2001. november 93. szám

rr elSant Őszi Kupa tájékozódási túraverseny Az elSant Bt., a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécsi Orvosegészségügyi Sport Kör által október 28-án rendezett V. elSant Kupa helyszíne - a tavalyihoz hasonlóan - a Közép-Mecsek volt, pécsbányai (az Ezerévesnél lévő) rajttal. A versenyen 73 csapat 220 fővel vett részt. Az alábbiakban ismertetjük az egyes kategóriák első három helyezést elért csapatait: "A” kategória (7 csapat): 1. Atomerőmű, Nyom-ASE (Jakab Albert-Baksa Tamás); 2. Atomerőmű, TIMINDA T. (Jakab Éva-Szabóné Takács Beáta-Szabó Zoltán); 3. Babits Mihály Gimnázium (Antal Miklós-György Máté) "A 36” kategória (4 csapat): 1. Rezét I. (Skalisity József-Hermann Gábor); 2. Rezét III. (Franczva László-Rajcsits Ildikó); 3. Ferihegy I. (Szádeczky Kardos Géza-Ralozsei Noémi) "A 50” kategória (13 csapat): 1. Atomerőmű (Adorján Antal-Adorjánné); 2. Szőke Tisza TSC (Tislerics Endre-Farkas János); 3. Pártosok (Péter Imre-Dománszky Zoltán) "B” kategória (8 csapat): 1. Biokom PITE (Szabó Tamás csapata); 2. Kohacsuji (Csuport András csapata); 3. BXT SE Bauxitkutató (Knauer Anna csapata) "C emelt szintű” kategória (10 csapat): 1. Noname (Waltner Zoltán csapata); 2. Gyakorló Gyalogkakukk (Faragó Tamás csapata); 3. Szentesi K-8 (Farkas Ilona csapata) "C” kategória (32 csapat): 1. Bolyongók (Beck Judit csapata); 2. A Túra Királyai; 3. Ördöglő Ördögök Megjegyzés: mint a Mecsek Híradó szerkesztője, évek óta kérem a versenyek rendezőit, hogy az eredménylistákat úgy nyomtassák ki, hogy az a csapatok nevén kívül tartalmazza a csapattagok névsorát, valamint hogy melyik egyesület csapatáról van szó, és melyik településről érkezetek a versenyre; az eredményértesítő így mond valamit a többi versenyző, ill. az olvasó számára. Elnézést kérünk a helyezettektől, hogy adataikat pontosabban nem tudtuk közzétenni; sajnos az eredménylista csak ennyit tartalmazott. Strasser Péter BRONZJELVÉNYES TÚRAVEZETŐ-KÉPZŐ TÁBOR A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség túravezető-képzési programja országosan elismert. A tanfolyamok kétféle módon kerülnek megrendezésre: I. a tanév folyamán 10 héten keresztül heti két alkalommal (egy délután elmélet és egy szombati nap gyakorlat), vagy II. a nyári szünidőben egyhetes bentlakásos tábor formájában. Olyan személyek jelentkezését várják az ország egész területéről, akik éreznek magukban kedvet és tehetséget hegyi túrák megszervezéséhez, kirándulócsoportok vezetéséhez, megfelelő fizikai állapotban vannak, szeretik a természetet, és turistaként vagy sportolóként (futás, tájfutás) alapvető ismereteket szereztek a természetjárásról. A képzés elméleti részének tantárgyai: turista történet, turista egészségtan, geológia, ökológia, meteorológia, Magyarország földrajza, túravezetés, pontgyűjtő-jelvényszerző mozgalmak. Baranyában a túravezető-képzések nagyon gyakorlatias jellegűek, az elméletben tanultakat rögtön átültetik a gyakorlatba, tábor esetében egymást követik a nappali és az éjszakai túrák, nagy hangsúlyt fektetnek a tájoló pontos használatának szabályaira, s a turistatérképek jelkulcsrendszerében való eligazodáson túl a tájfutó térképpel is megismerkednek a résztvevők. A tájékozódás mellett fontos szert tenni a környezettel kapcsolatos továbbadható tapasztalatokra is: a kőzetek, ásványok, növények, állatok, romok, műemlékek, történeti érdekességek, legendák, valamint a környezetvédelem témaköréből. A képzési programban a komplex elméleti és gyakorlati ismeretek mellett személyiségfejlesztő tréning is szerepel. Ez utóbbi kötetlen beszélgetésekre épülő vidám csoportfoglalkozás egy vezető segítségével, és a túravezetői feladatok ellátásához szükséges személyiségjegyek kialakítását célozza. (Kapcsolatteremtő-, problémamegoldó-, döntéshozóképesség fejlesztése, optimista hozzáállás, pszichikai segítségnyújtás rendkívüli helyzetekben.) Mindezek mellett alapszintű elsősegély-nyújtási ismereteket is oktatnak. A vizsga elméleti és gyakorlati részből tevődik össze. Az „asztal melletti” feladatok feleletválasztós tesztekből, rövid, néhány gondolatos esszékérdésekből, valamint szerkesztésekből állnak (tájoló, körző, vonalzó segítségével) - mindezek a túrák megszervezéséhez elengedhetetlenek; ezt követően a vizsgázónak kijelölt túraútvonalat