2008. október 162. szám

MECSEK HÍRADÓ 162. szám 2008. október XII. elSant Őszi Kupa tájékozódási túraverseny V. Tájékozódási hétvége 2008. szeptember 20–21. A rendezvény helyszíne Fehér-kút volt, ahol a kiírás szerinti kategóriák kerültek meg-ren¬de¬zésre. Az időjárás kegyes volt hozzánk (nem szakadt le az ég). Mindkét nap borult, néha szemerkélő eső, a napsütésesnek sajnos nem örvendhettünk. A verseny a csapatbajnoki „futamokkal” kezdődött, majd délután tájékozódási futóverseny volt. A vasárnapot az egyéni bajnoki versenyekkel folytattuk és vele párhuzamosan a kirándulni vágyók részt vehettek egy rövid kis 16 km-es „teljesítménytúrán”. Az erdő talaja és az utak a verseny időtartama alatt „kirándulásra” alkalmasak, jól jár¬ha¬tóak voltak. A verseny az előző évihez hasonló létszámú résztvevőt vonzott. 46 csapat, 17 sport-egye¬sület/sportkör 121 fővel vett részt. A csapatok és egyéni résztvevők 14 helység-ből érkez¬tek. A verseny lebonyolításában 17 fő vett részt. A csapatbajnoki fordulón Knauer József kijelölt szövetségi ellenőr jelen volt, az egyéni versenyen a kiírásnak megfelelően Franczva László látta el ezt a tisztet. A versenypályák az előre meghirdetett rajtidőre álltak. A verseny időben történő kezdését nem akadályozta semmi. A verseny pályáival kapcsolatban minden eset-ben meghallgatta a rendezőség az észrevételeket és kritikákat. Voltak, amiket el tud-tunk fogadni, de olyanok is voltak, melyeket csak tudomásul vettünk. A versenypá-lyán egy pont kihelyezése hibásan történt, a hiba ellenőrzése során az észrevételeket elfogadtuk és hosszas dilemma után a hozzátartozó hibapontokat nem vettük figye-lembe sem +, sem – vonatkozásban. Az egyenes itineren sajnos a nyomtatás előtt elmaradt egy korrigálás, így a méretaránya rosszul lett megadva, ezért ezt a feladatot és a hozzátartozó etap menetidejét töröltük az érté¬kelésből. A kellemetlenségért új-fent elnézést kérünk. Az első napi megerőltető hosszú pálya sok energiát vett ki a versenyzőkből, ezért úgy döntöttünk, hogy az időjárás előrejelzése miatt is (a meteo-rológia esőt ígért) vasárnapra lerövidítjük a pályákat. A ki¬nyom¬tatott térképek átraj-zolása sajnos mégis egy kis galibát okozott a figyelmetlenebb ver¬senyzőknél (véle-ményem szerint már nagyon el vagyunk kényelmesedve). Ennek ellenére azt tapasz-taltuk, hogy a többség örült a rövidítésnek. Legtöbb esetben inkább for¬mai hibákat és a térkép utólagos kézi feliratozását jelezték, amit a rendezőség okulásként tudomásul vett. Óvást nem nyújtott be senki. A versennyel kapcsolatos rendezői hiba miatt a pályákat nem kellett módosítani. Az értéke¬lési koncepcióban a szükséges módosításokat megtettük. A verseny eredmény-hirde¬tése¬kor kihirdetett eredményt nem kívánjuk megváltoztatni, és kérjük, ezért ne is reklamál¬jon senki, de aki úgy érzi, hogy jogtalanul birtokolja a kupát, kérjük, adja át az azt megilletőnek. Ezt előre is köszönjük. A bajnoki pontok odaítélése miatt az eredmény¬értesítőt az utólagos többszöri ellenőrzéskor megtalált hibák kijavításával adjuk ki hivatalos eredményként. Az utólagos javításra a már előzőekben jelzett hibák kijavítása érdekében volt szükség. Egyéb értékelési korrekció a vasárnap kihir-detett sorrenden az élmezőnynél nem hozott változást sorrendiség tekintetében. A verseny a hibáktól eltekintve a tervezettnek megfelelően, jó hangulatban zajlott le. Az értékelés időben megtörtént, az eredményhirdetést az előre tervezett időpontok-ban kis csúszással kategóriánként megtartottuk. Bízva, hogy továbbra is módunk lesz rá, a ver¬senyt jövőre is megrendezzük a majdani résztvevők örömére, jövő szeptemberben valahol a Mecsekben (terv szerint Árpádtetőn). A verseny kategóriánkénti első három helyezett csapata oklevél és érem díjazásban, valamint a támogatók által felajánlott ajándékokban részesült. Az „elsők” a kategó-riá¬juk¬nak megfelelő kupát is elnyerték, amit egy évig őrizhetnek, kiállíthatnak, muto-gathatnak, büszkélkedhetnek vele, de jövőre vissza kell hozniuk, hogy újra elnyer-hessék. Azon versenyzőknek, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni az ered-mény¬hirde¬tésen és akkor megállapított díjazott helyezést értek el, a díjakat szemé-lyesen (várhatóan a Zöldpont-on Benczes Gábort megkeresve), illetve telefonon tör-ténő előzetes egyeztetés szerint átvehetik. A helyszíni visszajelzések alapján a többség megelégedésére sikerült lebonyolítani versenyt, ami a rendezésben résztvevők lelkiismeretes munkájának köszönhető. Akik ezt megtették: Áment Tamás, Bárdos Tibor, Bárkányi Angéla és Stefan, Bárká-nyi Tamás, Benczes Gáborné, Bota János, Braun Andrea, Cigány Gábor, Erdélyiné Hornung Erika, Kovács Pisti, Németh Katalin, Mazács Ádám, Márton Zoltán, Stix Zsuzsi, Tihanyi László. Sajnos megint nem sikerült hibátlan versenyt összehozni, de azért akiknek tetszett és jól érezték magukat, azokkal együtt örülünk, akiknek bosszúságot