MECSEK HÍRADÓ

 

2011-ben történt
(Tagszervezeteink életéből)

 

BMTSZ Nyugdíjas Szakosztály

 

Nyugdíjas szakosztályunk létszáma 2011-ben 71 fő, pártoló tagjaink száma 18 fő volt. Évről évre egyre többen csatlakoznak szakosztályunkhoz.

 

Minden hónap első szerdáján találkozunk, reggel nyolckor túravezetőimmel a moz­galmi házban. A tagoknak kilenckor hirdetjük ki a havi túrákat, és megbeszéljük az elmúlt hónap barangolásait, és az aktuális eseményeket.

 

Csütörtök- és vasárnaponként kelünk útra. 2011-ben 115 túránk volt, sok kilométert tet­tünk meg, és a szintemelkedést is akadálytalanul teljesítették túratársaim. Kirándu­lá­saink zökkenőmentességéről hét túravezetőm gondoskodik. Jankai István, Kaszás Károlyné, dr. Németh Gézáné, Mérő Andorné, Raub Bálintné, Szente Jánosné, Szűcs Istvánné. A vezetőség hét pontban összefoglalta a szakosztály belső szabályzatát, a tagok ezt tudomásul vették, és aláírták. Nyílt túrát a szövetségnek Kaszás Károlyné és Raub Bálintné vezetett. Szűcs Istvánnénak és túratársaimnak köszönöm, hogy segítettek a jelzések festésében.

 

Barangolásaink változatosak, a Mecsek csodás, vadregényes tájait jártuk be az év fo­lya­mán. A Geresdi-dombság sem maradt ki úti céljaink közül. Virág túrák, tan­ös­vé­nyek, várak, kilátók és gyógynövénytúrák tették gazdagabbá, színesebbé és egész­sé­gesebbé kirándulásainkat.

 

Kora tavaszi túráinkon elsők között nyílik az illatos hunyor, majd gyönyörködhetünk a hó­virág és májvirág táncában a tavaszi szélben. Utána a tavaszi-hérics, kökörcsin, és ba­zsarózsa csodás színeit csodálhatjuk meg barangolásaink során a Kelet-Mecsekben. Az elmúlt évben láttunk majomkosbort, turbánliliomot és a ritka, fokozottan védett szar­vasbangót. Ősszel a Mézes-réten, és a Pap-réten az őszi kikerics varázsolt el ben­nünket.

 

Egy kicsit előreszaladtam, még sok minden történt a szakosztályunk életében, szebbnél szebb túráink élményeit nehéz röviden összegezni.

 

Augusztus 15-én a Kardos-úti kulcsosházban virággal, tortával köszöntöttük három, 80 éves túratársunkat: Dr. Fehér Istvánnét, Jakab Ferencnét és Lippai Pálnét.

 

Szeptember 9-én csodálatos időben, 42-en találkoztunk Pécsett a Ferences-templomnál. A történelmi belvárost bejárva, városunk múltjához köthető neves emberek szobrait tekintettük meg, majd a püspöki pincészetnél elfogyasztottuk a 4 órára megrendelt zsíroskenyeret és pohár bort, melyet a szakosztály finanszírozott. Nagyon jól éreztük magunkat.

 

Október végén, november elején tett kirándulásaink Büdös-kútra, és a János-kilátóhoz indultak, azért, hogy fejet hajtsunk, és tiszteletünket fejezzük ki elhunyt túravezetőink, szakosztályvezetőink előtt. Virágot vittünk és mécsesek lángjával emlékeztünk. Idősebb túratársaim a központi temetőben jártak, hogy elhunyt társaink sírjánál gyertyát gyújtsanak. 1974 óta létezik a szakosztály, sokan eltávoztak közülünk, sok baráttól kellett búcsút vennünk.

 

December első szerdáján, a közgyűlésen, a szakosztály nevében, Guth Lászlónéval, gazdasági vezetőnkkel együtt, túravezetőinknek megköszöntük az éves munkájukat egy csekély ajándék kíséretében. Az engem ért figyelmességet is külön megköszö­nöm.

 

A karácsonyt december 20-án ünnepeltük meg, a Hősök terén, a faluházban. 33-an vettünk részt ünnepi találkozónkon. Finomságok kavalkádja, zene, tánc, igazi családias, bensőséges program volt. Mindenki nevében mondhatom, hogy kellemesen telt ez az alkalom.

 

Az év utolsó túrája december 29-én volt, csütörtökön. 47-en vettünk részt rajta. Ez az amolyan előszilveszter oldott hangulatban telt. Útvonalunk: Hotel Kikelet - Ilonka-pihenő - Dömörkapu - Kisrét - János-kilátó - Lapis - Mandulás - Hotel Kikelet volt. Nem maradt el a pezsgő, forralt bor, finom "disznóságok", kalács, pogácsa, számtalan féle sütemény stb. Igazi terülj-terülj asztalkám volt minden pihenőhelynél. Délután háromkor szálltunk buszra, elbúcsúztattuk a 2011-es évet.

 

Kívánok boldog, békés új esztendőt minden túratársamnak! Jó egészséget a barangolásokhoz, megértést, türelmet és szeretetet egymás iránt ebben a rohanó világban.

 

Raub Bálintné
szakosztályvezető

 

Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub

 

Egyesületünk célkitűzése a testmozgás, az egészséges életmód, a környezettudatos gon­dolkodásmód elterjesztése, autózás helyett a kerékpáros közlekedés nép­sze­rű­sí­tése.

 

Klubunk taglétszáma 56 fő. Szervezett kerékpáros- és gyalog- és vízitúráinkon mintegy 500 fő vesz részt több-kevesebb rendszerességgel. Túráink mindegyike "nyílt túra", azokon bárkit szívesen látunk.

 

Célunkat elsősorban változatos kerékpártúrák rendezésével kívántuk elérni, melyek nem csak tekerések, hanem mindig megyünk valahová megnézni valami nevezetességet.

 

A kerékpáros főszezonban (2011. június 1 - október 31.) 17 kerékpártúrát szerveztünk, melyek hossza összesen mintegy 2000 km volt.

 

Az alábbi, sok résztvevőt vonzó, évente ismétlődő nagyrendezvényeink idén is si­ke­re­sek voltak: "2x100 km Baranyában" kerékpáros teljesítménytúra 100, és 200 km-es távon (június 4.), "Mecseki Hegyikerék" elnevezésű MTB teljesítménytúra a Mecsek erdei útjain (június 11.), Pünkösdi Regionális Kerékpáros Találkozó Pécs­vá­ra­don, a vár ódon falai között (június 13.).

