2013. december 214. szám

100 éve alakult meg a Magyar Turista Szövetség 1913. november 30-án alakult meg a Magyar Turista Szövetség, az első szervezet, mely összefogta a magyar- országi természetjáró, turista egyesületeket. A Magyar Turista Szövetségre mint a mai szervezetünk, a Magyar Természetjáró Szövetség jogelődjére emlékeztünk. Az évforduló kapcsán a budapesti országos ünnepséggel egy időben Pécsett is megemlékezésre került sor, melyet a Mecsek Egyesület – mint a Magyar Turista Szövetség alapító egyesületeinek egyike – rendezett. A Magyar Turista Szövetséget (MTSZ) annak idején 19 egyesület alakította meg, köztük a pécsi Mecsek Egyesület (ma ezekből az egyesületekből négy létezik). Az MTSZ első tisztikarában a Mecsek Egyesületet ketten is képviselték: Balogh Károly az MTSZ egyik társelnöke, Kiss József az MTSZ egyik alelnöke lett. Mindezek indokolták, hogy az évfordulóról Pécsett külön is megemlékez- zünk. Az ünnepi megemlékezésre november 30-án került sor Pécsett, a Széchenyi téren, az Időjelző (Időjárásjelző) Házikónál, melyet a Mecsek Egyesület állított közadakozásból 1908-ban. Az ünnepi hangulatot a most 100 éves Feketegyémánt Fesztivál Fúvószenekar térzenéje „vezette be”, majd dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, a Mecsek Egyesület elnöke köszöntötte az ünnepség résztvevőit, rövid történeti emlékezésbe fogalmazva gondolatait az MTSZ-ről, a Mecsek Egyesületről és a Mecsekről. Ez után dr. Polgárdy Géza elevenítette fel előadásában a magyarországi turistaság kialakulásának történetét a 19. század közepére tehető kezdetektől egészen a Magyar Turista Szövetség megalakulásáig, majd a II. világháborúig. Az ünnepi megemlékezés 11 órakor a pécsi városháza dísztermében folytatódott, ahol konferenciára került sor. Ennek keretében előadásokat hallhattunk a baranyai turistaság és a Mecsek Egyesület történetéből: először Baronek Jenő diavetítéses előadása hangzott el „Villanások a Mecsek Egyesület életéből, történetéből” címmel , majd dr. Jelenszkyné dr. Fábián Ildikó mutatta be a baranyai természetjárás történetét „Szép Dunántúl kis remeke” című előadásában. A pécsi Széchenyi István Gimnázium tanulói „Nagy elődök nyomában” címmel az iskola egykori híres növendékeiről és tanárairól tartottak előadást, akik közül többen személy szerint is kötődtek a természetjáráshoz és a Mecsek Egyesülethez (pl. Horvát Adolf Olivér). Ez után a jövőre mutatva, a – reményeink szerint – leendő természetjárókról láthattunk egy rövid filmet a Földesiné Kövi Ildikó vezette „Bakancsos óvodások” túráiról. Befejezésül Müller Nándor gyönyörű fényképfelvételeit láthattuk szeretett Mecsekünkről. Ripszám István, a Mecsek Egyesület elnöke zárszavával ért véget az ünnepi megemlékezés. A konferenciát színesítette a 13 órakor létesített internetes kapcsolat a budapesti ünnep- ség résztvevőivel. Tisztelet az elődöknek, akiknek lelkes, önzetlen munkája alapján fejlődött a turistaság, turistautak, erdei pihenők, turistaházak létesültek, akik emberek százait, ezreit vezették be az erdők csodás világába, és szerettették meg velük a természetet és a természetjárást, és akik példát adtak arról, mit jelent az összefogás, a közösség ereje egy nemes cél érdekében. Hagyatékunk és kötelességünk ezt az örökséget megőrizni, ápolni, és munkánkban folytatni, tovább adni! „Dél-Baranya turistája” nyomában Strasser Péter A fenti címmel indult túrám november 17-én az Ormánság kapujából, Diósviszlóról. A túra elején pár szóval ismertettem a „Dél-Baranya turistája" túramozgalom keletkezését és mai helyzetét. Ezután megemlékeztünk az Magyar Turista Szövetség megalakulásának 100. évfordulójáról, aminek a pontos dátuma november 30-a. A nap