2010. december 184. szám

MECSEK HÍRADÓ 184. szám 2010. december Kulturisták, turisták! Végéhez közeledik a „KULTURISTA PÉCS 2010” túramozgalom, melynek utolsó túrájára december 31-én kerül sor. A túra részletei a Mecsek híradó „Rendezvények” rovatában olvashatók. A túramozgalom teljesítőinek járó oklevelet és kitűzőt a Ba-ranya Megyei Természetbarát Szövetség 2011. évi közgyűlésén, február 12-én adjuk át. Megvannak az első teljesítők is: Feketéné Móró Erzsébet, Hering Györgyné és Hor-váth Gáborné, mindhárman a Komlói Hétdomb TE tagjai. Gratulálunk a teljesítés-hez! A túramozgalom elvárásait, lehetőségeit a teljesítőkkel közösen újragondolva, a feltételeket megváltoztattuk annyiban, hogy elfogadott a teljesítés, amennyiben a túrázó az ajánlott túrákból 5-öt teljesít, újabb 5 túrát pedig szabadon választva telje-sít Baranya megyében. Záró túránkra mindenkit szeretettel várunk! Szabó-Dalecker Ibolya  Közösen az erdőt járva – erdészekkel, erdész szemmel a Keleti-Mecsekben A Túravezetők Klubja programjának keretében napsütéses, bár kissé csípős szombat reggelen indultunk október 30-án Zobákpusztáról lelkes túratársaimmal és erdész kollégáimmal a Keleti-Mecsek páratlan kincseit megmutató túránkra. Nagy örömömre több, mint harmincan vágtunk neki ennek a 10 kilométeres útnak, idősek és fiatalok, kezdő és profi túravezetők, valamint érdeklődő, kirándulni szerető túrázók. A kirándulás során Ripszám István, a Mecseki Erdészeti Zrt. Pécsváradi Erdészetének igazgatója szakvezetésével bepillantást nyerhettünk az erdészek munkájába. Meg-néztük a vágásos és szálaló üzemmóddal "nevelt" erdőket, megértettük az erdőképek közötti különbségek okait, valamint azt, hogy nem az erdészektől kell féltenünk erde-inket, mert ők fenntartható módon – tartamosan gazdálkodva – jó gazdaként neve-lik, ápolják, alakítják azokat úgy, hogy biztosítva legyen a folyamatos erdőborítás, ugyanakkor kielégítsék az emberek fa iránti igényeit is. A Pap-réten az őszi kikericsek lila virágainak színpompájában gyönyörködhettünk. Innen utunkat a zöld + jelzésű úton folytattuk a Csengő-hegyen át Pusztabányáig, ahol zsíros kenyér és lilahagyma, pálinka és "éltető" almalé fogadott bennünket Ist-ván és az erdészet jóvoltából. A közös falatozást és jó hangulatú beszélgetést követően az erdőben megkerestük az üveghuta régészeti feltárását, ahol Vassné Papp Viktória, a Mecseki Erdészeti Zrt. kommunikációs csoportjának munkatársa tartott érdekes előadást az egykori tele-pülés – Pusztabánya – kialakulásáról, az ott lakók életéről, az üvegkészítés techno-lógiájáról, a huták működéséről, valamint az itt folytatott régészeti munkáról. Viktó-ria előadásához kapcsolódóan István elmesélte, hogy az üveghutát 1995 nyarán a Mecseki Erdészeti Zrt. támogatásával tárták fel és a feltárt huta alapján, hozzáértő, lelkes szakemberek segítségével az Országos Erdészeti Egyesület 1995. évi Vándor-gyűlésére elkészült a kemence működőképes rekonstrukciója is, melyet akkor be is üzemeltek. Utunkat a zöld sáv jelzésű úton folytattuk tovább Püspökszentlászló felé; időnként a vendégmarasztaló sáron való átkelés okozott némi izgalmat és néha kisebb fejtörést. Püspökszentlászlóról már kellemes, szinte nyárvégi melegben bandukoltunk le Hosz-szúheténybe. A faluban felkerestük az Üvegmúzeumot, ahol nemcsak a pusztabányai üveghuta régészeti feltárása során előkerült tárgyi emlékeket, hanem a már több éve megrende-zésre kerülő Zengővidéki „Üveges hétvége” mestereinek alkotásait is megtekintettük. A nap végén, az üvegcsodák látványa mellé, Lénárd József költő turista társunk meg-ajándékozott minket a nap hangulatához illó versével. Úgy gondolom, hogy