A Körtvélyesi-völgy kezdetében (Nyugati-Mecsek) fakadó forrás. Megközelíthető a P jelzésről letérve a PO jelzésen át. A forrást Csokonay Sándor közreműködésével 1953-ban foglalták. A három oldalról kötéssel összerakott támfal középső részénél történik a kifolyás. A fedett kis medencéből történő leürülést biztosító cső felett kőbe vésetten olvasható a megnevezése. A jelentkező víz az alsó triász homokkő és aleurit réseiből és hasadékaiból származik. A forrást 2001-ben Baumann József, Baumann Józsefné, Kriston Barnabás és Juhász Kornél az eredeti állapotnak megfelelően felújították. A forrás hozama nagyon változó, így 2-300 liter/perces értékek között változhat, igaz tartósan csak alacsonyabb hozamokat léptet napfényre. A forrás elnevezésére többféle magyarázat is létezik: az 1950-es években a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat a környéken több próbafúrást is végzett, és ebben az időszakban épült a forrás. Ezen a területen egy Pipás nevű ember vezette a munkálatokat, így lehet, hogy róla nevezték el, de az is lehet, hogy Csokonay Sándorra utal, aki nagy dohányos volt és gyakran pipázott. Mások szerint maga a merítős medence formája adhatta az elnevezést.

46° 06,530' 18° 08,605'