okoztunk, azoktól továbbra is elnézést kérünk, és igyekszünk a hibáinkon javítani. Az elért eredményekhez gratulálunk, és mindenkinek köszönjük, hogy eljött. A verseny megrendezését támogatták: PRINTCOPY, Mecseki Erdészeti Zrt., ME-CSEXTRÉM, Mecsek Egyesület, Databox, SIEMENS, Elektro-Uno; elSant. Eredmények „A” kategória (7 csapat): 1. Katica Tanya Zöldpont I., Kaposvár (Fodor Péter – Herner Ág¬nes); 2. Katica Tanya Zöldpont II., Kaposvár (Varga László – Nikolics Dávid); 3. Fa¬ra¬muci Ipsék, Szekszárd (Farkas Péter – Farkas András – Varga Balázs – Baka Barnabás) „A 36” kategória (6 csapat): 1. Demeter, Paks (Jakab Albert – Jakab Éva – Bányai László); 2. REZÉT III., Baja (Franczva László – Czikk László – Czikk Péter – Ge-lányi Zoltán); 3. AES–TISZA, Tiszaújváros (Farkas János – Bartók Adrienn) „A 50” kategória (6 csapat): Partosok DEMETER, Paks (Dománszky Zoltán – Győrfi Mónika); 2. Horváthka, Budapest (Horváth András – Szentpéteri Piroska – Dalos Mihály); 3. Túristák DEMETER, Paks (Kókai Péter – Mihályi Zsolt) „A 60” kategória (3 csapat): 1. Fődolomit BXTSE, Balatonalmádi (Baross G. – K. Gellai Mária –Schulteisz László – Kovács Gy.-né); 2. JURA BXTSE, Balatonalmádi (Knauer József – Pál Miklósné); (A 3. csapat /SZŐKE TISZA,Tiszaújváros (Vincze István – Dobos Tamás)/ sportszerűtlen viselkedés, meghamisított jelölés miatt kizár-va) „B” kategória (10 csapat): 1. Katica Tanya VI., Kaposvár (Balázs László – Balázs Beáta – Balázs Benedek – Horváth Béla); 2. Völgység TE HEROES, Bonyhád (Szentes Olivér – János Richárd); 3. Katica Tanya IV., Kaposvár (Koch Eszter – Miklós Ákos – Fodor Ábel – Balogh Ádám) „Emelt C” kategória (5 csapat): 1. Akárhány, Völgység TE, Bonyhád (Bretterné O. Krisztina – Bretter Hanna – Kun Szabó Pálma – Bischof Tamás); 2. Hella, Völgység TE, Bonyhád (Bakonyi Ilona – Baka Tamás – Pintér Péter); 3. Kiscsávolyi SZSE (Szittay Melinda – Borúzs Dóra – Huzsvay Edit – Szép Lászlóné – Szép Bog-lárka) „Ifjúsági C” kategória (2 csapat): 1. KTTE Rénszarvasok, Kaposvár (Szőcs Álmos – Szabó Bence – Gulyás Gréta); 2. KTTE Bak-Elit, Kaposvár (Bogdán Erika – Szőcs Soma – Helmeczi Mihály) „C” kategória (7 csapat): 1. KTTE Kalandorok, Kaposvár (Kósa Eszter – Takácsné Bíró Éva – Takács Éva); 2. Bajai Természetjárók (Kiss Erzsébet – Csányi Jánosné); BXTSE Almádi III., Balatonalmádi (Szűcs Tibor – Szűcs Tiborné) Benczes Gábor rendező „Papi pipa” után és előtt A címben szereplő szórend nem véletlen. Szeptember 18-án rendezte meg a Dél-Zselic Természetbarát Klub a hagyományos „Papi pipa 30” teljesítménytúrát, melyen – valószínűleg az éjszakai-reggeli kiadós eső miatt – a vártnál kevesebben vettek részt. Az útvonalon a turistajelzéseket augusztusban teljesen felújítottuk, így a túrázók a frissen felfestett jelzéseket követve tájékozódási problémák nélkül tudták a 30 km-t teljesíteni. Az útjelzés-felújítás valóban ráfért az útvonalra, a régi jelzések több he-lyen már alig-alig voltak láthatók. Nyáron egy szegedi túratársunk, Cziczer István előzetesen végigjárta az útvonalat. A szá¬má¬ra teljesen ismeretlen terepről és útvonal-bejárásról élvezetes (fényképekkel is illusztrált) leírást küldött, melyet úgy gondoltam, érdemes közreadni. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük István leírását, amely a jelzés-felújításokban sok tám-pontot adott; ha most járná végig az útvonalat, biztosan kellemes meglepetésben lenne része. Strasser Péter „A jelzések állapota hosszabb-rövidebb szakaszoktól eltekintve nem éppen rózsás. Nem is emlékszem, mikor is kellett ennyit térképeznem, tájolnom. Véleményem sze-rint a túra előtt egy bejárás mindenképp szükséges. Lehet, hogy a helybéli „gyakor-lott” természet¬járók¬nak a kisujjukban van az útvonal, de én, aki először jártam erre-felé, igencsak gondban voltam néhányszor. Nem tudom, tervez-e az egyesület jelzés-felújítást, mert ha nem, egy alapos szalagozás szükséges lesz. Akkor egy kis részletezés: Bükkösd állomástól a piros jól követhető a faluban, bár már kissé kopottas. Elég meglepő a Dél-dunántúli Piros Túra – regionális turistaút – lehangoló állapota. A faluból kifelé haladva a kastély után a balra kanyarodást jelző jelzés kissé „el-bújt”, ráférne egy kis gyomirtás a környékére, nehezen észrevehető. Utána újabb balos bújócskázó jelzéssel, nem is vettem észre, így a faluszéli gazdasági épületek között kötöttem ki. A helyes út a balra tartó betonút és át a sorompón. Kiérve a falu-széli gabo¬na¬táb¬lához, jobbra kell térni, jól látszik a villanyoszlopon a jel. Ezt a mur-vás utat követtem egészen az első határozott Y elágazásig. Közben egy vadászlesnél derékszögben balra tér az út; egyenesen gyenge, gazos szekérút halad tovább. A lesen jel nincs, elférne, de jó vo¬nat¬¬koz¬tatási pont a balra található útszéli feszület. A már említett Y elágazásnál kis térképezés (használható volt a Cartographia térképe), és balra tarts. Pár lépés és az avatott szem a