Kiszáradt a patak a Mecsekben
Száraz kövek, néhol csupán apró vízfoltok fogadják azokat, akik mostanában az Éger-völgyben kirándulnak. Az Éger-patak kiszáradása mögött a források elapadása és a csapadékhiány áll, a jövőben pedig egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel a látvánnyal.
Aki mostanában Pécs egyik kedvelt kirándulóhelyén, az Éger-völgyben jár, szokatlanul száraz patakmederrel találkozhat. Az Éger-patakban hosszabb szakaszokon egyáltalán nem látni vizet, máshol csak a kövek között maradt kevés nedvesség és néhány apró vízfolt. A jelenség azonban nem egyszerűen abból fakad, hogy az utóbbi időszakban kevés eső hullott.
Mitől száradhat ki az Éger-patak?
Bíró Gábor, a Mecsek Egyesület Forrásvédnök Osztályának elnöke szerint a Mecsek vízhálózatának működését több tényező együttesen határozza meg. Számít a hegység kiterjedése, geológiai felépítése, a vízgyűjtők mérete, és egyre fontosabb tényező a klímaváltozás is. A Mecsek viszonylag kis kiterjedésű hegység, ami a vízkészleteire is hatással van. Az Éger-patak esetében pedig fontos különbséget tenni a közvetlen csapadék és a patakot ténylegesen tápláló víz között.
– A patakot alapvetően a források táplálják, arrafelé azonban most gyakorlatilag minden forrás elapadt – mondta Bíró Gábor. Hozzátette, hogy az Éger-völgyben sok forrás található, jelenleg azonban nagyon ritka, hogy ezek közül valamelyik érdemi vízhozamot produkáljon.
A csapadék tehát közvetetten mégis kulcsszerepet játszik. A lehulló víznek be kell jutnia a talajba és a kőzetek közé, hogy később a forrásokon keresztül ismét a felszínre kerülhessen. Ha tartósan kevés a csapadék, ez a felszín alatti vízkészlet sem kap megfelelő utánpótlást.
Nyáron egyre gyakoribb lehet a száraz meder.
A szakember szerint száraz időszakokban a mecseki patakok időszakos vízfolyásként viselkedhetnek. Az Éger-patak mostani állapota tehát nem egy hirtelen kialakult, önmagában álló jelenség. A változás ugyanakkor hosszabb időtávon is érzékelhető.
Bíró Gábor úgy fogalmazott: tíz évvel ezelőtt még nyugodtan el lehetett indulni egy fémbögrével túrázni a Mecsekbe, hiszen jó eséllyel lehetett olyan forrást találni, ahol vizet tölthetett magának a kiránduló. Ma már erre jóval kevésbé lehet számítani.
A források állapotát nemcsak megfigyelik. A Mecsek Egyesület munkatársai rendszeresen mérik az egyes források vízhozamát is, így hosszabb távon követhető, hogyan változik a hegység vízháztartása.
A jelenlegi helyzeten elsősorban egy tartósabb, csapadékos időszak változtathat. A forrásoknak ugyanis idő kell ahhoz, hogy a talajba és a kőzetekbe beszivárgó vízből ismét utánpótlást kapjanak. Bíró Gábor szerint arra is számítani kell, hogy a száraz nyarakon az Éger-patakéhoz hasonló látvány egyre megszokottabbá válik a Mecsekben.
( forrás: bama.hu)
