
A negyedik túranapon autóbusszal utaztunk Kerekibe. Keleti irányban indultunk el és meredek földúton kapaszkodtunk a 312 m magasan fekvő Gyugy-hátra. A túra első szűk másfél kilométere 152 m szintet „rejtett”. A fáradalmakat kárpótolta az elénk táruló látvány: előtérben a Köröshegyi völgyhíd, háttérben a Balaton víztükre és a Bakony kéklő vonulata. A kötelező csoportfotót követően északnyugat-észak irányban az M7-es autópályát keresztezve az Öreg-erdő (innen „s +” jelzés), Besenyő és a Pap-erdő nevű területeken keresztülhaladva a Kilences-tetőre érkeztünk. Némi frissítőt vettünk magunkhoz, majd lejtmenetben indultunk tovább északkeleti irányban a „z +” jelzésen. A völgyben erdészeti betonútra értünk. Ezen indultunk el, hogy szemügyre vegyük a térképen jelzett „tölgyfa matuzsálemeket”. Hatalmas fák sorakoztak az út mentén (150 évesek is lehettek). 90 fokos fordulattal északkeleti irányban, de továbbra is a „z +” jelzésen kapaszkodtunk fel a 225 m magasan található „Vaskereszt”-hez. Itt némi erőt gyűjtöttünk és jelzetlen földúton haladtunk Balatonendréd felé kezdetben déli, majd keleti irányban. Először erdővel fedett területen, majd nyílt terepen gyalogoltunk. Újra kereszteztük a forgalmas autópályát, felette sétáltunk át. Balatonendréd központjában a csapat „megszállta” az élelmiszerüzletet. Ahogy a további útvonalat terveztük, szembesültünk az útvonalváltoztatás tényével. Kelet helyett észak irányban, a „z” sáv jelzést követve folytattuk utunkat. Az észak-déli irányban húzódó Endrédi-tavak láncolata feletti fűvel benőtt úton kapaszkodtunk egyre feljebb. A tavak végén jelzetlen - fasorral szegélyzett – földúton keleti irányban (később a „s +” jelzésen) elértük a Töreki-tavak láncolatát. A Tóközi pihenőhelyen (madármegfigyelő toronynál) egy kis pihenőt engedélyeztünk magunknak, összevártuk a szétszóródott csapatot. A műút és tavak láncolata közötti erdősávban déli irányban a „z” sáv jelzésen az autóbuszmegállóig gyalogoltunk, ahol a busz indulásáig a fák árnyékában pihentük aznapi fáradalmainkat. A délutáni-esti program sűrű volt: hűsölés a Balatonban, a másnapi szállás elhagyást megelőző pakolás, „utolsó vacsora” a lellei Rudi Tanya étteremben (a csapatból szép számmal voltunk jelen). S végül kedves túratársaink (Adler Janiék) búcsúestre invitálták házikójuk teraszára a csapat tagjait. Szívmelengető, nagyon jó érzés volt beszélgetni vagy csak hallgatni a beszélgetést – italról és nass-ról is gondoskodtak „vendéglátóink” -, s közben egy-egy pohár italt elfogyasztani.
avagy valóban az „idei nyár egyik legjobb kalandja” volt a Külső-Somogyban 2022. június 4-8. között megvalósított túrasorozat?
E sorok írójának válasza: igen! Remélem 30 túratársam is hasonlóképpen vélekedik….
A Jónás Beáta által írt MTSZ cikk így reklámozta a Nagy Balázs szervező, túravezető által megálmodott és megszervezett programot: „Várhatóan az idei nyár egyik legjobb kalandja lesz a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (BMTSZ) kezdeményezése. A szervezők várják mindazok jelentkezését, akik szívesen felfedeznék néhány nap alatt a Külső-Somogy területén vezető Dél-Balatoni Várak Túramozgalom útvonalát.”
A „nagy kaland” június 3-án a késő délutáni órákban kezdődött: ekkor találkoztunk szálláshelyünk – a Balatonszemesi Vadvirág Kemping – főbejáratánál. A túramozgalom „megalkotói”: Soós Lajos és felesége is meglátogatták a csapatot. Lajos felajánlotta segítségét, ha a vándorlás során bármilyen gondunk adódna és jó túrázást kívánt. A bejelentkezés és az adminisztrációs „ügyek” elintézése, valamint a szálláshelyek elosztása után mindannyian elfoglaltuk „faházacskáinkat”. 19.30 órára a teljes és másnapi programmal, utazással kapcsolatos kommunikációra hívtuk a résztvevőket a recepció előtti kis térre. Balázs tájékoztatását és a teljesítést igazoló füzetek kiosztását követően a gyakorlati kérdések is megválaszolásra kerültek.
2022.05.14. 20:00-kor Püspökszentlászló parkolóból indult csapatunk az éjszakai Zengő túrára 5 fővel.
A kezdeti szakasz volt a neheze: fel a Zengőre. Eleinte lámpára nem volt szükség. Később örömmel tapasztaltuk, hogy a majdnem teliholdat nem takarja el felhő. Így a túra nagy része lámpa nélkül is teljesíthető volt. Zengő kilátón csatlakozott hozzánk a 6. turista, előre megbeszéltek szerint.