erőlködött, hogy áttörje a ködöt, de ez a túra elején nem igazán sikerült neki. A „tejfölből" előbukkanó több száz éves hagyásfák néztek le az őket és girbe-gurba ágaikat csodáló és fényképező túrázókra. A bokrok terméseiket kínálták, piroslott a galagonya, kék színben pompázott a kökény. Az előző napok csapadékos időjárása meglátszott a talajon, volt egy kis csúszkálás. A Szödönyi-tónál sajnos kevesebb időt tudtunk eltölteni, mivel a köd miatt nem sokat láthattunk az ilyenkor itt előforduló madarak sokaságából. Drávacsehihez közeledve már a nap sugarait is élvezhettük, ami fokozta az egyébként is jó hangulatot. A településig a frissen festett kék sáv jelzések mentén haladtunk. Az MTSZ Útalapjából támogatva ezen a részen a Dráva TSE „ötös fogata" festette fel a jeleket. A Fekete-vízhez érve a gáton megláthattuk az elkészült kerékpárút egy szakaszát, majd az elbontott híd még álló pillérjeit. Lehet, hogy egyszer valakinek nem csak eszébe jut, hogy helyre lehetne állítani ezt az átkelőhelyet, de pénze is lesz hozzá? A Dráva parton a Fekete-víz befolyásánál, a napsütésben egy kicsit többet időztünk. Előkerültek az ott - honról hozott sütik, italok. Beszélgettünk a folyóról, túrákról meg sok minden másról, de ahogy elbújt a nap, mi is indultunk a túra végpontjára, Drávapalkonyára. A tónál kényszerből „megspórolt" időt a helyi vendéglátóegységben töltöttük a legtöbben, de voltak, akik még egy kicsit mozgásban maradtak és az előzőleg már látott Drávacsehi házait nézték meg egy kicsit más irányból. A túra részvevői az elmondások alapján jól érezték magukat! Köszönöm annak a 37 túrázónak, aki elkísért túrámra! Rockenbauer Pál Emléktúra atiKA Egy nagyon szép nap és egy igazán emlékezetes túra van mögöttünk. Az égiek is kegyesen csak a nap végére hozták meg az égi áldást, de még akkor is kíméletesen. November 23-án Rockenbauer Pál emlékének tisztelegve tettük meg a 14- km túránkat, amit Tóth Klára, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke vezetett. Szép számmal gyűltünk össze: mindenki, aki csak tehette, itt volt, mert ez a túra minden természetszerető társunk számára sokat jelent, mert egy olyan ember emlékének tiszteleghetünk, aki nagyon sokat tett azért, hogy teljes szépségében ismerjük meg hazánk turista nevezetességeit, túraútvonalait. Külön örömként említem azt a túratársunkat, aki Gyálról ideutazva vett részt ezen az emlékezetes túrán. Pécsváradról indultunk Rockenbauer Pál sírjához, ahol nagyon szép és kedves, de cseppet sem szomorú megemlékezést tartottunk. Két nagyon kedves – és egyben legidősebb – túratársunk a csapat nevében koszorút helyezett el tiszteletünk jeléül. A rövid kis megemlékezés után a csapat felkapaszkodott a Zengőre, ahol egy közös kis pihenőt tartva meg is uzsonnáztunk, majd akinek kedve volt, az felmehetett a toronyba. Sajnos a párás, ködös idő miatt nem nagyon gyönyörködhettünk a panorámában. A szusszanásnyi pihenő után szép lassan elindultunk túránk folytatására, ami Hosszúhetényben ért véget. Mindent összegezve a csapat nagyon jól érezte magát és vidáman cseverészve fejeztük be a túrát azzal, hogy jövőre ugyanitt találkozunk. Major Péter Turistabál Mailáthpusztán Vissza-visszatérő gondolatunk volt évek óta, hogy fel kellene eleveníteni elődeink jó hagyományai közül a turistabált. Ez a gondolat csak erősödött bennem, amikor – meghívottként – részt vettem a Dráva TSE által szervezett, Mailathpusztán megrendezett bálon tavaly és tavalyelőtt. Nagyon jó élmény volt látni a vidám társaságot. A „drávások” és a siklósiak önmagukban is hangulatos estét töltöttek el egymással évek óta. Mégis csak idén érkezett el az idő, hogy megyei szintű rendezvényként hirdethettük a