kell teljesítenie egyénileg, szintidőre, szakaszokból álló és elrejtett célpontokat (bójákat) tartalmazó jelzett és jelzetlen turistautakon tájfutó térkép és tájoló használatával - számot adva a tájékozódásból és a térképészetből megszerzett ismereteiről. A vizsga egy beszélgetéssel zárul az egyéni motivációkról és a jövőbeni elképzelésekről. A tanfolyam sikeres elvégzése után a résztvevők bronzjelvényes túravezetői minősítést kapnak, bekerülnek a névjegyzékbe, és képesek lesznek hegyi túrák előkészítésére és lebonyolítására (saját szakosztályukban, ill. nyílt túrákon is funkcionálhatnak). Ugyanakkor lehetőségük nyílik a továbbfejlődésre is: ezüst-, majd aranyjelvényes túrave-zető-képző, hegyi mentő, sziklamászó tanfolyamokon való részvétellel. „T” - MINT TÚLÉLŐ TÁBOR A „Szövetség” idén augusztus 6-10-ig rendezte meg az ötnapos bronzjelvényes túravezető-képző tábort. Az időpont nem véletlen: a telihold fénye is segít majd az éjszakai erdőben a tájékozódásban. A körülmények úgy hozták, hogy tanfolyamunk igazi túlélő táborrá avanzsált. Azzal kezdődött, hogy az eseménynek helyet adó tettyei PTTE Vándorsport Kulcsosház melléképületei és fatárolója a rendezvény előtti hétvégén leégtek, így tisztálkodási lehetőségeink fejenként maximum egy lavór vízre redukálódtak naponta. Tizennégy fős csapatunkba minden szempontból heterogén összetételű emberek kerültek, korra, nemre, felekezetre, előképzettségre, fizikai állapotra nézve egyaránt. A pénteki nap végére mégis úgy éreztük: összeérett a banda, és senki sem bánta meg, hogy eljött. A sürített program miatt szinte éjjel-nappal talpon voltunk és figyelnünk kellett: délelőtt az elméleti oktatásokra, ahol Börcsök György táborvezető és Baronek Jenő tartottak érdekes, színes előadásokat; délután a gyakorlati ismeretekre a túrákon, Benczes Gábor és Fodor Péter irányításával, akik a tájolás mellett ezernyi apró, de lényeges dologra hívták fel figyelmünket a környezetünkből. Az éjszaka első felében a kommunikációs tréningbe kellett aktívan bekapcsolódni: játszani, rajzolni, mesélni, színészkedni; majd utána ismét túra következett a fülledt, teliholdas nyáréjszakában, próbára téve fizikai és pszichikai állóképességünket. Hajnal felé aludhattunk (volna) néhány órát sátrainkban (de helyette a csoporttagoknak ekkor volt csak idejük elbeszélgetni és közelebbről megismerkedni egymással). A második átvirrasztott éjszaka után tanfolyamunk amerikai katonai kiképzésre kezdett emlékeztetni: a hirtelen jött sok új információ, az alkalmazkodás a tábori körülményekhez és a többiekhez, a feszített tempó és a fáradtság mindenkiből más módszert hozott ki a feszültség oldására. Sírás, cinizmus, cigaretta, sör, gyógyszer, DE azt a bizonyos „kiszállást jelző harangot” senkinek sem engedtük megkongatni!! - Együtt jöttünk, együtt megyünk! - határoztuk el, és így is lett. Szerencsére az ételek, melyekről Rodó mesterszakács gondoskodott, igen finomra és változatosra sikerültek, a kiváló kiszolgálásért pedig a szakosztály hölgytagjainak mondhatunk köszönetét. Kondi Gyulának kétszeres megpróbáltatást jelentett ez a pár nap: túravezető-jelöltként és házigazdaként is szerepelt, mégis helyt állt. Nem adták fel a „nagylányok” sem: Erzsiké, Jola, Ilus, Edith, akiknek a szerkesztések és a tájolás kicsit nehezebben ment, de élettapasztalatuk és víg kedélyük átsegítette őket a nehézségeken. Végigcsinálták az ország kevésbé dombos tájairól érkezettek is (Sanyi, Balázs), akiknek először akklimatizálódni kellett a „magaslati levegőhöz”. Kibírták a kaposvári, életerőtől duzzadó fiatalok is (Gyöngyvér, Zsuzsi, Hege, Ákos), akiknek pörgő életritmusukhoz és tájfutásban szerzett tapasztalataikhoz képest talán inkább lassú volt a menetrend; és e sorok írója is, akit névnapi bulijának éjszakáján raboltak ki, és a rendőrségen virrasztóit a tábor reggeléig. Egyszóval a táborban tanultunk, túráztunk, tájoltunk tájfutó térképen, tévelyegtünk, tisztálkodtunk (volna), tüzet nem raktunk, mert tilalom volt a tikkasztó hőség miatt, de TÚLÉLTÜK! A fiatalok türelmesen segítettek az „idősebbeknek”, a férfiak lovagiasan a nőknek, a határozottabbak példát mutatva a „nyusziknak”; az egymásrautaltság és a közös cél összekovácsolta eltérő személyiségszerkezetü kis csapatunkat, s a vizsga délutánjára minden jelöltből hivatásos