1999. szeptember 71. szám

MECSEK HÍRADÓ 71. szám 1999. szeptember Kitüntetés A június végén Egerben megrendezett Országos Meteor Találkozón Hattayer Béla Emlékplakettet adtak át Gergyesi Tibornak, a Pécsi Vörös Meteor természetjárójának a Meteor családért végzett munkájáért. A kitüntetéshez ezúton gratulálunk! * Majláthp úszta: találkozó a barátság jegyében A Dráva Természetbarát SE, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség, valamint a Kisszentmártoni önkormányzat - mint társrendező és támogató - regionális természet-barát találkozót szervezett július 23-25-én Majláthpusztán. A tábor vezetője, Gida Tibor, továbbá a rendezők: Gidáné Orsós Erzsébet, Jancsi Attila és Romvári Tibor gazdag, sokrétű programmal várták a Baranya, Bács-Kiskun, Somogy és Tolna megyéből érkező túratársakat. A rendezvényt támogatta még az Alexandra Könyvkiadó Kft. A találkozó keretében avatták fel és vették birtokukba a Dráva TSE tagjai új turistaházukat, ezzel is növelve megyénkben a kedvező szálláshelyek számát Pénteken a táborépítés után zászlófelvonásos tábomyitással vette kezdetét a háromnapos rendezvény. A pihenőig volt idő egy rövidebb túrára is a tavak mellett a Dráváig, majd egy ismeretekben gazdag és gyönyörű képekből álló diavetítésre került sor, amely a Dráva és Dél-Baranya védett értékeit mutatta be. A szombati nap tájismertetö túrával indult. A résztvevők Bállá Lászlónak, a Dráva TSE tagjának vezetésével és Wágner Lászlónak, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársának, a Kelet-Dráva terület tájegységvezetöjének segítségével a Cun-Szaporcai Ó-Dráva-meder - Dráva-gát érintésével egy közel 12 km-es túra során bővíthették ismereteiket az Ormánság e vidékéről. 'Az Ormánság hazánk történelmi kistája, az ország legdélibb részén fekszik. Területe jellemzően sík. nagy része a Dráva folyó árterületéhez tartozik. Első lakói a vizenyős területekből kiemelkedő "ormákra" építkeztek. A kistérséget határmenusége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól, ugyanakkor ennek révén megőrizte táji. természeti, néprajzi, építészeti énékeit. Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. A vízjárta területekhez alkalmazkodó talpas ház, a fa, mint építőanyag alkalmazása, a vesszöfonatos kerítések egy olyan kultúra és nép emlékét őrzik, amely teljes harmóniában élt az öt körülvevő természettel. E harmóniát őrzi ma is a Dráva mentén lévő Duna-Dráva Nemzeti Park területe (49 479 ha), mely sok éves előkészítő munka után 1996. április 25-én jött létre a Sió-torkolattól a Duna hazánkból kilépő szakaszáig terjedő, valamint a Dráva menti területeken. A még viszonylag háborítatlan magasságok, láprétek, égerlápok, füzligetek jellegzetes gyöngyszemei a vízi és vízparti élővilágnak." Bár a falánk szúnyogok hada támadásra indult ellenünk, mi hősiesen ellenálltunk, s a csípésekén kárpótolt a táj szépsége, növényvilágának gazdagsága. A remek szakács és 'kuktái" Ízletes ebéddel várták a farkaséhes társaságot, majd a délután kétfordulós versennyel indult. Először az ún. "svédpályán" megrendezett veresenyen tájékozódási ismeretekből, majd templomok, várak és kastélyok felismeréséről kellett számot adni a versenyzőknek. A megmérettetést színvonalas kulturális műsor, díjkiosztás , tábortűz, nótázás és turista-bál követte. A Vasasi Bányász Fúvószenekarnak, a Bicsérdi Szinját-szókömek, valamint az "Aranyszemek" együttes tagjainak köszönhetően jó hangulatban szórakozhattunk hajnalig. Vasárnap a táborzárás és bontás előtt lehetőség volt egy, a település megismerését szolgáló sétára is Mindenképpen kijelenthetjük, hogy aki elfogadta a rendezők meghívását, az részese lehetett egy jól szervezett, remekül sikerült találkozónak, ahol a gyaloglás, az ismeretek bővítése, a játékos küzdelem és a vidám szórakoztatás mellen még egy fontos és értékes dolog birtokába juthatott. Ez pedig a barátság: a szervezők, a település vezetői