2020. december 284. szám

284. szám & & 2020. december EmCáktúra heCyett Talán ugyanilyen ködös, borús, szürke hétköznap volt 1987. november 26-án, mint ma, amikor Rockenbauer Pál az örök álmot választotta a Naszály északnyugati lejtőjén, nem messze a kéktúra útvonalától. Mi, baranyai természetbarátok különös kapcsolatban vagyunk vele. Hiszen - végakaratának megfelelően - itt nyugszik, a zengővárkonyi gesztenyésben. Sírja halála óta a természetjárók zarándokhelye. Szövetségünk a kezdetektől fogva emléktúrával tiszteleg a természetjáró, világutazó, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés egyik megteremtője életműve előtt. Sajnos a jelen helyzetben érvényes járványügyi szigorítások az emléktúrát is törölték eseménynaptárunkból. Én azért a mai napon kimentem Zengővárkonyba. Gyertyát gyújtottam, virágot vittem. Hazaérve pedig megnéztem Szabados Tamás: Nekem ne lenne hazám? című sorozatából az .Előttem j ár minden utamon...” című filmj ét. Nézhettem volna mást is. Nemrég készült el Gyenes Károly: Ércnél maradandóbb című filmje. Ennek megnézését azért halogatom, mert Károlytól van egy ígéretünk, hogy közösen megnézhetjük. Eljönne szívesen alkotótársaival a baranyai természetbarátokhoz, s ezt a legutóbb készült filmet megmutatná nekünk. Reméljük, jövőre sor kerülhet rá. Aki szeretne ebben a világban - amely „Roki” filmjeit idézi, vagy róla szól - egy kicsit ma elmélyülni, a YouTube csatornán számtalan filmet, filmrészletet talál. Szabados Tamás filmje (amit a Csorba Győző Könyvtár archivált, s tett közkinccsé) azért is megkülönböztetett helyen áll ezek között, mert vele és az alkotó társakkal évről-évre gazdagító, szép órákat töltöttünk el Zengővárkonyban. Reméljük, lehet majd újra jelen időben beszélni, emlékezni, borozni, énekelni velük. Mert „ha valamikor, akkor most lenne rá a legnagyobb szükség”. Tóth Klára túravezető Tenkes teljesítménytúra Az idei évben a járványhelyzet miatt sajnos elmaradt a megye egyik legnépszerűbb teljesítménytúrája. Megpróbáltuk más formában, a szigorításokhoz igazítani a teljesítés lehetőségét. Az egyéni teljesíthetőséggel november közepéig már több mint 70-en éltek! Ők csak azok, akik a kitűzőt és az emléklapot is kérték. A Dráva TSE honlapján a Tenkes túrát már jóval ezer fölött nézték meg a vírusos időszak beköszönte óta. Köszönjük mindenkinek, hogy nem feledkeztek meg kis hegyünkről és persze rendezvényünkről! Az elmondások alapján leginkább a tavaszi virágok sokasága hiányzott, na meg a hegy leve... Mivel a mostani vírusos helyzet újra romlóban van, az októberig hirdetett egyéni lehetőséget meghosszabbítjuk az év végéig! Ezzel is próbálunk segíteni az egyéni, ill. kiscsoportos túrázást választóknak. A kínált távok: 10-15-20-25-30 km. A térképek az év végéig megtalálhatók lesznek a Dráva TSE honlapján (www.dravatse.hu). Év végéig a kódok megfejtésével még az emléklapot és a kitűzőt is meg lehet szerezni a már előzőleg leírtak szerint. Túrázzatok felelősséggel! Vigyázzatok magatokra, szeretteitekre, túratársaitokra! Ne feledjétek, ahhoz hogy legyen egy jó napotok, a Tenkes turistaútjai pont megfelelnek! atiKA Okostelefonnal a Mecseki Zöldtúrán A Mecseki Zöldtúra az egyik legnépszerűbb túramozgalma a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnek, sokan járják messzi vidékekről érkezve is. A túraútvonalat, amelyen 101 km-t megtéve „hullámvasútszerűen” járhatjuk végig a Mecsek vadregényes tájait, 2001-ben alakítottuk ki az addig három, különálló zöld sáv jelzésű turistaút összevonásával, összekötésével. Erre az útvonalra 2008-ban indítottuk a jelvényszerző túramozgalmat, mely a kacskaringózó zöld sáv túraútvonal bejárására ösztönzi a túrázókat és a jelvényszerző túramozgalmakat kedvelőket. A túramozgalmat fiatalok és idősebbek egyaránt teljesíthetik. A túra időbeli korlátozás nélkül egyszerre vagy részletekben, az igazoló pontokat fordított sorrendben érintve is teljesíthető. Ez