facebook_page_plugin

2010. november 183. szám

MECSEK HÍRADÓ

 

183. szám                                                                                                                                                                                                                                                               2010. november

 

Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Találkozó

(Bánya, 2010. október 1–3.)

 

A Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség megalakulása óta éveken át han­gu­latos, élményekkel teli találkozókat szervezett a három megye turistái számára az éppen soros megye. Mi baranyaiak mindig szívesen vettünk részt ezeken a talál­ko­zó­kon. Rész­ben a másik megye természetjáróival kialakult kapcsolatok ápolása céljából, más­részt saját, megyén belüli turista- társainkkal is jó volt mindig együtt lenni ezeken a prog­ramokon.

E hagyomány három éve megszakadt, ami nem örvendetes tény. Ezért az idei év prog­ram­­­jának készítésekor „beerőszakoltuk” a naptárba a regionális talál­­kozót és mind­­rom megye vezetősége azon volt, hogy újjáélesszük ezt a hagyo­mányt, erősítendő a régiós szövetség tagságában az összetartozás érzését. Nem titok, hogy a Somogy Megyei Természetbarát Szövetségnél szakadt meg a sorozat annak idején. Idén is ők voltak sorosok a rendezésben.  Most rajtuk nem múlott! Raj­tunk sem, 12-en képviseltük Baranya megyét a régiós találkozón. Idén Tolna megyei turista társainknak akadt más fontos programja, ami miatt nem lehetett teljes a találkozó.

De aki ott volt Baranyából és Somogyból, az nem bánta meg, hogy ezt választotta e hét vé­gére programnak. A festői környezetben lévő zselici Bánya üdülőfaluban volt a bázis, innét túráztunk mindhárom nap (a szombati kicsit hosszú volt!) minden irányban. Jár­tunk Vótapusztán a kastélyban, túráztunk a Mátyás-kúthoz és a Feneketlen-tóhoz. Vis­­­nye­­széplakon tisztelegtünk Pali betyár sírjánál és megpihentünk a volt iskola ud­­va­­rán. Va­sárnap délelőtt még megtekintettük a hangulatos Görgényi vadászházat és kör­nyé­­két. Tú­­ráink során a kora ősz szépségeiben gyönyörködtünk (színesedő fale­ve­lek, őszi kike­rics finom csokrai, réti imolák sokasága, kecskerágó virító termései stb.), de az esős nyár és ősz nyomait is kénytelenek voltunk elviselni: kerülgettük a tócsákat, po­cso­­lyákat.

Esténként a kandalló melegénél, a szépen terített asztaloknál elfogyasztott finom va­csora, a vacsora utáni beszélgetések, a napi program során készített képek nézegetése, majd a közös nótázás gazdagított bennünket. Remek hely ez az innovációs központ! Ter­­mészetes környezetben van, mégis minden kényelmi feltétellel ellátva, de turisták számára is elérhető áron.

Örülök, hogy nem adtuk fel, s elindultunk!  A baranyai résztvevők a Dráva TSE, a Me­cseki Kóborlók, a Mediterrán Klub tagságát és szövetségünk elnökséget képviselték, Somogyból fő­leg a Zselic SE tagjai voltak jelen, s ők voltak azok, akik a találkozó részt­­vevőinek jólétéről is gondoskodtak. Egy rövid időre meglátogatta a helyszínt Baro­nek Jenő, az MTSZ dunántúli alelnöke és Dománszky Zoltán, a Tolna Megyei Termé­szet­ba­rát Szövetség elnöke is.

Jövőre mi, baranyaiak vagyunk a soros szervezők. Biztosan megrendezzük a találkozót! Így köszöntünk el somogyi barátainktól is, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Ezúton is köszönet jár érte! 

Tóth Klára

 

œœœ

  1.  

„SZENT IMRE” TELJESÍTMÉNYTÚRA – tizedszer

A siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskola Sportköre október 2-án immár tizedik alkalommal rendezte meg a „Szent Imre” teljesítménytúrát a Villányi-hegységben. 10 és 20 kilométeres táv között választhattak az indulók. A „huszast” 57-en (ketten vál­tot­tak a rövidebb útvonalra), míg a „tízest” 31-en választották, és mindenki teljesítette is. A résztvevőknek kedveskedtünk egy rövid, 10 m szintemelkedésű „jubileumi” túrával is, melyet 40-en vállaltak. Jutalmuk egy különleges kitűző volt. Mindenkit megleptünk egy emléklappal is.

A túrán kellemes kiránduló időnek örülhettünk, délután a Nap is ránk mosolygott. A beérkezőket zsíros kenyérrel, teával, valamint a „Tenkes levével” fogadtuk. A hegy levét Balog Árpád termelte, ezúton is köszönjük neki.

Köszönetünket fejezzük ki a Tenkes Természetbarát Egyesületnek és Jancsi Attilának, a „Drávások” tagjának. Mivel a Teljesítménytúrázók Társasága programkönyvében nem jelent meg a „jubileumi táv”, ezért jövőre ismét alkalmat adunk azoknak, akik szeretnék megszerezni a „jubileumi” kitűzőt.

Köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon segítette sportkörünket a sikeres rendezésben. 

 

Pálinkás István
ISK elnök

 

Szent Imre teljesítménytúra

Kicsit borult időben indultam pontőrnek Máriagyűdre a Szent Imre teljesítménytúra rajtjához. A főrendezői eligazítás után Gabikával indultunk állomáshelyünkre a Pyber-kunyhóhoz. Pár perces megálló a kilátónál, és már fel is értünk ehhez a szép környezetben lévő kis pihenőhelyhez. Megnézem a „dél-baranyás” matricáimat (Dél-Baranya Turistája túramozgalom igazoló bélyegzőhelye. A szerk.). Szokásos kép: az üveg tartót elvitték, a matricák zacskóstól a földön, nagy az „Isten állatkertje”…

Hamarosan érkeznek az első vándorok, majd kis szünetekkel áthalad mindenki. Pár em­bert érdekelt a kunyhó névadója, nekik elmondtuk, hogy ő volt a helyi erdész, akinek kö­szönhetik azt a szép kilátót a hegy derekán, ahonnan belátható szinte az egész Dráva-sík.

A nálunk áthaladók létszáma 80 felett volt, nekem furcsán kevés. Ez minek köszön­hető? Nehéz lenne megfejteni, de biztos közre játszik benne a Pécs felőli utazás ne­héz­sége és az is, hogy a megyében számomra érthetetlen módon erre a napra tettek egy má­sik teljesítménytúrát is! Nem néztem utána, de gondolom ott is hasonló „tömeg” volt… Tisztelet azoknak a fiataloknak, akik tenni szeretnének a természetjárás nép­sze­rű­sí­téséért, vagy csak egyesületüknek szeretnének egy kis bevételt, de legalább a szű­kebb hazájukban nézzenek körül a szervezés alatt, hogy milyen eseményekkel üt­köz­het­nek! Más országrészekben ezt úgy oldják meg, hogy szombatra és vasárnapra is szer­vez­nek túrákat, ezek így erősíthetik egymást. Ami még feltűnő volt, hogy szinte alig vol­tak siklósiak és harkányiak, valamint a környező települések lakói a teljesítők kö­zött.

De vissza a túrához: az utolsó áthaladókhoz mi is csatlakoztunk és velük folytattuk az utat. A második ellenőrzőpont a kék sáv jelzés mentén lévő tisztáson volt, ahol szintén jól kiépített pihenőhely várta az ide látogató turistákat. Van itt esőbeálló, asztalok, padok, valamint tűzrakóhely is. Továbbra is a gerincen haladtunk tovább a kék sáv jelzést követve a kék kereszt jelzésű útig, itt elváltak útjaink. Én a rövidebb távon in­dul­tam tovább a Csukma-kereszt irányába. A többiek a „huszason” mentek a kistótfalui pince­sor és a vokányi út érintésével szintén a kereszt felé. A keresztnél már szép nap­sü­tés, és Árpi barátom fogadott egy pohár kiváló gyűdi borral. Itt két ismerőssel is ta­lál­koz­tam és együtt mentünk a célig. Beérve elhatároztam, hogy megcsinálom a jubileumi „távot” is, ez kb. 700 m volt és a kálváriát mutatta meg a túrázóknak, a szépen meg­mun­kált Zsolnay kerámia stációkkal. Visszaérve még egy kis kaja, és már indulhattam is haza egy jól eltöltött nappal a hátam mögött.

A túra szervezőinek köszönet a rendezésért, remélem nem szegi kedvüket a kis létszám, és jövőre is jöhetünk erre a jól szervezett, és szép helyeken végig vezető túrára, akár résztvevőként, akár segítőként.

atiKA

ÑÒÑÒ

 

Az új „Baranyai Zöldtúra” avatásáról

 

Egy újabb túraútvonallal lettünk gazdagabbak. Ez a zöld sáv jelzés Baranyának egy turisztikailag feltáratlan vidékére kalauzol el bennünket. Remélhetőleg ennek az útvonalnak a kijelölése csak az első lépés volt, amit számtalan új út fog követni ezen a tájékon.

Népes „nyílttúrás” csapat gyülekezett október 17-én reggel a pécsi autóbusz állomáson. Pécsváradon tovább bővült a létszám.