és lakói és a tábor résztvevői között kialakult baráti kapcsolat ott, az Ormánság romantikus vidékén, a Dráva mellett. Őri Zsuzsanna Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület TERMÉSZETJÁRÓ GYEREKEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Eger - Felsötárkány, 1999. június 28—július 2. > Tanítványaimmal nagy várakozással készültünk az országos találkozóra, melyet ez évben az egri Szcnt-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium és a Heves Megyei Természetbarát Szövetség rendezett a Természetjáró Fiatalok Szövetsége (TFSZ) felkérésére. Én 199--ben vettem részt utoljára a TEGYOT-on - mint rendező -, s az azóta megrendezett találkozókról igen vegyes véleményeket hallottam, tanítványaimnak pedig, akik e tanévben kezdték a természetjárást, ez volt az első "nagy találkozó". Papp László tanár úr, főrendező neve már előre garanciákat sejtetett a sikeres rendezésre. Más szempontból is új volt az idei TEGYOT: "premierje" volt annak a versenyszabályzatnak, melynek tervezetét Papp tanár úr dolgozta ki az előző évek találkozói során felmerült rengeteg kérdés, illetve gyakorlati tapasztalat alapján, s amelyet a tavaly novemberi kisgyónbányai tanácskozáson a természetjárás megyei ifjúsági vezetői és a TFSZ elnöksége kétnapos kemény vita során fogadott el. Június 28-án, hétfőn nagy melegben, hét órás utazás után érkeztünk meg Komlóról Felsötárkányba, ahol gyönyörű táborhely fogadott: a valamikori úttörőtábort ma a Felsötárkánvi Önkormányzat üzemelteti. Faházakban, előre felállított sátrakban lehet itt szállást kapni, és - természetesen - saját sátrazásra is lehetőség van, árnyas helyen, fák alatt. A találkozóra az ország minden részéből érkeztek gyerekek, meglepetésemre - és nem kis örömömre - nagyobbrészt az ötödik-hatodikos korosztályból, de többen voltak még ennél is kisebbek. Felnőttekkel együtt kb. 350-en voltunk, ami manapság szép létszámnak számit. Az öt nap programja a tervezett forgatókönyv alapján zajlott, “menetrendszerű" pontossággal, gördülékenyen. Semmi csúszás, semmi ütközés: dicséret illeti a rendezőket. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, és az előző hét viharos-zivataros napjai után egy hétig kiváló nyári időnk volt, amit csupán egy zivatar zavart meg, okozva némi beázást is több sátorban. De hát c nélkül nem is tábor egy tábor! A hétfő esti ünnepélyes megnyitó után első versenyszámként az éjszakai tájékozódási túraverseny következett, melyet a gyerekek nagyon élveztek, és az éjszaka hűvösében inkább a kísérő tanároknak volt melegük, amikor a tervezett beérkezési idő után is várták a csapatok egy részét, amelyek csak nem akartak jönni. De aztán megjött mindenki, épségben és vidáman, az utolsó csapat úgy hajnali fél négy felé, s a felnőttek rájöttek: sokkal ügyesebbek és találékonyabbak ezek a 10-14 éves gyerekek, mint azt sokan gondolnák! Mondanom se kell: senki nem veszett el az éjszakában. Nem volt könnyű a versenypálya, a 8 km-es távot még 560 m szintcmclkedés is nehezítette. Hiába, a Bükkben voltunk! Rövid alvás után máris a nappali tájékozódási túraverseny következett, ami 10 km-es pályán mintegy 800 m szintemelkedést "rejtett" magában. Az ezt követő délutáni elméleti verseny már igazán "pihentető" volt a gyerekeknek, legalábbis olyan szempontból, hogy közben ülni lehetett. Nem így a kérdések: sokoldalú, sokszínű, a természetjárás alapismereteit, természetismereti, természetvédelmi és az ország egészére kiterjedő kultúrtörténeti kérdéseket tartalmazó feladatlapot kellett kitölteni a versenyzőknek. Szerdán az egész tábor Egerbe utazott, ahol délelőtt a városismereti verseny zajlón, melynek feladatlapját szintén csak dicsérni tudom. Míg a gyerekek a verseny során bejárták Eger történelmi belvárosát (hosszasan időzve a várban), a rendezők a kísérő tanárokról sem feledkeztek meg: előbb a környék egyik geológiai nevezetességét, az egerszalóki