Csodálatos kilátás nyílt a kilátó tetejéről, de sajnos párásabb volt annál a levegő, hogy láthassuk a Paksi atomerőművet, a Dunát, vagy akár a Badacsonyt. Innen a meredek oldalon leereszkedtünk egészen a Réka-völgyig. Út közben csoportkép készült. Legnagyobb meglepetésünkre a Réka-kunyhónál egy vidám csapattal futottunk össze. Egy kis eszmecsere és a kulacsok megtöltése után folytattunk utunkat a Réka-völgyben, majd az Ötös-úti-kunyhóhoz felfelé.
Megnyugtattam a csapatot, hogy a nagy emelkedőket mára már letudtuk. Medvehagyma mindenhol virágzott, mégis a kőrisek illata volt a legkellemesebb az útunk során. Egyik túratársunk elvált tőlünk, gyalog ment tovább Komlóra, mi pedig jó élményekkel (pár hét múlva a rossz is jó lesz) gazdagabban visszaértünk a kocsikhoz, hogy ki-ki a maga útján hazaérjen, immáron vasárnap.
Ujfalusi Máté (Dél-Zselic TK.) - túravezető
Éger-völgy–Szuadó-nyereg–Szuadó-völgy–Magyarok kunyhója–Zsongor-kő–Jakab-hegy–Éger-völgy
Tizenhárman keltünk útra Teca mamától, hogy egy körtúrán felfedezzük és fényképeken megörökítsük a vidék nyári szépségeit. Az időjárás éppen megfelelő, kirándulásra talán a legalkalmasabb, nincs túl meleg, lágy szellő fújdogál, kora reggel talán még egy kicsit alul is vagyunk öltözve... Az Éger-völgyben még látni a néhány nappal ezelőtti villámárvíz nyomait, de sáros, dagonyás útszakasszal szinte alig találkozunk egész nap.
A Szuadó-nyeregben, a Blokkháznál kifújjuk magunkat, majd leereszkedünk a vadregényes Szuadó szurdokvölgyébe. Néhány kalandos patakátkelés és hosszas völgyi kalandozás után felkapaszkodtunk a Körtvályesi-hát gerincútjára, ahol egy kicsit csalódva nyugtázzuk, hogy a sok eső ellenére a környék erdeiben nemigen találunk gombát.
A Magyarok kunyhójánál rövid pihenőt tartottunk, majd az emlékhelyet elhagyva egy jókora emelkedővel felkapaszkodtunk a Jakab-hegyet körbe ölelő vaskori földsánchoz. Túratervet „félredobva” egy kis kalandra indultunk, és a földsánc „körgyűrűjén” folytattuk utunkat. Tettük mindezt azért, hogy felkeressük a földsáncon egykor büszkén álló Szent Isván-kilátó maradványait. Innen leereszkedtünk a Zsivány-barlanghoz, majd a meseszép kilátást nyújtó Zsongor-kőhöz.
A Jakab-hegy fennsíkján hosszabban elidőztünk a 2021-ben megújult pihenőhelynél, miközben a hegy több ezer éves történelmi múltjával ismerkedtünk. A hegyről lefelé vezető útnak a zöld kört választottuk. A sáncokat elhagyva térd- és bokaszaggató köves úton ereszkedtünk le a kis erdei tavacskához. 12 kilométerrel a hátunk mögött, közel 450 méter szintet legyűrve érkeztünk vissza Éger-völgybe. A túracsapat tagjai közül többen még a Jakab-hegyen és a Zsongor-kőnél sem jártak, így a földsánc-kalanddal fűszerezett fotós túra mindenkinek igen emlékezetes élmény maradt.
Szöveg, képek: Müller Nándor túravezető
Talán a majálisnak, vagy az anyák napjának tudható be, hogy csak heten indultunk útra tavaszi fotós túránkra. A legjobb kirándulóidőt és a fotózáshoz ideális fényeket kaptunk a természettől.
A tavaszi erdő talán a legszebb arcát mutatta meg a kis túracsapatnak. Találkoztunk bimbózó és pompásan virágzó medvehagyma tengerrel, tömegesen nyíló zergevirág-mezővel, és még sorolhatnám a lencsevégre kapott növények hosszú sorát.
A zöld minden árnyalatában pompázó erdőben érintettük Kantavár forrását, a Rábay-fát, megpihentünk a Kereszt-kunyhónál, és felfrissültünk az utunkba eső forrásoknál. Az utóbbi hetek csapadékos időjárásának köszönhetően a források bőségesen ellátttak minket friss vízzel.
Sajnos a vízeséseken, zúgókon nem segített az esős időszak, így a Melegmányi- és az Ágnes-vízesés nem mutathatta meg nekünk legszebb arcát. Kárpótolt minket a tavaszi erdő zsongása, a medvehagyma-mezők közt kígyózó ösvények hangulata, a Nagy-Mély-völgy szurdokának varázsa.
Nagy körtúránk végén, 16 kilométerrel a lábunkban tele memóriakártyával és élményekkel érkeztünk vissza a Dömörkapuhoz.
Szöveg, képek: .Müller Nándor túravezető