Pécstől Erdősmecskéig nem is olyan régen közvetlenül vonattal utazhattunk volna, de erre sajnos mostanában nem fog sor kerülni. A volt vasútvonal mementójaként fogadott bennün­ket a túránk kiindulópontján az elhagyott erdősmecskei vasútállomás épülete.

A túravezető köszöntője után nekivágtunk az útnak. Először egy gránitbánya mellett ha­lad­tunk, majd úgy éreztem magam, mintha a Mecsekben lennénk. Gyönyörű erdőben, szur­dokok között vezetett utunk első része. Az első pihenőt Kisgeresden tartottuk. Jó volt látni a gondozott faluközpontot, csodálni a nyugalmat, ami e településből áradt. Lát­­hatók már az új „fecskék” jelei, akik vagy felújították, vagy éppen most újítják az öreg népi lakóházakat. Geresdlak–Maráza között mezőgazdasági területeken át haladó föld­uta­kon gyalogoltunk.

Marázán ért minket az első meglepetés. Kezdtem éhes lenni, éppen azon gondolkodtam, hogy úgyis hamarosan a Mária-kápolnához érünk, ott majd lesz lehetőség pótolni az elvesztett kalóriát. De lám, a falu közepén az egyik autóból elkezdtek osztogatni valamit. Hogy mit? Háromféle kalácsot, és üdítőt! Nagyon jól esett a társaságnak a helybeliek kedvessége. Hiába, ez egy útvonalavató túra!

Marázát elhagyva hamar a Mária-kápolnához értünk. A kápolnát romjaiból a közelmúlt­ban újították fel. Megújult a csodatévő Szent-kút, valamint néhány hete készült el a Mária-forrás. Ezek mind a helybeliek és a természetbarátok összefogását dicsérik. Tóth Klára, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke a forrásnál rövid beszédet mondott az új turistaútról, majd Biki Endre a forrásépítésről és a kápolna történetéről mesélt.

Utunk Liptód felé vezetett tovább. Egy rövid szakaszon szántáson kellett keresztül mennünk, de hamar bejutottunk egy fenyőerdőbe. Sajnos itt is kezd megjelenni az a fenyő­fákat pusztító betegség, ami a Mecsek oldalában már komoly károkat okozott. Liptód előtt, a Lókúti-pihenőnél volt a következő megállónk. Itt egy túratársunk, aki egyben Liptódot is képviselte a túrán, bemutatta a falut, annak múltját, jelenét, várható jövőjét. Ezt a pihenőhelyet közös összefogással létesítették, hogy a falu rendezvényein itt főzhessenek, vidámkodhassanak. Liptód faluba érve hivatalosak voltunk borkós­to­lóra is.

A tartalmas túra kissé hosszúra nyúlt időben, ezért néhányunknak előre kellett sietnie. A további utat a népes társaság előőrseként teljesítettük. A Liptód utáni szakaszon a zöld jelzés egy jó darabon csúszós, agyagos pályán vezetett. Szerencse, hogy néhány napja nem esett, így viszonylag járható volt.

Máriakéménd felé a Patkányos patak völgyébe érve díjazhattuk az új turistaút ké­szí­tői­nek áldozatos munkáját. Ugyanis egy évvel ezelőtt, mikor itt jártam, ez a szakasz járhatat­lan volt az egykori útra benőtt dzsungeltől. Mára jól járható út fogadja itt a tu­ris­tá­kat. A Máriakéméndhez közeli Török-vár alatti pihenőnél ismét meglepetés ért. A hely­beliek kivonultak, és innivalóval, tábortűzzel, előkészített nyársakkal, gitárral, ének­kel várták az útvonalavató turista csapatot. Jeleztük feléjük, hogy mi csak az előőrs vagyunk, de nekünk is adtak egy rövid műsort. Sajnos nem időzhettünk sokat, mert el kellett érnünk a 16 órás buszt Kéménden. Igaz, csaknem teljesítménytúra tempóban haladtunk a végén, de sikerült elcsípnünk a járatot. A buszon kaptuk a hírt, hogy az igazi csapat is a Török-vár alá ért, és sütik a szalonnát.

Köszönjük Endrének a turistaút ötletét, és neki, illetve segítőinek a létesítés során végzett sok-sok ezzel kapcsolatos munkát. S nem utolsó sorban a mai túra precíz szervezését! Reméljük, lesz még folytatása keresztül-kasul e tájékon. 

Keményfi Balázs 

 

A Szent Márton zarándokút III. szakaszának avatása

(Via Divide Caritatem III).

 Visszaértünk Máriakéméndre

Ragyogó napsütésben találkoztunk Pécsett, a Székesegyház előtt október 23-án reggel, hogy nekivágjunk a Szent Márton zarándokút újabb baranyai szakaszának.

Ha úgy tetszik, most bezárjuk az első kört. Visszatérünk Máriakéméndre, ahol az első szakasz véget ért. Mielőtt útnak indulunk, Tillai Gábor szakszerű, érdekes részletekre is kiterjedő tájékoztatóját hallgatjuk meg városunkról, majd kalauzol bennünket a Székesegyházban. Megtekintjük a Szent Mártonról készült freskót, aztán lemegyünk az altemplomba is, Janus Pannonius sírjához. A Corpus Christi kápolnában megcsodáljuk Szathmáry pécsi püspök piszkei vörös márványból készült és oltárként elhelyezett pastoforiumát és a Lotz Károly freskókat. Az élményt teljessé teszi az Angster-orgonán felhangzó gyönyörű zene: Bach D-moll toccata és fuga c. műve.

Csékeiné Korda Klári zarándoktársunk ezután elvezet minket az Ókeresztény Mauzó­leumba és a Sétatéren, Kodály Zoltán szobra előtt mesél a zeneszerző és váro­sunk szoros, gyümölcsöző kapcsolatáról. Élvezzük a sétát, turistaként barangolunk saját gyö­nyörű városunkban. Közben megérkeznek szombathelyi barátaink is, s velük ki­egé­szülve együtt a csapat!  Még megállunk egy közös fotóra városunk megújult főterén, majd autóbuszra ülünk. Újhegytől kezdődik az igazi gyalogos zarándokút. Bár, hogy mennyire igazi, arról a nagykozári, fogadásunkra elénk sétáló asszonyoknak megvan a sajátos véleményük, ugyanis szinte számon kérték rajtunk a zarándokutakon meg­szo­kott zászlókat és a közös, hangos énekszót. Tisztáztuk, hogy külsőségekben mi egy kicsit mások vagyunk, de az első útszéli keresztnél azért elénekeltük a Bol­dog­asszony anyánk kezdetű éneket, s szent lett a béke. Amikor pedig kis templomukban Korda Klári vezényletével több szép Mária ének is elhangzott, már bízhattunk benne, hogy megtartanak bennünket jó emlékezetükben. A falu vezetői is üdvözöltek minket, s ké­peslapokat, prospektusokat kaptunk ajándékba. Csoportképet készítettünk a templom előtt álló bájos Mária-szobornál, majd elindultunk déli irányba, kifelé a faluból. A sző­lő­hegyen át vitt az út. Nem kerülhettük el a jó szándékú, a vendéget marasztaló, borral kínáló szőlősgazdákat. Jólesett a vendégszeretet e kézzel fogható, „ízlelhető” jele!

Szántóföldek között haladtunk. Gyönyörű panoráma a hátunk mögött: a Jakab-hegytől a Zen­gőig mindent látunk. Előttünk pedig hívogató templomtornyával Magyarsarlós. A pol­gármester és felesége szívesen fogadott bennünket, s tájékoztatást adtak az alig 300 fős kis falu életéről, mindennapi gondjairól, örömeiről, s bizonyságot is vendégszere­te­tük­ről.

Első napunk itt ért véget. Még felkapaszkodtunk a faluból kivezető meredek or­szág­úton, s kigyalogoltunk a mohács–pécsi országútra, ahol buszra szálltunk. Végig simo­gató napsütésben, ragyogó tiszta, kék égbolt alatt vándoroltunk, örülve egymásnak és a szép baranyai tájnak.

Vasárnap reggel Magyarsarlóson a templom megtekintésével folytattuk za­rán­dok­utun­kat. Az előttünk álló szakasz volt útvonalunk legnehezebben járható része. Nedves, vizes réten át vezető, nagy gépek által mélyített sáros  úton haladtunk jó ideig, de aztán fel­ka­pasz­kodtunk a völgyből, s nemsokára beértünk Hásságyra. A falu szélén ra­gyo­góan rendben tartott hétvégi házakat láttunk. Jobbra lenn a völgyben pedig nagy tó terül el, mögötte a csodálatosan színesedő fákkal, bokrokkal benőtt domboldal hú­zó­dik. Hás­sá­gyon Szentkereszti István Kapoli-díjas fafaragó népi iparművész vendé­gei is voltunk. Finom almát ropogtatva csodáltuk meg gyönyörű tárgyait, valamint a fagyökerekből ki­ala­kított alkotásait, ülőalkalmatosságait. Ő csatlakozott hozzánk, s velünk tartott utunk végéig. Igazán gazdagította, színesítette csoportunkat. A falu főterén a polgármester úr várt bennünket, hogy megmutassa a templomot, s bemutassa faluját. Szavaiból nagy­fokú lokálpatriotizmus érződött, amit a falu utcáin sétálva jogosnak ítéltünk. Jó lehet itt élni! Kis vendégségben is volt részünk, finom sütemény és bor került az asztalra.

