A Villányi-Hegység lexikona

Árvalányhaj: A Tenkes kopár részein tavasszal díszlik. Régebben gyűjtötték, s a gyűdi búcsúkor festett csokorban árusították a kegyhely környékén. A legények kalapdíszként is hordták. Ma már védett.

 

Beremendi-kristálybarlang: A Villányi-hegységhez tartozó beremendi Szőlő-hegyen nyílik bejárata. A Beremendi Cement Művek mészkőbányájában bányaművelés során 1984-ben tárult fel. A szövevényes üregrendszert hévizek alakították ki, alsó járatai ma is közvetlen kapcsolatban vannak a langyos karsztvizekkel. A kréta mészkőben kialakult, több szintben húzódó járatot tágasabb termek, kisebb-nagyobb fülkék, aknák, kürtők tagolják. Legszebb formaeleme a gömbfülke, ásványkiválásai a hófehér borsókövek, tömegesen előforduló tűs aragonit, a tejfehér, lágy ásványritkaság, a huntit, valamint a borsókő díszítette cseppkövek . Üledékéből az alsópleisztocén-kori cickány- és pocok-lelet mellett a hegységből elsőként került elő jelentős denevérfauna, valamint kardfogú tigris és egy, hazánkban korábban ismeretlen vadjuh- és antilop-faj csontanyaga is. Fokozottan védett.

 

Bika-rét: A gombás-hegy nyugati lejtőjénél húzódó rét neve. A K jelzésű turistaút halad át rajta. Közelében kulcsosház áll.

 

Bisse: A telelpülés a Villányi-hegység északnyugati lábánál fekszik. Műemlék jellegű református temploma a 19. században épült. A település közelében elterülő két horgásztó kellemes kikapcsolóüdást nyújt e sport kedvelőinek. A falu fölé magasodó Tenkes-hegy (409 m) neve a "Tenkes kapitánya" c. tv-sorozatból ismert. A hegyre a Z és a S jelzések kapaszkodnak fel.

 

Bödöstapolcai-forrás: Régi turistatérképek jelezték Siklóstól nyugatra a Tapolcai réten. Mocsaras, vizenyős helyen előbukkanő langyos vizű forrás.

 

Csarnóta: Első írásos említése 1309-ből maradt fenn Chernethe alakban, később a Crnota, majd 1542-ben már a Charnotha elnevezés szerepel a dokumentumokban. A falu első ismert birtokosai a Dorozsma nembéli Garaiak voltak, akik 1378-ban kényszerűségből a báthmonostori káptalan kezére adták a település jelentős részét. Mátyás király a 15. század második felében a Kisvárdai családnak adományozta a falut. Csarnóta a török hódoltság után – néhány birtokosváltást követően – a 18. században a Batthyány család kezére szállt. A falu hajdan másutt helyezkedett el, mint most. Jelenlegi területét csak 1856-ban népesítették be, miután a mai „ófalusi” kertekből, egy délre eső völgyből 100–200 méterrel feljebb, sík terepre költöztek a családok. A zöld sávval jelzett turistaút megy át a településen.

 

Csicsó-hegy: Kistótfalutól délre a K, Z jelzések mentén lévő terület elnevezése. Részben erdő, részben szőlő van rajta.

 

Csillag-völgy: Villánytól nyugatra a Szársomlyó északi felén található. A K sáv jelzésű turistaút vezet át rajta. Közelében áll egy elhagyott vadászház.

 

Csodabogyó tanösvény: Máriagyűdtől a Tenkes irányába tartó S jelzésű turistaúton kialakított tanösvény neve. (A jelenlegi turistatérkép tévesen Csipkebogyó tanösvénynek írja.) Az útmenti kilátóból szép körpanoráma tárul a kiránduló szeme elé.

 

Csukma: Siklóstól északra elterülő szőlővidék elnevezése. A középkorban ezen a néven itt falu létezett, innen a hely elnevezése

.

Csukma-hegy: Siklóstól északra található hegyvonulat, a P és S jelzések futnak rajta. Közelében szőlők és egy kereszt áll, ahonnan szép kilátás nyílik Siklósra.

 

Egykori bauxitbánya: A Szársomlyó déli felén  az 1920-as években fedezték fel, 1936 és 1945 között egy német részvénytársaság termelete ki. Az érc feltárható alumínium-oxid tartalma 77% volt, a legnagyobb a hazai bauxitok között. Összesen kb. 40.000 tonna bauxitot termeltek ki innen, de a készletek gyorsan kimerültek. A bányászat meddőhányói ma is láthatók, a hegy gyomrában pedig 11 km a vágatok, folyosók összes hossza. A kitermelt ércet drótkötélpályán szállították a vasúthoz.

 

Erzsébet léniája: Beremenden az erdőtömb közepén széles nyiladék húzódik, északkeleti részén 1888-ban állított emlékkővel.

 

Fekete-hegy: Nagyharsánytól északra húzódó hegyhát, mely 341 m magas.Déli oldalában fut a K jelzésű turistaút, ahol a Teleky-présház is található. Szép kilátás nyílik innen a Szársomlyóra, a kőbányára, Kisharsányra, s a távolban feltűnő siklósi várra. Növényritkaságai miatt 1997 óta védett. A hegy Ny-i lábánál, a kék sáv jelzések mellett van a Vylyan-pincészet. Pihenő padokkal, kóstolási lehetőséggel és állandó szabadtéri hordó „kiállítással" várja a túrázókat!