idáig az útvonal végigjárását a megjelölt helyeken bélyegzővel (bélyegzőlenyomattal) kellett igazolni. A kulcsosházaknál az ott található dobozban lévő, az adott helyre utaló bélyegzőlenyomatot kellett a megfelelő helyre beragasztani, a megjelölt vendéglátóhelyeken a vendéglőstől kellet bélyegzést kérni. Azokon a pontokon, ahol nem volt lehetőség bélyegzésre, a helyszínen készült fényképpel vagy a túravezető aláírásával lehetett igazolni a teljesítést. Az igazolóhelyeken történt negatív események (rongálás, bélyegzők eltüntetése, bélyegzőlenyomatok szétszórása, boltok, vendéglők bezárása) miatt más megoldást kellett keresni. Ezért, és az okostelefonok nagyszámú elterjedéséből született meg az ellenőrző pontok QR kódos leolvasásával történő igazolásának a lehetősége: valamennyi ellenőrző ponton QR kódokat helyeztünk el. Az igazolás új módjának bemutatása és a Mecseki Zöldtúra népszerűsítése céljából júliusban két túrát hirdettünk meg az MTSZ „Rendezvénytámogatás 2020” című pályázatának segítségével. Ezt a megoldást csak a GeoGo oldalon regisztrált, és a túrát letöltők választhatják. A technikai részletek megtalálhatók a GeoGo internetes oldalon. Amire figyelni kell: a teljesítés ideje nem kötött, így ha nem folyamatos a teljesítés, akkor a GeoGo fiókból a teljesítés végéig nem szabad kilépni (profil-kilépés!)! A túra megkezdése előtt a mobiltelefon böngészőjével be kell lépni a GeoGo oldalról letöltött Mecseki Zöldtúra oldalára. Útközben használhatjuk a programban lévő térképet, és az ellenőrzőpontoknál az „igazolás” ikonon keresztül a QR kódot beolvashatjuk. A kihelyezett QR kódok pontos helyei a letölthető dokumentumok között találhatók. A QR kódos igazolással kapcsolatban további információ kérhető Nagy Balázstól (® 20/976-5582) A túramozgalom teljesítése továbbra is igazolható a hagyományos módon is. A füzet végén lévő igazoló rovatba kérjük a bélyegzőlenyomatot („nyalókát”) beragasztani és az időpontot beírni! atiKA A pécsiek Teca Mamája: fagyizóval kezdte, végül ő lett a kirándulók kedvence Ha az Éger-völgyben kirándul az ember, akkor először általában a Teca Mama Kisvendéglője jut az eszébe. Nem csoda, hiszen évtizedeken át látták vendégül az arra járókat. A hely maga a házias ízeiről és vidám, családias hangulatáról híresült el és az évtizedek során a város egyik kuriózumává vált. Bár a pécsiek Teca mamája már öt éve csak a háttérből figyeli a vendéglőt, nosztalgiázni mindig szívesen tér vissza a pult mögé. Mar-tonné Horváth Teréz, „Teca mama” portré. Mindenki Teca mamája Martonné Horváth Teréz, vagy ahogy sokan ismerik „Teca mama” 1954-ben született Pécsett. Becenevét először férje kezdte el használni, de végül ez lett a védjegye a mosolygós vendéglátósnak. „Sosem szerettem, amikor Terinek vagy Terikémnek hívtak, egyedül azt a becenevet szerettem, ahogy nagyanyám hívott: Teruskám. Nagyon különleges volt számomra. Majd jött a férjem, aki elkezdett Tecázni és ez végül rajtam maradt” - mesélte el Teca mama. Kezdetek: irodai munkát végzett Teca mama Fontos tudni, hogy Teca mama nem volt mindig a konyha ördöge. Mielőtt még belevágtak volna a vendéglátós életbe, a rendszerváltás előtt irodai munkát végzett. „Mindig azt mondtam, hogy mindenes irodakukac voltam. ” A rendszerváltást követően rengeteg cég és munkahely szűnt meg - ez Teca mama családját is érintette. Ekkor - mondhatni „kényszerből” - kellett választaniuk, hogy milyen irányba indulnak tovább: egy fagyizó mellett döntöttek. 