mecsek vonulata, ill. a másnapra tervezett túra útvonala, célpontja, Geresdlak is. Változatos útvonalon haladtunk. Elhagyott települések emlékeivel, jól művelt szántóföldekkel, majd a bozótban is gazdagon termő diófákkal találkoztunk. Közben az ég egyre kékebb, a távol egyre láthatóbb lett. Már látszott a Jakab-hegy is, kivehető volt a Zengő déli lejtőjén a pécsváradi templom, s ráláttunk Geresdlak templomának a napfényben fehérlő foltjára is. A liptódpusztai, egykor állattartásra használt völgyben István gyerekkori emlékeiről is mesélt. Fekete diófák alatt haladtunk egy szép kocsi- úton, rövid pihenőt tartottunk az István-kútnál, majd nekilódultunk a szurdokvölgynek. A máshol már tiszta légtér itt még mindig párás volt a vízmosásban csordogáló patak és a sűrű, olykor az őserdőre emlékeztető növényzet miatt. A talajviszonyok miatt a völgyön nem tudtunk egészen végigmenni, de így is nagy hatással volt ránk, igazán vadregényes, szemet gyönyörködtető, ugyanakkor lábakat próbára tevő volt. Visszafelé az út egy részén megint a Baranyai-dombság jelzett turistaútján haladtunk. Egy borz- vagy rókavár bejárata mellett felemlegettük ezen állatok furcsa szokásait is, majd – bezárva a kört – leereszkedtünk a faluba. Megtekintettük a helytörténeti gyűjteményt, az Alkotók csarnokában a sokszínű, témájában és technikájában is igen változatos, gazdag képzőművészeti kiállítást. A templomban megnéztük a sajátos, egyedi stációkat, amelyeket egy tiroli fafaragó készített és megcsodáltuk a Gebauer freskót is, miközben túravezetőnk a templomról, a falu régi és mai életéről beszélt. Mondanivalója nyomán egy biztosnak látszik: nem volt könnyű az élet itt régen, és ma sem az. A dolgoknak nem a könnyebbik végét fogja meg, aki e vidéken él. De a szülőföld szeretete, a ragaszkodás a régi értékekhez, 6 ugyanakkor az új utak keresése reményteljes távlatokat nyithat. Tiszteletre méltó, hogy vannak, akik a környék értékeinek megőrzésén, másokkal való megismertetésén fáradoznak. A faluban több vendégház, turistaszálló és szíves vendéglátás várja a látogatókat. Tudomásom szerint egyre többen jönnek el erre a szép tájra, s viszik jó hírét az itteni értékeknek, vendégszeretetnek. Magam is ez utóbbiak közé tartozom.  Véméndi turistaút avató Tóth Klára Baumgärtner Margaréta vagyok, 12 éves. Részt vettem a Véménd melletti új sárga há - romszög jelzésű turistaút készítésében és az avatótúrán. 2013. október 27-én, vasárnap reggel 9 órakor gyülekeztünk a faluközpontban, a Tűzoltóság melletti parkolóban. Összesen kb. 50-en gyűltünk össze. Baumgärtner Norbert (ő az apukám), Biki Endre Gábor és Tóth Klára (BMTSZ elnöke) beszédet mondott. Át- vágták a turistaút kezdetét jelző nemzeti színű szalagot, amelyből mindenki kapott egy kis darabot. Utána süti és tea várt a résztvevőkre. 9.30-kor indultunk el, megnéztük az Ötvályút. Az első pihenő a dömörkapui erdei temetőben volt, itt Baumgärtner Norbert elmondta a kihalt falu, és a felújított temető történetét. Megnéztük a falu romjait és egy keresztet az erdőben, majd indultunk tovább. Kicsivel később a csoport kettévált: a vállalkozóbb szelleműekkel felmentünk Dömörkapu-pusztára. Ez egy másik falu volt, de itt sem maradt több emlék: egy gondo - san körbekerített kiszáradt kút, egy ciszterna, és egy kereszt. Leértünk a pusztáról és ismét mind együtt voltunk. Továbbindultunk, néhány kilométerrel később a Schleiher- sírnál ebédszünetet tartottunk, ahol Hockné Trabert Éva elmesélte a család történetét. Ezt követően már nem sokáig mentünk az új turistaúton, hamarosan a sárga sávon mentünk tovább, vissza Véméndre. Az út nagy részében erdőben mentünk, utunkat sok letört ág nehezítette. Szép volt az őszi táj, a vastag avar susogott a lábunk alatt. Csalán állta utunkat, de ezt az akadályt is legyőztük. Elmentünk a Libalegelő mellett, hamarosan már láttuk a falu első