bronzjelvényes túravezető lett. Immár nem kis büszkeséggel mondhatjuk el: „Aki másokat ismer: okos, Aki önmagát ismeri: bölcs, Aki másokat legyőz: erős, Aki önmagát legyőzi: hős!” (Lao-ce) Pál Kriszta Az isme-re-tle-n Pityuit-fie-íjtjsáy Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Mecsek lábainál fekszik a városunk. A karnyújtásnyira levő hegység elkényeztet változatos szépségével. Ha azonban egy pécsi túrázó 8-900 méteres csúcsokra vágyik, akkor bizony igen sokat kell utaznia azért, hogy a Mátra vagy a Bükk panorámájában gyönyörködjön. Van azonban hozzánk egész közel, a határ másik oldalán egy varázslatos hegység, mely ugyanolyan élményekkel ajándékoz meg, mintha az Északi-középhegységben járnánk. Évek óta vágyódtam már ebbe a titokzatos Papuk-hegységbe, mely csak tiszta időben látható, ha a Mecsek kilátópontjairól dél felé tekintünk. Egy éve egyetlen autóstérképpel vágtunk neki a felderítésnek. Meg kell itt köszönnöm Juhász Kornél segítségét, aki az első túrához ötletet adott, majd később két térképvázlat rendelkezésre bocsátásával adott lendületet. Magyar nyelvű útikönyv ugyanis nincs és turistatérkép sem kapható még Horvátországban sem. Tavaly szeptember óta 12 alkalommal jártam a Papuk-hegységben és igyekeztem minél alaposabban megismerni. Elégedetten mondhatom, hogy nem csalódtam. Egy igen változatos, nagy kiterjedésű, sok magas csúccsal rendelkező középhegységet ismertem meg. Ösz-szességében leginkább a Mátrához hasonlíthatnám azzal a különbséggel, hogy itt nincs tele a hegység luxusszállodákkal. A turistautak jól és megbízhatóan jelzettek. Sok helyen a felfestés egészen új. Mindenhol az Ausztriában, Szlovéniában, Olaszországban szokásos piros-fehér jelzés használatos. Az útelágozásoknál fára festik fel az irányokat és a hozzávetőleges menetidőt. A hegység geológiai felépítése igen változatos: mészkő, illetve palás kőzet építi fel és két ponton vulkáni eredetű kőzet is látható. A csúcsok a központi magasabb részben 700 m felettiek, a második legmagasabb csúcs 915 m magas. (A 953 m magas Papuk csúcs katonai terület, a jelzett út nem érinti.) A hegység növényvilága rendkívül érdekes. Mediterrán jellegű növények keverednek hideget kedvelő hegyi fajokkal. Szelídgesztenye, magyal, lucfenyő, áfonya és kakasmandikó egyaránt megtalálható. A március 15-én a Vándorsport Szakosztállyal közösen szervezett túrán az illír sáfrány virágszőnyegként borította az erdőt. Az állatvilággal kapcsolatban annyi érdekességet említek meg, hogy nyirkos, csapadékos időben nagyon sok foltos szalamandra látható. A hegység peremén öt várrom található, ezek közül a hozzánk legközelebb eső Ruzica vár jelentős méretű, impozáns. Bár a környék lakossága római katolikus, a hegységen belül található egy görögkeleti templom és kolostor, csodálatos erdei környezetben (az Orohovica és Kutjevo közötti, a hegységet átszelő müút mellett, attól kb. 15 percre). Az épületegyüttest szépen renoválták. Egyelőre kívülről tekinthető meg, de a táj és az emberi alkotás harmóniája így is lenyűgöző. Eddigi ismereteim szerint a hegységen belül egy szálláslehetőség van. Itt a „komfort fokozat” meglehetősen alacsony és ehhez mérten a szállásdíj kissé drága, de egy éjszakát magam is eltöltöttem ott. A Papuk-hegység közelsége egyébként nem teszi szükségessé az ott alvást. A legközelebbi kiindulópont mindössze 70 km-re van Pécstől (Orohovica, Ruzica várrom). Korai indulással, egy egynapos túrával is nagyon sok pont érinthető. Minden természeti és kulturális érték iránt fogékony túrázónak ajánlom a Papuk-hegységet. Az említetteken kívül feltétlenül ajánlott felkeresni a következő látnivalókat: Jankovac túraközpont - a lillafüredihez hasonló óriási mésztufagát gyönyörű vízeséssel, ugyanott két kis tó és egy forrásbarlang; Velika vára, csodálatos panorámával dél felé; Vocin falu romos vára egy vulkáni kúpon, remek kilátással; Ivacka glava csúcs 915 m magasságával és északra, Magyarország felé nyíló panorámával. Mindezeket két okból vetettem papírra és kértem helyet a Mecsek Híradó oldalain. Egyrészt hogy másokkal is megosszam élményeimet: minden érdeklődőnek szívesen adok tanácsot és javaslatot. Telefonszámomat a szövetségben leadom. A másik ok, hogy tervezem részletesen összefoglalni az eddig megszerzett információimat és tapasztalataimat