Tovább kellett mennünk, hisz még elég sok kilométer volt hátra, hogy Máriakéméndre érjünk. Beszélgetve, nézelődve haladtunk célunk felé. Csodálatos távlatokat kínált a sze­münknek utunk e szakasza. A Mecsek-hegység és a Villányi-hegység "között" gya­lo­­gol­tunk. Hátunk mögött a Jakab-hegytől a Zengőig minden hegyet, csúcsot láthat­tunk, előttünk pedig a Szársomlyótól a Tenkes-hegyig rajzolódott ki a jól ismert vo­nu­lat. Máriakéméndet délnyugati irányból kö­ze­lí­tet­tük meg. Leereszkedve a ge­rinc­ről, a kukoricatáblák takarásából pillantottuk meg a falut, a kegytemplomot, a Szent Márton temp­­lomot  és a háttérben a már jól ismert Török-vár dombját. A templomnál Rott Ferenc várt ránk, aki kezdettől támogatta vállalásunkat. Betértünk a templomba (itt már jártunk az út első szakaszának avatásán), ahol megtekintettük az oltárképet, amelyen Szent Márton köpenyosztó jelenetét  ábrázolja  a barokk festmény.

Ezután a Rott pincéhez sétáltunk.  A hely és az idő alkalmas volt egy kis összegzésre. Az év során közel 100 km-t gyalogoltunk a Via Divide Caritatem, a Szeretet Meg­osz­tá­sá­nak Útján. Hol többen, hol kevesebben, de mindig tiszta szívvel, a várakozás érzé­sével indultunk útnak, s soha nem csalódtunk. Gazdagodva tértünk haza egy-egy út után. Gazdagodva emberi kapcsolatokban, természeti szépségekben, élményekben.  

Mindenütt szeretettel fogadtak bennünket, az út során érintett falvakban szinte min­den­hol csodálatot, elismerést váltott ki vállalásunk. A kapocs, ami összekötötte e fal­vakat és a zarándok természetjárókat, az Szent Márton tisztelete, kultuszának ápo­lása. Szent Már­ton Európa legnépszerűbb szentje, akinek tiszteletére  Ba­ranyában is na­gyon sok temp­lomot szenteltek, falut neveztek el. Ezek közül érintettünk az év során többet, s ismer­kedtünk a helyi emberekkel, értékekkel. A bara­nyai út Kisújbányáról indult való­sá­gos és eszmei síkon egyaránt. A gondolat Derksen Gyöngyi, a Kisújbányai Baráti Kör Alapítvány elnöke fejében (szívében!) született meg. A szombathelyi Szent Márton Látogatóközpont munkatársa, Orbán  Róbert az első perctől segített a gondolat megva­ló­sí­tá­sá­ban. Örömmel vállalkoztunk mi is, a Baranya Megyei Természetbarát Szö­vet­ség­ben. Az útvonalak kijelölésében, bejá­rá­sá­ban, az útvonalak leírásában  elsősorban Rónaky Gizella és Lakatosné Novotny Sarolta vettek részt. Az úton járók csoportjában min­dig jelen voltak a baranyai termé­szet­járók. Idén már nyílt túrát is vezetünk (Szabó-Dalecker Ibolya) november 6-án a Szent Márton zarándokút egy szakaszán, érintve a patacsi, Szent Mártonnak szentelt temp­lo­mot.

Úgy hiszem, jó ügyet szolgálunk. A Via Divide Caritatem bővíti lehetőségeinket. Olyan ba­ranyai tájakra is elvisz bennünket, amelyek eddig nem nagyon voltak túráink hely­szí­nei, célpontjai. Szent Márton életében mindenki találhat követésre méltó mozzanatot, vi­lágnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Az ember és a természet olyan értékeit talál­juk a vándorlás közben, hogy módunk van szövetségünk céljait megvalósítani, asze­rint élni. Éppen ezért továbbra is részt vállalunk az út fejlesztésében. Örömmel vesszük tagságunk támogatását, aktivitását. Aki egyszer is eljött, azt többnyire magával ragadta a hangulat, s rendszeres résztvevője lett a Szent Márton zarándokútra hívó túráknak. A búcsúzás perceiben meghívást kaptunk szombathelyi ba­rá­tainktól egy kö­vet­kező, Vas megyében kialakítandó Szent Márton útvonal be­já­rá­sára.

A helyi feladatok közül a következő év elején a már kijelölt utak megközelítését, felismerését segítő munkák (táblák, jelek kihelyezése) kerülnek előtérbe.

A téli időszakot felhasználhatjuk az ismereteink bővítésére: Szent Márton életútjának, a szombathelyi Szent Márton Látogatóközpont kínálatának, valamint a Kisújbányai Baráti Kör Alapítvány tevékenységének megismerésére. 

Tóth Klára

  1.  

ËËËËËË

Túra a Kórósi festett kazettás mennyezetű templomhoz

Az Ormánságot és turistautjait népszerűsítő túrámat idén az ősz derekára tettem, bízva az időjárásban és a növényzet színesedésében. Október 10-én a reggeli buszozáskor még köd volt, de a kémesi indulásra már kezdett felszállni és egyre tisztább, napsütéses idő kísért végig bennünket. Az utazás során egy helyi, volt történelem tanár felfigyelt a túrázók beszélgetésére és a leszállás után felajánlotta, hogy bemutatja nekünk a települést. Ez olyan jól sikerült, hogy csaknem kifutottunk az általam kalkulált indulási időből, aminek a már reggel is sietős túratársak nem igen örültek.

A sárga sáv jelzést követve indultunk Drávapiski felé. Közben a jelzéseket is figyeltem, mert már időszerű egy felújítás. A főútról lekanyarodást segítő jelünk a fakivágás ál­do­zata lett, de beljebb az erdőszélen haladó úton megvannak a jelzések, bár kicsit „ki­nőtte” azokat a fa. Az Ereszvény-tanya után, a falu felé kanyarodva már előzetest kap­tunk a vendégmarasztaló sárból, de Drávapiskiben a falukép kárpótolt bennünket. A vendéglátóegységben pecsételhettünk a „Dél-Baranya turistája” igazoló füzetünkbe, amire az új túratársak közül is sokan igényt tartottak.

Folytattuk utunkat, továbbra is a sárga sávot „figyelve”, de ezen a szakaszon csak a tér­kép és az iránytű segíthet az ide látogatónak, mivel nincs festésre alkalmas fa, csak olyan bokor, amire festeni nem lehet. Az erre járóknak javaslom: a faluból kijőve a bokorsort és az árkot kövessék! Kórós előtt összevártuk a széthúzódó csapatot, mivel itt legutóbb még kutyák riogatták a túrázókat, de szerencsére azóta a majort bekerítették, és a kutyáknak se híre, se hamva.

A túra névadójához érkeztünk, a Kórósi templomhoz. A templom gondnoka tudta, hogy jövünk, így nem kellett várakoznunk. A túratársak rögtön fényképezni kezdték a templombelsőt, és közben hallgatták a felolvasott ismertetőt, majd Sanyi barátunkat kérdezgették a település mostani állapotáról. Bizony a kép nem túl szívderítő. Az utolsónak maradt református vallású túrázóink egy vallási énekkel bú­csúz­tak a templomtól. Ezt a sietősök már sajnos nem hallhatták.

Egy kis szendvicsezés után indultunk tovább az Egerszegi-csatorna felé, itt volt az első és utolsó gondunk, mivel ahol legutóbb még út volt, most a nagy esőzések hatására víz, de egy pár méter „visszamenet” után át tudtunk kelni a túlsó partra. Innentől már csak a sár las­sí­tott ben­nünket. A jelzések kopottak, de megvannak; az újra festésük már ak­tuá­lis. A szőlő­hegyre kapaszkodva egy irtásba – ami legtöbbünknek inkább „rablásnak” tűnt – vezetett utunk. Még egy-két kanyar a szőlők között, és már fent is vagyunk a te­tőn, ahol a pe­csé­telő dobozunknál pont szüreteltek, így hozzá juthattunk egy kis friss must­hoz! Tovább haladva már jók a jelzések, hisz ezeket nemrég csináltuk. A szőlő­hegy diós­visz­lói oldalán a kék keresztnél bár megrongáltak pár jelet, de az út így is követhető. 16 órára értünk a település központjába, ahol még jutott időnk egy pe­csé­te­lésre, kávéra, sörre, kinek-kinek gusztusa szerint. A 18 km-es távot turista tempóban tettük meg. Bár vol­tak pihenők – ez az egyik idősebb túrázónak nem igazán ízlett –, de a többiek jól érezték magukat és örültek, hogy eljöttek ebbe a ritkán látogatott térségbe.