végtagjainkban a jól eső fáradtsággal, szívünkben a közös élmények és együttlét örömével tértünk haza. Szeretném megköszönni erdész kollégáim segítő munkáját, Müller Nándi és Bau-mann Jóska fényképeit, valamint túravezető társaim támogatását, lelkesedését és lelkesítését a szövetségben végzett munkámban. Scheitler Adrienn  Skóciai Szent Margit emléktúra 2010. november 13-án került sor az ez évi emléktúrára (Szt. Margit napja november 16-a, a túrát mindig a hozzá közelebb eső szombaton rendezzük). Ragyogó napsütésben gyülekezett a népes csapat a pécsváradi Kossuth téren. Pé-csett mentesítő buszt kellett beállítani, hogy elhozzák a túrázókat, Bajáról külön-járattal jöttek. Bonyhád, Bóly, Komló, Szekszárd, sőt Budapest is képviseltette ma-gát. A pécsváradiak is számosan jelentek meg. Külön öröm volt az ifjúság eddigiek-nél nagyobb arányú részvétele a túrán. Velünk gyalogolt Tóth Klára, a Baranya Me-gyei Természetbarát Szövetség elnöke, Antal Géza apátplébános úr, és Bognár Ru-dolf úr, a Magyar Zarándokút szervezőbizottságának elnöke is. A korábbi években megszokott túravezető betegsége miatt idén Baumann József terelgette a mintegy 300 résztvevőt a szokásos Szt. Margit úton. A nap sütött, szél nem fújt, a sár nem volt jelentős, az erdő késő őszi színeit mutatta. Ideális kiránduló-idő volt. A domborzat viszont megdolgoztatta a szívet, tüdőt. A kegyetlen kapaszko-dó a Réka-völgyből a Vadászlakig szétzilálta a mezőnyt. A Langehöhe gerincútján kilométer hosszan kanyargott az embersor. A Réka-várban a pécsi 10-es cserkészcsapat két leány őrse várta a túrázókat. Szt. Margitról szóló énekkel köszöntötték az emlékkő körül gyülekezőket, akik virágokkal borították el azt. A túra szervezője is felsántikált fájós lábával a vár falmaradványai közé, s az érdeklődőknek Skóciai Szent Margit életéről beszélt. A budapesti Patrona Hungariae Gimnázium küldöttsége hazafias dalt hozott, amit a túrázók is velük együtt énekeltek. A kis megemlékezés a "Boldogasszony anyánk" kezdetű, közismert Mária- énekünkkel fejeződött be. A fák között ünnepélyesen zengett a több száz torkú énekkar hangja. A Réka-vár romjai közül a hajdani Stein-malomhoz ereszkedtünk le, s indultunk az óbányai műúton Mecseknádasd felé. Kellemes meglepetés volt, hogy az út menti Aranypatkó Panzió tulajdonosa a túra minden résztvevőjét megkínálta egy-egy po-hár forralt borral, vagy teával. Mecseknádasdról a menetrend szerinti busz nem tudta elhozni a hazafelé igyek-vőket, a Pannon Volánnak újra mentesítő járatot kellett beállítania, de nem kellett rá túl sokáig várni. Szép nap volt, és a túra 14 km-es hossza sem volt túl megerőltető. Reméljük, jö-vőre is jöhetünk! A témához tartozik még, hogy a túra végén Bognár Rudolf úr közölte, hogy a Skóciai Szt. Margit Út is része lesz a most alakuló, Esztergomtól Máriagyűdig tartó Magyar Zarándokútnak. A túratársak elmondása alapján lejegyezte: dr. Novotny Iván Túra a Baranyai-dombságban A még kellemes őszi időt kihasználva, november 18-án Ficsor Endrével indultunk egy félnapos túrára a Baranyai-dombságba. Liptódon, az autóbusz-fordulónál szállunk le a buszról. A falu főutcáján a zöld sáv jelzésen északi irányba tartunk. Endre még nem is járt a faluban, pedig nem lakik innen messze. A Lókúti-rétnél megkerüljük a domboldalt és egy kis szakaszon érint-jük a zöld négyzet jelzést, ami Erdősmárokra vezet. Mi most nem arra megyünk, hanem végig a völgyben. Néhány kilométeren olyan útvonalon megyünk, ahol egyik oldalon erdő, a másikon a nádassal benőtt halastavak vannak. Az erdő változatos, mert néhol fenyves, máshol pedig juharfák borítják ezt a területet. Egy sáros résznél, a halastó gátjánál jutunk