 

Az évente megrendezett, nomád, sátras vándortáborunk ez évi útvonala a Duna ma­gyar szakasza mentén, az Eurovelo 6. úton vezetett (július 16-22.).

 

Részt vettünk Doroszlón (Szerbia) és Beremenden kerékpáros találkozón, jártunk többek között Hortobágyon, a Zselicben, a Keleti Mecsekben, a révfalui búcsúban.

 

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően vízitúrát is szerveztünk. Idén a Körösökön lapátolt a vállalkozó kedvű társaság (július 24-31.).

 

A kerékpáros szezon előtt és után (a kora tavaszi és őszi-téli időszakban) gyalogtúrákra invitáltuk a klubtagokat és az érdeklődőket. A két legsikeresebbet érdemes külön is megemlíteni. A "Tűzkerék" túra már hagyomány: Pécsváradról vezet Óbányára, ahol a túrázók részesei lehettek a hegyről leguruló, tüzes kerék fantasztikus látványának (március 13., 140 résztvevő). A "Skóciai szent Margit Emléktúra" idén 24. alkalommal került megrendezésre Mecseknádasd és Pécsvárad között. A túra csúcspontja minden évben a Réka-vár megmászása, ott egy szerény műsor, és a magyar-skót királyné életéről szóló előadás meghallgatása. (november 19., 318 túrázó, a közvetlen környezetről érkezőkön túlmenően budapesti szekszárdi és bajai résztvevőkkel.)

 

Egyéb

 

Folyamatos kapcsolatban állunk Pécs Város Polgármesteri Kabinetjével. Kikérik és figyelembe veszik véleményünket, javaslatainkat kerékpár-közlekedést érintő kérdésekben. A tárgyidőszakban Pécs városban a kelet-nyugati irányú kerékpározás legjobb lehetőségének kialakítása volt az aktuális téma, mert ez a pécsi kerékpárosok (egyetemisták) számára a legfontosabb útvonal.

 

Kommunikáció

 

"Kerékváros" című újságunkat papír helyett 2009 áprilistól a világhálón jelentetjük meg : www.kerekvaros.hu Honlapunkat (http://ptkk.baranya.com), mely a klubunkra vonatkozó tudástár, "lexikon", karbantartjuk, tartalmát rendszeresen frissítjük. A http://ptkk.blogspot.com weboldalunk az aktuális hírcsatorna, túrabeszámolók olvashatók és képek böngészhetők a lezajlott túráinkról. Itt találhatók meg a következő időszak túraprogramjai is.

 

Klubunk működésének anyagi alapja a klubtagok által befizetett tagdíj és az szja 1%-ból kapott összeg. Alkalmanként működési támogatást az NCA-tól kapunk. Egy-egy meghatározott rendezvényre Pécs városától, ill. vállalkozásoktól kapunk kisebb támogatásokat, ezek azonban esetlegesek, nem tervezhetők.

 

Dr. Novotny Iván
elnök

 

Felhőtlenek

 

Kis csapatunk - 6 taggal - 2011-ben is szorgalmasan rótta a kilométereket hazánk gyö­yörű vidékein. Túráink során 2048 km-t tettünk meg és 36 950 m szintet győztünk le. Csapattársaim rendszeresen részt vesznek a túráinkon, de ezenkívül van még három személy is, akik ha tehetik, velünk tartanak.

 

Túráinkat a Mecseken és a Villányi-hegységben tettük, de jártunk a Magas-Bakonyban is. A Nyugat-Mecsekben a Sás-völgyben megtekintettük az erdei iskolát, és a környékén kialakított jelzett turistautakon jártunk. Hetvehelyen a Makovecz Imre által épített szép kilátót néztük meg. Végigjártuk a Bakonya - Boda közötti turistautat, és Bodáról elmentünk Bükkösdig is. A Jakab-hegyet többször is megjártuk, nyár elején a halomsírok közelében rengeteg őzlábgombát szedtünk.

 

A Közép-Mecsekben jártunk legtöbbet, annak megközelíthetősége miatt. Így a Misinára, ill. onnan igen sokszor "fel- és leszaladtunk". Emlékezetes marad a Vágotpusztára történt kirándulásunk, melyen a Kecske-hátról leereszkedve bementünk a csodálatos környezetben lévő Kőfejtő-kúthoz is. Többször jártunk Árpád-tetőn is; emlékezetes marad az erdei iskolában történt beszélgetés és az azt követő túra, és a "nordic walking" bemutató.

 

A Kelet-Mecsekben leghosszabb utunk a Pécsvárad - Mecseknádasd közötti túra volt, melynek végén - erőnket összeszedve - a Vár-hegyre is fölmentünk. Az Erdősmecske - Ófalu túránk is gyönyörű volt. A Mészkemence és környéke telis-tele csipkebogyó és kökény terméssel. A megújult püspökszentlászlói arborétumban is elidőztünk, a hűs fák alatt jó volt kipihenni az előtte megtett utat.

 

A Villányi-hegységben is többször jártunk. A csarnótai kilátótól levezető kőmező a Mecsekben eddig nem látott természeti jelenséget jelentett számunkra. Nem is gondoltuk, hogy Baranya még ilyen kinccsel is rendelkezik. Részt vettünk néhány bányász emléktúrán és múzeumi túrán is, de sajnos több alkalommal a zord időjárás visszatartott minket.

 

Részt vettünk a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség rendezvényein, így a TTE Pécsi Csoportja megalakulásának 100. évfordulója alkalmából Fehér-kúton rendezett ünnepségen is. Ha tehettük, részt vettünk a "Falujáró túrákon", így jártunk Nagypallon, Sellyén és más helyeken is. Gyaloglásaink során tisztítjuk az utunkba eső forrásokat, összeszedjük a szemetet.

 

Májusban a Magas-Bakonyban jártunk. A Gerence-patak mellett fekvő Bakonybélben szálltunk meg, és innen tettük meg túráinkat. Így jártunk a Sátor-hely-hegyen, a Vár-hegyen, a Tönkölő-hegyen és a Bakony legmagasabb csúcsán, a Kőris-hegyen is. Az Odvaskő-barlang és a Likaskő-barlang megtalálása, az oda való le- és felmászás sem volt könnyű feladat. Itt a legnagyobb élményt a Kerteskői-szurdok (Gugyor) felfedezése jelentette. A gugyor mintegy 300 méteren át húzódik, melynek két oldalán hatalmas sziklafalak merednek, s az azokról fátyolszerűen lelógó növények szinte "pókhálót" alkotva lógnak le a mélyben csendesen folyó Gerence vizére. A pataknak nehéz dolga van: hol a sziklákat átvágva, hol azokat kikerülve folytatja útját. Nekünk is nehéz volt a dolgunk: a patakon többször átkelve gyönyörködhettünk a természet e csodálatos képződményében.

