2000. február 76. szám

MECSEK HÍRADÓ 76. szám 2000. február A BARANYA MEGYEI TERMÉSZETJÁRÁS 1998-BAN – A SZÁMOK TÜKRÉBEN Sorsz. Egyesület, szakosztály Ifjúsági Felnőtt dolgozó Nyug- díjas Összesen Szivárvány Gyermekház 1. Büdöskút barátai 125 10 135 2. POEÜ 68 37 7 112 3. JPTE Testnevelés Tanszék 86 86 4. Pollack Mihály Szakközépiskola 80 80 5. PTTE Nyugdíjas Szakosztály 70 70 6. PTTE Vándorsport 9 26 24 59 7. MATÁV Rt. Túraszakosztály 13 37 6 56 8. Mezőszél utcai Általános Iskola 47 47 9. Dél-Zselic Természetbarát Klub 17 25 3 45 10. ANK Zengő Vándortábor 33 5 38 11. Pécsi Túrakerékpáros Klub 15 21 36 12. Mecseki Erdészeti Rt. Erdei Iskola 26 9 35 13. PTTE Hétpróbások 25 25 14. Pécsi Vörös Meteor 2 4 19 25 15. Szuadó Természetjáró Egyesület 6 15 21 16. Babits Gimnázium 21 21 17. Arany Horda TE 1 12 7 20 18. Dráva TSE 5 14 19 19. PTTE Esperanto 1 17 18 20. Fehérhegyi Általános Iskola 13 4 17 21. Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület 10 6 16 22. Dolgozók Általános Iskolája 15 15 23. Mecseki Kóborlók 1 9 3 13 24. Pécsbányatelepi Általános Iskola 12 1 13 25. PMSC 2 10 12 26. Felhőtlenek 2 9 11 27. POTE DSK Természetjáró Szakosztály 8 8 28. Gyalog Galopp 1 6 29. Jó Barátok 2 2 4 30. Pécsi Spartacus 2 2 4 31. Pécsi Elektromos 4 8 32. Bártfa u. Általános Iskola 1 2 3 Pécs Városi Természetbarát Szövetség összesen 642 264 169 1075 33. Kószálók, Borota 98 19 2 119 34. Komlói Hétdomb TE 10 25 48 83 35. Mi a manó, Budapest 40 10 50 36. Kenderföldi Általános Iskola, Komló 50 50 37. Egyházasharaszti Általános Iskola 34 1 35 38. 501. sz. Szakképző Iskola, Komló 32 2 34 39. Bicsérdi Természetjárók 30 3 33 40. Természetjárók, Sellye 32 1 33 41. Görcsönyi Általános Iskola 26 26 42. Mindszentgodisai Általános Iskola 20 2 22 43. REZÉT SE, Baja 15 15 44. Kazinczy Szakközépiskola, Komló 15 15 45. Újhelyi I. Szakközépiskola, Szentlőrinc 9 1 10 Vidéki szakosztályok összesen 396 79 50 525 Taglétszám 1999-ben 1038 343 219 1600 Az év során megszerzett minősítések: Egyesület neve Bronz fokozat Ezüst fokozat Arany fokozat Érdemes fokozat Összesen MATÁV Pécsi SE 8 5 3 16 Dráva TSE 1 10 11 Kenderföldi Általános Iskola 9 9 Komlói Hétdomb TE 3 5 8 Mecseki Kóborlók 1 4 1 6 Pécsi Túrakerékpáros Klub 2 1 2 1 6 PITE 3 3 PTTE Nyugdíjas Szakosztály 2 1 3 PTTE Vándorsport Szakosztály 3 2 2 7 POTE DSK 1 1 Dél-Zselic TK 1 1 Minősítések összesen 33 28 9 1 71 Arany fokozatot ért el: Várhelyi Sándor, Arató Sándor (Pécsi Túrakerékpáros Klub), Csapó Julianna, Németh Ferenc, Gyöngyösiné Nagy Viktória (MATÁV SE), Nemes Levente (POTE DSK), Simai Margit, dr. Nagy Gábor (PTTE Vándorsport Szakosz-tály), Dalecker Ibolya (Mecseki Kóborlók) Érdemes fokozatot ért el: Keményfi Márta (Pécsi Túrakerékpáros Klub) JELVÉNYSZERZŐ TÚRAMOZGALMAK TELJESÍTÉSE Baranyai Várak 17 fő Barangolások háztól-házig 9 fő Mecsek turistája 19 fő Baranya legszebb templomai 2 fő Kincses Baranya 10 fő Baranyai kerékpáros körtúra 4 fő Dél-dunántúli Piros Túra 10 fő Dél-Zselic turistája 2 fő Összesen 73 fő  Olvastuk... Feltárni az ismeretlen világ titkát Számítógépes adatbázisom rendezgetése közben akadtam rá nemrég egy réges-régen elfelejtett írásomra, amelyet valamikor Bajnai Zsolt egykori csoporttársam kérésére írtam az egyik egyetemi újságba. Mivel Zsoltnak ez nem tetszett, illetve ő riportszerű cikkre gondolt, végül is visszadobta