1987-ben vásárolták meg azt a telket, ahol jelenleg is áll a kisvendéglő. Két év alatt el is készült a ház, aminek aljában egy kis fagyizót alakítottak ki. „Rózsavölgyi Karcsi bácsinak volt egy nagyon híres vendéglője, de miután elhunyt, nem maradt nagyon más a környéken. Úgy gondoltuk, hogy akkor megvesszük az ő régi fagyigépét és csinálunk a környékre egy fagyizót.” A fagyi nem volt elég, hambi is kellett az embereknek Az első év után egyre több túrázó és környékbeli kezdte el mondani Teca mamának, hogy a fagyi mellé jó lenne még pár szendvics is. Az egyre növekvő igény hatására végül presszóvá alakították át a helyet 1991-ben. Szendvicsek, hamburgerek, vimpi és sütemények is megjelentek az ekkora már Égervölgyi Presszó névre keresztelt helyen. A környéken közben nyíltak újabb csárdák, éttermek, de egy-két éven belül azok is bezártak. A vendégkör, akik addig odajártak enni, átszoktak az Égervölgyi Presszóba, és többet szerettek volna a szendvicseknél és hamburgereknél. „ Soha nem felejtem el, ’92 húsvét napján jött az isteni szikra: nekem kell egy melegkonyha. ” Ekkora elvégezte a szakács szakmát is a vendéglátós Teca és a hely kapott egy „20 adagos kiskonyhát”. Ez idő tájt Teca lánya is szakács lett, aki ugyanúgy, az immáron már Égervölgyi Teca Mama Kisvendéglőjében dolgozott - egész lett a családi vállalkozás. 1994-re annyira beindult a kisvendéglő, hogy bővíteni kellett a konyhájukat, a 20 adagos konyhából 100 adagosra emelkedtek. Idővel saját képeslapja is volt a kisvendéglőnek, amit a túrázók előszeretettel vásároltak. Átadta másnak a stafétát Megközelítőleg 5 éve adta el Teca mama életének egyik legmeghatározóbb pontját, a kisvendéglőjét. Közel 26 éve volt a család tulajdonában, amelyet végül a nyugdíjkorhatár elértével eladtak. Magát a vállalkozást a szomszéd vendéglátósok vették át, akik jelenleg is jól csinálják a régi családi kisvendéglőt - tette hozzá Teca. Eleinte nehéz volt elengednie Teca mamának a vendéglőt és nagyon hiányoznak neki a vendégek, a régi túrázók. De mindezek ellenére nem bánta meg, hogy végül túladott a családi vállalkozáson. Alkalomadtán visszajárnak barátaival vagy pár korábbi vendéggel mulatni és nosztalgiázni egyet. „Imádom máig a túrázókat, a szívem csücskében vannak, és ki sem tudnak onnan menni. Nagyon sok mindent kaptam tőlük, nekem ők voltak az elsők. ” Jelenleg Teca mama nyugdíjas éveiben sem állt le a munkával, egy magyar cég promotereként dolgozik és mindezek mellett főállásban nagymama is. Egy egész generációt „hizlalt fel” kedvességével és házias ételeivel, ami mellett mondhatni nevelte is az embereket. Ahol tudott segített vendégeinek és a környékbelieknek. Nem hiába szokták őt „Mindenki Teca mamájának” hívni. „Az életemnek egy olyan 26 éve volt ez, amit soha sem fogok elfelejteni, amit itt kaptam az emberektől, a vendégektől. Volt benne bánat is, de leginkább öröm. Soha nem tudom meghálálni azt a szeretet és kedvességet, amit kaptam tőlük.” (Forrás: pecsaktual.hu) (A szerkesztő megjegyzése: Teca Mamát a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége -a kisvendéglő „turistabarát” üzemeltetéséért és a természetjáró rendezvények támogatásáért -2016-ban Aranybakancs Díj kitüntetésben részesítette.) MÚLTIDÉZŐ A volt mecseki „Bauxitbánya”, majd később Mecseki Ércbányászati Vállalat természetjáróinak története „1955. július 1-i hatállyal a Minisztertanács 00-1/1955. sz. határozatával „Bauxitbánya Vállalat” elnevezéssel új állami vállalat alapítását rendelte az uránérc kitermelésére. 1957-től a már csak magyar szakemberekből álló vállalat új neve: Pécsi Uránércbánya Vállalat.” Berta Zsolt okl. geofizikus mérnök, vezérigazgató, MECSEK-ÖKO Zrt. Géber Sándor és Baumann József visszaemlékezései Géber Sándor: 1958-ban kezdtem dolgozni az akkor még titkosított „bauxitbányában”, a Pécsi Uránércbánya Vállalatnál. Érkezésem első napján kimentem a Kürt utcai uszodába, amit az Uránbánya működtetett, és itt szerető barátokra leltem. Vecsey Gyuri, az edző kooptált a szakosztályba és mindmáig kitartottam az úszás mellett. Jártam versenyekre, mígnem kiöregedtem. Arról, hogy a sportkörnek van kiránduló szakosztálya, csak jóval később szereztem tudomást. A Mecseket járva és felfedezve találkoztam olyan turistákkal, mint Lafferton Henrik, Magosi János, Navratil Géza, Kiss Lajos, de még sorolhatnám a többieket is, akikkel sokat túráztam, versenyeztem. Tőlük szereztem sok ismeretet, Géza beavatott a térképismeretbe, tájfutásba is, pontőrködtem a nappali és éjszakai versenyeken. Ez a szimpatikus társaság „be is szippantott”. 