 

Összegzésként elmondhatjuk, hogy 2011-ben is sok helyen jártunk, sok szép élménnyel gazdagodtunk, és balesetmentesen győztük le az akadályokat.

 

dr. Koncz Eszter
szakosztályvezető

 

Pécsi Ifjúsági Unió

 

Szervezetünk a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség és a Pécs Városi Természetbarát Szövetségek tagjaként 2011-es évben továbbra is elsősorban a Kardos úti kulcsosház kezelésében, felújításában, működtetésében végzett munkát, és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség tagjaként a kulcsosháztól induló városi túrák rendezésében segítettünk.

 

Az általunk működtetett ifjúsági és gyermek klubok, szakcsoportok, szervezeti tagok részére rendszeresen szerveztünk programokat, túraprogramokat a Kardos úti kulcsos­házhoz. Ez nem csak a hangulatos szalonnasütéseket, gulyásfőzéseket jelentette, hanem a túrázáson, játékon, sporton keresztül a természet- és környezetvédelem, a kö­zösség­fejlesztés terén is sikerült elindítani a fiatalokban egy fajta szemléletválto­zást.

 

A Kardos úti kulcsosház állagának fenntartása volt a feladatunk az elmúlt évben.

 

Sok munkaórában vakoltunk, festettünk, javítottunk. Mindezen munkához saját erőnk­ből teremtettük meg az anyagi feltételeket. Sajnos az épített kandalló is használhatat­lanná vált, kiváltottuk egy kályhával. Találtunk valakit, aki megjavítaná, a javítás lassan elkezdődik.

 

A külső környezetet is igyekeztünk rendben tartani, kivágtuk a sérült fákat, füvet nyírtunk, gallyaztunk, javítottuk az első kaput, felmértük a hátsó kapuhoz való anyagszükségletet.

 

2012. évi terveink: fő feladatunk a kulcsoház állagának megőrzése, lehetőség szerinti javítása. Keressük a lehetőséget a komfortosabbá tételre.

 

A Pécs Városi Természetbarát Szövetséggel közösen 2012. évben is több túraprogram indulási pontjaként tervezzük nyílt túrákba bevonni a Kardos úti kulcsosházat, és szervezetünket.

 

2011. évben parkot kezdtünk építeni. A Ledina Park megvalósulása úgy gondoljuk, hogy fontos a városrész életében. 40x40 m-es, sövénnyel körbeültetett zárt kutyafut­ta­tót hoztunk létre paddal, esőbeállóval. Fákat ültettünk, padokat helyeztünk ki. Sikerült egy pavilont is felállítatni. 2012-ben focipályát és futópályát hozunk létre. Május végén adjuk át.

 

A kezdetek óta részt veszünk a Balokány-ligetért összefogásában, számos alkalommal segítettünk a park takarításában, fűnyírásban, az Aranyeső-forrás megújításában.

 

Háber János
Pécsi IFU elnöke

 

Kenderföldi Természetjárók

 

Komlón, a Kenderföldi Általános Iskolában 13 éve működik a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség "Kenderföldi Természetjárók" szakosztálya. Tagjai főként az általános iskola tanulói, de időről időre csatlakoznak hozzánk  "vendég túrázók" is.

 

Túráinkat általában kéthetente rendezzük, elsősorban a Kelet- és Közép-Mecsekben, átlagosan 15-20 fő részvételével. 2011-ben befejeztük a "Mecseki barangolások háztól-házig" jelvényszerző túramozgalmat, melynek bejárása során rendszeresen elláttuk bélyegző lenyomatokkal a bélyegzőhelyeket is (a jelvényt nyolcan szerezték meg). Részt vettünk számos telje­sít­mény­túrán is, a rövid- és középtávokon: "Mecseki négy évszak", "PITE" és a "PITE Születésnapi Túra", "Tenkes", "Retró túra", "Mecsek", "Baranya-Tolna", "Mecseki láthatatlanok nyomában", "Mecsek 400", "Mecseki Mikulás" túrák. Indultunk a Mecsekerdő Zrt. "Erdők hete" vetélkedőjén, melyen hatodikos tanulókkal 3. helyezést értünk el. A túrák lebonyolításában nagy segítségemre van Merk Ferenc, akinek ezúton is köszönetet mondok.

 

A nyári szünetben - hagyományosan - természetjáró táborozást szerveztünk a Dél-Zselic Természetbarát Klubbal közösen, ez évben a Mátra hegységben. A 12 napos tábor során keresztül-kasul bejártuk a Mátrát, felkeresve a természeti látnivalókat és más nevezetes helyeket: Mátra-gerinc (Kékes-tető, Galya-tető, Sas-kő, Ágasvár), Siroki vár, Recski Nemzeti Emlékpark, Parádfürdő, Mátrafüred, Ilona-völgyi vízesés, Vörös-kői kilátó, Három falu temploma, Tarjánka-szurdok. Utaztunk a Mátra erdei kisvasútjain Gyöngyösről Mátrafüredre és Lajosházára, megnéztük a gyöngyösi Mátra múzeumot. Kirándulást tettünk Salgótarjánba, ahol a Bányászati Múzeum tárójában ismerhettük meg a bányászok nehéz életét (milyen kár, hogy Komlón nincs ilyen bemutatóhely!), majd a Somoskői-várhoz (amely mögött a geológiai különlegességet, a híres bazaltömlést is megcsodálhattuk) és a Füleki várhoz kirándultunk autóbusszal. A Mátrában gyalogtúráink során négy jelvényszerző túramozgalmat teljesítettünk: Kós Károly Emléktúra, Kodály Zoltán Emléktúra, Mátrai Rákóczi túra, Vörösmarty Mihály Emléktúra. Természetesen strandolásra is jutott idő a gyönyörű gyöngyösi strandon.

 

2011-ben a természetjáró gyerekek közül ketten értek el bronz, ketten pedig ezüst fokozatú természetjáró minősítést.

