
Szeptember 16-án Müller Jánossal megkerestük a Macskalik bányától keletre található forrásmezőket. Zobákpusztán, az Ifjúsági tábor mögött parkoltam. Komló felé indultunk el a műúton, majd egy szekérúton leereszkedtünk a völgybe. Miután megtaláltuk a vízfolyást, a GPS segítségével megkerestük az OpenStreetMap térképen szereplő forrásokat. Elsőként az Köves-, majd az Éltető-forráshoz mentünk, mindkettő a Vasas-forrástól elinduló patakvölgyben van. Érdekesség, hogy a Forrás-kataszter csak a Éltető-forrást jelzi, és a patakot Macskalik-pataknak nevezi, míg az OSM-térkép Kaszánya-pataknak jelzi ezt a vízfolyást. Az OSM által jelzett helyeken van vízkilépés, de vízfolyás most nincs.
A Éltető-forrás közelében vezet a kék sáv jelzés, kb. 100 méter felfele menet után a falu végén lévő lovastanya közelében értünk ki a jelzett útra. Innen a Vasas forrás felé folytattuk az utat, majd Kövestetőre érve megnéztük a kilátót, a fonolitbányát, aztán a tetőről legördülő hatalmas kövek között visszatértünk a kék jelzésre.
A kis kitérő után visszakanyarodtunk a kőbánya felé, és a bányász-emlékútról letérve ismét leereszkedtünk a völgybe. Most a vízfolyás másik ágát jártuk be, felülről követve a vízmosást. A Fiatal-forrás helyén most száraz köveket találtunk, de a Kaszánya- és Dágvány-forrás határozott vízkilépést mutat. Ezeket csak egy keskeny gerinc választja el, amely alatt egyesül
a két ér. Aztán eltűnik a víz a kövek között, majd a kőbánya kerítéséhez közeledve újra előbújik. Itt egyesül a Vasas-forrás felől jövő vízfolyással, és belép a kőbánya területére.
A Vasas-forrás irányában követve a vízfolyást kiértünk a kék sáv jelzésre.
Pécs, 2019-09-16. Jónás István
Képek még itt
Megújult keresztény emlékhelyek nyomában a Közép-Mecsekben – Augusztus 31., szombat
A nyáron is folytatódtak a keresztény emlékhelyeket felkereső, azokat bemutató túrák.
Bár szombaton már a nyár utolsó napját mutatta a naptár, igazi nyári időben indultunk útnak. Voltak, akik időben érkeztek a buszmegállóba, de akadtak olyanok is, akik bár időben a buszmegállóban voltak egy old timer autó annyira megigézte őket, hogy lemaradtak a buszról.
Mivel e két túratársunk vérbeli túrázó, így ők a Lapisra loholtak fel és itt csatlakoztak hozzánk. A Misináról a Lapisra a Rotary-kör északi oldalát járva jutottunk el. A Lapisi-kereszt és az Erdész emlékmű megtekintése után a Sós-hegyi kilátónál megpihentünk egy kicsit, majd tovább indultunk Remete-rét és Büdös-kút felé. Büdös-kútnál megebédeltünk és nekivágtunk a kaptatónak. Megnéztük az Erdei-keresztet, majd a Kereszt-kunyhónál a Rábay-keresztet is. Itt egy kicsit falatoztunk, majd elindultunk a Fehér-kúti kulcsosház irányába. Mivel vészjóslóan morgott az ég, így kicsit kiléptünk, hogy elkerüljük az esőt. Szerencsére eső nem esett, viszont a buszinduláshoz képest elég korán leértünk a Gesztenyésbe. A melegre való tekintettel, no meg szomjúságunk miatt letáboroztunk az Ezeréves műintézmény udvarán, az árnyat adó hársfa alá, ahol ki-ki kedve szerint oltotta szomját üdítővel vagy sörrel.
A túrára egy nagyon érdeklődő, jó hangulatú 15 fős csapat jött el. Sok nevetéssel, jó ízű beszélgetések hangulatával és szép élményekkel lettünk gazdagabbak a tegnapi napon.
Kedden - szeptember 3-án - sok szeretettel várunk mindenkit a Természetbarátok Klubjába, ahol Ónodi Miklós: Ahol a zergék járnak. Négy év, négy hét meg még egy kicsi a Retyezát - hegységben (Zerge-havasok) című előadása lesz hallható.
Scheitler Adrienn - túravezető
Vissza a Vadonba Biobiával! Bóklászós felfedező túrára és kóstoló-piknikre hívlak benneteket augusztus 20-án kedden a Jakab-hegyre.
A Budai Vámtól 8.45-kor induló 26-os busszal megyünk a Kutató dűlőig.
Útvonal és program: Boldogasszony völgy - Cserkút - Biobia házikó - Babás szerkövek alul-felül - juhsóska csemege - piknik moha párnák közt - szaladó kövek a láb alatt - "Szedd magad" szeder uzsonna - séta a Cserkúti Csárdáig. Innen a 26-os busszal ( cél: a 15.27-kor induló) vissza a városba.
12 km nehéz terepen - ehhez igazítsd öltözeted. A kóstolón kívüli étkezésedről és vízről gondoskodj. Max 15 fő résztvevőt várok.
Részvételi díj: 2000 Ft/fő
Jelentkezz a Biobia Facebook oldalon üzenetben, vagy a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.
Augusztus 11-18-a között Erdélyben jártunk.
Buszunkkal Torockóra indultunk hajnalban Pécsről. Útközben megnéztük a Szászsebestől ÉK-re lévő Vörös-szakadékot. Már régóta tervezgettük, hogy bejárjuk. A Vörös-szakadék a várostól három kilométerre, északkeletre, 300–425 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, de a városból is jól látható. A vörös színű szakadékot a talajerózió formálta, és még mindig formálja. Anyaga vörösagyag, szürke, vörös és porhanyós fehér homokkő, vörös és téglaszín márga és fehér márgás mészkő. Szélessége 800 m, magassága 80–100 méter. Három – egy 25, egy 21 és egy 11 méter hosszú – barlang nyílik belőle. 1950-ben 10 hektáros természetvédelmi területté nyilvánították. Védett növényei a csikófark, a fekete fodorka, a gyászoló imola, a kései szegfű, a piros madárbirs és a sugaras fejvirág. A hegy lábáig tudtunk menni a busszal. Innen „ki-ki alapon” jártuk körbe a szakadék érdekes formájú képződményeit. A nehézségi fokokat előre ismertettük. Most, hogy ezek között az alakzatok között, alatt, felett, mellett sétálhattunk óriási élményt jelentett mindenkinek! Az egymáson lévő színes piramisok, oszlopok vagy éppen orgonasípoknak látszó formák hálás fotótémák voltak. Torockó felé még megálltunk a Kő-köz sziklái között. Idén is az Ági panzióban volt a szállásunk, aminek az elfoglalása után sétát tettünk a településen.