MECSEK HÍRADÓ 91. szám 2001. szeptember KITÜNTETÉS A Magyar Természetbarát Szövetség elnöksége a „Természetjárás fejlesz¬té¬séért bronz fokozat” kitüntetésben részesítette Strasser Pétert (Dél-Zselic Ter¬¬mészetbarát Klub), melyet szeptember 22-én Dobogókőn, a Természetjárók Napja ünnepségén adnak át. A kitüntetéshez gratulálunk, és további ered¬mé¬nyes munkát kívánunk! Megváltozó turistajelzések a Mecsekben Amint arról már hírt adtunk, 2001-ben és 2002-ben jelentős útjelzés-változtatásokra kerül sor a Mecsek turistaútjain. Mi indokolja ezeket a változásokat? A Mecsek jelenlegi turistaút-hálózatának jelzésrendszere a valamikori számokkal jelölt utak „megszínezésével” alakult ki (az átállást megkönnyítendő, évekig a szá-mokat és a színeket együtt alkalmazták: P sáv – 1-es, S sáv – 2-es stb.). Az egyes útvonalaknak ily módon adott jelzések formája (sáv, négyzet, kör stb.) azonban sok esetben nem egyezett azok tartalmával. A túravezetői tanfolyamokon már alapfo-kon tanítják, hogy – elvileg – melyik forma milyen tartalmat jelent: háromszög – csúcsra, kilátópontra vezető út, négyzet – turistaházhoz, lakott területre vezető út stb. Ezeket a jelentéseket – a felfestett jelzések méreteivel, elhelyezési sza¬bályaival együtt – a Magyar Szabványban is rögzítették (a Magyar Szabványügyi Hivatal 1988. február 8-án jóváhagyott rendelete alapján a szabvány 1988. május 1-jén lépett hatályba). Ennek megfelelően az ország több hegységében az 1990-es években át-alakították, és a szabványhoz közelítették a turistajelzéseket. A Mecsekben ez idáig ez nem történt meg. Mondhatni persze, hogy senkit sem zavart ez, a turistának végül is mindegy, hogy zöld kör vagy sárga háromszög vezeti el az úti céljához. Az Ifjúsági és Sportminiszté-rium 2001-ben azon¬¬ban pályázatot írt ki a turistautak jelzéseinek felújítására, s en-nek keretében a mecseki jelzések felújítását is támogatják. Ennek feltétele viszont a jelzéseknek a szabványhoz való iga¬¬zítása. Így – több magyarországi hegység után – a Mecsekben is sor kerül erre az át¬ala¬kí¬tásra. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség az új jelzések felfestését összehangolja a 2002 ta¬¬va¬¬szára tervezett új Mecsek turistatérkép, valamint a szintén 2002-re terve-zett új Mecsek útikalauz megjelenésével. Így a természetjárók egyszerre jutnak az új információkhoz a térképen, a könyvben és a terepen egyaránt. A változások során megszűnnek a szabványtól jelentősen eltérő jelzések (pl. a néhány km hosszú „sáv” jelzések, mint a Patacs – Jakab-hegy, vagy a Dombay-tó – Zengő nyereg; a völgyben végigvezető „háromszög” jelzések, mint a Lóriba vezető zöld háromszög stb.); a leágazó utak színjelzései pedig igazodnak azok¬¬¬¬¬hoz az utakéhoz, amelyekből leágaz-nak, vagy amelyekbe beágaznak. A változások során lehetőség nyílik kisebb útvo-nal-korrekciókra, illetve néhány esetben sor kerül az évek során járhatatlanná vált útszakaszok megszüntetésére, illetve áthelyezésére. Ezek a változások nem jelentő-sek. A legfontosabb „újdonságok”: a Dél-dunántúli Piros Túra Dömörkapu – Petőc közöt-ti, je¬len¬leg piros négyzettel jelzett szakasza is piros sáv jelzést kap, így végre Szek-szárdtól Sió¬fokig ez a jelzés vezet végig az útvonalon. A másik, hogy néhány módosí-tással összeköthető a je¬¬len¬¬leg a Nyugati- és a Keleti-Mecsekben egymástól külön-külön futó há¬¬rom, zöld sáv jel¬zé¬sű turistaút, és kialakítható egyetlen zöld sávval jelzett útvonal, ami „Me¬¬¬cseki Zöld Túra” nevet visel majd, és a hegység „saját” hosz-szú turistaútvonala lesz. (A to¬¬váb¬¬¬¬biakban erre szervezhető túramozgalom vagy telje-sítménytúra is). A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra mecseki szakaszát, és a Dél-dunántúli Piros Túra mecseki szakaszát – a fentebb említetten kívül – semmilyen változás nem érinti. A jelzésfestéseket elkezdtük, és folyamatosan végezzük. Kérjük a programszervező-ket (itt elsősorban a teljesítménytúra-rendezőkre gondolunk), hogy a rendezvények előtt az útvonalakat egyeztessék Strasser Péterrel (Nyugati- és Közép-Mecsek), illetve Király Lászlóval (Keleti-Mecsek), hogy az útvonalat esetleg érintő új jelzéseket felfes-tették-e már. Még egy fontos információ: az eddigi Mecsek térkép továbbra is hasz-nálható, ugyanis az utak kiindulópontjainál, illetve az útkereszteződéseknél látható-ak a régi jelzések is, fekete X-szel („törlőkereszt”-tel) áthúzva, így beazonosíthatóak az útvonalak a még forgalomban lévő térképeken is. Az „átmeneti” időszakra, az új térkép megjelenéséig és a festési munkák befejezéséig kérjük a természetjárók türelmét. Jövőre már megújult, szép utakon túrázhatunk. Strasser Péter  IN MEMORIAM... Gergyesi Tibor (1922–2001) Nagy szomorúsággal kísértük utolsó útjára július 16-án kedves barátunkat, a min-denki által szeretett Lucu bácsit. Ismét eltávozott közülünk egy régi, igazi természet-barát. Lucu bá a természet, a kirándulás iránti szeretetet édesapjától örökölte, amit az isko-la, a cserkészet tovább mélyített benne. A háború utáni három éves kényszerű „tár-sasutazásból” visszatérve tovább folytatta a csavargást szeretett Mecsekjében. Az ötvenes évek elején csatlakozott a Pécsi Vörös Meteor Sportkörhöz, melyhez haláláig hű maradt. A ter¬¬mészetjárás minden ága érdekelte, szeretett túrázni, sok hegység- és városismertető ver¬¬se¬¬nyen vett részt és ezek szervezéséből is kivette részét. A magas-hegyek szeretete vitte a Magas-Tátra és a Szlovák Paradicsom útjaira sok éven át. Segítőkészségére és pontosságára min¬dig számíthattunk. Több évtizeden át intézte a Baranya Megyei Természetbarát Szö¬¬vet¬¬ség gazdasági ügyeit. A püspökszentlászlói Bazsarózsa kulcsosház szinte elkép¬zelhetetlen volt nélküle, amíg a betegség nem kezdte ki egészségét. A természetbarát moz¬galomban ki¬fej¬¬¬tett több évtizedes tevé-kenységéért elnyerte a Meteor Szövetség „Hattayer Béla” díját is. Most családoddal, feleségeddel együtt, akik lehetővé tették, hogy oly sokat velünk lehess, fájó szívvel búcsúzunk Tőled, Lucu bá; emlékedet megőrizzük, példádat kö-vetjük. Isten veled! dr. Gundrum Károly Eperjesi Ernő (Az alábbi, Őri Zsuzsanna által írt búcsúztatót a temetésen Király László mondta el) Tisztelt és szeretett Ernő bácsi! Nem búcsúzni jöttünk, csak az együtt töltött szép napok maradandó perceit felidézni. Né¬¬hány napja a Börzsöny csúcsairól csodálhattuk a gyönyörű tájat. Te már egy ideje nem húzhattad fel a sok kilométeren át koptatott