 

Strasser Péter
szakosztályvezető

 

Évnyitó túra az Orfűi Turisztikai Egyesülettel

 

2012. január 8: esőcseppek kopogtatják az autóbusz ablakát az orfűi kanyarokban. Szürke ruhába öltözött a táj, felhőket kerget a szél a hegyek felett. Tekeresen, a Lovas panziónál Gonda Tibor vár bennünket és mutatja az utat a terített asztalokhoz. Az ízlésesen berendezett ebédlőben egyre többen kortyolgatják a meleg teát és forralt bort. Az asztalokon hurka, kolbász, disznósajt hívják fel magukra a gyülekező kirándulók figyelmét. Nehéz ellenállni a bőséges kínálatnak, mindenki csipeget egy keveset ízlése szerint.

 

Indulnunk kell, hogy a tervezett útvonalat időre teljesíteni tudjuk. Elállt az eső, így a nagy gazdasági udvaron nyugodtan készíthetünk csoportképet az indulókról. Végighaladunk a szép főutcán, ahol több védett és felújított korabeli lakóházban, gazdasági épületben gyönyörködhetünk, melyeket az 1800-as években építettek. Eperfák szegélyezte úton haladunk a Herman Ottó-tóval párhuzamosan. Jobbra letérünk a horgászok keskeny ösvényére, és a vízparton megemlékezünk Herman Ottó természettudós munkásságáról. Tovább haladva a tó szélén kanyargunk a partot követve, figyeljük a rezdületlen víztükörbe nyújtózó fák képeit. A túlpartot sárgás színben nádas borítja, föléje szürke szálerdő magasodik. Feltűnik a zsilip kék korlátja és tőle jobbra a fák között a hófehér sziklafal a Füstös-likkal. Dagasztjuk a sarat néhány percig az erdészeti úton, amin a tó gátját megközelítjük. Az erdei pihenőnél a szikla tövében elmondom a szarmata mészkő kialakulásának történetét, megmutatom az apró kagylók és csigák vázait, az összecementálódott keményebb sziklákban. A magasban lévő barlangról, a Füstös-likról is elhangzanak az érdekességek és felkeressük a közelben fakadó Horgász-forrást.

 

Az égen szaladó sötét felhők szakadozni kezdenek, rongyos darabjaik közül kikandikál a napsugár. A Kovácsszénájai- tó fahídján állunk és tekintetünk végig­szalad a hosszan elnyúló tavon. Rendezett, tiszta a tópart, a mogyoróbokrok virágzásnak indultak. Hosszú kukacként lógó ernyős virágaikat nagyító segítségével többen megvizsgálják, és csodálják a mini virágoskertet. A többiek addig a Ravasz-kutat nézik meg és isznak néhány kortyot belőle. A faluban haladva kőkereszt mellett megyünk el és olvassuk a keresztre vésett szöveget. A régi házak között az úton a falu központjába érkezünk.

 

Kovácsszénáján a Hári Háznál Novák Péter polgármester fogad bennünket, meg­mu­tatja a házat, beszél a fejlesztésekről, tervekről. Bepillantunk a mini szállásokba, melyek régen tágas disznóólak voltak és ma az erre bicikliző, gyalogló fiataloknak rendeztek be kis "remete fülkéket", a kifutó végén zuhanyzóval. Az udvaron kemence épült és a falu közösségi élete is itt zajlik az udvarban a munkák befejeztével. Péter és barátai a tágas közösségi házba invitálnak bennünket, ahol pogácsával, kemencében sült kenyérrel, finom házi lekvárral és számtalan finomsággal kínálnak. A gőzölgő tea és a forralt bor finom illata csiklandozza orrunkat. A kellemes meleg és a vendéglátók szeretete még marasztalna, de az idő sürget, indulni kell tovább. Megköszönjük a szíveslátást és a már ismert úton lemegyünk a buszmegállóig. Elhaladunk a kertben fának támasztott magányos madárijesztő mellett, majd az öreg, széles fahídon lépkedve a mezőre érünk. Sokáig haladunk az Orfűi-patak partján és nézzük az erdő alján, az egykori malomárok mellett a düledező romos malomépületeket. A túrára eljöttek velünk Tibor kutyái is, akik örömükben oda-vissza szaladgálnak a hosszan elnyúlt menetoszlop mellett. Jobbra feltűnik Husztót, apró házaival és a templom­tornyával. A főutcán elénk jön Imrő Zoltán polgármester és felkísér a templomhoz bennünket. A belső ajtóból vetünk pillantást a szép oltárra és a "vigyázban álló" padsorokra. Bakancsainkra vastagon rakódott a sár, ilyen lábbal nem illik belépni a szent helyre.

 

Néhány lépésre van az önkormányzat épülete, ahol kellemes meleg helyiség és kedves emberek fogadnak bennünket. Terített asztal, minden finomsággal megrakva, meleg ital a kifagyott turistáknak. Zoltán beszél a faluról, az itt élő emberekről, gondjaikról és örömeikről. A csapaton kezdenek látszani a fáradtság jelei, ezért kicsit türelmeseb­ben várok, hogy az elnehezült lábak új erőre kapjanak.

 

Megköszönjük a jó tartást, kedvességet, majd búcsút intünk vendéglátóinknak és elindulunk a vasút felé. Kiérünk a fő útra, melyen balra fordulva Abaliget felé indulunk. Néhány perc gyaloglás után jobbra az erdészeti utat követve betérünk a vasúti töltés alatti tojás formájú alagútba. Ide azért térünk be, hogy az akusztikáját kipróbáljuk a harminc méter hosszú alagútnak. Középen kis vízfolyás csordogál, de a széleken lehet biztonsággal lépkedni. Lassan átérünk a túloldalra, ahol szép erdő kezdődik a hegy felé. Visszafele Klári javaslatára kis kórust alkotunk és kánonban elénekeljük az Ég a város című dalt hangosan. Igazi zenei élmény számunkra, és büszkén csattogunk kifele a sárban. Hamarosan egy jóval kisebb alagútba viszem be a társaságot, melynek túlsó végénél feltűnik a régi vasúti viadukt égbenyúló, mívesen, kőből épített tartópillére. Csodálatos látvány itt bent az erdőben a fák között. A pillér lábazatánál csobog a Viadukt-forrás, melynek kellemes hűs vize olthatja a megfáradt vándor szomját. A völgy két oldalán látszanak a lapos támasztópillérek meredeken fent a völgy tetején. Lassan mindenki elkészíti a fotót a kőóriásról, és szép sorban sétálunk kifelé az alagútból. Barátaimnak most jelzem, hogy egy igazi turista tempóra váltunk, hogy mielőbb leküzdjük ezt a néhány kilométer aszfalt utat. Szépen halad a csapat és nézegetjük a kitágult látótérben a szántókon zöldülő vetést, a soroló tölgyeseket és a hegygerincen magasodó fákat. Elérjük a hegytetőt, ahol jobbra letérünk és megmutatom a régi alagút bejáratát. Fentről nézzük, de ketten a meredek akácosban leereszkednek az alagúthoz. Bent hűvös van, és a lámpa fénye világít néhány méterre a sűrű sötétben. Faragott mészkő alapzaton boltíves falazat körben. Néhol gyenge vízszivárgás látható. A gőzmozdonyok füstje feketére meszelte az évtizedek alatt az alagút fehér mészköveit.