házait és a Szépasszonyok völgyébe érkeztünk. Visszamentünk a faluközpontba, elfogyasztottuk a maradék teát, a vidéki vendégek buszokkal mehettek haza. Szerintem jó, hogy vannak ilyen turistautak, mert sokszor feltárják előttünk az elveszettnek hitt helyek titkait és szépségeit. Baumgärtner Margaréta Takarítás a Kardos úti kulcsosháznál Október 11-én ismét segítettünk a Kardos úti kulcsosház és környékének takarításában. Kellemes időben álltunk neki a kulcsos házat körülvevő erdő takarításának Váratlan, 7 furcsa dolgok kerültek elő az erdő rejtekéből: kanalak, villák, kottatartó darabjai, vaskályha rostélya, rozsda rágta edények. Sajnos sok volt a szétdobált italos üveg, egészben és darabokban, a színes avarban. Pillepalackokból, műanyag zacskókból is számtalan előkerült a fák és bokrok alól. Egy óra alatt megtisztítottuk a házat körülvevő erdőt, száz méteres körzetben. A ház udvarának nyugati szélén lévő évtizedek óta ott heverő építési törmelékkupacot – melyet már benőttek a cserjék – elkezdtük letalicskázni az országút szélére. A nagy ku- pac felét lehordtuk (a még felhasználható téglákat, köveket kiválogattuk, és szépen összeraktuk). Ígéretet kaptunk, hogy hétfőn a mellé lehordott szemeteszsákokkal együtt elszállítják. Kellemes és hasznos néhány munkaórát töltöttünk el itt a Leőwey-s diákokkal és az Ifjú- sági Uniós barátainkkal, akik a házat kezelik. Baumann József Őszi forrásfelújítás, és forrástisztítások a Mecsekben Hosszú várakozás után megkaptuk az engedélyt a Szuadó-völgyben lévő Mihály remete-forrás felújítására. A forrás felújítására azért volt szükség, mert a mellette lévő kis patak medre feltöltődött és ezért a víz és hordaléka rendre elöntötte a forrás előterét. A forrás felújítását a Mecsek Egyesület Munka Osztálya és a Mecsekerdő Zrt. végezte. Új formát öltött a forrás. A kifolyási szintet jelentősen megemeltük és az erózió koptatta partoldalt terméskő fallal megtámasztottuk. Az előteret megemeltük és nagyméretű terméskövekkel kiraktuk. Reméljük, hogy jelenlegi formájában is kedvelt célpontja lesz a kirándulóknak. A tarka falevelekből egyre több kerül az erdei sétautakra és a források előterébe. Nagyon szép fotót lehet készíteni ilyenkor az erdőről, a csörgedező patakokról, forrásokról. A csodás képek elkészítése után szánjunk néhány percet a források medencéinek, kis vízelvezető ereinek tisztítására. Fontos, hogy a falevelek ne akadályozzák meg a víz eltávozását a forrás előteréből. Néhány forrást az őszi falevelek teljesen betakarnak a tél kezdetéig. Ilyen a Tixi-forrás, Kalán Miska-kútja, vagy az Amália-forrás és még sorolhatnám. Segítsetek a levelek eltakarításával, hogy a forrásokat a kevésbé tapasztalt természetjárók is megtalálják, és friss ivóvízhez juthassanak. 8 A két éve meghirdetett forrásvédnökök tábora ma már a 250 kiépített mecseki forrásból 129 forrást tart karban: rendszeresen felkeresik és tisztítják a forrásokat, jelzik a felmerülő hiányosságokat. A még szabadon maradt 121 forrást megosztva túráink során tisztítjuk forrásvédnök barátainkkal és az erdőt járó jó szándékú emberekkel. Ha az erdőt járod és megpihensz egy forrásnál, majd hűsítő vizét iszod, gondolj ránk, akik ezt lehetővé teszik számodra. Baumann József forrásépítő Gyertyát gyújtottunk a természetjárók panteonjánál 2013. október 31-én délután a Remeteréten gyülekeztünk, hogy a különböző helyekről érkező turistatársainkkal együtt induljunk Büdös-kútra. Az őszi erdőben járva, lábunk alatt az avart taposva már azokra gondoltunk, akik miatt ezen a napon útra keltünk. Turistatársainkra, akik már nem a Mecsek útjait járják, hanem az égi ösvényeket. Ki fiatalon ment el, ki hosszú, dolgos, munkás élete alkonyán költözött el. Valamikor segítőtársaink, a természetbarát ügyet szolgáló turisták voltak. Nevüket az emlékezetünkön kívül egy-egy gránittábla őrzi a természetjárók panteonjában. Emlékező perceink hosszúra nyúltak. Virágainkat elhelyeztük, mécseseket gyújtottunk. Hagytuk, hogy a csend beszéljen. Majd Strasser Péter felolvasta Wass Albert „Mese az erdőről” című írását: Wass Albert: Mese az erdőről Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy ma is él. A Szellő, akit az angyal a ruhájából kirázott, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat arra, amit tudni jó és hasznos. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündér lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót és mérges gyökeret ne egyék. Énekeltek a madarak és mesélt a forrás, a visszhang meg ült a sziklán halványkék ruhájában, és lógatta a lábát. Háromféle ember él a világon: Rontó-ember, Gyűjtő-ember és Látó-ember. Ha majd az erdőre kimégy, figyelve járj és lábujjhegyen. Ahogy a fák alá belépsz, és felreppen előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Meghallhatod, ahogy a szellő a fák között oson, és a fák suttogva beszélnek. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. A patakot is meghallhatod, mert neked mesél csodálatos meséket az erdőről. 9 Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott látod még a harmatot, ahogyan megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt. És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét. Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, és kincsekkel töltik meg a szívedet. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az emberek számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség. Utána sokáig nehéz volt bármit is mondani, de aztán mégiscsak többen megszólalt unk, felidézve emlékeinket azokról, kiknek nevét tábla őrzi e szép helyen. Jónás Rudi egy verset idézett Wass Alberttől, majd tovább beszélgettünk a régiekről, majd a legutóbb eltávozottakról, Medovarszky Laci bácsiról és Balogh Pistiről. Úgy gondoltuk, kár, hogy nincsenek már közöttünk, de örülünk, hogy ismerhettük őket. Hazafelé bandukolva, már ismét az avart taposva, a felidézett emlékek, az elhangzott gondolatok után mi is úgy éreztük, hogy „az angyalok észrevétlenül mellénk léptek és kinccsel töltötték meg szívünket.” Tóth Klára „MÚLTIDÉZŐ” BÖRZSÖNYI KALANDOK 2000 májusában jártunk először a Börzsönyben, majd ezt követően még kétszer. Kismaroson egy ifjúsági táborban szálltunk meg, ahol rajtunk kívül száz diák volt, de szerencsére csak egy napig tartott az együttlét, mert ezt követően csak mi nyolcan maradtunk a szállón. Első nap reggelén igen finom tojásrántotta volt a reggeli, amiből bőségesen ettünk, és később ez okozta vesztünk. Ugyanis ezen a napon hajóval Esztergomba utaztunk, és a korábban elfogyasztott reggeli megülte a gyomrunkat, ennek következtében szinte egymásnak adtuk át a hajó mellékhelyiségének a kilincsét. Azóta is csínján bánunk a reggeli tojásrántottával. Másnap korán reggel igen hűvös időben, jól felöltözve utaztunk kisvasúttal Királyrétig. Innen gyalog indultunk neki északra a meredek hegynek, amitől igen kiizzadtunk, vala - mint az időközben előbújt nap is ontotta ránk a sugarait. Útközben alsóneműre vetkőztünk, mert senki emberfia nem volt a láthatáron – legalábbis azt hittük. Egyszer csak hangos, segítségnyújtást kérő hangok hallatszottak. A turistaúttal párhuzamosan vezetett egy erdei földút, amire rátévedt egy személygépkocsi. Mi visszakiabáltunk, hogy halljuk őket, de úgy vagyunk „öltözve”, hogy nem tudunk hozzájuk menni. Ők 10 viszont könyörögtek, hogy segítsünk nekik, mert nem tudják, hol vannak, és a nagy sár miatt egyáltalán nem tudnak megmozdulni. Nem volt mit tennünk, lementünk az erdei kocsiútra, és a gépkocsit több méteren át toltuk, míg sikerült megfordulnia, és visszaindult Királyrétre. Megizzadtunk, mire a Magas-Taxra értünk, ahol négyen ott maradtak, mi pedig négyen felmentünk a Nagy-Hideg-hegyre. Máig is bánjuk, hogy