mailathpusztai bált, november 23-ra. Egy pályázat segítségével felkínálhattuk az ott- alvás lehetőségét a Dráva TSE kulcsosházában. Hát… alvásról nem nagyon volt szó. A rendezvény a szépen berendezett közösségi ház - ban volt. Este hat órakor a vacsorával (finom húsleves, a zöldségek, „cupákok” külön feltálalva, pörkölt nokedlivel, krumplival, finom savanyúsággal) kezdődött a program. Aztán a sokféle díszes és ízes sütemény került az asztalra, de aztán hamarosan a zene vette át az irányítást. Mozgásba lendült idős és fiatal, siklósi, pécsi, harkányi, máriagyűdi, még a sámodi polgármester és felesége is örömmel csatlakozott a táncolókhoz. Páros tánc, körtánc, lassú tánc, gyors tánc, magyar tánc, horvát tánc követte egymást – Kálmán zenéje nagyszerűen mozgásba lendítette a társaságot. Rövid időre, a tombolázás idejére állt csak le a zene, aztán újult erővel folytattuk. Azért persze (ha kicsit fül mögé tett kézzel is) volt lehetőség a beszélgetésre is, egymás mellé ülve. Fél szemmel a táncolókat figyelve tudtunk szót váltani egymással. A bált megelőzte két túra, amelyeken elődeinkre emlékeztünk abból az alkalomból, hogy a napokban ünnepeljük a Magyar Turista Szövetség megalakulásának 100. évfordulóját. Jancsi Attila túrája és a Rockenbauer Pál emléktúra során múltunk jeles képviselőire emlékeztünk, tetteikre, alkotásaikra. Itt most azt is megemlegettük, hogy turistaelődeink a kikapcsolódásnak ezt a kellemes formáját sem vetették meg. Olvashatók a krónikákban a hangulatos táncos rendezvényekről, majálisokról, juniálisokról, bálokról szóló élménybeszámolók. Az ilyenek közösségkovácsoló erejében ezen az estén sem kételkedett senki. Köszönet illeti a szervezőket, Gida Tibort és segítőtársait, a hagyományteremtőket, a hagyományápolókat. Minden úgy történt, hogy valamennyien jó érzéssel gondolunk vissza az együtt töltött órákra. Reggel még meglátogattuk a Drávát, s a szürkés, ködös tájban hazafelé autózva arról beszélgettünk, hogy nem volt semmi különös ebben az estében, mégis minden nagyszerű volt. Baráti, nyílt, őszinte. Ismétlésre érdemes. Tóth Klára „MÚLTIDÉZŐ” DÖGKÚT-TETŐI TÉVELYGÉSEINK Úgy tíz évvel ezelőtt részt vettünk a Mecsek nevezetességeinek megörökítésére kiírt szövetségi pályázaton. Úti célunk a Dobogón, Baranya és Tolna megye határán álló kopjafa, majd a Cigány-hegy lefényképezése volt. A magyaregregyi völgyön át vezető erdei műút sehogy sem akart véget érni, pedig Mar - gitkánk többször mondta, hogy ez már az utolsó kanyar a Pásztor-forrásig, de az még váratott magára. Út közben veszteség is ért bennünket, mert egyik túratársunk a nagy menetelésben elvesztette a kulcscsomóját, ami nem is lett meg. A forrásnál megpihenve meredek, jelzetlen úton kapaszkodtunk fel a Dögkút-tetőre. A tetőn észleltük, hogy Margitkánk nincs közöttünk, de sebaj, majd csak előkerül! Telt- múlt az idő, már fél óra is eltelt, de ő még sehol. Előbukkant viszont egy erdei terepjáró, rajta egy erdésszel, akit megkértünk, hogy ha útja során lát egy hölgyet, küldje hozzánk. Közben mi kiabáltunk, mobiloztunk, de semmi eredmény. Úgy fél óra múlva ismét megjelent a terepjáróval az erdész, aki közölte, hogy élőlénynek nyoma sincs a közelben. Jó egy óra múlva megjelent a távolban Margitkánk nagy nyugalommal, mondván, hogy ő ugyan nem tévedt el, mi jártunk rossz felé. Kiabálásunkat nem hallotta, a mobilja pedig otthon szólhatott, mert nem hozta magával. A kopjafa lefényképezése után a Cigány-hegyre tartottunk. Most már elől ment Margit- kánk, igen tempósan, nem is nagyon tudtuk követni. A Cigány-hegyen létszámellenőrzést tartottunk, amikor is észleltük, hogy ketten hiányoznak. Ketten a keresésükre indultunk, míg a többiek szigorúan