 

Fájdalmas piéta: A Tenkes-hegy déli oldalán, festői környezetben 1860-ban épült. Megközelítése a máriagyűdi kegytemplom mindkét oldaláról lehetséges, szépen kiépített szerpentinen. A piétát északon árkádos ciklopfal, délen pedig ezüsthársak övezik. Megközelítését a piros körút turistajelzés segíti.

 

Gombás-hegy: Vokánytól délre található a 235 m magasan. Keleti oldalán található egy kulcsosház, mely megközelíthető a K jelzésről leágazó K■ jelzésen.

 

Göntér: Siklóstól keletre lévő szőlőterület neve. Egy kör alakú enyhén emelekdő dombon ez. Valamikor itt település létezett ezen a néven (Göntérpuszta).

 

Harkány: A Villányi-hegység déli lábánál kialakult város területe már a rómaiak és a népvándorlás korában is lakott hely volt, hun és avar sírokat találtak a régészek. A középkori Harkány (Nagh Harkan)település neve egy 1323-ból származó írásban bukkan fel először , ám a település már csaknem 1000 évvel azelőtt lakott volt ezt bizonyítják a mai Harkány területén és környékén talált, hunoktól és avaroktól származó emlékek. A gyógyvizet 1823-ban Pogány János gyűdi csatornaásó munkás fedezte fel, érezve, hogy az árokból felbuzgó meleg víz gyógyítóan hat fájó lábára. Miután a kémiai elemzések is bizonyították a víz gyógyító erejét, megkezdődött a település fejlesztése (még a Batthyányak idejében) és ez, az azóta eltelt több mint 150 esztendő alatt a mai, egymillió fős vendégforgalomhoz vezetett.

 

Harkányi-őrkunyhó: Fából épült, tornáccal ellátott kis ház a harkányi erdőtömbben.

 

Hármashatár-hegy: Palkonyától délnyugatra húzódó magaslat neve. 253 m magas, turistaút nem érinti.

 

Ivánbattyán: A Villányi-hegység északkeleti szomszédságában elterülő zsákfalu, átmenő forgalma nincs. A település első írásos említése az Anjou-korból származik, bár az akkoriban feljegyzett falunév Ivándárdára is vonatkozhat. A török hódoltság időszakában teljesen elnéptelenedett, majd a 17. század utolsó esztendőiben a délszlávok, rácok újból benépesítették. Jóllehet a 18. században fokozatosan odébbálltak, helyükre német családok költöztek a faluba. A múlt században már néhány magyar és horvát is letelepedett itt. Századunk harmincas éveiben jelentős arányban németek, kisebb mértékben magyarok lakták. Népessége a második világháború befejezése után a felére csökkent. Érdemes megtekinteni a település 1838-ban épült római katolikus templomát. A műemlék jellegű épület és berendezése egyaránt klasszicista. A falu határában mesterséges tavat létesítettek, amely jó horgászási lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra vágyóknak. A település a Villány-Siklós borút tagja.

 

Kegytemplom: A közismert búcsújáró helyen, Máriagyűd északi végén található. A mai templomot 1739-42 között építették át, azóta őrzi barokk formáját. A kegytemplom előtt a P, P■, S, S+ jelzések találkozópontja van. A piros négyzet és a sárga kereszt már nem jön idáig.

 

Kerékpárút: Bólyi kistérséget a Villányi kistérséggel összekötő kerékpárút 2007-ben készült el. Útvonala: Bóly, Békáspuszta - Kisbudmér - Kisjakabfalva - Villány. A kerékpárút nem egységes kialakítású, helyenként alacsony forgalmú országúton vezet. A tervek szerint a közeljövőben a kerékpárút a Horvát határon át is folytatódna. Elkészült a Villány – Nagyharsány szakasz is.

 

Kisharsány: A Villányi borvidék középső részén terül el, déli lejtői kiválóak a vörös és a fehér szőlő termelésére is. A településen többen is foglalkoznak minőségi bortermeléssel. Fekvése alapján a borturizmus kiemelkedő falva lehet. A község neve, ugyanúgy mint a szomszédos Nagyharsányé, a hársas erdőre utal, és 1249-ben lehet először olvasni írott forrásokban is. Első birtokosai a Kán nemzetséghez tartoztak, majd a Garay és a Perényi család, valamint Caprara Aenaes tábornok tulajdona az értékes terület. A 17. század végén a Batthyányiaké. A környékbeli falvak török hódoltság alatt szétszóródó népét is Kisharsány fogadta be. A zömmel magyarlakta község nevéhez fűződik a határában 1687 augusztusában lezajló csata, amely Baranya felszabadulását hozta a török uralom alól. A falu turisztikai látványossága a műemlék református templom, mely 1840-42-ben épült klasszicista stílusban. A falu északi határában lévő pincesor olyan, mint egy különálló kis falu.