át a túloldalra, ahol rövidesen megérkezünk az igencsak elhanyagolt Szent János-kápolnához. Két éve jártam legutóbb erre, már akkor is rossz állapotban volt. Azóta az ablakát is kiverték. A Csoda-forrásnak – ami egykor a kápolna mellett volt – nyoma sincs. Viszont a kápolna melletti árokban elég bőven folyik a víz. Az elmúlt években ez a patak mindig ki volt száradva. Egy kis kitérőt teszünk, és a patak medrét követve elindulunk megkeresni a forrás eredését. Elég bozótos az erdő, de azért eljutunk a végéig. A forrás az erdő szélénél, a szántóföld mellett egy lapos, kissé mocsaras füves területen ered, apró kis vízinövényekkel benőve. Elég bővizű, kb. 30 literes lehet a hozama. A forrásnak nincs különösebb jelentősége, csak erdei állatok járnak a vizé-hez. Mi a szántás szélén gyalogolunk vissza a kápolnához, és innen felmegyünk a közeli domb tetejére, ahonnan szép kilátás esik az alattunk lévő völgyre. Egy régi képoszlop mellett megyünk el, amiben kép már nincs. Egy rövid szurdokúton, elhagyott pincék mellett érünk Kisnyárád településre, ahol megnézzük a templomot és a felette talál-ható kápolnát a stációkkal. Gondos kezek szépen helyreállították a kálváriát és kör-nyezetét. A faluba visszatérve a főutcán szederkényi ismerőssel találkozunk. Kicsi a világ! A faluból csak egy egysávos út vezet ki, ami néhány száz méter után kétsávosra bővül. Ezt a szakaszt az autópálya miatt bővítették, és újították fel ez év tavaszán. Érthetetlen, hogy az utolsó 400 m-re miért nem futotta! Az egysávos, erősen emelke-dő úton nem szerencsés, ha két nagyobb autó éppen egymással találkozik. Szerencsé-re gyér a kis zsákfaluba vezető út forgalma és ez biztosan csak ritka eset. Az autópá-lya fölé érve nézzük az autók suhanását, de nem nagy rajta a forgalom. Innen a Templom-erdőbe térünk, hogy kis kitérővel megkereshessük a vadászházat. Szép gyertyános, tölgyes erdőben, a Molnár-hegyen haladunk, majd egy vadföldre kiérve a szemközti erdőben megpillantjuk a vadászházat. Hamarosan oda is érünk és a ház teraszán elhelyezett rönkasztalhoz ülünk. Elővesszük a térképet és falatozás közben megnézzük, mennyit jöttünk eddig. A kellemes pihenő után egy másik úton jutunk vissza a kisnyárádi útra. Itt egy enyhén lejtős, jól kijárt úton haladunk lefelé a völgyben. Még így lombhullás után is csodálatos a Szabari-erdő. Azért is, mert az erdő jellege és a domborzat is hasonlít a Keleti-Mecsekre. Az erdőből az ökoporta mellett jutunk ki. Az út mellett lefotózzuk a Székelyszabar melletti autós pihenőt. Végre egy olyan pihenő, ami nem szemetes! Kulturált környezetben, szép erdei asztalokkal, padokkal és esőbeállóval ellátott pihenőhely. Ritkán látni ilyet, ami nincs tele szeméttel. A pihenő közepén álló keresztet a felirata szerint 2001-ben Székelyszabar Önkormányzata és a Mecseki Erdészeti Zrt. Pécsváradi Erdészete újíttatta fel. A pihenő után már a falu következik, ahol négy kápolnát is találunk. Mindegyiket megnézzük és egy-egy fotóval is meg-örökítjük. A túra végén a GPS-ünk 19 km-et mutatott. Ennyit gyalogoltunk ma. Biki Endre Gábor  Túra Rockenbauer Pál sírjához November utolsó hétvégéjén – mint minden évben – sok természetjáró „zarándokol” a zengővárkonyi szelídgesztenyésbe Rockenbauer Pál sírjához, hogy emlékezzen a televíziós filmrendezőre, a természetjáróra, aki a „Másfél millió lépés Magyarorszá-gon”, valamint az „ …és még egy millió lépés” című filmjeivel mutatta be az Orszá-gos Kék Túra és a – később róla elnevezett – Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra útvonalát. Filmjeiben megcsodálhatjuk a természeti értékeket, a történelmi és kulturális emlékeket, és megszólalnak a különböző tájakon lakó emberek, akik me-sélnek lakóhelyükről, annak történelméről, a népi mesterségekről, népszokásokról, hagyományokról stb. A két filmsorozat olyan összefoglalója Magyarország termé-szeti látnivalóinak, történelmi emlékeinek, kultúrájának és néprajzának, amilyent azóta sem rögzített filmszalagon senki. Rockenbauer Pál filmjei mintát és példát adtak – és adnak – számunkra, és az embe-rek tömegeit indították el a természetjárás útján. 