munkámat. Kétségtelen, hogy a rövidke írás néhol talán megmosolyogni való, de mindenképpen őszinte és az akkori friss benyo-másokat rögzítő impresszió. Mi több talán már túlságosan is személyes önvallomás, amely egyrészről bizalmas, másrészről lehet, hogy az íróján és néhány jó barátján kívül nem tarthat igényt közérdeklődésre. Hogy miért küldtem el mégis a Hírmondó számára Gila Csabi kérésének megfelelően az alábbi írásomat? Három okból: 1. Mert úgy érzem, hogy jól tükrözi azt az érzést, amelyet annak idején a komoly megpróbáltatások és az azok utáni felfedezés öröme váltott ki belőlünk, 2. Mert úgy érzem, hogy tartalmaz a jelenre vonatkozó és a jövő-re nézve is érvényes gondolatokat, 3. Mert szeretnénk, ha a Hírmondó teret adna hasonló, vagy bármely ránk (tagokra, pártolókra és érdeklődőkre) tartozó írásoknak és gondolatoknak, hogy a mi orrunkra is kösse. Mint minden természetért rajongó gyermek, illetve fiatal, valamikor én is arról ábrán-doztam, hogy ha komoly felnőtt leszek, akkor majd kutatóként és felfedezőként sok kalandos expedíciót szervezek! Elsőnek jutok fel meg nem hódított hegycsúcsokra, a tenger mélyének titkait kutatom, áthatolhatatlan dzsungelek legmélyére hatolok, félelmetes ragadozók viselkedését tanulmányozom, vagy a messzi északon kóboro-lok a sarki fény derengő világánál. Nos, időközben felnőttem, és valahogyan álmaim is elfelejtettem. Rájöttem, hogy minden hegyóriást megmásztak már, hogy Magyarország nem tengeri nagyhatalom, hogy az esőerdőket felperzselik, a nagyvadakat pedig állatkertbe zárják, északon pedig túl hideg van. Mégis maradhatott bennem némi vágy az efféle élet iránt, s talán így történhetett, hogy a történelem mellett a földrajz és a geológia tanulmányozására adtam a fejemet. Csakhogy 1994 őszétől valamelyest megváltozott az életem. Barta Karcsi barátom-mal ugyanis ennek az évnek az októberében határoztuk el magunkat, hogy a lassan egy éve dédelgetett tervünknek megfelelően, barlangkutatásra adjuk a fejünket. Talán eljött a nagy lehetőség pillanata, egy új magyarországi barlang felfedezője lehetek? Nem, ez gyerekes képzelődés, ebből én már rég kinőttem! S mégis hamaro-san olyan fokú kutatási láz kerített hatalmába, amilyet azelőtt soha sem néztem volna ki magamból. Igen, 1994. október 28-án megkezdődött a nagy kaland! Kaland? Először még csak ástunk, aztán térdig álltunk valamilyen fertelmesen fekália szagú iszapban, majd bele is másztunk könyékig, igaz, kárpótlásképpen egyre kevésbé orrfacsaró bűz kísé-retében. Egész nap saras köveket cibáltunk ki a nyálkás földből, mintha aranyat keresnénk, vagy mintha fizetnének ezért a munkáért. Alig vártam már, hogy vége legyen, és közben azzal nyugtattam magam, hogy majd este, jutalmául az egész nap szenvedéseiért, majd eljön végre a nagy kaland! A lányok, az igazi, a legigazibb ka-land! Kaland? Már arra sem emlékszem, hogyan kerültem ágyba. A mocskos gödörben még a szebbik nemről álmodoztam, s lám, máris egy szovjet gyártmányú csörgőóra hangja, és Karcsi barátom ébresztőt harsogó rikoltozása keltett fel. De mi volt közte? Valami foszlányképek derengtek előttem hazafelé vánszorgó, tépett ruhájú sáros alakokról, sötét éjszakában, jéghideg vizű forrás fölé görnyedő, párálló, meztelen testekről, ahogy gémberedetten próbálják magukról levakarni a testükre ragadt mocskot, illetve halvány derengéssel