hőforrást néztük meg, majd - gondolom, a nagy melegre való tekintettel is -az EGERVIN borászati kombinát óriási pincéjében hüsölhettünk, némi borkóstolással egybekötve, hogy azért meg ne fázzunk! Délután aztán - a verseny láz hatása alól már felszabadultan, s a rendezők jóvoltából ingyenes belépővel ellátva - az ország egyik legszebb strandján ftlrödhcttünk. Csütörtökön délelőtt diákok és tanárok együtt teljesítették a "TEGYOT 20" teljesítménytúrát, melyre majdnem mindegyik csapat nevezett. A túrán az egyik legszebb élmény a Nagy-Eged felújított kilátója volt (utoljára kiégett állapotban láttam). Más jellegű élmény volt a Várkúti turistaház előtt Olvasható tájékoztató tábla, mely szerint a szabadtéri (!) tüzrakók használatáért alkalmanként, személyektől függetlenül 300 Ft “használati díjat kell fizetni. Várkúti specialitás ! (?). Ehhez képest elég rendezetlenek voltak a padok, asztalok. Délután a Stimecz-házig utazhattunk az erdei kisvasúttal, majd egy 2,5 km-es sétával felkerestük a Vöröskö-forrást, ami a Büki: egyik időszakos karsziforrása, s állítólag már 10 éve nem működött. Embermagasságba, gejzírszcrüen tört ki a víz a forrásból, néhány gyerek még rövid "zuhanyozást" is végzett, átszaladva oda-vissza a vizzuhatag alatt. Óriási élmény volt, lenyűgözve bámultuk a természet csodáját. Este aztán felhúztuk a találkozó emblémájával ellátott - kissé már viseltes - fehér pólókat az ünnepélyes zárásra, ahol a dijakat is átadták a nyerteseknek. Utána a gyereksereg diszkóval, míg a kísérő felnőttek, régi és új barátok esti-éjszakai beszélgetéssel zárták a tábori. Sajnos a pénteki 'csúcsprogramon", a Hajnóczy-barlangba vezető barlangtúrán már nem tudtunk részt venni, lévén Komló nagyon "messzire" van Egertől, így a "tiszta, kényelmes MÁV-vagonokba bezsúfolódva pihentük ki" a találkozó fáradalmait, s mintegy nyolc órás utazás után úgy estünk le a vonatról Komlón. Ennyit a programról, s most néhány szót a szervezésről és a résztvevőkről. Eddigi tizennyolc éves pedagógus - és természetjáró - pályafutásom alatt sok tábort láttam és megjártam, az idei TEGYOT az "elsők" között szerepel. A rendezők mindenről gondoskodtak: nehéz, de jól szervezett versenyek, korrekt és pontos értékelés, gyors tájékoztatás az eredményekről, szinte percre pontos programszervezés, kedves és segítőkész ren: dezök, gyönyörűen felújított turistaút-jelek, jó hangulat - hogy a találkozó jellemzőit felsoroljam. A résztvevő gyerekek nagyon fegyelmezettek voltak, csak dicsérni lehet őket és kísérőiket is: pontosan betartották a programok kezdési idejét, s valamennyi versenyszámban szinte az egész mezőny (60 csapat) indult. A versenyszabályzat is jól vizsgázott, nem voltak viták, nem voltak "ad-hoc", a verseny menetét felborítani tudó szavazások esetleges kérdésekről. Kisebb módosító javaslatok a beszélgetések során megfogalmazódtak, ezeket a TFSZ elnöksége ősszel megtárgyalja. Jó hangulatban, szép élményekkel tértünk haza Egerből, s a gyerekek egyöntetűen mondták, jövöre ott leszünk Debrecenben! Köszönet Papp Lacinak és az egri sporttársaknak! Strasser Péter Kalandozás a Blikkben A Mecsek Híradót rendszeresen olvasó túratársaim bizonyára emlékeznek rá, hogy előző évben a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület tagjai a Zempléni-hegységben barangoltak. Már akkor kedvet kaptunk a folytatásra. Megkezdődött a tervezés, szervezés, majd elérkezett a várva várt - és indulásra jól bevált - augusztus első hete. Háromszor szálltunk vonatra és kétszer buszra, míg végül megérkeztünk répáshutai szálláshelyünkre. Az utazás viszontagságai nem csökkentették lelkesedésünket és jó hangulatunkat Gyors berendezkedés után felfedező túrára indultunk a kedves kis településen. Répáshuta a Bükki Nemzeti Park zárványtelepülése, kedvelt üdülőhely. A helyi lakosok száma 600 fö. Itt található a Balla-barlang, ahová késő délutáni program-meg beszélésünket követően