1987. november 26-án bekövetke-zett tragikus halála mindenkit megdöbbentett. Sírja a zengővárkonyi szelídgeszte-nyésben található, ahová saját kérésére temették el. 2010 utolsó szombatján – mint minden évben – a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület is szervezett emléktúrát Zengővárkonyba, melyeken sokan vettek részt. Ezen kívül többen látogatták meg a sírt egyénileg is, és hagyományosan Budapestről is eljöttek a filmrendező barátai, tisztelői. November 27-én reggel a komlói Kenderföldi Általános Iskola természetjáróival in-dultunk Zengővárkonyba Zobákpusztáról. Velünk tartottak néhányan pécsi baráta-ink közül is. A buszról leszállva az erdészeti aszfaltúton mentünk a Pap-rétig. Az úton az aszfalt nem látszott, mert hó borította, köszönhetően az előző napi havazásnak. A sokáig tartó enyhe időjárás után igazi „meglepetés” volt a hirtelen jött téli hangulat az erdőben. Püspökszentlászlóra érve rövid pihenőt tartottunk a Hettyey-forrásnál, majd az arborétum kerítése mellett mentünk tovább a sárga sáv–kék négyzet jelzé-sen az erdészeti útig. A nap szépen sütött, és olvasztotta a vékony hóréteget, de sze-rencsénkre az még elegendő vastagságú volt ahhoz, hogy ne a sarat dagasszuk. Az erdészeti útra felérve azon mentünk tovább a Zengő-kő felé. A Zengő-kőnél örömmel láttuk, hogy a kövön látható emléktáblát „összeragasztva” visszahelyezték (a táblát régebben vandál kezek szétverték, de darabjai megvoltak), így a tábla szö-vege olvasható, és a vandalizmus nyomait csak vékony repedések „őrzik”. Tovább mentünk az erdészeti úton a Komlós-kanyar felé, amikor is nem várt „meg-lepetésben” volt részünk: az utat vadászok állták el, és közölték velünk, hogy nem lehet tovább menni, mert hajtóvadászat van a területen. Kérdésükre (hogy mi hogy kerülünk oda?) elmondtuk, hogy Püspökszentlászló felől, jelzett turistaúton érkez-tünk, és se tábla, se szalag, se ember nem figyelmeztetett bennünket arra, hogy itt vadászat van és nem lehet erre jönni. A vadászok mondták, hogy márpedig ez így van, és ők a kötelező helyekre (erdészet, nemzeti park igazgatóság stb.) bejelentették a vadászatot egy héttel (!!!) előtte. Mi pedig elmondtuk, hogy a Baranya Megyei Természetbarát Szövetséghez ez nem jutott el, egyébként pedig ma van – mint min-den évben – a Rockenbauer Pál Emléktúra, és bizony várhatók még mások is, akik erre gyalogolnának. Meg hát ugye szombat van, és egy turisztikailag eléggé központi helyen vagyunk. Rövid egyezkedés után átengedtek bennünket azzal a feltétellel, hogy „erőltetett iramban megyünk a pécsváradi lőtérig”. Ezt be is tartottuk, és „telje-sítménytúra tempóban” haladtunk a lőtérig (az út mellett láttuk a narancssárga fi-gyelmeztető öltözékben álló vadászokat), ahol lekanyarodtunk a zöld + jelzésen a Büdös-kút felé. Ahogy leértünk a Büdös-kúthoz, már hallottuk is a lövéseket mögöt-tünk. A romantikus Büdös-kúti völgyben, jelzetlen úton mentünk tovább Zengővárkony felé. Bár sütött a nap, mégis kicsit „eláztunk” a fákról lecsöpögő olvadt hótól. Zengő-várkonyba gyönyörű napsütésben érkeztünk. Dél volt, mire a szelídgesztenyésbe értünk. Rockenbauer Pál sírjánál budapesti barátait, filmes társait találtuk, akik kö-zül éppen Szabados