A végén sajnos egy kellemetlen közjáték is volt, mivel az egyik ház előtti padon ülő höl­­­gyeket meglocsolták vízzel, bár a húsvét még messze van. Ez gyerekcsínynek nem mond­­ható, inkább a vendégek elijesztésére szolgál! 2001 óta festjük erre a jelzéseket, hozunk ide csoportokat, de még csak hasonló sem történt. Reméljük, ez is csak egyedi eset volt és ezután jobban megbecsülik az erre járó, a települést megismerni szándé­kozó­­kat!

atiKA

 

Túra a Zengő lábánál

Szeptember 16-a, csütörtök: végre olyan az időjárás, hogy távolabbra is elindulhat az ember. A pécsi autóbusz pályaudvaron a pécsváradi busznál kedves ismerősökkel ta­lál­kozok, az „Aranykorúak” festő brigádjával. (A festő brigád résztvevői: Soósné Marika, Dá­vidné Maca, Nyékiné Márta, Lencse Katalin, Lakatosné Novotny Sarolta.) Ők is el­in­dulnak a szép időben, hogy a fehér alapozásra felfessék a zöld kereszt jelzéseket. Ki­hasz­nálva a buszon töltött időt, beszélgetünk az eddig elkészült munkáikról, ami nem kis teljesítmény a közelmúltban alakult kis csapattól. Felújították a Z+ jelzést a Hősök tere és Rigó-kút között, a Z● jelzést Istenkút és Lapis között, és folyamatban van a Z+ jelzés festése a Dombay-tó autóbusz megállótól az Antal-képig, majd onnan Óbányáig. Sári, a „brigádvezető” elmondja, hogy kéthetente végzik a festési munkákat, és a többi napokon járják a Mecsek turista útjait.

Pécsváradon kellemes napsütés fogad bennünket. Mivel útba esik nekik is a Mosó-kút, és ők még felújítva nem látták, ezért arrafele indulunk neki a hegynek. Hátizsákokkal, turistabotokkal, szerszámokkal felszerelkezve haladunk felfele a tiszta szép utcán. A kis teret meglátva mindannyian elcsodálkoznak a szép virágos tiszta környezeten és a forráson. A forrás vize egy kerámia lófej száján csobog a kővályúba. A vályúban csillog a víz, és alatta fehéren virítanak a kavicsok, feljebb néhány méterrel játékasztal látható, sakkal, malomjátékkal és kényelmes szép padokkal. Egy szép kivitelezésű tablón olvasható a terület története, sok érdekességgel és képekkel. Készítek egy csoportképet a parkban a „brigádról” Mott János (1920–1996) címzetes apát emlékkövénél, majd folytatjuk utunkat egyre feljebb.

A templomnál rövid időre elválunk, mert lemegyek a várkertbe, hogy a Mosókút-forrás vizét lemérjem, és megnézzem, hogyan áll a tereprendezés. Egyre szebb arcát mutatja a környék. Az út fölött már a parkosítás folyik, kész a kút, szalonnasütő és a padok, szépen mutatnak a fa korlátok az út és a park szélénél.

Kissé megizzadva érem el a csapatot, melynek szomjasabb fele a büfében megissza a reggeli kávét és az energiapótló söröcskét. Kati előkészíti a festékeket, ecseteket és kiosztja a közben megérkező munkatársaknak. Indulunk felfelé, hol jobbra, hol balra marad le valaki, hogy az alapokra ráfesse a zöld keresztet. A szőlőhegyet elérve észreveszek egy magas keresztet az erdő alatt. Mozgást is látok a közelében. Jobbra elindulok felfelé a présházak mentén, és hamar a kereszthez érek. Egy házaspár szor­gos­kodik a kereszt alatt. Kérdésemre elmondják, hogy azért állították ezt a ke­resz­tet, mert hívő emberek lévén, ezzel a kereszttel szeretnék megmenteni a kör­nyé­ket a ter­mé­szeti katasztrófáktól. A világon már több ezer hasonló keresztet állítottak és hazánkban is egyre több látható. Az elnevezése FÉNYKERESZT. Általában kivilágítják, vagy fluoreszkáló festékkel vonják be. Elbúcsúzok a kedves emberektől, és hamar utolérem Sárit és csapatát. Szépen haladnak, a lőtérrel párhuzamosan. Készítek róluk képeket munka közben, majd elbúcsúzok és indulok betervezett utamra.

A lőtér végénél elolvasom a folyamatos erdőborításról szóló tablót, majd letérek az útról jobbra és nekivágok az erdőnek. Lefele haladok a szép erdőben, ahol a virágok mellett a gombák sokszínűségében gyönyörködhetek. A Büdös-kutat „visszahódította” a természet, a forrásvíz jajveszékelve buggyan ki a sártenger alól. A matuzsálemi bükkfát megcsodálva felfele indulok. Végig látom az alapozott és zománcozott fehér téglalapokat, melyekre hamarosan a lányok felfestik a zöld kereszt jelzést. A sok csapadék földcsuszamlásokat idézett elő, fák dőltek ki tövestől, vagy csúsztak lejjebb több méterre. Szomorú látvány a természet „önpusztítása”. Kerülgetek, bujkálok a kidőlt fák között, felmérve a biztonságos haladás feltételeit. Felérve a tetőre az utolsó fehér jelzésnél írok néhány bíztató szót a festő brigádnak, majd egy vékony ág végére tűzöm a levelet. Megnézem az Antal-képet, majd megfordulva a széles és nagyon sáros erdészeti úton elindulok a Zengő északi oldalában.

Fél órát az aszfaltozott úton haladok, majd jobbra letérek a Gizella-forráshoz. A sok víz ki­mosta a forrás előteréből az iszapot, és a medret is kimélyítette. A forrás oldalából folyik a víz a kövek mellől, s nem a csövön; a cső mögötti rész eldugult. Egy ágat du­gok a csőbe, és mozgatva elpiszkálom a „dugót” a forrás mögött. Teljes ke­reszt­met­szet­ben megindul a sáros víz kifelé, és kis idővel az oldalból már sokkal kevesebb folyik. Las­san kitisztul a forrás; megmérem a vízhozamát és a hőmérsékletét. Fel­ka­pasz­kodok a meredek partoldalba, egy szép erdőben nagy őzlábgombák és fekete trom­bita­gombák so­kasága között haladok a Zengő-kő melletti esőbeállóhoz. A szép tájba illő esőház tete­jét felújították, és a maradék építőanyagokat elhordták. Tovább indulok az asz­fal­to­zott úton, majd balra, a Mária-kápolnát jelző tábla irányába. Szép szál­er­dőben haladva hamar elérem az elágazást és ereszkedek jobbra lefelé a hegyoldalban. A kápolnánál tisz­taság, csend és nyugalom fogad. A vázákban friss vágott virágok pom­páznak. A kápolna melletti Mária-képoszlop alatt is friss virágok vannak.

A forrás fele indulok tovább, néhány kidőlt fa lassítja haladásomat. A Zarándok-kút elő­­terébe a magasból karvastagságú vastag faágak hullottak, melyek közül több a földbe szúródott, alig bírom kimozgatni a talajból azokat. A fákat a forrás jobb ol­da­lá­hoz hordom, hogy az eróziónak gátat vessek, majd kitisztítom a medret és pihenek egy keveset. Kellemes és megnyugtató a padon ülve a szép környezetben hallgatni a forrás csobogását. Kezd borongóssá válni az idő, és eszembe jutnak turista útfestő barátaim. Talán már ők is visszafele igyekeznek Pécsváradra.

Felveszem zsákomat, és lefele indulok Püspökszentlászlóra, az arborétum felé. A fel­újí­tott kerítésre fák dől­tek és tönkretették a kaput. A parkban nagy a mozgolódás, a sétány útjai frissen vannak dóze­rolva. A szökőkút működik, de a tó vize le van eresztve. A kas­tély előterében érdek­lődök az ott lévőktől, milyen munkálatok folynak. Elmondják, hogy egy erdei iskola épül a park alsó felében, és a sétányokat felújítják egy norvég pá­lyá­zati lehető­ség­gel. Bepillantok a Bazsarózsa kulcsosház udvarába, majd elindulok kifelé a faluból, és közben nézegetem az egyre szebben megújuló kis házakat. Szépen festett turistajelzések virítanak a kora őszi tájban. Elindulok a kék négyzet jelzésen jobbra felfelé, Zobákpuszta irányába. Sáros az út, erdészeti munkák folynak a kör­nyé­ken, nehéz a haladás. A Pap-réten virítanak az őszi kikericsek, és nagy meg­le­pe­té­semre fehéret is találok közöttük, ami igen ritka. Ezt fotózni kell mindenképpen! A vizes fűben térdelve ügyeskedve elkészítem a képeket és visszanézem. Miden rendben, me­hetek tovább. A Szőke-forrás csövéből csepeg a víz, mellette a falazatból fentről viszont bőségesen folyik. Itt nem segít a cső tisztítása, másfele keresett utat magának a forrásvíz. A Cigány-forrás is bőségesen adja a finom vizet, a forrás környezete rendezett és tiszta. A Gyopár kulcsosházban vendégek lehetnek, mert az ablakok nyitva vannak. Kutyák ugatása fogad Zobákpusztán, és hatalmas kőszállító kamionok dübörgése. Szerencsére hamar érkezik a busz és elindulhatok hazafelé.