ellátogattunk. Ezt a barlangot Hillebrand Jenő tárta fel 1909 és 1913 között. A szteppéi népesség leleteit, egy gyermek csontmaradványait, valamint a Szeleta-kultúra régészeti emlékeit találták itt meg a különböző rétegekben. Legrégebbi régészeti maradványai azok a kőeszközök, amelyek a bükki Sajóbábony községről elnevezett Bábony-kultúrához tartoznak. Egy kellemes vacsora után jólesett az igazán kényelmes fekhelyen kipihenni a nap fáradalmait. Kedden reggel felfrissülve és vidáman ébredtünk. Kis túrazsákunkkal felszerelkezve elindultunk első nagy gyalogtúránkra, Bánkúira. Az ég szelíd kékjén csak néhány tejfehér felhő habosodott. Vidáman lendültünk neki a - már az út elején erőnket próbára tevő - hosszú és meredek emelkedőnek. Kora reggel lévén, még viszonylag csendesen lépdeltünk, s talán ennek köszönhető, hogy egy fiatal özsutát pillanthattunk meg a fák között. Észlelve csoportunkat, riadtan szökelit át egy távolabbi gerincre, majd a sűrű bozótosban eltűnt a szemünk elöl. Hamarosan elérkeztünk a Bükki Nemzeti Park határához, melyen áthaladva fokozottan védett területen folytattuk utunkat. Itt valóban igaz a mondás: "Mindent a szemnek, semmit a kéznek!" Magunk mögött hagyva jó néhány kilométert a gondozott, szép erdőből kiérve elénk tárult a Nagymező. Látványa magával ragadó volt: a borókafenyők csoportokban ágaskodtak, mintha csak beszélgetnének a zöld fűben, a vadvirágok versenyeztek egymással, melyikük színe pompázik szebben a napsütésben. A mező túlsó végén fehér mészkökibúvásos rész csalogatott és kínálta fel magát egy hosszabb pihenőre. Éhségünket csillapítva továbbindultunk, hogy elérjük úti célunkat, az ország egyik legnagyobb sport és turisztikai központjaként említett Bánkutat. Odaérve csak néhány perces pihenőt engedélyeztünk magunknak, hiszen csábított a 956 m magas Bálványcsúcs, ahol a legbátrabbak félútig, a legbátrabbak pedig a Petöfi-kilátó legfelső szintjéig merészkedtek. Jutalmunk nem maradt el: közel ezer méterről széttekintve a Bükk-fennsík csodálatos képe tárult elénk. Alattunk mintha körbekerített perzsaszőnyeget alkottak volna az erdő lombjai. A zöld számtalan árnyalata közt a távoli települések piros háztetői díszelegtek és a messzi, kékes hegykoszorúk keretként ölelték a látványt. A hazafelé vezető úton teljesedett ki igazán az aznapi sok-sok látnivaló. A Három-kö természeti képei: a nagy sziklák fehérjét bársonyos zölddel benövő moha. az érdekes alakú kövek és fák, feledtették fáradtságunkat. Megszaporázva lépteinket mohón szívtuk magunkba a felfedezendő csodákat. A csúcsra érve azonban valami megállásra kényszeritett: hatalmas, mély és szédítő szakadék tátongott alattunk, a maga leírhatatlan gyönyörűségével és izgalmával. Nehezen tudtunk szabadulni a természet eme ajándékától, de tovább kellett indulnunk. Fáradtan, mégis jó érzéssel érkeztünk vissza átmeneti otthonunkba. Vacsora után átadtuk magunkat a megérdemelt pihenésnek, hogy erőt gyüjtsünk a másnapi - szintén sok látnivalót ígérő - lillafüredi kirándulásra. (Folytatjuk) őri Zsuzsanna Terecsenyben nyaraltunk -í; . Zrínyi kulcscshaz Terecser.y Az Egyházasharaszti Általános Iskola természetjáró szakosztálya június 21-töl 27-ig Terecsenyben táborozott. Az első két napos esőt követően ragyogó öt nap következett. Bebarangoltuk a környéket: voltunk Ibafán, ahol megtekintettük a pipamúzeumot; bejártuk a kulcsosházat körülvevő erdőket, tanulmányoztuk a növény- és állatvilágot. Ellátogattunk a közeli tavak partjára is, ahol megfigyelhettünk néhány vízi-madarat. Voltunk Sasréten, ahol megcsodáltuk a vadászkastélyt, és játszottunk az erdei iskola szabadtéri játékaival. Nagyon jól éreztük magunkat, élményekkel gazdagon tértünk haza. » Ezúton mondunk köszönetét a Dél-Zselic Természetbarát Klubnak és Strasser Péter-tanár úrnak, akik biztosították számunkra a Zrínyi kulcsosházat, és lehetővé tették, hogy megismerjük hazánknak ezt a