rekettyésben (diófán) felfedezheti az öre-gecske pirosat. Majd újabb jobbos – köz¬ben szép kilátás K felé – és a „traktor” mel-lett emelkedik az út. Hamarosan leérve egy T el¬ága¬zásba jobbra kell tartani, de a jel nem feltétlen egyértelmű (térképezés), kissé fogyatékos már. A dózerutat követve rövidesen egy jól jelzett balos következik. Lassan el¬érjük a műutat, balról az idősek otthona mérges kutyája ugat. Néhány lépés után jobbra le kell térni Dinnyeberki irányába. A gyenge ösvény eleinte követhető, de derékszögben az út balra kanyaro-dik. Mivel ez az irány nem jó, és jelzés sincs, így a búzatábla szélén, a villany-vezetékkel nagyjából párhuzamosan Ny-nak, lefelé tértem. Út itt már nincs, csak kalandvágyóknak, haladás a vezeték nyiladékában lehetséges. Az irány jó volt, így el¬indul¬tam, és a bozótban meg is lett az első piros. A lassan kikupáló keskeny ösvény fokozatosan a jobboldali, hangulatos erdőbe tér, ott gyakori, változó minőségű jelzé-sekkel talál¬koztam. A Dinnyeberki faluba vezető utat merőlegesen érjük el, alapos bozótharc árán, a balra mutató jelzés kissé magasan van, de észrevehető az épülő lovascentrum (?) drótkerítésének faoszlopán. Dinnyeberkiben nem láttam se működő kocsmát, se boltot, az útba eső közkút se működött. A faluból egy hangulatos mélyúton kikapaszkodva kell haladni nem so-káig, egy balos elágazásig. Egyenesen gyenge szekérút, balra folytatódik a dózerút. A kanyarban régi, nem egyértelmű jel. Újabb térképezés, kis kavargás, és a dózerúton balra elindulva ~100 m múlva jobbra, a szükséges É-i irányba kivezet a nyílt mezőre egy jó minőségű traktorút. Ezen kell haladni, annak ellenére, hogy nincs semmiféle jele ennek. Több száz m után – miközben jobbról kísérjük a szántóföldet, elején illatozó kamillatáblával – egy villanyoszlopon a vezeték alatt áthaladva végre – igaz félig letakarva – meglesz a piros. Az út az erdősávhoz közelítve jobbra tart és kisvár-tatva beér az erdőbe. Megkönnyebbülés egy ilyen kánikulai napon… Az út egyértel-mű az erdőben addig, amíg nem érünk egy markáns Y elágazáshoz. Itt a jobbra tartó út a jó, pár méter és megkerül az elbújt piros. Különösebb esemény nélkül a hűs erdő-ben kell haladni, amíg egy kőzúzalékos útra ki nem vezet a szekérút. A T elágazás-ban balra kell haladni, a jelzés is jól látható, igaz a jobbról becsatlakozó S■ nincs felfestve az elágazásban. A változó mértékben kőzúzalékkal fel¬szórt úton kell ha-ladni Korpádig, ahol a feszület mellett jobbra takaros porta van. Kerítés nincs, de kutyától tartva nem mertem bemenni víz után érdeklődni. Ezek után tovább kell haladni a dózerúton, amíg egy balos-jobbos S kanyarral kipenderít a jelzés (jól jelez-ve) a Kisibafa feletti nyílt területre, ahol Ny felé szép a kilátás. E szakaszon jó álla-potban van a jelzésfonódás. Röviddel az S kanyar után éles szögben érkezik jobbról egy másik út, ami visszafelé majd megtréfálhatja a figyelmetlen turistát, mert jelzés nincs. Tovább haladva feltűnik a távolban Kisibafa egyik háza. Kisibafán egyértel-műen mutat a jel jobbra és halad tovább Rasztina felé jól jelezve. Az elágazásokban is jól észrevehetőek a jelek – bár helyenként elkelne egy kis gyomirtás – egészen a K■ keresztezéséig a Szokol-hegy közelében, ahol csak igen nehezen lehet a bozótban az egyenesen folytatódó út jobb oldalán a jelet meglátni. Innentől a Rasztináig egyér-telműen vezet az út a S sávig, igaz olykor több száz méterekre eltűnik a jel. A jelzés-találkozásban gyenge jelek, térképe¬zés, és vissza élesen D-nek, rövidesen megviselt jel a „díjazás” és szép kilátás Ny-felé. Innentől jel nemigen van Horváthertelendig. A szekérút D-nek indul a dombháton majd rövidesen Ny-nak fordul, le a domboldalon. A völgybe leérve balra tart és a balról kísérő hangulatos erdőtől övezve lassan be lehet csorogni a faluba. Ebben az Isten háta mögötti, elhagyatott faluban sem igen találkoztam kocsmával. Bolt volt, de zárva, kívülről úgy tűnik, hogy végleg, de nem vennék rá mérget. A kék közkutak se működnek, csak a faluból a falutáblánál lévő balos kanyar után következő emel-kedőn található utolsó (!), amire a cigánygyerekek hívták fel a figyelmemet. A falu szélén élesen balra tart az út, de tovább vezet a jel az áthatolhatatlannak tűnő bozót-tal benőtt vízmosáson. Jel alig van, miután kiérünk a Szentmártoni-tető tisztására, már annyi sincs. Át kell vágni a réten, és egyszer egy gyenge füves út (alig látható) ágazik ki jobbra tartva. Elvileg ezen kellene haladni, de lehet tovább menni egyene-sen a rét túlsó széléig, ahol balról becsatlakozik a korábban már látott K■ és a T el-ágazásban jobbra kell tartani. Nemsokára meglesz a S sáv el¬ágazása is a visszatérő füves úttal. Utána szépen, jól jelzett úton le kell ereszkedni Ibafára, ahol a „központ-ban” balra kell térni a P sávon. A kereszteződésben kocsma, bolt, igaz ez utóbbi „szi-esztaidőben” nincs nyitva, ott jártamkor még utána sem. A