a Papuk-hegységről és útikalauzszerüen néhány fényképpel, térképvázlattal megjelentetni. Úgy gondolom, hogy ez sokak számára hasznos lehet, ne kelljen másnak is fehér foltként felderíteni a hegységet. Fel szeretném mérni, hogy mutatkozna-e érdeklődés egy ilyen túrakalauz iránt és ha igen, hányán tartanának erre igényt. Érdemes-e hozzákezdeni? Túratársi üdvözlettel: Montskó Péter áo (5o (§> (5ö (5b (5o (5o (5o (5o források a Keleti-JHeesekben (1. rész) 2001. október 16. A Máré-csárdától indulunk befelé a Vár-völgybe a környék forrásainak állapotát felmérni és fényképezni. Az üres fürdőmedence körül a pázsiton harmatcseppek csillognak, pintyek ugrándoznak a fenyőfák ágain. Baloldalt az első háznál két farkaskutya ugat a kerítésen belül, de a kapu sajnos tárva nyitva. Közelebb érve az egyik kirohan és fogaival vicsorogva közelít felénk. Megtorpanunk a látványtól és Ági javasolja, hogy kerüljük ki valamerre a kutyákat. Ismerve a terepet tudom, hogy ez csak nagy kerülővel lehetséges, ezért kezemet a kipattintott tőröm tokjára helyezem és haladok tovább. Most már a másik kutya is itt csattogtatja egészséges fehér fogait. Határozott „helyedre” kiáltásokkal néhány lépés előnyhöz jutunk, majd hátrálva ezt tovább növeljük. Ahogy távolodunk, a kutyák agresszivitása egyre csökken. Végre menetirányba fordulhatunk és nyugodtan haladhatunk a völgyben. A strand után jobbra átkelünk a patakon és egy viszonylag új erdei ösvényen megyünk tovább. A napsugarak viaskodnak a két hegybe kapaszkodó párafelhővel, melyeknek eszük ágában sincs felszállniuk. Balra lent a Textiles-forrás csobogva hívja fel magára a figyelmet. Előveszem a fényképezőgépemet és lesietek néhány képet készíteni. A forrás táblája már évek óta hiányzik, pótolni kellene, de állapota nem romlott tovább jelentősen. Felsietve az ösvényre tovább kanyargunk az oldalban, követve a hegyoldal kisebb völgyeit. Az út mentén a kirándulók által visszahagyott „emlékek” éktelenkednek a színes avaron. A várhoz érve két városi autó parkol a zöld füvön magukra hagyva. Rengeteg a szemét a környéken, az asztalok és padok egy része is cserére szorulna. Sok erre az „autóbuszos” erdei kiránduló és éppen emiatt is jobban oda kellene figyelni a környezet tisztán tartására. A vár alatti két forrásnál már előzőleg jártam, oda nem megyünk le. Egy jobb állapotú padnál megreggelizünk és felidézzük a régi kirándulásaink emlékeit a környékről. Tovább kell haladnunk a piros sávval jelzett ösvényen, hogy a következő forráshoz érjünk. Néhány kanyar után elérjük a Gergely Éva-forrást. Készítek egy fényképet, majd a forrás előterét kipucoljuk a bedobált kövektől és az évek óta ott rothadó avartól. Megmérem vízhozamát és hőínérsékletét, és már folytatjuk is utunkat. A haladást lassítják az útra dőlt fák és az ösvényre került hordalék anyag. Az oldalból párnalávák és gömbhéjas ágyúgolyó szerű lávaformációk tekintenek ránk. Leérve az Iharos-kúthoz a megszokott látvány fogad, de a kút előtere most gondozottabb, mint legutóbb volt. Szépen folyik a vize és a falazatán gyönyörűek a májmohák. A lépcső sarkából is jelentős mennyiségű víz tör ki, ami azt jelenti, hogy az ülepítő medencéje megtelt hordalékkal és a víz másfele keres utat magának. Sort kell keríteni a kipucolására, mielőtt nagyobb baj keletkezne. Elindulunk és elkezdjük a menetelést befelé az aszfaltúton. A Rikájón haladunk és csodáljuk a sok szép beágazó völgyet és az érdekes földtani ritkaságokat. Mindig szerettem ezt a völgyet éppen ezért. Most szerencsére a geológiát kevésbé ismerők számára is esztétikus ismertető tablókat helyeztek ki néhány éve. Sajnos néhányat már megrongáltak olyanok, akik nem tisztelik mások munkáját, pedig ezek létrehozása sok pénzbe és munkába kerül. Letérünk balra egy erdészeti földes útra, hogy megnézzük a felújított Lobogós-kutat. Az útról jól látszik a forrás a szemközti oldalon. A meredek parton leereszkedek a fényképezőgéppel a kezemben. A forrás betűi fehér márványba faragva szépen mutatnak. A betűket a többi forráshoz hasonlóan fekete festékkel ki kellene emelni. A vastag müanyagcsövön dől a tiszta forrásvíz, de a csőből már letörtek egy kis darabot. A környezetét kicsit meg kellene formálni, mert nagy az összevisszaság a mederben. A betonútról a forrásig a jeleket fel kellene festeni és