 

Kisjakabfalva: Villánytól északra 4 km-re található, autóbusszal vagy személygépkocsival jól megközelíthető. Oklevél először 1465-ben említette Jakabfalwa formában. Egyes kutatók feltételezik, hogy az 1400-ból való Zent Jacabfalva megnevezés is a mai község egyik elődje lehet. Az első változatban a helységnév értelme, hogy egy Jakab nevű személy a birtokos. A második változat viszont azt sugallja, hogy a hajdani kőegyház védőszentje Szent Jakab lehetett. Egy népi vélekedés azt állítja, hogy a község Jakabfalvi Borjádi Miklósról kapta a nevét. Jobban ismert a hódoltság és azt követő időszak helytörténelme. A török alatt megszűnt a helység magyar jellege, viszont a megszállók lakhatták. A török hajdani aktív jelenlétére utal a ma is használt Török-domb dűlőnév. A török kiverése után kis pusztaként éledt újjá a település, melyet először rácok (szerbek) szálltak meg, akik a Rákóczi-szabadságharc majdnem egy évtizede alatt nem éltek itt. 1712-ben újból megjelentek Szlavóniából áttelepülve, majd 1760 körül végleg elköltöztek. Ittlétükre utal a volt szerb templom és temető, melyekről már csak a cseréptöredékek árulkodnak. A rác nyomokat ásatás során is vizsgálták. Mária Terézia és II. József uralkodása idején két hullámban érkeztek a településre a mai németek telepes elődei. A település melletti erdőben haladt az 1950-es években épített Villány-Kiskassa közötti keskeny nyomközű vasút, amelyet az 1970-es évek elején megszüntettek. Nyomvonala még látható. Ahol keresztezte az országutat, egy 1938-ban állított és mára ismét szépen rendbehozott, Zsolnay-porcelánból készített Mária-kép áll. Műemlék jellegű római katolikus temploma 1735-ben épült barokk stílusban, de 1835-ben átalakították. Pincesora az út mellett, a falu előtt kb. 700 m-rel található.

 

Kis kápolna: Máriagyűdön a Fájdalmas piétától 100 méterre (a piros körút mellett),  kis völgyben épült, szépen kivitelezett kis kápolna. A katolikus temető nyugati oldalán vezető gesztenyés út végén, a forduló előtt találjuk.


Kistapolcai hőforrás: Kistapolcán található a langyos vizű forrás. A forrás kifolyása mellett egy kis tavat táplál, melyben szőkőkút működik. Ezt a helyet régen Malom-rétnek is nevezték.

 

Kistótfalu: A Tenkes-medencében, annak a legszélső szegletében fekszik, délről és keletről erdővel határos, mely mint zöld tüdő a jó és mindig friss levegőt biztosítja. Az itt lakók többször keltek vándorútra, és építették fel falujukat egy évezred alatt különböző helyeken. Az elsőt Ábrahámtótjának nevezték (896-1546), a trinitás apátsághoz tartozott, az apátúr jobbágyai földműveléssel, legeltetéssel foglalkoztak. A második a Hegymegi Tótfalu (1546-1695). A törökök elől egy völgykatlanban, ma Faluhelynek nevezett részen telepedtek le. Ezen a területen a törökök kiűzéséig tartózkodtak, itt tértek át a református hitre. A harmadik Tótfalu (1695-1840). A nagyharsányi csata után, a település lakói előjöttek erdei lakhelyükről és letelepedtek a két völgy közötti részen. 1827-ben érlelődött meg a falu lakóiban az elhatározás az új település építésére, ez a mai a negyedik Tótfalu (1829-től). A településtől D-re van a kék sávval jelzett turistaút, mely összeköttetést, biztosít a Villányi-hegység (Villány) és az Ormánság (Sellye) között. A Kistótfalu vasúti megállótól a kék négyzet jelzéseket követve lehet elérni., amely mentén botanikai ritkaságok, védett növénykultúra található. A turisztikai útvonal mentén látható a 360-370 éves karszt bokor erdő a különböző fajtájú molyhos-tölgyesekkel és a ritkaságszámba menő aranysárga színben pompázó tavaszi hérics él. Kistótfalu település külterületén van a zöldkörnyezetben lévő pincesora, mely részben a Kéktúra útvonal Máriagyűd felöli levezető ága. A település turisztikai látványosságai közé tartozik az 1839-ben épült református templom, valamint a Kossuth Lajos utca 44. szám alatt álló műemlék jellegű tornácos épület, mely a mestergerendán lévő dátum szerint 1783-ban épült.

 

Kopasz-hát: Kistótfalutól délnyugatra a K jelzés mentén húzódó terület elnevezése.

 

Kopasz-hegy: Csarnótától délre lévő hegyvonulat, mely a térképen Nagy-hegy (272 m) és Kis-hegy (234 m) néven szerepel. A K jelzésű turistaútvonal halad át rajta, mely nyugatra az Ormánságba, Sellyére tart, kelet felé peddig Villányba. A hegyen áll egy bástyaszerű kilátó, melyet 2008-ban adtak át. Szép kilátás nyílik innen a környékre. A hegy védetté nyilvánítását tervezik.

 

Máriagyűd: (A leírást lásd Siklósnál.)