Baumann József


Baranyából Baranyába Tolna megyén át

 

2010. október 2-án Szederkényben szállok fel a Mohács felé menő autóbuszra, amelyen Kovács Szabó Jánossal találkozok, így útközben beszélgetünk. Gyakran utazik erre, már máskor is találkoztam vele ezen a vonalon. Mohácson csak pár percet kell várni és már jön is a busz, amivel Véméndig utazok. A Baranya megyei Véméndről indul az a sárga sáv jelzés, melynek nagy része Tolna megyén át a Geresdi-dombságban halad. A mai nap ennek az útnak egy közel 30 km-es szakaszát járom be egészen Hidasig.

A véméndi pincesornál érdekes zománctábla áll, rajta a felirat három nyelven: Szép­asszo­nyok-völgye. Bár nem Egerben vagyok, de egy hosszú erdős völgy következik most. Kezdetben még akácosban keresgetem a jelzéseket, majd egy rét után bükkös-töl­gyes erdőben már jól követhető az út. Egy helyen a turistautat más irányba terelték, az új útvonal átvezet egy nagyon sáros vízzel teli patakmedren. Mivel itt képtelenség száraz lábbal átkelni, ezért úgy döntök, hogy inkább a régi nyomvonalon haladok tovább. Itt a leszürkített alapokat követem. Látszik, hogy az új útvonal nagyon meredek úton megy tovább, én pedig a völgyben haladok. Egy idő után már egyre több a jól lát­ható sárga sáv, ugyanis a szürke festék lekopott róluk és konzerválta a régi jeleket. Egy helyen a Hármaskúti-résznél az út egy kissé elvadult, de csak rövid sza­ka­szon, talán ezért módosították a jelzett út nyomvonalát. A régi út a völgyben kiválóan járható és csodálatos szakasz, ezt a néhány bokrot és kis fát ki lehetne vágni, és maradhatna az út az eredeti helyén. Néhány kanyar után felérek egy széles gerincútra, ahol egy nagy fán régi fémtáblán látható a Véménd irányát jelző tábla. Egy idő után a K+ jelzésnek kellett volna becsatlakozni, de ezt nem látom. Később a sárga háromszög ágazik ki, de én nem ezen megyek, hanem tovább a sárga sávon. Egy szép nedves rétre leérve összefutok a zöld sáv jelzéssel, amin rövid kitérőt teszek a Tértörő-forráshoz. A forrás ugyanúgy folyik, mint máskor és ugyanúgy el van törve a bevezető csöve, mint korábban. A forrásvíz így nem jut el az építmény kifolyójáig, hanem egy nagy fehér csőből, az építmény hátuljánál folyik ki. A forrás mellett régi asztal, pad és tűzrakó maradványa látható. Pihenésképpen megeszek egy szendvicset, majd elindulok visszafelé és a sárga sáv jelzésen beérek Mórágyra.

Az egész faluban új kikövezett nagy árkokat építenek, hogy elkerüljék az árvizeket. Mórágyon több érdekességet keresek fel, és fotókat készítek róluk. Ilyenek a Helytörténeti Gyűjtemény a malomban, a volt gránitbánya a szabadtéri színpaddal, a földrengésjelző állomás, a Gránit turistaház és a falu templomai.

A falut jó meredek úton hagyom el, majd a szurdokból kiérve egy széles fennsíkra érek.

Hosszú szakaszon szántóföldön megyek. Nyugat felé szép a kilátás, már látszanak Báta­apáti házai. Egy szurdokúton egy széles aszfaltos útra érek. Nincs messze innen a Radio­aktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. telephelye. A szom­széd­sá­gá­ban ered a gránitfalból kifolyó Anyák-kútja. Mellette asztal, pad és kis szalonnasütő is van. Dél van, rövid pihenőt tartok, majd betérek a faluba. Bátaapáti egységes, rende­zett utcaképe fotózásra csábít. A falu nevezetessége az Apponyi kúria a kápolnával és az evangélikus templom. A faluból egy meredek, kissé kopár domboldalon indulok tovább. A tető felől füst száll felém, majd nemsokára egy sátrat pillantok meg. Egy pécsi cserkészcsapat táborozik itt. Beszélgetek velük, és megkínálnak a „hamuban sült pogácsával”. Betyároknak hívják őket és itt a közelben portyáznak. Mivel itt igencsak hiányo­sak a jelzések, ezért útbaigazítanak és elindulok Zsibrik felé. A kis falu a völgyhöz közel, de még a dombra települve, halastavak ölelésében fekszik. A falu sokáig nem kapta meg az ígért bekötőutat, és az 1970-es évekre csaknem elnépte­le­ne­dett. Ma csak kevés állandó lakója van, néhány házat már felújítottak és hétvégi háznak használják. Itt működik a KIMTA drog rehabilitációs alapítvány. Még a Pollack Mihály Műszaki Főiskoláról ismerős ez „projekt” nekem, mert a ház alapító tagja tanított az egyetemen. A faluban szép régi faszerkezetes házak állnak, sajnos néhány már romos állapotban. A legszomorúbb sorsú épü­let a faluban az 1823-ban épült templom. Teteje beszakadva, ablakai kiverve, vako­lata lemállott, kövei széthullottak. Bent a berendezés még egyben van. A padokat és az oltárt még meghagyták, de a belső tér már a mennyezet leszakadt törmelékével van tele. A templom még így pusztulóban is elárulja, hogy évtizedekkel ezelőtt milyen fenséges le­he­tett.

Muszáj tovább indulni, mert még elég sok van vissza a mai útból. Egy hosszú réten (Ótemplomi-lapos) megyek tovább, majd a Hosszú-hegyen érek fel a gerincre. Sok helyen a füves mezőkön szép őszi kikericseket lehet látni. A sárga négyzet jelzés levezet innen Cikóra, a sárga sáv pedig Berekaljapuszta felé. Még először szántó kö­vet­ke­zik, majd egy hármas útelágazásnál már szép erdő. A jelzés itt megszakad, de a déli úton távolabb találok egyet. Biztosra veszem, hogy az út nem mehet arra, mert én is abból az irányból jöttem. Hosszas jelzéskeresés után elindulok a völgybe, mert a térkép szerint erre van a folytatás. Egyszer csak előkerül a jelzés, viszont bekerített területhez érek. Létra van a kerítés mellett, de a fokok le vannak törve, átmászni nem lehet rajta. Nincs más megoldás, mint, hogy egy helyen szétnyitom a dróttal összezárt vasrácsot, így be­ju­tok és folytathatom a túrát. Kb. 400 m után a kerítés másik felén is ugyanaz a hely­­zet: itt is szét van törve a létra. Megint csak kénytelen vagyok „szétszedni a kerí­tést”, hogy ki­jussak, majd visszazárom. Most olyan szakasz következik, ami jól kö­vet­hető egészen Berek­aljapusztáig, ahol már csak három ház áll. A jelzéseket innen kép­te­len­ség követni, így a térkép és a tájoló segítségével tájékozódok. Gyönyörű a rét, sző­nyeg­ként virágzik rajta az őszi kikerics. Egy család kis gyerekekkel jön velem szembe és a térképet nézegetve mondják, hogy nagyon nehezen jutottak el idáig, mert bár régeb­ben jártak erre, az utat most elvétették. Elmegyek az omladozó János-lak mel­lett, majd szeren­csére egy útbaigazító tábla mutatja a haladási irányt. Ez már ba­ra­nyai te­rület, így az er­dé­szet tavaly ide is elhelyezett egy útbaigazító fatáblát. Sajnos Hidast rossz irányba mutatja a tábla, de valakik filctollal átrajzolták a helyes irányt. Egy feny­ves­­ben érek fel a tetőre. Innen már nincs messze Hidas, de jelzés sehol. Faki­vá­gá­sok zaj­­lanak éppen a környéken, így megpróbálok egy utat választani. Sajnos nem a leg­­célra­­­vezetőbbet fogtam ki, mert ez az út nem jelzett és Hidas-Bányatelepre vezet. Na­gyon sietek, mert nemsokára jön a busz. Az utolsó egy kilométert a bányatelep és a vegyi­­művek épületeinél teszem meg, újra a sárga sávon, egészen Hidas-alsó busz­meg­állóig. Öt percet kell csak várnom, és jön is a busz. 29 km-t tettem meg pontosan nyolc óra alatt.

 Biki Endre Gábor

  1.  

aaaaa

Munkatúra a Dél-Zselicben

2010. október 13-14-15-e, szerda, csütörtök, péntek. A terecsenyi Zrínyi kulcsosházban töltöttünk néhány napot, hogy a környék forrásait kitisztítsuk.

Először az Aligvár-forrás tereprendezésének állunk neki, majd később kifestjük a forrás faragott kőtábláján lévő betűket és a tölgyfaleveleket. Rengeteg a gyűrűs tuskógomba a környéken, amit a helybeliek Vendel gombának hívnak. Ági finom gulyást főz va­cso­rára, amit az utolsó cseppig felfalunk. Este a kocsmában Gyulánál beszélgetünk a hely­béli munkásokkal az erdőről, munkáikról. A csillagos ég alatt sétálunk vissza a falu vé­gén lévő kulcsosházhoz, ahol a tűz parazsánál kenyeret pirítunk. Sokáig hallgatjuk az éj­szakai állatok és madarak hátborzongató hangjait, és nézzük az égbolton lévő csillag­ké­pe­ket. Későre jár az idő, amikor a szobában lévő cserépkályha melegében hamar elalszunk.