csodálatos táját. Természetjáró szakosztályunk nevében: Pálinkás István A Farkas-forrás tisztítása Már jó ideje tervezem, hogy a Farkas-forrást rendbe kellene hozni, mivel évek óta hiányzik a kifolyócsöve és a falazata is eléggé romos állapotban van. A vízhozama stabil, és az égervölgyi kirántíulócentrum egyik kellemes végállomása volt. Az elmúlt évek során a téli időjárás rengeteg fát k-.dóntotl a környéken és egyre mostohább állapotok uralkodtak. Az erdészet a viharkárok miatt a leggazdaságosabban kitermelhető területeken kezdte cl az erdórészek rendbehozatalát. Sajnos minimális pénzeket tudnak fordítani a turisztikai létesítmények karbantartására, esetleg újabbak létrehozására. Végre elérkezett az idő, amikor erre az erdőrészlctrc is sor került és elkezdték a kidőlt fák elszállítását. Megváltozott a forrás környéke a kidőlt fák miatt, nyitottabb lett, jobban látszanak az érdekes meredek köves völgyek oldalai. Most kezdték darabolni a kidőlt fákat, és máris rendezettebbnek tűnik a környék. 1999. június S A turisták kedvelt kisvendéglőjétől, a Zöldbékától indulok a Farkas-forráshoz Vettem néhány csokit a kalória pótlása végen. Vállaimon a hátizsák hevedere mélyen vágódik izmaim közé Tanalma hat kiló cement ugyanennyi homokvágó, kalapács, feszítővas és kőműves szerszámok stb Fülledt meleg üli meg az Egcrvölgyi-tó környékét. A felhők közül már lóg az cső lába, ahogy felnézek a fák koronái fölé az égre. A patak mellet haladok, kerülgetve az úton terpeszkedő sártengert, amit az avar levelével gyúrtak össze a kirándulók lábnyomai. A mesterséges vízesésnél felüdit a hideg vízpára és a fátyolszerűen aláhúlló víz látványa. Odaértem a tahidhoz, amit három éve láttunk el korláttal és pótoltuk hiányos részeit. Sajnos az egyik oldalt már régen kidöntötték, a másik még óvja a kevésbé bátrak áthaladását. A híd túloldalán egy lépcsősor ősszekuszálódott gerendái segítik feljutásomat a dombra. Amikor a hidat felújítottuk, akkor a lépcsősön is teljesen kicseréltük és kényelmes haladást biztosítottunk az cnc sétálóknak. Sajnos a tervezésnél az enduro motorosokat nem vettük figyelembe, (gy azok kerekei előbb-utóbb sikeresen kiforgatták helyükről a lépcsőfokokat. A rövidebb úton haladok a forrás felé és elérem a íc'.ig berogyott erdészeti hidat, amelynek tátongó beszakadását valaki egy fa gúlával megjelölte. Innen meredekebben emelkedik az út, légzésem cs pulzusom is ritmust váll. Szép, keskeny gerincen haladok baloldalt, a mélyben a permi vörös homokköveken fodrozódik a kis patak vize, oldalt jókora sziklák dugják ki fejüket a föld alól. Már látom a forrás előtti esőbeálló hullámpala tetejét. Átkelek a csúszós köveken a patak felett és felmászok a síkossá váll domboldalon. Látom a forrás vörös homokkőből szépen megépített alakját. Alig várom, hogy térbenitől megszabaduljak. Xöttyen a zsák a forrás kő padozatán, majd valami megváltó könnyebbség emeli testemet. Folyik rólam a víz a párás levegőtől meg a cipelt anyagok súlyától. Fáradtan pásztázom végig a környéket, látásomat izzadságcseppek maró hatása korlátozza. Körben kidőlt fák, elhanyagolt utak, rendetlenség, pusztulás. A forrás jobboldalán egy rozsdás csövön a felsőbb forrásmező vize folydogál, ami a forrás falazatától vezeti el a felgyülemlett vizet csapadékosabb időben. A falazat jobb cs baloldalán kis erekben szivárog a víz Sajnos a forrásról nincs leírás, ezért az elmúlt évek tapasztalata alapján feltételezem, hogy a fal mögött egy vízgyűjtő medencének kell lennie. A medencének az a feladata, hogy összegyűjtse a szivárgó vizeket és egy központi kifolyó nyíláson át kivezesse a szabadba. A másik feladata, hogy az ülepitcst elvégezze cs megakadályozza a kifolyó idő előtti eldugulását. Itt a Farkas-fonásnál is az lehet a baj, hogy lelteit a medence üledékkel és a víz más irányban keres kiutat.' Iízért folyik több helyen víz a falazatból a kifolyóval egy magasságban. Elővettem