a hegy lábánál vártak bennünket. Fél óra is eltelt, mire utolértük két keresett társunkat, akik a jelzésen nem északnak tartottak, hanem délnek. Nehezen értették meg, hogy a turistajelzések két irányba vezetnek. Ezután utunkat a Lakkeri-fenyves felé vettük, ahol többen is dolgoztak, köztük az az erdész is, aki Margitkánk keresésében részt vett. „Elveszett” társunk le is jelentkezett nála, mondván, előkerült. Az erdészek mondták nekünk, hogy nyugodtan kószáljunk az erdőben, csak adjunk nekik meghatalmazást a nyugdíjunk felvételére, mert itt az erdőben úgysem tudjuk elkölteni. Margitkánk javasolta, hogy ő tud egy rövidebb utat az egregyi útra, s így kárpótolhatjuk az általa okozott időveszteséget. Felkapaszkodtunk egy meredek szekérútra, de az elfogyott, s nem volt, csak két út előttünk: visszamegyünk a meredek úton, vagy egy ugyancsak meredek, de jóval rövidebb lejtőn hátsónkon leereszkedünk fűben, fában és földben kapaszkodva. Ez volt hát a javasolt „rövidebb út”. Végre ismét az erdei úton baktattunk tovább. Margitkánk a kudarc miatt elkezdett fogadkozni, hogy soha többet nem jön túrázni, az erdőt elkerüli, de még a Mecsek felé sem fog nézni. Mi kérdeztük tőle, hogy a Sárival vagy a Gizivel se menne gyalogolni? Mire ő azt válaszolta, hogy ha a Rockenbauer Pali feltámadna és hívná őt kéktúrázni, még neki is nemet mondana. Erre az Évával olyan nevetőgörcsöt kaptunk, ami kitartott a magyaregregyi strandig. Közben Margitkánk könnyei eleredtek, ami zokogásba torkollott. A kesergés szünetében ígérte, hogy a strandnál lévő holland kocsmában kárpótol bennü nket és annyit ihatunk, amennyi csak akarunk. Időközben kiderítette, hogy a pénztárcája a mobilja mellett hever otthon az asztalon. Sebaj, mondta, majd a kocsmában ledolgozza az általunk elfogyasztott italféleségek értékét, továbbá hasznosítani fogja ismereteit a Keleti-Mecsekben eltévedt turisták útbaigazítására. A kocsma zárva volt, csak két kutya, három kakas és sok-sok tyúk várt bennünket a ke- rítés mögött. Margitkánk viszont azóta sokszorosan kárpótolt bennünket a tévedéseiért. dr. Koncz Eszter Biztonságban a barlangok Befejeződött a „Barlangbejáratok biztosítása és lezárása, műszaki létesítményeinek koszerűsítése a Mecsek és a Villányi-hegység területén” című projekt a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságnál. A természetvédelmi célú beruházás az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program keretében valósulhatott meg, teljes költségvetése 66.192.019 Ft volt. A munkálatok 2012-ben kezdődtek meg a Mecsek és a Villányi-hegység barlangjaiban. A projekt eredményeként 16 fokozottan illetve megkülönböztetetten védett barlang és képződményeik megóvása, valamint a védett és fokozottan védett denevérek élő- és telelőhelyeinek védelme, továbbá a barlangokban az élet- és balesetveszély elhárítása valósult meg. A turistautak mellett elhelyezkedő barlangok fokozottan ki vannak téve az illegális be- hatolásoknak, melyek során képződményeik károsodhatnak, valamint a hívatlan látogatók számára élet- és balesetveszélyesek. Ezért a beavatkozások elsődlegesen a barlangbejáratok biztonságos lezárását foglalták magukban. Továbbá kicseréltük a természetvédelmi kezeléshez és a barlangok kutatásához szükséges korábban beépített, de napjainkra korrodált, balesetveszélyessé vált műszaki létesítményeket, létrákat rozsdamentes acélból készült szerkezetekre. A barlangokban az új kiépítések a kutatók számára a biztonságos közlekedést segítik, a képződmények megóvását szolgálják. Számos olyan barlang – pl. Abaligeti-barlang, mánfai Kőlyuk-barlang – is található a területen, amely védett vagy fokozottan védett denevérek élőhelye. Mivel a denevérek