ásóval néhány lépcsőfokot kellene készíteni a biztonságosabb lejutáshoz. Barátaink, akik felújították, biztosan tudják ezt és visszatérnek befejezni a munkát. Amint elindulok felfelé, szép lónyelvü csodabogyós bokor dicsekszik megpirult bogyóival, melyek jól mutatnak mélyzöld szúrós „levelein". Kiérve a betonúira Ági után sietek, aki már a Mária-kút előtt vár rám. Nem tud bemenni a kidőlt fák és a sűrű bozótos miatt. Feljebb megyek és onnan próbálom megközelíteni, ami ezen a szakaszon sem egy könnyű feladat. Végre elérem a kutat, ami elé a kút fölötti hatalmas bükkfa dőlt évekkel ezelőtt. Ezen a fán volt egy szép festett Mária kép, aminek a sorsáról nem tudok, igaz, már régebben is nagyon elhasznált állapotban volt. Most a mellette lévő idős bükk oldalán van egy kis nyitott fémdobozka, abban van egy porcelánból készült imádkozó Mária szobor. Mivel elég magasan van és a kíváncsi emberek kiveszik, leejthették, mert törések láthatóak rajta. Az oldalból a kút vize egyenletesen árad kifelé, kis tavat képezve. Körülötte sok szép páfrány és moha zöldell, melyek képei visszanéznek a víztükörből. Óvatosan hátrálok nagy bakancsommal, nehogy kárt tegyek a növényekben, és készítek egy felvételt. Kikászálódok a betonúira és indulunk tovább a szép völgyben. Az éles útkanyarban mi letérünk a betonútról és követjük a kis patakot, ami fáradhatatlanul építi a mésztufa gátakat, a leszakadt - jobb időket látott - fahíd alkatrészeit is felhasználva a környezetépítő munkájához. A szép tisztásra érve csend pihen, nincsenek autók, ordító rádiók, szemetet szétszóró kirándulók. Beljebb érve sajnos a kép már nem idilli. Szanaszét dobált anyagok hevernek a forrás előterében, üszkös fahasábok, bedobált kövek éktelenkednek. Lepakolunk a forráshoz közeli padra és összeszedjük a szükebb környezetben lévő szemetet és a megtelt szemetesekbe tömködjük. A forrás előterét is megtisztítjuk a nagyobb kövektől, fahasáboktól. Éppen fényképet készítek, amikor egy városi autó áll meg a tisztás előtti úton. Egy erdész ruhába öltözött személy száll ki belőle kisvártatva jegyzetfüzettel a kezében és elindul egy közeli tüzrakóhoz. Amikor ott végzett, indul a következőhöz és ott is jegyzetel. Odamegyek hozzá és bemutatkozom. Kiderül, hogy a Kárászi Erdészet egyik dolgozója és a környék létesítményeinek állapotát méri fel a következő évi pályázatokhoz. Elmondom neki észrevételeimet a környéken látottakról, mire azt válaszolja, hogy már tettek lépéseket a szemétszállítás szervezésének érdekében. Ági a források medreit tisztogatja és nem érti, mit tudnak a férfiak ennyit dumálni egymással. Feljön és így be tudom mutatni forrástisztító feleségemet. Még váltunk néhány gondolatot és mindannyian elindulunk elvégezni a betervezett feladatokat. (folytatjuk) Baumann József A Cigány-hegyi kilátóról... Utoljára Baronek Jenő barátommal beszéltem a Keleti-Mecsek egyik leglátogatottabb kilátójának állapotáról. Annak kapcsán jutott eszembe, hogy elmeséltem neki október végi túrám egyik tanulságos történetét. Ennek lényege: a Szószék, a Dobogó, a Somlyó és a Szamár-hegy csúcsait kerestem fel aznap, kíváncsian a magassági pontok állapotára. A Szamár-hegyről lejövet kitakarítottam a Gyertyános-forrás környékét, majd átsétáltam a Farkas-árok másik forrásához, a Lencse-kúthoz, és annak környékének tisztítását kezdtem el, de sajnos nem volt nálam ásó, így nem tudtam befejezni. Kicsit letörve folytattam utamat a Dögkút-tető alatti tisztás felé. A tisztáson megpihenve elgondolkodtam azon, hogy ezen a helyen sokáig egy esőbeálló és egy térképtábla állt. Három évvel ezelőtt még láttam a tábla maradványait a tisztás szélén. Ez a hely egy biztos tájékozódási pont volt minden turistának. Nagyon jól emlékszem rá, hiszen bronzjelvényes túravezetői vizsgatúrám is erre vezetett. Továbbindulásom után is ez járt az eszembe, amikor hirtelen egy farakás mellett nagy állatot vettem észre. Először azt gondoltam, egy szarvasborjú. Kicsit jobban megfigyelve az állatot jöttem rá, hogy egy nagytestű kutya. Nem ijedtem meg, hiszen nálam volt a bozótvágóm, de a kutya is hirtelen eltűnt. A gazdájával kirándul és kicsit elkóborolt a Cigány-hegyről - gondoltam, mert ezen a környéken sűrűn lehet találkozni gazdátlan kutyával az erdőben. Az igazat megvallva ilyen nagyot még nem láttam. A