 

Máriagyűdi kilátó: A Tenkes-hegy egyetlen kilátóját 2003-ban adta át a Mecseki Erdészeti Rt. Tervezte Révész Márta. A kilátó a Tenkes déli oldalán a Bálint út mellett található. Megközelítése a S jelzéssel ellátott Csodabogyó tanösvényen lehetséges. szép idő esetén szép kilátás nyílik Diósviszló és a Dráván túl a horvátországi hegyekig.

 

Mária-kép: 1938-ban állították a Kisjakabfalvai út mentén, ahol az egykori Villány-Kiskassa közötti keskeny nyomközű vasútvonal haladt. Az építmény téglái Zsolnay-procelánból készültek, homlokfalát mindig friss virágok díszítik. A fáradt vándor a két padon megpihenhet, ami a Mária-kép mellett áll. Mellette vezet az úton kijelölt Bóly-Villány közötti kerékpárút.

 

Mészkőbányászat: Kezdetben kézi fejtéssel, majd korszerűbb módszerekkel 1910 óta folyik. Az első kőbányában létesült a kitermelés megszűnte után a villányi szoborpark. Ezután a kőbányászat súlypontja a Szársomlyó nyugati oldalára tevődött át. A nagy mértékű kitermelés már az egész hegyet elbontással fenyegette. Az 1980-as évektől a termelés csak korlátozott területen folyik, kevésbé veszélyeztetve a hegy ritka földtani és botanikai értékeit.

 

Mézes Jézus: A kereszt 1900-ban készült, Kiss György alkotása. Jubileumi keresztként is emlegetik. A piéta keleti oldalánál induló ösvényen érjük el a keresztet, 10 percnyi gyaloglás után északra haladva. A kereszt közvetlen közelében szerpentin teszi hangulatossá az utat. Nevét onnan kapta, hogy a korábban a méhek beleköltöztek.

 

Nagyharsány: Baranya megye déli részén, a Villányi-hegység déli lejtőinek szomszédságában helyezkedik el. A megyeszékhelytől, Pécstől való távolsága 35 km. A szomszédos városok Siklós és Villány, 6-8 km-re vannak innét. A település elhelyezkedése több körülmény miatt is érdekes. Itt van a Villány-Siklós borvidék, közvetlen közelében a harkányi gyógyfürdő, a máriagyűdi zarándokhely, a szoborpark, a Szársomlyó természetvédelmi területe és a beremendi cementgyár. Földrajzi környezete a megye egyik legszebb területe. A Szársomlyó, az "ördögszántotta" kopár hegy természetvédelmi érték. Az őskarszt kürtői, hasadékai őslénytani értékeket rejtenek, észak-afrikai állatok csontjait is. Itt él a tarajos sikló. Egyedülálló botanikai érték a magyar kikerics, amelyet Janka Viktor fedezett fel 1867-ben. Ez az első törvény által védett növény hazánkban. A falut 1223-ban említették először. 1247-ben Harsánynál a "hétfői vásárra vezető utat" nevezték meg, és ez azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben már plébániával, templommal rendelkező helynek jelölték. A falu a török hódoltság alatt folyamatosan lakott hely volt. A török kiűzése után a környék legnépesebb magyar települése. Itt zajlott le a Szent Liga és a török közötti nagy csata 1687-ben. A község műemlékké nyilvánított református temploma a XIII. századból való. Barokk formáját 1782-ben kapta, tornyát 1900-ban emelték. A templom kertjében Sztárai Mihály szobra áll. A Szársomlyó hegy régi mészkőbányájában a helyszínen faragott alkotásokból szoborparkot alakítottak ki.

 

Nagyharsányi-kristálybarlang: 1994-ben a bányában végzett robbantást követően került felszínre a nagy cseppkő-képződményeket, gömbfülke-labirintust és nagycsarnokot tartalmazó Nagyharsányi-kristálybarlang bejárata. Mintegy 600 métert tártak fel belőle, az első száz méter kiépített, a belépést azonban csak kivételes esetekben engedélyezi a Duna-Dráva Nemzeti Park, kutatási célból, szakemberek számára. A barlangrendszer nyugati végében gerinces ősmaradványokra leltek, ezek közt pleisztocén kori földikutya maradványokat azonosítottak.

 

Nagytótfalu: Kistelepülés a Siklós-Villányi hegyvonulat déli lábánál, Siklóstól mintegy 6 km-re északkelet-keleti irányban. Öslakossága református magyar. Néprajzilag a drávaszögi néprajzi csoport külső-drávaszögi részéhez, másképp a siklósvidéki kistájhoz tartozik. A község nevét írásos források 1294-ben említik először. A Tótfalu helynév Györffy György szerint a honfoglalás előtt itt élt, az akkori nyelvben tótnak nevezett, s a magyarba olvadt pannonszláv néptöredék egykori jelenlétére utal. A Nagy előtag a településtől északra, a hegy túlsó oldalán fekvő Kistótfalutól különbözteti meg. A Bajcsi-dűlőben épült egykori pálos monostorát a törökök rombolták le. Papjai a faluba menekültek, ezért nevezték egykori írások Remetetótfalunak. A Villányi borút tagja. A borfeldolgozás céljára épült présházakból a község területén kívül, a szőlőhegyen a tájhoz igazodó pincesor alakult ki. A kulturális élet központja az 1988-ban megnyílt országos hírű tájház, értékes népművészeti gyűjteménnyel, ahol egész éven át szövőszakkör működik, és nyáron az ország minden részéről jönnek gyerekek a képzőművészeti táborba. Az épület, amelyben az iskolamúzeum és a tájház otthonra lelt, 1846-ban épült, Nagytótfalu református gyülekezetének iskolája és tanítólakása volt, egészen 1976-ig. A község műemlék temploma az 1782-1786 között épült. A templom előtti téren az 1997-ben felállított kopjafa emlékeztet a falu 1848-as szabadságharcban elesett hőseire. A településen lovas iskola működik.