kocsmában jég¬krém is kapható – orvosolandó a felforrt hűtővizet. A Pipamúzeum ajtajánál lévő DDP ládi-ka kissé talán túlzottan reflektorfényben van, mert vagány emberek kissé fogalom-zavarban szenvednek annak rendeltetési célját illetően. Ráadásul a mellette lévő szemetes tele volt ragasztva a DDP matricákkal, no comment… A faluban van egy érdekes leágazás az útról balra és az út felvág egy kis árnyas úton a domboldalra. Rövidesen egy gazdasági területen találtam magam, nem értem, hogy miért erre megy a jelzés, ahelyett, hogy a falu hangulatos utcáján jutott volna fel ugyanoda. A faluból vezető út az épületek előtt ér fel a dombra. Az elágazásban persze nincs jel, de egy¬értelműen balra kell tartani. Kiérve a földútra egészen Kisi-bafáig egy-két jelzés van szó szerint mindössze. Az egyik egy lerombolt feszületre festve. Az út többnyire sejthető, a haladási irányt tudva. Egy komolyabb elágazás van, ahol balra előre egy mélyebb völgy van, az út jobbra előre, tovább emelkedve folytatódik, kisvártatva jelzés is van. Lassan elérjük újra Kisibafát és a jól ismert úton újra kell haladni a P sáv és a S■ elágazásáig. A kereszteződésben nincs S■, de kicsivel később igen. Meglepően hamar leágazik balra a jel a széles útról egy árnyas útra kezdetben K-i irányba. Tán a P sáv nem a térkép által meg¬jelölt helyen csatlako-zik be a kőzúzalékos útba, mert S■ K felé fordulása a fonódástól a térképen jó 700–800 m is lehet, a valóságban szinte azonnal. Az árnyas útról egy jelzés ki¬irányít a mezőre, onnantól Bükkösd határáig egy darab jelzéssel sem találkoztam. A térkép által jelölt irányt tartva kis aggodalommal értem el a falu fölötti löszmélyutat, igaz sok leágazás nincs is útközben. Az első megnyugtató jel Megyefa házainak látványa, közben az úttal fokozatosan DK felé fordulva. A mélyút kezdetén van újra jelzés, de a faluig megint alig a kellemetlen kőzúzalékos úton. Aztán hirtelen leér a turista a szent¬lőrinci országútra, a főutcára, és ott már nyert ügye van. A térképpel kapcsolatban a korábbi észrevétel mellett érdekesség, hogy a S■ nyom-vo¬na¬lá¬val gondok vannak. A 2000-es térképemen még közvetlen Korpád után tér le a Köles-völgyi-erdő, azaz ÉK irányába. Ezt korrigálták a 2005-ös kiadásban, a jelen nyomvonal sze¬rint. Viszont a legújabb 2007-es kiadásban újra, helytelenül a régi nyomvonalon halad a jelzés. Egyik térképen sem szerepel még a valószínűsíthetően új K■ jelzés. Mindemellett az 1:60000-es méretarányú térkép (2007) jól használható az alapvető tájékozódáshoz.” Cziczer István  „Gyalogolj az ötösért” teljesítménytúra Mindig érik az embert meglepetések, így történt ez szeptember 20-án szombaton is, amikor Komlón a borongós hideg időben a rajtnál vártunk. Azt gondoltuk, senki sem jön túrázni, mert nagyon borús az ég, tehát leesett az állunk, mikor megérkeztek a gyerekek Görcsönyből és Bogádmindszentről kisbusszal. Majd érkeztek még elszán-tak Bolyból, Kaposszerdahelyről, Pécsről. Itthonról azonban meglepően kevesen indultak. Valójában ez érthető, hiszen kockázatos volt, hogy elered az eső, és esetleg megfázhatnak kis turistáink. Az útvonal idén ugyanaz volt, a Gagarin sulitól indulva Mánfára, majd Kőlyukon, Sikondán és Mecsekfalun át az Ifjúság Úti Iskoláig, összesen 15 km, amelyet hősie-sen teljesített az összes résztvevő. Minden irónia nélkül, én mindig is becsültem azo-kat a fiatalokat, akik aktívak, szeretik a természetet és olyan bevállalósak, mint ők. Nagy szerencse volt, megúszták szárazon, sőt pozitív visszajelzéseket kaptunk, hogy tetszett nekik a túra és esetleg jövőre akár hosszabb távon is indulnának, ha volna rá lehetőség a „Gyalogolj az ötösért” túra keretein belül. Nos, meggondolandó az ötlet, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy ha jó az idő, eset-leg eljönne jövőre az a sok komlói kisdiák is, akik tavaly voltak és az ideiek is, igen népes volna a túra, lehet, érdemes volna két távot is indítani. Mindenkinek nagyon örültünk és várunk jövőre is minden érdeklődőt! Akik pedig segítettek a lebonyolításban, köszönet, nekik is jár egy csillagos ötös! Sásdi Viktória DÖKE, Komló  Hegyek-völgyek között Nagy izgalommal vártuk a Komlói Napokra szervezett kerékpáros teljesítménytú-ránkat szeptember első szombatján. Most először fordult elő, hogy nem a rajt-cél állomáson indítottam, hanem feleségemmel a Tolna megyei Anna-fürdő közelében (ez kb. féltávnál van) lévő állomáson vártuk a 107 km-en indult elszánt bicajosokat. Két állomásra is vittünk ki pontőröket (Mágocsra és Szászvárra), azt azonban kevés-bé vártuk, hogy nagyon hamar odaérnek hozzánk az első teljesítők. Utána pedig folyamatosan jöttek, mind a 26-an. Egy igen hosszú emelkedő után voltunk mi, így jól esett mindenkinek a hideg frissítő, amit adtunk. Az a pár perces pihenő is elárulta, hogy micsoda hegyek voltak eddig, utánunk pedig még igencsak föl-le kellett tekerni-ük a teljesítőknek, nem beszélve az