próbáltam visszaemlékezni a fogam alatt az étellel együtt ropogtatott agyagfrakciókra. Igazából azonban nem volt semmi a gö-dör és az ébredés között. Semmi. Lehet, hogy az aknából egyből az ágyba estünk? "De hát legalább a lányok?" – ocsúdtam fel. S ahogy körbenéztem, a pár napja még üde viruló orcájuk látványát keresve, nem láttam mást körülöttem, mint duzzadt, csipás szemeiket, sárgás agyagtól összeragadt kócos csimbókjaik közül ki-kivillanni. E meggyötört szempárok kétségbeesetten mértek végig engem, a lemondás és a meg-vetés felém irányuló őszinte üzenetével. Azt hiszem, náluk is sokkal rosszabb bőrben lehettem. Még négy napig csináltuk reggeltől estig, pontról pontra ugyanezt. Az ered-mény pedig egy-két méter mély akna volt, amelyből még három métert tudtunk elő-rekúszni a szétterülő iszapban, a hasunkba álló éles köveken, az egymásnak ki tudja mennyire stabilan támaszkodó asztallapnyi kőtömbök alá. A megpróbáltatások után az első megdöbbenés akkor ért, amikor észrevettem, hogy kezdek meleg szívvel érezni a Szuadó-völgyben eltöltött napok iránt. A második akkor, amikor a csipás szemű lányok kedves mosollyal köszöntöttek, s szebbek vol-tak, mint bármikor azelőtt. A harmadik, a legnagyobb pedig akkor, amikor megint a gödörben találtam magam, azokkal az emberekkel, akikkel egy hónappal azelőtt is ott voltam a kövek, a sár, a víz, és most már egyre inkább az örök sötétség társasá-gában. Pedig december vége volt, s ha nem a kutatóházban aludtunk, akkor a sátor nem sokat védett a –15 oC-os hidegtől. Soha nem gondoltam volna azelőtt, hogy valamit is meg tudok tapasztalni Jack London novelláinak fagyos valóságából. Pedig hol van az a téli Mecsek az alaszkai hómezőktől! Nevetséges, nem? És mégis a Me-csek lankái között történt meg velem az, hogy a hidegtől vacogva nem tudtam tüzet gyújtani, mert a didergéstől kiesett az elgémberedett kezemből a fa, s ha meg is tud-tam tartani egy gallyat, azzal is csak nyomban széttúrtam az addig nagy nehezen összerakott gúlát. Esténként már képtelenek voltunk megfürödni, olyan hideg volt a víz, s az éjjeli levegő; reggel pedig a meg nem száradt nedves munkaruháinkat vol-tunk kénytelenek újra felölteni. Mégsem panaszkodott most már egyikünk sem. Mindenki tette a dolgát. Ugyanazok maradtunk, akik azelőtt voltunk, semmivel sem jobbak, se rosszabbak, és mégis megváltoztunk. Megtanultunk örömmel dolgozni, az ilyen körülmények között is, mégpedig a nagy üres semmiért, és mégis a legtöbbért, a dolgokért önmagáért, egy önként vállalt nemes célért, és az embert próbáló nehézségek leküzdése közben meg-tanultunk dolgozni egymásért, hiszen akárhogy tudod is, hogy ott van, hiába bizonyí-tottad a csodás földalatti világ létezését, soha sem lehetsz benne biztos, hogy be is jutsz. A föld gyomrának rejtett kapujához pedig az út nem egyedül, hanem együtt vezet azokkal, akikkel közösen szenvedtetek a sár, a víz, a hideg és a kövek szorítá-sában. Eddig fogalmunk sem volt róla, de most már tudjuk, hogy mit jelent mindez, mert mi megtapasztaltuk. Végigszenvedtünk valamit, amit csak átélni lehet. Reméltünk és keményen dolgoz-tunk, és beteljesedett az, amiért küzdöttünk. December 2-án befogadott minket a hegy, s megmutatta nekünk azt a mélyen elzárt világát, amit eddig senkinek sem tárt fel, de megmutatott nekünk valami mást is, amit a Szuadó-völgy rejtett titka által