Túrabot igen? vagy nem?

Az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő túrázási segédeszköz a túrabot, amelyet viszonylag olcsón beszerezhetünk. De vajon tényleg megvegyük-e, vagy jobb nélküle kirándulnunk?

Manapság már nemcsak teljesítménytúrákon, de egyszerű kirándulásokon is rengetegen túrabottal indulnak útnak, függetlenül a túra hosszától és nehézségétől. Egyértelmű, hogy használatával tehermentesítjük a lábainkat, a hátunkat, egyúttal a vállunkat jobban bevonjuk a mozgásba, és nehéz terepen – vagy patakátkelésnél – segít stabilizálni a mozgásunkat. A túrázás során alapvetően a csípőnk alatti testrészek dolgoznak, míg túrabottal a kezünkben a teljes testünket átmozgatjuk.

A súlya és a mérete viszont zavaró lehet, ha a terepviszonyok nem indokolják a használatát, és cipelnünk kell a kezünkben vagy a hátunkon.

Persze ha bármilyen csípő- vagy lábproblémánk van, mindenképp vigyük magunkkal, mert sokkal többet segít, mint amennyi bosszúságot okoz.

Ha a használata mellett döntünk, fontos a helyes fogás. Alkarunk és felkarunk kilencvenfokos szöget zárjon be egyenes terepen a túrabot markolatát fogva, emelkedőn kicsit rövidítsünk a boton, lejtőn szükségszerűen növeljük meg a hosszát.

A következőkre figyeljünk, ha használjuk:

1. A túrabot beállítása: A legtöbb túrabotot párban érdemes venni és használni. Bármilyen árkategóriából is válasszunk, a túrabot jó esetben méretre állítható. Igyekezzünk olyan pozíciót találni, hogy alkarunk és felkarunk kilencven fokos szöget zárjon be egymással, amikor a túrabot markolatára kulcsoljuk ujjainkat. Az általános méretek: 155 cm magasság alatt 100 cm legyen a túrabot hossza, 155-170 cm között 110 cm, 170-180 cm között 120 cm, 180 cm felett pedig 130 cm. Túra közben, ha emelkedőn haladunk, 5–10 centiméterrel állítsuk rövidebbre, lejtőn pedig ugyanennyivel hosszabbra.

2. A túrabot fogása: A markolatnál általában található egy csuklószíj. Ha haladás közben rögzíteni szeretnénk kezünket, a szíjat emeljük fel vízszintes helyzetig, majd alulról dugjuk bele csuklóig a kezünket és ujjainkat szorítsuk rá a markolatra. A szíj a legtöbb esetben állítható, olyan méretre vegyük, ami érezhetően fogja csuklónkat, de nem szorítja. Sík terepen és emelkedőn nyugodtan használjuk így a túrabotot, lejtőn azonban óvatosan bánjunk vele, főleg ha kocogni is szoktunk. Ha ugyanis véletlenül megbotlunk, és elesünk, a csuklószíjból nem lesz időnk kibújtatni a kezünket, ezáltal a botot nem tudjuk eldobni és nem leszünk képesek tompítani a földet érést.

3. A túrabot karbantartása: Túrát követően egy nedves rongy segítségével mossunk le minden szennyeződést, hagyjuk megszáradni és csak ezt követően tegyük el. Ha túrabotunk szétszedhető, drót segítségével a belsejéből is távolítsuk el a szennyeződést. A fém alkatrészeknél figyeljünk a rozsdásodásra, szükség esetén cseréljük. A nyikorgás megelőzésére az érintett helyeket töröljük át alkohollal vagy WD-40-el átitatott ruhával.

+1. Figyeljünk másokra: Nyílt túrákon, teljesítménytúrákon, nagy bonyodalmat okozhatnak a túrabotos túrázók. Akik még nem gyakorlottak a használatukban, és nem tudják megfelelően koordinálni mozgásukat, sokszor ide-oda csapkodnak vele, és amikor az emberek szorosan egymás mögött haladnak, könnyen megüthetik a másik lábát, a visszafele irányuló mozdulatnál pedig egyéb érzékeny testrészeit. Ha nagy a tömeg, ezért igyekezzünk túrabotunk mozgását lerövidíteni, és tartsuk meg a kellő távolságot a körülöttünk haladóktól.

Gyaloglás közben figyeljünk oda, hova szúrjuk le a bot végét, igyekezzünk a kijelölt túraútvonalat használni, ne lyukasszuk szét az ösvényen kívül a talajt. Ezáltal csökkenthetjük az eróziót, azaz a csapadékvíz felszíni pusztító munkáját. Sziklás terepen a túrabot hegyére feltehetünk kis műanyag „védősipkát”, ezzel növelhetjük a tapadását.

( forrás: nemzetisport.hu)