erős ellenszélről és a 30 fok feletti hőmérsékletről. Az állomásunk közelében vadrezervátum, tanösvény, erdei iskola és pihenőhely várta az érdeklődőket. Érdemes volt kitérni oda is. A kevésbé bátrabbak 15-en Komlóról tekertek le Szászvárig is vissza, teljesítve az 50 km-es etapot. Aki nem ismerné, a két pont között egy nagy hegy van Zobákpusztán. Ezt mindenki megmászta oda-vissza. Örültünk annak, hogy a DÖKE teljesítménytú-rájára Pécsről, Paksról, Budapestről, Magyarszékről, Csongrádról, Nagymányokról és Tarrósról is érkeztek résztvevők. Célba érkezéskor a kitartást kulaccsal, matricával, újsággal, valamint csokival díjaz-tuk. Különdíjban részesült a paksi csapat és a mezőny legidősebb kerekese. „Talán az eddigi legnehezebb DÖKE túra volt a 100-as!” – hangzott az egyik résztvevőtől a célban. Gratulálunk minden teljesítőnek! Iván Attila DÖKE, Komló Szent Márton útján Szent Márton Savariában (a mai Szombathelyen) a Római Birodalom idején 316-ban született, egy római katonatiszt fiaként. Feltételezhető, hogy ősei kelták voltak. Belépett a hadseregbe, ahol kitűnt jóságával. 22 éves korában megkeresztelkedett, elhagyta a katonaságot, és a keresztény hit térítője lett szinte az egész Európában. Tours püspökeként halt meg. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, Szent István király Magyarország védőszentjévé választotta. A szombathelyi Tourinform Iroda hét zarándok utat jelölt ki, amely során olyan falvakat kell felkeresni, amelyeknek Szent Mártonnak felszentelt temploma van. Mi a Baranya és Somogyi településeket választottuk ki a nyáron. Első utunk Márokra vezetett, a két részből álló falu kertjeiben nagyon sok szép virág volt. A polgármesteri hivatalban megvendégeltek bennünket kaláccsal, üdítővel és megmutatták a szépen rendezett, gazdag kis múzeumukat. Ebben a falurészben álló Szent Simon és Tádé klasszicista temploma elüt a többi templomtól. A másik részben lévő Szent Márton templom egyszerű kis falusi templom. Még aznap Illocskán is voltunk, szép rendezett falu, a templomba a polgármester úr is bejött és büszkélke-dett a mostanában renovált templommal. Az interneten szereplő műemlék szerb ortodox templom siralmas állapotban van, teteje beszakadt, körülötte nagy gaz. A következő alkalommal Máriakéménd volt az első állomásunk. Borzalmasan sza-kadt az eső, a kulcsos asszony nagyon kelletlenül jött kinyitni a viszonylag nagy templomot. Lovászhetényben már kedves volt a hölgy, nagyon szép márvány oltáron függött a köpenyege felét egy koldusnak adó Szent Márton képe. Nagybudmérban a templom közelében lakó gondnoknő nem csak a templomot nyi-totta ki, de magához is meghívott egy kis beszélgetésre. Majd elkísért bennünket és végigmuto¬gatta a falut. Az egyik házról azt mondta, hogy itt volt a szerb iskola. Büszkén elvitt a klubba, ahol üdítőket ihattunk. Következő ter-vünk Pécsdevecser volt. Persze csak Villányi átszállással tudtunk oda utazni. Közben a Bock pincészetet is meglátogattuk, hiszen ez is szerepel a kiadványban, az egyik kékoportóból készült bort Szent Mártonról nevezték el. Érdeklődésünkre a pincér fiú megkóstoltatta velünk a bort, amely csak frissen jó, hát nagyon fanyar volt. Nyugod-tan ültünk az autóbuszon, amikor a buszvezető szólt, szálljunk le. Nagy tisztás köze-pén sehol egy ház, falu nyoma. Azért találtunk egy utat, amely a présházak között levezetett a völgyben fekvő kis faluba. Itt nagyon szép, hosszú teraszos házak sora állt. A kis templomot kinyitotta a sekrestyés és azt is felajánlotta, hogy orgonál ne-künk. Nagyon kedves emberek élnek itt, vizet kértünk, és készségesen hozott egy néni poharakat és szódavizet. Se bolt, se kocsma nincs a faluban. Legközelebb vonattal északra utaztunk, Vásárosdombóra. A sekrestyés megmutatta a viszonylag nagy templomot, mesélt arról, hogy az itteni plébániához tartozott 25 falu, köztük Sásd és Dombóvár is. Nagyon szép arcú Szűz Mária képet láttunk. Majd a plébánia épületét néztük meg, a sekrestyés nagyon dicsérte az agilis plébánosukat, annak terveit. Megkérdeztük, hogy a Margit-majorban a volt Esterházy-kastély mi-lyen messze van, mindjárt felajánlotta, hogy autójával két részletben elvisz bennün-ket. Sőt megkérte a Skóciai Szent Margit Gondozási Központ igazgatónőjét, hogy mutassa be nekünk az intézetet. A következő állomásunk Cserdi volt. A kis temp-lomban szép oltárkép van. Melegünket a boltban vett sörrel hűtöttük. Szilvásszentmártonban nincs katolikus templom, a falu csak neve miatt szerepel. Ka-posváron keresztül utaztunk Csökölybe. Nagy, de rossz állapotban lévő templomban beszélt nekünk a faluról a nyugdíjas iskolaigazgató. Az Árpád-kori település első lakói valószínűleg besenyők voltak, erre mutat a törökös falunév, a település zártsá-ga és a fehérgyász. Külön nyelvjárásuk, népviseletük volt. Nagy református templom is van a faluban, külön volt katolikus és református iskola, és az évek során gyakran volt