Ködös reggelre ébredünk, a hőmérséklet kint a teraszon 3 oC. Mosdás, rendrakás, majd egy finom kávé elfogyasztása után úgy döntünk, megnézzük az Aligvár-forrás festését, és hogy fotókat készítsünk. Mindent rendben találunk, és már visszafele jövünk az úton, ami­kor találkozunk Sajgó Feri barátunkkal, a Szigetvári Erdészet igazgatójával, aki felénk tart. Tudta, hogy itt dolgozunk és időt szakított rá, hogy találkozzunk. Tetszik neki a forrásnál végzett munka. Meg­be­szél­jük a tavaszi munkálatokat, amikor majd asztal, padok és tűzrakó is kerül a forrás mellé. A fiatal erdőben kialakítunk egy új turista utat, ami a régit felváltja majd a dombtetőig. A házig sétálva beszélgetünk a sok elvégzett munká­ról, amit közös összefogással elvégeztünk. Feri Sas-rétre siet, ahol tíz órára várják. Mi még bepakoljuk a szerszámokat a kocsiba, és később indulunk Sas-réten keresztül Német­lukafa­pusztára.

Lukafapusztán hagyjuk a kocsit, és elindulunk a temetőt megkeresni a Cigány-forrás kö­zelében. Az esti beszélgetésnél említették, hogy az erdészet kitisztította a kör­nye­ze­tét. Az elmondások alapján hamar megtaláljuk az erdő csendjébe bújt öreg temetőt. Sok épen maradt régi sírkő és egy jó állapotban lévő kőkereszt látható a hatalmas fenyőfák és diófák alá rejtőzve. Egy új sírkövet fedezünk fel a régiek közt, melyet ebben az év­ben helyeztek el a régit pótolva a család tagjai. Bassler Ernst (1855-1938) Sas-réti fő­erdész, felesége és unokájuk nyugszanak itt. Innen egy bozótoson, régi házak romjain ke­resztül, vadcsapásokon jutunk a Cigány-forráshoz. A forrás környezetét az erdészet ki­tisztította, a száraz fákat kivágta és elszállította. Most még szebb a forrás környezete, mint amikor megépítettük. Érvényesül a búbos kemencére emlékeztető kútfő és a két­oldali lépcsősor. Lemérjük a vízhozamot és a víz hőmérsékletét, ami megfelel az elmúlt évi méréseknek.

A forrástól a kaszált úton megyünk kifele az erdészeti útig, ahol jobbra fordulva elindulunk felfelé a többszintes terménytároló és pince felé. A szép szálerdőből kiérve egy tisztásra érünk, és hamar megpillantjuk a téglából épített hatalmas, többszintes épületet. Még lepusztult állapotban is szívet melengető látvány az erdőben. A pince ajtaja meglepetésemre nyitva, itt makkot szoktak tárolni és eddig mindig zárva volt. A lakatot leverték és kifűzték a láncot. Besétálunk az épületbe, szemben a pince bejárata feketéllik. A bejárat felett 1904-es évszám van felfestve. Erős sínek futnak végig középen a legalább harminc méter hosszú, négy méter magas és nyolc méter széles pincében. Az uradalom boroshordói álltak valaha sorban a falak mellett. Az épület felsőbb szintjeire a terepviszonyokat kihasználva az épület másik oldalán lehetett fogatokkal bejutni. Hatalmas belső terek láthatóak jó állapotban. Az ablakokon kinézve a tisztásra, vagy az erdőre lehet látni. Mivel a környéken vadas park található, ezért a környék csak külön erdészeti engedéllyel látogatható.

Tovább indulunk fel a dombtetőre, ahol szép szálerdő látható. A széles erdészeti utakon körbe járva érintünk szép tisztásokat, löszbe mélyedt utakat és érünk vissza a kocsihoz. A régi zöld sáv jelzésen lehetett itt haladni Nagytótváros felé. Már csak az öreg om­la­dozó kút falán látható a fakuló jelzés. Jólesik egy kicsit rázkódni a kövezett er­dé­szeti úton, amíg a közel másfél kilométerre lévő Jámborka-forráshoz érünk. Az esőbeálló ház tetején a zsindelyeket lecserélték, új borító léceket szegeltek az elkor­had­tak helyére. Lepakolunk a padokra és nekiállunk a forrás tisztításának. A vízinövények a nyár óta az előteret megint birtokukba vették, de most kapával hamarabb sikerül a mészkő előteret megtisztítani, és a medret is egy méter hosszan. A falazatot körbe megtisztítjuk és elkapáljuk a felesleges földet. Mindig bőségesen folyik a víz a forrásból, talán egyszer a falazat fölé a tervezett alkotás is elkészül a forrás nevével. A réten sok virág a tél előtti utolsó bimbóit nyitogatja, és a méhek, darazsak felkeresik őket egy kis virágporért. Kisé­tálunk a kis hídon és bepakoljuk a szerszámokat a kocsiba. A kerítésen beül traktor vágja a kukoricaszárat, varjak repkednek a terület fölött károgva.

Néhány perc alatt a Sas-réti erdei iskolánál vagyunk, ahol a tanösvény vonalát követve igyekszünk az Almás-forrásokhoz. A százéves bükköst sem kímélték a viharok és a sok csapadék. Több kidőlt közülük és fek­szenek a még álló fák tövében. Gombák sokaságát látjuk, néhány színeivel csalogatja oda tekintetünket. A forrásoknál rend van, csak a med­ret kell húsz méter hosszan kicsit kimélyíteni, tisztítani. Elsöpörjük az avart az épít­mé­nyekről, és vizes csiszolóvászonnal eltávolítjuk a fehér márványról a zöld moha­fol­to­kat. A tavaly festett betűk ismét feketén ragyognak a fehér felületen. Kis unkák mász­­kál­nak a zörgő avarban, amelyeket kissé megzavartunk nyugalmukban. Lemossuk a szer­számokat és elindulunk lassan kifelé az iskolához. Kiérve látjuk, hogy nyitva az ajtó és ott szorgoskodik Tünde, az iskola gondnoka és tanára. Régen találkoztunk és be­szél­getünk a változásokról, az erdei iskola kihasználtságáról. A hétvégén íjászok veszik bir­to­kukba a tanösvény közeli terepeket. Sok céltáblát láttunk különböző tá­vol­sá­gokra a tan­ösvény szélétől. Tünde megmutatja az új étkezőt és a faházak elosztását. Körbe­sé­tál­juk a kis tavat a szigettel, és figyeljük a vadas parkban sétáló vaddisznókat a távol­ban.

Már esteledik, amikor megérkezünk szállásunkra. Gyors mosdás és tűzrakás a cserép­kály­hában. Eszünk egy kis kolbászt és szalonnát, majd a kocsmában leöblítjük egy sörrel. Ismét jót beszélgetünk az ott lévő törzsvendégekkel, de ez a szó jó értelmében. Estén­ként, sötétedés után összejönnek a falubeliek és egy sör, vagy fröccs mellet beszél­getnek munkájukról vagy a falu dolgairól. A szállás fele haladva csak a Hold fénye szűrődik át a felhők közül. Csend van, és a házak ablakaiból sárga fények világítanak szögletesen a kertek felé. Leheletünk láthatóvá válik a friss esti levegőben. A szállásunkat fekete lepelként az est sötétje takarja be, a fenyők sejthető magas formái hatalmas óriásként magasodnak körülötte. A szobában kellemes meleg fogad, jólesik átbeszélni a két nap eseményeit. A friss levegőn töltött nap, és az elvégzett munkák után kissé fáradtan hajtjuk álomra fejünket.

Reggel hatkor kelünk, gyors pakolás, rendrakás, takarítás, a kályhába a tüzelő beké­szí­tése. A bejárati ajtót kinyitva sűrű fehér köd néz velem szembe a sötétben. Deres a fű és a pára vékonyan ráfagyott a fűszálakra. A kocsiról vakarni kell a jeget körbe, mert nem lehet kilátni az ablakain. Még egy körbepillantás a lassan világosodó udvarban, majd elindulunk hazafelé, mert Pécsen a Balokány-ligetbe várnak tíz órára. 

Baumann József

 

„MÚLTIDÉZŐ”

A MACSKANYELŐ EGÉRFOGÓ

Az alábbi történet az 1970-es évek derekára nyúlik vissza. Egészen pontosan 1974-re. Akkor történt, hogy a szigetvári ipari iskola természetjárói megkapták a te­re­cseny­pusztai iskola akkorra már elhagyatottá vált épületegyüttesét, s abból egy komfortos kul­csosházat varázsoltak a maguk és mások örömére a Zselic e kies dombhajlatai közé. A kulcsosház működtetésére pedig megalakították a Dél-Zselic Természetbarát Klubot, ezzel is gazdagítva a megye természetjáró szakosztályainak számát.

Itt, ebben a házban született meg 1975 nyarán a „macskanyelő” egérfogó.

Hogy hogyan? Hát elmesélem.