 

Nyári turistaszállás: Két ilyen szálláshely várja a kirándulókat: Ivánbattyánban és Kisjakabfalván.

 

Palackozó: A nagyharsányi szőlőhegyen a K jelzésű turistaút közelében található.

 

Palkonya: A Pécs és Villány között fekvő település megközelíthető közúton, vagy vasúton: a Pécs-Mohács vonalon. A község neve az írott forrásokban először 1296-ban bukkant fel Polkona alakban. A szó valószínűleg a tavak jelenlétére utal, melyeket falu alatt csörgedező patak látott el vízével. A német telepesek megjelenése után Németpalkonya névből az előtagot törölték. A magyar középkorban és a török hódoltság alatt birtokosa volt Óvári Konrád, majd annak unokái, később a Gyulai és a Pálfi családoké, majd több nemes osztozkodott rajta. A török hódoltság alatt horvátok telepedtek ide, de a nagyharsányi csata végén elnéptelenedett. A 17. század végén szerbek érkeztek a faluba, akik a Rákóczi-szabadságharc idején elmenekültek. 1740 táján a falu egész népessége kicserélődött a németek idetelepítésével. A németek jelentős része Württembergből érkezett, a második világháború utáni kitelepítéskor nagy részük ide tért vissza. A német betelepítések befejeződésével, a letelepedés után alakult ki a község mai arculata a XIX. században kiépült pincefaluval. A XVIII-XIX. században Német-Palkonya néven említik. Nevének előtagját 1950-ben vették el. Fésűs és soros elrendezésű utcaképe, házainak hagyományos szerkezete, méreteiknek hasonlósága, oszlopos tornácaik, szerény, többnyire fehérre meszelt vakolatdíszeik egységes faluképet biztosítanak Palkonyának. Az épített és tárgyi értékek megőrzését a község vezetősége megkülönböztetett figyelemmel támogatja, ezt bizonyítja például, hogy több mint ötven lakóépület helyi védelem alá került. Palkonya ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlőművesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlék-együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A falu katolikus templomát a Batthyány család építette és 1816-ban Szt. Erzsébet tiszteletére szenteltette. A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája. A falubéli és átutazó gyerekek nagy örömére  a főutcát egy fából készült játszótér gazdagítja, mely a népi fafaragó művészet jeles alkotása. A könyék halastavainak gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a horgászni, kirándulni érkezőknek. Palkonya leglátogatottabb ünnepe a "Pünkösdi Nyitott Pincék", melyet a lakosság és a helyi Önkormányzat minden évben, pünkösd vasárnapján rendez meg. 2007-ben Európa Kulturális Faluja volt.

 

Pikó-kút: Bissétől délre a Tenkes-erdőben található kis forrás. Régen a környékbeliek hordták innen a vizet. Jelenleg elhanyagolt, nincs foglalva. Állandó vízhozama miatt érdemes lenne a kiépítésre

.

Pyber-gunyhó; (Bissei-őrkunyhó): A rendkívül jó vonalvezetésű, feltehetően római kori "Bálint út" felső harmadában, százados molyhostölgyek övezte útkanyarulatban épült hagyományos erdő őrkunyhó. Korábban is itt állt, de elpusztult. Egy szobás kis ház, rusztikus fából épült tornáccal. Felépítésekor az elhunyt kerületvezető erdész után (Pyber Iván) kapta a nevét. Előtte kellemes piknikhely található.

 

Síd-forrás: Máriagyűdön a Templom-völgyben, a katolikus templom és a régi református iskola közötti völgyben eredt a Síd-patak vize. Terméskőből épített, műanyag kifolyócsővel és alagútcsatornás kifolyóval ellátott forrás elhanyagolt állapotban. A forrás az utóbbi száraz években kiapadt. A szerb megszállás alatt itt katonai fürdő volt. A forrás ház mellett turistapihenő található, valamint itt van a Tenkes teljesítménytúra egyik rajthelye.