szerszámaimat a hátizsákból és a boltiv alatti falazást elkezdtem kibontani. Néhány ütés után észrevettem, hogy az egész boltozat mozog, elvált a faltól. Meg kellett változtatni eredeti elképzelésemet, hogy a boltozat alatt bontom ki a falat, mert a fejemre dőlne az egész építmény. Lassan, egyenként lebontottam a súlyos köveket, amiket még egy kicsit tartott a malter. Ahogy levettem a felső diszboltozat köveit, egy kis résen szemem elé tárult egy sötét üreg. Elővettem elemlámpámat és bevilágítottam az ismeretlen sötétségbe. A lámpa fényében előtűntek az üreg körvonalai, látszott a szépen kialakított falazás, ami lapos homokkövek egymáshoz illesztésével volt elkészítve kötőanyag nélkül. Az üreg magassága egy méter ötven centiméter, átmérője hetven centiméter, kör alakú építmény, tetején bolthajtással. Lebontottam a következő sor zárókövet, így már természetes fény áramolhatott az üregbe. Szúnyogok áradata özönlött a sötétből a fény felé, alig bírtam nézegetni a falazást. Morcosán, minden mérgüket beleadva támadták izzadt testem minden szabad felületét. Számítottam szúnyogokra az erdőben a munkánál, ezért hoztam ellenük krémet, amit most azonnal sebesen elkezdtem magamra kenni. Végre elcsitultak a vérszívók és levehettem a kővetkező sor követ, ami még szükséges volt, hogy tisztítani tudjam a medencét. A medence felületén csillogott a tiszta forrásvíz, mélységet nem tudtam megítélni. A falazat rései közölt ujjnyi fagyökerek meredtek a viz felé. Tőrömmel egyenként elvágtam a nem odavaló betolakodókat cs kihúztam a medencéből vékony gyökérzetüket. Ahogy húztam a gyökereket, éreztem, hogy jelentős a medence mélysége és azt is, hogy sok az iszap benne. A kőműves serpenyővel elkezdtem merni az iszapot a vízzel együtt és a partoldalba dobáltam. Mélyen merült a szerszám a laza és büdösödö anyagba. Már jó ideje dobáltam ki az anyagot, amikor észrevettem, hogy nemcsak a boltozatról hullik testemre a viz, hanem az égboltról is. A fák levélzetén egyre szaporábban kezdtek dobolni a meghízott esőcseppek. Össze kellett pakolnom a cementet és a kényesebb szerszámokat cs gyorsan az esőbeállóhoz siettem. Alig értem oda és máris zúgott az erdő az csőtől, dörgés szaladt végig a völgyön. Motorral erdészeti munkás közeledett, majd beállt az esőbeállóba. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy ő végzik kollégájával a környéken az erdő gyérítését és tisztítását. Messzebbről nagy munkagép zaja nyomta el az esőcseppek zenéjét. Az erdömunkás elmondta, hogy főfoglalkozása tűzoltó, csak szabadidejében vállal fakitermelési munkát, mert szereti az erdőt. Ezért is költözött Bakonyára. A hirtelen jött cső szerencsére tíz pere alatt kiadta magából a mérget cs mindketten elindultunk munkahelyünkre. Folytattam a medence tisztítását: egymás után mertem az iszapot, amihez kocsonyás alga vagy valami más vízi elet is csatlakozott. Meregetés közben valami fémen csikordult meg merőnek kinevezett kőműves serpenyőm. Körbekapartam a területet és előkerült a mely iszapból az eredeti forrás alumínium csöve Teljesen tiszta volt. bemaródásoknak semmi nyomai nem találtam rajta, csak egy kevés kötőanyagot, amivel he volt falazva félretettem a kiásott "kincset"' és folytattam a medence mélyítését. A trikómra sárgás vöröses iszap rakódott le, amint mélyen belehajoltam a meghagyott kőfal fölött. A serpenyő keményen karcolta végig a medence alját: végre kikerült a/, összes iszap és törmelék, ami a bontásnál hullott bele A folyamatos mérés ellenére a vízszint nem változott jelentősen, aminek örültem, mert volt folyamatos víz utánpótlás. Kiváncsi voltam az építmény aljára, hogyan van elkészítve, és honnan szivárog a víz a medencébe, Emlékeztem, hogy a lűzrakó mellett láttam egy ti/.litcrcs műanyag kannál, azt idehoztam és kivágtam a teteje felét. Elkészült a nagyteljesítményű merő és nekiláttam gyorsan merni a viz.cl. I tájolás - merítés - kiemelés - borítás: ebben a sorrendben végeztem a víz kimérését. Szépen csökkent a vízszint, egyre mélyebbre láttam a medencébe. Az alján eredeti permi homokkő és szemben szépen csordogált be egy sziklarepedés közül a tiszta forrásvíz. A serpenyővel tovább tisztítottam a medence alját. Most mindent látni lehetett körben: a szépen összerakott köveket, a teknős aljzatot és a boltíves tetőt. A kifolyócső helyén gyenge fény vetődött a szemközti falra. Megint rázendített az ég. dörgések vízhangoztak a hegytetőn és az. eső is eleredt. Betakartam a cementet és a hátizsákot és futás az esőbeállóhoz. Alig hogy kifújtam magam, szerencsére csitult az eső intenzitása és visszamchctlcm dolgozni. Letisztítottam a kibontott köveket kalapáccsal és vágóval, és összerakási sorrendbe raktam őket. Még cpysz.cr kimertem az összegyűlt vizet - ami most már ivóvíz tisztaságú volt , hogy a kifolyócsövet vízüveges malterral gyorsan beépíthessem. A cső medence felöli végét kipcremezlem, hogy előre ne tudják kivenni a forrásrongáló "manók". Szépen illeszkedett a régi lyukba az alumíniuiticsö, ami évtizedeken keresztül már megszokta ezt a helyet. Kitöltöttem a eső foglalatát vfziiveges malterral és forgatva lassan beiedugiam a csövet, kívül és belül jól körbe tömködtem anyaggal majd elsimítottam. Végre megint volt csöve ennek a szép forrásnak. A műanyag kanna teljes tetejét levágtam és abba kevertem a falazáshoz a maltert. Ikpróbállam a köveket és meglepve tapasztaltam, hogy mintha a melegen meghízlak volna: sehogy sem illeszkedtek pontosan helyükre. Meg kellett időnként faragni, hogy be tudjam falazni. Már több kő illeszkedőt! a megújult kőfalban, amikor a lábam hatalmasat csobbant a forrás előtti megtisztított csurgóban. Egy pillanat alatt kikaptam a lábam a vízből, de mégsem olyan gyorsan, hogy a ruhámra és a bakancsomba ne hatolt volna. Megráztam a lábamat, mint a vadászkutya, amikor kijön a vízből A maradék nedvességet kicsavartam nadrágomból, kidöntöttem bakancsomból a vizet. Nem volt hideg, ezért folytathattam az elkezdett munkál. Köveket kellett keresnem, mert az eredetiek nagyon kis felületen kötődlek egymáshoz. Szerencsére nem kellett messze mennem kövekért, csak egyet kellett a partfalból kiszednem, mert az volt éppen megfelelő a boltozati kövek alá. A falazással több okból is meg kellett állnoin. Az egyik, hogy elfogyott a cementem, a másik, hogy a friss fal a boltozatot nem bírta volna cl. A felső boltozat beépítéséhez segítséget kell kérnem barátaimtól. Mint egy végszóra kedves csörgedczés hangja indult meg sok, sok eves kényszer pihenés után. Folyt a tiszta forrásvíz egyenesen a meg zavaros víztől kavargó csurgóba. Álltam és néztem a régen nem látott kifolyócsövet és a rajta folyamatosan l'olydogáló tiszta forrásvizet, festem egyes helyein forrást lehetett volna foglalni, olyan páradús volt a levegő. Trikóm olyan sáros és malteros lett, mint az iszaphirkózók az első másodpercek után. Még egyszer benéztem a kőfal mögé és láttam a lámpa fényénél a csillogó vizet egészen az aljáig. A hiányzó rést kövekkel elzártam, nehogy valami szennyező anyag vagy állat belekerüljön. Szerszámaimat beleteltem a hátizsákba és elindultam Égervölgy irányába Béggel nyolc óta öt óra telt el és nem ettem és nem ittam semmit, a munka heve annyira lekötött. Fél kellőkor értem az Égervölgyi kisvendéglőire, a /.öld békába, hogy Marton Józsinak üzenetet hagyjak. A kiszolgáló készségesen felírta, hogy két vödör homokot vigyen Józsi a Farkas-forrás falazásához a helyszínre. Megittam egy pohár kellemesen hideg tonikol majd fáradtan, de boldogságtól teli szívvel autómba ültem cs elindultam haza. 1999. június 9. Barátaimmal és feleségemmel délután öt óra tájban haladunk a Farkas-forrás fele. Újabb homokzsákokkal, cementtel és szerszámokkal felpakolva közeledünk a kúthoz. Mindenki saját teherbírásának megfelelően vállalt feladatot az anyagok szállításában A múlt nap bejárt úton vezetem a "serpákat" úti célunk felé. A csoportban jó a hangulat. A forráshoz érve nem az oxigénpalackok kerülnek c!