eltérés a két különböző vallású emberek között. Nagyon élveztük meglátogatni ezeket a kis falvakat, beszélgetni az emberekkel, megnézni a templomokat. Télen majd folytatjuk ezeket az utakat. Lakatosné Novotny Sarolta  PATTON GÁBOR: Horgosok, források nyomán Kaptam egy kiadványt a fenti címmel, amelyben a Keleti-Mecsek jól ismert, vagy csak a térképen lévő helyeinek néveredetét és történetét olvashattam. Gondolom, másokat is érdekel, ezért megosztom az olvasókkal ismereteimet. András-kút: 1914-ben létesítették, amikor az egregyi kőbánya kisvasútjának a lovai ott állomásoztak. Babina: ószláv jelentése: asszonyé, az itteni szőlőhegyen termő jó bor mindenütt ismert a környéken. Balinca: ószláv jelentése: taknyos, nedves, mocsaras. Bargyag: jelentése zászló, amely valamilyen stratégiai pontra utalhat. Cikó: A puszta személynévből képződött faluról két 16. századi oklevél is megemlé-kezik. A vadregényes szurdokvölgyben, a Cikai-völgyben fakad a Cikai-forrás a hajdani kis te¬lepülés emlékeként. A csekély művelhető terület is nyilván hozzájárult ahhoz, hogy még a középkor vége előtt elpusztult e település. Csepegő-forrás: az itteni erdőrész is erről a jó vizű forrásról kapta a nevét. A vadre-gényes kis mederben a sziklába vésve van egy kis Szűz Mária szobor, amelyet Brandt Gyula foga¬da¬lomból helyezett el ide, mivel a felesége súlyos betegségből felgyógyult. Csiszár-tető: a néphagyomány szerint régen lócsiszárok tanyája volt. Dankó: a t és d betű hasonult, tanka, tankó szlávul vékony. Nyílván a dűlő kiterjedé-sét őrzi. Fonyászó: a név eredetileg „fene-aszó” lehetett, előtagjának jelentése „vad” illetve vad¬disz¬nó, aszó=völgy. A szurdokszerű völgyben egy kis csörge szalad le, amely bele-tor¬kol¬lik a Völgység-patakba. A 15. században többször szerepel oklevelekben. (Mai neve Síngödör.) Hászé-tető: a hegy nevének eredetét onnan vette, hogy olyan meredek, mint a házé. Valószínűbb azonban, hogy a török „hász”, vagyis kincstári birtok kifejezésből származik. Hodács: az elnevezés a magyar hód szavunk származéka, ebből következik, hogy a mellette elfolyó patak jóval bővízűbb volt, mint manapság. Királyi hódvadászok falva lehetett, akik ezt az állatot adták adóba. Oklevélben először 1411-ben tűnik fel és a 15. században gyakran szerepel a Márévár tulajdonjoga feletti pereskedések kapcsán. Kanistás: ószláv szó, jelentése: sáros, pocsolyás. Kárász: neve puszta személynévből képződött, amelynek alapjául a kárász halfajta szolgált. Koromszó: elpusztult falu A név előtagja égetéses erdőirtásra utal, az utótag „aszó” jelentése: völgy. Első említése 1235-ben, a koromszói nemesek monostorának föld-jeként. Kühnel-malom: a Kühnel-család Bajorországból vándorolt Tevel községbe. Innen 1801-ben települtek át Kárászra és ekkor vették a malmot. Itt alapította Kühnel Márton a fészekodú¬gyá¬rat. Lánkű: a néphagyomány szerint egy marhákat itt őrző pásztor és pásztorleány egy-másra borulva – a szülők átka következtében – itt kővé váltak és velük együtt meg-kövesedtek a víz mellett delelő marhák is. Lipóca: nevének jelentése „kis hársfa”. Két okleveles említés. Elpusztult település. Liponya: hársfákkal borított terület. Máza: honfoglalás-kori személy volt, részt vett Velek kalandozó hadjárataiban. Magyaregregy: a falu elnevezése az egyik vélemény szerint az égerfa régebbi „egír-egúr” alakjából „gy” képzővel alakult. A másik névfejtés szerint viszont Egregy az államalapítás korának egyik történelmi alakja volt Máré: személynév eredetű elpusztult falu, már az 1330-as években feljegyzik a plé-bá¬nosát, 1353-ban pedig három malmát. Volt a faluban egy Szűz Mária tiszteletére szentelt ko¬lostor, amelynek harangtornyát is emlegetik. A 15. század közepére már mezővárossá fej¬lődött, ahol vasárnap tartották a heti vásárokat. Sándor Mária rég-ész az 1970-es évek ele¬jén meg is találta ezt a kolostort ásatásával, ma egy faházban büfé van a maradványok felett. Nyárád: elpusztult középkori falu. Jelentése ószlávul: „út a várhoz”. Két oklevélben szerepel. A 16. századi adóösszeírásokban még feltűnik (pl. 1564-ben 7 porta). Nyomákói-forrás: a völgyben fakadó jó vizű forrás elnevezése Reuter Camilló szerint a latin monaches = szerzetes szóban kereshető, melynek középkori alakja: monoka, monyoka. Ebből hangátvetéssel keletkezett a nyomákó. Ez a forrás tehát a nem túl messze lévő kolostor szerzeteseinek az emlékét tartotta fenn. Másik névmagyarázat: ószlávul gödör, mélység a jelentése. Petrőc: a középkori oklevelekben 1399-ben tűnik fel ez a falunév. A falu lakói olyan nemesek voltak, akik saját maguk művelték meg földjeiket. A vármegyei közéletben gyakran szerepelnek, mint királyi megbízottak. A török defterekben még lakottnak írják. Puk: szlávul jelentése: hegy. Rakcsa: a név feltehetően a Radiszláv, Radivoj személynévből ered. Először 1357-ben tűnik fel oklevelekben, de a török hódoltság előtt már elpusztult. Területe