Tamás operatőr idézett fel érdekes történeteket, így emlékezve Palira. Örültek csapatunk érkezésének, és Tamás megemlítette, hogy külön öröm, hogy fiatalok is eljönnek a sírhoz. Úgy fél órát tartózkodtunk a sírnál, mécseseket gyújtottunk a gyerekekkel, majd elköszöntünk, mert várt még ránk néhány kilo-méter. Túránkat terveink szerint a Dombay-tónál fejeztük be, mivel a „Mecseki barangolá-sok háztól-házig” túramozgalom – melyet ebben a tanévben járunk be – egyik érinté-si pontja ott van. Pécsváradra aszfaltozott úton érkeztünk. A kisvárosban délután 1 órakor az utcákon jóformán senkit nem láttunk. Az utolsó házat elhagyva a vasúti sínekre tértünk, és a vasúti pályán gyalogoltunk a Dombay-tóig. Sajnos nem kellett attól félnünk, hogy vonat jön: a vasúti közlekedést egy éve leállították. Így a rozsdás sínek csak nosztalgiázásra voltak jók. Láttunk 1909-ben Diósgyőrben gyártott sínda-rabot is. Jól bírta a száz évet! A sínekre néhány helyen már rácsúszott a föld. A Dombay-tónál lévő vasúti váró teteje bezúzva, az épület majdnem romokban. A megálló tábláját leszedték. Elszomorító a látvány. A tóhoz érve a Zengő Ifjúsági Tábor bejáratánál megtaláltuk a bélyegzőtartó dobozt, s benne a matricákat. Itt túránk véget ért. Havas-napsütéses, izgalmas, szomorkás és szép élményekkel zártuk ezt a túrát, és örültünk, mikor Lőbl Zoli barátunk begördült a kisbusszal a Dombay-tó parkolójába, hogy hazaszállítson minket. Strasser Péter Túravezetők Klubja Kedves Túravezető társaim! Sok szeretettel hívlak Benneteket egy közös múzeumlátogatásra a Zsolnay negyed-be, a Gyugyi-gyűjtemény megtekintésére, 2010. december 17-én, pénteken, 16 órakor. A 2010. szeptember 1-jétől látogatható kiállítás – melynek a Sikorski-ház ad otthont – az Amerikai Egyesült Államokban élő műgyűjtő, Gyugyi László, Zsolnay porcelán gyűjteménye. A Zsolnay Aranykora című kiállítás olyan egyedi darabokat tartal-maz, amelyek a gyár egyik legsikeresebb korszakában születtek. A több mint 600 kerámiatárgyból álló gyűjtemény darabjai a gyár 40 évét átölelő, 1870–1910 közötti időszakának termékei, melyek születése három nagy korszakhoz kapcsolódik: a historizmushoz, a millenniumhoz és a szecesszióhoz. Találkozás: 2010. december 17-én, pénteken 15.45–16.00 óra között a kiállítás Ma-jor utcai bejáratánál. A kiállítás megtekintése kb. 1–1,5 óra. Belépődíj: felnőtt: 1000 Ft/fő, nyugdíjas, diák: 500 Ft/fő. Kérek minden érdeklődőt, hogy december 15-ig jelezze felém részvételi szándékát a 20/340-4184 vagy a 30/663-0924 telefonszá-mon, vagy e-mailben a következő címen: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (vagy keddi napon délután 16–18 óra között szövetségünk központjában – Pécs, Tímár u. 21. – Lakatosné Novotny Saroltánál. Scheitler Adrienn „MÚLTIDÉZŐ” BAKUGRÁSSAL A KECSKEHÁTRÓL… Az alábbi történetet azért is igyekszem minél előbb közreadni, mert még jó néhányan itt vannak közöttünk az eseményben érintett barátaim, s így ők is tanúsíthatják annak valódiságát. Na, ezt csak azért mondom, nehogy bárki is valamiféle kitalációval gyanúsítson. No meg azért is, mert jelezni szeretném: jóleső érzéssel gondolok vissza a velük eltöltött sok-sok örömteli együttlétre. Tehát hiteles tanúim ők, akik 1976 februárjában ott voltak Vágotpusztán, a megyei szövetség kihelyezett elnökségi ülé-sén. Amolyan kulcsosház-avató összejövetel volt ez. Kiss Lajos mutatta be az elnökség-nek az újonnan kialakított turistaházát. Ott volt többek között a Karádi házaspár, Géber Sanyi, Molnár Pista bácsi, talán Lafferton Henrik is. És ott volt még Lajos bá’ színész barátja, az örökvidám Galambos György. Én magam nem sokkal előtte hoztam össze a városi szövetséget