2002. június-augusztus 100. szám

Gondolatok a 100. szám kapcsán Amikor 1991-ben útjára indítottuk a Természetbarát Híradót, többek között az a gondolat is vezérelt minket, hogy egyre több követőre találunk. Egyfelől újra élednek az egykor több-kevesebb rendszerességgel megjelenő korábbi megyei lapok, másfelől pedig újak születnek. Mind a két számításunk bevált. Sorra jelentek meg új kiadványok és éledtek fel régiek. Az utóbbiak közé tartozik a Mecsek Híradó is. Ebben természetesen közrejátszott az is, hogy a korszerű számítógépes technika segítségével könnyebb az újság előállítása, mint az a .stencilezés" idején volt. Egy-egy megyei periodikának egyaránt kell szolgálnia a friss hírek, események, kiírások, és - mintegy krónikásként - beszámolók, eredménylisták közlését. Egymás megismerésének elősegítésére be kell mutatnia a megye természetbarát szervezeteit és személyiségeit. Ugyanakkor helyet kell szorítania az ismeri, vagy kevésbé ismert tájak, természeti értékek és egyéb látnivalók bemutatására, helyi, térségi és esetenként országos természetjáró történeti tárgyú ismertetőknek. Az ilyen típusú kiadványoknak a híradáson és az ismeretközlésen túl talán a legfontosabb szerepe a közösségformálásban, az összetartozás érzésének elmélyítésében, az együttgondolkodás kialakításában van. Átnézve az eddig megjelent Mecsek Híradókat, véleményem szerint nincs szégyellni valója a szerkesztőknek és a közreműködőknek. A szerény kivitel átgondoltságot és gazdag tartalmat rejt, a fent vázolt alapkövetelményeknek összességében eleget tesz. Mi mást mondhatnék, mint: CSAK ÍGY TOVÁBB! IRÁNY AZ 1000. SZÁM! Szabó Imre a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára MADARAK ÉS FÁK NAPJA A Pécs Városi Természetbarát Szövetség május 11-én rendezte meg a hagyományos túrát és vetélkedőt általános iskolások számára. A rendezvény lebonyolításában közreműködött a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, melyért ezúton is köszönetét mondunk. Idén minden eddiginél több résztvevő, 30 csapat nevezett. Pécsi iskolákból: Anikó Utcai Általános Iskola, Apáczai Nevelési Közponi 1. sz. Általános Iskola, Bánki Donát Úti Általános Iskola, Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Majtcnyi József Hagyományőrző Csapat, Mecsekaljai Oktatási Központ, PTE 1. sz. Gyakorló Általános Iskola, Rácvárosi és Istenkúti ÁMK, illetve Baranya megyéből a komlói Felsöszilvási Általános Iskola és a Kenderfőidi Általános Iskola, a Mecscknádasdi Általános Iskola, a Mindszentgodisai Általános Iskola és a siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskola. A túra az Állatkáitól indult, és a Mandulás - Misina - Rotary-út - Lapis - Sós-hegyi kilátó - Remeterét útvonalon haladt. Hat állomáson kellett a gyerekeknek feladatokat megoldaniuk. Eredmények: 1. Szellemes szellemek, Felsöszilvási Általános Iskola, Komló (Máté Zsolt-Deák Gergcly-Góz Attila—Fcith Zoltán-C'sicsek Gábor); 2. Zs-V, Kcndcrföldi Általános Iskola, Komló (Hörnyéki Zsófia-Steiner Viktória); 3. Sasok, Mecsekaljai Oktatási Központ. Pécs (Kovács Boglárka-Járosi Bcnce-I-Iajdu Gábor). Strasser Péter rendező Túra az almamolléki kisvasút nyomvonalán 2002. április. 28, vasárnap. Egymás után kapaszkodunk fel a pécsi vasútállomáson a vonatra reggel hét órakor. Kellemes az idő, a napsugarak egyre erősebben sittnek át a vasúti kocsi ablakán. Jó a hangulat és Szentlörincnél az első szendvicsek is elfogynak. Nézzük az ablakokon keresztül a megerősödött zöld vetést cs a szépen müveit földeket. Valaki felkiált, hogy „ott szalad egy nyúl”! Erre még nagyobb figyelem összpontosul a tájra és nézzük a nagy ugrásokkal távolodó, manapság ritka mezei nyulat. Megcsikordui a fék, és a vonat megáll a szigetvári állomáson. Lelépünk a köves talajra és elindulunk a szemközti autóbusz pályaudvarra. Várni kell a busz indulásáig, ezért néhányan az árnyékból a naposabb területre sétálnak. Csak néhányan várakoznak az almamellék! autóbusz megállójában nagy örömünkre. Beáll a busz és felszáll a kis csapat, majd kényelmesen elhelyezkedünk. Szerencsére a tegnapi egész napos esőt napsütés váltotta fel. Szép zselici falvakon haladunk keresztül, és megérkezünk a kisvasút melletti megállóhoz. A zselici kisvasutat 1901-ben báró Bicdermann Rezső építtette, hogy a környéken kitermelt fát a szélesebb nyomtávú vasúthoz szállítsa. A vasúti kocsikat eleinte ló vontatta, majd 1960-ban gép vette át tőlük ezt a nehéz munkát. A jelenlegi kis mozdonyok 1965 óta teljesítenek szolgálatot. A kisvasúiról és a Zselic élővilágáról sok mindent megtudunk a régi vasútállomás épületében berendezett múzeumban. Nézegetjük a régi vasúti kocsit az cléfogott hatalmas lóval, és á sok színes tárlót, a kitömött madarakat, állatokat és a szép természetfotókat. F.gy asztalnál emléktárgyakat, térképeket, képeslapokat lehet vásárolni. Nagyon szép emlékbélyegzöt is adnak a túrajelentökje. Lassan mindenki kijön a múzeumból és készülődünk egy csoportképhez. A háttérben vastag farönkön faragott dombormű, amin az erdő vadjai láthatók, távolabb szép mozdony és vasúti kocsi vár türelmesen. Kattannak a gépek, majd rendezve sorainkat elindulunk a 600 mm-es kisvasúi nyomvonalán. Kényelmes a gyaloglás a sínek között libasorban. Kér kanyar után elérünk egy horgásztavat, ahol néhányan a zsinórt áztatják. A száraz nádasban nádirigó cserregése hallatszik folyamatosan, odébb a túlsó oldalon szürke gém vitorlázik a leszálláshoz készülődve. Egyie több virág nyitogatja szirmait, amit nagyító segítségével közelebbről is megvizsgálunk. Feltárul a parányi nefelejcs porzójának és bibéjének csodás forma- és színgazdagsága, a parányi bogarak érdekes sokasága a virágok belsejében. A vasúti pálya átereszeit fűzfavesszőből fonott nyúlgátakka! védik. Hosszú egyenes szakaszon haladunk és jobbról láthatóvá válik Szenttnártonpuszta gondozott környezete, ahol jnost a Vitái Szálló üzemel. Nem a mi pénztárcánkhoz szabták áraikat, ezért külön kitérőt nem teszünk irányába. Mocsaras rész mellet megyünk és nézzük a zöld fűzfákat és az érdekes vízi növényeket. Felfedezzük a mocsári nőszirom leveleit, de sárga szirmait még eldugja elölünk. Jobbról nagy zöld rét mellett haladunk az egyenes vasúti pálya mentén. Nyáron szebbnél szebb virágok ékesítik zöld felületét, most csak néhány mezei boglárka dugja ki sárga szirmait. A kerítésen belüli vadasparkban nagy a csend, sehol egy állat, az etető üresen ácsorog a zöld környezetben. Megpillantjuk Sasról házait, de csak a lukfai megálló után, a hídon tudunk átkelni az Almás patakon. Az erdészeti kövesúton kerülgetjük a kisebb, nagyobb kátyúkat és nchányunknak először sikerül összesározni bakancsát. Csillog a tó vize, két horgász várja a kapást türelmesen, vadkacsák szállnak fel a nádas mellől. Az erdei iskola udvarán lévő fedett étkezőnél ülünk le elfogyasztani ebédünket. Az ebédhez sör és bor is kerül elő a hátizsákokból. Az iskola termeibe nem megyünk be, mert nem szeretnénk összesározni a helyiségeket Lassan mindenki befejezi az ebédet és elindulunk az erdei tanösvényen. Az ősbükkös öles fái között haladunk és olvasgatjuk a kihelyezett tablókat és számolgatjuk a fák fűrészelt felületein az évgyűrűket. A Zsc-lic jellegzetes fáiról mindent megtudhatunk, ha türelmesen elolvassuk az Írást. Egy kis tisztáshoz értünk, ahol tűzrakót és két fonást fedezünk lel. Nekünk, Ágival nem volt meglepetés, mivel ezeket a forrásokat a szigetvári' erdészet kérésére néhány éve mi újítottuk fel, a Kis-Almás-forrást kelten építettük. Sok élményünk fűződik ezekhez a forrásokhoz, amit most megosztunk társainkkal. Indulunk tovább az ösvényen és felfele haladunk a dombtetőre. A vastagabb fák előtt kis tábla, rajta a felhat.: „Ki vagyok én?”. Ha felhajtjuk a plexi táblát, elénk tárul az előttünk álló fa neve. Aki helyesen megfejti a feladatot, az a túravezetötöl kis édességet kap. Felnőtt és gyerek egyaránt örül a sikerélménynek. Lefele haladva a növényekkel ismerkedünk játékos formában, így többen néhány növény nevét is megjegyezték. Láttuk pompázni a mecsekteát és az avar alatt elbújt kapotnyak virágát is. Visszaérünk az iskola udvarára és elindulunk egy kicsit napozni a kis tó melletti játszótérre. Kellemesen süt a Nap, ingujjra vetkőzünk és napozunk egy keveset. Alak még nem jártak itt, azok felfedezőútra indulnak a kis szigetre. Lassan visszatérnek a túratársak és indulunk a Biedermann kastély felé. A szép zöld háttérben virít a sárgára festett kétszintes épület. Sajnos ez sem turista osztályú szállás, így csak gondolatban töltünk el néhány éjszakát ebben a szép környezetben. Az előző napi kiadós eső átáztatta az erdei talajt, ezért az eredeti túraútvonalat nem tudjuk teljesíteni. Az erdészeti aszfaltútól! tesszük meg a hátralévő kilométereket. Az út végig erdőben vezet és időnként szép panoráma is a szemünk elé tárul. Terccseny helyett Bőszénfára megyünk, mert ott kényelmesen kipihenhetjük az aszfaltút fáradalmait. Háromnegyed óránk van a buszindulásáig, ezért a többség az étteremben elfogyasztja megmaradt szendvicseit és ihat hozzá frissen csapolt sört. vagy üdítőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy kellemes élménnyel, amit egy nyílt túra nyújtott számunkra. Baumann József (úravezeto A Papuk-hegység felfedezése (1. rész) A Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség 2002. május 25-26-án kirándulást szervezett a horvátországi Papuk-hegységbc. Ahogy az eddigi regionális kirándulásoknak, ennek is több célja volt. Az utazásra meghívott turisták, illetve természetet szerető és védő munkatársak a regionális, valamint megyei szövetségi munkájukért, a természetjárás elősegítéséért kapták ezt a jutalom utat. A másik ok természetesen az volt, hogy akik azonos célokéit dolgoznak a régió különböző területein, jobban megismerjék egymást, még jobb baráti kapcsolatok alakuljanak ki, ami minden szempontból hasznos az egyénnek és a turistatársadalomnak egyaránt. Hogy miért a Papuk-hegységre esett a választás? Ennek egyszerű a magyarázata. Van közöttünk egy nagyon lelkes természetjáró, dr. Montskó Péter, aki az utóbbi időben szokásos gyalogtúráit e vidék turistaútjain teszi, felfedezve a számunkra még teljesen ismeretlen tájat. Az új iránti lázas izgalom örömével igyekszik mást is „megfertőzni”, ami többnyire sikerül is. Somogy, Tolna és Baranya megye turistái, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai - Böszörményi Krisztina, Nagy Gábor, Tóth István Zsolt és Wagner László - szombaton reggel fél hatkor gyülekeztek csomagjaikkal a pécsi Kossuth téren. Mindenki megkapta az erre az alkalomra készült kitűzőjét, „névtábláját” és a beszállókártyáját, amelyből megtudhattuk, hogy a Pannon Volán Ikarus 399 tipusú hetven személyes, emeletes autóbuszában hol az ülőhelyünk, valamint Veiikában, a Lapjak Doni nevezetű szálláson majd melyik szobában pihenhetjük ki a nap fáradalmait. A helykeresés, a friss pogácsa érkezésének és pár reklámszatyor rejtélyes eltűnésének, illetve keresésének izgalmai, a kedves üdvözlések és jókívánságok, a társaság bemutatása, Benczes Gábor viccei, a „lélekmelegítök” körbeadása mind-mind hozzájárullak a remek hangulat fokozásához. Rónaky Giziké a drávaszabolesi határig igyekezett - az ö szokásos pontosságával - tartalmas ismereteket adni a menet közben látottakról,'amikor hozzájutott a mikrofonhoz. Horvátországhoz közeledve már Péter árasztott el bennünket mindazzal a tájékoztatással és ismeretanyaggal, amit fontosnak tartott, amit lelkesen minél előbb meg akart osztani velünk, még a gyalogtúrák előtt. „A Papuk a Pozsegai hegységrendszer része, annak legészakibb tagja. Nagyjából a Dráva vonalával párhuzamosan helyezkedik cl, Nasicc és Daruvár városok között. A hegység két végpontjának távolsága „légvonalban” 80 km. Mivel a főgcrinc kissé kanyarog, a hegység hossza valamivel több mint 100 km. Markáns földrajzi képződményről van tehát szó, ezt földrajzi és történelmi tények is bizonyítják. Az első, hogy a Papuk hegység fögerince vízválasztó is egyben, attól északra a Drávába, délre a Szávába folyik minden víz. A második, hogy a hegység gerince mindig közigazgatási határ volt, mind a történelmi Magyarországon, mind napjainkban. A történelem során mindig közlekedési akadályt képezett, mindenki kikerülte. Sem a rómaiak, sem a területet később birtoklók nem építettek utal a hegységen keresztül, egészen a XX. századig. A hegység fö építőanyaga mészkő, amihez az alacsonyabb részeken palás kőzetek csatlakoznak. Szigetszerűen megjelennek még vulkánikus kőzetek is. Érdekességként megemlíthető, hogy a Velika környéki hegyoldalban aranyat is találtak, de ennek mennyisége olyan kicsi volt, hogy nem volt érdemes kitermelni. A hegységre turisztikai szempontból a kővetkezők a jellemzők: minden turistaút megbízhatóan jól jelzett és főleg a gerincek vonalát követik. A fögerincen az út Nasicetől Daruvárig halad...” Ahogy közeledtünk gyalogtúránk kiindulópontjához, Síatinki Drcnovachoz, elég lehangoló képek villantak fel a busz ablakából: az eddig csak hallomásból isméit délszláv háború beszédes nyomai karnyújtásnyira árulkodtak a borzalmas történésekről, a szomorú emberi sorsokról. (Folytatjuk) Őri Zsuzsanna Ueréhpilrlnin a Haladni körül A Matáv Pécsi SE idén is megrendezte a Balaton körüli kerékpártúráját. Már a jelentkezéskor nagy volt az igény a tavalyi tapasztalatok, élmények következtében. A vo-nyarcvashegyi szállás - ami 42 fö részvételét tudja biztosítani - határozta meg a létszámot. Mivel a jelentkezők száma egy időben elérte az 52 főt, kiegészítő megoldásban is kellett gondolkodnunk. A csapatot a hangulat miatt nem akartuk kettészakítani más szállás igénybevételével, szóba jött. hogy a fiatalság az üdülő kertjében sátorozik, hűvösebb idő esetén pedig az üdülő ebédlőjében, hálózsákban aludnának. Mire eljött a túra ideje, sajnos (vagy szerencsére?) a létszám leapadt 40 főre. Túránk 2002. május 1-jétÖl 5-ig tartott, a jó időjárást ennek megfelelően rendeltük meg. A szálláshelyek adottak voltak, a tavalyi mintára a Matáv üdülőiben kértünk szállási lehetőséget. így egy-egy éjszakát töltöttünk Balatonfenyvesen, illetve Vonyarcvashegyen, és két éjszakát Balatonfóldváron. Szervezeti étkezés az elfogadható árú és elegendő mennyiségű reggeli és vacsora volt. Az első nap szabad programot biztosított, mindenki akkor érkezett Fenyvesre, amikor tudott. A koraiak már tíz óra körül elfoglalhatták a szállásukat. Közülük hatan elkarikáztak a Kis-Balatonhoz. A szállóban maradlak közül volt, aki megfúrdött a Balaton már kellemes hőmérsékletű vizében. Az első nap egyetlen szervezett programja a bográcsos vacsora volt, amit Horváth Attila kollégánk alkotott. A finom babgulyásból most nem is maradt úgy, mint tavaly. Attila már nem először vívta ki elismertségét föztjével: a mohács-szigeti programjainkon is az ö müvét élvezhettük vacsorára. A vacsora után pezsgős köszöntővel indítottuk a túránkat. Szétosztásra kerültek a naponkénti programokat tartalmazó térképmásolatok, ismertetésre kerültek az útvonal lehetőségek. A második nap programja a vonyarcvashegyi szálláshely elfoglalása. A vacsorára befizetőknek este hat óráig kellett odaérniük. Három javasolt útvonalat ismertettünk. A „tapasztalatlanabbak” Fenyvesről egyből Vonyarcra mentek, melynek távolsága 34 km volt. A kevésbé fáradékonyabbaknak két útvonalat néztünk ki, és próbálhmk is ki. A rövidebb, de meredekebb útvonal Keszthelytől Várvölgyön, majd Lesenceíomajon keresztül vezetett Vonyarcra kb. 65 km-es távval, a hosszabb, de kevésbé meredek út Keszthelytől Zalaszántó, Várvölgy és Lesencetomaj érintésével kb. 75 km-t megtéve ért Vonyarcra. Mindkét túra résztvevői szépnek találták a kissé hosszabb utat. Azt azonban meglepetéssel tapasztalták, hogy a Várvölgy nevű falu igencsak egy meredek domb oldalában helyezkedett el. E hosszabb távok megtétele után is volt még idő a fürdésre vacsoráig. A fiatalság ezután még nekiállt focizni is. A harmadik napon szerencsére vékony fátyolfelhők voltak az égen, így nem tűzött úgy a nap, mint az előzőeken. Mivel tavaly szinte mindenki leégett, idén már felkészültünk, és a reggelit követő első cselekedet a combok, karok és az arc naptcjjcl való bc-kenése volt. így megúsztok a leégést. Tavaly a fájdalmak mellett még esztétikailag sem nyújtottunk megfelelő látványt, ugyanis karjainknak és combjainknak csak a jobb fele égett meg, a bal felének semmi baja nem volt. A cél: Vonyarcról eljutni Balatonföldvárra a Tihanyi-félszigeten keresztül. Két javasolt útvonalunk volt. Az egyik a Balaton-parton a 71-es úton, illetve az arról letérő kerékpárutakon jutni el a szálláshelyig. Ez az út. terv szerint kb. 70 km. Ezt azoknak javasoltuk, akik tavaly nem voltak velünk. Azért voltak olyan tavalyi résztvevőink is. akiket a „Badacsonyi Szürkebarát” miatt nem lehetett eltéríteni a rövidebb, kisebb forgalmú útra. Ez Badacsonytördemicnél eltért Nemesgulács irányába, majd innen Káptalantótit, Köveskált érintve Zánkánál csatlakoztunk a part menti úthoz. A csapat nagy része megtekintette a Hegyescüt is. Az ezen az úton részt vevőknek nagyon tetszett a Káli-medence, igv senki sem bánta meg, hogy nem a parton tekert végig. Ez az úi kb. 67 km-es volt. Örvényesnél sokan megtekintették a Malom Múzeumot. Voltak kellemetlen meglepetéseink is. A déli parton Berénynél volt olyan több kilométeres kerékpárút, mely elkészülte ellenére le volt zárva, az északin meg olyan, mely nem volt teljes hosszában kész, és mégsem zárták le. Egy hirtelen kanyar után 10 m-re az útnak vége. Lehetett választani, vagy egy árok, vagy a forgalmas főút, melynek forgalmát nem mértük fel. A Tihanyi-félszigeten is két úton lehetett áthaladni. Aki tavaly nem volt velünk, annak az apátsághoz vezető kissé meredek utat javasoltuk, mert azért adjuk meg a tiszteletet a hely szellemének és a szép kilátásnak. Azok közül, akik tavaly már ezt megjárták, voltak olyanok, akik a part menti árnyékos úton közelitették meg a révet. A révnél többen sült halat ettünk ebédként, sajnos csak heck volt, jó balatoni hal nem. A szállás elfoglalása után volt még idő egy kis sörözésre az élmények megbeszélése mellett. A negyedik napon ugyanide kellett visszaérni a kerekezés után. Ennek egyik oka az, hogy az üdülőink nem egyenlő távolságra vannak egymástól. A másik meg az, hogy aki nem nagy bringás, annak a negyedik napi kb. 80 km-es szakasz az előzmények után sok lehet. Tavaly ezt többen ki is használták, és az üdülőben pihentek. Idén viszont mindenki nyeregbe pattant és letekerte ezt a távot. Volt, aki Tihany felé, volt, aki Siófok felé kezdett. Ez a nap is szépen sikerült. Az ötödik napon a kör zárásaképpen Fenyvesre kellett visszamennünk az ott parkoló autóinkéit. Ez az út kb. 35 km-es volt. Az előző napokon a gyönyörű időjárás segített a sokszor fárasztó útszakasz leküzdésében. Az időjárás-jelentések nem igazán voltak kedvezőek, de az időjárás számunkra pozitívan éltéit az előjelzésektől. Ez a nap viszont nem így indult. Már ébredéskor hallottuk, hogy esik az eső. A reggeli ideje tájában elállt, kicsit világosodott is, így bizakodtunk, hogy eső nélkül rnegússzuk. Megbeszéltük, hogy merre, hogyan távozunk, bepakoltuk cuccainkat a kísérőautóba. Már éppen indulni akartunk, amikor megint elkezdett cseperegni. Ettől függetlenül nekivágtunk az útnak, hiszen nem olyan hosszú. Sajnos az eső egyre szaporábban esett. Húztunk esőköpenyt, dzsekit, de ezek nem sokat segítettek. Mivel teljesen bőrig áztunk, nem lett volna értelme leállni, és a kíséröautóval megoldani az utazást és a bringák szállítását. A szerencse az volt, hogy nem volt hideg az eső. így tulajdonképpen jókedvvel tettük meg a visszalevő távot. Elég sokan csodálkoztak rajtunk, gondolták, hogy ezeknek elment az esze, de tényleg jól éreztük magunkat. Úgy összességében az egész túrára vonatkoztatva is. Másnap mindenkivel jókedvűen találkoztam, nem volt senki sem fáradt. Egy-egy emléklappal ajándékoztunk meg mindenkit, más szöveggel és színűvel azt, aki tavaly is részt vett. A jövő évi viszontlátással búcsúztunk egymástól, de tudjuk, hogy a következő kisebb túrákon, és a most már harmadik Mohács-szigeti kerékpáros hétvégénkén ismét találkozunk. Csiszár Gyula „Mecsek 50” - a Rcka-kunyhónál 2002. május. 4. Reggel fél nyolckor vesszük fel a finom sütemények utolsó kilóit Pccs-váradon dr. Novotny Iván feleségénél, Terikénél a templom mellett. Indulunk gyorsan tovább íél a hegyre, majd le a völgybe, hogy az ellenőrző ponton időben elfoglaljuk helyünket. Négyen leszünk pontörök a Réka-kunyhónál. A völgyben hús patakok csörgedeznek, forrás kínálja csillogó vizét, és a Nap beragyogja a kis tisztást. Az út melletti első asztalhoz pakoljuk le nehéz hátizsákjainkat, innen jól látjuk az érkezőket és ők is jól látnak majd minket, mindkét érkezési irányból. Mi, fiúk innánk egy kis szúnyogriasztót, de Baumann Józsefiié (Ági), a „Főnök” nem ad engedélyt a lazításra, amíg minden tábla és bélyegző a helyére nem kerül. Serénykedünk, és munkánknak megérik gyümölcse: nemsokára ihatunk egy kupica kisüstit. A szemközti vadászház előterébe ácsoltak egy szép csúcsos fedett pihenőt, ami nagyon szép és hasznos, csak stílusában nem illik a házhoz. A várakozás perceit a környék felfedezésével ütjük el, egy ügyeletest mindig az ellenőrző poszton hagyva. A forrás bőségesen adja a vizet, a patakok hangos csobogással rohannak tova a szikrázó napsütésben. A környéken néhány éve rend és tisztaság, sehol nincs éktelenkedő szemét. -S- Ismét itt ülünk az asztal körül és várjuk a versenyzőket. Most így üldögélve és kissé kiizzadva egyre elviselhetetlenebbek a szúnyogok. Kezünkkel hadonászunk, mint a kétségbeesett fuldokló, Így riogatva támadóinkat. Fél tíz fele megérkeznek az első „fecskék” a 30-as túra útvonalán, két úr és egy kutya. Kölcsönösen örülünk egymásnak, és végre megmozdulnak a tollak és bélyegzők, hogy igazoljuk áthaladásukat. Kicsit beszélgetünk, és érdeklődünk az előző pontokról, és az indításnál a résztvevők létszámáról. Vesznek a süteményből, majd elköszönve indulnak Püspökszentlászló irányába. Ismét csend vau és a várakozás percei következnek. Nem bírok tovább ülni, valamivel le kell kötnöm magamat. Mögöttem a patak csobogása adta az ötletet, hogy készítsek egy vízikereket. Elindulok, hogy anyagot gyűjtsék a munkához. A Halász-patak mentén indulok lefelé a széles erdészeti úton, amíg egy bodzabokrot meg nem piliantok. Találok egy elszáradt vastagabb ágat, amit tövestől kiemelek a patak oldalából. Eltöröm két darabba és visszaindulok társaimhoz. Holló repül át az út felett és rekedt hangon üdvözöl a territóriumában. Németh Imre segít a fát feldarabolni; a tengelynek, majd a lapátkerekeknek valót hasítjuk ketté a tőrök segítségével. Egyre gyakrabban érkeznek á versenyzők, a lányok keze alatt ég a munka. Ági a számlistán ikszel, Nagy Zoltánná (Marcsi) a bélyegzővel érvényesít. Mi Imrével „figyeljük”, hogy minden rendben menjen, és a sütiből mindenki vegyen. Szerencsére a szúnyogok az enyhe széltől, vagy a melegtől valahol másutt kerestek táplálékot. A vízikerék is bekerült a patakba és kisebb-nagyobb konstrukciós átalakítások után már a mi malmunkra hajtja a vizet. A szürkés vízbe egyenletesen mártja be feliér lapátjait és forog szüntelenül. A finom süteményekre egyre több dicsérő szó esett, ezért Ági kitalálta, hogy üzenjenek a süti készítőinek, hogy jövőre nagyobb kedvvel álljanak neki ennek a fárasztó munkának. Telt, múlt az idő és a lapokra egyre több dicsérő sor került, melyekből most idézek néhányat: „Jó volt a süti, jövőre már csak ezért is jövünk!” „Nagy meleg, kis süti, jó fáradság!” „A süti jó volt csak még kö Ize volt!” „A szervezés tökéletes, a süti és az idő is pompás!” „A sütemény finom, csak egy kicsit kevés,jó a túra és késésben vagyunk és sietünk!” „Nagyon finom a sütemény, nagyon jó az ellátás!” „A mézes Megatuti!” „Sári, nagyon finom a süteményed!” „Ibolya süti -köszi, nagyon finom!” „Tuti minden! A lányokat, akik ezeket sütötték, várom a Pláza mozinál este nyolckor!” Jól esett olvasni az elismerő sorokat és elhatároztuk, hogy eljuttatjuk mindannyiuknak. Délután egy óra van és az alsó útról megérkezik az első „50-es”. Sportosan öltözve, kiizzadva nyújtja át kartonját. Mikor kicsit szusszant, érdeklődünk, hogy jönnek-e a többiek? Elmondja, hogy sok fiatal mellett elszaladt és hamarosan ők is ideérnek. Bekapja a sülit és a további jókívánságainkat már futva fogadja. Biciklisek érkeznek Pécsvárad felöl, majd utánuk egy kis terepjáró. Lepakolnak a másik asztalnál és lassan a kocsi csomagtartójából előkerül egy nagy bogrács, tele paprikás krumplival. Biciklisek érkeznek a másik irányból is és csatlakoznak a többiekhez. A csoport vezetője odajön hozzánk és felajánl mindannyiunknak egy finom ebédet. A lányok szájában azonnal összefut a nyál és már megyek is a finomságért. A saválló feliér színű bográcsban lubickolnak a kolbászok a vörös paprikás lében; megmerül a kanál, és a kis tálak hamar megtelnek a gőzölgő étellel. Az asztalra finom csemegeuborka és friss kenyér is kerül. Jóízűen falatozunk az erdei tisztáson az évszázados fenyők alatt. A kedves gesztust a Pécsváradi Ifjúsági önkormányzat fiataljainak köszönhetjük. Egyre többen érkeznek, fáradtan, megizzadva. Mindenkihez van néhány kedves, bíztató szavunk, van akinek tanáccsal, van akinek ragtapasszal, kenőccsel segítünk. Alkalmi kézbesítőnek is megkérjük őket, hogy vigyenek levelet a pusztabányai ellenőrzőpontra. A levélben versike, amolyan lelkesítő féle, kívülre még bélyegző is kerül. Ha elcsendesedik a környék, megjelenik a sárga billegető és a patak mentén szorgoskodik, néha felszáll az erdő virágait és növényeit bemutató tablóra. Ritkul a tömeg és egyre jobban ingerel, hogy mennem kell egy keveset. Évekig teljesit-ménytúráztunk. és nehéz elfelejteni a verseny izgalmát, a kihívást, az ismeretlen felfedezését, a sós izzadságcseppeket és a kifakadt csípő vízhólyagokat. Elindulok szembe a kijelölt útvonalon, és negyed óra múlva jön velem szembe először versenyző. Régi teljesítménytúrázó, őrülünk a találkozásnak, és rövid információcsere után elköszönünk egymástól. A Réka-völgy kezdi visszanyerni régi szépségét, eltűnnek a munkagépek által okozott sebek, kizöldellnek a patak menti rézsűk. Valaha számtalanszor át kellett kelni a paíakou, hogy a turistautat tudjuk követni, ma már megzabolázták a kanyargó patakot. A pécsi mentők két versenyzőjét ismerem fel közeledve. Egyiküknek nehéz a lépés, mert a nadrágja kidörzsölte a combját. „Áginál biztosan van valami kenőcs, bírd ki addig, utána könnyebb lesz, meglátod.” Elbúcsúzunk és elindulok felfele az óbányai vadászlak irányába. Éppen elhagyok egy szederindás területet, amikor észreveszem Strasser Pétert elmaradhatatlan fejpántjában. Örülünk a találkozásnak. Több iskolás fiatal van csapatában, akik sorban követik őt. Elmondom neki, hogy az öccsével tíz perce találkoztam a völgyben. A csapat minden tagja ideért és indulniuk kell tovább, hogy a szintidőt tartani tudják. Felérek a vadászházhoz és kellemesen meglepődök. Szép nyírt pázsit, új padok és egy tablón az „Erdő fohásza” olvasható. (Az elmúlt években a tisztást fadepóként használták.) Leülök egy kicsit gyönyörködni a szép rendezett környezetben. Versenyzők haladnak cl mellettem, a bizonytalankodóknak segítek a helyes út kiválasztásában. Terepjáró fordul és oldalán a Madártani Egyesület emblémáját fedezem fel. Mire felocsúdok, már tovább is halad a gerincúton. Megvárom, míg a zaj elül és én is indulok a Somos-hegy irányába. Üde zöld az erdő, buja íü takarja az elszáradt avart és előttem hirtelen szarvastehén ugrik fel riadtan. Ropognak a száraz ágak a lábai alatt és hamar eltűnik az út túloldalán. Elérem a „Mecsek 30” útvonalát és haladok lefelé a szép erdőben. Jobbról mélyül a völgy, megjelenik a patak és hamarosan meglátom barátaimat, amint a bélyegzéseket végzik a versenykartonokra. Örülnek, hogy visszaértem és újságolják az eseményeket. Várjuk a „söprűt”. A szúnyogok megint támadásba lendültek, ezért a telephelyünket világosabb területre helyezzük. Éppen elrendezzük dolgainkat, amikor négy versenyző közeiket felénk. Járásáról és alkatáról felismerem Balatonyi Lacii, aki jobb karján rendezői szalagot visel. Üdvözöljük egymást, majd Laci finom pálinkával kínál meg bennünket. Egyeztetik Ágival az áthaladt versenyzők létszámát, és azokét, akikről menet közben kiderült, hogy feladták. Pakolnak Laciék és mi is szedelözködünk, hogy minél előbb megszabaduljunk a szúnyogoktól, amelyek kiszagolták új helyünket. Kelten maradtak kirándulók a tisztáson, ők itt is alszanak sátorban a pakkokból Ítélve. A kocsit belepte a fákról aláhulló sokféle virágszirom, párhalevél és barka. Este hét órakor érünk Zobákpusztára, A tábor parkolójában legalább húsz gépkocsi várakozik megfáradt utasaira. Nagy a nyüzsgés a versenybíró asztalánál, ahol Sári ellenőrzi a bélyegzéseket, és a szintidőket. Leadjuk az iratokat és az összegyűjtött szemetet a kukához visszük. Bemegyünk a konyhába üdvözölni a szorgos felszolgálókat: Enesei Évit és Dalecker Ibolyát. A polcokon előkészített zsíros kenyerek, vajas kenyerek, felszcli hagyma, paprika, retek, uborka sorakozik. Nagy fazékban kellemes illatú tea gőzölög sokféle gyógynövénnyel ízesítve. A sok finomság láttán nekünk is megjön az étvágyunk és elkezdjük egymás után enni a „zsíros deszkákat” a sok finomsággal. Kint egymás után érkeznek a versenyzők. Van, aki mosolyt erőltet arcára, van, aki a fájdalomtól könnyeit szorítja vissza. A fűben heverve fiatalok ápolgatják vízhólyagos talpukat, van, aki sörösüveggel kezében megkönnyebbülten meséli kérészi „kilengését” a szalagozott útszakasznál. Az időjárás kegyes volt hozzánk, mondhatni ideális. Csak egy kis csepcrgés volt az egész. Most, hogy a lemenő Nap pirosra festi a kövér felhőket, beérkezik a seprű, Balatonyi Laci. Vele jön az utolsó két ellenőrző pont személyzete: Vas Koppány, Csábi Mari és Baranyai Rudi. Mari és Rudi köszöni a keresetleír szavakat, melyeket levélben küldtünk nekik Pusztabányára. A lámpák fényónéi egyre több lepke és bogár jelenik meg, denevérek repkednek felettünk. Messziről az éjszakai madarak hangját sodorja felénk a gyenge szél. „Jó volt ez a mai nap! Köszönjük a rendezőknek, hogy hosszú évek óta ilyen jó hangulatú, és színvonalas versenyt rendeznek számunkra.” (Az idézett sor számtalan versenyző véleménye, melyet az ellenőrző pontokon elmondtak nekünk.) Baumann József HÍREK * Mecsek 50,30,15 teljesítménytúrák: a május 4-én megrendezett túrákon a három távon összesen 380 fö indult, a következők szerint: M 50 - 123 fö, M 30 - 119 fö, M 15 138 fö. Az indulók száma a tavalyinál kevesebb volt. Új résztvevőként je- lentkezett a Magyaregregyi Általános Iskola, ahonnan 20 diák és tanár vett részt a túrán. A rendezők egy köszönőlevelet kaptak Kaposvárról, amit itt közreadunk: ..Tisztelt Sporttársak! Köszönetemct fejezem ki a május 4-én rendezett Mecsek 30 teljesítménytúra megtervezéséért és levezetéséért. A túrára való felkészülés során telefonon és levélben is jelentős segítséget kaptam. A szombati kis késést a rendezők figyelembe sem véve indították kaposvári csoportunkat. Az ellenőrzőpontokon vidám, kedves emberek bíztattak, a saját sütésü sütemények családi vendéglátás hangulatát teremtették meg. A célban korábban is szokott vendéglátás a fáradt csoportot felvillanyozta. Jövőre, ha tehetjük, ismét a Mecsekben leszünk! Üdvözlettel: Mesztegnyei Imre”. ■ Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Találkozó: a találkozót 2002. július 25-28-a között rendezi a Tóba Megyei Természetbarát Szövetség. Helyszín: Paks, Cseresznyéspuszta. A programból: Ürge Kupa éjszakai tájékozódási lúraverseny, ÁJRVAlányliaj Kupa svédpályás egyéni tájékozódási túra verseny, 20 lcm-es gyalogtúra, hajókirándulás a Dunán, látogatás a Paksi Atomerőműbe, diavetítés Paks környékének növényeiről, előadás a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetről, kirándulás az Ürgemezei tanösvényre, paksi városnézés, közös szalonnasütés, vacsora és turistabál Györkönyben a pinccfaluban. (Az atomerőmű látogatásra előzetesen jelentkezni kell!). A találkozóra a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség különbuszt indít. Részvételi költség: 4000 Ft, mely magában foglalja a szállás és étkezési költségeket, valamint az utazást. A találkozóról ismertető, valamint jelentkezési lap a szövetségben kapható. További információ kérhető Baronek Jenőtől (tel.: 72/259-345), illetve a rendezőség részéről Jakab Alberttól a 20/431-8112-es telefonszáinon. ■ Túravezetők Klubja: a klub szeptemberi összejövetelén (szeptember 3-án) egy vadásztársaság fog bemutatkozni. ■ Erdélyi Kárpát Egyesület XI. Országos Vándortábora: 2002. július 31-augusztus 4. Helyszín: Gyergyószentmiklós, a várostól 4 km-re levő kempingben (a Gyilkos-tó felé). A programból: gyalogtúrák a Sugó-barlanghoz, a Kis-Cohárdra, a Kerek-kőre, a Gyilkostetőre, a Békás szorosba, a Bucsintetöre, Marosfóre -Fekete Rez-re, a Nagyhagymásra és az Egyesköre; lovastúrák, csónaktúrák, kerékpáros túrák, autóbuszos körút a Gyergyói-medencében. A találkozóra szövetségünk is meghívást kapott, minden érdeklődőt szeretettel várnak. Jelentkezés június 30-ig. A találkozó részletes kiírása megtekinthető a szövetségben. Bővebb információ kérhető dr. GereölYy Ferenctől a 00-40-94-392523 vagy a 00-40-66-164227 telcfonszámon. ■ Duna-Dráva Nemzeti Park címmel a Mezőgazda Kiadó a nemzeti parkot bemutató könyvet jelentetett meg. „A természeti szépségek iránt fogékony olvasó nemcsak a sokszínű növény- és állatvilágot ismerheti meg a könyvből, hanem e táj természetföldrajzi adottságait, éghajlatát, a gyors folyású Dráva és a méltósággal hömpölygő Duna vízjárását is. Képet kap az itt élő emberekről, életükről, munkájukról, akiknek múltját és jövőjét határozza meg ez a varázslatos, titokzatos, barátságos dél-dunántúli táj" - olvashatjuk a könyv hátoldalán. A kötet 170 színes fényképfelvételt is tartalmaz. NYÍLT TÚRÁK • Június 8, szombat: „Zselici kistelepülések”. Útvonal: Gödre - Szágy - Szabás -Kisibafa - Bükkösd (23 km). Találkozás a pécsi távolsági buszpályaudvaron a 14-es kocsiállásnál 7.15-kor. Tűravezető: Göbölös István. « Június 15, szombat: „Mecseki Zöld Túra III.” Útvonal: Sikondai elágazás -Mecsekpölöske - Kisvaszar - Komló (22 km). Találkozás a pécsi távolsági busz-pályaudvaron a 14-es kocsiállásnál 7.15-kor. Túra vezető: dr. Lakatosné Novomy Sarolta. • Június 22; szombat: „Túra a Mecsek legszebb völgyébe”. Útvonal: Máié csárda -Cigány-hegy - Kisújbánya - Óbánya - Mecseknádasd (ló km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 8.45-kor. Túravezctö: Pál Krisztina. • Július 7, vasárnap: „Nyugati Mecsek”. Útvonal: Heivchcly ~ Petöcpuszta - Égervölgy (16 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 7.00-kor. Túravezető: Sánta Lászlóné. • Július 13, szombat: „Mecseki Zöld Túra IV”. Útvonal: MagyarUrög - Jakab-hegy Orfű - Vágot - Mánfa (22 km). Találkozás az uránvárosi buszvégállomáson a 24-es busznál 7.45-kor. Túravezető: Lakatosné Novomy Sarolta. • Július 21, vasárnap: „Ökofalu látogatás a Zsclicben”. Útvonal: I-Iencsc Hedrehely - Visnyeszéplak (16 km). Találkozás a pécsi távolsági buszpályaudvaron 6.15-kor. Túravezető: Herisztné Kincses Magdolna. • Július 27, szombat: Dömörkapu - Kánya-forrás - Petnyák - Ezeréves (13 km). Találkozás a pécsi vasútállomás előtt a 34-es autóbusznál 8.50-kor. Túravezető: Varga István. • Augusztus 3, szombat: „Pihenő túra”. Útvonal: Tetlye - Ilonka-pihenÖ - Sári-pihenő - Misina - Dömörkapu - Tettye (13 km). Találkozás a pécsi vasútállomás előtt a 33-as autóbusznál 9.00-kor. Túravezető: Dalecker Ibolya. • Augusztus 10, szombat: „Hűvös völgyek túrája”. Útvonal: Dömörkapu -Melegmányi-völgy - Tripammer-fa - Hősök tere (12 km). Találkozás a pécsi vasútállomás előtt a 34-es autóbusznál 8.50-kor. Túravezető: Pulai Lászlóné. » Augusztus 18, vasárnap: Látogatás a Vízfő-barlangba. (Gumicsizma és megfelelő öltözék szükséges.) Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 9.15-kor. Túravezctö: BaronekJenö. • Augusztus 24, szombat: „Sasfészek”. Útvonal: Éger-völgy - Sasfészek •- Jakab-hegy' - Éger-völgy (13 km). Találkozás az uránvárosi buszvégállomáson a 24-es autóbusznál 7.45-kor. 'Púravezető: Kaszás Károlyné. • Szeptember 1, vasárnap: „Túra a Sárkány-szakadékhoz”. Útvonal: Orfü ■ Lórivölgy - Sárkány-szakadék - Szuadó - Éger-völgy (15 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 7.15-kor. Túravezető: Kovács János. A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással • június 9, vasárnap: Orfü - Abaliget - Jakab-hegy (Zsongor-kö) - Sasfészek -Babás-szerkövek - Orfü (23 km). Indulás a 8 órai orfíii autóbusszal. Túravezetö: Őri Zsuzsanna. • június 16, vasárnap: Máza - Óbánya - Kisújbánya - Lakkeri fenyves - Zobák-aluia (ló km). Indulás a 6.50 órai bonyhádi buszjárattal. Túravezető: Rácz Jánosné. • június 23, vasárnap: Síkonda - Vágotpuszta - Kecske-hát - (rövid túra vissza Sikondára, 10 lem) - Nagy-Mély-völgy - Anyák kútja - mánfai Árpád-kori templom - Mánfa - Komló, Kökönyös (20 km). Indulás a 8 órai sikondai autóbusszal. Túravezetök: Stranszky Istvánnné, Őri Zsuzsanna. • július 7, vasárnap: Síkonda - Vágotpuszta - (rövid túra: Lóri - Vízfő - Orfü, 10 km) - Büdüs-kút - Róka út - Vörös-hegy - Szuadó - Orfü (20 km). Indulás a 8 órai sikondai autóbusszal. Túravezetök: Kuizs Sándor, Őri Zsuzsanna. • július 14, vasárnap: Szászvár - Kantár-hegy - Dobogó - Cigány-hegy -Pásztor-forrás - Máré-vár - Máré csárda (16 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi autóbusszal. Túravezetö: Németh Katalin. • július 21, vasárnap: Orfü - Ordas-tanya - Orfü (12 km). Indulás a 8 órai orfüi autóbusszal. Túravezetö: Miklovits György. • augusztus 3, szombat: Körtvélyes - Vadásztanya - Cserma - Varga-hegy -Komló, Kökönyös (6 km). Indulás a 8.30 órai körtvélyesi buszjárattal. Túravezetö: Németh Katalin. • augusztus 18, vasárnap: Árpádtető- Józsefliáza - Somogyi bánya-tó - Hármas bükk - volt Hársas kh. - Petőfi akna - Kövestető- Zobákpuszta (12 km). Indulás a 8.30 órai pécsi buszjárattal. Túravezető: Iván Attila. • szeptember 1, vasárnap: „Bányász emléktúra”. Táv: 10 km. Indulás 8.30-kor a Múzeum elöl. Túravezetö: Iván Attila. • szeptember 8, vasárnap: Zobákpuszta - PUspükszcntlászló - Réka kunyhó -Réka-vár - Pusztabánya - Zobákpuszta (25 lun). Indulás a 6.50 órai bonyhádi autóbusszal. Túravezető: Rácz János. A Pécsi Túrakerékpáros és Környezet védő Klub KERÉKPÁRTÚRÁI • június 14-15: „Mohács sziget” túra a Karapancsa mentén. Táv: 78 km. Találkozó a pécsi vasútállomáson június 14-én 16.30-kor. Túravezető: Eperjesi József. • június 27-30: Országos Túrakerékpáros Találkozó Makón. A találkozóra Pécsről túra indul. Részvétel előzetes jelentkezéssel. • július 13-28: Nyári nagytúra Auzstriába és Csehországba (előzetes jelentkezéssel!) Információ: dr. Novotny Iván tel.: 72/466-326. o augusztus 10: „Dráva - Ormánság”. Útvonal: Darány - Drávatamási - Tótújfalu -Szetitborbás - Felsőszentmárton - Drávasztára - Zaláta - Kemse - Lúzsok -Vajszló - Baksa - Görcsöny - Pellérd - Pécs (68 km út, 20 kin terep). Találkozás a pécsi vasútállomás csarnokában 6.40-kor. Túravezetö: Keményfi Balázs. • augusztus 18-20: „Az elterelt Duna és a Szigetköz”. Útvonal: Komárom - Ko-rnarno - Bük - Nagyié - Kiskeszi - Csicsó - Medve - Bösi vízierőmü - Nagybodak - Vajka - Doborgaz - Dunacsún - Rajka - Dunakiliti - Feketeerdő - Mosonmagyaróvár - Halászi - Püski - Lipót - Hédervár - Ásványráró - Dunaszeg - Győr (179 kin). Útlevél szükséges! Találkozó a pécsi vasútállomás csarnokában 4.45-kor. Részvétel előzetes jelentkezéssel! Túravezetö: Eperjesi József. • augusztus 24: „Lássuk Baranya másik oldalát!”. Útvonal: Mohács - Udvar - Pél-monostor (Beli Manastir) - Baranyaszentistván (Petlovec) - Beremend - Magyarból)’ ~ Villány - Palkonya - Újpelre - Kozármisleny - Pécs (97 km). Útlevél szükséges! Találkozó a pécsi vasútállomás csarnokában 4.50-kor. Túravezetö: Lévai Gábor. Rendezvények • június 29-30: „Zcngő-Misina 2x50” teljesítménytúra. Távok: 50, 30, 15 km. Rajt június 29-én: Pécsvárad, Művelődési Központ 6.00-7.00 (50 km), 7.00-9.00 (30, 15 km). Rajt június 30-án: Pécs, Vándorsport kulcsosház, 6.00-7.00 (50 km), 7.00-9.00 (30, 15 km). Cél mindkét napon a rajt helyén. Nevezési díj: 350 Ft/fö túránként, általános iskolásoknak 150 Ft. A túrák külön-killön és mindkét nap együtt is teljesíthetők. Információ: Kondi Gyula, tel.: 30/355-3024. • augusztus 5-10: Bronzjelvényes túravezető továbbképző tábor. Információ: Börcsök György, tel.: 30/267-6716. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjek a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Apáca u. 2/1. S 72/S25--376; fax: 72/525-377. Ügyeleti idő: kedd 16-19 Óra), internet: \vww. extra.hu/bmtsz E-:r.ail. Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.