ma-napság fűvel benőtt domboldal. Rikájó: a szláv „rika” és a régi magyar „jó”= folyó, patak összetétele. Régen több malmot hajtó patak a Vár-völgyben. Sátorkő, Barnakő: a Síngödör bejáratával szemben emelkedő üreges kőszikla, ko-rábbi elnevezése e szikla sátor formájára utal. A 15. században Márévár urainak birtoka. Szamár-högy: az ószláv „zamar”= őrhegy jelentésű szóból ered, tehát semmi köze a szamárhoz. Vaskapu: e név „óvott erdő kapuja” volt, amely a királyi erdőbirtokba vezetett, ere-detileg avaskapu, melynek elejéről az „a” hang lekopott. Vékény: a neve a Velek személynévből ered, Anonymus gesztájában, mint seregvezér szerepel. A kalandozásokban főember volt. Vörös-domb: a néphagyomány szerint itt egy jelentősebb kuruc-labanc csata folyt le, és az egész domb vörös lett a vértől. A valóságban permi vörös homokkő látható csupán. Lakatosné Novotny Sarolta ...Hegyháti életfák... Az életfa a krisztus előtti korok kedvelt jelképes ábrázolási módja. Számos nép mito-lógiájában felbukkan, a biblia is többször említi. A honfoglaló magyarok istenfának nevezték. A magyar ornamentika jelentéstartalma olyan összetett, gazdag, hogy valóságos képírássá fejlődött az elmúlt évezredek alatt. Aki ismeri ezt a jelképrendszert, az olvasni tud a fába vésett jelek között! A ma embere nem ismeri ezt a szimbólum világot, hiszen nincs is rá szüksége. Azonban ha „csak” esztétikai élményt nyújt lát-ványa, már akkor sem dolgoztak alkotói hiába. A Baranyai-Hegyhát életfái nem azonosak a régi korok élet, vagy istenfáival. Eredeti kultikus jelentésüket elveszítve, az élni akarást a gyarapodásba vetett hitünket hivatottak hirdetni. 2007 nyarán 15 Kárpát-medencei fafaragó alkotta őket Gödreszentmártonban Mil-kovics Jenő fafaragó szervezésében. Az életfák motívumai egy-egy település múltját, etnikai összetételét és felekezeti megoszlását fejezik ki elsősorban. A hegyháti telepü-lések jó része Árpád-kori vagy még korábbi időkhöz köthetők. Gödre területén példá-ul egy félbetört kőbaltát is találtak! A hegyhát életfáin a Római kor ábrázolására, egy a római légióknál rendszeresített kerek pajzs és előtte keresztbe tett két rövid kard, az Árpád-kor jelölése Árpád-sávos pajzs vagy turul szolgál. A török időket lófarkas zászló jelöli általában. Az etnikai összetétel tekintetében a Hegyháton, a német és a cigány nemzetiség jel-lemző. A németek jelölésére a magyarországi németek szövetségének címere, a ci-gányság jelenlétére a cigánykerék utal az életfákon. A lakosság felekezeti összetéte-lének jelölésére a kereszt, mint egyetemes keresztény szimbólum, valamint a bárány a református jelképként, és a csillag mint az evangélikusok szimbóluma kerültek az életfákra. E jelképek köré térkitöltő motívumként növényi díszítőelemek kerültek kifaragásra, jellemzően tölgy- és szőlőlevél, ill. termés. Egy-egy, az adott településen fennmaradt legenda, monda is megjeleníthető, így például a mekényesi életfára ráfaragták az alkotók azt a történetet, miszerint a török után el¬nép¬te¬le¬ne¬dett falut benépesítő németek egy forrást találtak, ami mellé egy keresztet állítottak, majd a falu is e köré épült tovább. A vázsnoki életfára pedig azt a legendát faragták, amint Mátyás királyunk egy tál szőlőt, természetesen a vázsnoki szőlőhegyen termett szőlőt tart a kezében, mivel a helyi hagyomány szerint igazságos királyunknak egyszer annyira meg¬ízlett az itt szüretelt szőlő, hogy megparancsolta, minden szüret után kóstolót küldjenek neki a palotába. Több mint egy éve állnak a Hegyhát életfái! Szinte valamennyi település, sokszor erejét meghaladva, ünnepélyes keretet adott az életfa felavatására, felszentelésére, megáldására! Több mint egy éve állnak a Hegyhát életfái és 27 településen hirdetik az élni akará-sunkat, a jövőbe vetett hitünket, és mind a 27 életfát összeköti az-az egységes motí-vum, ami egy spirál alakúra faragott ág, a végen a magyar Szent Korona többé-kevésbé stilizált másával, és a magyarság jövőjére nézve fejez ki pozitív gondolato-kat. Több mint egy éve állnak a Hegyhát életfái, és örömmel írhatom, hogy egyik sincs meg¬ron¬gálva, elcsúfítva! Sőt, egy év elteltével az is egészen nyilvánvaló, hogy az életfák kö¬ré kialakított kis virágágyás mára már nem egy településen egész kis park-ká terebélye¬sedett! Több mint egy éve állnak a Hegyhát életfái és a térség turisztikai látványosságaivá is váltak. Ajánlom mindenkinek, akár egy hétvégi kirándulás programjául. Milkovics Jenő fafaragó HÍREK • A június 21-ére tervezett nyílt túra elmarad, helyette: Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Találkozó, Váralja (lásd: Rendezvények). • Veszélyes a Zengő-kilátó: évek óta folyamatosan romlik a Zengőn lévő kilátó állapota. A betonhengerekből készült mérőtorony vaskorlátjai és lépcsőfokai el-korrodáltak, ezért a kilátó látogatása balesetveszélyessé vált. Emiatt kérjük, hogy a kirándulók mellőzzék a kilátó használatát. • Munkanap