bakancsodat, nem vehetted kezed-be az el¬ma¬rad¬ha¬tatlan túrabotodat, mégis velünk voltál. Helyetted is jártuk az erdei utakat, figyeltük a ter¬¬mé¬¬szet csodáit, néztük a fiatal csemetést, a sudár bükköst, a tekintélyt parancsoló tölgyeket és azokat a korhadt, töredezett ágú faaggastyánokat, melyeknek egykor dús, árnyat adó lomb¬¬koronája alatt megpihenhetett a fáradt ván-dor. Azokat, amelyek tanúi voltak több nem¬¬ze¬dék felnövekedésének, hosszú ideig ellenálltak esőnek, szélnek, fagynak. Ma már meg¬fá¬¬rad¬va, viharverten, de mégis büszkén kapaszkodnak gyökerük utolsó erejével abba a földbe, amely kezdettől az életet jelentette számukra. Drága Ernő bácsi! Most fáj a hiányod, szemünkben könnycseppek csillognak, de mégsem búcsúzunk Tőled! Velünk leszel, ha a Csurgó szikrázó jégcsapjaiban, a Me-legmányi-völgy vízesésében, vagy a Zengőről elénk táruló Mecsek szépségében gyö-nyörködünk, ha halljuk az erdei patakok csobogását, a madarak énekét vagy a szél zúgását a fák között. Velünk leszel, ha az általad is szeretett kulcsosházunknál merí-tünk a bográcsban főtt krumpli¬papri¬kás¬¬ból. Mert tőled megtanultuk a természet sze-retetét, a túrázás sejtelmeit, a szolid humort, a pontosságot, a kötelességtudatot, a szerénységet és az őszinte emberi tiszteletet. Több évtizeden át vezettél bennünket a túrautakon, részt vállaltál az utak festésében, kar¬¬ban¬tar¬¬tá¬sában. Rendezgetted a szakosztály életét, kitartóan dolgoztál értünk. A természetjárás fontos része volt életednek. Most Te kapsz szívünkben egy csöndes kis zugot, ahol meg¬őriz¬het¬jük személyed, szelíd hangod, arcod vonásait. Mindig ben-ne leszel a tavaszi rügy¬fa¬ka¬dás¬ban, a nyári nap felkelő sugarában, az őszi erdő ezer színében, a havas táj tiszta csendjében. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség, a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesü¬¬let és valamennyi turista nevében köszönjük, hogy voltál és vagy nekünk. Akit szeretünk, azt soha nem felejtjük el és akit nem felejtenek, az örökké él. Hamar Győzőné El¬¬¬utazott örökre túratársunk, Hamar Győzőné, Gizike. Mindig szeretett utazni, hisz bejárta a fél világot, s szombatonként szeretett Mecsekjét velünk, keresztül-kasul. 2001. április végén – halála előtt egy héttel – még együtt túrázott velünk a Hosszúhe-tény és a Dombay-tó közötti útszakaszon. Gyönyörű, napsütéses idő volt, amikor fölfelé kapasz¬¬¬kod¬¬tunk a Hosszúhetény fölött lévő Nagymezőre. A látvány, ami fo-gadott, lenyűgöző volt: a bánáti bazsarózsa, a tavaszi hérics, a zergevirág és még számos védett virág pompázott sokszínű¬ségével és finom, alig érzékelhető illatával. A virágzó galagonyabokrok között a zöld szín számtalan árnyalata volt látható, köz-tük a bazsarózsa, a hérics és a zergevirág finom színei. A Nagymező bozótos területére belépni könnyű, de onnan kitalálni annál nehezebb. Szinte vonzott bennünket a virágok sokasága a hegy belsejébe, s volt, hogy egy-egy területet többször is megjártunk, míg végre sikerült kitalálnunk a szántóföldekre. Mi már többször tü¬relmünket vesztve mérgelődtünk a körkörös mozgásunk miatt, de Gizike csitított bennünket, hogy ne türelmetlenkedjünk, hisz gyönyörű helyen járunk, ami kárpótol mindenért. Amikor kikeveredtünk a Nagymezőről, Gizike felhívta a figyelmünket a látványra, ami a Zengő és a Hármas-hegy kimagasló csúcsait tárta elénk. Azt hittük, hogy utunk nehezén már túl¬jutottunk, de a göröngyös szántóföld után térdig érő zöldben kellett egy területen át¬men¬nünk, ami korábban a pécsváradiak egyik almáskertje volt. Az almáskertből kikeveredve messziről megláttuk a Dombay-tó körüli házakat, de addig még egy virágzó repceföldön kellett áthatolni. Tele volt méhekkel, szedték a virág-port, ami bizony – méhész társunk szerint is – veszélyes volt. Gizike itt is mondta, hogy csak nyugodtan menjünk, ne kap¬¬kod¬junk, akkor nem lesz semmi baj. Nem is történt semmi baleset, még akkor sem, amikor a pécs¬váradi vasúti síneket elértük. Még kb. fél kilométert a sínek között kellett megtennünk, s közben jött egy mozdony, ami elől ki is kellett térnünk. A fenti bonyodalmak után sikerült a Dombay-tóhoz érnünk, ahol megpihentünk, beszélgettünk. Gizike nagy lelkesedéssel elevenítette fel a látottakat. Közel tíz éve, hogy szombatonként velünk járta a Mecseket. Soha egy zokszó nem hangzott tőle az emelkedők, a nagy meleg, a hó vagy a távolság miatt. Külföldi, vagy más hazai tájakon tett útjairól, tapasztalatairól mindig beszámolt nekünk, tanácso-kat adott. Diszkréten el¬¬mondta aggodalmait, ha valamelyik családtagja beteg volt. Hitt a természetben, annak gyógyító hatásában. Utolsó túráján jó kedélyű, kiegyen-súlyozott és lelkesedő volt. Nehéz elhinni, hogy itt hagyott bennünket, elutazott az örök természetbe. Hiányozni fogsz nem csak családodnak, de nekünk is, a Felhőtlenek kis csapatának. dr. Koncz Eszter  A Természetjáró Fiatalok Szö¬¬vet¬sége két nagy ren¬dez¬vényét, a Természet¬járó Gye-rekek Országos Találkozóját (TEGYOT) és a Természetjáró Diákok Or¬¬szá¬¬gos Talál-kozóját (TEDOT) 1994-ben Orfűn rendezte meg a Ba¬¬ranya Me¬gyei Természetbarát Szö¬¬vet¬ség. Ez év¬ben ismét Baranyába került a két ren¬¬dez¬vény, ezúttal szövetségünk köz¬re¬¬¬működése nélkül, a Pécsi If¬jú¬sági Ter¬mé¬szet¬¬járó Egyesület (PITE) és az Ifjúsági Turizmusért Ala¬pít¬vány közös ren¬dezésében, Bota János és Mátrai Gábor „vezény-leté¬vel”. Jó¬¬magam nagy várakozással néztem a találkozók elé, a rendezők is nagy lel¬ke¬se¬¬dés-sel készültek már ősztől a rendezvényre. Ta¬nít¬vá¬¬nyaimmal, a komlói Kenderföldi Ter¬¬mé¬szetjárókkal – általános iskolás gyerekekről lévén szó – a TEGYOT-on vettünk részt. A talál¬kozó előtti héten több napig szakadt az eső, ami azt eredményezte, hogy az abaligeti kem¬¬pingben a sátrak felállításakor a cövekek leve¬¬ré¬sé¬hez nem kellett kalapácsot hasz¬nál¬nunk, elég volt valamelyik ujjunk ereje is. Az időjárás azon¬ban jóra fordult, és az öt nap alatt remek idő volt. A találkozón minden a forgatókönyv szerint ment. A versenyek jól voltak előké-szítve, a lebonyolításban sem akadt komolyabb hiba (a nappali túraverseny ered-ménylistáját le¬szá¬mít¬va, ahol hibás eredménylista került ki, s az első örömöt – a jó helyezéseket illetően – „üröm” követte). Megfelelő számú rendezőgárda állt rendel-kezésre, bár véleményem sze¬rint a két főrendező túl sokat vállalt magára, pedig lett volna segítségük bőven. Az ellátás jó volt, éhen nem maradt senki. Kellemes „ada-lék” volt az ingyenes barlanglátogatás és a mi¬ni¬golf, amiket a résztvevők ajándékba kaptak. A pécsi városismereti verseny időtartama alatt a fel¬nőtt kísérőknek kellemes „hűvös” programot biztosítottak a rendezők. Jól sikerült a „PAPLIKA” teljesítmény-túra is, amelyen csaknem az egész mezőny részt vett. S ami a legfontosabb: a gyere-kek – akiknek és akikért volt a rendezvény – nagyon jól érezték ma¬gukat, s pozitívan nyilatkoztak az abaligeti öt napról. Köszönet illeti a fiatal és lelkes ren¬¬dezőgárdát: a természetbarátok továbbra is számítanak rátok! Két dolgot sajnálok. Az egyik: egy Baranyában tartott országos (és szép hagyo-má¬nyok¬kal ren¬del¬¬ke¬ző) rendezvényen megyénkből egyedül (!) mi, a komlói Kender-földi Ter¬¬mé¬¬szet¬¬já¬rók vettünk részt. A másik: a rendezők a találkozó befejeztével azt ígérték, hogy az ered¬¬mény¬¬¬¬¬¬listákat és a csapatok versenyanyagait két-három héten belül elküldik valamennyi részt¬¬¬¬¬vevőnek. Ez sajnos – ígéretük ellenére – két hónap alatt sem történt meg, bár augusztus köze¬¬¬¬pén ezt telefonon külön is kértem Mátrai Gábortól. Így – legnagyobb sajnálatunkra – a ver¬senyek eredményeit nem tudjuk közreadni a Mecsek Híradóban. (Talán októberig meg¬ér¬ke¬znek). Strasser Péter Egy szép nap az Ormánságban Szövetségünk május 26-án autóbuszos kirándulást szervezett az Ormánságba. Hat órakor indultunk a Konzum parkolójából. Vezetőnk Tóth Klára volt, valamint Bör-csök György, aki elfoglaltsága miatt csak az induláskor lehetett velünk. Honnan ez a furcsa név: „Ormánság”? Nézzünk a térképre! Ez a táj – a Dráva ártere – vizes, mocsaras, lápos vidék volt. Első lakói a vizenyős területekből kiemelkedő „ormákra” építkeztek. Falvaik együttese így alkotta meg az Ormánságot. Első pihenőnk Szentborbáson a turistaháznál volt, a Dráva mentén. Tiszta, gondozott parkjában sétáltunk, reggeliztünk. Gyönyörködtünk a sebes folyású Drávában. Bog-dásán Szatyor Győző alkotóházát láthattuk a buszból. Az Ormánság szerelmese, Pécsett élő művész. Következő állomásunk Sellye, a Draskovich-kastély és az arboré-tum volt. A kastély előtti parkban első és második világháborús emlékmű látható, valamint Szatyor Győző életfa faragásai: Árpád, Szent István, Szent László, IV. Béla, és egy katolikus templom, ami lovardából készült. A parkban kis filagória áll, a tanulók kedvenc helye. Mezőgazdasági középfokú iskola működik itt. Tiszta, gondo-zott sétányokon járva láthatjuk a szebbnél szebb bokrokat, fákat: mamutfenyőt, vérbükköt, páfrányfenyőt, mocsári ciprust, libanoni cédrust, három egymás mellett álló rózsaszegélyű vérbükköt és sorolhatnánk tovább, egy nap is kevés lenne a sok látnivalóhoz. Itt, Sellyén nemzetközi művész alkotótábor is működik. A művészek keze alól szebbnél szebb alkotások kerülnek ki: festmények, kisplasztikák, grafikák, monu-mentális fafa¬¬¬ra¬¬gá¬¬sok. Mindezek Sellye kulturális fejlődését teszik lehetővé. Minden művész egy alkotása a városé marad. Egy kis ízelítő: Szabó László „Madonnája”, Colin Foster „An¬gya¬la”, Vanyur István „Madár” vagy Szatyor Győző „Tulipánfa” című alkotásai. A kastély északi részénél áll a Pánsípot fújó női alak. Nehéz volt elszakadni a parktól, ahol jó levegő, madár¬csi¬¬cser¬¬gés kísérte utunkat. Az itt barango-ló turista az érintetlen természettel és a múlt örökségével ta¬lál¬kozik. Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik az ősi magyar jelképrendszer legszebb elemeit hordozzák, az ormánsági kultúra szerepét bizonyítják. Ilyen templomot tekinthettünk meg Drávaiványiban, következő pihenőnkön. Vajszlón a Kodolányi János Emlékmúzeumot látogattuk meg. Kodolányi János szülei Pécsváradról kerültek Vajszlóra, de éltek Kéthelyen is. Szatyor Győző készítette a Kodolányi Jánosról készült emlékgrafikát. A Néprajzi Múzeumot is megtekintettük, és egy katolikus templomot. Következő állomáshelyünk Majláthpuszta volt, ahol Gida Tibor és társai vártak nagy szeretettel és különféle finomságokkal; „állófogadás” volt a javából! Finom saját készítésű szendvicsek, primőr zöldségek kavalkádja szeletelve kínálták magukat, s hogy a turista szomjon ne maradjon, volt vörös és fehérbor, cola, narancs, szódavíz, megfelelő hőmérsékleten. Rövid beszámolót hallhattunk arról, hogyan találtak rá a majláthpusztai romos lakásra, és hogy kezdték el felújítani, kulcsosházzá alakítani. Hallhattunk az Or¬¬mán¬¬ság Alapítványról, amit idén nem sikerült megnyerni, de nem keseredtek el, és jövőre is pályáznak, hogy szebbé tegyék a házat, és elkészülhessen a felső szint is, így sokkal több turistát fogadhatnak megfelelő körülmények között. A kulcsosháztól Gida Tibor vezetésével busszal mentünk a Dráva partjához, ahol egy sétát tettünk a folyóparton. Egy holtágban épp horgászverseny folyt, a bográcsokban ebédek készültek. Az Ormánság vadregényes vidéke a harmóniát őrzi ma is a Dráva mentén: égerláp, a szlavón tölggyel és magyar kőrissel ékes legelők, a ritka, védett virágok, állatok a felfedezés örömét nyújtják a természet szerelmeseinek. Mi is része-sei voltunk a mocsaras, nádas, lápos vidéknek, megfogott bennünket az érintetlen világ e kis sarka. Találkozásunk a busszal boldogsággal töltötte el az egész társaságot. Hazafelé indu-lunk. Az Ormánság határmentisége elzárta a gazdaság gyors fejlődését, de megőrizte a táj természeti, néprajzi, építészeti értékeit. Sajnos idő hiányában a mattyi horgász-paradicsomban már nem pihenhettünk, de kárpótolt a madár emlékpark, a kihalt madárfajták kopjafái a zöld öve¬¬¬zet¬¬ben. Padok, asztalok, szép zöld pázsit fogadja az ide látogatókat. Felejthetetlen volt. Köszönjük Tóth Klára értékes ismertetését az Ormánságról, egész napi vezetését a társaságnak, a képeslapokat, az Ormánságról szóló prospektusokat. Raub Bálintné PTTE „2x100 km Baranyában” országúti kerékpáros teljesítménytúra A Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub június 2-án rendezte meg a kerékpá-ros teljesítménytúrát. A 100 km-es távra 88 fő nevezett, ebből 85-en teljesítették a távot, de szintidőn belül 74-en érkeztek célba. A 200 km-re 18 fő nevezett, ebből 10-en érkeztek célba, mindannyian szintidőn belül. Bár a rendezvényen nem a beérkezési sorrend számított, csak a táv szintidőn belüli teljesítése, érdemes megjegyezni, hogy a 100 km-es távot a leggyorsabb résztvevők, Jandó Balázs és Lipcsik Gábor 3 óra 23 perc alatt tették meg. A 200 km-es táv leg-gyorsabbjai Baranyi Sándor és Erb Zsolt voltak 7 óra 24 perccel. A legfiatalabb résztvevő Császár Julietta (11) a legidősebb Várhelyi Sándor (59) volt. Mindketten a 100 km-es távot teljesítették. A rendezvényen – melyen versenyzők, amatőrök, vállalkozó kedvű családok mérhet-ték fel állóképességüket – többségében pécsi, illetve baranyai résztvevők voltak, de érkeztek résztvevők Dombóvárról és Budapestről is. Köszönetet mondunk a rendezőknek: Arató Csongor, Dékány Zsolt, Keményfi Ba-lázs, Keményfi Márti, Lévai Gábor, Máté Ági, Dr. Novotny Iván, Sárszegi Attila, Te-mesi Péter, va¬lamint köszönet a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft.-nek a cél ren-delkezésre bocsá¬tásáért. A teljesítménytúrát minden év június első szombatján megrendezzük. A túrán bárki részt vehet, aki kellőképpen edzettnek érzi magát. Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub DDRTSZ Túra Zalában A Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség 2001. június 9–10-én tartotta meg első közös túráját. A Somogy–Tolna–Baranya megyét képviselő 15–15 túrázó ezúttal Zala megye természeti értékeivel ismerkedett meg. A programot irányító baranyai sporttársak kiváló célpontokat választottak, így min-denki meg¬¬elégedetten töltötte el ezt a két napot. Az első nap a zalaszántói római katolikus műemlék templom megtekintésével kez-dődött, majd követ¬ke¬zett a község melletti Világosvári hegyi séta, ahol Európa legna-gyabb buddhista szentélye ta¬lálható, e kevéssé ismert sztupa, mely monumentális méretei miatt is lenyűgöző, nagy él¬mény volt. A 30 m magas és 25 m átmérőjű, 3 lépcsős teraszos építmény aranyló Buddha szobra és a közelben élő buddhista szer-zetes meglátogatása is érdekes volt. A bemelegítő séta után már következhettek a komolyabb túracélpontok is. Esetünk-ben ezt a szerepet a Tátika töltötte be. A 413 m-es bazalt csúcs elérésébe egy „kicsit” bele¬¬¬me¬¬¬le¬¬ged¬tünk, de a várrom és az útvonal három emberes áriás bükkösei megérték a fáradságot. A vártól lefelé a kék sávon majd a helyi pöttyös úton mentünk vissza a faluba. A vulkáni hegy oldalában lévő kis „tengerszem” érdekes volt, bár eléggé el-mocsarasadott. Egy kis koradélutáni pihegés és sörivás után érkeztünk Nagybakónak községbe, ahol egy rövid de annál tartalmasabb túrán a sziklaszurdokot hegymenetben másztuk át, és ezt illik szó szerint értelmezni, mert a fele távot az erősen csúszós talaj és a sok kidőlt fa miatt bizony a társaság nagy része négykézláb tette meg. A félelmetesen szép kis szurdok a túra legnagyobb élménye volt. A három beépített létrán kimászva egy kis pihenés után a kék sávon tértünk vissza a faluba, útközben érintve az Árpád- és Eszperantó-forrásokat és a szépen kiépített kirándulóhelyet. Nagykanizsán egy közös vacsora után foglaltuk el szállásunkat és a csapat nagy része bizony fáradtan bújt ágyba a kollégiumban. A „kemény mag” azonban még a Plázában „kuglizott” egyet és természetesen szomját oltotta egy közeli kis vendéglő-ben. (A tarolás győztese a baranyai csapat volt, és tőlük is Rita szereplése volt kima-gasló.) A somogyiakat erősítő francia kislány, „Zsüli”, szószerinti fordításban úgy jellemezte az első napot, hogy „olálá”, aminek pontos jelentése végül is rejtély ma-radt, bár Julika kiválóan tolmácsolt, de már dallamos hangzása miatt sem jelenthet rosszat. A vasárnapi programot a zalai szövetség vezetője, Kiss Laci irányította. Autóbusszal egy kis megyei „városnézés” után érkeztünk Kistolmácsra, ahol a gyönyörű fekvésű mesterséges tóban a nem kevésbé látványos baranyai sporttársnő az úszóversenyt is magasan nyerte. A tó¬¬parti séta után erdei vasútra szálltunk és a Zalai tájat jellemző dombvidék szépségeivel ismer¬¬kedtünk, a faszénégetők meglátogatása után a zalai olajvidék érdekességeit is meg¬¬néztük. A Bázakerettye közelében lévő Alajos emlékmű után az utolsó, de minden bizonnyal legszebb látnivaló a Budafai arborétum volt. A közös ebéd után, késő délután fárad-tan, de kellemes és tartalmas élményekkel gazdagodva indultunk haza. Köszönjük, hogy részesei lehettünk e nagyszerű hétvégének, mely nem jöhetett volna létre a Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség nélkül; külön köszönet Jenőnek és Klárikának a kiváló szervezésért. Viszontlátásra Augusztusban Zselickisfaludon, a regionális találkozón! Hevesi Zoltán Három Folyó Kerékpártúra Már nem is tudom melyikünk agyából pattant ki az ötlet: hosszabbítsuk meg az osztrákok Mura-folyó melletti kerékpártúra-útvonalát – mely a forrástól Bad Rad-kersburgig tart – Szlovénián keresztül Magyarországra, folytassuk a Dráva mentén, s fejezzük be a Dunánál. Egy nemzetközi kerékpártúra-útvonal lehetne ebből, s milyen jól jönne az ormánsági szegény falvaknak egy kis idegenforgalom! Az elképzelést térképre rajzoltuk, s megmutattuk grazi kerékpáros barátainknak. Nekik is tetszett az ötlet. A gondolat megtestesült, s a Pécsi Túrakerékpáros Klub vállalkozó kedvű tagjai ez év július elején végigkerekezték a több mint 400 km-es útvonalat Bad Radkersburgtól Mohácsig, ahol lehetett, a folyók árvízvédelmi gátjá-nak koronáján. Kezdettől fogva nemzetközi túraútvonalat képzeltünk el, ezért e „próba-túrára” oszt-rák és szlovén bringásokat is meghívtunk. A szlovénok heten jöttek, de sajnos csak az ő országukon át vezető szakaszon tartottak velünk, és segítettek a megfelelő utat megtalálni. A két osztrák biciklista – Wolfgang és Martin – viszont végigtekerte ve-lünk a teljes távot. Mint minden túrán, itt is voltak problémák, amiket meg kellett oldani – például, ami-kor egyetlen délután kilenc gumidefektet ragasztott meg a „műszaki szolgálat”, azaz Manó és Attila, akiket elismerés illet önkéntes munkájukért. Szerencsére azonban túlsúlyban voltak a kellemes, vidám percek. Élmény akadt bőven. Megcsodáltuk Hadik Mihály múmiáját a Lendva-hegyi temp-lomban, élveztük a kilátást és a friss málnát a Szent Mihály hegyen, fürödtünk a gyékényesi tóban és a babócsai gyógyfürdőben, sétahajóztunk a Dráván, megláto-gattuk a Természetvédelmi Oktatóközpontot Drávatamásiban, finom drávai halász-lét ettünk Szentborbáson, tamburazenekart hallgattunk Drávasztárán, kormoránokat néztünk Keselyősfapusztánál, voltunka Kihalt Madárfajok Emlékparkjában Matty mellett. Ezek után a siklósi vár, az Iskolamúzeum Nagytótfaluban, a nagyharsányi szoborpark, a villánykövesdi pincesor, a villányi pincelátogatás és borkóstoló, a kék-festő Nagynyárádon és a sátorhelyi Történelmi Emlékhely már csak ráadásnak szá-mított. A csapat létszáma változó