1962-ben avatták a Vasas turistaházát Köves-tetőn, ahol a kellemes társaságban újabb ismeretségeket kötöttem. 1965-ben itt volt a megye turistatalálkozója nagy majálissal összekötve és itt találkoztam urános természetjárókkal: Hollós János (könyvelő) szakosztályvezetővel és Baranyai Lászlóval (geodéta), a túrák vezetőjével. Az urános túrázók nem voltak szervezett természetjárók, nem csatlakoztak a megye túramozgalmaihoz. Nem volt éves túraterv, mindig a kirándulásaink végén beszéltük meg a következő túránkat. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete által rendezett országos találkozókra mentünk és ott túráztunk és vettünk részt tájékozódási túraversenyeken. Az öreg Bükk hegységben volt az első ilyen találkozó, amelyre elvittek és ettől fogva rendszeresen elmentem a mecseki túráikra is. 1966-tól már bekapcsolódtunk a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség munkájába is. Részt vettünk néhány természetjáró rendezvényen, ahol pallérozódtam én is és vállaltam szakosztályi túrákat, bár túravezetői vizsgát csak 1971-ben tettem. Egyre több nyílt túrát vezettem, amik közösek voltak a szakosztályi túráinkkal. Bekapcsolódtunk a megye jelvényszerző túramozgalmaiba, jártunk túraversenyekre, vállaltunk útjelzésfestéseket, dolgoztunk a turista úthálózat felújításában. 1971-től egyre több szakosztály jutott turistaházakhoz, de ez nekünk nem sikerült, pedig lett volna Óbányán, Kisújbányán, a Réka-völgyben, de még a Cinke-tanyát sem sikerült megkapnunk. Nem volt a vállalatban hajlandóság, mert az egyik kicsi volt, a másik meg túl messze volt. 1983-ban sajnos a vágotpusztai házat is visszavették Kiss Lajos kezeléséből, ahova pedig mi is szívesen jártunk kertet művelni és a házat szellőztetni. Sok kellemes munkás és túrás napot töltöttünk el a csodálatos és békés környezetben. Egy kicsit a magunkénak is éreztük a sok kellemes élmény miatt. Jól ment a tagságunknak, folyamatosan képeztük magunkat és 1977-re már tíz aranyjelvényes minősítést elért tagunk volt. 1982-ben egy évig jártam honismeret vezetői tanfolyamra, amit sikeresen elvégeztem és a megszerzett tudásommal sok éven keresztül segítettem a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség munkáját. Varga Feri mondása volt a tanfolyamon, hogy: „Az írás az emberiség emlékezete.” Baumann József visszaemlékezése: 1971-ben kezdtem a munkát a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. Szabadidőmben sokat túráztunk feleségemmel és kislányunkkal. Szüleim a Komlói Bányász Sport Klub természetjáróinál voltak tagok. Látva a különböző jó hangulatú természetjáró rendezvényeket és kedvezményeket, 1983-ban csatlakoztunk az egyesületükbe. Részt vettünk több Országos Bányász Természetbarát Találkozón és megmérettettük magunkat a tájékozódási túraversenyeken. Itt találkoztam pécsi urános turistákkal, akik a DÉDÁSZ-os turista barátaik révén vettek részt a találkozókon, versenyeken. Néhány év elteltével munkahelyemen, a MÉV-nél barátaim és munkatársaim támogatásával megszerveztük a turisták csapatát. Egy év előkészítő munka után 1986-ban elkezdődött a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói közt a természetjárók toborzása és még ebben az évben hivatalosan megalakult a Pécsi Munkás Sport Club Természetjáró Szakosztálya, a PMSC MÉV. Tömegsportos csoportként, a PMSC szervezetének voltunk tagjai és Katzirz Béla volt az összekötőnk. Feliratos pólókat és melegítőket kaptunk az egyesülettől, hogy az országos rendezvényeken méltóképpen képviseljük a klubot. A MÉV biztosította az országos versenyekre és távolabbi túrákra való utazásunkat kisbuszokkal. A vezetőség a tagsággal minden hónapban tartott megbeszélést, ott beszéltük meg a hétvégi túrákat, versenyeket. A vezetőség