egymásban fedeztünk fel. Tarnai Tamás (1996) (A Hírmondó – a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület lapja–- nyomán) Részlet az Ordas tanya naplójából "1999. december 29. A két napja tartó rossz idő végre elmúlt és így kijöhettem a természetbe. A Remete-rétig jöttem autóbusszal, és éppen a síruhámat téliesítem. Szikrázóan süt a nap, gyönyörű kék az ég, és csillogó hó borítja a tájat. A Büdös-kút fele indulok, az öt centiméteres hóban csizmám talpának jellegzetes lenyomatait hagyom hátra. A turistaúton egy róka haladhatott előttem néhány órája, lábnyomai szépen kivehetőek a hóban. Időnként letért az útról és egerek után kutatva feltúrta a lesimuló szederindák leveleit, így azok zölden tűnnek ki a fehér környezetből. A szél zörgeti a fák koronáiban csonttá fagyott ágakat és köztük elszaladva sejtelmesen suhogtatja az erdőt. Elérem a Füleki-emlékművet, melynek megkopott betűi szomo-rúan fagyoskodnak a márványtáblán. Óvatosan haladok lefele a meredek kövekkel tarkított keskeny úton, amíg a forráshoz nem érek. A kifolyócső nem győzi el a nagy vízhozamot, ezért a medence tetején áttörve az ajtó résein keresztül folyik kifele. A lakatot elfordítva bővítem a rést, hogy a víz a belső falazatot nehogy megrongálja. A tisztáson pihen a csend és gyönyörködik a kulcsosház zöld fenyőiben és a sok kis madárban, melyek az etető környékén rep-desnek. Felmegyek a lépcsőn és megnézem, hogy a ház körül rendben van-e minden. Sehol egy nyom, mindent rendben találok. A madarak etetőjében már kevés az éle-lem, a szalonnabürkét is teljesen leborotválták az éles csőrök. A gerendákon lévő aranysárga kukoricacsöveket is kikezdték és egy részét már meg is ették a madarak. Tovább indulok Abaliget irányába az erdészeti úton. A völgyben több száz méteren járhatatlan a turistaút az erdészeti munkák miatt, na meg a nem megfelelő útkarban-tartásnak köszönhetően. Jó lenne a jobb oldalon egy turista ösvényt kiépíteni, mivel sok turista ezen az úton közelíti meg Orfűt. Kiérve a betonútra a Remény-zsomboly fele indulok. A sorompótól pár száz méterre fekete foltként ásít az aszfalt. Kíváncsi-an vizsgálom a folt okát és hamar rájövök, hogy az éjszakai havazás alatt itt egy gépkocsi állt. A "szex-turizmus" visszahagyott göngyölegei csúfitják a havat. Sajnos az erdei utak beágazásaiban nem ritkaság az efféle környezetszennyezés. Folytatom az utat, gyönyörködve haladok az öreg bükkfák között. Előttem ismét egy róka ha-ladt hajnali élelemszerző útja során szép egyenletes léptekkel. A volt fúrótorony szé-lén mély dagonya kásás vízfelülettel, szélén szép jégcsipkével. Már messziről hallat-szanak az abaligeti úton haladó gépkocsik szuccsogó kerékhangjai, amikor a szép szurdokba érek. A meredek oldalban erős gyökerekkel kapaszkodnak a fák, alattuk kankalin levelei hevernek fagyottan. A betonút mellett egy beszakadt víznyelőt fede-zek fel, amit óvatosan megközelítek. Függőlegesen megy lefele, körben vízkoptatta sziklák tűnnek el a sötét mélységben. Kimászok a betonútra és a szélén haladva ha-mar elérem a vászonnal letakart Achilles-víznyelőt. Vasból készített ajtaja az avar-ban hever. Már számtalanszor feltettem, de mindig leszedik róla, most már feltenni sem lehet. Az úton lévő nagy forgalom miatt szaporázom a lépéseimet, csak a triász kor meggyűrt mészkövei csábítanak megállásra. A kréta kori vulkáni