Szigetváron, s ilyen minőségemben is hivatalos voltam az összejövetelre. A találkozás időpontja szombatra esett, délutánra volt a gyülekezés megbeszélve. A többieknek! Mert akkor még nem voltak szabad szombatok! Szombaton is tanítot-tunk. Így csak a késő esti órákra ígértem az érkezésemet. Ha jól emlékszem, úgy nyolc óra körüli időpontban egyeztünk meg Lajossal. Emlékszem, kocsival vittek Szigetvárról a Bánusz-tanyáig, ahova este hat óra kö-rül érkeztünk feleségemmel, Dóra asszonnyal. Onnan aztán Isten segedelmével uccu neki!... Korom sötét volt akkor már az erdőben. Az utat is hó borította, meg az eget is hó-fölleg takarta, amíg le nem szakadt az az irgalmatlan sok hó. Szép csöndesen esett, hófüggönyt vonva a fák közé. Mi Kiss Lajos útmutatását követve a zöld jelzés men-tén vágtunk neki a hegynek. De a jelzéseket nemigen lehetett látni, annál inkább az előttünk járó valaki lábnyomát. Így hát azt követtük. – Ez a nyom biztosan Vágotpusztára vezet – állapítottam meg örömmel, s jóked-vemben fütyörészni kezdtem… Jó volt a hangulat akkorra már odafönt a kulcsosházban is. Vacsorához készülő-dött a társaság, érkezésünkhöz igazították a vacsorát. Az étel este nyolcra el is ké-szült, csak mi nem érkeztünk meg a megbeszélt időre. Kilencig vártak minket. – Ne várjunk tovább! Lehet, hogy már nem is jönnek – fogalmazták meg többen is az amúgy teljesen ésszerűnek tűnő véleményüket. Ezzel mindenki egyet is értett Kiss Lajost kivéve. Ő vakon bízott az emberekben, a barátait meg még ismerte is. – A Feri! Az eljön. Ha egyszer megígérte, akkor itt is lesz. Meglátjátok! – mondta. Majd még hozzáfűzte: – Legfeljebb eltévedt. Mert az gyakran előfordult már vele. Aztán szó szót követett, végül fogadást kötöttek. Pro és kontra. Egy üveg pezsgő volt a tét. Máig csodálom Kiss Lajos töretlen bizodalmát. Mert akkorra már én magam sem bíztam magamban. Ugyanis eltévedtünk. Az előttünk haladó ember nem Vágotra ment, hanem vadászni, a Kecskehátra, onnan le a Dóczy-malom irányába. Erre ak-kor jöttem rá, amikor elértük a Nagy-Mély-völgyet. Onnan kellett visszafordulni úgy este kilenc körül. Hogy a feleségem miket mondott, nem részletezem. Végső elkesere-désében kijelentette: ő innen nem megy sehová, befejezte. Igaza volt. Minden célál-lomás nagyon távolinak tűnt. Elkeserítően távolinak! – És most hol vagyunk egyáltalán? – kérdezte az asszony. – A Kecskeháton – mondtam. – Gyere, induljunk! – mondtam neki egy hirtelen ötlettől vezérelve –, innen már csak egy bakugrásra van Vágotpuszta. Ez hatott. Elnevettük magunkat és nekivágtunk másodszor is a hegynek. Nem sokkal éjfél előtt értünk a házhoz. A hatás frenetikus volt. A mi örömünk is határtalan mértéket öltött a nagy-nagy éljenzések közepette. Csak később derült ki, az éljenezés nem is nekünk szólt, hanem Kiss Lajosnak. Mert megnyerte a fogadást. De azért egymásnak is tudtunk örülni. Meg a hajnali vacsorának is, amit a szomszédban lakó Szilvási Feri bácsi produkált. Két tepsi fris-sen sült rétessel állított be éjfél után, hogy legyen mire pezsgőt bontani. Amikor a társaságnak elmeséltem késedelmünk okát, Galambos Gyuri megje-gyezte: – Nagy baklövés volt tőled a vadász nyomába eredni. Ennél nagyobb baklövést még az a vadász sem követhetett el. Legfeljebb én, amikor nem átallottam Lajos barátom emberismeretében kételkedni. És ezért elvesztettem a fogadást. Mit tehet hozzá ehhez még az elbeszélő? Legfeljebb azt, hogy mit nem adna azért, ha még egyszer együtt tölthetne egy estét azzal a társasággal, ott abban a kulcsosház-ban. Szívesen állná a társaság hajnalig nem múló élcelődéseit és Galambos Gyuri ugratásait. Újra vállalná azt a hózivataros éjszakába