Hogy a dolog egészen érthető legyen, vissza kell kanyarodnom a történettel az ipari is­kola egyik kulturális rendezvényéhez, amely a kulcsosház „belakása” körüli időben zaj­lott, s amelyen a túraklub diákközössége is ott volt a hallgatóság körében. A ren­dez­vé­nyen Marosi Júlia népi előadóművész széki (Erdélyi Mezőség) gyűjtőútjáról hazatérve adott elő egy csokorra való népköltészeti alkotást. Többek között egy mesét is, amely arról a vendégségben vacsora nélkül maradt székely legényről szólt, aki éjjel ki­lo­pa­kodva a kamrába befalta a maradék gombócokat. Ám a legény a végén így panaszkodik ará­­jának: – Jaj, te Ilka. Ez a gombóc úgy mar, úgy kapar! Mire Ilka emígyen adja a le­het­­­séges magyarázatot: – Akkor biz’ a macskakölyköket faltad bé a gombócok helyett…

Nos, a diákoknak nagyon tetszett ez a történet, még sokáig megmaradt bennük.

Mi is ezzel az élménnyel kvártélyoztuk be magunkat a következő hétvégén az „Alig­vár” kulcsosházba, Terecsenypusztán. Voltunk vagy húszan egy közös hálóban el­he­lyezkedve, hát nem csoda, hogy alvás előtt nehezen csitult a népség. Alig vártam, hogy elcsendesedjenek végre az „Aligvár”-ban. De nem csendesedtek. Végső eszköz­ként elrendeltem a lámpaoltást.

Most utólag már belátom: nagy hiba volt. Mindenféle következményeit az alábbi eseménysor példázza:

Éjszakai életkép egy kulcsosházból

– Lámpaoltás, gyerekek. Mindenki aludjon most már, jó éjszakát! – elégeli meg túravezetőnk a sok pusmogást, majd a nyomaték kedvéért még hozzáteszi:

– Holnap nehéz napunk lesz. V. tanár úr vezeti a csoportot egy könnyű túrára.

Ez hatott. Egy pillanatra mindenki elcsendesedett. Ám a következő pillanatban a sarokban fölharsog egy bariton, intenzív horkolásba kezd. Ketten kontráznak: kezdődik az éjszakai hangverseny. M., aki ettől kezdve ideges lesz, kapja kispárnáját és kivonul, közben szórakozottan lerántja Z. takaróját. A takarójától megfosztott Z. morcosan ébred: nem tudja, mi baja. Addig is, míg ki nem találja, nekiáll falatozni.

Közben visszajön M., mert rájött, hogy az ágyban is a fejére húzhatja a takaróját, és ott legalább meleg van.

Végre Z. is, M. is lefekszik. Legalábbis azt hittük, elnyugszanak. De Z. felnyög:

– Figyelj csak! – kapja oldalba M-et. – Ettem még egy kis gombócot.

– Na és?!

– Ez a gombóc úgy kaparja a gyomromat, hogy csuda…

– Akkor bizonyára egeret kaptál be.

Z. drámai hangon felordít:

– Megettem egy egeret! Jaj! Most mit csináljak?

– Mit csinálj? Mit csinálj? – elégeli meg a hangoskodást a túravezetőnk. – Igyál rá egy macskát!

Először halk kuncogások gyöngyöznek fel innen-onnan. Aztán M. felnyög, majd hörögve harsogja át Z.-nek:

– És akkor Te leszel a macskanyelő egérfogó!

Mit mondjak? A hatás frenetikus volt. Vulkanikus erővel tört fel a röhögés. Mint a megvadult lávafolyam öntött el mindent a jókedv: a hálót, az utcát, a nagy terecsenyi mindenséget. Alvásról hosszú órákon át már szó sem lehetett. Z.-n pedig rajtaragadt a név örökre: „Macskanyelő”.

Varga Ferenc

  
 HÍREK

  • Új helyen a Magyar Természetbarát Szövetség központja: tájékoztatjuk minden kedves tagunkat és az érdeklődőket, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség – az elnökség döntésének megfelelően – október hónapban új helyre költözik, mert a Bajcsy-Zsilinszky úti ingatlant több évre bérbe adjuk. Az új helyen is biztosítani fogjuk a heti egy szakági napot, a megszokott ügyeleti rend szerint. Továbbra is a 332-7177 és a 311-2467-es telefonszámokat fogjuk használni, ezt a két vonalat visszük át az új irodába. A jelenlegi postafiók számunk 2010. december 31-ig hasz­ná­­latban marad. Az új postafiók ügyintézése folyamatban van, annak számáról a későbbiekben értesítést küldünk, illetve az MTSZ internetes honlapján közzé tesszük. Szövetségünk új székházának címe: Magyar Iparszövetség Inkubátor Háza, 1146 Budapest, Thököly út 58-60. I. emelet 107.A Magyar Természetbarát Szö­vet­ség 2010. november 2-tól már az új székházban fogadja a természetbarátokat és ügy­fe­leit.   (MTSZ Elnöksége)
  • Természetvédő Természetjáró Hálózat: szeptember 18-án Pécsett, a Természetjárók Napja ünnepségen jelentették be, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség megalakítja a Természetvédő Természetbarát Hálózatot. Ennek lényege, hogy a szövetség igazolt természetjárói, akik aktív túrázók és rendszeresen járják az erdőket, a túráik során tapasztalt „rendellenességeket” azonnal, már az észleléskor je­lez­hessék a Hálózatnak, ahonnan továbbítják a jelzéseket az illetékes ható­sá­gok­nak. A Magyar Természetbarát Szövetség várja azoknak a ter­mé­szet­já­rók­nak a jelent­kezését, akik szívesen részt vállalnának ebben a munkában, a hálózat kiala­kí­tá­sá­ban, szervezésében és fenntartásában, valamint akik számítástechnikai eszkö­zök­kel tudnák segíteni a hálózat kialakítását. További információ, ill. jelentkezés Telek Györgynél (MTSZ Természetvédelmi Bizottság), e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (MTSZ Elnöksége)
  • 2011. évi nyílt túrák: túravezetőinkkel 2010. november 16-án 16.30 órakor szö­vet­sé­günkben (Pécs, Tímár u. 21.) megbeszélést tartunk a jövő évi nyílt túrákról. Kérjük a túravezetőket, hogy a megbeszélésre hozzák el a jövő évi nyílt túrák tervezeteit. Amennyiben nem tudnak eljönni, úgy a tervezeteket juttassák el Biki Endre Gá­bor­nak, legkésőbb november 23-ig (tel.: 30/452-4579, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
  • 2011. évi rendezvények: kérjük a természetjáró rendezvények szervezőit, hogy a 2011. évi programok adatait (időpont, helyszín, információs lehetőség stb.) no­vem­ber 23-ig juttassák el Strasser Péternek, hogy a jövő évi rendezvénynaptárt a Mecsek Híradó decemberi számában meg tudjuk jelentetni (tel.: 20/522-2953, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
  • Új turistaút készült a Baranyai-dombságban: a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség a Maráza–Liptód között vezető zöld sáv jelzésű turistaútról egy új zöld ■ jelzést festett fel, mely a Lókúti-rét, zöld sáv elágazás – Erdősmároki-halastavak – Erdősmárok, autóbusz-forduló között lett kialakítva. Az út hossza 2,5 km.
  • Aligvár-forrás: a Dél-Zselicben, Terecseny mellett található forrást tavaly foglalta a Mecseki Erdészeti Zrt. Szigetvári Erdészete, Baumann József közreműködésével. Idén októberben elkészült a forrás „névtáblája” is; a hagyományos tábláktól eltérően kőbe faragva olvashatjuk a forrás nevét. A forrás a terecsenyi Zrínyi kulcsosháztól kb. 400 m-re található, a Sas-rétre vezető turistaútról leágazó kék ● jelzésen lehet elérni.
  • Felújították az Éger-völgyi tanösvényt: a Pécs Holding Zrt. az Éger-völgyben a megrongált és tönkrement tájékoztató tablókat újakra cserélte. Több új ponton is elhelyeztek tájékoztató és ismertető táblákat a környék növény- és állatvilágáról.
  • Lezárt turistaút: Orfűn fakerítéssel és villanypásztorral zárták le a Zipernowsky-forráshoz vezető kék kör jelzésű turistautat, mert a területen lovakat tartanak. A kerí­tés út felőli két pontján a villanypásztor megszakad, így a fakerítés alatt át lehet bújni. Orfű önkormányzatának tájékoztatása szerint a terület tulajdonosának biz­tosí­ta­nia kell a turistaúton való áthaladást, illetve a forrás megközelíthetőségét. A rét keleti oldalán az erdőben járható út vezet, így a bekerített terület kikerülhető. A forrás vizének fogyasztása az állattartás miatt nem ajánlott.
  • Szállásdíj-kedvezmény: a Magyar Természetbarát Szövetséggel kötött meg­álla­­po­dás alapján a Fekedi turistaházban igazolt természetjárók és a Magyar Turista­kártyával rendelkezők a mindenkori szállásdíj árából 20% kedvezményt kapnak.
    A turista­ház­ról információk és fotók honlapunkon itt láthatók:
    http://www.baranyatermeszetbarat.hu/kulcsoshazak/Fekedi
  • Szakvezetéses túrák a Szársomlyóra: 2010. október 15-től csak előzetes időpont-egyeztetést követően van lehetőség a fokozottan védett Szársomlyó meglátogatására.  A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által – előzetes bejelentkezés alapján – szer­vezett szakvezetéses túrákon a részvételi díjfelnőtteknek 700 Ft/fő; 18 éves korig: 350 Ft/fő. Információ, beje­lentkezés csoportoknak, egyéni turistáknak:
    Duna–Dráva Nemzeti Park Igaz­ga­tó­ság (tel.: 30/377-3388, 30/326-9459; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. www.ddnp.hu)

 

Rendezvények

¨  november 6, szombat:„Mecsek 1000, 400” teljesítménytúrák. R.: Teljesítmény­tú­rá­zók Társasága. Rajt: Hosszúhetény, Taverna Söröző, 7.00–8.30. Cél ugyanott. Ne­ve­­zési díjak: 600, ill. 400 Ft/fő (TTT tagoknak 200, ill. 100 Ft kedvezmény). Infor­­ció: Matécz Péter (tel.: 20/553–4571).