volt, mert nem mindenki ért rá egész héten. A külföldieken kívül néhány napig velünk bringázott a Dél-Dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke és felesége, a Dél-Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóság igaz-gatója és munkatársai és a KEROSZ elnöke is, demonstrálva, hogy végre az idegen-forgalmi szakemberek is látnak rációt az ökoturizmus e módjában. Érdekes és kellemes színfoltja volt a túrának, hogy több faluban, városban üdítővel, büfével, néhány helyen ebéddel vagy vacsorával várták a biciklis csapatot. A somo-gyudvarhelyi szarvaspörköltre, a finom barcsi ebédre, a drávasztárai zenés vacsorára (ahol a polgármester volt a zenekar „frontembere”) mindenki szívesen emlékszik vissza. A túra nem volt nehéz, mindenki jól bírta, még 65 éves korelnökünk is. Végül is a célt elértük: bringáztunk (keveset az autók között, sokat a természetben), mindenki jól érezte magát. Valamit elkezdtünk, végigkerekeztünk egy úton, amin reményeink szerint sokan fognak követni bennünket, magyarok és külföldiek, a ma-guk örömére, kis hazánk és a régió hasznára. Dr. Novotny Iván Találkozó Somogyban Családias légkör, baráti hangulat jellemezte a Dél-Dunántúli Regionális Természetba-rát Szövetség találkozóját, melyet augusztus 24–26-ika között Zselickisfaludon ren-dezett meg a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség. Házigazdáink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat; mindhárom napon tartalmas programokon vehettünk részt. Pénteken érkeztünk, felvertük sátrainkat az ideális környezetben, illetve ki-ki elfoglal-ta helyét a kulcsosház szobáiban, majd a tervezett időpontban buszra szálltunk, hogy megnézzük Kaposvár határában a Millennium tiszteletére állított kettős fake-resztet. Ez ma Európában a legnagyobb fakereszt. Ezután Kaposszerdahelyen sze-mélyesen találkozhattunk Horváth Béres János fafaragóművésszel, akinek – védett növényeket ábrázoló – fából készült térplasztikáit láthattuk utunk során. Kaposvár-tól Szilvásszentmártonig díszítik majd a környezetüket, ha mind a 21 elkészül, utalva így a XXI. századra. Jelenleg még kétharmadát csodálhatja meg az arra járó. Termé-szetesen a művész kiállítótermében – mely többnyire a műhelye is – még számos alkotásban gyönyörködhettünk. János megnyerő, természetes egyéniségével fedte fel a művek titkait, mondanivalóját és megalkotásuk fogásait. Ahogy a már említett térplasztika-sorozat, úgy az általa készített vadászkések is a világon egyedülállóak. Következő állomásunk Szenna volt. Itt megnéztük a műemlék jellegű református temp¬lo¬mot, amelynek festett kazettás mennyezete és berendezése fogott meg legin-kább. Végig¬jártuk a falumúzeumot is, ahol ismerkedhettünk a környékről származó apró lakóházak épí¬¬¬té¬¬¬szeti stílusával és berendezési tárgyaival. Vásárolhattunk egy igazi szatócsbolt csodáiból és finomságaiból. Este a táborban fellobbant a tűz. A vörösen izzó parázson hamar megsült a krumpli, hagyma és a nyárson is szép barnára pirult a szalonna. Az ízletes vacsorához előke-rült a finom vörösbor és természetesen a dal sem maradhatott el. Hajnalig kortyolgat-tuk a finom nedűt és ismerkedtünk egymás kedvenc nótáival. „Aki éjjel legény a talpán, legyen nappal is!” – mondják. Így aztán időben keltünk, és 9 órakor már indultunk is a 8 km-es gyaloglással „fűszerezett” buszos útra, vagy a 22 km-es gya¬¬logtúrára. A „buszosok” ízelítőt kaptak Kaposvár nevezetességeiből, sétál-hattak a Deseda partján, megcsodálhattak két arborétumot, megkóstolhatták az itteni jellegzetes langalót... Az elszántabbak Kardosfa – Márcadó – Vitorág – Pali-temető – Mátyás-kút – Szil-vás¬¬¬szent¬¬már¬¬ton – Zselickisfalud útvonalon izzadhattunk a forró napon, csodálhat-tuk a szép bükköst, ihattunk finom forrásvizet, részt vehettünk a reuma elleni kúrán a csalánosban, megtömhettük bendőnket az ízletes szederrel, ismerkedhettünk a Somogyi-dombság szép vidé¬¬kével... Visszaérkezve már várt bennünket a finom gu-lyás. Este tábortűz mellett meg¬¬¬hall¬gat¬¬hattuk Pintér Andrásnak, a Duna-Dráva Nem-zeti Park Igazgatóság somogyi tájegységvezetőjének tájékoztatóját, majd ismét nóta, zene és tánc következett, hiszen egy búcsúest csak így lehet teljes. Vasárnap a somogyi túratársaink által frissen felfestett zöld háromszög jelzésű turis-taúton jutottunk el a 284 m magas Göbecsi-csúcsra, ahol a hét szintes kilátóról gyö-nyörködhettünk a panorámában. A rövid túra után jólesett a finom ebéd, majd kö-vetkezett a sátorbontás, és a búcsú percei. A három napos rendezvény programjain 50-60 turista vett részt. Mi, baranyaiak nagyon kis létszámmal képviseltük megyénket; érdemes elgondolkodni ennek okain. Egy biztos: aki ott volt, új élményekkel és barátságokkal gazdagodva térhetett haza egy jól sikerült somogyi turistatalálkozóról. Köszönjük! Őri Zsuzsanna Természetjáró tábor gyerekeknek a Vörösfenyő kulcsosházban A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület júliusban négynapos táborozást szer-vezett a Vörösfenyő kulcsosházban gyerekek számára. Az alábbiakban két résztve-vő írását adjuk közre a táborról:Mi is ott voltunk abban a négy napos táborban, melyet a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület szervezett a természetjárás népszerűsítése és ismeretterjesztés céljából a Vörösfenyő kulcsosházban. Indulásunk napján reggel busszal mentünk a Máré csárdához, majd onnan tovább gyalogoltunk a kulcsosházhoz. Miután „becuccoltunk", egy rövid előadást hallgat-tunk a turistatörténelemről és a turistajelzésekről. Másnap reggel a napot egy újabb előadással kezdtük, amely most a Mecsek élővilágáról szólt, és igazán érdekesnek bizonyult. Utána elsétáltunk a Cigány-hegyre, nyársaltunk, ill. játszottunk is. Követ-kező nap az utunk a Máré-várhoz vezetett. Természetesen e napon sem hiányozha-tott az érdekes előadás, ezúttal a Mecsek védett növényeiről és állatairól és a termé-szetvédelemről. Az esti tábortűznél visszatekintettünk a kellemesen eltöltött három napra. Utolsó (sajnos!) nap esős reggelre ébredtünk, ezért az aznapi túra elmaradt. Viszont volt még egy előadás a Mecsek értékeiről, majd egy teszt formájában megnéztük, ki figyelt jobban az elhangzottakra. A visszautazásunk (gyaloglásunk a buszig) egy kicsit sáros volt, de ettől a kis esőtől és sártól mi azért (és valószínűleg mindenki) nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük, hogy részt vehettünk a táborban. Hörnyéki Judit, Kiss Gabriella Kenderföldi