
Ma reggel döbbentem olvastam az öles betűkkel írt címet a Dunántúli Naplóban
„Szeméthegy a túrázók után". Izgatottan olvastam a sorokat és rájöttem, hogy ez nem rólunk természetjárókról szól.
Ez az írás igazából a hétvégeken a környező kirándulóhelyeket felkereső városi emberekről szól, akik csendre, nyugalomra szép környezetre vágynak? Kényelmesen beállnak a gépkocsikkal általában, megközelíthető pihenőhelyekhez és kipakolnak a gépkocsikból. Először az erdei madarak dalolását elnyomó rádiós hangosítást kapcsolják be, majd elkezdődik a nagy csomagtérből a hozott élelem kipakolása. Tűzrakás következik, fittyet hányva a figyelmeztető táblákon kiírtakra. Ha nincs öt lépésen belül lehullott száraz faág a tűz meggyújtásához, akkor nekiállnak az esőbeállók, szemetes edények deszkáinak lefeszegetésének és eltüzelésének. Ha végre elkészült a finom sült, vagy bográcsos étel, jóízűen falatozik a család, vagy baráti társaság. Mivel finom volt az étel ehhez jó bor dukál, ezért felbontanak néhány palackkal. Jólesik a pihenés az erdei környezetben, de már mozogni kellene egy keveset. Dobáljunk kövekkel célba a szép információs táblákra, „mert van még egy, ami nincs megrongálva". Lassan elfárad a baráti társaság és összepakolnak, csak a műanyag tányérok, alumínium fóliák, pillepalackok hevernek össze, vissza. Egy nagy gázadással a drága autó csinál egy kőrt a szép füves réten és eltűnik a város irányába. Kis idő elteltével ismét hallani az elnémított énekesmadarakat, az otthagyott maradékra érkezik a róka, melynek szemét csípi a parázsra dobott sok szemét.
A természetjárók többsége, mindig ügyel a természet tisztaságára, az erdő csendjére, a természeti értékek megőrzésére.
A túrákról már több éve hazahordjuk az üres pillepalackokat, csomagoló eszközöket és otthonukban többnyire szelektív gyűjtőkben helyezzük el azokat. Ezt tanítjuk fiataloknak, időseknek egyaránt. Az erdőben való viselkedés szabályait a túra megkezdése előtt mindig elmondjuk a résztvevőknek.
Évente több alkalommal szervezünk erdőtakarítást, számtalan teli zsák szemetet szállíttatunk el a megfelelő telephelyre.
Örvendetes, hogy a nyílttúrázók TURISTÁK száma egyre növekszik, és egyre többen tanulják meg a természet szeretetét és megóvását.
Jó lenne, ha a kirándulók népes tábora is csatlakozna közénk turistákhoz és akkor a jó példa átadásával még többen járnák, óvnánk a Mecsek és Hazánk szép tájait!
Baumann József túravezető
„Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágát bontja a som…”
Azok a fiatalok, akiket a Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség által szervezett vetélkedő március 16-án a Közép-Mecsek turistaútjaira vitt, mindent megláttak, amit Áprily Lajos megfogalmazott Március című versében . Ők már azok az ált. iskolás és középiskolás gyerekek voltak, akik az előző hetekben megtartott megyei fordulón túljutottak, s bizonyították, hogy tájékozottak a természet-és térképismeretben, szívesen járják a turistautakat és –ha a felnőttektől egy kis támogatást, biztatást kapnak- nem idegenkednek az effajta megmérettetéstől.
Sok forrásvédnök már elvégezte a tavaszi forrástisztításokat vállalt forrásainál. Nagyon szép és eredményes munkát végeztek többek között a Zipernowsky-s diákok, akik a közösségi szolgálatot teljesítik ebben a munkában.
Köszönöm a munkát minden forrásvédnöknek és kirándulónak, akik erre a munkára időt szánnak.
Baumann József forrásépítő