 

Az Öreg-hegy gerincútján indulunk felfelé és birkózunk a sárral és az arcunkat cserző hideg széllel. Beérünk az erdő védelmébe, ahol megszűnik a szél és a sár is elfogyott már. Jobbra a Kis-kő-hegy oldalában látjuk a régi kőbánya kiharapott darabját, mint tájsebet. A szőlőhegyen hatalmas, bekerített területen állatokat tartanak, lovak, szamarak, kecskék láthatóak melegebb időben. Dánomra érve kitágul a látóhatár, messze száll tekintetünk. A Tubes vonulata végig látható a tornyokkal és látjuk a völgyben az abaligeti templomtornyot és alatta az apró fehér házikókat. Balra látszik Husztót környéke, jobbra tőle Kovácsszénája és a kis domboldalak. Felélénkült a hideg szél, ezért szapora léptekkel sietünk az Ádám-halála végénél lévő kék kereszt­hez. Itt elmondom, hogy elődeink milyen célból állítottak útszéli kereszteket. Ezek a keresztek a vándoroknak a régi időben és napjainkban is jó tájékozódási pontként szolgáltak. Itt lehetőség van a fáradtabbaknak, hogy egy rövid úton lemenjenek Te­ke­resre. A csapat fele él ezzel a lehetőséggel. Búcsút intünk egymásnak, és Tibor ve­ze­té­sé­vel elindulnak hazafelé. Mi tizenöten Abaliget felé indulunk a szép, gondozott, és lejjebb az elhagyott szőlők között. A löszmélyút fölött boltívet képeznek a fák, és ez alatt haladva érünk a faluba. A főutcán balra fordulunk, és tíz perc alatt elérjük a köz­pon­tot. Jól esik a buszmegállóban leülni egy kicsit a padokra pihenni. Ez a település is tárt karokkal és jó szívvel fogadott volna bennünket, ha nem mondjuk le a meghívást az idő szűke miatt. A sok kedves fogadtatás a településeken a menetidőt csökkentette, ezért nem mertem biztosra venni, hogy ez a vendéglátás belefér az időkeretbe. Túra­tár­sunk, Böbe feneketlen zsákjából elővesz egy nagy tál finom pogácsát és végig­kínál bennünket. Igazi madárlátta pogácsa, melyre kerek szemekkel figyelünk és markolunk belőle. Hűvös a levegő, ezért lassan elindulunk a templom felé, fel a hegyre. El­ha­ladunk a bezárt templom mellett, melyet a távolból parányinak láttunk, és most alatta állva mi vagyunk parányiak. A temetőhöz érve arany színben felragyog a Nap, és fényével bevilágítja a környéket. Árnyékaink óriásként mennek előttünk a gyűrűssom bokrokkal övezett kaszálónál. Van időnk és türelme is a kis csapatunknak, ezért megnézzük a tetőn a kőkeresztet és egy romjaiban is nagyon szép présházat. A napsugarak aranysárgára festik a magasabb hegyeket, mintha bearanyozták volna őket. A tetőről lenézünk a Pécsi-tó tükrére, majd a kaszálókon haladva a Kis-hegy felé fordulunk. Az elágazásnál a gépkocsikkal érkezők hatan elköszönnek tőlünk, miután megmutatom a Lovas panzióhoz vezető utat. Hogy ne kelljen a buszmegállóban sokat várakoznunk, egy kicsit megtoldjuk a kilométereket és meg­ke­rül­jük a Kis-hegyet. A Hegyről szinte az egész napi vándorlásunk útvonalát végig­kö­vet­hetjük tekintetünkkel. Kényelmes léptekkel ereszkedünk le a hegyről, ahol szép hétvégi házakat látni csodálatos panorámával. Lent bezárul a húsz kilométeres körtúránk a temetőnél. Kilenc órát töltöttünk ezen a szép vidéken, sok kedves embert ismer­tünk meg. Bízom benne, hogy megszerettettük a természetjárást, és hagyománnyá válik az évnyitó túra.

 

Köszönjük a segítséget és kedvességet mindenkinek, akik ezt a mai túrát ilyen széppé és kellemessé tették.

 

Baumann József
túravezető

 

 

 

ÑÒÑÒÑÒÑÒ

 

 

"MÚLTIDÉZŐ"

 

A KÁNYA A POTYKÁT SZERETI IGAZÁN, A SZÉKELY A FLEKKENT, ÉN MEG LENYELEM A BÉKÁT

 

Valamikor a nyolcvanas években a Hétpróbások szentlőrinci alakulatában ott voltak a het­vehelyiek is. Mondhatnám, hogy azok voltak aztán az "igazi hét­pró­bá­sok…". Olyanok, mint a tanár úr, a Vas Józsi, vagy D. Józsi, a Kánya. Ez utóbbi favágó volt, azok közül is az egyik legjobb, na meg diploma nélküli professzora az erdők-mezők világának. Amúgy meg nagy rabsic hírében állt. Ebben lehetett is valami.

 

Egyszer - amikor még ott tanítottam Hetvehelyen - egy korcsmai sörözgetés alkalmával azzal az ajánlattal rukkolt elő, hogy menjünk át este Abaligetre a tóhoz horgászni.

 

- Neked van motorod - mondta - én meg tudok fogni halat. Meg is egyeztünk hamar, mert tényleg volt motorom, és én azt is tudtam, hogy nem tudok halat fogni.

 

Gondoltam, minden rendben van nála a pecázást illetően, azaz hogy van felszerelése, meg engedélye is.

 

Persze semmije sem volt, amint az este kiderült, amikor beállított hozzám egy üres reklámszatyorral, és azt mondta: mehetünk!

 

Hát mentünk is, mert a motorral semmi gond nem volt. Csak hát horgászbot sem volt, meg csali sem, meg miegymás sem volt.

 

Azt gondoltam, hogy ott Abaligeten tartja talán ezeket a kellékeket, hát nem firtattam a dolgot.