Általános Iskola, Komló Részlet az Ordas-tanya naplójából Újra költ a cinkecsalád Esős, szeles pünkösdhétfőre ébredünk. Viharos szél tépdesi a fák ágait, leveleit, csa-vargatja erős törzseiket. A szemközti Bodó-hegy előtt fekete felhők rohangálnak, eltakarva előlünk a ki¬látást. A csatorna lemezén esőcseppek dobolnak, majd össze-gyűlve sietve távoznak a víz¬kö¬pőjén. A szobában kellemes meleg van, halkan duru-zsol a kályha, az asztalon sok turista finomság sorakozik. Isszuk a kellemes meleg kávét és nézzük az ablakból a tomboló vihart. Furcsán repülő valamit sodor a szél a körtefa felé. Amikor odaér és a lombozat szélárnyékába kerül, akkor ismerem fel, hogy egy cinege. Ráugrik az odú előtti kis rúdra és bebújik az odúba. Néhány másodperc múlva megjelenik az ugrófán és elre-pül a fák koronái közé. Megjegyzem Áginak, aki éppen a kenyeret szeli, hogy újra költ a cinkepár a körtefára kihelyezett odúban. Kényelmesen reggelizünk, de én a szemem sarkából figyelem az odút. A cinkeszülők szorgalmasan jönnek, mennek az odú és a fák vizes lombjai között. A szél ismét hatalmas erővel kapaszkodik a fák koronáiba és tépázza őket. A leveleken megpihenő esőcseppeket mérgesen taszítja a mélybe. A tegnap átfestett zöld madáretetőn esőcseppek csimpaszkodnak, amíg a következő szélroham a fűre nem rázza őket. Hogy jobban lássam a madarakat, előveszem a távcsövemet és az élességet beállítom az odúra. Már itt is a madár és beugrik az odú sötétjébe, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is repül a látó¬¬¬te-rem¬¬ből. Bekapom az utolsó falatokat és kimegyek a teraszra, hogy jobban megfi¬gyelhes-sem őket. Június negyedike van, pünkösdhétfő. A hőmérőre nézve lehetne akár már-cius eleje is, mivel csak hat fokot mutat és a leheletem versenyt fut a fellegekkel. Újra szárnyak lebbennek, és végre megvan! Egy szép széncinke hímet látok a távcsövem lencséin. Néhány másodperc múlva távozik, átadva helyét párjának, aki beugrik az odúba. Kicsit többet időz bent, majd megjelenik csőrében egy fehéres tojáshéjjal. Teste kisebb, színei halványabbak, mint a hímé. Megrázza szárnyait és már a lom-bok között keresi a következő falatot a fiókáknak. A tojáshéjakat a legtöbb madár messze elviszi a fészektől, nehogy a „ragadozók” felfedjék helyét. Most berepül a hím, és a tojó is megérkezett. Várakozik az odú előtt majd csőréből a bent lévő hím kiveszi az eleséget és odaadja valamelyik fiókának. Fázik a kezem a hideg távcsövet tartva és a flaneling sem melegíti testemet. Be-megyek a szobába és a kályhára egy újabb fahasábot teszek. A vörös lángok nyal-dossák a száraz hasábot és hamarosan az is pattogva lángra kap. Az ablaknál ülve számolom, milyen gyakorisággal repülnek a madarak az odúhoz etetni a fiókákat. Átlag percenként érkezik egy szülő és pár másodpercig tartózkodik az odúban. A második költésnél mindig kevesebb tojást raknak ezek a madarak: általában hatot vagy hetet, ez attól is függ, hogyan sikerült az első költés, ahol nem ritka a tizenhá-rom tojás sem. Az első fióka kikelésétől számítva a huszonkettedik napon szerencsés esetben mindegyik kirepül fészkéből. Ez idő alatt szüleik rengeteg hernyót, pókot, bogarat szállítanak nekik. Felveszem a vastag téli pulóveremet és ismét kimegyek a teraszra, hogy figyeljem a gondoskodó szülők erőfeszítéseit a tomboló viharban. A madarak az odú előtt egyre gyakrabban rázogatják átázott tollruhájukat. Az egyre jobban átázó tollakkal, újra szembeszállnak a széllel, de gondoskodnak az éhes fiókákról. Szerencsére a múlt nap elvégeztük a tervezett munkákat, így ráérünk kivárni a kedvezőbb időt az indu-lásra, hogy mi is indulhassunk a „városi odúnkba”, Pécsre. Baumann Jószef Felállítottuk... Egy forró júniusi délutánon, a Pécsi Szemle című várostörténeti folyóiratot bemutató sajtótájékoztató után kezdtük el az akciót. Kosztümben-öltönyben indultunk a Me-csekre, egy erős férfi (Kovács Szabó János), két csinos nő (Siposné, Erzsike és Pál Kriszta), és még valaki, akit útközben veszünk fel: a kertvárosi régi laktanya udvarán vár ránk. Kb. 75–80 kilós, 2 méter magas, ott fekszik a fák alatt a fűben. – Gyere velünk! – hívjuk, és átöleljük karcsú, de kemény testét. Nagyon passzív, meg sem akar mozdulni, évek óta csak szemlélődött. Mi, lányok, levetjük a kosztümöt és a magas sarkú szandált, így már könnyebb a dolgunk. Végre felcsalogatjuk a teher-autóra, és néhány perc múlva már a Misina felé vezető szerpentinen kanyargunk. A Szigriszt-kereszttel szembeni bekötőútnál megállunk. – Hol csináljuk? – kérdezzük Jánostól. – Az út jobb oldalán, a lépcsőtől déli irányban – feleli, és elkezdi előkészíteni a terepet a fúráshoz. Közben megérkezik Baronek Jenő is, aki látva, hogy mire készülünk, szintén beszáll az akcióba. János nagyon ügyesen dolgozik, a lyuk mélyül, szélesedik szerszámai nyomán. Erzsi és Kriszta Jenővel ki-sebb-nagyobb köveket gyűjt a stabil megtámasztáshoz. Ezt követően kinyitjuk az autó ajtaját, levesszük nehéz barátunkat és bíztatjuk, hogy próbálja ki a neki szánt lyukat. Szakad rólunk a víz, de végül nagy nehézségek árán sikerül felállítani. Azóta büszkén, betonkeményen áll új helyén és minden arra járó turistát készséggel útbai-gazít. A BETONOSZLOP, oldalán a sárga háromszöggel. Pál Krisztina Olvastuk... Új, melegvizes barlang a Villányi-hegységben Ez év elején néhány méter mélységű természetes felszakadás lett ismert a Villányi-hegység előterében található siklósi Várhegy délnyugati felén, magánterületen. Egy családi ház fáskamrájának télvégi készletcsökkenése derített fényt az üreg létére. A hely Siklós elhanyagolt, csatornázatlan része, mely etnikailag Dél-Baranyát reprezen-tálja… A Dél-Dunántúli Geológiai Szolgálat kérte fel csoportunkat, a Pécsi Egyetem Bar-langkutató Egyesületét, hogy járjuk be az ismeretlen üreget. Miközben a Duna–Dráva Nemzeti Parknál a feltárás (kutatótábor) engedélyeztetése folyt, az előkészítés során egyre több járat vált ismertté. A siklósi Várhegy tömegét – ez egyben a barlang befoglaló kőzete – triász dolomit (Csukmai Dolomit Formáció) és tőle északabbra jura mészkő (Templomhegyi Mész-kő Formáció) alkotja. A hegy e déli oldalán régóta ismertek langyos vizű források. A barlang jelenlegi bejáratánál 1,5 m vastag löszös-vályogos fedőüledék települ a do-lomitra, mely az antropogén behatások, építési területek kialakítása előtt a 4–5 m vastagságot is elérhette. A bejáráskor feltérképeztük a mintegy 30 m járathosszúságú