Cigány-hegyi kilátó alatti bozótosban haladó sárga sáv elnevezésű turistaút benőtt ágait és szederindáit ritkítva értem fel majdnem a kilátóhoz, amikor meghallottam a kutya ugatását. Tőlem ijedt meg és ugatott. A kilátón egy fiatal férfi állt, így neki szóltam, hogy fogja meg a kutyáját. Azt válaszolta, nem az övé, csak a Magyaregregyi-völgytől követi, ahonnan kerékpáfral érkezett. Megnyugtatott, hogy az állat szelíd, csak nagyon éhes. Mire felértem a kilátó tetejére, megtudtam, hogy az alkalmi gazdinak nincs „kajája”. A rövid kitérő után folytattam utamat a falu felé. Nemsokára mellém csatlakozott a gazdátlan eb és követett egészen Kisújbányáig, ahol a kocsimat hagytam. Az alkalmi turistatárs már útközben jelezte éhségét, többször a hátizsákom felé kapott, igen éhes volt. Egy hatalmas, közel három éves dog és agár keverékének néztem. Tekintélyt parancsoló pofával sétált be velem Kisújbányára, ahol Berengyán Karcsi, a turistaház üzemeltetője etette meg. Végül is számomra szerencsésen zárult a kaland, nem engem evett meg a kutya, hanem nekem kellett megetetnem. Az igazi meglepetés a Cigány-heggyel kapcsolatban az volt számomra, amikor jó két évvel ezelőtt megtudtam: a kilátó és környéke magántulajdon. A privatizáció során „szerezte” jelenlegi tulajdonosa. Azt mondják, hogy a területtel került hozzá a kilátó. Úgy tudom, hogy e szép kilátó 1978-ban épült Búzás Endre tervei alapján, közpénzből, az 1977-ben kialakított Keleti-Mecsek Tájvédelmi Körzet területén. Az 1990 utáni magánosítás során nem tűnt fel egy hivatalnoknak sem, hogy nem kellene eladni a földdel együtt. (Itt jegyzem meg, hogy a Keleti-Mecsekben két kilátó épült: egyik a Cigányhegyen és a másik a Zengő csúcsán.) Napjainkban a „köz” csak sajnálkozhat állapotán, mert vandálok ledöntötték korlátját és megrongálták zsindelytetejét. Ki fogja megjavítani és felújítani? A szemét is gyakran ellepi, a szélre bízva az elhordás munkáját. A leromlott állapot mellett azért öröm is éri a turistát a Cigány-hegyen, a csodálatos panoráma megtekintéséért nem kell fizetni a kilátón. Dománszky Zoltán Felújították az Ilonka pihenőt Sokan természetjárók úgy gondoltuk, hogy egy régi szép emlék az idő martalékává vált. Szerencsére nem így történt: elkészült, régi fényében ragyog az Ilonka pihenő. Talpazata megerősítve, oszlopai fehérre meszelve, felirata szépen kifestve. Újabb 60-70 (talán 100) évig hirdeti tervezője, építője és megálmodója emlékét. Az Ilonka pihenőt a Pécsi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Rt. újította fel Szirtes Antal vállalkozóval. Az odavezető Miléva utat Marton József, az Rt. alkalmazottja és csapata tette alkalmassá az anyagok oda szállítására. Fontos lenne még a kilátás biztosítása a Tettye felé. Természetbarátok, kirándulók: használjátok a pihenőt, de vigyázzatok rá, hogy sokáig ilyen szép maradjon! Baronek Jenő Biotúra Célja: az egészségfejlesztő mentálhigiénés képzés III. félévi terepgyakorlatának teljesítése. Vezették: Cseh Magdolna gyógypedagógus, Berdásné Vincze Zsuzsanna óvónő, Börcsök György tanár. 2001 szeptember 20-án a 9.05-kor induló 34-es busszal indultunk az állomásról. A PTTE Nyugdíjas Szakosztály 12 fővel vett részt a biotúrán. Kegyes volt hozzánk az időjárás, az elmúlt hosszú, esős idő után, szikrázó napsütésben, jó hangulatban volt a társaság. Kíváncsian vártuk az előadást, a vérnyomásmérést, nem beszélve az eredményekről. Első pihenőnk az állatkertnél volt. Itt az összes túratag vérnyomását és pulzusát megmérték, és Börcsök György túratársunk regisztrálta. Az majd a következő mérésnél kiderül, hogy a hegyi menet mennyire veszi igénybe nyugdíjas túratársainkat. Izgatottan az eredményektől, nekivágtunk a hegyi menetnek. Következő állomáshely a Misina volt. Itt is az első legfontosabb teendő a vérnyomás ellenőrzése volt, majd elfogyasztottuk a hátizsákban hozott kis elemózsiánkat, forró teánkat. Gyönyörködtünk a szép kilátásban. Ezután kötetlen beszélgetés keretében Berdásné Vincze Zsuzsanna óvónő tette fel a kérdéseit a turistatagoknak: ki, miért és hogyan kezdett el túrázni és választotta ezt az egészséges életmódot, egészségmegőrző programokban való részvételt? Túratársaim részletesen beszámoltak, hogy boldogok vagyunk, ha együtt lehetünk, és ha egy esős idő miatt nem tudunk menni, már „betegek” vagyunk. A gyaloglás, az erdő nyugalma, csendje, a fák sokszínűsége, a hegyek, völgyek, az ezernyi színben pompázó sok-sok virág: ez mind együtt fejti ki jótékony hatását a szervezetünkre. A következő megállóhely - és egyben végállomás is - a 2001. szeptember 15-én ünnepélyesen átadott új János-kilátó volt a Tubesen. Csodálatos élmény a turistáknak a szép gondozott terület. Boldogan vettük birtokunkba az új létesítményt. A Közép-Mecsek legmagasabb pontjára épült 22 m magasságú építmény felső szintjéről szép időben látni lehet a Balaton északi partján álló hegyeket is. Itt is a vérnyomásmérés volt a fontos teendők egyike. Kontroll mérést végeztek. Ezután Börcsök György előadást tartott a helyes étkezés fontosságáról, egészségre való hatásairól. Sajnos be kell látnunk, hogy az új, tudományos alapokon megismert, a szervezetre egészséges étrendet nem követjük minden esetben. Néha anyagiak miatt. Erről ismereteink hiányosak. Köszönjük az előadást, és szeretnénk megkérni, hogy ha ideje engedi, hosszabb lélegzetű előadás keretében adja át a mentálhigiéniás képzés keretében szerzett tapasztalatait. A túrán nem csak szóban kaptunk hasznos tájékoztatót, hanem a helyes táplálkozás első kis szeletét, egy mazsolás müzli szeletet is kiosztott Gyuri túratársainknak. Még egyszer köszönjük az együtt töltött szép napot, a gazdag programot, és hogy részesei lehettünk és talán kicsit segíthettünk Zsuzsannának, Magdinak és Gyurinak a 111. félévi terepgyakorlatuk teljesítésében. Raub Antalné PTTE Nyugdíjas Szakosztály Németh Katalin Plaszauer István rajzai BARANYAI TERMÉSZETJÁRÓK ARCKÉPCSARNOKA XXXV. Uj turistajelzések a Mecsekben Amint arról már többször hírt adtunk, a nyár folyamán elkezdődött a megváltozó mecseki turistaút-jelzések felfestése. A változás kb. 220 km-es útvonalat érint, melyből eddig közel 150 km felfestése befejeződött. Az alábbiakban részletesen ismertetjük az eddig elkészült útvonalszakaszokat (a térképen szereplő elnevezések alapján az útvonalszakaszok beazonosíthatók): Z kereszt: Hősök tere - Rigó-kút - Tripammer-fa elág. (müút) - Andor-forrás - (Tölgyes út) - Rábay-fa - Kantavár - Kis-rét - Hideg-kút - Szánkópálya - Szaniszló pihenő -Hotel Kikelet - Mecsek-kapu - Pálos templom Z sáv: Sugói-rét - Nagy-forrás-völgy - István-aknai müútelágazás - müút - 66-os út keresztezés - Rigó-kút - Tripammer-fa - Páfrányos - Petnyák - Kőlyuk - Zsidó-völgy -Stiglicfogdosó - Lapis - Középdeindol a.m. - Isten-kút - Lajkó (Ürög felső a.m.) P sáv: Petőcpuszta - volt IV. akna - Jancsi-forrás - Farkas-forrás - Éger-völgy - volt szentkúti erdészház - Rózsa-forrás - Mecsekszentkút - Remete-rét - Mandulás -Dömörkapu P kereszt: Szentkút autóbusz megálló - Kis-Mély-völgy - P sáv (volt P négyzet) út P háromszög: Mandulás - Misina S „körút”: Rotary körsétány P kereszt: Pécsvárad, Ruzsama - Komlós nyereg - Komlós-völgy - Réka-kunyhó - Réka-völgy - Stein malom - Kappenvasszer - Mészkemence - Nagymányok v.á Z sáv: Stein malom - müút - Mecseknádasd, Árpád-kori templom S kereszt: Meleg oldal (Hidastól Ny-ra) - Mészkemence - Szederfa - Váraljai völgy -Kangyásma Z kereszt: Dombay-tó v.m. - Ruzsama - Pécsvárad, erdészeti út - Lőtér - Büdös-kút -Antalkép - Réka-völgy - Vadászlak - Óbánya - Harács mező - Farkas-árok - Bargyag -Dóra-irtás - Máza - Máza-Szászvár v.á. K négyzet: Váralja vendégházak - Máza K négyzet: Kisújbánya - Réka kunyhó Z sáv: Sikonda, Kemping - Temető-dülő Z kereszt: Sikonda, Kemping - Mánfa - Budafa - Sugói-rét ff mindnyájunknak el kell menni..." A Természetjáró Fiatalok Szövetsége Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából országos vetélkedőt hirdet a fenti címmel. A versenyre oktatási intézmények, társadalmi szervezetek általános és középiskolás korú, legalább 5 fős csoportjai jelentkezhetnek. A verseny időtartama: 2002. január 1 - december 31. Nevezési határidő: 2001. december 20. Részvételi díj: MTSZ csoportoknak 1500 Ft, egyéb csoportoknak 2000 Ft. A versenyről részletes kiírás, ill. jelentkezési lap a Természetjáró Fiatalok Szövetsége központjától kérhető (1396 Budapest, Pf. 483.; telefon: 1/311-2467, 311-9289; fax: 1/353-1930; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), ügyeleti idő: csütörtök 16-19 óra között. HÍREK m Új kilátó a Balázs-hegyen: október végén avatták fel az