 

Aztán, amikor odaértünk a parthoz, vártam is, hogy majd előássa valahonnan a ná­dasba rejtett dolgokat, de az én Kánya barátom nem ásott elő semmit. Ehelyett nem kis elképedésemre vetkőzni kezdett a nádas szélén. Szép komótosan szabadult meg a ru­házatától. Először levette a cipőjét, aztán a zokniját, nadrágot, inget meg mindent. Még a gatya is lekerült róla, és ott állt a holdvilágtól megfényesítve anyaszült mez­te­le­nül.

 

Mondanom se kell, hogy teljesen ledöbbentem, köpni-nyelni nem tudtam. Aztán mielőtt magamhoz térhettem volna, Kánya elindult. Bele a tóba. Platty, platty - plattyogott az iszap a talpai alatt.

 

Jókai - csapott belém a felismerés. Igen. Jókai Mór írta meg a Névtelen várban a Hany Istók nevű mocsári ember történetét. Talán valami kései leszármazottja lehet a Kánya - gondoltam - ennek az Istóknak, az istenfáját neki!

 

Persze nem volt az én cimborám sem Hany Istók, sem bolond, hanem volt egy ősi halásztudomány kiváló művelője. Lemerült a víz alá, kezével kitapogatta az iszap alatt megbúvó halakat és megfogta őket. Aztán kidobta a partra, én meg be a szatyorba. Nagy volt az ő tudománya, még azt is meg tudta állapítani, hogy milyen halféle akadt a kezei közé. Mert ő csak a pontyot szerette. Négy darab kövér potyka ficánkolt a szatyorban.

 

- Kettőt neked, kettőt nekem - mondta, mert másoknak is kell hagyni.

 

Később, a nyolcvanas évek végén, visszakerültem a hetvehelyi iskola élére, meginvitált egyszer magához vacsorára.

 

- Szereted a galambhúst? - kérdezte ravaszkás mosollyal.

 

- Igen, szeretem - válaszoltam rá.

 

- Akkor jól van - mondta, és még hunyorított is egyet hozzá. Ezzel a dolog érdemi része a vacsorameghívást illetően el is volt intézve.

 

- Paprikást főztem né, faljál belőle! - invitált aztán a terített asztalhoz. Érdekes íze volt ennek a paprikásnak, de azért jóízűen elfogyasztottuk. Meg hát kis bor is akadt hozzá, valami noaféle. Az nem volt baj, mert így savanyúság pótléknak is elment.

 

- Miféle galambból főzted ezt a paprikást? - kérdeztem aztán búcsúzkodás közben némi gyanakvással.

 

- Én? - kérdezett vissza. - Nem galambból főztem ezt, te! - fűzte hozzá eligazításul. - Én csak megkérdeztem, hogy szereted-e a galambhúst. De aztán egy szóval se mondtam, hogy azt főzök vacsorára - ült ki az arcára a kaján vigyor.

 

- Ez varjúpaprikás volt - tette hozzá nevetve - hát nem vetted észre?

 

Ezek után mit volt mit tennem, én is nevettem egy jót azon, hogy le kellett nyelnem ezt a békát, amit a Kánya főzött, és ami igazándiból varjúpaprikás volt.

 

Be kell vallanom, hogy ez a "békanyelés" sokkal jobban esett, mint az a másik, amit csupaszív székely barátommal, a gyergyószentmiklósi Kelemen Ferivel éltünk meg nálam a kilencvenes évek elején.

 

Sok-sok túrázó kedvű pécsi barátom, kollégám és diákcsoport jutott el a Gyergyói-havasok kies vidékére Kelemen Feri támogatása révén a kilencvenes években. Ott volt egy csodaszép tanyája a 4-es kilométerkőnél, a Békás-szoroshoz vezető úton, közvetlenül a gyergyói kemping mellett. Fenyők között megbúvó tágas faháza, a faházat körülvevő virágos rét, illatozó szénakazlakkal, a telken foglalt forrás csörgedező patakkal, mondhatom idilli táborhely volt ez mindenkinek, aki oda elvetődött. És a gazda nem csak a helyet adta. Soha el nem mulasztotta volna, hogy jóféle flekkenekkel, borjúpaprikással, birkapörkölttel meg ne vendégeljen minden magyarországit, akit jó sorsa arra vitt. Mert ő igazán hitte, hogy testvérek vagyunk és minden magyarországi testvérét nyitott szívvel, gazdag traktával fogadta.

 

Szeretett enni, inni, ráadásul kitűnően főzött. Élményszámba ment, ahogy ez a nagydarab ember keverte-kavarta a húsokat a maga készítette kemenceféle tűzhelyen, s a sistergő húsok mellől mesélte vidám történeteit. Mondhatom, jó barátok voltunk, s a barátságunk sírig tartó volt.

 

Szóval, történt egyszer, hogy a Kelemen Feri nálunk vendégeskedett itt Pécsett. Valami üzleti ügyeket is intézett, úgy hogy egy jó hétig tartott a látogatása.

 

Tudtam, hogy azt a pazar vendéglátást, amiben annyiszor részem volt ott Gyergyószentmiklóson, a négyesnél, azt én viszonozni nem tudom. De azért gondolhatjátok, hogy mindent elkövettem az ügyben, hogy ne szenvedjen hiányt a barátom, és jól érezze magát. És ez így is volt az ötödik nap estebédjéig.

 

Főztem én is mindent. Jóféle baranyai pörköltet, sütöttem húsokat, készítettem csirkepaprikást. Ám az ötödik napon így szóltam feleségemhez:

 

- Te, Edit! Ezt a szegény embert csupa olyan étellel kínáljuk, amit már evett nálunk máskor is. Jó lenne valamiféle olyan trakta, amit nem ismer még. Ki is sütöttük, hogy legjobb lesz, ha milánói makarónit készítünk aznap este vacsorára. Azért azt, mert az akkor Erdélyben még kevésbé elterjedt ételféleség volt, nálunk is egynéhány éve jött divatba. Meg hát azért a milánóihoz rántott szelet is dukál, így azért a húsétel sem marad ki a vacsorából.

 

Az elképzelésem nagyon jónak bizonyult, mert a feleségem is helyeselte. Neki is látott a dolognak, és olyan vacsorát rittyentett, hogy csak na. Meg is volt a meglepetés, mondhatom! A Kelemen Feri barátom megette mind, amit elé tálaltunk. Sok szava nem volt, de gyűrte magába becsületesen. Aztán, amikor mind elfogyott előle az étek, hátradőlt, fogott egy szalvétát, megtörölte vele a száját, rám nézett és "köszönöm" gyanánt ezt mondta szó szerint:

 

- Hát tudod, nemhiába mondja a székely: a flekken, azért csak flekken.

 

És én akkor is lenyeltem a békát, csak hát ez egy kicsinyég keserűre sikeredett.

 

Később még sokszor felemlegettük ezt az esetet, akkor már mindig jókedvűen, amolyan adoma formán.

 

Kiváltképp, amikor flekkent ettünk ott a négyesnél. Azt, amit a Kelemen Feri készített. Akkor nekem kellett a vacsora végén elmondanom:

 

- Hát igen! Ez kitűnő volt. Tényleg nemhiába mondja a székely, hogy a flekken, azért csak flekken.

 

Na, itt aztán igazán talált az elferdített mondás, miszerint: senki sem tudja, mit cselekszik, míg meg nem eszi.

 

Varga Ferenc

 

 

 

 

 

KÖVIRÓZSA TANÖSVÉNY

 

 

Az új tanösvényről Nagy Gábor, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa informált bennünket. A DDNPI 2011-ben új tanösvényt alakított ki a Jakab-hegyen. A tanösvény jelzéseit - fehér alapon fekete színű csillag alakzat, mely a kövirózsát, a tanösvény névadó növényét szimbolizálja - ősszel festették fel (az ismeret­len jelzések felől többen érdeklődtek már szövetsé­günknél). A tanösvény Kővágó­szőlősről indul, és vezet fel a Jakab-hegyre, a jelzett turistautak nyomvonalán. Állomásai: Millenniumi-kereszt, Babás-szerkövek, Halomsírok, Remete-barlang, Zsongorkő-kilátó, Pálos kolostorrom, Jakab-hegyi kis tó, Vaskori földsánc. A tanösvényen tájékoztató táblák nincsenek, a végigjárása a vezető füzet (útvonalleírás, információk) segítségével lehetséges. A vezető füzet letölthető a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság internetes honlapjáról (www.ddnp.hu). A címoldalon a "Letölthető tanösvények" menüpont alatt.

Strasser Péter

HÍREK

• Bronzjelvényes túravezetői tanfolyam: január 20-án nagy érdeklődés mellett, 26 fő részvételével kezdődött meg a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség által szervezett bronzjelvényes túravezetői tanfolyam. A résztvevőknek jó tanulást, eredményes vizsgát kívánunk. Munkájukra számítunk a tanfolyam elvégzése után.

• Elnökségi ülés: szövetségünk elnöksége 2010. január 31-én ülést tartott, melyen részt vett Tóth Klára elnök, Strasser Péter alelnök, Rónaky Gizella és Scheitler Adrienn elnökségi tagok, valamint meghívottként Baumann Józsefné, Gida Tibor, Jancsi Attila, Nagy Balázs és Sipos Imréné. Az elnökség előkészítette a februári közgyűlést, döntött - a tagszervezetek és az elnökség előterjesztései alapján - a közgyűlésen munkájukért elismerést kapó, valamint az Aranybakancs Díj kitüntetésben részesülő személyekről.

• Az "Év Madara" és "társai": 2012-ben az Év Madara az egerészölyv, az Év Fája a zselnice meggy, az Év Vadvirága a tavaszi hérics és az Év Rovara az imádkozó sáska (ájtatos manó). Ezekről a növényekről és állatokról bővebben a www.mecsekerdo.hu internetes oldalon olvashatók információk. További érde­kességek az erdő élővilágáról, az erdő- és vadgazdálkodásról, valamint a zöld jeles napokról havonkénti bontásban a www.mecsekerdo.hu honlapon az Erdei iskola/Mókus Suli/Tudod-e cím alatt.

• Beszámolók a 2011. évről: a Mecsek Híradóban ismét megjelentetjük azon egyesületeknek, szakosztályoknak a beszámolóit az éves tevékenységükről, amelyek ezt kérik, illetve eljuttatják hozzánk. A februári lapzártáig öt tagszer­veze­tünk beszámolóját kaptuk meg (ezek ebben a számban olvashatók), várjuk a továbbiakat.

Rendezvények

¨   február 11, szombat: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség közgyűlése. Helyszín: Szivárvány Gyermekház (Pécs, dr. Veress Endre u. 6). Időpont: 8.30 óra. Információ: Tóth Klára (tel.: 20/5278913).

¨   február 17, péntek: "Örökségünk" - délutáni diskurzus. Élmények az El Caminoról. Vendégek: Kész Ildikó és barátai. Helyszín: Komló, Közösségek Háza (48-as tér 1.). Időpont: 17 óra. Információ: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437).

¨   február 18, szombat: "PITE 30, 20, 10" teljesítménytúrák. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt: Abaliget, Hotel Barlang, 7.00-9.00 (30, 20 km), 7.00-10.00 (10 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 700 Ft/fő (30 km), 600 Ft/fő (20 és 10 km). Diákoknak 100 Ft kedvezmény, 6 év alatti gyerekeknek ingyenes. Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).

¨   február 18, szombat: "Dr. Pataki József" Emléktúra. R.: Tolna Megyei Természetbarát Szövetség. Helyszín: Óbányai-völgy, Dr. Pataki József Turistaház. A turistaháznál 13 órakor tartanak megemlékezést. A helyszín megközelítése tetszőleges útvonalon történhet. A résztvevőket 11 és 14 óra között meleg teával és forró lángossal vendégelik meg (a teához poharat mindenki vigyen magával!). Csoportok (5 fő felett) részvételét kérjük telefonon előre jelezni Kövesdi Máriának (tel.: 30/973-0809).

¨   március 3, szombat: "Nőnapi túra, kirándulás, séta" túrák (20, 12, 6 km). R.: Pécs Városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Pécs, Kardos úti kulcsosház, 7.00-9.00 (20 km), 7.00-10.00 (12, 6 km). Cél ugyanott. Nevezési díjak: 600 Ft/fő (20, 12 km), 500 Ft/fő (6 km). Szintidő nincs, a cél 13 órakor zár. Hölgyeknek meglepetés. Információ: Bota János (tel.: 30/993-8595).

¨   március 6, kedd: Túravezetők Klubja. A mecseki források titkai; A Víz Világnapja. Baumann József előadása. Helyszín: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (Pécs, Tímár u. 21.), időpont: 17 óra. Információ: Scheitler Adrienn (tel.:20/340-4184).

NYÍLT TÚRÁK

►  február 18, szombat: "Tolnai-hegyháton". Útvonal: Csibrák - Papdi-hegy - Annafürdő - Lengyel (22 km). Találkozás 8.30-kor Csibrák vasúti megállóhelyen (megközelíthető a Pécsről 6.49-kor Pusztaszabolcsra induló vonattal. A túravezető Dombóváron száll fel a vonatra. Visszautazás: Lengyelből a 16.51-kor induló busszal Kurdig, innen tovább vonattal Pécsre 17.32-kor. Túravezető: Müller Norbert (tel.: 30/395-7092).

►  február 19, vasárnap: Mecseknádasd - Hesz-kereszt - Héthárs pihenő - Tőkés kút - Mészkemence - Mecseknádasd (19 km). Találkozás 7 órakor a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron, a 8-as kocsiállásánál. Túravezető: Kazal Márton (tel.: 20/979-725, 72/319-789).

►  február 26, vasárnap: "Tűzkerék túra". Útvonal: Pécsvárad - Lőtér - erdei műút - Réka-kunyhó - Réka-völgy - Vadász-lak - Óbánya - (Mecseknádasd). Táv: 10 (15) km. Találkozó: Pécsváradon, a Kossuth téren, 11 órakor. Túravezető: Dr. Novotny Iván (tel.: 20/ 336-2237).

►  március 3, szombat: Túrony - Máriagyűd - Csukma-kereszt - Akasztófa-domb - Siklós (14km). Találkozás 9 órakor Túronyban, a templom előtt (Pécsről 8.15-kor és 8.30-kor indul autóbusz a távolsági autóbusz pályaudvarról). Túravezető: Ritzné Gresák Gabriella (tel.: 20/493-9091).

A Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással

►  február 12, vasárnap: Tél a Zengőn. Útvonal: Pécsvárad - Zengő - Püspök­szent­lászló - Zobákpuszta (12 km). Indulás a 6.30-as pécsi buszjárattal. Túravezető: Sebestyén Zoltán (tel.: 30/577-9782)

►  február 18, szombat: Kirándul a család - "Medvehagyma bújócska". Útvonal: Árpád-tető - Tripammer-fa - Fehér-úti kulcsosház - Árpád-tető (9 km). Indulás a 8 órai pécsi buszjárattal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437).

►  március 3, szombat: "Éledő tavasz a Kelet-Mecsekben". Útvonal: Zobákpuszta - Hidasi-völgy - Csurgó - Máré vár - Akai-tető - Vörösfenyő kulcsosház -Babina - Magyaregregy (14 km). Indulás a 7.35-ös mekényesi busszal. Túravezető: Őri Zsuzsanna (tel.: 20/376-6437).

DDNPI rendezvények

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság rendez­vé­nyei­ről infor­máció kérhető, és a prog­ra­­mok­­ra előzetes jelent­kezés a 72/518-221, 72/518-222, 30/377-3388, 30/326-9459 tele­fon­­­­szá­­mokon, illetve a kö­vetkező e-mail címeken: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

To­vábbi információk a www.ddnp.hu hon­lapon talál­hatók.

 

►  február 11, szombat: Kikerics túra a Szársomlyón. Hazánk területén egyedül a Szársomlyón él a fokozottan védett magyar kikerics. Ezen a napon kivételes alkalom nyílik a szintén fokozottan védett, csak engedéllyel látogatható Szársomlyó földtani, növénytani, állattani és kultúrtörténeti értékeinek megte­kintésére. Maximális csoportlétszám 50 fő, előzetes jelentkezés szükséges! A helyszínről és az időpontról a túra előtt néhány nappal kapnak értesítést a jelentkezők. A túra hossza kb. 5 km; időtartama: 3 óra. Részvételi díj: 700 Ft/fő

►  február 15, szerda: Kis hüllőkutató - pecsétgyűjtő program gyereknek. Gyíkok, siklók, kígyók. Mi a közös bennük és mik a különbségek? Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program időtartama 1,5 óra, részvételi díj: 200 Ft/fő

►  február 20, hétfő: Kis Természetbúvárok Szakköre. A rákok, akikről a filmesek a jövő robotjait mintázták. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 15 óra. A program időtartama 1,5 óra. Részvételi díj: 200 Ft/fő.

►  február 23, csütörtök: Vad Magyarország - A vizek birodalma. Török Zoltán filmjének vetítése a Dráva Kapu Bemutatóközpontban. A filmet Horváth Zoltán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, egyben a film szakértője mutatja be. Helyszín: Dráva Kapu Bemutató­központ, Barcs-Drávaszentes, időpont: 15.00 óra. A program ingyenes.

►  február 25, szombat: Barangolás a Dráva hajdani medrében - JELVÉNYGYŰJTŐ TÚRA. A folyószabályozás ellenére a Dráva épít és rombol. Ezen a túrán az építő Drávát mutatjuk be, végigsétálunk a hullámtérben meglévő folyómederben, ahol bemutatjuk a természetes vegetáció térfoglalását. Helyszín: Mailáthpuszta, időpont: 10. A túra hossza 10 km, időtartama 4 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

►  március 3, szombat: A Kelet-Mecsek vadregényes patakos völgyei - túra a Hidasi- és Takanyó-völgyekben. A túra során a Kelet-Mecsek talán legvadregé­nyesebb patakos völgyeiben vezet utunk. A nagyrészt mészkő alapkőzeten bukdácsoló víz számos helyen mésztufa képződményeket alakított ki. Ezek talán legszebb, legjelentősebb formációit a Csurgónál találjuk. A földtani és víztani értékek mellett megismerkedünk a völgyek növény- és állattani különlegességeivel is. A Hidasi-völgy érdekessége a kiépített (foglalt) források sokasága. A kirándulás végén a Vargánya tanyán zsíros kenyér és tea várja a túrázókat. Helyszín: Zobákpuszta, Vargánya tanya, időpont: 10 óra. A túra hossza 9 km, időtartama 4-5 óra. Részvételi díj: 500 Ft/fő.

►  március 6, kedd: DDNP Klub. Utazás a varázslatos Lombardiába - Rózsa Anita diavetítéses előadása. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont:17.00 óra. A program ingyenes

►  március 7, szerda: A biológia úttörői - kutatók itthon és a nagyvilágban. Temesi Andrea előadássorozata. Kitaibel Pál, Diószegi Sámuel, Herman Ottó. Diavetítéses előadás. Helyszín: Pécs, Tettye Oktatási Központ, időpont: 17 óra. A program ingyenes.