nem mentünk fel a Csóványosra, de szorított az idő, hogy elérjük a Kismarosra tartó utolsó vonatot. Mire visszaértünk a Magas-Taxra a turistaházhoz, az ottmaradtak igen- csak jó kedvre derültek a turistaházban elfogyasztott sörtől, amiből azért nekünk is hagytak. Következő nap Verőcére utaztunk vonattal, majd onnan gyalogosan mentünk tovább Magyarkút és Szendehely érintésével Katalinpusztára, ahol a Rockenbauer Pál kopjafát szerettük volna megnézni. A településen sehol egy lelket nem láttunk, aki eligazított volna bennünket a kopjafához. A templom, a paplak és a községháza is zárva volt. Ekkor jutott eszünkbe, hogy a kocsmahivatalt kellene felkeresnünk, az talán nyitva van. A füstfelhőben alig láttuk a vendégeket, akik nemhogy felvilágosítást nem tudtak adni a kopjafáról, de még a nevét sem hallották a nagy turistának. Csalódottan gyalogoltunk tovább, amikor egy tisztásra értünk, ahol pár ház állt, és egy fiatalember egy kis teherautót szerelt. Beszédbe elegyedtünk vele, és ő felajánlotta, hogy a bejáratás alatt álló, rendszám nélküli lassú járművel elvisz bennünket úgy 4–5 km távolságon az erdei dűlőúton. Az autóban csak egy ülőhely volt: a vezetőülés, illetve betett még pótülésnek egy hokedlit. Ezen Margitkánk foglalt helyet, hogy neki csak orvosi gyógyításra és Trabant vezetésére van jogosítványa, lassú járműre nincs. A teherautó két oldalának nem volt szabad dőlni, mert félő volt, hogy kiesünk. Hátsó része nem volt a járműnek, mondván: kell a levegő az utasnak. Mi heten a jármű alján ültünk, egymásba kapaszkodva, de nem féltünk, mert a 4–5 km-es sebesség még tűrőképességünk határán volt. Emberünk örült, hogy a járműve kibírta a kilenc személyt, meg a hátizsákjainkat is. Mi is örültünk, mert a kalandos utunk erőt adott a további túránkhoz. Másnap Nagymarosra utaztunk vonattal, és onnan gyalogoltunk Zebegénybe. Útközben megnéztük Hegyes-tetőn a Julianus barát kilátót, valamint több barlangot is. Zebegénybe leereszkedve valahogy a Szőnyi István Múzeum kertjében találtuk magunkat. A gondnok szaladt elénk, mondva, hogy ő csak egy-két személyt akar a kerti munkára felvenni, nem pedig nyolc nőt, akiknél ráadásul botok vannak, nem pedig kapa, gereblye. Jókat derültünk a történeten, és hosszabb ideig elidőztünk a Szőnyi-házban, igaz, nem munkásként, hanem vendégként. E börzsönyi túránk nem csak a természet szépségeit mutatta meg, hanem tele volt kalandokkal is, melyekre ma is vidáman emlékezünk. dr. Koncz Eszter Természetbarátok Klubja Kedves természetbarát társaim! A Természetbarátok Klubjának idei évzáró programjára december 14-én (szombat) – a tavalyi évhez hasonlóan – egy kellemes túrára hívlak Benneteket, ezúttal a Kelet-Mecsekbe, a Vörösfenyő kulcsosházba, batyunkban hozott finomságok falatozásával egybekötött közös beszélgetésre A kulcsosházban a komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület delegációs csapata vár majd minket. A közösen eltöltött idő jó lehetőség lesz arra, hogy meséljenek az egyesület munkájáról és bemutassák nekünk a kulcsosház és környéke szállás- és programlehetőségeit. Aki teheti, hozzon batyujába szendvicsei mellé pogácsát, sütit, esetleg egyéb nyalánk- ságot, butykosába „hegylevét”. Kérlek, hozzátok magatokkal e napra kedvenc bögréteket is. Bízom benne, hogy a közösen eltöltött idő jó beszélgetéseket és sok ötletet szül majd a jövő évi közös programok összeállításához és megvalósításához. Amennyiben nem az utolsó pillanatban derül ki, hogy velünk tartasz a túrán, kérlek jelezd felém (20/340–4184, e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ). A túra útvonala: Várvölgy autóbusz-megálló – Vörösfenyő kulcsosház – Várvölgy autóbusz-megálló (7 km). Találkozás: 8.30–8.45 között a pécsi távolsági autóbusz buszpályaudvaron, a váróteremben (a busz 9 órakor indul). Várható hazaérkezés: 15.20-kor. Scheitler Adrienn