vezető utat is minden gyötrel-mével, s ha kellene, bakugrásokkal menne fel a Kecskeháton egészen Vágotpusztáig. Varga Ferenc HÍREK • Fehér-kút, tájfutó emlékkő: november 20-án délután emlékkövet avattak a Fe-hér-kúti kulcsosház mellett abból az alkalomból, hogy 50 éve kezdődött el Bara-nya megyében – a tájékozódási túraversenyzésből „kinőve” – a tájfutás. Az em-lékkövet dr. Tihanyi László, a Baranya Megyei Tájfutó Szövetség elnöke avatta fel. (Fotó: Strasser Péter) • Emléktábla a Tubesen: november 23-án ünnepélyesen avatták fel a tubesi János-kilátó falán azt az emléktáblát, mely a Tubes radarmentességéért vívott küzde-lemnek állít emléket. A pécsi civilek éppen öt évvel ezelőtt kezdték el tiltakozásu-kat azért, hogy a Tubesen ne épülhessen fel a tervezett NATO katonai lokátorál-lomás. • Új menetrendek: 2010. december 12-én lép életbe az új vasúti és VOLÁN menet-rend. Egy éve számoltunk be arról, hogy megszüntették a vonatforgalmat Pécs és Pécsvárad, illetve Komló és Godisa között. A híradás utolsó mondata így szólt: „Csak reménykedhetünk, hogy egyszer újra „feltámad” a vasút, és túráink szerve-zésekor számolhatunk vele”. A reménykedés nem volt hiábavaló: december 12-től újraindítják a Komló – Godisa közötti vasúti forgalmat, így a Komlóról kiinduló túráknál ismét tervezhetjük a vonatot. • Túravezetők Klubja: december 16-án, pénteken délután 16 órakor a Gyugyi-gyűjteményt tekinthetik meg a résztvevők. A részletekről Scheitler Adrienn meghí-vója fentebb olvasható a Híradóban. • Egyéni túrapontverseny: kérjük azon túratársainkat, akik szeretnének részt venni a 2010. évi egyéni túrapontversenyben, hogy a túráik összesítését adják le a szö-vetségben Lakatosné Novotny Saroltának 2011. január 11-ig! • Természetjárók elismerése: szövetségünk elnöksége a 2011. évi közgyűlésen (február 12-én) ismét szeretné megköszönni az aktív természetjárók munkáját. Kérjük az egyesületeket, szakosztályokat, hogy az elismerésekre a javaslataikat – rövid indoklással – 2011. január 11-ig juttassák el Tóth Klára elnöknek e-mailben (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) vagy személyesen a szövetségben. • Túravezetőkhöz: kérjük a nyílt túrák vezetőit, hogy a túrát megelőzően időben (legalább 2-3 héttel) küldjék el e-mailben a túráról szóló legfontosabb információ-kat (túra neve, útvonala, találkozási hely, időpont, az út során látható érdekessé-gek stb.) Müller Nándornak, hogy ő azokat átdolgozva, szerkesztve meg tudja je-lentetni a Pécsi Hírek című újságban. E-mail címek: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., vagy Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. Ha valakinek nincs internetes lehetősége, úgy írásban juttassa el az adatokat a szövetségbe Biki Endre Gábornak. • "MECSEK 2011" falinaptár: november közepén jelent meg a 13 lapos, 30 darab kiváló minőségű fotóval illusztrált, exkluzív, álló méretű falinaptár, melyet aján-lunk minden természetjárónak saját részre, ill. karácsonyi ajándéknak. A naptár 1000 Ft-os áron megrendelhető Müller Nándornál (e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.;  20/957-5775;), illetve a szövet-ségben is kapható. Megvásárolható még Pécsett a következő helyeken: Pécs Mé-dia Központ (Rákóczi u. 11.), Fókusz Könyváruház (Rákóczi u.