 

Siklós: A kistérség központja Siklós városa. A település megközelíthető közúton, Pécs felől az 58-as számú úton, vagy vasúton, a Barcs-Villány vonalon. Siklós legfőbb nevezetessége a XVIII. századi külsejű vár, amely az ország egyik legépebben megmaradt várkastélya. Említésre méltók a város török kori, valamint vallásos műemlékei is. A mai város helyén a római korban katonai telepet hoztak létre Serena néven. Az erődöt először 1294-ben említik egy oklevélben. Siklós várát és városát Pécstől délnyugatra, alig 30 kilométerre a Dráváig húzódó síkság, és a Villányi hegység találkozásánál a lapályból kiemelkedő dombra építették. A vár és a város története szorosan összefügg. A táj szépsége és az utókorra viszonylag épen megmaradt nagy kiterjedéső vár gazdag műemlékegyüttese az egész országban ismert. A domb aljában meghúzódó település, akkori nevén Soklos már XII. században hallat magáról, de a várról csak később, a XIII. században történik említés. A település létéről az első hivatalos okirat 1190-ből származik. Ettől kezdve a magyar történelem legjelentősebb családjainak volt birtokközpontja és székhelye. Első birtokosai a Siklósi családbéliek voltak, akiket a XIV. század utolsó harmadában a felfelé törekvő Garaiak váltották fel. Ők csaknem egy évszázadon keresztül birtokolták Siklóst. Aztán rövid időre a vár többször gazdát cserélt. Mátyás idejében fia, Corvin János volt a város ura, 1515-ben Siklós ismét jelentős család kezébe került, a király Perényi Imrének, az ország nádorának ajándékozta. A török Pécs elfoglalásával egyidőben, 1543-ban háromnapi ostrom után szerezte meg. Buda visszafoglalása után került sor Dél-Dunántúl felszabadítására. Ezután Capara tábornok kapta meg a várat, ő hatalmas várkastéllyá kívánta átépíteni. Az építkezés a XVIII. században fejeződött be. 1873-ban a várat Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg. A világháborúk során nem csak Siklós vára, hanem a település is elvesztette központi szerepét, mezővárosi rangját. A határsáv megszűnése, majd a beremendi cementgyár tette lehetővé, hogy 1977-ben városi rangot kapjon. A művelődési ház udvarán áll Malkocs bej dzsámija. 1543-1565 közötti időszakban épült. Siklóshoz tartozik Máriagyűd, ismert búcsújáró hely. A Villányi-hegység gerincére több turistaút és Csodabogyó tanösvény vezet.

 

Siklósi őrkunyhó: Szerény igényekkel megépített, felújításra szoruló erdő őrkunyhó a siklósi erdőtömb északi oldalán.

 

Szársomlyó: A Villányi-hegység legmagasabb pontja, 442 m magas. Természetvédelmi terület, csak engedéllyel látogatható. Különleges növénytársulásoknak ad otthont, köztük a magyar kikericsnek. Északi oldalában halad a K sáv jelzésű turistaút.

 

Szent-kút: Siklós északnyugati határrészében pincék és szőlők mellett a S sáv jelzésen, a máriagyűdi határ közelében van a Szent-kút nevű kerekes kút. A sziklába vájt ciszternakút környéke korábban búcsújáró hely volt. Hittek abban az odalátogatók, hogy meggyógyul az, aki a kút vizéből iszik. A kút mellett asztalok padok és hinta található.

 

Szoborpark: 1968-ban a Szársomlyó keleti, felhagyott kőfejtőjében létrehozták az azóta is minden évben új alkotásokkal gazdagodó villányi szoborparkot a Gyimóthy-villában működő Nemzetközi Szimpóziumra alapozva.

 

Szőlőművelés: A Villányi-hegység körzetében igen hosszú múltra tekint vissza. A nemes szőlőt már a római időkben meghonosították. A kistérség falvai a megélhetést a borászatra alapozták.

 

Tapolcai-rét: Siklóstól nyugatra elterülő vizes, mocsaras rész neve. Szétterülve itt fakad a Büdöstapolcai-forrás, de klasszikus értelemben vett forrásszáj nem létezik e helyen.

 

Templom-hegy: Őslénytani értékei (jurakori ammoniteszek, pliocén gerincesmaradványok) miatt nyilvánították védetté. Az egykori kőfejtő udvarán tanösvény lett kialakítva, ismertető táblákkal. Felső részéről szép kilátás nyílik a közeli szőlőkre.

 

Tenkes: Túrony és Bisse településektől délre lévő hegy neve. A 409 m-es hegy (földrajzi értelemben dombság) oldalában vezet a K és S jelzés. A gerincen fut még a Csodabogyó tanösvény és itt áll egy kilátó is. Nyugati része sok helyen elkopárosodott. Déli részében teljes egészében véderdő. Sok helyütt jellegzetes karsztbokorerdő. Tavaszi látványossága a virágoskőris és a legkorábban szirmait bontó mandula színes pompája.

 

Trinitás-erdő: Vokánytól délnyugatra a K, P jelzések találkozásánál kezdődő erdő neve. A közeli lakott helyről kapta a nevét.

 

Trinitás-puszta: Vokány déli határrészében lévő major elnevezése.

 

Trinitás-pusztai-erdészház: Vokányban a vasútállomástól a falu felé haladva, 200 m-re baloldalon találjuk az évszázados hársak által dédelgetett erdészházat. Régi típusú, hosszú épület. Régen kolostor volt, szerzetesek éltek benne.

 

Törökerdei őrkunyhó: Régi erdő őrkunyhó a siklósi erdőtömb déli oldalában. Jelenleg a siklósi Táncsics Vadásztársaság kezelésében áll.

 

Túrony: Siklóstól és Harkánytól 7 km-re található. Az 58-as számú főútvonal mentén fekvő település közúton jól megközelíthető, az autóbusz-közlekedés kiváló. A régészeti feltárások tanúsága szerint már a kőkorban is lakott volt a település, és kerültek elő bronzkori leletek is. A rómaiak korában hadiút haladt a falun keresztül. Az 1237-ből fennmaradt írásos dokumentumban még Turul alakban szerepel a falu neve. A török hódoltság idején a lakosság jelentős része áttért a református hitre.  Túrony múltjának tragikus eseménye volt, amikor 1706-ban a rácok felgyújtották a falut. A következő jelentős dátum 1849. Ekkor Kossuth felhívására több ezer ember vonult Pécs felé. A rosszul fölfegyverzett, rendezetlen sereget a császári csapatok Túronynál legyőzték, a falut felégették, lakosainak nagy részét kegyetlenül megölték. A falu látnivalói közül mindenképpen figyelmet érdemel az Árpád-kori református templom. A település gyönyörű természeti környezete kiváló lehetőségeket kínál a természetjárók, az ökoturisztikai fejlesztések számára. A település turisztikai csomópont, itt találkozik a S-, Z- és a S+ jelzés. A Diósvölgyi ifjúsági tábornál (térképen Avas-alja elnevezés van) pihenőpadok várják a vándorokat. A túrák kiváló kezdő és végpontja lehet a település mivel a hétvégén is jó az autóbusz közlekedéssel. Itt van a Tenkes teljesítménytúra egyik rajthelye is!

 

Vándortábor útvonal: Máriagyűd közelében, a Tenkes északi oldalán futó K+ jelzésű turistaút elnevezése.

 

Villány: A település megközelíthető közúton, a Pécsről indulva az 57. vagy az 58. számú út felől; illetve vasúton: a Pécs-Mohács vonalon. A település elsősorban az itteni boroknak köszönhetően vált ismertté. A borvidék meghatározó, névadó települése már a történelem előtti korszakokban is lakott hely volt. Az őskori leletek után a szőlőművelés régmúltjának nyomai is a kelta és római kort idézik. A honfoglaló magyarok nemzetségei megtelepedtek e vidéken, a lakosság évszázadokon át magyar volt. A jelenleg ismert első okleveles említése 1352-ból való, ettől kezdve azonban több névváltozatban – Villam, Viglam, Vilha, Villiam, Vykam – is szerepel.
A török hódoltság ideje alatt a településről teljesen eltűnt a magyar lakosság, 1697-re a községnek mintegy 100 – zömében rác – lakosa van, a szám 1715-re 250-re nő. Az 1720-as pestisjárványt követően a település lakosságszáma ugrásszerűen emelkedik, az új honfoglalók elsősorban Délnyugat-Németországból érkeznek.
A 150 éves török uralom és az 1687-ben ellenük vívott utolsó küzdelem után a szőlőültetvények elpusztultak. A rácok a Kadarka meghonosításával a vörösbortermelés megalapítóivá váltak. 1770-től alapvetően megváltozott a korábbi népesség összetétele. A német szőlőmunkások magukkal hozták kedvenc szőlőfajtájukat, a kékoportót. 1895-ben már 590 hold szőlőterülete volt a községnek, ám a XIX. századi Európán végigsöprő filoxéravész elpusztította a szőlőket. A villányi Teleki Zsigmond szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló alanyfajtáknak a kinemesítése, amelyek segítségével a filoxéravész elmúltával megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése. A korszerű, új fajták bevezetésével és nemesítésével ismét erőre kapott a villányi borvidék. 1930 körül a lakosság túlnyomó többsége már sváb volt. A háború után jelentős részüket kényszerrel kitelepítették, és helyükre, a házaikba felvidéki magyarokat költöztettek, akiknek meg kellett tanulniuk a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájának, a szőlőművelésnek az alapjait. Az utóbbi évtized mélyreható változásokat hozott a térség szőlő- és bortermelésében, borkultúrájában. A villányi gazdák erőteljes fejlesztésekbe fogtak, az országban az elsők között alakítottak ki európai színvonalú, a legkorszerűbb technológiát alkalmazó borászatokat. Az apáról fiúra hagyományozott több évszázados tudás, a modern technológiával ötvözve eredményezte az elmúlt évek kiemelkedő villányi sikereit. Villány az őslénytan iránt érdeklődők számára is sokat jelent. Vasútállomásáról indul a Villányi-hegységet hosszában átszelő K jelzésű turistaút.

 

Villányi-hegység turistaút hálózata: 1929-ben két jelzett út létezett a hegységben: Villány - Harsányi hegy között az 1-es számú út. Vokány, vasútállomás - Gyűd között egy + jelzés. Később az 1-es számú út megszűnt. 1976-ban Kistótfalu - Tenkes-hegy - Túrony között létezett egy K sáv jelzésű út. Erről egy rövid P és S jelzés ágazott le Máriagyűdre. Az idegenforgalom és turizmus növekedésével szükségessé vált, hogy a tájegység további értékes területeit is bemutathassák a túrázóknak, kirándulóknak. Az 1990-es évek második felében alakultak ki a ma is meglévő településeket is összekötő turistatúvonalak. Elkészült a K jelzés folytatása is, mely a szomszédos tájegységben, az Ormánságban folytatódik tovább, egészen Sellyéig. A közel 90km-es turistaút hálózatot 2000-től a Dráva TSE és a Tenkes TE kezeli! A jelzésfestésekkel és útkarbantartással kapcsolatos észrevételeket a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen lehet bejelenteni.

 

Villányi-hegység turistatérképe: Az 1929-ben megjelenő Mecsek-hegység térkép alsó részén 1:75.000-es méretarányban ábrázolták e tájegységet. Az 1976-os Mecsek-hegység térkép is az alsó részén jelenítette meg a Villányi-hegység környékét, rajta a K, P, S jelzésekkel. A Cartographia kiadásában 2001-ben új térkép jelent meg a Villányi-hegységről 1:20.000-es méretarányban, ami már a jelenleg is meglévő turistaútvonalakat is ábrázolta. Jelenleg a Cartographia Kft. kiadásában a Mecsek - Villányi-hegység turistakalauzában jelentetik meg a tájegység 1:40.000-es méretarányú térképét. Ezt legutóbb 2006-ban adták ki.

 

Villánykövesd: Baranya megye déli részén, a Villányi hegység lábánál fekszik, Siklóstól 13 km-re, Pécstől 30 km-re helyezkedik el. Csodálatos természeti környezetben elterülő település, része a történelmi borvidéknek, így a Villany-Siklósi borvidék falvai közé tartozik.  Könnyen megközelíthető vonattal, illetve autóval a Pécset Villánnyal összekötő úton. Villánykövesd nevezetessége a turisták kedvenc helye, a festők és fotósok gyakori témája: a háromszintes pincefalu. A műemlékileg védett pincesor az ország egyik leglátványosabb műemlék-együttese. Megőrzése, védelme mindenképpen indokolt volt, hiszen mutatja, hogy a múltban milyen jelentős szőlőtermesztés és borkészítés folyt a vidéken. A terület már időszámításunk előtt 2800 körül, a Lengyeli kultúra idején is lakott volt. A települést először 1290-ben említik írásos források Kuestd, majd két évszázad múlva, egy 1436-ból származó okmányban már Kwesd néven. Az Árpád-korban a községet magyarok lakták, főbirtokosa a Siklóssy-család volt. A török hódoltság alatt – ekkor magyar urai a Zrínyiek voltak – elnéptelenedő faluba szerbek telepedtek be, akik a Rákóczi szabadságharc idejét leszámítva állandóan a településen éltek. Az 1750-es években németek érkeztek a községbe, mely fokozatosan elnémetesedett. A betelepült németek alapos szakismeret birtokában erőteljesen a szőlőtermelés felé fordultak. II. József engedélyezte, hogy a jobbágyok egész évben értékesíthessék boraikat, a kövesdi nedűk keresettek egész Horvátország területén. A község a bólyi uradalom egyik legjelentősebb szőlőterületévé vált. A XIX. században jelentős volt az oltványtermesztés, forgalmazás is. Az oltványok eljutottak Burgenlandba is. A pincesorról letekintve tárul elénk a 2 hektárnyi nagyságú park, melyben a gyerekek örömét szolgáló játszótér található. Érdekes látnivaló a Batthyány pince, mely nevét az egykori földesurak családjáról kapta. Ebben a földalatti katedrálisban kerülnek megrendezésre minden évben az európai 2000-ben évben a Világ Bordalfesztivál nyitó ünnepségei. A római katolikus templom késő barokk stílusban épült 1780-ban Nagyboldogasszony tiszteletére.

 

Villány-Siklósi Borút: A villányi borvidák adottságaira alapozva nyolc település alkotta meg elsőként 1994-ben Magyarország első borútját. Ma már 11 településen kanyarog keresztül.

 

Vokány: A település a Villanyi hegység északi lejtőinek közelében helyezkedik el. A megyeszékhelytől való távolsága 30 km. A legközelebbi várostól, Siklóstól 11 km-re fekszik. Az első okleveles említése Vokan formában 1710-ből való. Az alapszó lehet magyar, de délszláv is. Az utóbbi esetben az értelme: Vukáné. Korábbi megnevezései: Siklósvókány, Rác Vókány. Története szorosan kapcsolódik az e helyen 1183-ban alapított Trinitás bencés apátsághoz. Területén a középkorban létezett egy Szenttrinitás nevű falu. Bencés kolostora már a XI–XII. században működött, de kolostornyom fedezhető fel a Gombás-dűlőben is. A kolostor és a templom romjai még a 18. században is láthatóak voltak. 2000-ben ennek a templomnak a romjait tárták fel a Baranya Megyei Régészeti Múzeum munkatársai. Vokányban a 18. század elején többségében szerbek éltek, helyükre 1752-1768 között németek költöztek. A szőlőtermesztésnek és bortermelésnek is régóta hagyománya van. A műemlék jellegű római katolikus templom 1793-ban épült, késő barokk (copf) stílusban. Berendezése klasszicista és a XIX. század első feléből származik.

 

Vokányi vadászház: Vokánytól délre, a Kisharsányhoz tartozó szőlőktől nem messze, a Kecskeháti-erdőben található. Ma már romos állapotú.