Talán ugyanilyen ködös, borús, szürke hétköznap volt 1987. november 26-án (mint ma), amikor Rockenbauer Pál az örök álmot választotta a Naszály északnyugati lejtőjén, nem messze a kéktúra útvonalától .

Mi, baranyai természetbarátok különös kapcsolatban vagyunk vele. Hiszen - végakaratának megfelelően – itt nyugszik, a zengővárkonyi gesztenyésben. Halála óta sírja a természetjárók zarándokhelye. Szövetségünk a kezdetektől fogva emléktúrával tiszteleg a természetjáró, világutazó, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés egyik megteremtője életműve előtt.

Sajnos a jelen helyzetben érvényes járványügyi szigorítások az emléktúrát is törölték eseménynaptárunkból. Én azért a mai napon kimentem Zengővárkonyba. Gyertyát gyújtottam, virágot vittem. Hazaérve pedig megnéztem Szabados Tamás: Nekem ne lenne hazám? című sorozatából a Roki Előttem jár minden utamon című filmjét.

Nézhettem volna mást is. Nemrég készült el Gyenes Károly: Ércnél maradandóbb című filmje. Ennek megnézését azért halogatom, mert Károlytól van egy ígéretünk, hogy közösen megnézhetjük. Eljönne szívesen alkotótársaival a baranyai természetbarátokhoz, s ezt a legutóbb készült filmet megmutatná nekünk.

Reméljük, jövőre sor kerülhet rá. Aki szeretne ebben a világban - amely „Roki” filmjeit idézi, vagy róla szól - egy kicsit ma elmélyülni, a You Tube csatornán számtalan filmet, filmrészletet talál.

Szabados Tamás filmje (amit a Csorba Győző Könyvtár archivált, s tett közkinccsé) azért is megkülönböztetett helyen áll ezek között, mert vele és az alkotó társakkal évről-évre gazdagító, szép órákat töltöttünk el Zengővárkonyban. Reméljük, lehet majd újra jelen időben beszélni, emlékezni, borozni, énekelni velük. Mert „ha valamikor, akkor most lenne rá a legnagyobb szükség”.

Tóth Klára túravezető

A büdös-kúti Természetjárók Panteonjánál mindenki elidőzik néhány csendes percet, aki erre jár. Helybéli, vagy az ország távoli pontjáról érkező, átutazó erdőjáró, fejet hajt az emléktáblák előtt. Mi, akiknek az emléktáblákon lévő nevek felidéznek egy-egy kedves ismerőst, turistatársat, nagyra becsült természetjárót, segítőtársat, 2013 óta minden évben felkeressük ilyenkor az emlékhelyet, külön is megemlékezve azokról, akik az év során távoztak az égi utakra.

Október 30-án, pénteken is elindultunk a Remete-rétről, idén a megszokottnál kissé korábban és kissé népesebb csapattal. Ugyanis a 2020. májusában elhunyt Kazal Györgyre nem csak mi, természetjárók emlékezünk tisztelettel, szeretettel, hanem a Tájak, Korok Múzeumok Egyesület Pécsi Klubjának tagjai is Tillai Gábor vezetésével, hiszen az ő közösségüknek is megbecsült tagja volt.

Varga Jenő, a ház gondnoka már érkezésünkre kellemes meleget varázsolt a házba. A „sparheltben” és a cserépkályhában is duruzsolt a tűz, mire odaértünk. A kulcsosház megtekintése után rövid sétát tettünk a ház körül. Ahogy az mostanában lenni szokott, csak a Feri-forrás adott vizet, a „többiek” már a téli hótakarót várják, hogy jövőre újra megindulhassanak. Később a Spirál-barlang lejáratáig sétáltunk a gyönyörű őszi levélhullásban.

Majd finom pogácsák, sütemények kerültek az asztalra (később forralt bor is), s közben előjöttek a régi emlékek. Géber Sanyi is itt volt, ahogy szinte minden évben. Nagy figyelemmel hallgattuk emlékeit a házról, a turistatársakról, a múlt eseményeiről. Közben megérkezett a fél egyes busszal érkező csapat is. A nagy létszámra való tekintettel a ház előtt maradtunk, s itt gyújtottuk az első gyertyákat is. Tillai Gábor Kazal Gyuriról a szeretet és megbecsülés hangján szólt. Mi, természetjárók Gyuri emlékét leginkább a Bazsarózsa kulcsosház történetét felidézve emlegettük, ill. a Vörös Meteor csapat eseményeit, értékes múltját megemlegetve, hisz Gyuri ennek az egyesületnek volt hűséges, hasznos tagja.

Jancsi Ibolya, Hugi, aki szintén ez év folyamán távozott közülünk, a Tenkes teljesítménytúrák állandó pontőreként, mosolygó, vidám sporttársként marad meg emlékezetünkben. A Dráva TSE tagjaként igazi közösségi ember volt.
Azután persze a panteonnál is gyertyát gyújtottunk, kisebb csoportokban. Itt is beszélgettünk még, idézve a baranyai természetjárás történetének nagy öregjeit, akikre mindig fel lehetett nézni, becsülni önzetlenségüket, az erdőért, a természetjárókért végzett munkájukat. Örülünk, hogy ismerhettük őket, emlékezhetünk rájuk. Nem csak ezen a napon, hanem túráinkon, találkozásainkkor, ünnepeinken is ott annak velünk, „előttünk járnak”.

Nem felejtjük őket, máig tanulhatunk tőlük, s ettől magunk is gazdagabbak leszünk.
Baumann Józsi , akinek rendszeres, kétkezi munkája nyomán alakult ki és marad fenn e hely rendje, méltósága, az alábbi képeken örökítette meg az október 30-i eseményt.

Tóth Klára

Az idei évben a járvány helyzet miatt sajnos elmaradt a megye egyik legnépszerűbb teljesítménytúrája! Megpróbáltunk más formában, a szigorításokhoz igazítani a teljesítés lehetőségét.

Az egyéni teljesíthetőséggel november közepéig már több mint 70 éltek! Ők csak azok, akik a kitűzőt és emléklapot is kérték! Honlapunkon a Tenkes túrát már jóval ezer fölött nézték meg a vírusos időszak beköszönte óta! Köszönjük mindenkinek, hogy nem feledkeztek meg kis hegyünkről és persze rendezvényünkről.

Az elmondások alapján leginkább a tavaszi virágok sokasága hiányzott, na meg a hegy leve... Mivel a mostani vírusos helyzet újra romlóban van, az októberig hirdetett egyéni lehetőséget meghosszabbítjuk az év végéig!

Ezzel is próbálunk segíteni a kis csoportos túrázást választóknak. A kínált távok: 10-15-20-25-30 km. A térképek az év végéig megtalálhatók lesznek a Dráva TSE honlapján ide kattintva!

Év végéig a kódok megfejtésével még az emléklapot és a kitűzőt is meg lehet szerezni a már előzőleg leírtak szerint!

Túrázzatok felelősséggel! Vigyázzatok magatokra, szeretteitekre, túratársaitokra! Ne feledjétek, ahhoz hogy legyen egy jó napotok, a Tenkes turistaútjai pont megfelelnek!

atiKA