- Jókai u. sarok), Líra Könyváruház (Széchenyi tér 8), Ferencesek utcai hirdető, Varázsceruza Pa-pírbolt (Nagy Lajos király útja 8.), Papír, írószer, nyomtatványbolt (Szabadság u. 8.), Pencil Papír (Jókai tér 3.). • Beszámolók a 2010. évről: a Mecsek Híradóban ismét megjelentetjük azon egye-sületeknek, szakosztályoknak a beszámolóit az éves tevékenységükről, amelyek ezt kérik, illetve eljuttatják hozzánk a januári, vagy a februári lapzártáig. Rendezvények ► december 16, csütörtök: „Örökségünk” – délutáni diskurzus a komlói múzeum-ban. R.: Hétdomb TE. A „Hétdombosok” élményei 2010-ben. Időpont: 17 óra. ► december 19, vasárnap:„Dombay-tó Maraton, 35, 30, 25, 15” teljesítménytú-rák. R.: Erdők Népe Természetjáró Egyesület. Rajt: Dombay-tó, Ifjúsági tábor, 6.00-8.00 (Maraton, 35, 30 km); 7.00-9.00 (25 km); 8.00-9.00 (15 km). Cél ugyanott. Nevezési díj valamennyi távon 600 Ft/fő. Információ: Radó József ( 30/298-7991), Doszpod Edina ( 30/526-8196) ► december 31, péntek: Óév- és EKF-búcsúztató. „Koccintós túra a Tube-sen". Találkozás a főpályaudvaron december 31-én 9.20-kor a 34-es busz megál-lójában. Indulás a 9.35-ös busszal. Útvonal: Szanatórium – Szigriszt-kereszt – Kis-Tubes – Tubes – Mandulás – Mecsek kapu – Pálosok (12 km). A tubesi kilátó-nál óév-búcsúztató koccintás. Aki teheti, egy kis koccintónak valót hozzon ma-gával. Túravezető: Szabó-Dalecker Ibolya ( 30/846-0285). NYÍLT TÚRÁK  december 12, vasárnap: "A Sín-gödröt nagyon szeretem". Útvonal: Zobákpuszta – Takanyó-völgy – Hidasi-völgy – Szederindás-kút – Sín-gödör – Barna-kő – Szöge-hegy – Zobákpuszta (14 km). Találkozás Zobákpusztán 9.35-kor (Pécsről 9.00 órakor in-dul autóbusz a távolsági autóbusz-pályaudvarról, a 11-es kocsiállásról. Túravezető: Müller Nándor ( 20/957-5775).  december 18, szombat: Dömörkapu – Misina-tető – Rotary-körsétány – Mandulás (10 km). Találkozás 8.50-kor Pécsett a főpályaudvar előtt a 34-es autóbusz megállójában. Túra-vezető: Sipos Imréné ( 20/993-3455).  december 28, kedd: "A téli Tenkes". Útvonal: Máriagyűd – Siklós (14 km). Találkozás Máriagyűdön a templom előtt 10.00 órakor (Pécsről 8.30-kor indul busz a távolsági autó-busz-pályaudvar 15-ös kocsiállásáról). Túravezető: Tollas Tibor ( 30/956-1695).  január 2, vasárnap: Pécs, Hősök tere – Árpád-tető – Hársas-forrás – Vasasi-árok – Vasas (12 km). Találkozás 8.35-kor Pécsett a Főpályaudvar előtt a 31/A autóbusz megálló-jában. Túravezető: Kaszás Károlyné ( 30/411-2881).  január 8, szombat: „Baranyai Aurél” emléktúra. Útvonal: Szentkút – Vörös-hegy – volt Cinke-tanya, emlékkő – Róka-út – Remete-rét – Sós-hegyi-kilátó – Mandulás (14 km). Találkozás 9.10-kor a pécsi uránvárosi autóbusz-állomáson a 24-es busz megállójában. Tú-ravezető: Tóth Klára ( 20/527-8913). A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással ►december 12, vasárnap: „Téli séta a Mecsekpölöskei-tóhoz”. Útvonal: Sikonda – Új-hegy – Mecsekpölöskei-tó – Mecsekfalu – Körtvélyes (8 km). Indulás a 8 órai sikondai buszjárattal. Túravezető: Németh Katalin ( 20/507-0776). ► december 18, szombat: „Fekete István útján”. Útvonal: Bakóca – Hollófészek – Nagy-máté – Felsőkövesd – Alsókövesd – Bakóca (13 km). Indulás a 6.35-ös bakócai buszjárattal. Túravezető: Zana Szilvia ( 20/575-9857). ► december 30, csütörtök: Újévi koccintás a Zengőn. Indulás a 9.20-as hosszúhetényi busz-járattal. Információ: Őri Zsuzsanna ( 20/376-6437). ► január 8, szombat: Újévköszöntő a Vörösfenyő kulcsosházban. Útvonal: Kárász – Vö-rösfenyő kulcsosház – Kárász (10 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túraveze-tő: Németh Katalin ( 20/507-0776). Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és szép túrákban, élményekben gazdag új esztendőt kívánunk! Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti: Strasser Péter. A közlésre szánt anyagokat min-den hónap 20-ig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.  72/525-376 (nap-közben); fax: 72/525-377 (ügyeleti időben). Ügyeleti idő: kedd 16–18 óra. Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.