üreget, mely morfológi-áját tekintve hasadékokra felfűződő gömbfülkesor. Főbb hasadék-csapásirányok a 140°–320°-as értékek közé rendeződnek. A barlang alján 20 °C hőmérsékletű „tó” található. A víz kb. 3 mx1 m-es hasadékot tölt ki. A vízközeli részeken fekete bevo-nat képződött, mely lángfes¬tés¬sel semmiféle jellegzetes színt nem adott (magnézium-ra, mangánra, szerves szennyeződésre gya¬¬¬nakodtunk, de valószínűleg a kén valami-lyen megjelenési formája). Valószínűleg a légtérből vált ki, mivel a mikroformák legvédettebb belsőbb zugaiban nem települt e bevonat. A gömbfülkék fala erősen mállott, alsóbb részeit, kisebb párkányokat mállási mara-dék, dolomitpor tölti ki, illetve fedi be (a por 10%-os HCl hatására nem pezseg). A dolomitpor kipergéssel került a helyére, ez alapján feltételezem, hogy itt a gömb-fülkék a szabad légtérben keletkeztek. A dolomitban található kalcittelérek, csepp-kövek a gömbfülkeképződés során hasonló fokú visszaoldódást szenvedtek el, kissé kipreparálódva, de a fülkék vonalát követve találhatók a különböző metszési síkok, oldódási ívek által feltárva. Néhány helyen valószínűleg huntit található, de erre csak az ásvány morfológiai megje¬¬¬¬lenéséből következtethetünk. Nagytömegű, felszínközelről behulló vályogos lösz, kőzettörmelék és kommunális hulladék anyagának felszínre deponálása után, egy biztatónak ítélt 10 cm-es hasa-dékot bővítve, 4 m függőleges bontással a karsztvíz szintjére jutottunk le. A további járatok felfedezésére a hasadék irányát követve, komoly esély van, hiszen a langyos, agresszív karsztvíz erős, mállasztó hatása itt már könnyebbé teszi a munkát. Dezső József (MKBT Tájékoztató nyomán) Gyújtogatók Ideiglenes jelleggel nem tud fogadni vendégeket a PTTE Vándorsport Természetbarát Szakosztályának a Tettye fölött kialakított kulcsosháza. A ház gyújtogatás áldozatává vált. Az eddig még ismeretlen tettes több alkalom-mal gyújtott lángot, míg el nem érte, hogy a ház használhatatlanná váljék és egy része üszkös romként meredezzen, ahol a pernye és a füst kesernyés szaga lengi be a levegőt. 2001. július 15. vasárnap kora délután: a fatároló és a melléképület kapott lángra. 2001. augusztus 12. vasárnap délután: az elkövető behatolási nyomok nélkül jutott az épületbe, ahol a konyha és az alsó lakószoba, majd 2001. augusztus 19. vasárnap délután: a társalgó ablakának betörésével a felújítás miatt ott összekészített ágyneműt gyújtotta be. Az épület ezen része leégett és a többi is használhatatlanná vált. A kár 2,5 millió fo-rint. Több programot kellett visszamondani, csoportokat átirányítani. Anyagi értéket nem tulajdonítottak el, a cél a ház használhatatlanná tétele volt. Kinek az érdeke húzódik e mögött? Mi csak találgatunk, de a hatóságok, remélem megtalálják rá a választ is. A ház szakosztályunk kezelésében áll és úgy döntöttünk, hogy azt romjaiból újjáé-pítve ismét a természetszerető emberek rendelkezésére bocsátjuk. Minden segítséget köszönettel fogadunk, hogy mihamarabb a régi fényében tündököljön a megújult épület. Kondi Gyula PTTE Vándorsport szakosztály vezetője Akik célul tűzték ki az egészséget 2001 februárjában hazánk húsz nagyvárosában kezdték meg működésüket az Avon koz¬me¬ti¬kai cég által támogatott női futó- és gyaloglóklubok. E szervezetek tevékeny-ségét a Nemzeti Egész¬ségfejlesztési Intézet irányítja, országos programigazgató Monspart Sarolta tájfutó¬baj¬nok. A célkitűzés kettős: egyrészt a régiókban a szabad-idős tömegsport tevékenység minél szélesebb körben való elterjesztése, hiszen a női szépség elengedhetetlen feltétele, sőt alap¬¬¬¬pil¬¬lére az egészség, ez pedig a rendszeres testmozgással tartható fenn; másrészt csat¬¬¬lakozás egy népegészségügyi feladat ellá-tásához, az Avon cég mellrák elleni küz¬¬del¬mé¬¬¬hez, az évente két nagy sportrendezvé-nyen való részvétellel (gyaloglónap, futóverseny). Június 10-én került megrendezésre a 25 km-es gyaloglónap Szentendréről a Margitszigetre, a befolyt nevezési díjakat, összesen 28 millió forintot emlőszűrő berendezés (mammográf) vá¬¬¬sár¬¬¬lására fordítot-tuk. Sajnos a magyar nők közel egyötöde szenved emlőrákban, a készülék mozgóvá tételével minden hölgynek lehetősége lesz a vizsgálatra, mert a kis¬¬te¬le¬pü¬lé¬¬sekre is eljut. E súlyos betegség időben felismerve 100%-osan gyógyítható gyógyszeres keze-léssel. Október 14-én pedig immár negyedik alkalommal kerül sor a „Női Világfutás”-ra 3,6 és 10 km-es távokon. Az esemény világdöntőjét idén Magyarország rendezi, így nem¬¬¬zet¬¬közi mezőnnyel találkozhatunk a rajtnál a Margitszigeten. Együtt indulha-tunk a világ legjobb futónőivel, a bajnokokkal! A felkészülés során a pécsi sportklubban heti rendszerességgel erősítéssel egybekötött futóedzéseket, fitness-aerobicot, valamint egy rövidebb és egy hosszabb távú hegyi túrát tartunk, amely programokra minden érdeklődőt szeretettel várunk, akár a moz-gás öröméért, akár a versenyen való részvétel kedvéért keres fel bennünket. Pál Krisztina Pécsi Avon Női Futó- és Gyaloglóklub klubvezető-edző  Könyvajánló A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület Helytörténeti Szakosztálya április havi összejövetelét „Költemények Pécsről” címmel stílusosan Szent György napján ren-dezte. A téma Rozvány György Gyökérriadó c. verseskötetének bemutatása volt a gyerekkori jóbarát, a volt osztálytárs Fürtös György keramikusművész közreműkö-désével. Az igényes kiállítású kötetet a szerző szülővárosának, Pécsnek ajánlotta a Millenni-um alkalmából a 2000. évben. A címlapot és a hátsó borítót Kolep Ilona festőmű-vész gyönyörű, színes városképei díszítik. Fürtös György amilyen gazdag fantáziával gyúrja az agyagot, olyan takarékosan bánik a szavakkal. Egy-egy találó mondattal vezette be a kiválasztott verseket. Szí-nészre nem volt szükség, hiszen Rozvány György sokoldalú egyéniségében a költő és képzőművész mellett ott lakozik az előadóművész is. A szerző mély átéléssel elmon-dott költeményeivel a gyerek¬kori emlékektől kezdve a mai és a jövő városáig járta körbe nagy ívben szűkebb hazáját: „Ahol én lakom, benéz az ablakon a baranyai táj, tetőt ragaszt az égre a Nap, megnyújtja bocskorszíját a jegenyék s fűzfák közé lépve. Pellérdre látok éppen, a nyugtalan rétre, honnan hajnaltól napestig hallik a bodza nevetése, s pipacs kapaszkodik a szélbe." Rozvány György szülővárosa iránti szerelme annál inkább is értékes, mert nagy uta-zóként, a fél világot bejárva talál mindig haza a pécsi