tagjai Baumann József szakosztályelnök, Rónaki Gizella túrafelelős és Kenderik Magdolna gazdaságfelelős voltak. Egyesületünk taglétszáma egyre növekedett és elérte a 70 főt. Hat fő sikeres bronzjelvényes túravezetői vizsgát tett, akik részt vállaltak a szakosztályi túrák és nyílt túrák vezetésében. Túráinkon általában 10-20 fő vett részt. Egyre jobb eredményeket értünk el az országos és megyei tájékozódási túraversenyeken. Az új Tubes kilátó újjáépítésének pénzügyi támogatásához megrendeztük az első Tubes kilátó tájékozódási túraversenyt, melynek bevételeit felajánlottuk az alapítványnak. Szakosztálygyűléseinket a MÉV munkásszálló Magyaros termében tartottuk minden hónap első hétfőjén délután 16 órakor. Az 1980-as évtől kezdődően az uránérc világpiaci árának kedvezőtlen változása miatt a bányavállalat egyre csökkenő kapacitással végezte tevékenységét. Csökkentették az üzemek és azok dolgozóinak létszámát, egyre több üzem került bezárásra. A dolgozók más vállalatoknál, üzemeknél kerestek megélhetést családjuknak. Ez a létszámcsökkenés a természetjárók létszámát is kedvezőtlenül érintette. 1997-ben bezárt az uránbánya és elkezdődtek a rekultivációs munkák az üzemeknél. Szakosztályunk megmaradt tagjai egy baráti társaságként túráztak tovább és részt vállaltak a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Mecsek Egyesület munkájának segítésében. Géber Sándor, Baumann József ***** HÍREK ■ Elmaradó rendezvények: a koronavírus járvánnyal kapcsolatban országosan bevezetett korlátozó intézkedések miatt november közepétől bizonytalan ideig - a korlátozó intézkedések feloldásáig - valamennyi Baranya megyei természetjáró rendezvény: szövetségünk nyílt túrái és az eseménynaptárban szereplő egyéb rendezvényei, illetve a Mecsekerdő Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendezvényei elmaradnak. Ugyancsak szünetelnek a keddi ügyeletek is szövetségünk Tímár utcai helyiségében. Az elnökség tagjai és munkatársaink telefonon, illetve e-mailben elérhetők (a címlista honlapunk „Bemutatkozunk” oldalán megtalálható). A korlátozások feloldásáról és a rendezvények újbóli indulásáról a honlapunkon adunk tájékoztatást. A Mecsek Híradó a szokásos időpontokban továbbra is megjelenik (olvasható honlapunkon), nyomtatott változatban a példányok - a járványügyi korlátozások feloldása után - utólag vehetők majd át a szövetségben. ■ Balesetmegelőző fakivágások Abaligeten: a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság abaligeti létesítményei - a barlang és a Denevérmúzeum - környezetében veszélyes fák kivágását végezték el novemberben. Az épületek és pihenőhelyek közvetlen közelében álló, illetve azok fölé terebélyesedő faegyedekről egyre gyakrabban törtek le méretes ágak, korhadt ágrészek. A meredek oldalban található, úgynevezett nagyhúzá-sú fák állékonysága bizonytalan. A balesetveszélyes helyzetek megelőzése, valamint az anyagi természetű károk elkerülése érdekében 23 darab faegyed kivágására került sor. Az eltávolított idős fák helyét a már most megjelent természetes újulat (fiatal fák, csemeték sokasága) foglalja el. (Forrás: DDNPI) Rendezvények ♦ január 5., kedd: Természetbarátok Klubja. Magyar Camino - Budapesttől Lé-bényig - Ignátkó Imre előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.), időpont: 17 óra. Információ: Scheitler Adrienn (® 20/340-4184). FIGYELEM! A program csak akkor kerül megrendezésre, ha a rendezvényekre vonatkozó járványügyi korlátozásokat addigra feloldják! Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és szép túrákban, élményekben gazdag, vírusmentes új esztendőt kívánunk valamennyi természetbarát társunknak! Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-áig kérjük a szövetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). Ügyeleti idő: kedd 16-18 óra. Szerkesztői telefon: 20/522-2953; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; internet: www.baranyatermeszetbarat.hu