tevékenység a mészkőlapokat csodálatos formában összehajtogatta, egyes helyeken majdnem cső formájúra. A víz nagy darabokat mos ki a laza talajból és ezek legurulva időnként nehezítik a közlekedést. Felértem a buszmegállóhoz és elindultam felfelé a Vásáros úton. A szél már kevésbé cibálja a fák koronáit, a fiatal tölgyes barna levelei kelle-mesen zizegnek az út mentén. Az idő szép tiszta, így szabad szemmel is jól látszanak a Rácz tanya körül sétálgató szép lovak csoportjai. Az úton a keréknyomokban két kis patak csörgedezik velem szemben, megcsillantva apró tükröcskéjüket. A léniánál letérek balra és megnézem kedvenc sziklás víznye-lőmet, majd a túloldalon a vadlesnél leveszem hátizsákomat. Előveszem a kará-csonyra kapott új termoszunkat, és töltök belőle finom gőzölgő gyümölcsteát. Jólesik a pihenés a vadles létrájának dőlve és nézve, miként gőzölög a tea a hóba állított pohárban. Bekapok két szaloncukrot, hogy az éhségemet csillapítsam. Hat kilomé-tert jöttem idáig és még sok van előttem, ezért felhörpintem a meleg italt és elindulok a Bodó-hegy irányába. Lépteim alatt megreccsennek az ágak és felszakítják az érin-tetlen hótakarót. A nagy töbrökkel övezett úton bámészkodom, figyelem az erdő hangját, hátha látok nagyobb vadakat. A hó alól tűzpiros fényként világít a lónyelvű csodabogyó gyönyörű termése. Ebben az évben rekordtermés volt belőle, előfordult, hogy egy "levélen" több bogyó is díszelgett. A vékony havat lesimítva róla még job-ban virítottak a fehér környezetben. Felértem a tetőre és kissé megizzadva elindultam lefele a Virágos-völgybe. A nyáron gáncsoskodó szederindák most békésen feküdtek a hóban, nem nehezítették lépteimet. A volt Mókus-forrás fele ereszkedtem lefele a meredek oldalban, ahol számtalan csúszós csapda van telepítve. A forrás még meg-lévő kövein mohák terpeszkednek, folyó víznek semmi nyoma. Kimászva a kövesút-ra hamar odaérek a Lenke-forráshoz és örömmel látom, hogy ismét folyik és a víz-hozam két liter percenként. Kitisztítom az előteret a lehullott vékony ágaktól és elin-dulok a Csepegő-forrás felé. A Viganvári-patakban erős csobogással szalad a nagy mennyiségű víz, a köveken átbukdácsolva fehér zsabót kötve köréjük. A Csepegő nevét meghazudtolva teljes keresztmetszetében nagy nyomással folyik, vízhozama nyolc liter percenként. A Csokonay-kútnál, ahonnan a Csepegő ered, minden rend-ben, a túlfolyókon még nem folyik a víz. A falazat alatt az oldalból - amit szándéko-san nem tömítünk el védelmi okokból - négy liter víz folyik percenként.. Kisöpörve a források előterét elindulok fel az Ordas tanyához. Az erdészeti út bevágásaiban csillognak a folyásnak indult apró vízcseppek, könnye-dén lecsorogva a gyökereken. A kankalin és a májvirág levelei kíváncsian kandikál-nak ki az olvadozó hó alól. A madáretető környékén nagy a nyüzsgés, csak jelenlé-tem riasztja el kis időre a madarakat. Lekattan a hideg lakat a kovácsolt szemről és kitárul a zöld bejárati ajtó. A belső ajtó üvegszemei tágra nyílnak a vendég láttán. A szobában két fokot mutat a hőmérő vörös jelzőszála. Gyönyörűen süt a nap és a kék ég alatt egerészölyv rója köreit. Az etetőben még bőségesen van háj, napraforgó, valamint kukoricadara. Leülök a teraszra és elfogyasztom ebédemet, nézegetve az etetőhöz érkező bátrabb fenyő- és barátcinegéket. A fákon és bokrokon a széncinkék is egyre közelebb