panelrengetegbe, ahol semmi se fáj, mert a fal is muzsikál: „Te szültél engem vihar előtti csendben én városom. Hozzád köt minden álom, s levakarhatatlan nyom talpamon minden kalandozásom. Itt érzem, hogy élek és dobog a szívem, s még a gond is törődik velem.” A felejthetetlenül szép esten a nagyszámú közönség részese lehetett egy érzelemgaz-dag szerző meleg hangú, szeretetteljes kitárulkozásának imádott szülővárosa iránt. Sok túratárs is részese volt e nagyszerű élménynek. Az est végén a szerző megfejtette a kötet címét: gyökér, mert innen ered, ide kapaszkodik egész életével, s riadó, hogy óvjuk meg városunkat az utókor számára ilyen szépnek, amilyennek ő látja. Roz-vány György Gyökérriadója a szülőföldhöz kötődés sokszínű, őszinte megvallása: „Áldott szép ez a táj, melyet otthonodnak mondhatsz, a szívedben szülőhazád,... Áldott szép ez a táj, legszebb ligete a Földnek...” Jó szívvel ajánlom a kötetet minden pécsi tükének és Pécset szerető városlakónak. Gernert Józsefné HÍREK • Új turistajelzések a Mecsekben. A nyáron a következő útszakaszokon készültek el az új (megváltozott) útjelzések: Z +: Hősök tere – Tripammerfa (volt K kör); Z sáv: István-akna útelágazás – Rigó kút (új jelzés); innen:Zsolnay-kút – Tripammerfa (volt K kör): – Páfrányos – Kőlyuk – Zsidó-völgy – Stiglicfogdosó; műút – Lapis (volt Z kör): – Középdeindol, 23-as busz végállomása (volt S három-szög); innen új jelzés: a műúton Istenkút – Lajkó; P sáv: Dömörkapu – Petőcpuszta (volt P négyzet); P kereszt: Szentkút autóbusz megálló – Kis-Mély-völgy – P sáv (volt P négyzet) csatlakozás (volt S négyzet); P háromszög: Mandulás – Misina (volt Z háromszög) • Kiégett a kulcsosház: augusztusban kétszer egymás után keletkezett tűz a tettyei Vándorsport kulcsosházban, nagy valószínűséggel gyújtogatás következtében. Az anyagi kár jelentős, több millió forint. Az ügyben a PTTE rendőrségi feljelentést tett (lásd még az erről szóló cikket). • Ellopott útjelző tábla: Lapison „lába kelt” a műutak elágazását jelző közúti táb-lának, melynek alumínium tartórúdjára volt felfestve a Deindolba és a Nagy-Deindolba vezető turistajelzés. Így most „keresgélni” kell a jelzéseket az erdőben. • Kulcsosházkezelők tanácskozása: a szeptember 8-ára tervezett program – techni-kai okok miatt – november 4-én, vasárnap kerül megrendezésre; a kulcsosház-kezelőket külön is értesítjük. NYÍLT TÚRÁK  szeptember 8, szombat: „Megyehatárok mentén”. Útvonal: Sásd – Meződ – Kiskeresztúr – Gödre (17 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 7.00 órakor. Túravezető: Gőbölös István  szeptember 15, szombat: Apátvarasdi elágazás –Dóri út – Büdös-kút – Pécsvá-rad (13 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz-pályaudvaron, 8.45 órakor. Túravezető: Petrovits Márta.  szeptember 22, szombat: Pécsvárad – Nagypall – Erzsébet – Kátoly (16 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 6.45 órakor. Túravezető: Rónoki Eszter.  szeptember 29, szombat: Bicsérd – Zók – Bicsérd (16 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 7.00 órakor. Túravezető: Börcsök György.  október 6, szombat: Zobákpuszta – Püspökszentlászló – Pusztabánya – Zobák-puszta (12 km). Találkozás a pécsi autóbusz-pályaudvaron, 8.45-kor. Túraveze-tő: Szecsődi Imre. A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással • szeptember 8: gombaismertető családi túra. Útvonal: Sikonda – Málomi erdő – Sikonda (5 km). Indulás 8 órakor a sikondai buszjárattal. Túravezető: Schaub Józsefné • szeptember 15–16: találkozás régi természetjárókkal a Vörösfenyő kulcsos-háznál. Éjszaka szarvasbőgés hallgatás. Indulás a 7.35 órai mágocsi buszjárattal. Túravezető: Rácz János. • szeptember 21–23: Balaton-felvidéki barangolások. Szervező: Őri Zsuzsanna (tel.: 06-20-376-6437). • szeptember 29–30: túra a Vörösfenyő kulcsosházhoz. Indulás a 7.35 órai mágo-csi buszjárattal. Túravezető: Németh Margit. • október 7: Szászvár – Kantár-hegy – Gyilkos-tó – Somlyó – Vörösfenyő kh. – Máré csárda (17 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi buszjárattal. Túravezető: Né-meth Katalin. • A PÉCSI TÚRAKERÉKPÁROS KLUB NYÍLT KERÉKPÁRTÚRÁI • szeptember 9: "Vasárnapi túra III."– melyet kezdő kerékpárosoknak is ajánlunk. Útvonal: Pécs – Kozármisleny – Palkonya – Villánykövesd – Villány (39 km). Haza¬¬¬¬utazás Villány-ból vonattal. Indulás: Pécs, 48-as tér, 9.00 óra. Túravezető: dr. Novotny Iván. • szeptember 15: "Kelet-Mecsek. Útvonal: Pécs – Árpádtető – Koszonyatető – Zobákpusz-ta – Magyaregregy – Kárász – Vékény – Szászvár – Máza – Váraljai erdészház – Ci-gány-hegy – Pusztabánya – Zobákpuszta – Köves-tető – Hosszúhetény – Hird – Pécs (83 km, ebből 70 km úton, 13 km terepen). Indulás: Pécs, 48-as tér, 9.00 óra. Túravezető: Eperjesi József. • szeptember 21: utolsó „Péntek esti teker(g)és”. Indulás 18 órakor a 48-as térről. Csak világítással rendelkező kerékpárral lehet részt venni! • október 6: a szezon utolsó kerékpártúrája. Útvonal: Abaligeti vasútállomás – Kovács-szénája – Tekeres – Magyarhertelend – Magyarszék – Sikonda – Komló – Báta-akna – Petőfi-akna – Vasas – Somogy – Pécs (46 km). Találkozó a pécsi vasútállomás csarnokában 6.45-kor. Túravezető: Lévai Gábor. RENDEZVÉNYEK • szeptember 15: az új János-kilátó ünnepélyes avatása a Tubesen. R.: Tubes Kilátó Alapít-vány. időpont: 10.00 óra. • szeptember 22: „Papi pipa 30” teljesítménytúra. R.: Dél-Zselic Természetbarát Klub. Rajt: Abaliget, vasútállomás, 7.00–8.15. Cél: Bükkösd, vasútállomás. Nevezési díj: 250 Ft (MTSz és TTT tagsági igazolvánnyal 200 Ft). Információ: Strasser Péter, tel.: 72/256-508. • szeptember 28–30: „Ripszám Henrik” Tájékozódási Hétvége. R.: Pécsi Ifjúsági Természet-járó Egyesület; Az Ifjúsági Turizmusért Alapítvány. Információ: Bota János, tel.: 30/9938-595. • október 6: „Szent Imre 20” teljesítménytúra (Villányi-hegység). R.: Szent Imre Iskola Sportkör, Siklós. Rajt: Máriagyűd, templom alatti borozó, 7.30–9.00. Nevezési díj: 300 Ft/fő. Információ: Pálinkás István, tel: 72/497-356. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség el-nöksége. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-ig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Apáca u. 2/1.  72/310-226; fax: 72/312-019. Ügyeleti idő: kedd 16–19 óra). Internet: www.extra.hu/BMTSZ E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. és Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Találatok: 4

2001. szeptember 91. szám