Orfű fölötti Balázs-hegyen az új kilátót, melyet a valamikori fából készült és leégett kilátó helyén állítottak fel. A kilátóból szép kilátás nyílik az orfűi tavakra és a környező hegyekre. Reméljük, elődjével ellentétben sokáig látogatni tudjuk. m Megújuló Rotary-körsétány: a Kis-Tubes és a Tubes körül vezető 3,4 km hosszú Rotary-körsétány északi felén az erdészet tetszetős kivitelű faismertető táblákat helyezett el, melyek részletesen mutatják be és jellemzik a különböző fafajokat. A sétány e szakasza „tanösvényként” is használható. A körsétány és a tubesi turistaút (S sáv) misinai és lapisi kereszteződésénél a sétány építésének történetét ismertető táblákat láthatunk. Elkészültek az új turistajelzések is, a Mecsek eddigi egyetlen „körút” jelzései. M Új tanösvény Sikondán: az Árpádtetői Erdészet új tanösvényt létesített Sikondán, a Vadásztanya és a Sikondai Pihenőpark közti erdőrészen; táblái a Dömörkapu és Kis-rét közti tanösvény tábláival megegyezőek. A tanösvényt októberben adták át a Komlói Önkormányzatnak. M Turistaútvonal-változás: a „Tölgyes-út” (eddig zöld négyzettel jelzett turistaút) Kis-rét és Rábay-fa közötti szakasza a Kis-rét és Kantavár közötti erdővágások miatt járhatatlanná vált, ezért az útvonalnak ezt a részét - amíg az új erdő fel nem nő - meg kellett szüntetni. Az új jelzés (zöld +) a Kis-réttől a Kantavárig a piros sávval együtt halad, s a Kantavári-forrásnál ágazik le nyugati irányba, s vezet föl a régi nyomvonalra. Innen a Tripammer-fáig az út változatlan, s már új (zöld +) jelzéssel ellátott H Nyílt túrák 2002-ben: kérjük a túravezetőket, hogy a következő évre vonatkozó nyílt túra javaslataikat legkésőbb november közepéig adják le Lakatosné Novotny Saroltának! NYÍLT TÚRÁK • november 11, vasárnap: Abaliget vasútállomás - Gubacsos kh. - Szuadó-völgy - r Eger-völgy (15 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar csarnokában 7 órakor. Túravezető: Budai Jánosné. • november 17, szombat: „Skóciai Szent Margit” einléktúra. Útvonal: Mecseknádasd - Réka-vár - Vadászlak - Óbánya - Kisújbánya - Pécsvárad (20 km). Találkozás a mecseknádasdi plébániatemplom előtt 10 órakor (Pécsről elérhető a távolsági buszpályaudvarról 9 órakor induló busszal). Túravezető: dr. Novotny Iván. • november 24, szombat: „Rockenbauer Pál emléktúra". Útvonal: Hosszúhetény -Rockenbauer Pál sírja - Pécsvárad - Hosszúhetény (16 km). Találkozás 9.50-kor a hosszúhetényi kulturháznál (elérhető a Pécsről 9-kor, vagy Komnlóról 9.20-kor induló autóbusszal). Túravezető: Őri Zsuzsanna. • december 1, szombat: Tettye - Misina - Tubes - Remete-rét - Magyarürög (11 km). Találkozás a pécsi főpályaudvar előtt a 33-as busz megállójában, 9.00 órakor. Túravezető: Márton Zoltán. r r • december 8, szombat: Ev végi beszélgetés a Büdös-kúti kulcsosházban. Útvonal: Dömörkapu - Stiglicfogdosó - Remete-rét - Büdös-kút - Szentkút (10 km). Találkozás 8.50-kora pécsi főpályaudvar előtt a 34-es busz megállójában. Túravezető: dr. Lakatosné Novotny Sarolta. A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással • november 10: Sikonda - Kőlyuk - Petnyák - Meleg-mányi-völgy -Mánfa (10 km). Indulás a 9.20 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna. • december 2: Árpád-tető - volt Hársas kh. - Koszonya-tető - Rákos-völgy - Budafa - Kökönyös (11 km). Indulás a 7.30-as pécsi autóbuszjárattal. Túravezető: Müller Norbert. • december 8-9 : Mikulás-túra a Vörösfenyő kulcsosházhoz (10 km). Indulás a 7.35 órai mágocsi buszjárattal. Túravezető: Pilinger Jenő. Rendezvények • december 8: Mikulás-túra Kisújbányára. A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség a hagyományos Mikulás-túráját a kisújbányai kulcsosházhoz szervezi. A túra csillagtúra, szabadon választott útvonallal. A túrázókat 10 és 14 óra között várják a kulcsosháznál, ahol a gyerekeket a „Mikulás” meleg teával, zsíros kenyérrel fogadja (poharat vinni kell!). Csoportok előzetes bejelentkezését Berengyán Károlynál várják a 72/490-584, vagy a 30/9653-426-os telefonszámon. A túrára a baranyai természetbarátokat is szeretettel meghívják. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Apáca u. 2/1. S 72/310-226; fax: 72/312-019. Ügyeleti idő: kedd 16-19 óra). Internet: ww\v. extra.hu/bmtsz.hu E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.