merészkednek. Gyors röptével egy csuszka landol az etetőn, csőrébe veszi a magot és már tovább is áll, átadva helyét a félénkebb madaraknak. Még sokáig nézném a madarak lakmározását, de sietnem kell tovább. Két kiló szotyolát szórok az üvegezett keretbe és az alsó szóróba is öntök a kedvenc eledelből. Készítek két felvételt az épületről és környékéről, majd bezárom az ajtót, és elindulok a depó irányába a felső úton. Elérve a depót a sapkámat fel kell húznom, mert a nyitott terepen felélénkül a szél. A Jakab-hegy oldalát borító szép szálerdő fáiból csak né-hány maradt állva, a többit az elmúlt néhány év viharai kidöntötték. Most fejezik be a terep rendezését az irtás után. A megmaradt fákról és a kopasz oldalról készítek felvételt a kék égbolttal a háttérben. Petőcnél a Vásáros úton indulok Orfű irányába, majd a második jobb oldali völgynél lemegyek a Bögrés-kúthoz. A kút előtt egy bükkfa ágán volt egy labda nagyságú lódarázs fészek, aminek most csak a foszlá-nyai látszanak. Szerencsére az ősszel felújított kútnak a kövei szépen állnak. A fala-zás állja az időjárás és a víz nyomását, szépen mutat a téli környezetben. Eldobálom a lehullott ágakat és leveleket az előtérből és kitisztítom a csorgóját. Pihenésként iszom egy bögre meleg teát és elindulok a patak folyásával szembe, a Pipás-forrás felé. Követem a fák ágai között bujkálva a patak medrét, időnként felakadva a hátizsákommal. Előttem harminc méterre öt szarvas sétál fel az oldalba: két bika és három tehén. Most sajnálom, hogy nem hoztam el a távcsövemet. A bikáknak szép nagy agancsai vannak; ötévesnek saccolom őket. Lassan ropogtatva lábaik alatt az elszáradt ágakat eltűnnek egy oldalvölgyben. Egyre meredekebb a patakmeder, és csizmával nem tudok oldalazni, ezért úgy döntök, hogy a Pipás-forrás vizét nem simítom végig gőzölgő kezemmel. Egyre magasabbra jutok a csúszós oldalba és vég-re elérem a gerincet. Jól látom a forrás környékét a kidőlt fával a túlsó oldalban. Át-vágok a fiatalos erdőn és elindulok le a Szuadó-völgybe. A Vörös-hegyet most való-ban vörös napsugarak árasztják el, csak a szórvány fenyők zöldülnek ki belőle. A telepített sarjadó erdőben megyek lefele az erdészeti úton, az elfeküdt hosszú fűszá-lakon porhó takaró terül széjjel. A völgyben lévő patak csörgedezése már messziről hallatszik, leérve gondot okoz az átkelés még csizmában is. Szép a Szuadó-forrás, a levelek betakarták kövezetét. Kezemmel összegereblyézem az átázott levélszőnyeget és távolabbra dobálom. A mohával benőtt medencében megmosom kezemet és elindulok a Laci-forráshoz. Az utat a "Fekete bárányok" megtisztították, és a tó átjá-rójához korlátot készítettek a biztonságos átkelés érdekében. A forrás elfolyó csöve eldugult, így a víz a kövezeten bukdácsol a tó felé. Három marék levél és némi tör-melék eltávolítása után a víz hörögve eltűnt a cső belsejében és szabaddá vált a járás a forrás előtt. Kis rendrakás, és indulás tovább a Szuadó-völgyben felfelé. Kifele jövet látom a barlangászok bivak szállását, amit fóliákkal kissé téliesítettek. Újból átkelek a patakon és a mély talajon közeledek a Mihály remete-forráshoz. Két patak folyik velem szemben: egy a mederben, a másik a keréknyomban. A forrás elé épített terelő kőgát jól bevált, nem iszaposodott el a forrás. A patakkal párhuzamos falat nagyobb kövekkel kell majd tavasszal megerősíteni. A