fokozottan érzékenyek a zavarásra, valamint életterük az elmúlt időkben jelentősen csökkent, ezért szükséges élőhelyük lezárással biztosított védelme. A Villányi- hegységben található hévizes eredetű barlangok, mint amilyen a Beremendi- kristálybarlang és a Nagyharsányi-kristálybarlang, cseppkövekben, cseppkő- lefolyásokban, ásványkiválásokban különösen gazdagok. E barlangok emiatt fokozott védelmet élveznek. Képződményeik sokszor az omladékot borítják, a járóútvonalba esnek. Ezért adott szakaszokon, főképpen a Nagyharsányi-kristálybarlangban, a természetvédelmi és kutatási célú barlangbejárásokhoz a geológiai értékek védelme érdekében rozsdamentes acélból járóútvonalat építettünk ki. Az egyik legjelentősebb beruházás a projekt során az orfűi Vízfő-barlang rekonstrukciója volt, melynek keretében a valamikori vízmű általi hasznosításhoz kapcsolódó, napjainkban azonban már nem használt műtárgyakat és szerelvényeket bontottuk el és a bejárati szifont tisztítottuk ki. A bejárati tárót biztonságosan, denevérvédelmi szempontokat is figyelembe véve lezártuk és a barlangban a vízzel borított részeken a természetvédelmi kezelést, bejárást lehetővé tevő rozsdamentes acélból készült járófelületet alakítottunk ki a bejárati szifon környezetében és a Zuhatagos-terem taván keresztül. (Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) Megújult a Pintér-kert Arborétum A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hatvanmillió forint KEOP pályázati támogatás segítségével valósította meg a pécsi Pintér-kert rekonstrukcióját A mintegy száz éve létesített, és több mint 30 éve országos védelem alatt álló pécsi Pin - tér-kert teljes körű rehabilitációjára azért volt szükség, mert az elmúlt évtizedekben a kertben előretörtek az agresszív növényfajok, miközben a védett vagy fokozottan védett növény- és állatfajok élőhelyeinek területe csökkent. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igaz- gatóság Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program támogatási rendsze - réhez benyújtott „A pécsi Pintér-kert rekonstrukciója az értékmegőrzés és a fenntartható kezelés biztosítása érdekében” elnevezésű KEOP pályázatán 60 596 469 Ft támogatást kapott. A pályázati támogatás segítségével megújult az arborétum kerítése, mely a kert alapításának időszakát, az 1920-as évek stílusát idézi. A kert bejárati részén létrehoztuk a főként vakok és gyengén látók részére kialakított illatösvényt. Meghatározott növényfajok és állományok ritkítását végeztük el, valamint új élőhelyeket létesítettünk. A kert növényei mellett új zománctáblákon tüntettük fel a növények magyar és tudományos nevét, valamint származási helyét. A gyűjteményes kert mellett egy rendezvényteret is kialakítottunk, mely a jövőben szabadtéri kamarakoncertek, művészeti performanszok helyszíne lehet. Több évtized után mostantól ismét látogatható a kert felső része, mely a jellegzetes me - cseki karsztbokorerdő látványát kínálja a vendégeknek. A parkerdő és természetszerű bokorerdő jelleg megőrzése mellett a gyűjteményes karaktert folyamatos telepítésekkel fokozatosan itt is kialakítjuk. A hegyoldalon több kilátópont is található, ahonnan a Tettye és a környező területek látványa tárul a látogatók elé. A meredek hegyoldalon a túrázók részére rozsdamentes acél korlátok adnak biztonságot. Pécs városa ezáltal új értékkel gazdagodott, a megszépült kert eredményesen szolgál- hatja a természeti és a történeti értékek megőrzését, a szemléletformálást, az oktatási feladatok színvonalasabb ellátását. Mindezeken túl felüdülést, kikapcsolódást nyújt a város polgárai és a városba látogatók számára (Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság)