2002. december 104. szám

MECSEK HÍRADÓ 104. szám 2002. december Pécs Városismereti Verseny A Pécs Városi Természetbarát Szövetség november 9-én rendezte meg a hagyományos városismereti versenyt, melynek témája ezúttal Pécs belvárosának nyugati területe volt. A verseny a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumából indult, a cél is ott volt. Három kategóriában összesen 63 csapat versenyzett, pécsieken kívül Kaposvárról, Mecseknádasd-ról és Mindszentgodisáról is voltak résztvevők. A versenyt támogatta Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata. A rendezők ezúton is köszönetét mondanak a támogatásért, valamint a gimnázium igazgatóságának a helyszín biztosításáért. Eredmények: Általános iskolás kategória (35 csapat): 1. Szalacsi Sándor FC, Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola, Pécs (Töttösi Gergő-Német András-Ilegedüs András); 2. IJj honfoglalók, Belvárosi Általános Iskola, Pécs (Lévai András-Németh Zsombor-Kovács Máik-Ébert Dávid); 3. Pécsi fügék, Bánki Donát Általános Iskola, Pécs (Bognár Richávd-Frazon Tamás-Keresztúri Balázs-Mnrosfalvi Péter) Középiskolás kategória (16 csapat): 1. öttorony őrzői, Leöwey Gimnázium-Janus Gimnázium, Pécs (Gaál Katinka-Kósa Diána-Papp Dóra-Schrancz Tamás); 2. Füles, Kodály Zoltán Gimnázium, Pécs (Csibi Lívia-Érsek Viktória); 3. Bétaverzió, Leöwey Klára Gimnázium, Pécs (Apró Helga-Bendarzsevszkij Anion-Ébert Péter-Posta Eszter) Családi-felnőtt kategória (12 csapat): 1. Városbéli puhányok, Pécs (Balogh Anita Brandtmiller Teodóra-Tarnai Dóra), 2. Csalogány, Kodály Zoltán Gimnázium, Pécs (Gáborné Antal Zsuzsanna-Radnóti Adél), 3. Táncsics, Táncsics Mihály Gimnázium, Kaposvár (Terlaky Edit-Kovács Mónika Márta). A jövő évi városismereti versenyt 2003. november 8-án rendezzük. Strasser Péter, rendező A Papuk-hegység felfedezése (3. rész) A hosszabb túrára vállalkozókkal fel kapaszkod lünk a 825 m magas Cesljakovacki tetőre, ahol a magas fák zavarták ugyan a kilátást, de Péter elvezetett bennünket egy -általa már előre felfedezett - közeli, sziklás oldalra, ahonnan csodálatos látvány tárult elénk. Mivel az időjárás és a tiszta levegő is kedvezett, kedvünkre gyönyörködhettünk a Pozsegai-medence és a Pozsegai-hegy szépségében. Tartózkodási helyünkről pedig nyugatra tekintve a kanyargó fógerincnek, a Papuk kékellö csúcsának és a déli nrel-lékgerincnek a különlegességét is tanulmányozhattuk. Látványos méreteivel mindannyiunkat lenyűgözött a hatalmas hegyvonulat. Több helyen is megálltunk, ahol alkalmas volt a panoráma - néhol a körpanoráma - megtekintése, így a 616 m magas Kaniska csúcsról is körbepillantottunk. A sok emelkedő emberpróbáló volt, de az intenzív lejtő is igénybe vette bokánkat és térdünkét, amíg leereszkedtünk Velika városba a Lapjak menedékházhoz. Itt aztán fáradtságot feledve merültünk bele a nagy és -világoskék csempéinek köszönhetően - esztétikus úszómedence kellemes vizébe, ahol rövid úszkálás után merev izmaink fellazultak és már sokkal jobbnak láttuk a világot. Az érzés csak fokozódott, miután korgó gyomrunk követelésének is eleget tettünk. A „rövid túrások” közül többen gazdagították még élményeiket a közeli „Török-vár” megtekintésével, amelyhez igencsak meredek hegyoldalon kellett felkapaszkodni. Akik még ezek után is bírták szusszal, átmentek busszal Pozsegába, egy rövi-debb városnéző sétára. A tartalmas nap után - lehetőség szerint - mindenki igyekezett éjszakai pihenőjén új energiát gyűjteni, hiszen a második nap is hasonlónak ígérkezett. Áz edzettebbek a reggeli után lelkerekedve először a 452 méteren elérhető velikai „Török-vár” fellegvárszerü építményét keresték fel. „Ennek egykori tulajdonosa báró Trenkj Ferenc volt, akiről Jókai is írt a „Két Trettk” című regényében. Nevét a Velika alatti Trenkov falu is őrzi. A báró a környéken toborozta az 53. Gyalogezredet, mellyel II. Frigyes porosz király uralkodása alatt szolgált." A vár után a Lapjak-csúcs (667 m) következett, majd a Nevoljas-csúcs (739 ni), a Jezerceház, a 913 m magas Ivaöka-csúcs, ahonnan haza lehet látni, és a Maliscak-csúcs, mely 732 méter magas és egy kétszemélyes bivakhcllycl várja a fáradt „erdőjárót”. A fakunyhó tűzrakáshoz, főzéshez, éjszakai pihenéshez jól felszerelt menedékhely. mely pccsételohelyként is működik. Egy sziklatömbre épült, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik észak és kdei fele. A horvál természetjárók ezt a helyet - találóan -balkonnak nevezik. Ennek közelében - összetalálkozva - örülhettek egymásnak a társaság tagjai, hiszen mi is, akik a „könnyű” túrát választottuk aznapra, az 555 m magas Plis csúcs után a Maliscak-csúcsról szintén gyönyörködhettünk a felejthetetlen természeti szépségekben. Második napi látnivalóink között szerepelt még Velika város temploma, a Szent András templom, mely egyben búcsújáró hely is. Belső falfestése különleges. A „csapat" egyesülése után, útban hazafelé meglátogattuk az egyik déli völgyben megbújó Szent Miklós kolostort. Ez az egykori Jugoszlávia területén a legészakibb elhelyezkedésű pravoszláv épület. Mindkét napon remek túra idő volt, s már azt hittük, ez így is marad hazatérésünkig, ám alig indultunk el leparkoló buszunktól a kolostorhoz vezető gyalogúton, elered; az eső. így aztán az egyre jobban hulló égi áldás miatt többen bőrig áztunk, hiszen az eddigi gyönyörű napsütésben végig magunkkal cipelt esőkabátok természetesen bent pihentek a busz csomagtartójában. Mégsem bánkódtunk, mert a szépen felújított épület külső és belső értékei, a hozzá tartozó birtok látványa és nem utolsó sorban a kedves fogadtatás minden kellemetlenséget feledtetett. Humorérzékünket és vidám hangulatunkat mindvégig megőrizve érkeztünk haza Pécsre. Összegzésként elmondhattuk: a két nap többször kemény volt, fárasztó, mégis tele szépséggel, élményekkel és remek hangulattal. Köszönet ezért mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra, de főként dr. Montskó Péternek és Húsvétit Ilonának. Tartsatok Ti is velük, ha tchciitck! őri Zsuzsanna Erdélyben jártunk II. rész Második hetünket kezdtük ezen a csodálatos vidéken. Ezúttal is buszunkkal indultunk felfedezőútra. Első programunk a Békás-szoros megismerése volt. Az Oltár-kő és a szoros szikláinak változatos formái mindenkit elbűvöltek. A hatalmas sziklatömbök között sétálva látszik igazán, hogy milyen parányiak vagyunk a természetben! Ezután a kristálytiszta vizű Békás-tóban gyönyörködhettünk. A tótól már látszott a Csalhón kialakult vihar, így az ide tervezett túra elmaradt. Ezáltal viszont több időt tölthettünk a maroshévizi fürdőn, amit igyekeztünk is kihasználni. Bár az alig 20 fok fölötti víz nem volt mindenki kedvére, a parton maradtak is jókat nevettek a trainbulinról történő amatőr próbálkozásokon (hozzátartozik még, volt, aki csak kilátónak használta az ugródeszkát!). Ezt a tartalmas napot is egy finom vacsorával és az elkövetkező napok programjának megbeszélésével zártuk. A következő napon végre irány a sokak által várt Hargita! Túránkat Hargitafür-dőn, az Ózon szállótól indítottuk a Csicsói-Hargita meghódítására. Meredek hegyoldalon indultunk az 1679 méteren lévő Bagoly-köre, ahol a rövid távon legyűrt 350 m-es szint miatt elkelt egy kis pihenő. A környező hegyek, völgyek látványa és a meleg kávé elterelte a figyelmünket a nagy szélről. A pihenő után megkerestük a fennsík másik oldalán a kék sáv jelzésű turistautat, és ezen jutottunk vissza a szállóhoz. Megnéztük még a falu nevében szereplő fürdőt. Ez nem a megszokott vizes, hanem egy gázfördö, úgynevezett mofetta, ahol a vulkáni működés utóhatásaként feltörő gázokat fordítják a gyógyítás szolgálatába. Haza utunkon még egy rövid túrát tettünk a csíkrákosi Pogányvár körül, ahol romokat nem, de érett feketeáfonyát annál többet találtunk Másnap indultunk újabb Hargita-túránkra, a Madarasi-Hargita 1S01 m magas csúcsára. Túránk kiindulópontjára, a Nagy-Madaras patak völgyébe ezúttal is buszunkkal jutottunk. Kalandosra sikeredett a túra indulása, hiszen az erősítő snapsz után már indultunk volna fel a hegyre, amikor feltűnt fiatal túratársunk hiánya. Ő az egyébként már lezárt busz hátsó ülésén pihente ki előző napi fáradalmát! Az ébresztő után már jöhetett a túra. Az út egy hosszú és kellően meredek kaptatóval kezdődött, majd egy kellemesebb, alig emelkedő szakasz után jutottunk fel a Madarasi menedékházhoz. A menedékház büféjében ellenőriztük a sör kötöttséget, majd megkóstoltuk a kokojsza (feketeáfonya) pálinkát, ami annyira ízlett mindenkinek, hogy az üveges készletei jelentősen csökkentettük (az ajándékba hazahozott üvegek nagy síken arattak!). Miután kipihentük magunkat, indultunk a csúcsra. A nagy szel sem zavarhatta a „meglepetés pezsgő” elfogyasztását, majd rövid étkezés és kávézás után indultunk le a hegyről. Ez az út egy kissé hosszabbra sikerült a tervezettnél, de a társaság tagjai itt kerüllek a legközelebb egymáshoz, mivel az útközben talált, frissnek tűnő medveürUlék miatt senki sem mert lemaradni! Ezt az esténket is egy kis beszélgetéssel fejeztük be, persze a korsó csíki sör sem hiányozhatott. A következő napját mindenki maga osztotta be. Volt túra a közeli kőbányához, látogatás a csík madarasi fazekasüzemben és fürdés az ugyanebben a faluban lévő strandon. Voltak, akik szálláshelyünk, Csíkszenttamás még jobb megismerésére indultak. Ebéd után a nagy sikerre való tekintettel újra volt kürlőskalácssütés, aminek végterméke az amatőr kalácssütök becsületére legyen mondva - nagyon ízlett mindenkinek. Este a vacsoránál köszöntük meg házigazdáinknak azt a sok kedvességet és törődést, amit tőlük kaptunk. Másnap reggel indultunk vissza első szálláshelyünkre, a Jára patak völgyébe. Útközben megnéztük a mádéfalvi veszedelem emlékművét Csíkmádéfalván, majd Márcfalván csodálhattunk meg sok szép székelykaput. A következő megállónk Szejkefürdőn volt. itt az emlékparkban van Orbán Balázs székely kutató sírhelye és emlékköve, valamint egy kiállítás székelykapukból, amelyek közül a legrégebbit az ezernyolcszázas évek elején készítették. Ezután igazi vásári hangulatba csöppentünk Korondon; volt itt alkudozás és áldomás is, ez utóbbiból sokak örömére az is kapott, aki nem vásárolt. A következő programunkat, ami fürdés lett volna Parajdon. egy vihar sajnos elmosta. Este a vacsorát követően mindenki igyekezett nyugovóra térni a másnapi korai indulás miatt. Eljött hát ez a nap is: két tartalmasait eltöltött hét után haza indulunk. De látnivaló még maradt az utolsó napra is. Reggeli gyors pakolás után indultunk a torockó-szemgyörgyi várhoz. A várból szép kilátás nyílott a Székely-köre és a környező hegyekre. Ezek egyikében még egy eltemetett sárkányt is felfedezni véltünk a hegyoldal különös formájú szikláiban. Ezután egy kávézás és nézelődés volt a program Torockón. A kát következő megállásunknál látottak viszont elszomorítottak mindannyiunkat. A kívülről oly pompás látványt nyújtó nagyenyedi vártemplom és a vajdahunyadi vár belső állapotára az „elhanyagolt” jelző nagyon hízelgő! Ezután egykét pihenő, és máris a határhoz értünk. Az itteni - már szokásosnak tűnő - két órás várakozásban felüdülést jelentett a siklósi túratársainkkal való találkozás, akik szintén Erdély csodás hegyeinek megismerésével töltötték a nyár egy részét. Még szólnom kellene az utazásunkról, amit a karászi önkormányzattól bérelt busszal lettünk meg. Mindenki legnagyobb örömére sofőrünkben olyan segítőkész embert ismerhettünk meg, akitől a búcsúzáskor már barátként és túratársként váltunk el. Köszönjük, Lobi Zoli! Ezzel az élménybeszámolóval remélem ötleteket tudtunk adni egy, a túrázók számára oly csodálatos vidék, és az ott élő barátságos emberek megismerésére. Búcsúzunk tőled, Erdély! Szép volt. jó volt, visszamenné(n)k! atiKA Túra a Kőszegi-hegységben A Matáv Pécsi Sportegyesület, meg még jó párán, korábbi szokásunkhoz híven idén is megtartottuk őszi többnapos túránkat. A színhely a Kőszegi-hegység és környéke volt. A többéves gyakorlat ellenére a szervezéssel még mindig akadt egy kis probléma. Először is az időpont megválasztásával volt gondunk. Hagyományaink szerint az őszi túránk egyik napja október 23-a, a kevesebb szabadság miatt. A jó idő nagyobb valószínűsége miatt ez a nap lett volna a záró nap. Már nyár elején lefoglaltuk a szállást, megrendeltük a buszt, amikor tudomásunkra jutott, hogy a diákok őszi szünete október 23-val kezdődik. Gyors szervezés, mind a szállást, mind a buszt sikerült a jobbnak becsült időszakra áthelyezni. Mikor már minden megvolt, akkor megjelent a miniszter rendeleté, hogy a diákok őszi szünete október 31-tői kezdődik. Hogy a kieső diákok miau. a költségcsökkentés érdekében a busz tele legyen, segítséget kértünk ismerős túratársainktól a létszám feltöltésére. Ebben nagy segítséget nyújtott Husvéth Ilona, akinek köszönöm e ténykedését. Másodszor, a tavaszi túránkon megkérdeztük régi, jó buszsofőrünket, Dobos Józsefet, hogy vállalja-e az őszi túránkat? A válasz mindannyiunk örömére igen volt. A túra előtt pár nappal sajnos megtudtuk, hogy nem ö lesz a gépkocsivezetőnk, de a busz az marad a szokásos zöld. A túra előtt egy nappal megtudtuk, hogy a busz sem zöld, hanem piros. A többi pedig még jött ezután. A busz indulási ideje többször pontosan meg volt határozva, de kétszer is útközben vettük fel túratársainkat. Egyszer pedig a busz nem tudott odaérni a megbeszélt helyre időben. És ami nagyon fontos volt, hogy nem volt leves... Az előbbieket talán csak az tudja igazán élményként feleleveníteni, aki ott volt velünk, és jót derült az eseményeken. Összességében szerintem jól sikerült a túra, kellenek hozzá olyan kis események, melyekre később szívesen emlékezünk. Tehát október 23-án a negyvennyolc fó nagy várakozással elindult Kőszeg irányába. Az első napi program Vonyarcvashegyen a Szent Mihály kápolna, Nagycenken a Széchenyi Múzeum, és a nyíltszíni Vasutas Múzeum megtekintése volt a szállás elfoglalása előtt. Közkívánatra Nagycenken még megnéztük a Széchenyi mauzóleumot is. Kőszegen a Jurisics Miklós Gimnázium Kollégiumában aludtunk. Sikerült jól elhelyezkednünk a kellemes helyen fekvő szálláson. Vacsorát és reggelit a nem túl messze lévő Kék huszár vendéglőben rendeltünk, és kedvező áron finomat és megfelelő mennyiséget kaptunk. Mivel őszidöben egész napos kintlét után jól eshet este egy jó meleg leves, erre is kaptam a vendéglátóktól ajánlatot. Később aztán kiderült, hogy ök csak akkor tudnak nekünk levest felszolgálni, ha előtte való nap megkérjük az egész csoport részére. Ezen nagy volt a felháborodás. Ha lett volna leves, lehet, hogy csak 10-15 fo kert volna, de így mindenki zúgolódott. A nagy létszám miatt - szintén korábbi gyakorlatunknak megfelelően - két túrát szerCveztünk a második és a harmadik napra. A „nagyobb kapacitásúak” a hosszabb távot és gyorsabban, míg a „sétálók” a rövidebb távot a nekik kedvező ütemben tették meg, így nem nyúlt több kilométer hosszúra a csapat. A második napot ugyanarról a helyről kezdtük. Az egész társaságot a busz elvitte Bozsokra. Innen felmentünk az írott-kőre. majd ezután a két csapat különvált. A nyomvonal a Hörmann-forrásig közös volt. de a menettempó nem. A hosszabb távot tevők a Stájer házakat, az Óháztetőt és a Kálváriát érintve gyalogoltak be Kőszegre, míg a rövidebb táv a Szent Vid kápolnát érintve, Velemen keresztül jutott el Cákra, a pincesoron keresztül, ahol a busz várta őket. Voltak olyanok is. akik a hosszú túrát kiegészítették a "Szikla-túra" célállomásaival, így ezen a túrán azt is teljesítették. Mivel bőven volt idő a vacsoráig, többen ismét városnézést iktattunk be vásárlással egybekötve. Azaz vásároltunk volna, de érdekes módon itt a boltok nagy része már négv-öt óra körül bezár. Vacsora után Poch Józsi bácsi elővette harmonikáját és finom borait. Kellemes nótázással kilenc óráig töltöttük időnket. Másnap a hosszútúrások szintén Bozsokról indultak, a Szent Vid kápolna érintésével a hegy lankásabb részein jutottak el a Szabó hegyig, majd terv szerint a Királyvölgyön keresztül értek volna be Kőszegre. A rövid túrások a Kálvária, a Trianoni-kereszt, a Hétvezér-forrás, az Óház-tetö és a Szabó-hegy érintésével jutottak be a városba. A túráknak itt lett volna egy közös szakasza, de mikor a rövidtúrások ideértek, a hosszúak még egy pincében boroztak, így a találka elmaradt. A vacsora után ismét harmonikaszó előzte meg a lefekvésünket. Utolsó napra szintén kot párhuzamos programot terveztünk, melyek után mentünk volna ajaki templomhoz, majd Somogy várra. A társaságunk egy része a szombathelyi városnézést választotta. Volt, aki a római kori emlékeket tekintette meg nagyon élvezetes idegenvezetés mellett, volt, aki elment a Kámoni Arborétumba, de olyan is akadt, aki egy jó csülök elfogyasztásával töltötte idejét addig, míg a túrázók a Pinka völgyében haladva közelítették meg a Vas-hegyet, majd Vaskeresztest. A túrázóknak 13.10-re kellett volna Szombathelyre érni, hogy ott felvéve a városnézőket, folytassák a betervezett programot. Az előre tervezett időpontban meg is érkeztek Vaskeresztesre a buszhoz, hogy a terv szerint induljanak. Igen ám, de nem indult a busz Az akkumulátora lemerült. Gépkocsivezetőnk kért segítséget több helyről, még végül két óra múlva egy traktornak sikerült behúznia úgy a buszt, hogy az beindult. Ezután már csak Szombathelyen álltunk meg, a városnézőink felvételére. A kiesett két óra nem engedte meg. hogy a még meg nem nézett helyeket meglátogassuk. Összességében a társaság jókedvűnek, elégedettnek tűnt. Nagyon sokat jelentett a csodálatos idő és az erdő fantasztikus színei. Pécs határában már villámlott is, és pár csepp eső is esett. És már el kell kezdeni gondolkodni azon, hogy tavasszal hová menjünk. Csiszár Gyula íBaramjoCás zselici tájakon 2002. október 19-e, szombat. A vonat kerekei csikorogva állnak meg a Cserdi-Iielesfa vasúti megállóban. Kellemetlen szól és szitáló eső fogad bennünket. Besietünk a lepusztított "váróterembe", ahol a túra útvonalát ismertetem a megjelent túrázóknak. Az útvonal: I-lelcsfa - Dinnyeberki - Isten-kút - Gyűr-hegy - Tekeresi-erdő • Gacsa - Alsó-erdő - Mozsgó. A táv: 18 km, szintkülönbség 150 m. Helesfát elhagyva az égiek megkegyelmeznek nekünk, és mire Dinnyeberkibe érünk, a Nap is kisüt. A kocsmában elintézzük a bélyegzéseket és iszunk egy kis lé-lekmelegítüt. A felső szőlők irányába indulunk és nézegetjük a magas löszfalat, amely felvezet a tetőre. A szőlők között egy szántó közepén egy terebélyes gesztenyefa áll, magányosan uralva a tájat. Kint haladunk a füves úton és nézzük a Mecsek hosszú vonulatát a távolban. A szemközti domboldalon a Nádasy-kastély arborétumának magasra nőn mamutfenyőjét látjuk éppen. A felső legelőn haladva szép panorámában gyönyörködhetünk és nagyítóval ismerkedünk a virágok apró részleteivel, valamint parányi terméseivel. A csobágai bcszögelésncl elmesélem társaimnak, hogy a lombhullató fák miért öltenek színes ruhát ősszel és miért hullajtják le leveleiket. Szép szálerdőben barangolunk szétszóródva és keresgéljük a gombákat. Látunk szép fiatal gyapjas tintagombát, de ezt nem érdemes leszedni, mert nagyon sérülékeny és nekünk még jó néhány kilométert kell gyalogolnunk. A kidőlt száraz fákon és tüskökön szebbnél szebb lepke- és rétegtaplók virítanak. Kellemes sétával leérünk a Sán-dor-árokba és keressük az átjárót a mély patakon. Már majdnem hidat építünk, amikor elöreküldött társunk kiált, hogy „itt egy híd”. Mindenki szerencsésen megérkezik az Isten-kűthoz, ahol az erdei asztaloknál ne-kiállunk az ebéd elfogyasztásának. Csodálatos kis erdei tisztás, koros fenyőkkel és kellemes vizű forrással. A vadászház régen összedőlt, már csak a gazdasági épület téglafalai dacolnak a múló idővel. A felújított kút mögött márványtáblán a következő szöveg olvasható: „Vándor, ha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istcnkútnál, vedd az ivókád kezedbe s ellesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet. De a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene adja. 1862” Mindenki kellemesen kipihente magát, így hát nekivágunk az emelkedőnek. A Fekete erdő fiatal harsasában haladunk, ahol a vadak állal okozott károkra hívom fel túratársaim figyelmét. Éppen zihálni kezd a csapat, amikor felérünk a tetőre, ahol szépen fejlett elegyes erdő fogad bennünket. Gondozott erdő, messze el lehet látni az öles fák között. Elvétve néhány gomba kerül elő az avar alól, de csak annyi, hogy túratársaimnak elmondjam jellemzőit. A Gyűri-tetö alatt érünk ki a vadföldekre. Szik-rázóan süt a Nap, a fehér habos felhők a kék égen lubickolnak. A legfázósabbak is ingujjra vetkőznek. A hatalmas tisztást a közepén magasodó vadlesi figyeli, a rétet tarka levelekkel díszített fák ölelik körbe. Lassítunk és bevárjuk a lassúbb társainkat. Kattognak a fényképezőgépek a csodás táj láttán. Elindulunk lefele a Tekercsi-erdőbe egy ritkán járt erdészeti úton. Jobbról egy mélyülő szakadék terpeszkedik, balról egy elhagyott homokbánya látható. Elérjük a Szigetvári Erdészet által készített tanösvényt. A László-forrás csörgedező \lize és „varázsereje” sokakat lecsal a mély szakadékba. Itt végig a pannon homekriétegek láthatóak n kibúvó homokköveivel. A forrásmezőben fodrozódva nagy felületen mésztufa kirakódások láthatók. Innen a forrástól indulunk Mozsgőra az „Ezüsthárs tanösvényen” melynek szimbolikusan festett levelei segítenek a tájékozódásban. A homokbányában csoportképet készítünk és indulunk tovább. Kellemes vonalvezetésű úton haladunk lefele a Porovica-patak felé. Az út mentén elhelyezett, fából készült tablókon a Zselic jellegzetes élővilágát tanulmányozhatjuk. Csodás szálerdő, gümbölyded völgyek, sík rétek váltakoznak. Az ősz vidám színei a természet palettáján csodálatosan keverednek. A fényképezőgépek versenyt csattognak a sok tarka levél láttán. A nemrég dózerolt sáros úton bakancsaink túlsúlyosak lettek, lépteink lassulnak. A reggeli eső csúszóssá tette ezt a szakaszt. Fáradtabb társaimat feleségeimé. Ágira bízom, aki ismeri a faluba vezető könnyebben járható másik utat. Megbeszéltük, hogy a romos templom melletti kis vendéglőben találkozunk. Egyre nehezebbek a szemetes zsákok, melyek lassan megtelnek szeméttel. Az erdészetnek sok dolga volt a tablók kihelyezésével, mivel ez eléggé gép- és emberigényes. Az útvonalon elszórt szemét összeszedését eddig meg nem tudták megoldani. Ezért a szép tanösvényért mi szívesen elvégeztük ezt a feladatot. Jó, ha a környezetet szerető turistának a hátizsákjában lapul néhány szemetes zsák, inért bármikor szükség lehet rájuk mint az ma is történt. Már látszik a focipálya és a tanösvény végén a Szent-kút fehér meszelt oldala. A kút előtt kőfalba épített kifolyócső, melyen a kút vize csordogál. Felette Mária szobor figyeli a kölnikéből lépteinket. A tűzoltólaktanya mellett a nagy fém konténerbe emeljük a két darab kétszáz literes erős szemetes zsákot a sok szeméttel, és sietünk a találkahelyre. Már szürkül az ég, amikor a falut elhagyjuk és igyekezünk a buszmegálló felé. Távolabb egyre söíétebb fellegck gyülekeznek és villámok cikáznak közöttük. Éppen hogy elérjük a buszmegállót amikor „leszakad” az cg. Sűrű nagy esőcseppek verik a lemezből készült bódét és mi örülünk, hogy nem órákkal ezelőtt az erdőben élt utol. Bátrabb társaink a menetirány szerinti nyitott megállóban áznak értünk, nehogy elhaladjon mellettünk a busz. Egy kellemes, szép napot töltöttünk el 27-én a Zselic szép tájain. Baumann József 0000000000®®®®®® Nyílik a rövidszárú kankalin... BüdÖs-kűton nyílik a rövidszárú kankalin és az illatos hunyor. Minden év hasonló időszakában örömmel konstatálom, amikor a ház körül késő ősszel is nyílnak virágok. Ez a rendkívüli esemény illik ehhez a rendkívüli helyhez. Rendkívüli ez a hely, mert ide építették az 1930-as években ezt a „meseházai". Meseház azért, meri kicsi, szép és takaros. Különleges az elhelyezése, mert a völgyben található, és mégis a dombtetőn. A ház körül nyílik májusban a turbánliliom; sok a lónyelvü és szúrós csodabogyó, az illatos hunyor - hogy csak a különlegesebbeket -S- említsem. Az erre járó kirándulók dicsérik a hely szépségét, a ház és környéke takarosságát. A hely különleges az éghajlata, az itt nyíló virágok szépsége, „korai” virágzása miatt. Tavasszal a szitakötök násztáncot járnak a virágos rét fölött. 2002. november 9. Baronek Jenő y* 2i'. y.'~ y** yj. y*'~ 'i' 't% Felhők fölött a Nap... A Somogy Megyei Természetbarát Szövetség meghívására pár napol tölthettünk el a Pilisben, Dobogókőn. A Természetjárók Napja alkalmából megrendezett Ünnepség keretében, a Magyar Természetbarát Szövetség elnöksége 2002. szeptember 21-én emlékérmet adományozott Kondi Gyulának és Börcsök Györgynek. Az országos kitüntetéssel az elnökség egyben a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség munkáját is elismerte. Az ott töltött pár nap emlékére született e vers. Felhők fölött a Nap Korán keltem, még sötét volt. Rohantam a buszhoz, de késő volt. Jött a másik, elértem, így a Hal térre időben odaértem Jött is nemsoká egy ezüst Suzuki, Benne utazott Erzsiké és Klári Zsákom bedobtam sietve, S már repültünk is Bicsérdre. Sötét van még, Gyuri a kapuban vár. Vele együtt kis csapatunk teljes már. Megérkeztünk Kaposvárra, Az időnkből telik még egy kávéra. Somogyiak a házigazdák, A kirándulásunkat is ok prezentálják. Üdvözöljük a sok ismerőst mind, Buszunk indul, senkit nem hagyunk kint. Szalad az út, a kilométer fogy, Elhagytuk Budát, Esztergomot. Szép városok ezek, tör ténelmük nagy, Ismerjük őket, az ablakon nézünk ki csak. Első utunk a Pilisbe Dömösön át vezet, Maradnak páran, de a többség túrázni megy. Az idő borús, cscpcreg is immár. De a Rám-szakadék láncát csörgetjük mindjárt. Míg lent a patak vize szalad. Felettünk az égből bőségesen szakad. Egyre feljebb halad kis csapatunk, Kincs visszaút, csak előre haladunk. Túránk végére visszatérünk buszunkhoz, De előbb a hideg ellen egy söntéspulthoz. A fáradtság nagy úr, erőt vesz itt rajtunk. De menni kell, soká nem maradunk. Buszunk kapaszkodik a Visegrádi-hegységbe. Egyre feljebb a szálláshelyünk közelébe. BM üdülő, ahol most megállunk, Annak turistaházában lesz a szállásunk. Szép az üdülő, hová vezetőnk hozott, A teljes felszereltség nagy örömöt okozott. Vacsora, uszoda, szauna, esti séta, Majd bowlingozás a mesterek tornája Kellemes fáradtsággal dőlünk ágynak. De ami ez után jött, nem kívánom másnak. Mély álmomból ver fel a nagy zaj, Földrengés tán. vagy mi ez a nagy zsivaj? Osztálytalálkozó az, ir.it itt szerveztek. Születésnapra most nagy bulit rendeztek. Hajnal felé elcsendesül minden, Tudok már cn is aludni idebenn. 1 liivös a reggel, a köd is szitái, Sárgulnak a levelek, kabát is elkel már. Sétára indul a csapat, kck jelzésen baladva, Lemaradni r.ein érdemes, mert a köd a többiek nyomát is betakarja. Egyre több a turista Dobogókő felé menet, Természetjárók Napja van ma. Mit itt rendeznek meg. Látnivaló akad bőven, Mi állítatta! csodáljuk őket, Majd elindulunk egy kis sétára A hegy északi lejtőjének. A pára meg nem szállt fel, De a látvány így is felemel. Fölcrvc ismét a tetőre Elénk tárul Dunának kanyargó völgye. Menet közben sűrűn fényképeztem, Be is telt gyorsan a tekercsem. Barátok h bajból kisegítettek. Megörökítettem így, mit nagy emberek tettek. Megszólal a harang, Tizenkettőt itt az óra. Fölöttünk az égnek kékje, S a napnak szikrázó sugara. Turiscatalálkozó van itt. Országos ünnepség, Beszédet mondanak, énekelnek, Nagy itt a békesség. Természetjárók Napját ünnepeljük itt. Emlékérmeket osztanak, nagyot és kicsit. Gyuri meg én kapunk is belőle. Munkánk eredményének elismerésére. Állófogadásra invitálnak majd minket. Ünnepelni tovább sikereinket. Am dolgozunk, s lobbizunk itt is serényen, SzÖkebb hazánk - Baranya - érdekében. Délutánra fordult már a napnak járása. Kis csapatunk ismét az erdőt járja. A reggeli ködös úton haladunk végig, De a köd fátylával nem takarja el szépségű. A természet lenyűgöz most is minket, Különös a szépsége e vidéknek. A tetőn állok, s ámulva figyelem, Dunának csillogását hegyek közt odalenn. A mozgás körülöttem egyre nagyobb, Csoportok érkeznek, kicsik-nagyok. Letekintvén ők is a korlát mögül, A látvány mellett minden más eltörpül. Az üdülőben a vacsora vár, Utána uszoda, szauna felüdülést kínál. Pattog már a tábortűz is a sötétben. Énekünk száll a távoli messzeségben. Csillagok fénye hidegen ragyog. Álmomból ráznak fel a jóbarátok. Menjünk túrázni, az éjszaka oly csodálatos. Felettünk kereken a telihold ragyog. Kilátóhoz ismét visszatérünk. Ezüstös fény ragyog most felettünk. Erdő mélyet most fel nem kerestük, 1 losszú árnyak gazdáit meg nem lestük. A természet él, nem alszik, Neszek zaja jobbra-balra nallik. Távolban a Duna ezüstre festett vize, Partján a lámpasor gyöngyfüzér fénye. A látvány oly békés és mesebeli, Társaimat ez nyomban megihleti. Faragják a rímet, egymáshoz illesztik. Míg a mélyből egy bógés nem hallik. Bikák verik fel az éjszaka csendjét. A szarvasoké most c környék. Belátjuk c lényt mi is szépen, És sétálunk a szállásunkra serényen. El is meséljük mindezt a klubban, Kik hallják, irigykednek magukban. Egy sör mellett beszélgetünk crról-arrói, Összegezve a napnak vidám dolgairól. Esőben indultunk misnap haza, Túránkat az idő így elmosta. Helyette volt élményünk másban, A Pál-völgyi barlang világában. Sokat lent nem időzhettünk, Másik csoport topogott mögöttünk. A barlang kiépítettsége egyedüli. Kezd az Unióhoz közelíteni. Hazafele betértünk egy ebédre. Majd megérkeztünk Kaposvár főterére. Hivatalos utunk itt erí véget, Köszönet barátaink vendégszeretetének. Átnyergeltünk ismét a Suzukiba, Mely repített minket már otthonunkba. Szép volt mindenkinek e pár nap, Megismertük e szegletét is hazánknak. Kondi Gyula A megfelelő vitamint, a megfelelő időben! 2001. szeptember 20-án vettünk először részt „biolúrán”, Bőrösök György vezetésével, aki már akkor rövidebb beszámolót tartott az új. tudományos alapon megismert, a szervezetre jó hatást gyakorló táplálkozásról. Megígérte nekünk, hogy egy hosszabb lélegzetű előadás keretében átadja a mentálhigiénés képzés keretében szerzett tapasztalatait. 2002. október 9-én tartotta Börcsök György az előadást a PTTE Nyugdíjas Szakosztályának. Szívesen látott vendég ö nálunk, érezzük az „idősebb'’ korosztályhoz való őszinte szeretetét. Csodálatos, nyugodt béke sugárzik lényéből, így nem csoda, hogy leköti hallgatóságát. Előadásában a helyes táplálkozás bonyolult következményeiről szólt. Nagyon fontos, hogy az idősek tápanyagszükséglete nagyon változhat, az egyénektől függően. Általános szabály azonban, hogyha valaki túl van a 65. életévén, külön ásványi sókra van szüksége: elsősorban kálciumra, magnéziumra és vasra, továbbá ugyanígy külön vitaminpótlásra. Növeljük tehát a szervezetbe jutó többszörösen telítetlen zsírok mennyiségét magvak, amerikai mogyoró seb. fogyasztásával. és csökkentsük a koleszterinszintünket. Nem szabad továbbá megfeledkezni az antioxidánsokról, A-. C-, E-vitamin és a szelén, hogy így megakadályozzák a szabad-gyök-reakciókat. így gátolják bizonyos rákkeltő anyagok hatását. Az E-vitamin segíthet javítani a rossz vérkeringést, ami gyakran felelős a lábikra görcsökért. Nem szabad elfeledkezni a rostokról azért, hogy az anyagcsere folyamatok gyorsabbak és megfelelők legyenek. Beszélt nekünk az ételek színösszeállításáról és azok helyes alkalmazásáról a napi gyakorlatban. Fontos számunkra a karotin, amit szervezetünk A-vitaminná képes átalakítani (pl. a sárgarépa segíti a szemünk tisztánlátását). Nem beszéltünk még a fehérjékről, és azokról a furcsa aminosavakról. Ezek bonyolult összetételét rábízom a szakemberekre. Lényegében a helyes összhangról, mennyiségről, minőségről szólt, fehér húsok, vörös húsok, halak, tejtermékek megfelelő arányáról. Röviden összefoglalva tehát: találjuk meg a szervezetünket legjobban segítő összhatást. Mindenből egy keveset, többször együnk, és próbáljuk megtalálni a tökéletes egyensúlyt. Figyeljünk biológiai óránkra, önmagunk reakcióira az egyes tápanyagokkal szemben. Nem tudtam visszaadni Börcsök György szakmai előadását, de aki nem tudott jelen lenni, talán így - elolvasva cikkemet - némi ismeretet szerez a tápanyagok bonyolult összhatásáról. Nagyon szépen köszönjük az előadást. Még egyszer gratulálunk a kitüntetéséhez, elért eredményeihez. Kívánjuk, hogy még nagyon sok sikert érjen el életében. Tanári hivatását gyakorolva segítsen egy egészséges, új, sportos nemzedéknek a felnövekedésében. Személyesen még egyszer köszönöm, hogy a biotúrán ott lehettem. Az ott mért, kiugróan magas vérnyomás okait időben kivizsgálták. Sajnos pajzsmirigy daganatot regisztráltak, amit azóta is többszöri biopsiával ellenőriznek, de anyagmennyiség hiányában pontos diagnózist még nem állítottak fel. Ebből is láthatjuk, milyen fontos szerepe van a prevenciónak. Nem azonnal a gyógyszerekhez kell folyamodni, hanem elsősorban az okokat kell kivizsgálni. Sokat tanultunk Börcsök György előadásából. Szavaival élve: tanulékonyak vagyunk. Túráinkon rendszeresen merünk vérnyomást, azóta tisztított sárgarépával, magvakkal, szelet gyümölccsel kedveskednek egymásnak túratársaim. Jó túrázást kívánok minden túratársamnak! Raub Bálintné, Teréz PTTE Nyugdíjas Szakosztály túravezetője HÍREK ■ A Mecsek Egyesület története címmel jelent meg B. Horvátit Csilla könyve. A szép kivitelű, fényképmellékletekkel gazdagon ellátott kötet bemutatja a Mecsek Egyesület történetét az 1891-cs alakulástól napjainkig. Kapható a Mecsek Egyesület irodájában (Pécs, József Attila u. 10), hétköznap délelőttönként. h Kiállítás: Kovács János túravezetö rajzai - Pécsbánya szelídgesztenyés és egyéb -tekinthetők meg Pécsett, a Citrom utcai Overland R turistaboltban december 3-tól 29-ig. nyitvatartási időben (H-P: 9-1S, Sz: 9-13). ■ Túravezetők Klubja: 2003. január 7-én Katits Kálmán emlékfilmjei láthatók két neves pécsi sportolóról, Horváth Judit kosárlabdázóról és Dittrich Tamás tízpróbá-zóról. ■ Új menetrend: 2002. december 15-én lép életbe a 2003. évre érvényes vasúti és autóbusz menetrend! ■ Darázsveszély! Október közepén kirándultunk Kisűjbányára, és az Etelka-forrás-nál egy előttünk járó gyerrnekcsapatol megtámadtak a lódarazsak! 6-8 gyereket összecsipkedtek, Kisűjbányára a mentőket is ki kellett hívni. Szerencsére helyben ellátták őket, és másfél-két órás megfigyelés után senkit sem kellett kórházba szállítani. A darazsak a forrás melletti tüzrakót övező egyik fenyő odvábán bújnak meg. és nagyon agresszívek! (Primer Jakab) NYÍLT TÚRÁK • December 7, szombat: Év végi beszélgetés a Gubacsos kulcsosházban. Útvonal: Szatina-Kishajmás vasútállomás-Tekeres-Gubacsos kulcsosház (12 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 7.00 órakor. Túravezetö: dr. Lakatos-né Novotny Sarolta. • December 26. (Karácsony másnapja), csütörtök: „Beigli túra”. Útvonal: Vékény-Vörösfenyö kulcsosház-Dobogó-Hidasi-völgy-Zobákpuszta (16 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 8.45-kor. Túravezető: Kalangya Attila. • December 28, szombat: „A téli Tenkes”. Útvonal: Máriagyüd-Tenkes-hegy- Siklós (10 km). Találkozás Máriagyüdün a templom előtt 9 órakor. Túravezető: Tollas Tibor. • Január 4, szombat: Zobákpuszta-Baglyas-Pásztor-forrás-Pusztabánya-Zo- bákpuszta (16 km). Találkozás a pécsi autóbusz pályaudvaron 8.45-kor. Túravezetö: dr. Lakatosné Novotny Sarolta. A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással r December 7-8: Mikulás-túra a Vörösfenyő kulcsosházhoz. Útvonal: Maré csárda-Vörösfcnyő kh.-Máré csárda (10 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi autóbusszal. Túravezetö: Mttller Norbert. > December 15, vasárnap: Szánkótúra (Buszpályaudvar-Mecsekjánosi-Káez-lanya-Komló). Táv: 6 km. Indulás 8 órakor a buszpályaudvarról. Túravezető: Rácz János. > Január 5, vasárnap: PezsgŐs túra a Vörös fenyő kulcsosházhoz (9 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi busszal. Túravezető: Németh Katalin. Békés karácsonyi ünnepeket és szép túrákban, élményekben gazdag boldog új esztendőt. kívánunk minden természetbarát társunknak! Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez, eljuttatni (7621 Pécs. Apácai u. 2/1). Ügyeleti idő: kedd 16-19 óra. ffi/fox: 72/525-377. E-raail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. Internet: www.extra.hu/bmtsz.hu BARANYA MEGYEI TERMÉSZETBARÁT ESEMÉNYNAPTÁR 2003. év A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség rendező szervezeteit vastag betűkkel, az egyéb rendezőket vékony betűkkel jelöltük Valamennyi rendezvényről érdeklődni lehet a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnél (7621 Pécs, Apáca u 2/1. 5?/fax: 72/525-377. E-maiL bintsz