áthelyezés: október 18-a munkanap (tanítási nap is) lesz, így az erre az időpontra tervezett, a rendezvénynaptárban meghirdetett „Mecseki túrázó” ál-talános iskolásoknak tervezett túraversenyt nem rendezzük meg. • Mandulás Baráti Kör: örömmel tájékoztatjuk minden pécsi lokálpatrióta társun-kat, hogy 2008. október 12-én 11 órakor a Mandulásban megalakítjuk a Mandu-lás Baráti Kört. Szeretettel várunk mindenkit – sportolókat, kirándulókat, családo-kat, gyerekeket, fel¬nőtteket, állatbarátokat egyaránt –, akik szívesen tevékeny-kednének környezetük érté¬keinek megóvásáért. Tenni szeretnénk városunk sport-életéért, a Mandulás sportpálya, játszópark építéséért-szépítéséért, hogy megőriz-zük ezen értékeket gyer¬me¬keinknek, és az utókornak. További információk: Sallai István  20/669-6130. RENDEZVÉNYEK  október 11, szombat: „A Zselic csücskében” természetjáró verseny. R.: Mind-szent¬go¬disai Ált. Iskola DSK. Információ: Schóber József 72/478-093.  október 11, szombat: „Mecseki Négy Évszak” teljesítménytúra. R.: Pécsi Ifjúsági Ter¬mé¬szetjáró Egyesület (PITE). Rajt: Pécs, Istenkúti Közösségért Egyesület Háza (Fábián Béla u. 9.), 7.00-9.00. Cél ugyanott. Távok: 25, 15 km. Nevezési díj: 500 Ft/fő, ill. 400 Ft/fő. Információ: Eisenberg Péter  20/263-3295, ill. Bota Já-nos  30/993-8595.  október 11, szombat: Túra a Szenegáti-erdő természetvédelmi területen. R.: Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság. Dél-Baranya legnagyobb kiterjedésű, 150 éves sík¬vi¬déki bükkösét keresik fel a túra során a résztvevők. Megismerkedhetnek a síkvidéki gyertyános-tölgyesek élővilágával, valamint képet kaphatnak a ha-gyományos és Pro-Silva erdőgazdálkodási módok közötti különbségekről. Az út-vonal a sikotai kas¬télyt is érinti. Indulás 10 órakor Szentegátról, a kastély előtti tér-ről. Táv: kb. 5 km. Idő¬tartam: kb. 3-4 óra. Részvételi díj: 300 Ft/fő. Uta-zás egyénileg. Információ, jelent¬kezés: Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgató-ság 30/377-3388, 30/405-4571, 30/377-3412  október 16, csütörtök: „Örökségünk” – délutáni diskurzus a komlói múzeum-ban. Grúber László: Élmények a nagyvilág kincseiből. R.: Hétdomb Természetba-rát Egye¬sület. Időpont: 17 óra.  október 23: „Éger-völgy 40, 20, 10” teljesítménytúrák. R.: Magyar Vándorok Tel¬jesít¬ménytúrázó Egyesülete. Rajt: Pécs – Éger-völgy, Teca Mama Kisvendéglő-je, 6.00-8.00 (40 km), 8.00-10.00 (20 km), 8.00-12.00 (10 km). Cél ugyanott. Ne-vezési díjak: 700 Ft/fő (40 km), 600 Ft/fő (20, 10 km). Információ: Jávor Zol-tán  30/241-8522. NYÍLT TÚRÁK • október 11, szombat: Éger-völgy – Jakab-hegy – Zsongor-kő – Babás-szerkövek – Kővágó¬szőlős (14 km). Találkozás: az uránvárosi autóbusz-pályaudvaron a 24-es autóbusz megállójában 7.45-kor. Túravezető: Börcsök György. • október 18, szombat: Villány – Kisjakabfalva – Ivánbattyán – Palkonya – Vokány (18 km). Találkozás: a villányi vasútállomáson 8.00-kor. (Pécsről a vo-nat 7.00-kor indul.) Túravezető: Andrasek Csaba. • október 23, csütörtök: „Takács Gyula emléktúra”. Útvonal: Hősök tere – Tripammer-fa – Rábay-fa – Lapis – Remete-rét – Éger-völgy (17 km). Talál-kozás: a pécsi főpályaudvar előtt a 31/A autóbusz megállójában 8.00-kor. Tú-ravezető: Becze László. • október 25, szombat: Éger-völgy – Panoráma út – Babásszerkövek – Sasfészek – Jakab-hegy – Éger-völgy (14 km). Találkozás: az uránvárosi autóbusz pá-lyaudvaron a 24-es autóbusz megállójában 9.00-kor. Túravezető: Kaszás Ká-rolyné. A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással • október 11, szombat: „Ősz a Fekete István Emlékösvényen”. Útvonal: Bakóca – Tatárugrató – Hollófészek – Nagymáté – Felsőkövesd – Alsókövesd – Ba-kóca (13 km). Indulás a komlói autóbusz pályaudvarról, a 7 órai bakócai busz-já¬rat¬tal. Túravezető: Őri Zsuzsanna • október 19, vasárnap: Máré-csárda – Pásztor-forrás – Cigány-hegy – Lakke-ri-fenyves – Hászé-tető – Máré-csárda (12 km). Indulás a komlói autóbusz pá-lyaudvarról, a 7.35 órai mekényesi buszjárattal. Túravezető: Rácz János • október 26, vasárnap: „Eperjesi Ernő” emléktúra. Útvonal: Máré-csárda – Máré-vár – Vörösfenyő kulcsosház – Már-csárda (12 km). Indulás a komlói autóbusz pályaudvarról, a 7.35 órai mekényesi buszjárattal. (A Vörösfenyő kul-csosháznál, a kopjafánál megemlékezés). Túravezető: Miklovits György. A PTTE Vámos Mihály Túraszakosztály nyílt túrája • október 26, vasárnap: Villány vasútállomás – Szoborpark – Csillag-völgy – Fekete-hegy – Siklósi-völgy – Palkonyai szőlők – Vokány vasútállomás (16 km). Találkozás a pécsi főpályaudvaron 6.30-kor. Túravezető: Braun Andrea. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti: Strasser Péter. A közlésre szánt anyagokat min-den hónap 20-ig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.  72/525-376 (nap-közben); fax: 72/525-377 (ügyeleti időben). Ügyeleti idő: kedd 16–19 óra. Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.