forrás vízhozama három liter percenként. Nekivágok az utolsó emelkedőnek a sáros és havas úton. A blokkháznál most rend van, elvitték a sok szemetet, rendet raktak a környéken. Az úton a Jakab-hegy irányába egy új vadles figyeli a hegy mögé elbúvó napot. A ház mögötti úton haladok a Négy barát-forrás felé. A homokkő alól most bőven folyik a víz, a medrét kellene kimélyíteni a patakig, akkor nyáron is iható lenne. Tovább megyek a fiatal erdőben, majd a tölgyesben le a meredek oldalon. A Farkas-forrást jól látni a fák közül, körülötte elolvadt a hó. Át kell kelni a sebesen hömpölygő patakon, hogy a forráshoz jussak. Kis ügyességgel ez is sikerül és lerakom hátizsákomat a kő padozat-ra. Szépen folyik a forrás, vízhozama hat liter percenként. A falazatból jobbra is van egy vízfolyás hasonló hozammal. Jobboldalt a felszíni vizeket elvezető csőből is dől az olvadt hólé. Kitisztítom a falazat mögötti betoncsatornát, hogy megvédjem a forrás felső falazatát az átnedvesedéstől és ezáltal a fagyástól. A betoncsatorna azonnal megtelik vízzel, ami sodorja az apró törmelékeket a fal végéhez, majd on-nan le a patakba. A kőpadról lesodrom a vizes levélszőnyeget és elindulok Égervölgy irányába az északi oldalon. Ropogós hóban haladok, alattam a mély völgyben száz-féle hangon zenél a patak. A vízeséseknél hatalmas erővel zúdul alá a folyam. A tubesi János-kilátót az utolsó napsugarak simítják végig, majd eltűnnek a Jakab-hegy csúcsa mögé. Betérek a Zöldbéka kisvendéglőbe, hogy az egész napos túrát egy ital mellett még egyszer végiggondoljam, na meg azért is, hogy a háziaknak boldog új évet kívánjak. Baumann József  BARANYA MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓK ARCKÉPCSARNOKA XXVII. Kevy Albert Zsurek József Fekete László Francsics Ferenc (Plaszauer István rajzai) HÍREK • KÖZGYŰLÉS: a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2000. február 12-én 8.30 órakor tartja évi rendes közgyűlését a Szivárvány Gyermekházban, melyre az egyesületek, szakosztályok hivatalos képviselői mellett szeretettel várunk minden érdeklődő természetbarátot. • Természetbarát szövetségi tagsági díjak: a Magyar Természetbarát Szövetség elnöksége a – sok éve változatlan mértékű – tagsági díj emeléséről döntött. A tag-díjak ennek értelmében a 2000. évre a következők: felnőtt keresők: 300 Ft, nyugdíjasok: 200 Ft, tanulók: 100 Ft. A 2000. évre érvényes betétlapok, ill. új tag-sági igazolványok kaphatók a szövetségben. • A Természetbarát Híradó – a Magyar Természetbarát Szövetség tájékoztatója – 1200 Ft-ért fizethető elő a 2000. évre. Az előfizetési díjat az MTSZ-be kell küldeni postautalványon. • Túravezetők Klubja: a márciusi összejövetelen (március 7-én) dr. Gál Csaba reu-matológus orvos tart előadást a csontritkulásról. • A Kovács Béla emlék- és teljesítménytúra időpontja – többszöri változás után – helyesen: április 15. • Grazi kerékpárosok pécsi látogatása: a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub meghívására háromnapos látogatásra érkezett Pécsre a grazi "Argus" kerék-páros szervezet négy tagja. A kerékpáros érdekvédelemmel és túrák szervezésével foglalkozó egyesület vezetői szakmai programokon vettek részt, megismerkedtek a pécs-baranyai kerékpáros turizmust érintő fejlesztési tervekkel és beszámoltak az ausztriai helyzetről. NYÍLT TÚRÁK  február 5, szombat: Feked – Harsányi kereszt – Hesz kereszt – Pécsvárad(26 km). Találkozás a pécsi vasútállomás csarnokában 6.45 órakor. Túravezető: Eperjesi József.  