Az időjárás nem volt kegyes az idei túrához bár a napján, a helyszínen nem esett az eső. Az előzőnapi sok csapadék viszont sokakat, elsősorban a gyerekeket otthon tartotta. Aki ott volt az viszont a sár ellenére is dicsérte az útvonalakat és a szervezést is! A turistajelzéseket itt-ott kiegészítettük szalagokkal, amivel az eltévelygők száma 0 lett.

Az Uránvárosi buszpályaudvar hangos a gépkocsik zúgásától. Mellette a kis patakban csobogó víz látványa, a Mecsek völgyeibe repíti képzeletemet. Kis idő elteltével az autóbusz a völgy közelébe visz minket a Teca mama vendéglőjéhez, ahol most a csend uralkodik.

Az egykori pécsi Dózsa, később Szigeti úti általános iskola 5. osztályos tanulójaként 1957. április első hétvégéjén osztálytársaimmal a Jakab-hegyi kolostor romjaihoz indultunk a borongós idő ellenére. Az akkor még 5-ös útként jelölt turistaútról az Éger-tetői legelőnél letérve a csúcs és a konglomerátum tornyok között szándékoztunk célba érni. A Boldogasszony-völgy tetején a sziklafal előtt víz susogását halva még a nap is kisütött és csodálatos látványban volt részünk. A szakadék felső pereméből, a sziklából karvastagságú vízsugár lövellt ki kb. 5 méter magasból.

A tavasz beköszöntével újra itt a Tenkes túra!

Sőt idén Mi hozzuk meg a tavaszt, ami egy-két változással is jár. A legfontosabb, hogy a Túronyi rajthely leköltözik a túraállomásra, aminek becsületes neve „Diósvölgyi ifjúsági tábor”.