ó a hátizsákokból, hanem a turista fröccs kellékei. Finom hűtött fehérbor és még jobban hűtött tonik. A lányok készítik az italokat a bevált keverési arányban: egy deci bor két deci tonik. Ezért hívjuk csak egyszerűen "egykettónek". Kipakoltuk az anyagokat és kibontottam az ideiglenesen eltakart rést a falazaton. Észreveszem, hogy a támfal mögött műanyag zsákokban ott a homok, amit Marton Józsi barátunk szállított hátizsákban a helyszínre. Kíváncsi szempárok merednek az üreg belsejébe elcmlámpám segítségével. Látják a csillogó kristálytiszta vizet és a gyönyörűen kiképzett belsó falazatot. ívr/.ik a kellemes hideg levegőt, amit a fülke áraszt magából. A csobogóban teljesen kitisztult a víz. látszanak az apró belchullott kődarabok és a sarkokhoz simuló iszapcsíkok. Oszival és feleségemmel, Ágival bcleprébáljuk a helyükre a külső falazat díszítő boltívének köveit Amint az elmúlt nap. most is faragni kell, hogy minden a helyére kerülhessen. Amikor már minden stimmelt, kevertem vízüveges maltert és abba Ültettem a boltív köveit. Őszi és Ági tartották addig, amíg beékei'.cm őket és a réseket apróbb kövekkel ki nem töltöttem. Segítőim egy kézzel a köveket tartják, a másikkal a vlzüvegcs maltert tömködik a résekbe. A rések és lyukak belső felét kiiömedékeltem, hogy építési anyag ne potyoghasson a belső medencébe. Kata és Klári a forrás környékét takarítják, és apró köveket hordanak a rések és üregek kitöltéséhez. Segítőim elengedhették a köveket és messzebbről is megszemlélték az alkotást Szemükben látom az öröm fényét felragyogni: állnak és nézik a bcstoppoll lyukat, a vidám csobogással aláhulló parányi zuhalagot. A vödörbe újabb keverések következtek, fogy a homok és rohamosan a cement. "Stoppoljuk" az idő rágta réseket a falazaton, kiegészítjük az ülőke hiányzó elemét. A időrészen is csinosítunk egy keveset, s kitöltjük a tátongó lyukakat. A felületi vizek elvezetésére készített beton csatornát kitisztítjuk, hogy az csóvíz ne a falazatnak folyjon neki. Őszi egy ecset segítségével elsimítja a ingázásokat, Ági a kis külső medencét tisztítja Katával. Befejeztük a munkát és a forrás előterétől gyönyörködtünk az elvégzett munka eredményében. Készítettünk néhány felvételt a forrásról és kis csapatunkról. Már indulni készültünk, amikor felvetődött, hogy a forrás mögé szórt fáktól is tisztítsuk meg a környezetet. Hordtuk és dobáltuk a fákat a jobboldali domboldalra és nemsokára már a forrás mögött is rend volt. A patak medrébe Őszi jól megtermett köveket tett a könnyebb közlekedés érdekében. Elindultunk és vissza - vissza nézve hagytuk el a forrást, amit nag\ örömmel újítottunk fel a turista "társadalomnak". A Nap már régen elbújt a Jakab-hcgy mögött, amikor a Zöldbékához értünk. A lányok megtérítettek a kinti asztalon és elkezdték kenni a zsíros kenyereket, A szép nagy zöldpaprika cs paradicsom dísze volt asztalunknak. Oszival kihordtuk az italokat a megszomjazol: dolgozóknak. Recseg'a vastag húsú paprika fogaink alatt, fogy az előre felvágott kcnyérhalom Körben egy autó-busznyi diák fogyasztja vacsoráját, és nézik a közben meggyűjtott tábortüzet. Marton Józsi barátunkat leköti a sok teendő és csak később csatlakozik hozzánk. Sajnálja, hogy nem tudott személyesen is részt venni a forrás felújításában, de csoportot kellett vezetnie a Jakab-ncgyrc. Egyre hangosabban meséljük élményeinket a forrásépltésscl kapcsolatban - Baumann Józscf-né, Plaszaucr István, Köntis Katalin, Maráth Klári és én. Igazolásul a Hold nagyokat bólint a felhők közül clöbújva. Baumann József )OÖQOGOGOOGOQ6-19 óra) A Mecseki Kóborlók szakosztály idén is egy hétig járta a Rockenbauer Pál Déldunántúli Kék Túrát, a tavaly megtett utat folytatva Zalalövötöl Kaposvárig. Jövő nyáron az Országos Kék Túra bejárását kezdik meg.