február 19, szombat: Mandulás – Remete-rét – Vörös-hegy – Farkas-forrás – Éger-völgy (10 km). Találkozás a pécsi vasútállomásnál a 34-es autóbusz megál-lójában, 8.45 órakor. Túravezető: Kremling Lajos.  február 26, szombat: Kárász – Vörösfenyő kh. – Cigány-hegy – Takanyó – Zo-bák (16 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, 8.45 órakor. Túravezető: Varga István.  március 5, vasárnap: Mandulás – Misina – Tubes – Remete-rét – Szentkút (12 km). Találkozás a pécsi vasútállomásnál a 34-es autóbusz megállójában, 8.45 órakor. Túravezető: Budai Jánosné. A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással melyekre mindenkit szere-tettel várnak (komlói kiindulással): • február 13, vasárnap: közép-mecseki barangolások. Sikonda – Csermaalja – Var-ga-hegy – Kökönyös (6 km), ill. Sikonda – Csermaalja – Mánfa – Budafa – Rá-kos-völgy – Koszonyatető – volt Hársas kh. – Kövestető – Zobákpuszta (16 km). Indulás 8 órakor a sikondai autóbusz járattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna. • február 20, vasárnap: Sikonda – Bányász-forrás – Csík-gödör – Vágotpuszta – Kecskehát – Sikonda (10 km). Indulás 8 órakor a sikondai autóbuszjárattal. Túra-vezető: Németh Katalin. • február 26, szombat: Máré-csárda – Vörösfenyő kulcsosház – Németdöglés – Iha-ros-kút – Máré csárda (11 km). Indulás 7.35 órakor a mágocsi autóbuszjárattal. Túravezető: Rácz János. • március 5, vasárnap: Hóvirág-túra. Útvonal: Sikonda – Kőlyuk – Petnyák – Me-leg-mányi-völgy – Mánfai templom – Mánfa (10 km) – Kökönyös (14 km). Indu-lás 8 órakor a sikondai autóbuszjárattal. Túravezető: Stranszky Istvánné. RENDEZVÉNYEK • február 12: a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség közgyűlése. Pécs, Szivárvány Gyermekház (dr. Veress Endre u. 6.), 8.30 óra. • február 19: PITE 30 teljesítménytúra. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Abaliget, Mecsektours kh. (a kempingnél), 7.00-9.30 óra között. Cél ugyanitt. Nevezési díj: 250 Ft/fő. Információ: Bota János, tel.: 30/993-8595. • március 4: XI. Sopianae Városismereti Verseny. R.: Az Ifjúsági Turizmusért Ala-pítvány; Pécsi Városvédő és városszépítő Egyesület. Információ: Mátrai Gábor, tel.: (72) 252-390. TAVASZI KUPA TÁJÉKOZÓDÁSI TÚRAVERSENY: a Baranya Megyei Természetba-rát Szövetség és a POEÜ Természetjáró Szakosztálya 2000. március 25-én rendezi meg a XI. Tavaszi Kupa túraversenyt, Fehérkút térségében. Rajt a Fehér-kúti kul-csosháznál lesz 7.30-10.00 óráig. Kategóriák: A (A/19, A/36), A/50, A/60, B, C1 (is-kolák 1-8. évfolyam), C2 (iskolák 9. évfolyamától és felnőttek). Nevezés március 10ig írásban, 2-4 fős csapatokkal a következő címre: Baronek Jenő, 7634 Pécs, Bajmi dűlő 4. Nevezési díj 265 Ft/fő, előzetes nevezés hiányában 350 Ft/fő. A 2000. évre érvényes természetbarát igazolvány felmutatásával, előzetes nevezés esetén 200 Ft/fő. A nevezési díjakat a helyszínen kell fizetni. A versenyről további információ kérhető a (72) 259-345-ös telefonszámon. Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti az elnökség. A közlésre szánt anyagokat minden hó-nap 20-ig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, János u. 22.  72/310-226; fax: 72/312-019. Ügyeleti idő: kedd 16–19 óra).