¨  november 18, csütörtök: „Örökségünk” – délutáni diskurzus a komlói mú­zeumban. Időpont: 17 óra. Jakabos Laura: Kalandok, szépségek a nagy­világban.

¨  november 28, vasárnap: „Vidám túra forraltborosan” – a „KULTURISTA PÉCS 2010” túramozgalom túrája. R.: PTTE Vámos Mihály Szakosztály. Útvonal: Éger-völgy – Lapis – Rotary – Tubes – Éger-völgy (15 km). Indulás 9 órakor Éger-völgyből, a Teca Mama Kisvendéglőjétől. Információ: Marton József (tel.: 30/916-8325).

¨  december 4, szombat:„Mecseki Mikulás” teljesítménytúra. R.: Pécs Városi Ter­­szet­barát Szövetség. Rajt: Pécs, Kardos úti kulcsosház, 7.00-9.00. Cél ugyanott. Táv: 13 km. Nevezési díj: 500 Ft/fő. Információ: tel.: 30/993-8595, 20/310-5754.

NYÍLT TÚRÁK

  november 6, szombat: „Szent Márton túra” (a „KULTURISTA PÉCS 2010” túra­mozgalom túrája is). Útvonal: Patacs – Bika-domb – Jakab-hegy – Éger-völgy (12 km). Találkozás a pécsi uránvárosi autóbusz pályaudvaron a 25-ös autóbusz megállójában 9.00-kor. Túravezető: Szabó-Dalecker Ibolya (tel.:30/846-0285).

  november 13, szombat: „Skóciai Szent Margit” emléktúra. Útvonal: Pécsvárad – Büdös-kút – Szép Ilonka kilátó – Rékavár – Mecseknádasd (16 km). Találkozás Pécsváradon a Kossuth téren 10.30-kor (Pécsről az autóbusz 9.25-kor indul a 8-as kocsiállásról). Túravezető: Dr. Novotny Iván (tel.: 20/335-2237).

  november 20, szombat: Villány – Gombás-hegy – Siklós (18 km). Találkozás a villányi vasútállomáson 7.45-kor (Pécsről a vonat 6.40-kor indul). Túravezető: Andrasek Csaba (tel.: 70/375-4872)

  november 27, szombat: „Rockenbauer Pál” emléktúra. Útvonal: Mecseknádasd – Réka-völgy – Legény-sír – Zengővárkony – Rockenbauer Pál sírja – Pécsvárad (14 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 9.10-kor a 8-as kocsiállásnál. Túravezető: Tóth Klára (tel.: 20/527-8913).

  december 4, szombat: Mecsekpölöske – Jó szerencsét vadászház – Kisvaszar – Vásárosdombó (16 km). Találkozás a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron 7.15-kor, a 7-es kocsiállásnál. Túravezető: Ács Imre (tel.: 30/212-3181).

 

 

 

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái,

komlói kiindulással

 

  november 7, vasárnap: Emlékezés a már „Végtelenben túrázók”-ra. Útvonal: Kárász – Vörösfenyő kulcsosház – Kata-forrás – Kárász (11 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Kuizs Sándor (tel.: 72/482-446)

  november 13, szombat: „Skóciai Szent Margit nyomában”. Útvonal: Zobákpuszta – Püspökszentlászló – Réka-kunyhó – Skóciai Szent Margit emlékkereszt – Réka-vár – Pusztabánya – Zobákpuszta (25 km). Indulás a 6.50-es bonyhádi buszjárattal. Túravezető: Rácz János (tel.: 70/561-5587)

  november 14, vasárnap: „Anitával két megyén át”. Útvonal: Máza – Koromszói apátság – Váraljai vendégházak – Pásztor-forrás – Vár-völgy – Máré-csárda (15 km). Indulás a 6.50-es bonyhádi buszjárattal. Túravezető: dr. Ottó Anita (tel.: 30/583-3383)

  november 21, vasárnap: Váraljától Mecseknádasdig. Útvonal: Váralja – Óbánya – Mecseknádasd – Vár-hegyi kilátó – Árpád-kori templom – Mecseknádasd (14 km). Indulás a 6.50-es bonyhádi buszjárattal. Túravezető: Feketéné Móró Erzsébet (tel.: 20/260-1947)

  november 21, vasárnap: Őszi séta a Csurgónál. Útvonal: Zobák-akna – Fehér-part – Baglyas-kunyhó – Csurgó – Hidasi-völgy – Zobákpuszta (8 km). Indulás 8.30-kor az 1-es busszal, az OTP-vel szemközti megállóból. Túravezető: Németh Katalin (tel.: 20/507-0776)

  november 27, szombat: „Rockenbauer Pál” emléktúra. Útvonal: Zobákpuszta – Püs­­pökszentlászló – Komlós-kanyar – Zengővárkony, szelídgesztenyés – Ruzsama – Hosszúhetény (20 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túra­ve­zető: Horváth Attila (tel.: 70/953-3050). Rövidebb táv: Hosszúhetény – Ruzsama – Pécsvárad – Zengővárkony, szelídgesztenyés – Hosszúhetény (12 km). Indulás a 8 órai hosszúhetényi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437)

  december 4, szombat: „Találkozás a Mikulással”. Útvonal: Kárász – Vörösfenyő kulcsosház – Kárász (10 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi buszjárattal. Túravezető: Bora Tiborné (tel.: 30/574-6392)

 

DDNPI rendezvények

 

A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez­vé­nyei­ről infor­máció kérhető, és a prog­ra­­mok­­ra előzetes jelent­kezés a 72/518–221, 72/518–222, 30/377–3388, 30/326–9459 tele­fon­­­­szá­­mokon, illetve a kö­vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

To­vábbi információk a www.ddnp.hu hon­lapon talál­hatók.

 

  november 9, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Szegvári Zoltán: A Zselici Csillagos Égbolt Park – diavetítéses előadás. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ. Időpont: 15 óra. A program in­gyenes.

  november 13, szombat: Az építő, romboló Dráva – jelvénygyűjtő túra. Helyszín: Drávasztára, templom. Időpont: 10 óra. A túra hossza 6 km, időtartama 4 óra. Részvételi díj: 400 Ft/fő.

  november 16, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Horváth Zoltán: A Közép-Dráva Tájegység bemutatkozása – diavetítéses előadás. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ. Időpont: 15 óra. A program in­gyenes.

  november 20, szombat: Barlangi manó túrák Abaligeten. Barlangtúra gye­re­kek­nek. Helyszín: Abaligeti barlang, időpont: 10 és 12 óra. Részvételi díj: a barlangi belépő ára. Előzetes bejelentkezés szükséges!

  november 23, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Zöldvári Ákos: Az Őrtilosi Vasút­oldaltól a Lankóci erdőig – diavetítéses előadás. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ. Időpont: 15 óra. A program in­gyenes.

  november 23, kedd: Magyar földrajzi felfedezők – Varga Zsolt előadássorozata. Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő, Princz Gyula – Ázsia tájain. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ. Időpont: 17 óra. A program in­gyenes.

  november 30, kedd: A Magyar Tudomány Ünnepe. Kováts László: A Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet madárvilága – diavetítéses előadás. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ. Időpont: 15 óra. A program in­gyenes.

  december 4, szombat: Karácsonyváró szöszmötölés a Fehér Gólya Múzeumban – kézműves játszóház gyerekeknek. Helyszín: Kölked, Fehér Gólya Múzeum. Időpont: 10 óra. Részvételi díj: 400 Ft/fő.

  december 4, szombat: Téli madárgondozás. Helyszín: Pécs, Pintér-kert Arborétum. Időpont: 10 óra. A program ingyenes.

  december 7, kedd:DDNP Klub. Wágner László: A téli madáretetés – dia­vetítéses előadás. Helyszín: DDNPI Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.

 

aligvar

 

 

Aligvár-forrás, Terecseny
(Fotó: Strasser Péter)

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség in­formációs kiad­ványa. Szer­keszti: Strasser Péter. Megjelenik minden hónap első keddjén (július és augusztus kivételével). A közlésre szánt anya­gokat minden hónap 20-áig kérjük a szö­vetséghez eljuttatni (7621 Pécs, Tímár u. 21.). tel.:72/525–376 (napközben); 72/525–377 (ügyeleti időben). Fax: 72/525–377. Ügyeleti idő: kedd 16–18 óra.            
Internet: www.baranyatermeszetbarat.hu; e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.