Reggel –6,5 fokot mutatott a hőmérő, igazi hideg téli reggelre ébredtünk. Ha az ember téli fotós túrára indul, akkor legyen télies az időjárás is. Irány Zobákpuszta, a kirándulás találkozási helye. Kitehettük volna a „Zobákpusza megtelt” táblát, mert buszokkal és autóval közel hatvanan érkeztek a helyszínre. Hosszú kígyózó sorban indultunk aTakanyó völgye felé, majd a vadregényes szurdokvölgyben felfedeztük a Takanyó-forrás által „kialakított” mésztufalépcső befagyott vízesését.
A Kiskaszáló tisztására felkapaszkodva egy hosszabb pihenő és uzsonna következett, majd a nagy létszámú túracsapat kettévált. Az egyik csoport a rövidebb, 7 kilométeres kört választva lesétált a Hidasi-völgybe a S+ jelzésen. Mi pedig a K háromszögön elgyalogoltunk
Pusztabányára, ahol az ősi üvegmesterséggel ismerkedtünk. A tavasziasra fordult napos időben a szép réten megebédeltünk, majd lesétáltunk a Betyár-forráshoz, ahol a természet egy újabb csodaszép „jégeséssel” ajándékozott meg minket. Innen már a Hidasi-völgyben folytattuk tovább utunkat. Felfedeztük a völgy kiapadt forrásait, a csordogáló Hidasi-forrásnál pedig megtölthettük kulacsainkat. A kígyózó patakvölgyben a Csurgó meseszép vízesése fogadott minket. Közel 10 kilométerrel a lábunkban a végén jól bele kellett húznunk, hogy Zobákpusztán elérjük a pécsi buszt. Jól sikerült, szép fotós túra volt, szép tavaszi napot kaptunk kora délutánra.
Ahogy a túravezető látta és ahogy a résztvevők látták.
Müller Nándor túravezető
Baranyajenőről, a Szabadság utcai autóbuszmegállóból indult 26 fős túracsapatunk a közel 20 km-es túrára. Már induláskor láttuk, hogy az időjárás ma kegyes lesz hozzánk. Abban is reménykedtünk, hogy az előző napok szeles, napos időjárása a földutakat is viszonylag jól járhatóvá tette. Északi irányban, a piros háromszög jelzésen indultunk a Várhegy felé. A „Szűz Mária Szent Neve” tiszteletére szentelt templom mellett haladtunk el. A település határát elhagyva továbbra is enyhén emelkedő földúton gyalogoltunk. A Várhegyhez közeledve a nyílt terepet erdős terület váltotta. Kelet-északkelet irányába folytattuk - újra nyílt terepen - útunkat. Ragyogó, szinte kora tavaszi napsütésben, majdnem sármentes úton közelítettünk a hármas megyehatárhoz. Baranya-Somogy-Tolna megyék „találkozásánál” kopjafa, tűzrakóhely és egy kis kilátó várja a túrázókat. Rövid pihenés után a gerincúton gyalogoltunk Jágónak település felé.
Lezárult az örök turista, a szervezett természetjárás ikonikus alakja, a Magyar Természetjáró Szövetség tiszteletbeli elnöke, Thuróczy Lajos földi útja. Rövid, de méltósággal viselt betegsége után 2021. december 14-én elhunyt mindannyiunk szeretett Lajos bácsija.
Pótolhatatlan űrt hagy bennünk a távozásával, a megrendültség mellett mégis hálás szívvel gondolunk példaértékű szívósságára, céltudatosságára, humorára és még hosszan folytathatnánk jó és követendő tulajdonságait. Ha a tőle kapott tanításokból csak egy dolgot kellene kiemelnünk, akkor az az elköteleződés lenne: minden gondolatát és cselekedetét a hazai természetjárás fejlesztése, megőrzése és jobbítása iránt érzett elköteleződés határozta meg.
Két évvel ezelőtt azt kérdeztük tőle, hogy mi a hosszú élet titka? Válasza egyszerű volt és nagyszerű. Pont olyan, mint Ő maga. Íme a recept, amihez nem kell sok hozzávaló.
„Egyrészt úgy érzem, hogy a szerencsés természetemért mindenképp hálás lehetek. Nyugodt típus voltam mindig is, nehéz volt kihozni a sodromból. Nem őrjöngtem, ha kudarc ért. Ehhez társult egy aktív élet. Még most sem szeretek egyhelyben ülni. A mozgás a lételemem. Emellett erős volt bennem az együttérzés. Egy nézeteltérés során például mindig megpróbáltam beleképzelni magam a másik helyzetébe, érzéseibe. Ez sokat segített az elfogadásban. Harmadrészt azon kevesek közé tartozom, akiknek a munkája örömet okozott és nem bosszúságot. Természetesen voltak nehéz időszakok. De mindig volt bennem alázat, tisztelet és szeretet. A természet iránt és az embertársaim iránt. Ami pedig a legfontosabb: minden nap jót tenni. E nélkül nem is tudom, hogy van-e értelme az életnek?”
Búcsúzunk tőled Lajos bácsi, köszönünk neked mindent! Életed leghosszabb túrájára indultál ma, egy példamutató élet lezárásaként.
(forrás: http://mtsz.org/cikk/isten_veled_lajos_bacsi )
Látom a nézettségből, hogy sokakat érdekelnek a régi térképek. Így kerestem még kettőt. Ezek a térképek az 1939-es Mecsek kalauz mellékletei voltak.
A decemberi Mecsek Híradóban olvastam a Mecsek turistaút hálózatáról, ami régen számokkal volt jelölve. Ehhez találtam két régi térképet. A térképekre kattintva megjelenik nagyobb felbontásban!
Jó szórakozást!